Partvissal jöttem az emeletre, mert bizisten leverem, ha nem hagyja abba a pittyegést!!!
Nem lehet lelőni, mert nincs mivel, a létráról meg, hiábba nyújtózkodok, nem érem el!
Úgy útálom ezt a ˛˛&@˘˘˘kütyüt!
Sanszos, hogy az elem merül le...
Hülye füstjelző!!!
Freitag
Donnerstag
Emígyen készülőd(t)ünk (képekben, röviden)
Fát választottunk már, közel két hete. Az ott az bal oldalon, a cetlivel:
A mindennapjainkban sűrűn követik egymást a programok. A kóficok beváltották már majd az összes adventi kupont, így nem unatkozom, a ház meg úszik...
Szóval jól vagyunk!
Az egyiken, egy esti séta volt, ami igazán remekül sikerült.
Volt szerencsénk megélni, hogy mi is az a vaksötét.
Igen, van zseblámpánk, már hogyne, de az úrfiak ragaszkodtak a lámpásaikhoz.
Majd nyakamat szegtem ahogy futkostam egyik pipics fénytől a másikig, no meg vissza, mert ki-ki hol lemaradt, hol előrenyargalt, jómagam meg ugye lámpás híján csak a célt láttam, vagy még azt sem.
Jártam sáncban, gödörben, szántáson és fennakadtam egy kerítés oszlopában (mikor és ki tette oda???), pedig csak az erdő széléig mentünk, pardon: botorkáltunk.
Bár az elején felhívtam mindannyiuk figyelmét, hogy ok, hogy élmény, meg ilyenek, de figyeljenek már, ne kismalacként jöjjenek haza, mégis volt min morogni -már itthon a lámpafényben: úgy néztem ki mint egy varacskos disznó, dagonyázás után.
De élmény volt, ajánlom! Igazából dehogy, csak szeretnék kemény csajnak tűnni, meg kúúúl-nak, ugye M. után szabadon... Szóval: ilyen feltételek mellett eszedbe ne jusson!!!
Írtam képeslapokat is, a kóficok meg alá...
Jó móka, bár egy kicsit izgulok miattuk -ugyanis viszonylag későn vittem postára.
...kaptam csomagot is, meg adtam is, a sütisdobozok sem tátonganak már üresen, M. rajzol, rajzol és rajzol...:
A. pedig mesél, kártyázik, locsog, ubongózik, csacsog és fecseg... no meg magyaráz.
Hogy D.-ről is essék szó: ha minden igaz, a napokban érkezik, épp mint a karácsony!
A mindennapjainkban sűrűn követik egymást a programok. A kóficok beváltották már majd az összes adventi kupont, így nem unatkozom, a ház meg úszik...
Szóval jól vagyunk!
Az egyiken, egy esti séta volt, ami igazán remekül sikerült.
Volt szerencsénk megélni, hogy mi is az a vaksötét.
Igen, van zseblámpánk, már hogyne, de az úrfiak ragaszkodtak a lámpásaikhoz.
Majd nyakamat szegtem ahogy futkostam egyik pipics fénytől a másikig, no meg vissza, mert ki-ki hol lemaradt, hol előrenyargalt, jómagam meg ugye lámpás híján csak a célt láttam, vagy még azt sem.
Jártam sáncban, gödörben, szántáson és fennakadtam egy kerítés oszlopában (mikor és ki tette oda???), pedig csak az erdő széléig mentünk, pardon: botorkáltunk.
Bár az elején felhívtam mindannyiuk figyelmét, hogy ok, hogy élmény, meg ilyenek, de figyeljenek már, ne kismalacként jöjjenek haza, mégis volt min morogni -már itthon a lámpafényben: úgy néztem ki mint egy varacskos disznó, dagonyázás után.
De élmény volt, ajánlom! Igazából dehogy, csak szeretnék kemény csajnak tűnni
Írtam képeslapokat is, a kóficok meg alá...
Jó móka, bár egy kicsit izgulok miattuk -ugyanis viszonylag későn vittem postára.
...kaptam csomagot is, meg adtam is, a sütisdobozok sem tátonganak már üresen, M. rajzol, rajzol és rajzol...:
A. pedig mesél, kártyázik, locsog, ubongózik, csacsog és fecseg... no meg magyaráz.
Hogy D.-ről is essék szó: ha minden igaz, a napokban érkezik, épp mint a karácsony!
Íme
a kófic, aki szeptembertől iskolás lesz. Jajistenem!
Íme ilyen boldogvolt* a beiratkozás napján.
A nadrág élőben barna, nem.értem.hogy.lett.itt.szürke...
* Ennek már majd' egy hónapja.
Íme ilyen boldog
A nadrág élőben barna, nem.értem.hogy.lett.itt.szürke...
* Ennek már majd' egy hónapja.
Montag
Tényleg, már hármat...!
Észre sem vettem, ráadásul meg is feletkeztem a témáról. Most is csak levegőhöz jutni jöttem. Pancserságom újabb bizonyítékaként, majd' két méterről zuhantam le -majdnem.
A létra dőlt, belengettmagam is, a karnis meg bár még fent van, de ez nem rajtam múlott, hanem hogy még időben elengedtem, mikor magam alatt láttam az ágyat...
Múlt héten napokig ruhákat válogattam. Meg játékokat és különböző babaholmikat. Maga alá temetett ez a feladat, egyszerűen nem bírtam vele. Egyszerre még egy ládát sem voltam képes átnézni könnyek nélkül. Nem sajnálom, ill. nem sajnáltam őket odaadni, csak az emlékek -ugye.
Nem gondoltam, hogy minden darab előhozza az úrfiak akkori arcát. Emlékszem melyik ruhában hoztuk haza őket a kórházból, hogy melyiket viselték a keresztelőjükön, hogy melyikben járt először M. Magyarhonban, melyikben vittük őket a nagykövetségre, mikor útleveleket csináltattunk nekik...
Az éjszakáim is erről szóltak. Amióta itt lakunk, reggelre majd minden álmomat elfelejtem, de most sok fontos, emlékezetes állomást újraéltem.
Mikor M. készült a világra jönni és D. kissé izgatottabban vezetett útban a kórház felé, péntek éjszaka lévén, félúton megállított bennünket egy rendőr. Közölte, hogy a jobb első lámpánk nem világít, majd áttért a sebességkorlátozás témájára, miközben belevilágított a zseblámpájával a pihegő arcomba:
-...és uram, lakott területen... öööööööö...
D.:-Biztos úr, épp a kórházba megyünk...
-...ööö, a lámpa ráér holnapig, de vezessen lassabban! Minden jót! Viszlát!
Vagy mikor alig három évvel később, már A. készült bentről-ki és biza hiába mondtam a szülésznőnek, hogy nem vár semeddig, nem vár egy pillanatig sem, mert ő jön, hiába mondják, hogy az képtelenség és tényleg ott volt egy pár felejthetetlen perc múltán; de ennél is felejthetetlenebb az arca, ahogy először megláttam ott a víz alatt: a szemei csukva, a vonásai nyugodtak, az egész lénye maga a béke. ...és az az illat! Vagy hogy mindketten naplementében születtek...
Öt év alatt, szentimentális vén banya lettem.
...és igen, megtartottam pár ruhát, még akkor is, ha ezeket a legjobbtól fosztom meg ami egy ruhával történhet, hogy egy picúrka kisfiú viselhetné őket.
D. pedig, a babkocsit siratja.
A létra dőlt, belengett
Nem gondoltam, hogy minden darab előhozza az úrfiak akkori arcát. Emlékszem melyik ruhában hoztuk haza őket a kórházból, hogy melyiket viselték a keresztelőjükön, hogy melyikben járt először M. Magyarhonban, melyikben vittük őket a nagykövetségre, mikor útleveleket csináltattunk nekik...
Az éjszakáim is erről szóltak. Amióta itt lakunk, reggelre majd minden álmomat elfelejtem, de most sok fontos, emlékezetes állomást újraéltem.
Mikor M. készült a világra jönni és D. kissé izgatottabban vezetett útban a kórház felé, péntek éjszaka lévén, félúton megállított bennünket egy rendőr. Közölte, hogy a jobb első lámpánk nem világít, majd áttért a sebességkorlátozás témájára, miközben belevilágított a zseblámpájával a pihegő arcomba:
-...és uram, lakott területen... öööööööö...
D.:-Biztos úr, épp a kórházba megyünk...
-...ööö, a lámpa ráér holnapig, de vezessen lassabban! Minden jót! Viszlát!
Vagy mikor alig három évvel később, már A. készült bentről-ki és biza hiába mondtam a szülésznőnek, hogy nem vár semeddig, nem vár egy pillanatig sem, mert ő jön, hiába mondják, hogy az képtelenség és tényleg ott volt egy pár felejthetetlen perc múltán; de ennél is felejthetetlenebb az arca, ahogy először megláttam ott a víz alatt: a szemei csukva, a vonásai nyugodtak, az egész lénye maga a béke. ...és az az illat! Vagy hogy mindketten naplementében születtek...
Öt év alatt, szentimentális vén banya lettem.
...és igen, megtartottam pár ruhát, még akkor is, ha ezeket a legjobbtól fosztom meg ami egy ruhával történhet, hogy egy picúrka kisfiú viselhetné őket.
D. pedig, a babkocsit siratja.
Freitag
Időutazás
Ki állítja, hogy nem lehetséges?
Az elmúlt napokban számtalanszor megéltem.
Azon morfindíroztam, elmeséljem-e?
Még alszom rá egyet.
Az elmúlt napokban számtalanszor megéltem.
Azon morfindíroztam, elmeséljem-e?
Még alszom rá egyet.
Dienstag
Sonntag
Öngól
Megvesztegettem őket pár kocka csokival, némi csend kedvéért.
Alig húsz perc elteltével elértük a nap mélypontját.
Ha sikerül, beleterelem a hangoskodókat a kabátjaikba és elmegyünk sétálni. Tán lehiggadUNKnak kicsit.
Alig húsz perc elteltével elértük a nap mélypontját.
Ha sikerül, beleterelem a hangoskodókat a kabátjaikba és elmegyünk sétálni. Tán lehiggad
Freitag
Olyan
jót nevettem >>>ezen<<<, majd a >>>folytatásán<<< is.
Vérmérsékletetek szerint derüljetek ti is, vagy fogjátok a kobakot!
Vérmérsékletetek szerint derüljetek ti is, vagy fogjátok a kobakot!
Donnerstag
Itthon
Ünnepnap van.
Megragadva az alkalmat, reggel össznépileg rendet raktunk.
Nagy büszkén jöttek, hogy elkészültek, nézzem meg.
Megnéztem, meg megígazítottam ezt-azt, mire előkerült ez-az, minek folyományaként rendezgettem kicsit mindkettejük szobájában. Kiszórtam a szemetet, kiválogattam a papírhalmokat... meg hasonló tevékenységek, folyamatos háttérzöngével: ez-még-kell-nekem, abból-még-csinálni-akartam-valamit, anya-neeeeeee!
Most fújnak rám.
Négy nap itthon, két morcossal!!!
Megragadva az alkalmat, reggel össznépileg rendet raktunk.
Nagy büszkén jöttek, hogy elkészültek, nézzem meg.
Megnéztem, meg megígazítottam ezt-azt, mire előkerült ez-az, minek folyományaként rendezgettem kicsit mindkettejük szobájában. Kiszórtam a szemetet, kiválogattam a papírhalmokat... meg hasonló tevékenységek, folyamatos háttérzöngével: ez-még-kell-nekem, abból-még-csinálni-akartam-valamit, anya-neeeeeee!
Most fújnak rám.
Négy nap itthon, két morcossal!!!
Mittwoch
Vágy
Tények:
Rég szeretnék egy hurcibálható PC-t. Csak, mert! Mindegy.
Magyarhonban rég nem veszünk elektromos kütyüket. Csak, mert! Ez is mindegy.
Viszont most döbbentem rá, hogy az itteni PC klaviatúrája (naná!) nem magyar -ugye. Viszont nem árt, ha az. Sőt, hasznos lenne esetemben, ha egyszer mégis szert tehetnék egy ilyen mifenére.
Jól érzem a dolog ördögi kör-mivoltát?
Rég szeretnék egy hurcibálható PC-t. Csak, mert! Mindegy.
Magyarhonban rég nem veszünk elektromos kütyüket. Csak, mert! Ez is mindegy.
Viszont most döbbentem rá, hogy az itteni PC klaviatúrája (naná!) nem magyar -ugye. Viszont nem árt, ha az. Sőt, hasznos lenne esetemben, ha egyszer mégis szert tehetnék egy ilyen mifenére.
Jól érzem a dolog ördögi kör-mivoltát?
Érdekes,
ahogy visszaköszönnek az azonos karakterek az életünkben. Az enyémben.
Más köntösben, de mondhatni megszólalásig egyforma karakter. Külsőre is!
Most épp ugyanazzal a kersztnévvel.
Döbbenetes!
Más köntösben, de mondhatni megszólalásig egyforma karakter. Külsőre is!
Most épp ugyanazzal a kersztnévvel.
Döbbenetes!
Dienstag
Egy
parszthajszálon múlott csupán a lebukás.
De tényleg, még magyarázkodnom sem kellett.
Mert éjjnek évadján felébresztett aköhögés + lelkiismeretem, hogy jesszus, a csizmák meg még üresek!!!
De tényleg, még magyarázkodnom sem kellett.
Mert éjjnek évadján felébresztett a
Montag
Adatbank ˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛és a csillagok
Hazaérkezéskor két gigaantikus csokifigura mosolygott ránk a bejárati ajtó elől. Mire az összes táskával*, és a bevásárlásom felével elküzdöttem magam az autótól odáig, az úrfiak már örömmámorban úsztak, lévén hogy az ülésükből nézve, még kisebbnek néztek ki...
Vajon ki az ördög** tehette oda?
Lázasan gondolkoztam, miközben tapodtat sem haladhattam befelé, hiába mázsányi teher a vállamon, karomon, mert M. valahogy nem találta a kulcslyukat a kulccsal, egyébként sem veszi észre az anyja másik ember terheit, hát még most, hogy elkezdett kacsintgatni, hogy biztos a Mikulás, hiába mondtam, az ki van csukva, de nyitsd már az ajtót, ő meg csak kacsintgat rám, meg csibészül vigyorog, hogy dehogy nem, biztos a Mikulás! ...
Arra, hogy ötödikén kizárt, már végre beengedett, de addigra megfürdettem egy szatyrot a sárban, hála neked decemberi melegfront!
Első körben D.-t kérdeztem, tudtával, járt-é itt valaki?
Nem.
Aztán a szomszédasszonyt hívtam, ugyanis beugrott az évek során szerzett tapasztalat, miszerint a google gyanútlan kismiska a szomszédasszonyaimhoz képest.
...és tudta, basszus tudta ki hozta!
Őrület!
*Igen, két erős legény birtokában egyesegyedül cipekedek, pedig már kértem és mondtam is ezerszer, sőt még nyögtem is, de valahogy nem veszik a lapot...***
**Első döbbenetemben anyóspajtásékra gondoltam és nem a meglepetésszerző erősségük miattugye, mert olyan nekik nincs, legalábbis nem pozitív értelemben, hanem mert múlt héten is itt voltak, csak épp mi nem tudtunk róla.
Behajtottunk a tuti lilakáposzta-lelőhelyem parkolójába de ahogy nyúltam volna az ajtóhoz, D. a sofőrülésről elkezdett kántálni: ne-szállj-ki-ne-szállj-ki-ne-szállj-ki! és továbbhajtott.
Gondoltam, most ugrat, vagy mit csinál, tudja, hogy káposztát akarok!? Már a nyelvemen volt, de még előtte a fogai között szűrve a szavakat felszólított (gyerkők a hátsó ülésen -ugye), hogy nézzem azt a fehér, magyar rendszámú autót... ami mellett majdnem leparkoltunk.
Igen, a szülei voltak.
***Szerencsére csak túlzok, mert ez nem mindig van így, csak többnyire...
Vajon ki az ördög** tehette oda?
Lázasan gondolkoztam, miközben tapodtat sem haladhattam befelé, hiába mázsányi teher a vállamon, karomon, mert M. valahogy nem találta a kulcslyukat a kulccsal, egyébként sem veszi észre a
Arra, hogy ötödikén kizárt, már végre beengedett, de addigra megfürdettem egy szatyrot a sárban, hála neked decemberi melegfront!
Első körben D.-t kérdeztem, tudtával, járt-é itt valaki?
Nem.
Aztán a szomszédasszonyt hívtam, ugyanis beugrott az évek során szerzett tapasztalat, miszerint a google gyanútlan kismiska a szomszédasszonyaimhoz képest.
...és tudta, basszus tudta ki hozta!
Őrület!
*Igen, két erős legény birtokában egyesegyedül cipekedek, pedig már kértem és mondtam is ezerszer, sőt még nyögtem is, de valahogy nem veszik a lapot...***
**Első döbbenetemben anyóspajtásékra gondoltam és nem a meglepetésszerző erősségük miatt
Behajtottunk a tuti lilakáposzta-lelőhelyem parkolójába de ahogy nyúltam volna az ajtóhoz, D. a sofőrülésről elkezdett kántálni: ne-szállj-ki-ne-szállj-ki-ne-szállj-ki! és továbbhajtott.
Gondoltam, most ugrat, vagy mit csinál, tudja, hogy káposztát akarok!? Már a nyelvemen volt, de még előtte a fogai között szűrve a szavakat felszólított (gyerkők a hátsó ülésen -ugye), hogy nézzem azt a fehér, magyar rendszámú autót... ami mellett majdnem leparkoltunk.
Igen, a szülei voltak.
***Szerencsére csak túlzok, mert ez nem mindig van így, csak többnyire...
Freitag
Vajon
édes anna, vagy erős pista került a pörköltbe?
A teszt-személy úgy két óra múlva ér haza.
Figyelmeztessem-é?
Perszehogy, csak kikandikált picitt a kisördög...
A teszt-személy úgy két óra múlva ér haza.
Figyelmeztessem-é?
Perszehogy, csak kikandikált picitt a kisördög...
Ravasz, ravasz!
Évek óta keresek egy olyan könyvet, aminek a fő témája a karácsony, de ha lehet, Weihnachtsmann (Télapó ugye, mert maradjunk szépen csak a Jézuskánál!) nélkül.
Idén madarat lehetett volna fogatni velem, mikor rábukkantam egy adventi olvasókönyvre, benne 24 történettel. Jól* megnéztem még ott a boltban: angyalkákról, meg különböző várakozó, készülődő állatokról szólnak a történetek.
Tegnap megkapták, M. pedig iziben felolvasta az elsőt. No, ott ért a kanapén a hideg zuhany, hogyaszongya: az angyalokat a Weihnachtsmann felügyeli...
Hápogtam egy keveset A. kérdésére, mire M.: ez a Wm. idekeveredett Amerikából A., merthogy itt nálunk, a Kristkind felügyel...! -és jelentőségteljesen a szemembe kacsintott...
*Ok-ok! Az utolsó mesékben számítottam a Wm. felbukkanására, csak azokat néztem meg jól!
Idén madarat lehetett volna fogatni velem, mikor rábukkantam egy adventi olvasókönyvre, benne 24 történettel. Jól* megnéztem még ott a boltban: angyalkákról, meg különböző várakozó, készülődő állatokról szólnak a történetek.
Tegnap megkapták, M. pedig iziben felolvasta az elsőt. No, ott ért a kanapén a hideg zuhany, hogyaszongya: az angyalokat a Weihnachtsmann felügyeli...
Hápogtam egy keveset A. kérdésére, mire M.: ez a Wm. idekeveredett Amerikából A., merthogy itt nálunk, a Kristkind felügyel...! -és jelentőségteljesen a szemembe kacsintott...
*Ok-ok! Az utolsó mesékben számítottam a Wm. felbukkanására, csak azokat néztem meg jól!
Mittwoch
...amikor nagy önhittségemben azt gondolom, ennél már csak jobb jöhet...
1.
Igyekszem az autóról röviden, mert a történet előéletét megélni is gyötrelem volt, aztán meg le is írtam és még el is olvastatátok, de az semmi, merthogy imhol a folytatás:(Nem, még nem kaptam idézést a rendőrségre... )
Valamikor november idusán elvitte az autószerelő a fehér villámhavert -beesett kuplung ürügyén ugye-. D. már múltidőben beszél a járgányról, ha egyeltalán, mert inkább nem bosszantja magát.
Erre az időre kapott egy kölcsönszekeret, ami -hiszitek vagy sem- tegnap beadta a kulcsot.
D. nevet.
2.
Péntek óta, puszitilalom van nálunk érvényben. Nem magyarázom, az előéletünket ismerve nincs mit. Ma megszavaztuk a feloldását, merthogy mindenki jól van.Aztán végül azért nem maradt ennyiben, mert mire valahányan hazaértünk, totális vesztegzár alá került orrot birtokolok és tűzokádó torkot.
A kóficok meg azt gondolják mókázok velük, hogy nem hallatom a hangom.
Ők jól mulatnak.
3.
Nincs harmadik pont, csak belejöttem a Montag
˛˛@&*!!!
M. ma elment iskolába, A. nem ment sehová, nekem meg a hasam megy.
No, de kezdem az elején, ill. ahol abbahagytam.
M. péntek estére már túl volt a nehezén, szombaton még gyengécske, sápadt volt kicsit. Szombat éjjelén A. kezdte a kipakolós mókát, de vasárnap reggeli 9 után javulgatni kezdett. Mire ő virgonckodni tudott, engem is elkapott, kicsit cifrázva. Jó, nagyon cifrázva. Kicsit elhúzódik a dolog, de már megmaradok... talán.
No, de kezdem az elején, ill. ahol abbahagytam.
M. péntek estére már túl volt a nehezén, szombaton még gyengécske, sápadt volt kicsit. Szombat éjjelén A. kezdte a kipakolós mókát, de vasárnap reggeli 9 után javulgatni kezdett. Mire ő virgonckodni tudott, engem is elkapott, kicsit cifrázva. Jó, nagyon cifrázva. Kicsit elhúzódik a dolog, de már megmaradok... talán.
Sonntag
Gáz van babám!
avagy: fertőtlenítek, igazából fertőtlenítünk...
Csütörtök éjjelén a szuroksötétben a drámai és riadt hang: baj van!
...és tényleg. A baj következményei az ágyban, az ágy környékén és a falon...
Átszállásoltam a kanapéra, onnan kiért időben, valahányszor futni kellett. Jó sűrűn kellett.
Reggelre összepakoltam a kórházi cuccot, már tudom mi kellhet pár napi ottartózkodáshoz. A fürdőt fertőtlenítettem minden esemény után, hogy A. úrfinak legyen esélye megúszni.
Reggel diskurzus az iskolaigazgatóval, aki szerint: ja-ja, van pár gyerek aki ezzel küzd.
Kórházba végül azért nem mentünk, mert vigyorFranz (ovibusz-sofőr) közlése szerint a fél falu ezzel küzd, de senki sem került kórházba, mindenki otthon küzdötte le.
Jó, hát ha így, dehogy viszem, nem szeretném, ha ott tartanák. Mert ha viszem, haza biza nem engedik, szóval első körben, inkább az orvos. Aki tíztől rendelt (˛˛@&*!!!) mint mindig, de most erélyesen léptem fel, azonnal rákerültünk, majd a gyógyszertárban szintén kiharcoltam a villámgyors kiszolgálást és pikk-pakk adhattam a cseppeket, majd mivel azzal nem értünk célt, a kúpot.
Délután D. vitte beíratni A.-t az iskolába, ami megér egy külön regét, majd elmesélem azt is. Máskor.
Ami viszont ide vág és az iskolából jött az infó: 16 gyerek hiányzik, ugyanezért. (Pár gyerek, hmmm?) Ami érdekes, hogy az első nyolc gyerkőnél szerda éjjel kezdődött nem sokkal éjfél után, a másik félnek csütörtökön éjfél után. Bár szerény személyem a családban az összeesküvéseket gyártó kisiparos, most D. kezdett el azon morfondírozni: milyen érdekes, mintha csak beprogramozták volna...
Estére M. jobban lett, diétával helyre raktuk a pocakot. Szóval a második kör elmaradt.
Déjá vu: most éjjel a hang: baj történt!
Annyi volt csupán a különbség, hogy A. hangját hallottam és ő kiért időben, így a sikamika elmaradt. Az érzés viszont ugyanaz: pokol. Most már mindenki fertőtlenít. Mellékhelyiség használata után, snassz-mezei kézmosásnál, fejsimi után is.
A.-nál még nem hatott a kúp. Három óra múlva kaphatja a következőt. Ha az sem hoz javulást, nos pakolhatom M. cuccát ki, A.-ét be.
Csütörtök éjjelén a szuroksötétben a drámai és riadt hang: baj van!
...és tényleg. A baj következményei az ágyban, az ágy környékén és a falon...
Átszállásoltam a kanapéra, onnan kiért időben, valahányszor futni kellett. Jó sűrűn kellett.
Reggelre összepakoltam a kórházi cuccot, már tudom mi kellhet pár napi ottartózkodáshoz. A fürdőt fertőtlenítettem minden esemény után, hogy A. úrfinak legyen esélye megúszni.
Reggel diskurzus az iskolaigazgatóval, aki szerint: ja-ja, van pár gyerek aki ezzel küzd.
Kórházba végül azért nem mentünk, mert vigyorFranz (ovibusz-sofőr) közlése szerint a fél falu ezzel küzd, de senki sem került kórházba, mindenki otthon küzdötte le.
Jó, hát ha így, dehogy viszem, nem szeretném, ha ott tartanák. Mert ha viszem, haza biza nem engedik, szóval első körben, inkább az orvos. Aki tíztől rendelt (˛˛@&*!!!) mint mindig, de most erélyesen léptem fel, azonnal rákerültünk, majd a gyógyszertárban szintén kiharcoltam a villámgyors kiszolgálást és pikk-pakk adhattam a cseppeket, majd mivel azzal nem értünk célt, a kúpot.
Délután D. vitte beíratni A.-t az iskolába, ami megér egy külön regét, majd elmesélem azt is. Máskor.
Ami viszont ide vág és az iskolából jött az infó: 16 gyerek hiányzik, ugyanezért. (Pár gyerek, hmmm?) Ami érdekes, hogy az első nyolc gyerkőnél szerda éjjel kezdődött nem sokkal éjfél után, a másik félnek csütörtökön éjfél után. Bár szerény személyem a családban az összeesküvéseket gyártó kisiparos, most D. kezdett el azon morfondírozni: milyen érdekes, mintha csak beprogramozták volna...
Estére M. jobban lett, diétával helyre raktuk a pocakot. Szóval a második kör elmaradt.
Déjá vu: most éjjel a hang: baj történt!
Annyi volt csupán a különbség, hogy A. hangját hallottam és ő kiért időben, így a sikamika elmaradt. Az érzés viszont ugyanaz: pokol. Most már mindenki fertőtlenít. Mellékhelyiség használata után, snassz-mezei kézmosásnál, fejsimi után is.
A.-nál még nem hatott a kúp. Három óra múlva kaphatja a következőt. Ha az sem hoz javulást, nos pakolhatom M. cuccát ki, A.-ét be.
Mittwoch
Kérni szeretnék
Segítséget.
Szeretném lementeni a blog tartalmát a gépre.
Legyen olyan kedves VALAKI, aki tudja HOGYAN?, magyarázza el nekem levélben!
Távirati stílussal nem tudok mit kezdeni, legyen olyan kedves szájbarágósan!
Nem kell kapkodni, mondhatni ráér, csak ne legyen elfelejtve...
Szeretném lementeni a blog tartalmát a gépre.
Legyen olyan kedves VALAKI, aki tudja HOGYAN?, magyarázza el nekem levélben!
Távirati stílussal nem tudok mit kezdeni, legyen olyan kedves szájbarágósan!
Nem kell kapkodni, mondhatni ráér, csak ne legyen elfelejtve...
Dienstag
Értem
No, meg találkoztam Hello Kittivel...
Korábban említettem már: a gyerekorvos volt asszisztense. Volt, mert pár hónapja ilyen-olyan okok miatt, 24 év munkaviszony utána város nyelve szerint kiutálta az orvos, hogy a felesége tölthesse be a helyét köszöntek el egymástól.
Összefutottunk. Egy meglepő helyen, de nem ez a lényeg.
Megszólított, majd kérdeztem, hogy van? Azt mondta, már sokkal jobban és kicsit mesélt is. Párás volt a szeme, szomorú, magam meg nagyokat nyeltem. Hallgattunk. Aztán megkérdezte a gyerekeket. Meséltem, közben meg egyre nyeltem a gombócokat.
Aztán csak néztük egymást és hallgattunk...
Korábban említettem már: a gyerekorvos volt asszisztense. Volt, mert pár hónapja ilyen-olyan okok miatt, 24 év munkaviszony után
Összefutottunk. Egy meglepő helyen, de nem ez a lényeg.
Megszólított, majd kérdeztem, hogy van? Azt mondta, már sokkal jobban és kicsit mesélt is. Párás volt a szeme, szomorú, magam meg nagyokat nyeltem. Hallgattunk. Aztán megkérdezte a gyerekeket. Meséltem, közben meg egyre nyeltem a gombócokat.
Aztán csak néztük egymást és hallgattunk...
Meglepetés
Ahogy meglátott az óvoda folyosóján, most nem szaladt elém, csak bicegett. Vajon mi történt, hogy sántít? Reggel még nem volt semmi baja, most meg húzza a lábát!
Nem válaszol, csak vonogatja a vállát, neki ugyan nem fáj a lába, ne is kérdezzem, mert akkor se! Nézem jobban: a nadrágja vércseppes. ....hát mi a túró történt, hogy sántít és még véres is??? Ő a vérről a nadrágján nem tud semmit, most látja először.
Bekapcsolódik egy kisfiú a beszélgetésbe, hogy biztos az ujjától lett véres a nadrág.
Mire A.: ...jah, hát igen, belevágott ollóval az ujjába és a Tante bekötötte...
...és hogy miért sántít? Mert elvágta az ujját. Logikus.
Há' most nem?
Nem válaszol, csak vonogatja a vállát, neki ugyan nem fáj a lába, ne is kérdezzem, mert akkor se! Nézem jobban: a nadrágja vércseppes. ....hát mi a túró történt, hogy sántít és még véres is??? Ő a vérről a nadrágján nem tud semmit, most látja először.
Bekapcsolódik egy kisfiú a beszélgetésbe, hogy biztos az ujjától lett véres a nadrág.
Mire A.: ...jah, hát igen, belevágott ollóval az ujjába és a Tante bekötötte...
...és hogy miért sántít? Mert elvágta az ujját. Logikus.
Há' most nem?
Montag
A nyiratkozásról...
Nem szakmám -nem baj.
Nem szeretek hajat vágni -az sem.
Sőt, egyenesen utálok, de ha másképp nem lehet megkúrtítani azokat az arany-tincseket...
M. -nek is én vágtam, míg D. el nem vitte L.-hez és ott egészen bele nem habarodott a kis háromévesünk a rózsaszín-fürtös hajszobrászba.
A.-nak bezzeg mindegy: szőke, fekete vagy hupilila, a haját akkor is csak én vághatom.
Legutóbb, emígyen sikerült:
Nem szeretek hajat vágni -az sem.
Sőt, egyenesen utálok, de ha másképp nem lehet megkúrtítani azokat az arany-tincseket...
M. -nek is én vágtam, míg D. el nem vitte L.-hez és ott egészen bele nem habarodott a kis háromévesünk a rózsaszín-fürtös hajszobrászba.
A.-nak bezzeg mindegy: szőke, fekete vagy hupilila, a haját akkor is csak én vághatom.
Legutóbb, emígyen sikerült:
A szerencséről
Most kiderül, nekem van-é, avagy sem.
Bebinél jelentkeztem a meghírdetett játékra, épp az utolsó percben.
Most meglátjuk igaz-e a mondás, hogy szemtelennek áll a világ.
Köszönet a lehetőségért!
Bebinél jelentkeztem a meghírdetett játékra, épp az utolsó percben.
Most meglátjuk igaz-e a mondás, hogy szemtelennek áll a világ.
Köszönet a lehetőségért!
 |
| A link, maga a kép. |
Sonntag
Szövegkörnyezet nélkül
Jómagam, M.-hez: Megyek és leütlek, ha annyira akarod!
Jöhet a GYIVI, tárt karokkal várom...
Jöhet a GYIVI, tárt karokkal várom...
Freitag
Libabőr
Ezt most láttam a pofakönyvben és muszáj izibe megosztanom.
Nem tudom honnan... és hogy pontosan kik ők, de csodásak!
Hallgassátok meg!
Il Volo -'O Sole Mio
Nem tudom honnan... és hogy pontosan kik ők, de csodásak!
Hallgassátok meg!
Il Volo -'O Sole Mio
Mittwoch
Életünk szereplői (pluszok és mínuszok)
Például a nénike itt a faluban. Ősszel az ő fiához jár a környékről mind, aki tehéntrágyát szeretne és 10 pEtákért annyit hozhat, amennyi 100négyzetméteres kertbe több mint elég.
A gazda épp úton volt, a néni otthon. Míg D. felpakolt, addig ő kérdezett... D.-nek nem kellett fizetni, legalábbis nem bankóval -ugye.
Aztán az áldott és szidott autószerelőnk, aki remekül dolgozik, jó emberei is vannak, csak mindig túlvállalja magát, te meg várhatod mikor kapod vissza a járgányt. Bár ezt is lehet fokozni, lévén, hogy semmilyen információt nem kapsz addig, míg el nem készült, ugyanis mindaddig nem fogadja a hívásodat, míg kész nincs a munkával... D. most is romokban. (Szombat óta nem hallottunk a fehér villámhaver hogylétéről, egy fia hangot sem.)
Vagy a jelenlegi megbízója D.-nek, aki kölcsönadta az autóját, mert ragaszkodik a személyéhez és a munkájához.
A szomszédasszonyom, aki elkapott a lámpás ünnepségen csütörtök este, hogy én milyen sütit hoztam? (Kegyetlenerős tájszólással.) Mondtam, hogy kalácsot (Milchbrot). Háromszor ismételtem el, mert nem értette, mire a mellette vonuló asszonyság megelégelte a nagy was?-ozást és kisegített minket, hogyaszongya: Müchbroát.
Ja-ja, azt!
Van még kedvesszomszéd, ő megkérdezte hozzám bújvamajd' a számig*, a vállamat átkarolva, megropogtatva, hogy tudom-é, hogy M. úrfi pólóban ül az iskolapadban?
Bevallom, nem értettem. Nem amit mondott, csak azt, hogy miért? Mer' ha egyszer melege van a gyereknek odabent, tán husánkát húzzon, mert a szomszédasszony fia fázik pulcsiban is, ugyanott?
D. eldünnyögött rajta egy darabig, hogy biztos kémhálózat működik és mi vagyunk a megfigyelendő, felderítendő célpont, hogy mindig van valami megjegyeznivalójuk éspervagy kérdésük?
De tényleg, miért kellett a fiamnak felvinnie a tanterembe a kabátját és bemutatni a tanárnőnek? Más tán nem kap új kabátot? Ez ekkora csoda volna? Egyeltalán, egy iskolában, nem tanulniuk kellene divatbemutató helyett?
Lenne egy javaslatom, inkább arra fordítsák a felesleges energiát, időt, hogy tájszólás nélkül szóljanak a gyerekekhez...
*Falun vagyunk, közel. Komunikáció közben több mint közel (az intim szférámban basszus!!!). Érdekes lenne felrajzolni a pályát, amin araszolgatunk beszélgetés közben, mert ők csak jönnek én meg hátrálok és ők csak jönnek, jönnek, dü-dü-dü-dü-dü-dü ...mint a cápák a jól ismert filmben....
A gazda épp úton volt, a néni otthon. Míg D. felpakolt, addig ő kérdezett... D.-nek nem kellett fizetni, legalábbis nem bankóval -ugye.
Aztán az áldott és szidott autószerelőnk, aki remekül dolgozik, jó emberei is vannak, csak mindig túlvállalja magát, te meg várhatod mikor kapod vissza a járgányt. Bár ezt is lehet fokozni, lévén, hogy semmilyen információt nem kapsz addig, míg el nem készült, ugyanis mindaddig nem fogadja a hívásodat, míg kész nincs a munkával... D. most is romokban. (Szombat óta nem hallottunk a fehér villámhaver hogylétéről, egy fia hangot sem.)
Vagy a jelenlegi megbízója D.-nek, aki kölcsönadta az autóját, mert ragaszkodik a személyéhez és a munkájához.
A szomszédasszonyom, aki elkapott a lámpás ünnepségen csütörtök este, hogy én milyen sütit hoztam? (
Ja-ja, azt!
Van még kedvesszomszéd, ő megkérdezte hozzám bújva
Bevallom, nem értettem. Nem amit mondott, csak azt, hogy miért? Mer' ha egyszer melege van a gyereknek odabent, tán husánkát húzzon, mert a szomszédasszony fia fázik pulcsiban is, ugyanott?
D. eldünnyögött rajta egy darabig, hogy biztos kémhálózat működik és mi vagyunk a megfigyelendő, felderítendő célpont, hogy mindig van valami megjegyeznivalójuk éspervagy kérdésük?
De tényleg, miért kellett a fiamnak felvinnie a tanterembe a kabátját és bemutatni a tanárnőnek? Más tán nem kap új kabátot? Ez ekkora csoda volna? Egyeltalán, egy iskolában, nem tanulniuk kellene divatbemutató helyett?
Lenne egy javaslatom, inkább arra fordítsák a felesleges energiát, időt, hogy tájszólás nélkül szóljanak a gyerekekhez...
*Falun vagyunk, közel. Komunikáció közben több mint közel (az intim szférámban basszus!!!). Érdekes lenne felrajzolni a pályát, amin araszolgatunk beszélgetés közben, mert ők csak jönnek én meg hátrálok és ők csak jönnek, jönnek, dü-dü-dü-dü-dü-dü ...mint a cápák a jól ismert filmben....
Montag
Urak és szokásaik (ébredés)
Hihetetlen mód leamortizált az elmúlt... morfondíroz ...pár hét.
5:30 körül kelünk, majd minden nap. Nem szeretnék, csak kell. Pedig mindent bevetettem. Éjszakára zoknit, komplett pizsit húzok rá, hogy még véletlenül se ébressze fel az esetleg lerúgott takaró. De ő jön,majd' minden áldott reggel és beoson a szobába, végigtapogatózik az ágy mentén -lévén, hogy tök-sötét van- és belezengi a fülembe, hogy reggel vaaan! Egy ideig próbáltam meggyőzni, visszavinni többször is, hogy neheeem, ilyen korán úrfiaknak az ágyban, szundizva a helye, de hiába, ahogy a fejem a párnát érte, újra hallottam lefelé jönni.
Feladtam.
Így már felkészülten jön a kártyával és UNO-zunk, míg M. fel nem ébred és az több óra, van, hogy három.
Ja, igen! Mert ezek a muszáj-felkelni reggelek, csak és kizárólag hétvégén/ünnepnapon kerülnek megrendezésre.
Hétköznap én ébresztem őt, persze kevésbé hatékony módszerekkel. Ma például ölbe vittem le a konyhába, ahol a fotelben tovább durmolt...
Csak arra ébredt fel, hogy M. szintén pár pillanattöredéknyire felrebbentett szempillái alól nem látta, nem láthatta, a fotel foglalt mivoltát és rákucorodott. A. visított mint a kismalac, magam kilögyböltem ijedtemben a kakaót, M. pedig görcsöt kapott.
Röhögőset.
Szerintem a szomszédok is erre a balülésrelépésre
Éljenek a reggelek!!!
5:30 körül kelünk, majd minden nap. Nem szeretnék, csak kell. Pedig mindent bevetettem. Éjszakára zoknit, komplett pizsit húzok rá, hogy még véletlenül se ébressze fel az esetleg lerúgott takaró. De ő jön,
Feladtam.
Így már felkészülten jön a kártyával és UNO-zunk, míg M. fel nem ébred és az több óra, van, hogy három.
Ja, igen! Mert ezek a muszáj-felkelni reggelek, csak és kizárólag hétvégén/ünnepnapon kerülnek megrendezésre.
Hétköznap én ébresztem őt, persze kevésbé hatékony módszerekkel. Ma például ölbe vittem le a konyhába, ahol a fotelben tovább durmolt...
Csak arra ébredt fel, hogy M. szintén pár pillanattöredéknyire felrebbentett szempillái alól nem látta, nem láthatta, a fotel foglalt mivoltát és rákucorodott. A. visított mint a kismalac, magam kilögyböltem ijedtemben a kakaót, M. pedig görcsöt kapott.
Röhögőset.
Szerintem a szomszédok is erre a bal
Éljenek a reggelek!!!
Sonntag
...
Egy hete, hogy úgy tűnt vége a fiaskónak, rendeződnek az autókkal kapcsolatos gubancok. De jó érzés volt!
Nem szándékosan nyújtom a témát, mint a rétestésztát, csak ez van -ugye.
Most D. villámhaverje halt be, ill. a kuplung esett bemegint. Mindegy, megszerelik.
A lényeg, amiért leírom...:
Az autószerelő először jött hozzánk tegnap és mert nem Rómában lakunk, telefonon hívta D.-t útbaigazításért:
Most megyünk a lejtőn felfelé, merre tovább?
Ha a lejtőn felfelé, akkor valami gebasz van. Érdemes lenne lefelé megpróbálni, csak aztán felfelé...
Nem szándékosan nyújtom a témát
Most D. villámhaverje halt be, ill. a kuplung esett be
A lényeg, amiért leírom...:
Az autószerelő először jött hozzánk tegnap és mert nem Rómában lakunk, telefonon hívta D.-t útbaigazításért:
Most megyünk a lejtőn felfelé, merre tovább?
Ha a lejtőn felfelé, akkor valami gebasz van. Érdemes lenne lefelé megpróbálni, csak aztán felfelé...
Freitag
Mittwoch
Elméláztam kicsit
az idő múlásán, hogy mennyire másképp halad, mióta gyerekeink vannak. Előtte csak karácsonykor meg boldogújévkor merült fel, hogy jé, már megint; esetleg nyáron, vagy csak a végén, hogy a csudába, ismét kimaradt a nyaralás! Jó, emlékszem még arra is, mikor tanévekben mértük az időt, de az valahogy mégiscsak más volt, büszkék voltunk hatodikosként, pláne, mikor nyolcadikasok lettünk, de soha nem kísértett a sóhaj, hogy te jó ég, már megint eltellt egy év, sőt, inkább sürgettük mégsem haladt.
Majd úgy belódult, olyan visszatarthatatlanul, hogy azokra az évekre már csak ködösen emlékszem.
Aztán megjöttek az úrfiak, szépen sorban, a szülinapokon egymás szemébe nézve a csodálkozás: már egy, már két éves, nahát, itt a piciúr is, gyertyás ünnep után a következő és már 8, ill. 5 évesek is elmúltak! Anyám!
...és valamikor az eltellt évek alatt beszivárgott az életünkbe egy másfajta időszámítás, ami igazán boldog, majd annál szomorúbb, attól függően, hol járunk éppen.
Most a kevésbé kedves időszakomat éljük, a végét. A siratósat.
Bár az okosak azt mondják, ez a kezdet.
Hm.
...csak a felásott kertet látom, üresen.
Majd úgy belódult, olyan visszatarthatatlanul, hogy azokra az évekre már csak ködösen emlékszem.
Aztán megjöttek az úrfiak, szépen sorban, a szülinapokon egymás szemébe nézve a csodálkozás: már egy, már két éves, nahát, itt a piciúr is, gyertyás ünnep után a következő és már 8, ill. 5 évesek is elmúltak! Anyám!
...és valamikor az eltellt évek alatt beszivárgott az életünkbe egy másfajta időszámítás, ami igazán boldog, majd annál szomorúbb, attól függően, hol járunk éppen.
Most a kevésbé kedves időszakomat éljük, a végét. A siratósat.
Bár az okosak azt mondják, ez a kezdet.
Hm.
...csak a felásott kertet látom, üresen.
Neveztem
egy sorsolásra.
Alaszkai síutat, illetve 5000pEtákot lehet nyerni.
Hmmm
Minek írnék többet, el lehet képzelni mit érzek.
Alaszkai síutat, illetve 5000pEtákot lehet nyerni.
Hmmm
Minek írnék többet, el lehet képzelni mit érzek.
Montag
A gyerekek és az ő védőangyalaik
Ahogy megbillen és már látom, hogy ha a fene fenét eszik sem érek oda, mert az egy méter, az egy méter, és a karom nem annyi. ...és hiába tűnik úgy, hogy lassú az a pillanat, hogy lassan zuhan, hát nem. Nem érek oda.
Nincs nagy baj, a kékeslilás gigabúbon kívül jól van. Egyenesen jár, nem szédül és nem is pakolt ki. De az ijedtség nagy volt és a huplit félpercenként ellenőrzi, megvan-e még... Meglesz az, tán hetek múlva is...
Azt gondoltam -rosszul-, nem fog többet a kanapéról a matracra ugrani, mert a fejreesés helyre tette a veszélyérzetét. Nem, már volt ilyen és lám, már megint ott a dudor. Ugyanott.
Nincs nagy baj, a kékeslilás gigabúbon kívül jól van. Egyenesen jár, nem szédül és nem is pakolt ki. De az ijedtség nagy volt és a huplit félpercenként ellenőrzi, megvan-e még... Meglesz az, tán hetek múlva is...
Azt gondoltam -rosszul-, nem fog többet a kanapéról a matracra ugrani, mert a fejreesés helyre tette a veszélyérzetét. Nem, már volt ilyen és lám, már megint ott a dudor. Ugyanott.
Freitag
A faragó-ügy
Tény: a fiam sírt ma az iskolában.
Mert egy elsős lurkó eltörte a faragóját.Múlt héten a radírját törte ketté, de ez most nem szerves része a történetnek.
Az is tény, hogy mikor megvettük megbeszéltük: nagyon fog vigyázni rá, mert ilyet, max. évente egyszer bír el a biztosítékom...
Amikor a technikatanár ráeszmélt a helyzet súlyosságára, tárgyalásokba kezdett a hüpögő úrfival az új, a tanerő által pótolandó faragó színéről. Mire megegyeztek az eredetiben, a kedélyek is megnyugodtak.
Ok.
De most mi a csudát csináljak?
Mert egyrészt, baromi rendes dolog tőle, hogy pótolni szeretné, de nem ő törte el. Bár, az ő felügyelete alatt... Vajon eztért szeretne venni helyette?...és a múlt heti radír-affér is az ő óráján történt...
Menjek be és biztosítsam róla, hogy semmi baj, hagyja csak?
Meg arra is kíváncsi lennék, mi az ördögöt gondolhat rólam, hogy a gyerek elbőgi magát, mert eltörött ahülyefaragó, és most anya mérges lesz?
Azt talán, hogy lesüvöltöm az úrfi fejét ahülyefaragó miatt?
Ez különben is akkor volt ügy, mikor megvettem.
Elsőben volt neki kettő. Mindkettő elfogadható áron került hozzánk, az úrfi által kiválasztott színben, príma desing-al. Épp csak faragni nem lehetett egyikkel sem.
Aztán megvettem ezt, mert faragó, az kell...
Újonnan még D. is forgatta egy darabig, hogy mi a fityfene került rajta annyiba...Azért, csendben megsúgom, hogy ez tavasszal, még 2petákkal többe került.
M. pedig nagyon örült és vigyázott rá.
Nem, tényleg nem örülök, hogy eltörött, de az úrfi feje a hején maradt, sőt nekem még könnyeket sem hullatott, pedig a tanárának azt hüpögte, hogy júj, az anya de mérges lesz!
Nem nagyon adok arra, hogy a másik mit gondol rólam, de az, hogy egyhülyefaragó miatt tartson valaki házisárkánynak...!
Mert egy elsős lurkó eltörte a faragóját.
Az is tény, hogy mikor megvettük megbeszéltük: nagyon fog vigyázni rá, mert ilyet, max. évente egyszer bír el a biztosítékom...
Amikor a technikatanár ráeszmélt a helyzet súlyosságára, tárgyalásokba kezdett a hüpögő úrfival az új, a tanerő által pótolandó faragó színéről. Mire megegyeztek az eredetiben, a kedélyek is megnyugodtak.
Ok.
De most mi a csudát csináljak?
Mert egyrészt, baromi rendes dolog tőle, hogy pótolni szeretné, de nem ő törte el. Bár, az ő felügyelete alatt... Vajon eztért szeretne venni helyette?
Menjek be és biztosítsam róla, hogy semmi baj, hagyja csak?
Meg arra is kíváncsi lennék, mi az ördögöt gondolhat rólam, hogy a gyerek elbőgi magát, mert eltörött a
Azt talán, hogy lesüvöltöm az úrfi fejét a
Ez különben is akkor volt ügy, mikor megvettem.
Elsőben volt neki kettő. Mindkettő elfogadható áron került hozzánk, az úrfi által kiválasztott színben, príma desing-al. Épp csak faragni nem lehetett egyikkel sem.
Aztán megvettem ezt, mert faragó, az kell...
Újonnan még D. is forgatta egy darabig, hogy mi a fityfene került rajta annyiba...
M. pedig nagyon örült és vigyázott rá.
Nem, tényleg nem örülök, hogy eltörött, de az úrfi feje a hején maradt, sőt nekem még könnyeket sem hullatott, pedig a tanárának azt hüpögte, hogy júj, az anya de mérges lesz!
Nem nagyon adok arra, hogy a másik mit gondol rólam, de az, hogy egy
Donnerstag
Morgós
Lassan hivatalos sofőri státust igényelhetnék.
Ez az állandó hozzuk-visszük, ugye sajátot, ill. bérautót...
Haza. Autóházba. Vissza. Szerelőhöz. Haza. Szerelőhöz. Haza. Haza. Autóházba. Szerelőhöz. Haza. Gumishoz. Haza...
De tényleg! Maholnap már hazamegyünk, az autószerelőhöz is.
Mindjárt megint megyünk. Remélem forrócsokival várnak...
Ez az állandó hozzuk-visszük, ugye sajátot, ill. bérautót...
Haza. Autóházba. Vissza. Szerelőhöz. Haza. Szerelőhöz. Haza. Haza. Autóházba. Szerelőhöz. Haza. Gumishoz. Haza...
De tényleg! Maholnap már hazamegyünk, az autószerelőhöz is.
Mindjárt megint megyünk. Remélem forrócsokival várnak...
Ennek nem lesz jó vége!
avagy: vérfürdő V.-éknél.
Lovacskáztak.
M. a ló, A. a lovas szerepében.
A ló találta ki ezt az agyament játékot, a lovas éppcsak belement, de idővel belemelegedett olyannyira, hogy a paripa teljesen kifulladt alatta.
Felkérte A.-t, hogy itt az ideje leszállni, mert már nem bírja, persze a lovag hajthatatlan volt, sőt addig nyöszörgött, hogy mégis tovább vágtattak a szobában...
Magam, eddig voltam az események részese, tanúja, mentem tovább, a dolgomra.
Heves nyerítés.
Felszóltam, most már hagyják abba, nehogy valami baj legyen...
Nyihaházás, vágtázással.
Újra szóltam...
Pár perc múlva eget rengető ordítozás, emígyen:
M.: Nem-akartam-ne-haragudj-nem-akartam jajistenem-nem-akartam-AAANYAAAA!
A.: Meghalok-meghalok-meghalok!
...
A lovag orrából ömlött a vér (és ha azt mondom ömlött, hát képzeld el, hogy ömlött!), bele a szájába, onnan tovább literszám...nyilván túlzok
Életemben ilyet nem láttam, de nem is óhajtok többet:
a vér csak folyt, csak folyt, ő meg prüszkölte ki a szájából, meg egyre csak hajtogatta, hogy: meghalok-meghalok...
Két-három perc alatt letettem róla, hogy orvost/mentőt/bárkit hívjak, mert enyhült a vérzés, majd további percek múltán el is állt.
Aztán, hogy mindenki megnyugodott,a paripát M. úrfit lekaptam a négy patájáról tíz körméről, minek következtében megesküdött újfent, hogy soha-de-soha-többet-még-hasonlót-sem.
...és hogy mi történt?
A ló (a lovak természetéből fakadóan) rúgott egyet és hát istenkém, orrba találta a mögötte okvetetlenkedő lovast.
A vérzés és jajjgatás közben meg tövig rágta a patáit, hogy jajistenem-jajistenem mit tettem?
Lovacskáztak.
M. a ló, A. a lovas szerepében.
A ló találta ki ezt a
Felkérte A.-t, hogy itt az ideje leszállni, mert már nem bírja, persze a lovag hajthatatlan volt, sőt addig nyöszörgött, hogy mégis tovább vágtattak a szobában...
Magam, eddig voltam az események részese, tanúja, mentem tovább, a dolgomra.
Heves nyerítés.
Felszóltam, most már hagyják abba, nehogy valami baj legyen...
Nyihaházás, vágtázással.
Újra szóltam...
Pár perc múlva eget rengető ordítozás, emígyen:
M.: Nem-akartam-ne-haragudj-nem-akartam jajistenem-nem-akartam-AAANYAAAA!
A.: Meghalok-meghalok-meghalok!
...
A lovag orrából ömlött a vér (és ha azt mondom ömlött, hát képzeld el, hogy ömlött!), bele a szájába, onnan tovább literszám...
Életemben ilyet nem láttam, de nem is óhajtok többet:
a vér csak folyt, csak folyt, ő meg prüszkölte ki a szájából, meg egyre csak hajtogatta, hogy: meghalok-meghalok...
Két-három perc alatt letettem róla, hogy orvost/mentőt/bárkit hívjak, mert enyhült a vérzés, majd további percek múltán el is állt.
Aztán, hogy mindenki megnyugodott,
...és hogy mi történt?
A ló (a lovak természetéből fakadóan) rúgott egyet és hát istenkém, orrba találta a mögötte okvetetlenkedő lovast.
A vérzés és jajjgatás közben meg tövig rágta a patáit, hogy jajistenem-jajistenem mit tettem?
Mittwoch
Olvas
Úton, útfélen. Mindent.
Tegnap, az autóból a helységneveket, hirdető- és reklámtáblákat.
Szuperügyes.
De ő németül olvas -ugye.
Keresi a szavak értelmét (magyarul), így nem vezetik meg (annyira) a kettős betűk.
Nyáron még nagyot nevettünk a hárápós kutiá -n, de azóta sokat gyakorolt -önszorgalomból.
Tegnap ez lett egy próbálkozás eredménye:
áráni-ászcok
Számára ennek nem volt értelme, de nem is találta azt.
Jellemző.
Ugye érthető vagyok?
Tegnap, az autóból a helységneveket, hirdető- és reklámtáblákat.
Szuperügyes.
De ő németül olvas -ugye.
Keresi a szavak értelmét (magyarul), így nem vezetik meg (annyira) a kettős betűk.
Nyáron még nagyot nevettünk a hárápós kutiá -n, de azóta sokat gyakorolt -önszorgalomból.
Tegnap ez lett egy próbálkozás eredménye:
áráni-ászcok
Számára ennek nem volt értelme, de nem is találta azt.
Jellemző.
Ugye érthető vagyok?
Samstag
Urak és szokásaik (a figyelmességről)
Kopogtatnak az ajtón, mielőtt belépnének a másik szentéjébe.
A viták hevében is, miközben leordítják egymás fejét, még akkor is kopogtatnak és nem lépnek be addig, míg engedélyt nem kapnak rá. Aztán, már szemtől szembe üvöltenek tovább.
Hm.
A viták hevében is, miközben leordítják egymás fejét, még akkor is kopogtatnak és nem lépnek be addig, míg engedélyt nem kapnak rá. Aztán, már szemtől szembe üvöltenek tovább.
Hm.
Freitag
Alma
Ötödiktől, abban az osztályteremben tanultunk, ami az iskola almáskertjére nézett. Minden tanévkezdet maga volt az ácsingózás, vágyakozás a gyönyörű, zölden mosolygó almák után, merthogy szigorúan tilos volt, még rájuk nézni is.
Éppen ezért, a fiúk folyton kilógtak az ablakon és szedték, hozták be a gyönyörű, ropogós és ízletes almákat. Ejj, de finom volt.
Nyolcadikban buktunk le. Irdatlan botrány volt, az osztály fele intővel ment haza. Én is. Naná.
Mindez erről az almárólmost már csutka jutott eszembe, itt előttem. Tizennégy éves korom óta keresem ezt az ízt és most, hogy végre megtaláltam, hálát szeretnék rebegni mindazoknak, akik pocsék minőségű gyömülcsöket kínálnak. Nélkülük, nyilván nem öntött volna el ez a semmihez sem hasonlítható érzés: a felismerés öröme.
Köszönöm.
Éppen ezért, a fiúk folyton kilógtak az ablakon és szedték, hozták be a gyönyörű, ropogós és ízletes almákat. Ejj, de finom volt.
Nyolcadikban buktunk le. Irdatlan botrány volt, az osztály fele intővel ment haza. Én is. Naná.
Mindez erről az almáról
Köszönöm.
Donnerstag
Ja,
meg hirtelen, a nagy aprótalpúmentes programtalanság után, íme a változás: holnap estére az óvodai anyukák vacsira gyűlnek össze, amin illik/illene megjelennem.
Ha D. időben hazaér, mehetek mosolyogni és olyan talányokat fejtegetni, hogy vajh' milyen ital a Sturm(vihar) és miért mondják mikor ezzel koccintanak, hogy: Malzeit(jó étvágyat)!?
Van még: szombaton osztálytalálkozóm is lesz, ami szintén annak függvénye, vajon hazaér-e időben Emberem?
Ide nagyon mennék, bár gőzöm sincs mit vennék fel...
Ha D. időben hazaér, mehetek mosolyogni és olyan talányokat fejtegetni, hogy vajh' milyen ital a Sturm(vihar) és miért mondják mikor ezzel koccintanak, hogy: Malzeit(jó étvágyat)!?
Van még: szombaton osztálytalálkozóm is lesz, ami szintén annak függvénye, vajon hazaér-e időben Emberem?
Ide nagyon mennék
Urak és szokásaik (gyűjtögetés)
M.
Szeretem benne, hogy kreatív, de a szekrény tetjére, az ágy alá és a szennyestartó kosárba elrejtett wc gurigák kiborítanak. ...és még nem említettem a nadrágzsebből előkerülő vadgesztenyéket, diókat és száraz faleveleket...
Igaz, mit panaszkodom? Ha A. gyűjtögetne, akkor nyilván bogarat, tücsköt, madártollat, esetleg békát találnék...
Dienstag
A hétvégén
elmentünk ruhákat venni (mert optimisták vagyunk, ezért nem adtuk fel).
Magam sem hiszem, de ez úttal sikerrel jártunk.
Mindenki kapott, amit akart. Az úrfiak kabátot, nadrágot, pulcsit...
Jó, D. nem talált cipőt.
Én meg nem is kerestem.
Magam sem hiszem, de ez úttal sikerrel jártunk.
Mindenki kapott, amit akart. Az úrfiak kabátot, nadrágot, pulcsit...
Jó, D. nem talált cipőt.
Én meg nem is kerestem.
Mert családunk csak 75%-ban optimista.
De ezt az előbb elhallgattam.
Helyesírás agyő?
A cambridge-i egyetemen készült egyik tanulmány állítása szerint a szavakon belül nincs jelentősége annak, miként rendeződnek el a betűk.
A cmabrigde-i etegyemen kéüszlt eikgy tnuamálny áitllsáa sznreit a szvkaaon bleüI nincs jlneestögée annak, mkénit rdeeőzndenk el a btűek: eyegüdl az a fntoos, hgoy az eslő es az uolstó betű a hlyéen Iygeen; ha a tböbrie a lgnoeyabb özeássivszsg a jleezmlő, a sövzeg aokkr is tleejs mrtébéekn ovasalthó mráad. A jnleeésg mgáayzrataa az, hgoy az erbemi agy nem eyedgi btüeket, hneam tleejs sazakvat ovals. Íme a bzoinytéik.
Úhygoyg tnseseek mkneit bkébeén hyagni a hleysersáii fmonisáokgkal!Ez egy nagyon-nagyon régen megjelent cikk, valamikor 2005 tájáról, de talán lesz akinek új, vagy csak szívesen rácsodálkozik újra, hogy: és tényleg!
Montag
A bérautóról még egyszer, talán utoljára
Csütörtökön visszavittük és nem azért, mert a fehér-villám elkészült, hanem mert péntekre nélkülözhetővé vált.
Tudom, hogy majdnemre nem adunk, de majdnem ezt is sikerült összetörni.
Hadd meséljek kicsit.
Itt ez a bérlés dolog úgy működik, legalábbis a mi esetünkben úgy rendeződött, hogy az autóház melletti benzinkútra kitették a járgányt, a kulcsot a kutasra bízták, a szerződést az anyósülésre fektették és ránk bízták mikortól visszük és meddig marad nálunk. Hétfő reggel ment érte D., kifizette az első két napot, mert optimisták vagyunk és úgy gondoltuk ennyi idő elég lesz az autószerelőnek, majd csütörtökön, már jóval sötétedés után, mikor a munkából hazaért vittük vissza.
D. elől a szürkével, magam utána a csillivillivel, hajtottunk a város irányába. Pár méterrel azon hely előtt, ahol D. az árokban landolt hétfőn egy őz váratlan felbukkanásától, elém lépett egy szarvastehén.
Majdnem meg volt.
Majdnem.
Gyerekek! Hogy milyen bambán bámul egy szarvastehén, mikor dühödben letülkölöd róla a gatyáját! ...és ha már a gatyájánál tartok: az enyém tele lett.
Betojtam, na.
Az autó átadását még hadd meséljem el!
Leparkoltam az autóház előtt (megköszöntem az autónak, az együttműködést és meghagytam vigyázzon magára puszit adtam a kormányra) beraktam a napellenzőbe a plussz két nap díját, behúztam a kéziféket nehogy..., bezártam, és ünnepélyes keretek között bedobtam a kulcsot a postaládába...
Ennyi.
Lenne egy kérdésem: Magyarországon hogy zajlik egy autóbérlés? Ugyanilyen lazán és bizalommal?
...és hogy A. reakcióját is elmeséljem: pénteken reggel, mikor kinézett az ablakon és csak a szíve-csücske hűlt helyét látta, földhöz verte magát. De nem sokáig maradt, megvígaztalatm, hogy hétfőn visszakapjuk ismét, mert az autószerelő malmai lassan őrölnek. Ugyebár.
A lényeg: fiam boldog, így apa is -mert látjuk a dolgok jó oldalát.
Tudom, hogy majdnemre nem adunk, de majdnem ezt is sikerült összetörni.
Hadd meséljek kicsit.
Itt ez a bérlés dolog úgy működik, legalábbis a mi esetünkben úgy rendeződött, hogy az autóház melletti benzinkútra kitették a járgányt, a kulcsot a kutasra bízták, a szerződést az anyósülésre fektették és ránk bízták mikortól visszük és meddig marad nálunk. Hétfő reggel ment érte D., kifizette az első két napot
D. elől a szürkével, magam utána a csillivillivel, hajtottunk a város irányába. Pár méterrel azon hely előtt, ahol D. az árokban landolt hétfőn egy őz váratlan felbukkanásától, elém lépett egy szarvastehén.
Majdnem meg volt.
Majdnem.
Gyerekek! Hogy milyen bambán bámul egy szarvastehén, mikor dühödben letülkölöd róla a gatyáját! ...és ha már a gatyájánál tartok: az enyém tele lett.
Betojtam, na.
Az autó átadását még hadd meséljem el!
Leparkoltam az autóház előtt (
Ennyi.
Lenne egy kérdésem: Magyarországon hogy zajlik egy autóbérlés? Ugyanilyen lazán és bizalommal?
...és hogy A. reakcióját is elmeséljem: pénteken reggel, mikor kinézett az ablakon és csak a szíve-csücske hűlt helyét látta, földhöz verte magát. De nem sokáig maradt, megvígaztalatm, hogy hétfőn visszakapjuk ismét, mert az autószerelő malmai lassan őrölnek. Ugyebár.
A lényeg: fiam boldog, így apa is -mert látjuk a dolgok jó oldalát.
Donnerstag
Mi a szösz!?
Múlt héten D. bekapcsolta a fürdőkben a fűtést, tegnap pedig az úrfiak szobájában is, pedig, idézem: nincs hideg, ne viccelj! (Hőmérő szerint 21-23°C)
A kóficok alsóban, zokniban és pólóban flangáltak előtte is (D. fürdés után kisgatyában), jómagam melegítőben, pulcsiban, vastag zokniban.
Egy hete dupla takaróval alszom, eképpen: egy plédet csavarok magamra, majd rá, a vastag takarót.
...és fázom.
A hőmérő 25°C-ot mutat.
Szerintem tönkrement.
Mindhárom.
Igen.
A kóficok alsóban, zokniban és pólóban flangáltak előtte is (D. fürdés után kisgatyában), jómagam melegítőben, pulcsiban, vastag zokniban.
Egy hete dupla takaróval alszom, eképpen: egy plédet csavarok magamra, majd rá, a vastag takarót.
...és fázom.
A hőmérő 25°C-ot mutat.
Szerintem tönkrement.
Mindhárom.
Igen.
Dienstag
A hűtlenségről
Megtárgyaltuk az úrfiakkal ezt a bérautó-dolgot. (Kölcsönbe kaptuk, csak pár napig marad stb., stb...)
A. azóta minden reggel az autóban akar maradni, hogy pontos legyek: az autóval. Sír, hogy nem a miénk és hogy nem, ezt nem lehet visszaadni!!! ez a miénk (övé, hát persze!), mert neki kell és szereti, meg milyen szép és hűűű, meg egyébként is...
Hogy érzékeltessem: itt a gyerekek reggel és délután kézfogással üdvözlik, ill köszönnek el az óvónéniktől. A., ha nem tud mindenkitől elköszönni, patáliát csap, hogy teszemazt, a Tante Fiatól* nem tudott elköszönni, és most azonnal és nagy robajjal összedől a Világ, mert olyan nincs, hogy ő nem kezel le vele.
Mindegy, hogy épp a házijukat író kisdiákokra figyel a külön teremben, neki akkor muszáj még oda is bemenni.
Hétfő óta, csak megemlítem, hogy vár az új autó, hátrahagy csapot-papottáskát, kinti cipőt és lélekvesztve rohan az imádata tárgyához.
Remek.
Igyekszem felkészíteni, hogy pénteken visszamegy** az autó az autóházba...
Eddig hiszti volt a válasz.
Részemről itt be is fejeztem a témát, átpasszolom D.-nek: lássuk, hogy boldogul az úrfival...
Bocsi!
*Tante Silvia, persze. Kezdetben valahogy félrehallotta, de megmaradt a hibás alak.
**Nem merem azt mondani, hogy mi visszük vissza, mert félek a kegyvesztettségtől -de nagyon!
Döbbenet: épp egy éve, hogy elkezdtem regélni...
A. azóta minden reggel az autóban akar maradni, hogy pontos legyek: az autóval. Sír, hogy nem a miénk és hogy nem, ezt nem lehet visszaadni!!! ez a miénk (övé, hát persze!), mert neki kell és szereti, meg milyen szép és hűűű, meg egyébként is...
Hogy érzékeltessem: itt a gyerekek reggel és délután kézfogással üdvözlik, ill köszönnek el az óvónéniktől. A., ha nem tud mindenkitől elköszönni, patáliát csap, hogy teszemazt, a Tante Fiatól* nem tudott elköszönni, és most azonnal és nagy robajjal összedől a Világ, mert olyan nincs, hogy ő nem kezel le vele.
Mindegy, hogy épp a házijukat író kisdiákokra figyel a külön teremben, neki akkor muszáj még oda is bemenni.
Hétfő óta, csak megemlítem, hogy vár az új autó, hátrahagy csapot-papot
Remek.
Igyekszem felkészíteni, hogy pénteken visszamegy** az autó az autóházba...
Eddig hiszti volt a válasz.
Részemről itt be is fejeztem a témát, átpasszolom D.-nek: lássuk, hogy boldogul az úrfival...
Bocsi!
*Tante Silvia, persze. Kezdetben valahogy félrehallotta, de megmaradt a hibás alak.
**Nem merem azt mondani, hogy mi visszük vissza, mert félek a kegyvesztettségtől -de nagyon!
Döbbenet: épp egy éve, hogy elkezdtem regélni...
Montag
Szóval: tovább is van....
No.
Csütörtök: koccanásos, D. az utánfutóval és a fehér villám közreműködésével. (A jármű -fehér villám- nem sérült.)
Pénteken ismét kocc, a szürke villámmal. A sofőr: szerénységem. Jelenlévő két kiskorúval, egy Lelépővel és Makacs Jánossal. (Külsérelmi nyomok elenyészőek, a két fényszóró tartóbizgenytyűi részben eltörtek, orrlemez benyomódott, ami nyomás alatt tartotta a légkondi ventillátorát és a hűtőt, de használható állapotban leledzik.)
Szombat reggel beesett a fehér villám kuplungpedálja. (Se tőlem, se hozzád állapot.)
Szombaton este gázolásos macskagyilok. Közreműködők: szürke villám -D. által vezetve. (További sérülések száma: -)
Vasárnap délután, próbálkozásra kiderül, nem indul a fehér villám.
Ami gáz, mert így tréler nélkül, nem szállítható. D. különleges képességeinek hála, kézrátétellel megjavítva, este a szerelőhöz elvontatva...
Jómagam itt jutottam el a tűréshatárom határmezsgyéjére: autóba kellett szállnom, hogy D.-nek ne gyalogszerrel kelljen megtennie a 25km-es hazautat, az autószerelőtől. Visszafelé is én vezettem, hogy szokjam.
...és itt, gondolom, minden kedves olvasó feksóhajt, hogy látod, most már minden sínen lesz, az autókat hamarosan rendbe rakják, ki-ki visszakapja a magáét, nem sérült senki, ráadásul addig az autóm (szürke) helyett még vadiújat is kapok, lássam már a jó oldalát...
Ne tessék úgy sietni azzal a sóhajjal!
A terv szerint D.mahajnalban elmegy egy kollegájáért, akivel Kisvárosunkból elhozzák a szombaton megrendelt vadiúj, csillivilli villámhaveromat, ők meg viszik a szürkét, lévén, hogy csak abba férnek be a szerszámok...
Aham.
Amikor távozása után, alig fél órával, hideg csípte arccal megjelent a fürdőszobánkban, kis híjján szívinfarktust kaptam, hogy mi a túró van már megint?
Mesélt: ahogy elhajtott, párszáz méter után elévágodott egyvadállat őz, ő ki akarta kerülni az íves, meredek úton, de a síkos, zúzmarás útpatkán lesodródott, egyenesen az árokba.
ÖAMTC jött, látott és másikemelősautót hívott, hogy kiemeljék az árokból a sokat próbált/látott szürkét. De arra várni kellett.
A nagyonrendeskedves sárgaangyal elvitte D.-t a bérautóért, hogy legalább én mehessek utamra...
Hát így, mindezt alig öt nap alatt.
Szerintem tudjátok hogy vagyunk, úgyhogy nem írom.
Csütörtök: koccanásos, D. az utánfutóval és a fehér villám közreműködésével. (A jármű -fehér villám- nem sérült.)
Pénteken ismét kocc, a szürke villámmal. A sofőr: szerénységem. Jelenlévő két kiskorúval, egy Lelépővel és Makacs Jánossal. (Külsérelmi nyomok elenyészőek, a két fényszóró tartóbizgenytyűi részben eltörtek, orrlemez benyomódott, ami nyomás alatt tartotta a légkondi ventillátorát és a hűtőt, de használható állapotban leledzik.)
Szombat reggel beesett a fehér villám kuplungpedálja. (Se tőlem, se hozzád állapot.)
Szombaton este gázolásos macskagyilok. Közreműködők: szürke villám -D. által vezetve. (További sérülések száma: -)
Vasárnap délután, próbálkozásra kiderül, nem indul a fehér villám.
Ami gáz, mert így tréler nélkül, nem szállítható. D. különleges képességeinek hála, kézrátétellel megjavítva, este a szerelőhöz elvontatva...
Jómagam itt jutottam el a tűréshatárom határmezsgyéjére: autóba kellett szállnom, hogy D.-nek ne gyalogszerrel kelljen megtennie a 25km-es hazautat, az autószerelőtől. Visszafelé is én vezettem, hogy szokjam.
...és itt, gondolom, minden kedves olvasó feksóhajt, hogy látod, most már minden sínen lesz, az autókat hamarosan rendbe rakják, ki-ki visszakapja a magáét, nem sérült senki, ráadásul addig az autóm (szürke) helyett még vadiújat is kapok, lássam már a jó oldalát...
Ne tessék úgy sietni azzal a sóhajjal!
A terv szerint D.
Aham.
Amikor távozása után, alig fél órával, hideg csípte arccal megjelent a fürdőszobánkban, kis híjján szívinfarktust kaptam, hogy mi a túró van már megint?
Mesélt: ahogy elhajtott, párszáz méter után elévágodott egy
ÖAMTC jött, látott és másik
A nagyonrendeskedves sárgaangyal elvitte D.-t a bérautóért, hogy legalább én mehessek utamra...
 |
| ...hogy higgyétek, mert magam sem -egyébként... |
Hát így, mindezt alig öt nap alatt.
Szerintem tudjátok hogy vagyunk, úgyhogy nem írom.
Sonntag
Bonyolódik
Van egy használhatatlan fehér villámunk és egy szürke.
A szürkével még lehet járni, bár nem öröm.
Viszont kettő kell, hát hétfőtől bérlünk egyet, amit én kapok. A jelenlegi magabiztosságom mellett, ez átok, de amit kaptunk, abba D. szerszámostól nem fér be, így tetszik vagy sem, enyém a másé. Addig, míg megszerelik a nagy-fehéret.
Ma, terv szerint, elvinnék a szerelőhöz. Azért ma, mert csak most ér rá egy olyan járgánytulajdonos, akinek az autója képes lerángatni a nagy-fehéret.
Fordulat: a nagy-fehéret nem lehet beindítani sem (teljesen friss felfedezés -D. csak azért nem szitkozódik, mert a gyerekek is kint vannak). Ami azt jelenti, hogy a fék így nem szuperál...
Ergo saját lábon nem mehet le, mert az képtelenség.
Elgondolkoztam: vajon lehet-e ezt még fokozni?
Lehet. De abba én már nem akarok részt venni -ha értitek mire gondolok.
A szürkével még lehet járni, bár nem öröm.
Viszont kettő kell, hát hétfőtől bérlünk egyet, amit én kapok. A jelenlegi magabiztosságom mellett, ez átok, de amit kaptunk, abba D. szerszámostól nem fér be, így tetszik vagy sem, enyém a másé. Addig, míg megszerelik a nagy-fehéret.
Ma, terv szerint, elvinnék a szerelőhöz. Azért ma, mert csak most ér rá egy olyan járgánytulajdonos, akinek az autója képes lerángatni a nagy-fehéret.
Fordulat: a nagy-fehéret nem lehet beindítani sem (teljesen friss felfedezés -D. csak azért nem szitkozódik, mert a gyerekek is kint vannak). Ami azt jelenti, hogy a fék így nem szuperál...
Ergo saját lábon nem mehet le, mert az képtelenség.
Elgondolkoztam: vajon lehet-e ezt még fokozni?
Lehet. De abba én már nem akarok részt venni -ha értitek mire gondolok.
Samstag
Jó hír is van
A baj-ról, mint olyanról jutott eszembe: a szomszéd kisfiút pénteken hazaengedték a kórházból.
Események/ párhuzamok
Mindig azt mondta D.(...): ha, akkor totálkárosra, mert egyébként nagyon bosszantó a törés.
2001 januárjában is elhatalmasodott a probléma, hogy nincs mit felvegyek. Elhihetitek, hogy ha azt mondom, hogy nincs, akkor tényleg nincs.
Január 27-én szombaton D. dolgozott, jómagam meg elindultam volna, ha az autó indult volna. Aztán harmadjára beindult, de nagyon nyögvenyelősen, noha soha ezelőtt ilyet nem csinált. Érezte. Utána még jópárszor visszamentem a házba telefonért, napszemüvegért...
Még a határt sem értem el. A balesetben egy gigaszarvas vett részt, az oroszlános jármű teljesen eltekeredett, a futómű teljesen odalett -totálkárosra törött.
Míg élek nem felejtem el, ahogy a szemtanú paraszt, a karomnál fogva tépett ki az autóból és elvonszolt tőle...
Három hónapig kölcsönautókkal jártunk, ha kellett, majd vettünk egy szürke villámot, ma is ez az én hűséges társam.
Pár évvel később, kb. úgy hét éve, este jött a hívás, hogy D. felborult a kisteherautóval, mert elé ugrott egy őz. Szerencsére semmi baja nem lett. A szerszámokból jónéhány odalett és maga az autó is. Pótolta.
Ugrok most egy nagyot, e hét csütörtökére, mikor D. telefonált, hogy rosszul indult a reggel, rátolatott az utánfutóval egy személyautóra. Nem vészes, de a kár, az kár. Betétlap.
Jött az ötlet, hogy péntek délután lemegyek a fiúkkal Szülővárosba és míg én végigjárom az üzleteket pulcsi, ill. felsők után kutatva, addig Anyum vigyáz az úrfiakra.
Két faluval a cél előtt, ráfutottam az előttem haladóra, mert lebökött előttem, őelőtte, meg egy másik. Az előttem haladó még meg tudott állni, én már nem. Az első autó elhúzott a helyszínről, akire ráfutottam, rendőrt hívott, mert hiába ismertem el a KRESZ szerinti felelősségemet, mivel ő céges járgánnyal volt, azt mondta kötelessége, mert neki baja lehet belőle... A teljesség kedvéért még elmesélem, hogy a cucuki lökhárítójáról, kicsit lement a festék. Tényleg.
Mondtam, menjünk el egy szervízbe, nézessük meg, kifizetem a kárát, nála hagyom az adataimat, eszemben sincs meglépni a felelősség elől.
Nem és nem, ő rendőrt akar.
A kiérkező rendőr azzal kezdte, hogy le akarta beszélni emberemet, de ő továbbra is hajthatatlan volt.
Helyszínelés, hosszas papírtöltögetés, még szondát is fújtam, és befáradhatok majd a közeljövőben a rendőrkapitányságra, mert feljelentést tettek ellenünk, melynek keretében kivizsgálják az ügyet.
A rendőrök távoztak, mi is készültünk, mire enyhén bosszankodó fejjel kiugrik a volán mögül az én Jánosom, hogy nem indul a kocsi, lemerült az aksi. Kérdésére válaszolva, sajnálkozva közöltem, hogy nem, nincs bikázókábelem.
Anyu megjegyzése ezen fordulathoz: Isten nem ver bottal!
A gyerekek jól vannak, kicsit megijedtek. Közvetlen az ütközés után, M. így kommentálta adolgot: Anya, többet ilyet ne csinálj légyszíves! Mikor készültem kiszálni az autóból, így engedett utamra: A bácsi biztos mérges rád! -Emberem, mondhatni derűs képpel szállt ki az autóból... Később azt is megtudtam, hogy rövid időn belül, ez már a második ugyanilyen esete.
A tényre, hogy jönnek a rendőrök, a fiúk megijedtek kicsit: Börtönbe fognak zárni?
Pár órával később jöttünk csak haza. De ahányszor lassítottam, vagy fékeztem, a fiúk csak sziszegtek, és sóhajtoztak: Csak nem, már megint?
Az éjjel nem aludtam. Fáradt vagyok és mérges. A kedvem pedig teljesen elment az autózástól. Nem, azt hiszem nem félek, csak nagyon rossz volt visszaszállni a volán mögé.
Nem mondom, hogy vétlen vagyok, nem várok feloldozást, de ez megint megerősített abban, hogy hiába vagy biztonsági játékos, hiába figyelsz és tartod be a szabályokat, a baj megtalál. Könnyebben, mint gondolnám.
Ma reggel, D. indult volna el, de a másik villám-márkás is beadta az unalmast: beesett a kuplung, úgyhogy itt állunk két, javításra váró villámhaverrel.
2001 januárjában is elhatalmasodott a probléma, hogy nincs mit felvegyek. Elhihetitek, hogy ha azt mondom, hogy nincs, akkor tényleg nincs.
Január 27-én szombaton D. dolgozott, jómagam meg elindultam volna, ha az autó indult volna. Aztán harmadjára beindult, de nagyon nyögvenyelősen, noha soha ezelőtt ilyet nem csinált. Érezte. Utána még jópárszor visszamentem a házba telefonért, napszemüvegért...
Még a határt sem értem el. A balesetben egy gigaszarvas vett részt, az oroszlános jármű teljesen eltekeredett, a futómű teljesen odalett -totálkárosra törött.
Míg élek nem felejtem el, ahogy a szemtanú paraszt, a karomnál fogva tépett ki az autóból és elvonszolt tőle...
Három hónapig kölcsönautókkal jártunk, ha kellett, majd vettünk egy szürke villámot, ma is ez az én hűséges társam.
Pár évvel később, kb. úgy hét éve, este jött a hívás, hogy D. felborult a kisteherautóval, mert elé ugrott egy őz. Szerencsére semmi baja nem lett. A szerszámokból jónéhány odalett és maga az autó is. Pótolta.
Ugrok most egy nagyot, e hét csütörtökére, mikor D. telefonált, hogy rosszul indult a reggel, rátolatott az utánfutóval egy személyautóra. Nem vészes, de a kár, az kár. Betétlap.
Jött az ötlet, hogy péntek délután lemegyek a fiúkkal Szülővárosba és míg én végigjárom az üzleteket pulcsi, ill. felsők után kutatva, addig Anyum vigyáz az úrfiakra.
Két faluval a cél előtt, ráfutottam az előttem haladóra, mert lebökött előttem, őelőtte, meg egy másik. Az előttem haladó még meg tudott állni, én már nem. Az első autó elhúzott a helyszínről, akire ráfutottam, rendőrt hívott, mert hiába ismertem el a KRESZ szerinti felelősségemet, mivel ő céges járgánnyal volt, azt mondta kötelessége, mert neki baja lehet belőle... A teljesség kedvéért még elmesélem, hogy a cucuki lökhárítójáról, kicsit lement a festék. Tényleg.
Mondtam, menjünk el egy szervízbe, nézessük meg, kifizetem a kárát, nála hagyom az adataimat, eszemben sincs meglépni a felelősség elől.
Nem és nem, ő rendőrt akar.
A kiérkező rendőr azzal kezdte, hogy le akarta beszélni emberemet, de ő továbbra is hajthatatlan volt.
Helyszínelés, hosszas papírtöltögetés, még szondát is fújtam, és befáradhatok majd a közeljövőben a rendőrkapitányságra, mert feljelentést tettek ellenünk, melynek keretében kivizsgálják az ügyet.
A rendőrök távoztak, mi is készültünk, mire enyhén bosszankodó fejjel kiugrik a volán mögül az én Jánosom, hogy nem indul a kocsi, lemerült az aksi. Kérdésére válaszolva, sajnálkozva közöltem, hogy nem, nincs bikázókábelem.
Anyu megjegyzése ezen fordulathoz: Isten nem ver bottal!
A gyerekek jól vannak, kicsit megijedtek. Közvetlen az ütközés után, M. így kommentálta adolgot: Anya, többet ilyet ne csinálj légyszíves! Mikor készültem kiszálni az autóból, így engedett utamra: A bácsi biztos mérges rád! -Emberem, mondhatni derűs képpel szállt ki az autóból... Később azt is megtudtam, hogy rövid időn belül, ez már a második ugyanilyen esete.
A tényre, hogy jönnek a rendőrök, a fiúk megijedtek kicsit: Börtönbe fognak zárni?
Pár órával később jöttünk csak haza. De ahányszor lassítottam, vagy fékeztem, a fiúk csak sziszegtek, és sóhajtoztak: Csak nem, már megint?
Az éjjel nem aludtam. Fáradt vagyok és mérges. A kedvem pedig teljesen elment az autózástól. Nem, azt hiszem nem félek, csak nagyon rossz volt visszaszállni a volán mögé.
Nem mondom, hogy vétlen vagyok, nem várok feloldozást, de ez megint megerősített abban, hogy hiába vagy biztonsági játékos, hiába figyelsz és tartod be a szabályokat, a baj megtalál. Könnyebben, mint gondolnám.
Ma reggel, D. indult volna el, de a másik villám-márkás is beadta az unalmast: beesett a kuplung, úgyhogy itt állunk két, javításra váró villámhaverrel.
Tanulság?
Nem kell nekem ruha. Túl költséges.
Freitag
Vizsga
Hallottam elégszer: az ember holtáig tanul. Kiegészíteném: és viszgázik.
Én ma levizsgáztam. Kifejezetten jól -felelősségvállalásból.
A partnerem emberségből, nemességből megbukott. Persze mit várok/vártam...
A pandúrok jóindulatból, segíteniakarásból és precízségből is, remekül szerepeltek.
Komolyan mondom, visszanyerték a rég elveszett bizalmamat.
Innentől szitokszavak jutnak eszembe, így alszom rá inkább, csak aztán mesélek.
Én ma levizsgáztam. Kifejezetten jól -felelősségvállalásból.
A partnerem emberségből, nemességből megbukott. Persze mit várok/vártam...
A pandúrok jóindulatból, segíteniakarásból és precízségből is, remekül szerepeltek.
Komolyan mondom, visszanyerték a rég elveszett bizalmamat.
Innentől szitokszavak jutnak eszembe, így alszom rá inkább, csak aztán mesélek.
Mittwoch
Morgós monológ
Késésben vagyok már két napja.
Tegnap reggel csak a második riasztásra bírtam felkelni, akkor is csak hosszas párbeszéd után, merthogy muszáj. A késés akkor még csak négy perc volt, estére meghízott, lett harminc.
Ma reggel időben keltem, de hiába, az esti késést az úrfiak kevés híjján tovább növelték, de eréjességemnek hála, mégsem.
...és, még csak szerda van.
Értem, de át nem érzem ezt a fene nagy ősz-imádatot. Mert hiába szép színes, meg illatos, ha szeles, hideg, meg nedves. Ja, savanyú a szőlő, meg sötét és füstös az este.
Nem segít a forró csoki,pedig 2,40peták, amit délelőtt kaphatok.
Kaphatnék, mert többet nem veszek...
Meleget akarok, meg finom, pihepuha pulcsit, amiben ki is nézek valahogy, amit nem kapni, semennyiért, mert nincs, pedig azért bizisten már bármennyit adnék, ha volna, de nihiiincs! A betyár mindenit!
Nincs, mert olyan színű, amit fel nem vennék, ha fizetnének érte sem/ úgy lóg rajtam, mint a liszteszsák/ bök, esetleg tényleg annyit kóstál, hogy annyira meg nem tetszik, vagy, ugye, annyira még nem fázom...
Az úrfiak szépek, okosak, vidámak és egészségesek, pulcsim meg majd csak lesz.
Megyek, megnézem hogy állnak rajtam D. pulóverei. Ha szerencsém van, beférnek a télikabátom alá.
Nem. Nem férnek.
Tegnap reggel csak a második riasztásra bírtam felkelni, akkor is csak hosszas párbeszéd után, merthogy muszáj. A késés akkor még csak négy perc volt, estére meghízott, lett harminc.
Ma reggel időben keltem, de hiába, az esti késést az úrfiak kevés híjján tovább növelték, de eréjességemnek hála, mégsem.
...és, még csak szerda van.
Értem, de át nem érzem ezt a fene nagy ősz-imádatot. Mert hiába szép színes, meg illatos, ha szeles, hideg, meg nedves. Ja, savanyú a szőlő, meg sötét és füstös az este.
Nem segít a forró csoki,
Kaphatnék, mert többet nem veszek...
Meleget akarok, meg finom, pihepuha pulcsit, amiben ki is nézek valahogy, amit nem kapni, semennyiért, mert nincs, pedig azért bizisten már bármennyit adnék, ha volna, de nihiiincs! A betyár mindenit!
Nincs, mert olyan színű, amit fel nem vennék
Az úrfiak szépek, okosak, vidámak és egészségesek, pulcsim meg majd csak lesz.
Megyek, megnézem hogy állnak rajtam D. pulóverei. Ha szerencsém van, beférnek a télikabátom alá.
Nem. Nem férnek.
Freitag
Aham!
Minden évben, ilyenkor ősszel érkezik egy szakember, a gyerekek képességeit, érettségi szintjét felmérni. Leül velük kettesben néhány percre és beszélgetnek. Többnyire mesél nekik egy-egy mesét, aztán a kis jelölt a történethez készített kis kártyákat időrendi sorrendbe rakja, megszámolja, mesél róluk...
Idén, erre múlt hét péntekén került sor.
Mára időpontot kaptam, hogy ha érdekel mi a véleménye A.úrfiról, legyek szíves befáradni.
Voltam szíves.
Úgy öt-, nyolc percet beszélgettünk. Érzelmi hullámvasút volt részemről. Hol hangos hahotázhatnékom volt, máskor meg legszívesebben ráborítottam volna az asztalt.
Először is, kijelentette, hogy otthon nem szabad a gyerekkel németül beszélnünk, mert az nem szül jót. Csakis és kizárólag magyarul beszélhetünk vele, mert különben nem tanulja meg rendesen a magyart. (Mindezt alig 11 hónappal, az iskolakezdés előtt!) Kifejtettem, hogy ezzel nem értek egyet..., erre megkérdezte, hogy miért aggódok annyira, az iskolában, olvasás és írás közben jön meg az igazi szókincs, nem kell görcsölni ezen. (Erre már a lábam kisujja is zsibbadt a lenyelt indulattól... Merthát egyrészt nem görcsölök, másrészt hadd döntsem már el én, hogy mit és hogyan teszek itthon, mi jó a gyerekemnek, mivelhogy én ismerem jobban, mint ő -az említett, múlt heti, tíz perces röpke csevej után.) ...van még: azt is mondta, hogy neveljem lazábban a gyerkőt, mert félős.
Itt lett elegem az egészből, itt éreztem úgy, hogy legyen olyan kedves és menjen jobbra, vagy balra, csak el az utamból!
Félős. A., félős. Persze.
Tény, hogy ettől a nőtől magam is féltem volna, ha nem tudom, hogy mások is tartózkodnak az épületben.
Amikor megérkeztem az óvodába, még volt nála valaki, várnom kellett. Kijött hozzám az úrfi a folyosóra és ott, háttal annak az ajtónak, ahol a megbeszélés zajlott, beszélgettünk. A szívbajt hozta rám, mert nem is lépett elém, nem is szólt előre, hanem a fülem mellé hajolva harsogta, hogy bizonyára maga Fr.V., üdvözlöm!
Egyrészt, az átlagosnál jóval hangosabban beszél és folyamatosan kényszeredettvigyormosoly ül az arcán, miközben magyaráz. A gigantikus méretű, szürke keretes körmei sem tették túl szimpatikussá...
Igen. A. határozottan visszahúzódó, ha először lát valakit. Akár öt percig is a háttérben marad és figyel. Miután lecsekkolta az illetőt és eldöntötte magában, hogy szimpatikus, kinyílik. Ha nem, egyszerűen nem keresi többet annak az embernek a társaságát.
Hogy milyen nyelven beszélek a gyerekekhez, ill. a gyerekekkel? Magyarul. Magyarul beszélgetünk, magyarul éljük meg a mindennapokat, magyarul magyarázok, játszunk és nevetünk.
Ha "feladatozunk", németül. Többnyire német nyelvű könyvekből olvasunk és ha néznek, javarészt német nyelvű meséket, vidókat.
Mindkét úrfinak volt olyan időszaka, mikor teljes mértékben elutasították, hogy németül szóljunk hozzájuk. Vagy szóltak, hogy nem akarják, vagy úgy csináltak, mintha meg sem hallották volna. Nem erőltettük, valahogy mindkettejüknél elmúlt, mintha nem is lett volna.
Azóta rengeteget kérdeznek. Hogy ez, vagy az micsoda, hogy mondják, stb.
Nem lenne szabad németül válaszolnom? Nem lenne szabad németül olvasnom nekik? ... Miért is?
Szakember!
Idén, erre múlt hét péntekén került sor.
Mára időpontot kaptam, hogy ha érdekel mi a véleménye A.úrfiról, legyek szíves befáradni.
Voltam szíves.
Úgy öt-, nyolc percet beszélgettünk. Érzelmi hullámvasút volt részemről. Hol hangos hahotázhatnékom volt, máskor meg legszívesebben ráborítottam volna az asztalt.
Először is, kijelentette, hogy otthon nem szabad a gyerekkel németül beszélnünk, mert az nem szül jót. Csakis és kizárólag magyarul beszélhetünk vele, mert különben nem tanulja meg rendesen a magyart. (Mindezt alig 11 hónappal, az iskolakezdés előtt!) Kifejtettem, hogy ezzel nem értek egyet..., erre megkérdezte, hogy miért aggódok annyira, az iskolában, olvasás és írás közben jön meg az igazi szókincs, nem kell görcsölni ezen. (Erre már a lábam kisujja is zsibbadt a lenyelt indulattól... Merthát egyrészt nem görcsölök, másrészt hadd döntsem már el én, hogy mit és hogyan teszek itthon, mi jó a gyerekemnek, mivelhogy én ismerem jobban, mint ő -az említett, múlt heti, tíz perces röpke csevej után.) ...van még: azt is mondta, hogy neveljem lazábban a gyerkőt, mert félős.
Itt lett elegem az egészből, itt éreztem úgy, hogy legyen olyan kedves és menjen jobbra, vagy balra, csak el az utamból!
Félős. A., félős. Persze.
Tény, hogy ettől a nőtől magam is féltem volna, ha nem tudom, hogy mások is tartózkodnak az épületben.
Amikor megérkeztem az óvodába, még volt nála valaki, várnom kellett. Kijött hozzám az úrfi a folyosóra és ott, háttal annak az ajtónak, ahol a megbeszélés zajlott, beszélgettünk. A szívbajt hozta rám, mert nem is lépett elém, nem is szólt előre, hanem a fülem mellé hajolva harsogta, hogy bizonyára maga Fr.V., üdvözlöm!
Egyrészt, az átlagosnál jóval hangosabban beszél és folyamatosan kényszeredett
Igen. A. határozottan visszahúzódó, ha először lát valakit. Akár öt percig is a háttérben marad és figyel. Miután lecsekkolta az illetőt és eldöntötte magában, hogy szimpatikus, kinyílik. Ha nem, egyszerűen nem keresi többet annak az embernek a társaságát.
Hogy milyen nyelven beszélek a gyerekekhez, ill. a gyerekekkel? Magyarul. Magyarul beszélgetünk, magyarul éljük meg a mindennapokat, magyarul magyarázok, játszunk és nevetünk.
Ha "feladatozunk", németül. Többnyire német nyelvű könyvekből olvasunk és ha néznek, javarészt német nyelvű meséket, vidókat.
Mindkét úrfinak volt olyan időszaka, mikor teljes mértékben elutasították, hogy németül szóljunk hozzájuk. Vagy szóltak, hogy nem akarják, vagy úgy csináltak, mintha meg sem hallották volna. Nem erőltettük, valahogy mindkettejüknél elmúlt, mintha nem is lett volna.
Azóta rengeteget kérdeznek. Hogy ez, vagy az micsoda, hogy mondják, stb.
Nem lenne szabad németül válaszolnom? Nem lenne szabad németül olvasnom nekik? ... Miért is?
Szakember!
Formanyomtatvány arról a bizonyos tablettáról
Amit nukleáris sugárzás esetén adhatnak vagy épp nem a gyerekeknek az óvodákban és iskolákban.
...és a beleegyező nyilatkozat, még kitöltetlenül....
Csak hogy megmutassam, mit emlegettem korábban.
...és a beleegyező nyilatkozat, még kitöltetlenül....
Csak hogy megmutassam, mit emlegettem korábban.
Donnerstag
A. rajzolt
 |
| Elmondása szerint: ő maga, a mama és M. szerepel itt |
 |
| A szemüveges tojásfej D., a moszkítószemű balerina pedig én vagyok. |
Láthatóan örömét leli benne és az sem elhanyagolható dolog, hogy kezd részleteket rajzolni, pl.: D.-nek még füle is van, ahogy a mamának is.
De hogy mindig, mindkét úrfi épp engem csap össze...!
Mittwoch
Javulgat
Ma tudtam beszélni a biciklibalesetet szenvedett kisfiú apukájával. Végre első kézből kaphattam némi információt.
Ma kiengedték az intenzívről, eltávolították a hasi katétert és ha továbbra is ilyen szépen gyógyul, jövő hétvégén (talán) hazaengedik.
Apukának remegett a hangja és többet nézett maga elé a földre, mint a szemembe. Elmondta amit akart, amit fontosnak tartott, majd elköszöntem, a lényeget így is megtudtam...
Ma kiengedték az intenzívről, eltávolították a hasi katétert és ha továbbra is ilyen szépen gyógyul, jövő hétvégén (talán) hazaengedik.
Apukának remegett a hangja és többet nézett maga elé a földre, mint a szemembe. Elmondta amit akart, amit fontosnak tartott, majd elköszöntem, a lényeget így is megtudtam...
Dienstag
Bőg
Azt gondoltuk, zavaró lehet majd a szomszédos szarvaskarám(telep)ból felénk szálldogáló (no, mire gondolsz most?) hangszennyezés, hogy úgy mondjam.
A szarvasok bőgnek ősszel. Vagy egy hónapon át, csak bőgnek.
...és nem, nem zavaró.
Ijesztő.
De nagyon.
A szarvasok bőgnek ősszel. Vagy egy hónapon át, csak bőgnek.
...és nem, nem zavaró.
Ijesztő.
De nagyon.
Montag
Baj
A palacsintatésztát turmixben, -ban (?) keverem, mert gyors: zitty-zutty-rotty és kész, csak sütni kell. Kivéve, ha a tartályt, fedő nélkül teszed rá az állórészre, ami történetesen a harmadik fokozatig fel vagyon tekerve. Nomármost. A motor mindaddig nem indul el, míg a tartály nem illeszkedik, de amint összeérnek, azonnal beindul. Most, már tudom.
Aztán, hogy ki tekerte fel a szabályzógombot, hogy viccből-e, kíváncsiságból, vagy véletlenül, az már úgysem derül ki. Ami tény, hogy a palacsintasütés ideje kiegészült fél órányi morgós sikamikával, kapirgálással.
Igazából nem is morogtam, csak egy kicsit, mert mielőtt,... szóval még azelőtt felötlött bennem, hogy a baj nem itt kezdődik, sőt!
Pénteken elesett a szomszéd kisfiú (Martin 10), az egyik közeli, már learatott kukoricaföldön. Volt rajta bukósisak, térdvédő, kesztyű, minden ami javallt, minden, amire egy gondos szülő készülhet, az ezek által kivédve. Ugye.
De a fiú rosszul esett, a lépét átszúrta egy kukoricaszár. Többek között. Szerencsére vele volt egy kis barátja, aki segíteni tudott, ill. a szülőket értesíteni.
Vasárnap délutánra szállítható állapotba került, átvitték Alsónagyvárosba, ahol átfogóbb, szakszerűbb ellátást kaphat.
Rossz állapotban van.
Milyen gyorsan megvan a baj!
Pedig már keztem felengedni kicsit és lazábban kezelni az elkéretőzéseket...
Basszuskulcs!
Aztán, hogy ki tekerte fel a szabályzógombot, hogy viccből-e, kíváncsiságból, vagy véletlenül, az már úgysem derül ki. Ami tény, hogy a palacsintasütés ideje kiegészült fél órányi morgós sikamikával, kapirgálással.
Igazából nem is morogtam, csak egy kicsit, mert mielőtt,... szóval még azelőtt felötlött bennem, hogy a baj nem itt kezdődik, sőt!
Pénteken elesett a szomszéd kisfiú (Martin 10), az egyik közeli, már learatott kukoricaföldön. Volt rajta bukósisak, térdvédő, kesztyű, minden ami javallt, minden, amire egy gondos szülő készülhet, az ezek által kivédve. Ugye.
De a fiú rosszul esett, a lépét átszúrta egy kukoricaszár. Többek között. Szerencsére vele volt egy kis barátja, aki segíteni tudott, ill. a szülőket értesíteni.
Vasárnap délutánra szállítható állapotba került, átvitték Alsónagyvárosba, ahol átfogóbb, szakszerűbb ellátást kaphat.
Rossz állapotban van.
Hétfőn itt játszottak órákig, majd elmentek biciklivel az ő utcájukba. Négyesben átcsorogtak. Ő és M. biciklin, A. és a vele egykorú S. gyalog. Ahogy utánuk szóltam, hogy lassan, ne rohanjanak az utcán lefelé, persze meg sem hallotta a két illetékes gyalogos, csak a kis Martin szólt rájuk, hogy ne rohanjanak már annyira, mert elesnek. A továbbiakban is ki-ki hallgatóztam, és hallottam, hogy ajnározza őket...
Milyen gyorsan megvan a baj!
Pedig már keztem felengedni kicsit és lazábban kezelni az elkéretőzéseket...
Basszuskulcs!
Sonntag
A kommentármoderálásról pár szót...
Megesett már, hogy megválaszolatlanul hagytam pár megjegyzéseteket, amelyeket régebbi bejegyzéseknél hagytatok, ezért beállítottam az öt napnál régebbi posztok kommentjeinek moderálását.
Elnézést, ha ez esetleg kellemetlen meglepetést okoz. Úgy tudom, valahogy oda lehet szerkeszteni némi fülszöveget, épp a meglepetések elkerülése végett, de addig még nem jutottam el... Igyekszem!
Ó! A Mirákulumban ez a beállítás, a három napnál régeibbiekre áll.
Elnézést, ha ez esetleg kellemetlen meglepetést okoz. Úgy tudom, valahogy oda lehet szerkeszteni némi fülszöveget, épp a meglepetések elkerülése végett, de addig még nem jutottam el... Igyekszem!
Ó! A Mirákulumban ez a beállítás, a három napnál régeibbiekre áll.
Samstag
Gondolkodós
"Egy hangyafarkincányit sem nonkonformista" bloggerina-koleginától "gurult egy labda" hozzám (is), amire már nagyon illene reagálnom valamit. Íme:
Ez a labda, egy játék. A szabályok szerint öt ételt, öt gyerekkori kedvencet kellene megneveznem. Khm.
Nem gondoltam előre, de bizony tényleg okozott némi fejtörést, hogy mi is volna, az az öt?
Egyrészt mert az, ami szerintem kedvenc volt, nem biztos, hogy tényleg. Úgy értem, hogy szerintem persze, de vajon, ha megkérdezném becses felmenőmet, hogy ő mire emlékszik, nyilván egészen más jutna eszébe, mint nekem. De mielőtt belefúlok a részletekbe, szerintem ez olyannyira mellékvágány, hogy inkább hagyom a csudába, írom őket saját kútfőből.
A másik, hogy nagy haspók voltam, gondolom, mert kapásból több jut eszembe, mint az előírt szám. Szűkítek. Kizárok. Ezek után, íme az öt:
-Húsleves. (Igen, már megint.) Méghozzá azok az előszobai, hosszú asztalos, sok terítős, kérem a sót/tessék/köszönöm, kuncogós, mesélős Búcsús-húslevesek. Méghozzá a Mama kezét dicsérő cérnametélttel, zuzával, nyakával és az apró, alig egy-két centis tojáskákkal, amiken vita folyt a hat unoka(nővér) között, vagy nem, mert a Mama, a Keci, vagy Anyukám leleményessége ezt a kérdést is megoldotta. Jó volt. Jók voltak.
-Gyümölcsleves. A menzai. Anyum ritkán csinált, valahogy annyira nem is emlékszem, hogy otthon ettem volna, de ha ő azt mondja,... (nem olyan régen megvitattuk a gyömölcsleves mikéntjét)
Szóval a menzás gyümölcsleves darával. Isteni. Ahogy a konyhásnénik szíve, jósága, hogy a repeta-kuncsorgókat soha nem hajtották el. Nem bizony.
-Hortobágyi húsospalacsinta. Csirke(comb)pörköltből.
Ez egyébként: mindmáig.
Anyukámé pedig, etalon.
-Túróscsusza. Kicsit a teflonos edényben odapirítva (Ja, hogy akkor volt-é teflonbevonatú edényünk, arra nem emlékszem, de hogy Anyu ropogósra melegítette, mert úgy szerettük, az tuti. Én ma már teflonossal zsonglőrködök, az meg nyilván nem olyan nagy kunszt, de legalább hajaz a régire.), gerezdekre hasogatott TVpaprikával.
-A végére hagytam a legjobbat, a legizgibbet: sültkrumpli, Mama-módra.
Ott kezdődik, hogy a krumplit nem héjastól tesszük a sütőbe, hanem hámozva. Hozzá párolunk vörös-, vagy lilakáposztát (szerintem lila, de ez állítólag vörös, vagy piros. Igaz, gyerekként azt sem értettem miért vörös, a vöröshagyma... Így bizton állíthatom, hogy nem vagyok szakértője a témának, hagyjuk.).
Apróra vágott csirkámajat elősütött hagymán, pirospaprikával, kis borssal megsütünk. Majd (külön edényben) felvert tojást sütünk hozzá úgy, hogy a tojást csak átfordítjuk sütés közben, de nem gezemicézzük össze.
Mindenből szedünk, a villával összetört krumplinkra, majd a még kézben, miniatür kockácskákra vágott fokhagymával meghintjük.
Ez nálam (és volt is) a legesleg!
Mielőtt kibökök öt (hadd legyen hat, vagy hét -nyolc?-!) nevet is, megkérdezném: Ti hogy eszitek/szeretitek a bundáskenyeret? Simán, sóval, vagy cukorral?
D. utálta, egészen addig, míg számára szokatlan módon, porcukorral nem tettem az asztalra. No, azóta nem fújol, ha bundáskenyeret lát.
Tudom, hogy nem mindenki szereti ezeket a (hogy az eredeti, Lepkeváros-kifelyezésnél maradjak) labdákat, de talán mégis megválaszoljátok... légyszi-légyszi-légyszi!
Martine - nagyszoba
Márta - Szösszenetek
Vaskalap
Chipmunk
Maris - Sohanebugatta
Susu
Merci - Az élet szép,...
MuciFoci
Köszönöm!!!
Ez a labda, egy játék. A szabályok szerint öt ételt, öt gyerekkori kedvencet kellene megneveznem. Khm.
Nem gondoltam előre, de bizony tényleg okozott némi fejtörést, hogy mi is volna, az az öt?
Egyrészt mert az, ami szerintem kedvenc volt, nem biztos, hogy tényleg. Úgy értem, hogy szerintem persze, de vajon, ha megkérdezném becses felmenőmet, hogy ő mire emlékszik, nyilván egészen más jutna eszébe, mint nekem. De mielőtt belefúlok a részletekbe, szerintem ez olyannyira mellékvágány, hogy inkább hagyom a csudába, írom őket saját kútfőből.
A másik, hogy nagy haspók voltam, gondolom, mert kapásból több jut eszembe, mint az előírt szám. Szűkítek. Kizárok. Ezek után, íme az öt:
-Húsleves. (Igen, már megint.) Méghozzá azok az előszobai, hosszú asztalos, sok terítős, kérem a sót/tessék/köszönöm, kuncogós, mesélős Búcsús-húslevesek. Méghozzá a Mama kezét dicsérő cérnametélttel, zuzával, nyakával és az apró, alig egy-két centis tojáskákkal, amiken vita folyt a hat unoka(nővér) között, vagy nem, mert a Mama, a Keci, vagy Anyukám leleményessége ezt a kérdést is megoldotta. Jó volt. Jók voltak.
-Gyümölcsleves. A menzai. Anyum ritkán csinált, valahogy annyira nem is emlékszem, hogy otthon ettem volna, de ha ő azt mondja,... (nem olyan régen megvitattuk a gyömölcsleves mikéntjét)
Szóval a menzás gyümölcsleves darával. Isteni. Ahogy a konyhásnénik szíve, jósága, hogy a repeta-kuncsorgókat soha nem hajtották el. Nem bizony.
-Hortobágyi húsospalacsinta. Csirke(comb)pörköltből.
Ez egyébként: mindmáig.
Anyukámé pedig, etalon.
-Túróscsusza. Kicsit a teflonos edényben odapirítva (Ja, hogy akkor volt-é teflonbevonatú edényünk, arra nem emlékszem, de hogy Anyu ropogósra melegítette, mert úgy szerettük, az tuti. Én ma már teflonossal zsonglőrködök, az meg nyilván nem olyan nagy kunszt, de legalább hajaz a régire.), gerezdekre hasogatott TVpaprikával.
-A végére hagytam a legjobbat, a legizgibbet: sültkrumpli, Mama-módra.
Ott kezdődik, hogy a krumplit nem héjastól tesszük a sütőbe, hanem hámozva. Hozzá párolunk vörös-, vagy lilakáposztát (szerintem lila, de ez állítólag vörös, vagy piros. Igaz, gyerekként azt sem értettem miért vörös, a vöröshagyma... Így bizton állíthatom, hogy nem vagyok szakértője a témának, hagyjuk.).
Apróra vágott csirkámajat elősütött hagymán, pirospaprikával, kis borssal megsütünk. Majd (külön edényben) felvert tojást sütünk hozzá úgy, hogy a tojást csak átfordítjuk sütés közben, de nem gezemicézzük össze.
Mindenből szedünk, a villával összetört krumplinkra, majd a még kézben, miniatür kockácskákra vágott fokhagymával meghintjük.
Ez nálam (és volt is) a legesleg!
Mielőtt kibökök öt (hadd legyen hat, vagy hét -nyolc?-!) nevet is, megkérdezném: Ti hogy eszitek/szeretitek a bundáskenyeret? Simán, sóval, vagy cukorral?
D. utálta, egészen addig, míg számára szokatlan módon, porcukorral nem tettem az asztalra. No, azóta nem fújol, ha bundáskenyeret lát.
Tudom, hogy nem mindenki szereti ezeket a (hogy az eredeti, Lepkeváros-kifelyezésnél maradjak) labdákat, de talán mégis megválaszoljátok... légyszi-légyszi-légyszi!
Martine - nagyszoba
Márta - Szösszenetek
Vaskalap
Chipmunk
Maris - Sohanebugatta
Susu
Merci - Az élet szép,...
MuciFoci
Köszönöm!!!
Sonntag
Őzgidácska
Pár napja még nálunk (miután vígan lelegelte a rózsáimat).
Csütörtökön pedig elütötte egy autó.
Csak mesélem.
Freitag
Vigyázó
szemeket felfelé szegezz!
Nyakat behúzz!*
Reggel beszélünk.
Jóccakát!
Nyakat behúzz!*
Reggel beszélünk.
Jóccakát!
*Jó, tudom, viccnek is rossz lenne, ha épp ide,... de ennyi szemét egy kupacon, ritkán érkezik az égből**...
Remélhetőleg nem lesz emlékezetes az esemény.
**Van itt elég. Nem lehetne, hogy elhúz valahová máshová?
-Tudom, tudom ott is van már... elhallgatok.
-Tudom, tudom ott is van már... elhallgatok.
Telefonálok
Utálok telefonálni. Egészen pontosan: utálok idegenekkkel telefonálni. Ismerősökkel csevegésnél nem zavar, ha nem nézhetek a szemükbe. A hangjukból, a hanglejtésükből tudom, ha valamit véresen komolyan mondanak, vagy ugratnak, esetleg, hogy nem hallották amit mondtam, vagy teljesen érdektelen a számukra. Egy pillanatig sincs rossz érzésem, hogy a mondanivalómat félreérthetik, ha mégis, lehet korrigálni, mert javarészt értjük egymást.
Rossz beidegződés, nyilván, de szeretem a szemkontaktust.
Ma telefonáltam az oviba, hogy időben jelezzem: A. hétfőn reggel ismét megy és megkérdezni, a többi lurkó kilábalt-e a gyomorinfluenzából. Igen. Minden ok, A.-t nyugodt szívvel küldhetem jövő héten.
Húsz perccel később, dudál valaki a ház előtt: az ovibusz sofőre várja A.-t, vinné oviba...
Hétfőn drága! Hétfőn.
Rossz beidegződés, nyilván, de szeretem a szemkontaktust.
Ma telefonáltam az oviba, hogy időben jelezzem: A. hétfőn reggel ismét megy és megkérdezni, a többi lurkó kilábalt-e a gyomorinfluenzából. Igen. Minden ok, A.-t nyugodt szívvel küldhetem jövő héten.
Húsz perccel később, dudál valaki a ház előtt: az ovibusz sofőre várja A.-t, vinné oviba...
Hétfőn drága! Hétfőn.
Donnerstag
Bélyegnyelv
Van némi aktualitása annak, hogy épp ma mutatom ezt meg. Feladtam ma egy levelet. De ha még egyszer visszajön...! Nincs nagy barátság a posta és köztem, no.
A bélyegnyelvet ismertétek?
Sajnos nem emlékszem, hogy honnan mentettem le. Többnyire helymeghatározással együtt töltök le képet, idézetet miegymást, de ez esetben ez elmaradt sajnos. Ha valaki ráismer, hogy ez tőle van, hogy ez az ő könyvéből, ő maga másolta és tette nyilvánossá, szóljon, belinkelem. ...és elnézést kérek!
Mittwoch
Feledékenység és humor
Nem felejtettem ki a kenyérből a sót, sem az élesztőt.
Most, úgy egyeltalán, a kenyeret magát felejtettem el.
Este van. Igazából éjszaka, de nem bánom. Szeretm a gyertyafényt, jól elvagyunk itt ketten a sülő kenyérrel...
Eszembe jutott erről az egyik tanárunk, aki, mikor nyavajogtunk, hogy jaj még ez is, mikor nyakunkon a vizsga, azt mondta: Hölgyeim és uraim, jegyezzék meg: a nap huszonnégy órából áll! ...és még ott az éjszaka!
Most, úgy egyeltalán, a kenyeret magát felejtettem el.
Este van. Igazából éjszaka, de nem bánom. Szeretm a gyertyafényt, jól elvagyunk itt ketten a sülő kenyérrel...
Eszembe jutott erről az egyik tanárunk, aki, mikor nyavajogtunk, hogy jaj még ez is, mikor nyakunkon a vizsga, azt mondta: Hölgyeim és uraim, jegyezzék meg: a nap huszonnégy órából áll! ...és még ott az éjszaka!
Nedves leves
Húslevest főztem, tyúkhúslevest. Illetve dehogy tyúk, azt már ez nem érte meg, hogy az legyen, ez csirke. Így csirkelevest főzök. Ez meg milyen már: csirkeleves?
Merthogy itt nem lehet kapni tyúkot. Illetve lehet olykor, jeles alkalmak táján, de akkor is csak fagyasztva, no meg tudni kell a helyet, ahol be lehet szerezni. Mi meg annál jobban szertejük a tyúkhúslevest (már megint tyúk, pedig dehogy), hogy karácsonyig, húsvétig halasztgassuk, no meg a kiscsaládom háromnegyede köhög, tüsszög, orrot fúj, meg húslevest kér. Hát főztem.
De nem ez a lényeg és nem is értem mit csapongok itt, mint a hülye ló, ahogy Domján Laci mondta annó, pedig én még jól vagyok, így nincs semmi magyarázatom a kitérőkre.
Ja, a leves! Igen. Rosszul lettem közben. Nem úgy, nem fordult közben a gyomrom egyet sem, csak amúgy, hogy potyogtak a könnyeim. Megsirattam azt a csirkét. Miközben bontottam szét és ahhoz a részhez értem ott a bordáknál... kirázott a hideg és olyanok jutottak eszembe, hogy ez a darab hús a kezemben nem csak egy darab hús... Mi meg megesszük.
Majd ha rájövök mi a bajom, elárulom. Vagy nem.
Merthogy itt nem lehet kapni tyúkot. Illetve lehet olykor, jeles alkalmak táján, de akkor is csak fagyasztva, no meg tudni kell a helyet, ahol be lehet szerezni. Mi meg annál jobban szertejük a tyúkhúslevest (már megint tyúk, pedig dehogy), hogy karácsonyig, húsvétig halasztgassuk, no meg a kiscsaládom háromnegyede köhög, tüsszög, orrot fúj, meg húslevest kér. Hát főztem.
De nem ez a lényeg és nem is értem mit csapongok itt, mint a hülye ló, ahogy Domján Laci mondta annó, pedig én még jól vagyok, így nincs semmi magyarázatom a kitérőkre.
Ja, a leves! Igen. Rosszul lettem közben. Nem úgy, nem fordult közben a gyomrom egyet sem, csak amúgy, hogy potyogtak a könnyeim. Megsirattam azt a csirkét. Miközben bontottam szét és ahhoz a részhez értem ott a bordáknál... kirázott a hideg és olyanok jutottak eszembe, hogy ez a darab hús a kezemben nem csak egy darab hús... Mi meg megesszük.
Majd ha rájövök mi a bajom, elárulom. Vagy nem.
Dienstag
Bócza
Alig pár perce szívta tele először a tüdejét, majd rámemelte azt az átható, mindent értő tekintetét, ami az elmúlt alighiszem-számú év óta boldogít.
Aztán meg is tisztelt. Igen.
Közvetlenül ezután megérkezett D. a zöld pólójában, frissen borotválkozva, nagy aggódó, és kicsit bűnbánó szemekkel. Pedig nem maradt le semmiről. Semmiről. Hiszen itt kezdődött csak igazán. Itt és ekkor lettünk igazi család. Ekkor éreztem először, az első incifinci porcikámtól az utolsóig, hogy nem hiányzik semmi, kerek a világ.
Folytak a könnyeink és csak néztük, csodáltuk Őt... Meleg, édes illatú, valószínűtlenül apró kisfiunkat.
Milyen sok ilyen pillanat fér ennyi évbe! Talán, valamennyire emlékszem.
Ha szerencsés vagyok, enyémek is maradnak...
Ő az a fiunk, aki Bóczának hívja/hívatja magát. Hosszú idő után, most újra.
Ő, aki jobban érti, átlátja a naprendszerünk mikéntjét, mintsem, hogy megnevezze az uborkát. Mert az uborka találomra paprika, vagy padlizsán esetleg: tudod, az a zöld, hosszú...
A legnemesebb szivacs módjára felszív fájdalmat, vígságot, és a mosoly mögött is felismeri a szomorúságot. M. előtt nincs titok.
Zavarbaejtő, okos kérdései vannak. Nem számolom, deha meg kellene saccolnom, napjában vagy húsz.
Füllent. Tudja, hogy tudom, de kitart a végsőkig, mint szikla, a legádázabb viharban.
A legelszántabb védelmezője és legnagyobb kínzója a testvérének, olykor valamennyiünknek.
Tüsszent. A csokoládétól. Minél nagyobb kakaótartalma van egy édességnek, annál hamarabb és nagyobbat.
Sikítófrászt kap a magasságtól és a rovaroktól. Persze kivétel itt is akad: ha kifejezetten tilos az a magas valami, azért hajlandó kivételt tenni és a pillangókat csodálja, de megérinteni azt, nem hajlandó.
Nyelvfenomén.
Imádnivaló!
...és ma nyolc éves!
Aztán meg is tisztelt. Igen.
Közvetlenül ezután megérkezett D. a zöld pólójában, frissen borotválkozva, nagy aggódó, és kicsit bűnbánó szemekkel. Pedig nem maradt le semmiről. Semmiről. Hiszen itt kezdődött csak igazán. Itt és ekkor lettünk igazi család. Ekkor éreztem először, az első incifinci porcikámtól az utolsóig, hogy nem hiányzik semmi, kerek a világ.
Folytak a könnyeink és csak néztük, csodáltuk Őt... Meleg, édes illatú, valószínűtlenül apró kisfiunkat.
Milyen sok ilyen pillanat fér ennyi évbe! Talán, valamennyire emlékszem.
Ha szerencsés vagyok, enyémek is maradnak...
Ő az a fiunk, aki Bóczának hívja/hívatja magát. Hosszú idő után, most újra.
Ő, aki jobban érti, átlátja a naprendszerünk mikéntjét, mintsem, hogy megnevezze az uborkát. Mert az uborka találomra paprika, vagy padlizsán esetleg: tudod, az a zöld, hosszú...
A legnemesebb szivacs módjára felszív fájdalmat, vígságot, és a mosoly mögött is felismeri a szomorúságot. M. előtt nincs titok.
Zavarbaejtő, okos kérdései vannak. Nem számolom, de
Füllent. Tudja, hogy tudom, de kitart a végsőkig, mint szikla, a legádázabb viharban.
A legelszántabb védelmezője és legnagyobb kínzója a testvérének, olykor valamennyiünknek.
Tüsszent. A csokoládétól. Minél nagyobb kakaótartalma van egy édességnek, annál hamarabb és nagyobbat.
Sikítófrászt kap a magasságtól és a rovaroktól. Persze kivétel itt is akad: ha kifejezetten tilos az a magas valami, azért hajlandó kivételt tenni és a pillangókat csodálja, de megérinteni azt, nem hajlandó.
Nyelvfenomén.
Imádnivaló!
...és ma nyolc éves!
Kivárunk, várunk, aztán jól járunk
A kivárásos hozzáállással önmagában, már sokat spóroltunk. Most is, pusztán azzal, hogy türelemmel megvártuk az augusztusi katalógust, amiben már 49p€tákkal olcsóbb a fiúknak szánt ágy darabja, a kék-sárgáéknál. Eddig. De ez most nem téma, ráér még...
Hiányzik más is (hajaj!), de nem lehet mindent és most.
Holnap megy egy ismerős Magyarhon.fővárosába. Nem jár sűrűn, így ma mérlegelés, utánaszámolás folyt délelőtt, mit hozzon el, ha egyeltalán...
Holnap vásárol nekünk.Latba véve az árfolyamot is, ami most nekünk dolgozik. Ennek a valaminek darabja, 5200petákkal olcsóbb lesz onnan és 14db kell belőle.
De az információs csatornák akadoznak. A történetem tárgya nincs fenn az ottani kék-sárgák honlapján, telefonálni kellett az adatokért, hogy egyeltalán van-é a raktáron és hol, ill. a leglényegesebb, hogy hogyért adják...
Csúnya ügy, részleteket nem árulok el, de másfél órás hívom-zenélnek, várok, megint-hívom, ismét-váratnak után tudtam meg amit akartam, harapófogóval.
Ezek után jogos a kérdés, vajon megéri-e mégis?
Ha az elvesztegetett agysejtjeimet nem számolom, anyagilag még így is, hajaj!
Egyébként nincs türelmem vonalat tartva várnihiába zenélnek, de ha úgy nézem és ha nem, akkor is, kerestem másfél óra alatt 74800petákot, mínusz telefonköltség. (Megnéztem, ez 4,48€)
Egyébként, sok áru olcsóbb náluk itt, mint ott...
Hiányzik más is (hajaj!), de nem lehet mindent és most.
Holnap megy egy ismerős Magyarhon.fővárosába. Nem jár sűrűn, így ma mérlegelés, utánaszámolás folyt délelőtt, mit hozzon el, ha egyeltalán...
Holnap vásárol nekünk.
De az információs csatornák akadoznak. A történetem tárgya nincs fenn az ottani kék-sárgák honlapján, telefonálni kellett az adatokért, hogy egyeltalán van-é a raktáron és hol, ill. a leglényegesebb, hogy hogyért adják...
Csúnya ügy, részleteket nem árulok el, de másfél órás hívom-zenélnek, várok, megint-hívom, ismét-váratnak után tudtam meg amit akartam, harapófogóval.
Ezek után jogos a kérdés, vajon megéri-e mégis?
Ha az elvesztegetett agysejtjeimet nem számolom, anyagilag még így is, hajaj!
Egyébként nincs türelmem vonalat tartva várni
Egyébként, sok áru olcsóbb náluk itt, mint ott...
Abonnieren
Posts (Atom)