Ünnepnap van.
Megragadva az alkalmat, reggel össznépileg rendet raktunk.
Nagy büszkén jöttek, hogy elkészültek, nézzem meg.
Megnéztem, meg megígazítottam ezt-azt, mire előkerült ez-az, minek folyományaként rendezgettem kicsit mindkettejük szobájában. Kiszórtam a szemetet, kiválogattam a papírhalmokat... meg hasonló tevékenységek, folyamatos háttérzöngével: ez-még-kell-nekem, abból-még-csinálni-akartam-valamit, anya-neeeeeee!
Most fújnak rám.
Négy nap itthon, két morcossal!!!
Tudom, hogy ilyenkor azt illene írni, hogy nem irigyellek, de nagyon irigyellek! A morc elmúlik, a rend megmarad :)
AntwortenLöschenSzeretném, ha eztán is a véleményedet írnád, nem azt, amit illene!
AntwortenLöschenAz kéne még!
Az ifjak tényleg vígak azóta, ezért lehet, hogy a szobáik ismét romokban... :-(
Pedig olyan büszkék voltak rá :-D Te meg leromboltad a művüket :-D
AntwortenLöschenViszont milyen jó is, hogy elmesélted, mostantól én is majd a gyerekkori sérelmeimre fogok hivatkozni, amikor valaki a szememre találja vetni, hogy ennyi idősen még miért nem vagyok képes rendet tartani :-D
:-DDD
AntwortenLöschen