Lyme-folt

Tulajdonképpen és részemről már lerágott csont. Még tíz napig szedem az antibiotikumot, hat hét múlva visszamegyek egy vérvételre, ami bizonyítani hivatott, hogy a szervezetem lebírta a bacit és végeztem.
De tanuljatok már a hibámból. Ha szabadban töltött órák után kis felületen viszket, vagy ég ( nekem éget ), de másnapra ( mint az én bőrömön ), harmadnapra el is múlik, figyeljétek a helyet, talán nem is tűnt el teljesen, talán fürdés után látható, ne adj isten még nő is, esetleg máshol is feltűnik egy másik ( esetemben nem ), szeliden növögető, a neten talát tipikusnak nevezettől eltérő folt és nem múlik, még két hét múlva is makacsul tartja magát ( én még akkor sem eszmétem ), menjetek orvoshoz.

A leírás szerint jellemzően kullancs okozza. Meggyőződésem szerint viszont nem attól kaptam. Nem, mert tévedhetetlen vagyok, csak a hosszú évek tapasztalata miatt merem kijelenteni. Bennem már annyi kullancs volt, hogy teljesen kizártnak tartom, hogy egy ilyen belém csimpaszkodó dögöt, légyen bármilyen apró, -legkevesebb- huszonnégy órán keresztül nem vettem észre.

Persze van gubanc is: attól, hogy nem jelent meg a folt, még fertőződhet valaki. Az esetek 40-60%-ában ( honlapja válogatja, hogy melyik szám a helyes ) jelenik csak meg. Ha folt van, hamarabb el lehet kapni és kivégezni a bacit. A folt jóbarát.

Ha sokat tartózkodtok a szabadban, kis időt szánjatok rá, olvassatok utána, a Lyme-kór ellen nem véd az oltás.
És nem kell elhinni a csak nyáron találkozhatsz kullanccsal szöveget. Már volt bennem februárban és október végén is, nem csak tavasszal és nyáron.


Eldugom, mert szemérmes vagyok, de kattintás után megnézhetitek a hírnökömet.
( Az orvos méricskélésre szólított fel: figyeljem, mert nem nőhet az antibika szedésének nyolcadik, tizedik napja után. Amennyiben mégis, akkor bizony nem hat a gyógyszer. Ezért fényképeztem le. )

kép a netről, hogy ne a lábam jelenjen meg a kezelőpulton

Fürdő után, a meleg hatására jól látható

Ilyen volt nyuglami állapotban

Amikor először jártam a dokinál, feltépte a függönyt és az ablaknál állva, letolt nadrággal, a félig pucér sejhajomra tépett húzott blúzzal mutogattam neki, hol sejlik a folt széle, de a természetes fény sem segített sokat, ha nem mutatom, aligha látja.

a joghurtról

Natúr joghurtot veszek a lidl-ben, görögöt, azt a jó tömör állagút. Ahhoz teszek jó esetben friss, ezek hiányában fagyasztott bogyósokat, kis cukrot, a fiúknak inkább mézet, mert azzal szeretik.
A mézről persze megfeletkeztem, cukorral kevertem össze, ami az első falattal, nyomban ki is derült.
M. laposkúszásban térült és fordult, visszaérkeztében mézet lapátolt a joghurtra, ezen szavak kíséretében: 
Ugye ne sértelek meg azzal, hogy feljavítom a joghurtodat?



Ettől még ma vérben forgó szemekkel fogja követelni a társaival való komunikációhoz való jogát.

Amit persze senki nem von meg tőle, csak ne vinné fel a szobájába a telefonját éspervagy laptopját ezzel az ürüggyel, hogy aztán esze ágában se legyen visszahozni...

komment helyett

A Sorstársak című, Anyus bejegyzésére

Olvasni könnyű és igen, némi megkönnyebbülést hoz: nem vagyok egyedül, a többi kamasszal is nehéz, túlélhető / majd lesz valahogy - semmi szívroham, csak ősz hajszálak.
Megszólalni pedig a bűntudat nem enged, hát hiszen biztos én szúrtam el valamit, azt meg nem szívesen teszem ki az ablakba. A tavaly még kedves, mosolygós, beszélgetős kamasz zárt ajtók mögött merül a net színes, villódzó világába és jó, ha egy-egy közös étkezésre visszalép a valóságba a maga flegma, nyegle, posztó modorában. ( Többnyire este nyolc előtt elszedem a kütyüket attól, aki önként nem hozza és késő délutánig ügyesen elbliccelem az időt, míg a könyörgő megkapja. )
A durva talán mégis az, hogy nem is a nagy, a közel 13 éves akiről a panasz szólhat, merthát a hatalmam erejével egyszerűen elveszem az eszközt - miről beszélek? eszközöket -, hanem a 10 éves.
Ő határtalanul elviselhetetlen stílusban, üveghangon visít, ha valami nem tetszik és neki hetek óta nem tetszik.
Nem, ha starnadra mennénk, mert autóba kell ülni és ott úúúgyis hányingere lesz.
Utálja a kaját, mert gomba, paprika,... van benne és mi ez a zöld a sóskában?
Mikor lesz már szeptember, iskolába akar menni... egy hete meg azon kesereg, hogy már csak pár nap és fúj, kezdődik az edzésre járás.
A fürdőszobájukban minden nap lehet sikálni, mert nem normális amit maguk után hagynak, pedig pár hónapja még tudták hogyan húzzák le a wc-t, hogyan a zuhanyzó üvegét, hogy a mosdót nem szép fogkrémmel és köpetekkel száradni hagyni, korábban még a porszívót is megtalálták, mert a szobájuk az ő dolguk, elvileg és gyakorlatban is, ezért isten őrizz attól, hogy oda bárki benyisson...

Azt hiszem ezért hallgatok. Csúnya panaszáradat, amiről nem szerettem volna emléket, hátha csak egy szösszenetnyi epizód, holnap reggel két angyal kel fel az ágyból türelmesen, mosolygósan, szófogadóan... és vidáman énekelve, kart, karba fonva szökellünk Jokischberg lankáin, míg világ a világ és még egy nap.
És azért nem a helyére írtam, a bejegyzésed alá, mert itt ha úri kedvem úgy tartja, egy mozdulattal eltüntethetem és akár le is tagadhatom ( nyilván nem ).

még egy hét

a sulikezdésig. Próbálom még kiélvezni a fiúkkal. Mivel nem lesz a héten autónk, biciklivel, ráérősen mászkálunk majd és igyekszem kiemelni őket a net posványából, a későnkelés puhányságából ( M., ha ébresztem sem kel fel kilenc előtt, magától tán délig sem ébredne, pedig este nyolc előtt lehozza a telefonját, az A.-ét és le a laptopot is, kövezzetek meg érte, de ebből nem engedek ), mégis még éjfélben matat, rajzol, fiókokat huzigál ( még sincs rend ). ((( Megint zárójelbe, de véresen komolyan: ha akkor tudtam volna, amit ma tudok, nem lett volna telefonja, legalábbis nem érintőképernyős, amire szántam tökéletes lett volna egy nyomógombos. Hány vitát ( M.-és köztem ), sértett duzzogást ( M. ), hangos szót ( M. ), durrogást ( én ), spórolhattam volna meg...)))

A fennálló időben
...a következetesség játszik újra - voltak gyengébb napjaim.  Felvihetik, netezhetnek - a rábólintott időtartamban ( amit mindig ők mondanak ki, én meg bólogatok, ha elfogadható ).
...kitakarítjuk a szobáikat ( ők ).
...scons-t fogunk sütni, meg kűrtőskalácsot, mert eddig elmaradt ( a nyáron M. megtanulta a konyhai eszközök helyét, döbbentemre nevét is, az ételek, alapanyagok nevét is tudja. Viszlát hosszú zöld, az A. szereti - uborka - és agyament társai )

Szeretem, amikor itthon vannak. Nincs buszos mizéria, ijesztő telefoncsörgés. Ugyanakkor végre lesz idő a brossaimra, karkötőimre és az új ötleteimre.

még egy hét

pár nap és itt a szeptember

 Nálam menetrendszerű, hogy ilyenkor végiglátogatom a dokikat ( bel- és nőgyágyász ).

Holnap péntek, a legtöbb orvos holnap is rendel. Kérjetek időpontot a nőgyógyászotoknál.
Csak, hogy minden rendben legyen.

Vigyázzunk magunkra!

ültem

az ágyon, még az elmenős ruhámban, mínusz egy blúz - amiben nem ücsörög az ember lánya az ágyon. Fekete hosszú trikóban, szintén hosszú, de grafitszürke és pettyes pászentos cicanadrágban, amit már nem is így hívunk, hanem legingnek: a hajam kibontva, talán kócos is - hazafelé jövet az orvostól, vagyis a kiváltott recept után a gyógyszertárból sokat dobáltam jobbra, balra, meg vissza, így jött ki a feszültség az éjszakai rossz gondolatok után. A gyógyszert* is bevettem már egy gyors, meleg ebéd után, noha a tájékoztató nem rendelkezett ilyesmiről, aszerint mindegy éhgyomorra, evés közben, vagy után veszi be az ember, a lényeg, hogy reggel, délben és este, pláne az elkövetkezendő húsz nap mindegyikén, persze ha jövő héten másképp nem dönt az orvos, mert lehet hogy harminc lesz, ami most még húsz.
Így elmenősben, ahogy írtam, merengve ültem az ágyon, kopogtatva belépett a nagyfiam és rámmeredt, félbeszakadt gondolattal, kérdéssel a szemében nézett, majd arra kért ne gumizzam többet fel a hajam, így olyan szép és sokkal fiatalabb vagyok.

Milyen szépen fog udvarolni majd annak a lánynak - jut eszembe és jó lesz, mert meg is érhetem és tudom majd, hogy szerencsés a fiam - szeretik, szerencsés a lány - szereti.

Szombaton megjelent a nyüves fb-on egy nem egyértelmű üzenet, egy kedves ismerős falán, amiből mára csak az "örök fény" mondattöredék maradt meg bennem.
Elkezdtem keresni az ismerőst közös ismerősökkel, többen közülünk telefonon is hívták, én nem mertem, féltem, hogy az én hívásomra reagál valaki, valaki aki nem ő, és hallanom kell, amit nem akarok.
Végül elértem egy rokonát, így nekem kellett továbbítanom a rossz hírt. Nem ismertem személyesen, csak egy kislétszámú, baráti csoportból.
Üde, kedves nő.
Nagyon szíven ütött.




*A hétvégén rötyögtem rajta. Merthát mi ez? Egy folyton növögető, időnként felbukkanó foltocska. Helyes, semmi gondot nem okoz, nem viszket, nem ég, csak akkor látszik komolyabban, ha meleg van, tulajdonképpen, mondhatnám, jól megvagyunk.
Jó, hogy jött, jó, hogy megnőtt, hírt hozott ugyanis, hogy gáz van, no nem nagy, mert így, hogy kezelik amit hirdet, már nem lesz baj.
Neve is van: Lyme-folt.

kicsi, nagy

Tegnap megjött a nagy eső is hálisten. Van minek örülni, mert az eddigi kétkedésünk, félelmeink ellenére nem ázik be a pince, így már tényleg jöhet a munkagép, betemetheti a drenázst.

Szintén aggodalomra adott okot anyu őrült ötlete M. szülinapi meglepetésére. Mikor előállt a farbával, azt gondoltam, ilyen nincs. Ezt a legfelkapottabb, legdrágább, legronygyrázósabb telefont nézte ki és azonmód lendületet is vett, hogy megveszi, az alig 13 éves válassza ki a színt és már az övé is.
Ezen a ponton álltam a sarkamra, hogy azt már nem, a lelki nyugalmamért,- hogy elérjem suli után ha kell és a mindennapos vitákra, - hogy mennyit bögyözi éppen, bőven megfelel egy mezei, alap, lehetőleg minél kissebb tárhellyel, egy ilyen csillivilli luxusketyere túlzás arra, hogy hétköznap délutánonként a párnám alatt, a szekrény tetején, a fürdőszobaszekrényben, vagy a fantáziám szabta határokon belül v.a.l.a.h.o.l lapuljon lehallkítva.
Erre a jóakaratú, grandiózó terveket dédelgető anyám megkerülve engem, félrevonva a nagyfiamat, és elhúzta a mézesmadzagot: válassz, mindegy, megveszem.
Esküszöm már arra gondoltam, hogy a nyár elejei kivizsgálások után elhallgatott valamit, és tán azért szórja amije van - merhogy már mindegy.
Közben M. kiötlötte, hogy nem akar céltábla lenni, neki olyan nem kell, pláne mert mindenkinek az van.
De mert A.-nak is jó lenne egy telefon, amin elérhetem, megkapja ő a M. két éves telegrácsát, ami smart, alap és alig van rajta tárhely -hálisten, de ezt még én választottam ügyesen- ő továbbra is választhat egyet.
Én továbbra is rosszul vagyok az egésztől, noha tényleg megfontolt volt - anyuval ellentétben- M. mikor válaszott, de a ketyere már úton van felénk, holnapután itt lesz, ami azt ist jelenti egyben, hogy innentől minden gyerekem kezében ott lesz a világ kulcsa* és én hányok tőle, következetesség ide, vagy oda.

*messenger, google, youtube, játékok...

életemben

nem volt még ilyen sz.r születésnapom.

Remélem ezzel a mondat végi ponttal le is zártam, reggelre elfelejtem az egészet, az égből pedig kakóskalács hull csillagok helyett.
Már megint bőgnöm kell. Csokkolom.

meglepetés!

Karácsonyra egy csodás kártyát kaptam, benne egy ígérettel, miszerint együtt töltünk egy napot csak mi ketten. Csak mi ketten együtt, valahol. hm
Múlt héten kérdezte, mit szeretnék a szülinapomra.
Hogy így augusztus idusán, végre szeretném beváltani a karácsonyi ajándékomat.


Ha szerencsém van, geredákat nem kell cipelnem. ( Írtam, holnap jön a bagger, szombaton pakolni kell, ha azt szeretnénk, hogy hétfőn befejezhesse a markoló, amit pénteken elkezdett. Majd igyekszem annyira örülni, mint amennyire illene. )

munka itt, munka ott

Küzdelmesek nálunk most a mindennapok.
Nem mesélek az autómizériáról, unalmas, viszont érdekes volt a nyaralásunk, amiről már az év elején lemondtunk, leginkább én nem akartam menni, D. pedig nem két hétre. Végül neki kedvezett az elmúlt pár hét.
A munkái azt mutatták, hogy jobb is, hogy nem mentünk, mindenki őt akarta és nem mellékesen a ház körüli munkáknak is nekiálltunk ( a melléképület szigetelése, tereprendezés, ezzel a hátsó udvar kialakítása, terasz, erkélyek, ősszel majd ültetés... )
Egyik héten itt a közelben ténykedett, már a pince szigetelése után, mikor felfedeztük, hogy egy helyen szivárog be a már késznek hitt pincébe a víz, teljes tanácstalanság, a gondolat, hogy vissza kell szedni az XPS-t, éberen töltött filozofálós éjszakák, miegymás. Közben egy-egy szabad délelőttjén itthon készítette elő a holnap érkező munkagépnek a terepet, amikor telefonon hívott a pincéből! -a kezemben megállt a fakanál-, féltem felvenni, biztos talált valami hibát még és talán olyan dühös, hogy egy dózeros elérhetőségét kell keresnem a neten.
Nem.
Mostazonnal keressek szállást, megyünk az Istriára, neki elege van mások hülyeségéből ( nem mesélhetem el részleteiben, a badeni építtető józan esze hagyta el a valóságot, felrúgva ezzel D. munkájának folyamatát - akkor úgy tűnt, hogy csak egy hétre, de aztán két hét lett belőle... ), találjak, foglaljak, csomagoljak, megyünk.
Másnap 11-kor már Rovinj-ban voltunk. Mindezt úgy, hogy a kedvenc stranduk felett közvetlen találtam szállást, 75petákért éjszakánként.

Hogy kisimultan hazaértünk, nekiestünk a pincének, egy délelőtt alatt megtaláltuk a gubancot, meg is oldottuk, így holnap jöhet a munkagépes temetni, szintezni, csak tudnám miért vagyok ennyire nyugtalan a ténytől, mikor örülnöm kellene, hiszen hat éve már, hogy erre várok.

Őrület, hogy annyi munkája volt az elmúlt években, hogy egyszerűen nem mert belevágni, most viszont toppantott egyet, merthát az idő közben robog, nem létezhetünk további hat, vagy ki tudja mennyi évig rendezetlen környezetben.