Találós kérdés

Szerdáig biztosan nem írok. Addig egy találós kérdés, ha Valaki erre járna...
Kis 4 évesem (A.) vajon mit kért, mikor ezt mondta:  kérem a csetefém!?

Hogy megyünk?

M. péntek óta köhög, a többiek kókadoznak a fáradtságtól.
Nekem minden porcikám reszket.     
Hogy megyünk így hétfőn gyertyát gyújtani?

Gene Kelly.

...

D. hangjára riadtam ma, jóval 6 előtt: Szólj anyának, keljen fel!
Még oda sem értem, már kiabált: Vödörbe vizet, rongyokat, kendőket...  siess!
A.-t elhúztam a sarkig tárt bejárati ajtótól (amin csípős hideg ömlött be, bár őt ez szemlátomást egyeltalán nem zavarta) és rohantam a kért dolgokért. Ekkor már, teljesen éberen agyaltam azon, mit keres D. még itt és mi a csudának neki víz?
Miután megkapta, bevetette magát a sötétbe az autók közé...   egyedül hagyva a kérdéseimmel.
Pizsimre kabátot húztam (közben az előszobában ledöntöttem a komódról egy növényt, kaspójából a csizmámba ömlött a tegnapi öntözésből visszamaradt büdösvíz), hogy vigyek D. után még egy vödör vizet és nem mellesleg, válaszokat akartam kapni.

Este kölcsönadta P.-nek az autót (viváró): menjen csak azzal haza, ne kelljen hidegben/sötétben  emberünknek pakolnia, érjen hamar haza, pihenni...
Ahogy hajnalban erre tartott, az egyik kanyarban hallott valamit felborulni az autó rakterében.     -Neeem, nem állt meg. Minek!

...egy diszperzites vödör dőlt el, s ha már:    ki is ömlött. Ládákba, azokban a gépekre, a nagy-lábas-körfűrészre (továbbra sem tudom, írhatnék-e márkanevet), marokszerszámokra, mindenre...
Drámai kép fogadott!
D. fortyogott és a szeme tüzes villámokat szórt P. felé. + A nyakába hányta az elmúlt 2hétben 'elkövetett' valamennyi baklövését: kitört ablakot, rövidre vágott léceket...    a melák emberünk kicsire húzva magát, azon iparkodott, hogy minél előbb eltűnjenek utólsó hibájának nyomai.         ... nem sajnáltam, hiszen ő volt aki előző este a festéket oda tette, ahova és volt olyan buta, hogy nem állt meg megnézni mi történt, pedig akkor kissebb lett volna a baj.  (Mielőtt bárki azt gondolná, hogy D. megnyúzta P.-t végül, el kell mondjam, ő az a kutya, amelyik ugat...)

8 előtt valamivel hajtottak el a ház elől. Emlékeztetőül ez maradt (meg kell jegyeznem, élőben drámaibb):

A malőr miatt 2 órát csúsztak. D. jogosan mérges: neki kell felenie a késésért a kliens elött. (A sz.rrá ázott tönkrement gépekről még nem mondott véleményt. AZT még meg kell emészteni.)

Hosszú napjuk lesz ma! Kinek -miért.

Képek tegnapról...

Nagyfiam

aggódott, hogy ilyen sötétségben kell elindulnia a buszhoz. Próbáltam megnyugtani, hogy pár perc és egészen világos lesz...

Megmagyarázta: most van sötét, most kell indulnia és Ő most fél!
Ilyen érvek után nehezen győztem meg, de ugye muszáj volt: menni kell, nincs mese!
A jövendő hónapokat pedig igyekszem figyelmen kívül hagyni...

Bár, ha így jobban belegondolok, valami megoldást mégiscsak kellene találni. A második naptól egyedül jön és megy. Nem hosszú szakasz ez, amit meg kell tennie a buszig, majd délben vissza, így bizonyára elég lesz beszerezni egy zseblámpát, amivel megtarthatja az önállóságát reggelente is és tartania sem kell az anyira rettegett utált sötétségtől.

Halászni...

 ...voltam kénytelen.
Egy kis bogárka szánta öngyilokra magát (vagy csak inni szeretett volna szerencsétlen). Belerepült M. reggeli narancslevébe, aki jelentőségteljesen felnyögött, mikor meglátta a fuldoklót a sárga folyadékban.

Szomorúan jelentem, bárhogy igyekeztem, a kis szárnyas kimúlt.
Szomorúan, mert ennek a levét is nekem kellett meginnom!


A. nagy ízeltlábú -barát. Érzékenyen érintette az eset.

...

Keddre ígéri magát a kőműves.
Volt már több időpont augusztus óta, de most biztosan jön!   
A negyedik ez és -szerinte- tutibiztos!

Aha, persze!

Meleg/hideg

Tegnap itt ünnep volt, nemzeti. Végre mindannyian itthon!!!
Semmi nem ér fel azzal, mikor együtt ébredünk és egész nap csendben szöszmötölhetünk a házban. A gyerekek is boldogabbak, nyugodtabbak.
A nap nagy részében apán csüngnek, vagy csak figyelik. Picúrkám meg utánozza. Rém mulatságos, ahogy nemcsak a testtartását, de még a hanghordozását is lemásolja... A hétvégéken ellesett mozdulatokkal idézi meg a hétköznapokban az apját, sokszor döbbenetes aprólékossággal!



Viszont most másról szeretnék írni.
Bár lassan 3 hónapja lakunk itt, még sok dolog hiányzik. Sok apró és nagy dolog.    
A hiányosságokat pótolandó, D. a fürdőben szerelt fel lámpát, törölközőtartót, a konyhában is ezt-azt, ezzel totális káoszt teremtve, mert ilyenkor nemcsak pár szerszámot hoz a készletből, hanem az összes ládát, amiben megbújhat valami fontos (blankoló, fázisceruza, számtalan csavarhúzó, 'makítá', had ne soroljam...). Amikor már mindenen úrrá lett a káosz, telefonon keresték a vendégek, akik estére ígérték magukat.

(A történet része még: reggel hívtak, hogy beugranak. Nem kérdezték jó-e, vagy sem, csak jönnek. Gondoltuk jól van, mivel átutazóban vannak, fél órácska belefér...)

Jelezték: 10 perc és ideérnek...

Sajnos nem tudom leírni az őrült pakolást, amit kezdtünk. Űzve a gyerekeket és magunkat, vállalva a lehetetlent...                            Legyen elég, hogy még a szekrénytetőre is került ez-az.

Először jártak nálunk (ami azt illeti, remélem utoljára is), két órát maradtak, de többnek tűnt. A férfivel D. már többször is dolgozott együtt, így már korábbról voltak infóim a fickóról.    -Énközpontú, pimasz figura...
Szóval először találkoztunk, de többet tudtak meg, mint ami még normálisnak mondható, vagy annak érezném. Volt itt kérem minden...

De perszehogy én tehetek róla! Hogy van az, hogy nem tudom megvédeni magam? Miért, hogy a saját otthonomban nem mondom: tessék kérem engem békén hagyni, vagy csak simán nem foglalkozni azzal, hogy kioktatnak? Miért kell nekem kényes kérdésekre válaszolnom, vagy hamár, akkor mi a csudáért pirulok bele... ? Sokat kell még tanulnom, na.
Kezdve mindjárt azzal, hogy nemet is kell mondani! Pl.: bocsánat, de ma nem érünk rá, vagy tudomisén!
Az meg milyen már, hogy a hívatlanváratlan vendég kedvéért eszelős rohamot índítunk, hogy ne lássák a felfordulást (amin nem tudom mit kellene szégyelni, hiszen csak dolgoztunk -khm.: királyi többes)?! Ilyet biztos nem csinálunk többet. Talán a rumli előbb késztetné a kedvesvendéget távozásra. Vagy?

A szép még a történetben az, hogy a közelben lakó barátainkhoz is bekukkantottak. Nekik előzetesen nem szóltak...
Szép.

1956

???

Formáztál már pogácsát, célszerszám nélkül? Én már elméletben igen.

Aztán előkerült a szaggató...

Hajnali bölcsesség

D. mesélte, hogy a Wechsel csúcsai már fehérek!(!!!)
M. (a szemét dörzsölve, álomittas hangon): Odafenn van a hó? Már csak le kell esnie?

Kis kalamajka

Ebéd és háziírás után bementünk a városba, tejet venni (nálunk egy hétre nem elég 7 liter) és sétálni kicsit.

Nehezen tudtam hazacsalogatni őket, de még félbemaradt a takarítás és holnap jön anyu...

A mosókonyhába mentem először, mert az kb. két hete kimaradt a sorból. Lendületesen írtottam a pormacskákat, mikor elakadt a porszívó csöve a hátam mögött valamiben... nagy csattanás és már látom: jaj nekem!

Vagy egy hete hogy D. a kinti tárolóból behozott (jobb híján, a mosógép mellé) minden festéket, olajat, tubusos kihúzót és egyéb érzékeny és nem mellesleg piszok drága cuccot, mondván: jön a hideg, ne menjenek tönkre odakint.

Az egymásra tornyozott dobozok tetejéről esett le egy kicsi (ezek a legdrágábbak, naná), aminek tartalma szemem láttára kezdte beteríteni a padlót.

Gyorsan-gyorsan! Kanalat! Bármit!!!

...a tortalapát akadt a kezembe és azzal próbáltam menteni a ragacsos, sűrű trutyit masszát.

Míg lapátoltam, azon agyaltam, mi a csuda lehet ez.

Nem emlékszem rá, hogy a házon bármit szürkére, "matt ezüstszürkére" festettünk volna (kivéve persze, most a padlót). Akkor meg honnan van ez?  

Tutibiztos, hogy D. valamelyik megrendelőjéé...   nem leszek megdicsérve, az holtbiztos!!!

A pacát hatástalanítottam, de mikor végre megkönnyebülhettem volna vettem észre, hogy a kezem merő egy festék.

Említettem már, hogy tegnap elvágtam  a kezem?
A festék alól bugyogott ki a vér...





D. nagyot nevetett a dolgon: maradék volt a festék, így nem akkora katasztrófa, hogy padlót mázoltam vele.
Amúgy erősen mérgező...   csak hogy ne legyen teljes az öröm.

A.

A.: Ez, mi ez anya?

Én: ...lyukas poló kisfiam.

A.: Ez... nem szép poló!

Ne kérdezd, én sem tudom!

Reggel

Reggel M.: Nem lehet még egy icipicit tovább aludni?    -Ismeri a választ, mégis gyakran próbálkozik.

Reggeli után elnyelte a fürdő és 7:12-ig sem mutatkozott (legkésőbb 7:20-kor indulnia kell az iskolabuszhoz), így utána mentem érdeklődni. A mosdónál ügyeskedett:

M.:  Anya! Én csak el akartam játszani az Egyiptom hercegét! (A felsőteste merő egy víz volt, ebből gondolom, hogy valahol a történet elején, épp Mózest emelhette ki a vízből... Kérdezni/megmagyarázni már nem volt idő.)

A gyors öltözés nem az erőssége...  A hosszadalmas trikóba,- polóbabújás után már nem tudtam elnézni, hogy a nadrággal is egyedül küzdjön: segítettem.

A cipzár felhúzásánál icipici galiba történt. Hirtelen magas lett a hangja és kikerekedtek az amúgy is hatalmas szemei...   Szerencsére a veszteséglistára semmi nem került fel és végül (igaz futva) a buszt is elérte.

Az

Az ostrom után hamar elcsendesedett a ház.
Érzem nekem is mennem kellene, de nem tudom itthagyni ezt a dalt!

A szokásos

A szokásosnál is hangosabbak ma a fiúk. Épp az előbb indítottak rohamot  egy építőkocka torony ellen (lehet itt márkanevet írni?), amit tegnap teljes egyetértésben és békességben építettek. 

Ami azt illeti, most is nagy az összhang...

Bedugaszoltam a fülem. Ha Pavarotti  ereszti ki a decibeleket, ugye, attól is hevesebben ver a szívem, de legalább nem fagy meg a vér az ereimben...

Anyu

Anyukám hívott délután. Igen szaggatott volt a vonal, de szívesen hallgattam mert jó híreket kapott: levélben küldték a másfél héttel ezelőtti laborvizsgálatok eredményeit...
Anyu: Minden lelet negat.., csak 26-án kell H2 ki.égzésre menn.m!
T:  Kivégzés???
Anyu: H2 ki.égzés!...    és lelkesen mesélt tovább...
Gondoltam jól van(?): ha Ő ilyen higgadtan fogadja...




Perszehogy H2 KILÉGZÉS!

Megmutatjuk

Megmutatjuk kicsit magunkat...

Alighat

Alig hat hete hogy iskolába jár, de már pillanatok alatt lemásol hosszú sorokat, olvas, felismeri a szavakat és majdnem minden betűt amit eddig vettek. Nem mellesleg összead 7-ig. Büszke vagyok!

Nincs

 "Nincs olyan rakott szekér, amire ne férne!"                                           -Eztán magam is regélek mesélek.

((Úgy egy éve lehetett, hogy nem maradt olvasatlan könyv idehaza és nem tudtam újak után menni. Unalmamban (késő este, miután az aprónép elaludt) keresgéltem a neten. Valamit. Tulajdonképpen édesmindegy, hogy mit, de a kereső kidobott egy oldalt, egy blogot. Aztán találtam még és megkedveltem párat. Tetszett amit láttam, de azt gondoltam ilyenbe semmiképp nem vágnék bele...        ...és eltelt egy év, most meg itt írogatok.))