Csak annyit kértem: ne burítsa ki!

No?

Igen, végig az asztalon, a ráterített kartonon, az ollókon.
Szerencsére akkor még más nem feküdt ott.

Harmadik napja

a reggeli komoly ködnek, a csípős hidegnek és a varjak őszt hozó károrogásának.
Nem vagyok ettől boldog, sőt egyenesen szomrorú, az vagyok.

nem vicces

Sem a monokli, ami meghatározhatatlan színekben pompázik (reggel enyhe túlzással élve: megijedtem a látványtól. Talán a szivárvány-szín a legmeghatározóbb és nem is lohadt le annyira, mint vártam.), sem a szögegyenesen előre meredő metsző.

Nincs cím

Van ez a dolog az iskolakezdéssel. Tudjátok, ez a költség-dolog.
Borzalmas!
Író-, festő-, rajzszerszámot nem vettem, jó a tavalyi. (Ezek megőrültek? Színeskészlet, 12-es, ismert, favorizált, ép bélű, három helyett ötért? ...) De füzetet kell, arra borítót -mert előírás szerint piros kell matekra, kék németre, sárga angolra...stb., ráadásul minden tanárnál, évjáratonként más típusú füzet, arra más formátumú színes borító, ergo a tavalyi nem pászol, ehhh-, rajztömböt, geo vonalzót, ragasztót,... jaj, hát ismeritek!
Nagy mellénnyel mentem és a kassza előtt már lengettem a szülinapi 5 százalék mínuszra jogosító kuponomat.
No, a két lurkónak az egy szatyornyi papíráruért (milyen ocsmány egy szó ez!) fizettem (én ülök) 85p€tákot! A mínusz öttel 85.

Kicsit több mint egy hete, az addig fityegő visszapillantótükör végkép levált a talapzat/foglalatáról és nem tört össze, mert időben megálltam.
Aztán D. morgott, vigyem be a helyi szervizbe, nem vittem, mert két gyerekkel?
Aztán ma mégis, mert eszembe jutott a műhelyfőnök, akinek D. vagy egy évtizede szerelt konyhát, lépcsőt és azóta is melegen üdvözöli ha találkoznak.
Gondoltam, majd hivatkozok D.-re (nem kértem időpontot és a bejelentkezést megkerülve direkt a műhelybe mentem -pofátlannak áll a világ). Emberem füligvigyorral, kéznyújtva, ráadásul a nevemen szólítva fogadott, kézségesen letépte (!!!) a tükröm foglalatát és elnézést kért, hogy csak két óra múlva vihetem el -száradás-.

Közben mi elutaztunk Felsőnagyvárosba, D.-nek születésnapja lesz a közeljövőben, kigondoltam, most pedig kaptam is valamit, hát mi ez, ha nem öröm?

Emberem visszaszerelte amit előzőleg letépet, csak már tükörrel együtt. Pénzt nem fogadott el, szerinte apróság.

D. közben keresett vagy hatszor, de nem mondtam meg miért nem fogadtam a hívást.
Bosszúból (dehogy) el akarja adni a kéket, mint anno a házunkat: ha megveszik veszünk másikat, ha nem, megmarad.* (Míg élek nem felejtem el, mikor nagy büszkén -öt éve- elém állt, hogy eladja a házat, milyen ügyes volt, már meg is hirdette! Láttam magam előtt, ahogy bepancsolok neki -basszus, eladja a fejünk fölül a házat és még büszke is rá!?)

A. fiam bal felső metsző régijét nyomja az új, szóval ez is fityeg, elképesztő látvány: úgy 35-40°-ban dől kifelé, még ha csukva  szája, akkor is látszik az éle. Kivenni nem hajlandó, húsz percenként visít, hogy anya most, mindjárt kint lesz, persze olyankor ömlik a vér. Nem, én biza hozzá nem nyúlok, már így is rémálmaim vannak tőle.

Mintha ez nem lenne elég, a körút után összefejelt a két pernahajder a kanapén: nem láttam semmit egyikőjük kugliján sem, bár akár gyanakodhattam volna. Hamarosan megjelent a szörny: természetesen A.-n, a jobb szemhéja lila és dagadt, szép Bud Spencer külsőt kölcsönözve a profiljának. (Hétfőhöz egy hétre tanévnyitó!)

na ugye

Ugyanakkor ugrálni nem mennek ki, mert meleg van, biciklizéshez hideg, gyakorolni, ismételni (M.-nek) unalom, barkácsolni (A.-nak) dögunalom, ugyanakkor megállás nélkül csacsognak, egyébként olvasnak és várják a sulit -elég már a nyári szünetből!




*Ennek soha nem lesz vége, mi folyton autót keresünk, vagy árulunk, ha nem azt, hát házat, lakást -vagy csak az idegeinket? uff!

elmés

A helyszín Magyarhonban, egy közeli, hozzánk közeli fodrászüzletben, úgy két héttel ezelőtt.

A fodrász kérdi: -Aug. húsz nálatok is ünnep?   (jól tudja, a nálatok, az Ausztria)

A válla vonalában ültem, mire a szemembe tudott nézni, rendezhettem a vonásaimat. Lazán, halkan kérdeztem csak vissza...

Tudom későn szólok, de

tessék az eget figyelni! Most!
Magam is megyek, felállítom a napágyakat, ébresztem az úrfiakat, mackóba húzom őket és állig beburkolva megadjuk magunkat az élménynek, együtt kémleljük az égboltot átszelőket...

szomorkás

Még nem tudja, holnap velünk lesz-e, vagy dolgozik.
Ahogy a jövő heti (k)rémes, gyertyafújós napomról ugyanígy nem, ami nem tragédia, csak engem szomorít el kicsit.
Pedig kerek lesz a szám, olyan közepesen kerek, okot is adhatna akár, egy rendkívüli együttlétre is...
A tervem vágyam egy összejövetel lett volna, grillezős, barátos, vicces, meg ilyes. Nem lesz, mert a fenéken-lesz-billentve-muki még mindig nem járt itt, így nem lesz ejj-be-rogyásig-emlegetett-terasz.
Szóval kicsit azért szomorkás vagyok, vagy csalódott asszem.

Mindeközben pedig: soha ennél nagyobb tragédiát! -Tudom.

Nem piskóta

 így majd' másfél évtizednyi együttélés* után rádöbbeni, hogy az én fogkefémet használja és ha nem is mindig, többnyire.
Arra is fény derült a közelmúltban, hogy jómagam meg az ő akasztójáról emelem le esténként a törölközőt, tehát az övét.
Mégsem érzem kiegyenlítettnek a dolgot.


*Mégis, valamikor az elektromosra váltás és a legutóbbi költözés közötti időszakra datálható a kavarodás, ami legkevesebb három, legrosszabb esetben kilenc év. Basszus-basszus.

D. angyali türelméről

Tulajdonképpen derül rajtam, amiért felkaptam a vizet.

Ennél az ügyfelénél még tavaly járt. Némi komplikáció adódott a kapcsolatfelvétel után, történetesen az, hogy emberünk képtelen volt önállóan kilincset választani, tán azt sem tudta hol lehet ilyesmit beszerezni. D. megmondta mekkora összegtől kapható, mire a megrendelővel megbeszélték, meddig mehet az árral. Kiválasztottuk (mi, igen), megrendeltük, D. a beszerelés napján a legyártott ajtóval együtt vitte, tetszett, az is került fel. Egy hosszabbított délelőttöt töltött ott, mert a fal görbe volt meg srég is, azt is meg kellett oldani -a régi bejáratiajtó kitépése után közvetlen, de aztán hamar bekerült az új kilincsestől, zárastul, a kuncsaft megelégedését azonnali fizetéssel tanúsította, mindenki hepi, viszlát.

Innen a probléma:
Telefonált hétfő este: rokon-vendégek érkezését várják szerdára (holnapra), szeretnének nekik kulcsot adni, de a zárhoz csak három van, még kellene kettő. D. azonnal menjen zárat cserélni!

A zárakhoz, még a spéci biztonságihoz, ami vagyonba kerül is max. 3 kulcsot adnak, bár láttunk már olyat, amihez négyet. Ha többet szeretne valaki, semmi gond, de azt rendelni kell, ami legkevesebb egy hét. Neki sima -a márkanév végén kétté- zára van, nem is merült fel igény másra, magyarul másolható. Tőlük öt km-re a kulcsmásoló, este hatig nyitva, de nem, azt nem, D. cserélje ki a zárat!
Mindeközben persze D. a Fővárosban, az ügyfél ma már nem veszi fel a telefont, pedig jó lenne meggyőzni a kulcsmásolás áldásos következményeiről. Amennyiben nem, venni kell egy zárat Bécsben, ugyanott másoltatni hozzá kulcsot, azt levinni az ürgéhez és beszerelni, vagy megyek a két úrfival és elkérem a tőlünk 45km-re élő háziaktól a kulcsot és másoltatok magam, nő létemre, mert az ottani férfi erre, valamilyen érthetetlen okból képtelen.

Instagram

Láttam már többször azokat a remek, ismerősok által feltöltött, utólag kicsit machinált, vagy csak szűrt képeket a Fb-on és tetszett. Aztán kiváncsiskodtam kicsit (ma), miközben felszippantott és felhaszáló lettem magam is, de még a szimatolás folyamatában felkínált nekem -a fent nevezett- pár ismerős felhasználót, mire elfogadtam  bejelölgettem őket (hisz korábban is csak az ő képeiket láttam) és jaj!
Az egyikőjük neve melletti gombocska, mint a többieké is átváltott, de nem az "abonniert" (előfizetés megtörtént/követés) feliratra mint a többieknél, hanem hogy "visszaigazolásra vár" (már a művelet)...

Persze, nem mindenki olyan hülye gondolja helyesnek, hogy eztán boldog-boldogtalannal megosztja a képeit: megválogatja a nézőközönségét. Ezt a lehetőséget akkor még nem láttam, de most már szégyellem magam, mert kérhetek bocsánatot tőle, ráadásul nem is először azért, mert gyorsabb voltam, mint a gondolat.

Vagy lesz olyan kegyes hozzám és észre sem veszi.

Augusztus

Jah, nem, semmi, csak megállapítottam.