Hazaút

M. hívott az előbb kacagva, hogy milyen humoros sofőr van ma a buszon - még soha nem látta - folyamatosan ugratja a gyerekeket.

???

Már kétszer rossz felé akart kanyarodni, úgy tűnik nem ismeri az utat.

!!!

aljas disznó vagyok egyébként

azt persze tudják, hogy valamelyik kedden viszem őket orvoshoz, mert az a nap a héten, amelyik délutánjába belefér a látogatás, de azt nem mondtam, hogy ma lesz az a kedd. nem hiszem, hogy félnének, de örülni nem szoktak az oltásoknak, most minek nehezítsem a napjukat ezzel, de már látom az arcukat, mikor rögtön ebéd után felkérem őket mosdásra, fogmosásra meg öltözésre, készüljenek, jelenésünk van.




hallgatok Párizsról. mit mondhatnék, amit előttem még senki?
öklömnyi a gyomrom, toporzékolnék, de minek? és dühös vagyok.
most sem gyűlölök, viszont mérhetetlenül dühös vagyok.

Élő bolygónk kampány

•  

kint tavasz

Sarkig tárt teraszajtó mellett pucolom a hagymát, a sárgarépát, mosom a húst, teszem amit kell, hogy ebéd legyen.
Tavaszi illatok csalják az érzékeket, rozsdás erdők segítenek az orientálódásban, bizonyosan nem fogok elveszni. Bár most nem bánnám, ragyogó napsütés ide vagy oda, akár a föld is megnyílhatna alattam.
Ott nem fáj semmi.

Még:
Ugyanakkor nagy örömmel veszek minden holnapi ebédre való javaslatot.

Az erősen őszülő halántékomról szóló keserű monológom már nekem is sok lenne, így arról bölcsen hallgatok.

?

Ugyan mivégre tart minden szabó mágnest a fiókjában?

izgul

Az elmúlt hónapokban határozottan tiltakozott a hajvágás ellen, míg ma reggel akkora patáliát csapott épp a hosszú fürtjei miatt: hogy ez mekkora, meg ő milyen szörnyen néz ki vele, ez borzasztó, miért nem vágtam le tegnap, és hogy így, ilyen rendetlenül és rondán nem lehet egy matekdolgozaton megjelenni...

Ez egy ilyen család. Tud mindenki mindent, felkészült, keni az anyagot, de a számonkérés reggelén tépi a haját bepánikol.

M. is ír ma, ő sms-t küldött: hasmenése van. Itthon még vidám volt és alig várta a harmadik órát -angol.

A kép tegnapi, és lehet, hogy az utolsó itt a blogon, amin látható az arca.

a suliról még mindig nem írtam

amikor alszom, meg amikor nem

Már magam sem tudom mióta kelek hajnalonta a korai ágybakerülés vágyával, de ugyanolyan rég marad csak terv estéről estére és tán évről évre is, no de most!
Pontosabban: tegnap.
Merthogy sikerült, 20:30 előtt, közvetlen azután, hogy a fejem felett elhalkult a siserehad, kikapcsoltam minden zaj- és fényforrást, leküzdöttem a könyvem folytatása iránti vágyat, a bal oldalamra fordultam és azon mód, el is aludtam.
Milyen szép, békés kép: a korán elszenderedő alany, nemdebár?
Siker is lehetett volna: maga a beteljesülés.
De nem.
Kettőkor felpattant a szemem és hába küzdöttem, ötkor muszáj volt felkelnem. Addigra valamennyi csontom sajgott a forgolódástól, a fene nagy koncentrálástól és ellazulástól -hahaha!-, olyan bőszen próbáltam visszaaludni, még a kínomban bevetett agykontrolltól sem lett jobb ( bocsánat Laci és Mr. Silva, szóval egyre jobban! megy majd, ha netalántán még egyszer rászánom magam ).

megbízható navigációs applikációt valaki?

Negyven perces agyrém-küzdelem után, mondhatni vakon indultam útnak. Az esztergályosnál már több, mint hat éve nem jártam, a környéken sem. Amikor voltam nem én vezettem és az utolsó alkalommal a tök sötét is nehezítette az orientációt. Volt pár apró részlet ( lakóházon helyes és szokatlan harangtorony, Y kereszteződésben kápolna, magtározó, helyi nevezetességet hirdető tábla - kockás liliom- ...) amik itthon még nem is rémlettek, de akkor és ott ismerősnek tűnt.

Mesélhetnék arról, hogy hogy kitolt velem a még itthon, kínkeservvel letöltött navi, ami bár szorgosan mutatta hol járok éppen, de a helyes irányt nem volt hajlandó mutatni, sem közölni, vagy a felismert objektumokról, melyek széthinett morzsaként irányt mutattak, ill. a gondviselésről, ami épp a kellő helyen szaggatta átláthatóvá az egyébként és mindenhol máshol tejszerűen tömör masszaként a tájra boruló nagy feneködöt. Mert épp ott, a célom előtt vagy 6km-rel az utolsó sorsdöntő kereszteződésnél, ha nem látom meg AZT a fasort, tán jópár félórára magába szippantott volna a ködlepte Stájerország. 

No, így lett a tömör tölgy lépcsőhöz, takarógomb.
Azt mondta már talán maga sem találna oda, ügyes vagyok.*



*Félúton jártam mikor hívott, hogy merre járok, odatalálok-e?,
montam, ne bosszantson!,
de hogy tudom-e merre van?,
mire közöltem: most nem akarok csevegni, csak mérgesebb leszek! -így bölcsen és gyorsan elköszönt.