Adatbank ˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛és a csillagok

Hazaérkezéskor két gigaantikus csokifigura mosolygott ránk a bejárati ajtó elől. Mire az összes táskával*, és a bevásárlásom felével elküzdöttem magam az autótól odáig, az úrfiak már örömmámorban úsztak, lévén hogy az ülésükből nézve, még kisebbnek néztek ki...
Vajon ki az ördög** tehette oda?
Lázasan gondolkoztam, miközben tapodtat sem haladhattam befelé, hiába mázsányi teher a vállamon, karomon, mert M. valahogy nem találta a kulcslyukat a kulccsal, egyébként sem veszi észre az anyja másik ember terheit, hát még most, hogy elkezdett kacsintgatni, hogy biztos a Mikulás, hiába mondtam, az ki van csukva, de nyitsd már az ajtót, ő meg csak kacsintgat rám, meg csibészül vigyorog, hogy dehogy nem, biztos a Mikulás!    ...
Arra, hogy ötödikén kizárt, már végre beengedett, de addigra megfürdettem egy szatyrot a sárban, hála neked decemberi melegfront!

Első körben D.-t kérdeztem, tudtával, járt-é itt valaki?
Nem.

Aztán a szomszédasszonyt hívtam, ugyanis beugrott az évek során szerzett tapasztalat, miszerint a google gyanútlan kismiska a szomszédasszonyaimhoz képest.
...és tudta, basszus tudta ki hozta!
Őrület!






*Igen, két erős legény birtokában egyesegyedül cipekedek, pedig már kértem és mondtam is ezerszer, sőt még nyögtem is, de valahogy nem veszik a lapot...***
**Első döbbenetemben anyóspajtásékra gondoltam és nem a meglepetésszerző erősségük miatt ugye, mert olyan nekik nincs, legalábbis nem pozitív értelemben, hanem mert múlt héten is itt voltak, csak épp mi nem tudtunk róla.
Behajtottunk a tuti lilakáposzta-lelőhelyem parkolójába de ahogy nyúltam volna az ajtóhoz, D. a sofőrülésről elkezdett kántálni: ne-szállj-ki-ne-szállj-ki-ne-szállj-ki! és továbbhajtott.
Gondoltam, most ugrat, vagy mit csinál, tudja, hogy káposztát akarok!? Már a nyelvemen volt, de még előtte a fogai között szűrve a szavakat felszólított (gyerkők a hátsó ülésen -ugye), hogy nézzem azt a fehér, magyar rendszámú autót...  ami mellett majdnem leparkoltunk.
Igen, a szülei voltak.
***Szerencsére csak túlzok, mert ez nem mindig van így, csak többnyire...