A történet

sok éve kezdődött: az első nagy pocak idején és az aggodalom, a veszélyeztetettség idején,ó és persze mindezek miatt külön takaró alatt töltöttük az éjszakákat. A szoptatás alatt is - nem magyarázom.
Aztán a második terhesség alatt szintén így alakult, de akkor már így is maradt, két külön takaróval. Kicsi volt az egy takaró kettőnknek. A kiskifli, nagykifli helyzetben nem, de ha fordult, vitte a takarót, felébredtem, vagy én fordultam és vittem, és ő ébredt fel...
Dünnyögött egy ideje és az egyiket el akarta rakni, vagy éjjel bekúszott az enyém alá, de lebukott, az első fordulónál felébredtem.

Családi takaró - hangzott a megoldás.

A gyapjú kiesett, mikor az eddig vettek honlapján láttuk mennyibe fájna. ( ...ráadásul batár dög - ki segít le- és felhuzatolni?)
Megoldás a kéksárgában. Szombaton megvettük. Huzatot is, még aznap ki is mostam. Azóta hajnalban már ott a mosoly a szám szegletében, milyen jó lesz este és egész éjjel...

Puha, könnyű, meleg. Aláférünk mind a négyen. Egy álom!

A Torony

hivatalos megnyitója, 126 éve volt.

126 éve, épp ezen a napon adták át a nagyközönségnek. - Így talán szebb.

Éjjel 22:40-kor

mi a bibircsókos bánatot keres valaki (a szomszéd ) a fóliasátorban?
Tudom fokozni: tegnap is, tegnapelőtt is.



Arról éjjel nem meséltem, hogy előző éjjel D.-vel az ablakban állva kuncogtunk, meg görnyedtünk a nevetéstől, miközben próbáltuk kitalálni, vajon mivégre jár ki a szomszéd minden órában, vajon milyen növény kíván meg eféle gondoskodást, és az idétlen, ablakban rötyögő szomszédai riogatásást.

A kávéval ellentétben

a tea az élet vize. Kevés cukorral, ha egyeltalán és elegendő citromlével.
Ugye kinek, mi.

Teázol, vagy kávézol?

Kakaó? Tejkaramella?

Kárpótlásul

a rossz, förtelmes, borzadály... kávé után istenit reggeliztem.
Nyilván ez már valamiféle perverzió nálam, de... borsófőzeléket. Hmmm.

Idén először

vettem a bociszeműeknek jégkrémet.
Kényeztetés mindenkinek jár felkiáltással magamnak egy műanyagpoharas kávét tettem a kosárba, a kasszánál épphogynem dörzsöltem a tenyerem örömömben -de jó nekem-.
Rosszul ítélhettem meg a dolgot, kényeztetésről szó sem volt. 
Végül háromszorosára higítva, tejjel fogyott el.

Tanulság? A ritka alkalmakra elfogyasztott kávét otthon főzni a biztonságos. Kis szerencsével nem is kóstál 1teljes petákot.

Hajnali buszsofőrök

Láthatják a tekintetem mögött az esdeklő anyatigrist, találkoztunk már eleget ehhez, hát biztatólag mosolyognak, köszönnek: figyelek! - vagy csak én látom ezt a gesztusukba, de kétség kívül megnyugtat, akár kedvesség ez, vagy valódi biztatás.

Ilyen az, ha A. nem akar fényképezkedni

M. próbálja bohóckodással elvenni a dac élét...
...hát nem szépek?

Egész éjjel

töltőn volt emberem telefonja.
Most meg, ha hívom ( bár ne hívtam volna! ), a géphang azt tudatja: átmenetileg nem elérhető, próbáljam később. Igyekszem nem szabad teret engedni a pániknak és nem hívogatni.
Elvégre hív majd, ha látja kétszer kerestem lesz az húsz is. De hogy lehetnék nyugodt, nem gombos, nem úgy van mint még öt éve, hogy ráült, amitől kikapcsolódott és nem vette észre... Átkozott telefon!

Részleges,

ahogy az örömöm is. A teljeskor (99.08.11?), ill az után gondosan elraktam a szemüveget, biztos ezért nem lelem. Különleges lencsém a fényképezőhöz nincs, így aztán minek keseríteném magam!

De ha Ti figyelitek, időnként nézzetek körül is, ne csak fel! Teljesen mások ilyenkor a színek.

Nem politizálok,

csak műélvezek...

http://cink.hu/hogy-lehet-valami-ennyire-fulbemaszo-ha-ennyire-tragar-1692260237

https://www.youtube.com/watch?v=8N63K0VzsNk

Kölcsön

kapsz könyvet, betonkeverőt, akármit.

Az idő lejártával
a., lapítasz, mint az a bizonyos nyuszi a fűben
b., a kapott kérésre közlöd: itt/ott van, neked már nem kell, vigye el, aki adta
c., esetleg eldünnyögsz egy köszönömöt és a kapott kérésre közlöd: itt/ott van, neked már nem kell, vigye el, aki adta
d., visszaviszed/visszaadod, de nem köszönöd, hogyisne, büdösparasztja vissza merte kérni
e., visszaviszed, mert tudod, a másodikkal segítettek neked spórolni, esetleg eldünnyögsz egy elnézést, mert eddig nem tudtad visszahozni...

( A könyv esetében az a., a helyzet, a betonkeverőre b., volt a nemes válasz. De a többi felsorolt is lazán sorra kerülhet, hiszen a betonkeverő még ott van. A könyv meg úton - állítólag. )
...és mi voltunk a kölcsönzők.

Szegény jetit az ág is húzza

Az eddigi katonás rendre, fegyelemre, meg békés mozdulatlanságra ráunva, úgy tűnik az összes tej elindult kifele, miért is ne, egyszerre.
Ha így megy tovább, szegény nagyfiam hamarosan kénytelen lesz 12 foggal boldogulni - míg a maradandóak maradéktalanul felsorakoznak.


Már be sem tudja határolni hol nyom, feszít. Alul, felül, ez itt, meg amaz is...

A nagylábúról

még muszáj elemesélnem, ami még a méreteinél, ill. az elmúlt hónapokban is töretlen higgadtságán túl is meglepőbb, az új szokása, hogy úton - útfélen dúdol és énekel. Magyar népdalokat.

38-as

lábon él.
Már a csizma, amit télre vettem is ekkora volt, de a kosaras tréningcipője a tél folyamán még 36-os. A csizmákat úgyis mindig olyan kukán számozzák, nem jelent semmit.
De a minap mikor hazaugrottam, míg ők az edzésen a gőzt engedték ki, visszahőköltem a lábbelit látva és éltem a gyanúval: tán bejött valaki hozzánk, idegen, ezt a cipőt és méretet nem hordhatja nálunk senki, én még nem láttam - kaptam a szívemhez - nem is rémlik...

A nagy lábon (Bigfoot) kívül még nagy baj is van: a feledékenységet nehéz lesz megszokniuk.


Nekem 35-ös valamennyi, ő meg még csak 11.

Csórikámnak

kiesett a foga. Nem lenne mit mesélni, ha bent nem törött volna. (Ilyen is csak vele eshet meg.)
Azt a pánikot leírni nem lehet, mert most mi lesz, hogy lesz, anya csinálj valamit, nem orvoshoz nem, majd a maradandó kitolja, de mi lesz ha nem, láttál már ilyet? ja, hogy ilyen már volt, és akkor mi lett? ..., hogy épp tavaly? már emlékszem, jól van, csak a vérzés állna már el...

két nővér

Ha hétfő, akkor vasalás. (Többnyire ezen a napon hajnalbanreggel vág képen a felismerés, vasalni kellene, ha nem akarom gyűrött pólóban/ingben járatni az úrfiakat.)
Elszántságom legerősebb pillanatában (bedugtam épp a vasalót)  jött a kérdés hugicától (unoka), tudnék-e skype-olni, most.
Tudtam. Három órával később, az ájulás szélén hagytuk abba, mikor már a béka seggét is elhagyta a vércukorszintem...
Remegő kézzel aprítom a hagymát, mosom, vágom a húst....és a vasalás? Igen, a vasalás.

Fáziskésés

Tegnap díszmagyarba öltözött a szívem, de jelét csak most adom.

...és hogy mi a helyzet az átvirrasztott éjszakákkal?

Kimerítőek.

Tévedés

Kamaszodás okán, nem csak edzés után nem lehetett megközelíteni az M fedőjelűt. Vettem neki deót, aluminium, meg minden egyéb káros, vagy annak gondolt hatóanyag nélkülit, ilyen hülye kristályt, amit vizezni kell használat előtt.
De nem vált be, a probléma maradt. Vettem neki másikat, erősebbet, ugyanúgy méreg nélkülit, de méregdrágát - mindegy, ne ő legyen már a b. gyerek az osztályban....
Az sem vált be,- totál kétségbeesés, mi legyen?
Gondoltam megkérdem egy ismerősömet, akinek több mint két fia van, nagyobbak is, így jóval előttem jár, mit ajánl?...
...mielőtt kérdeztem volna, megláttam: csórikám ezt is, mielőtt használta volna, benyomta a vízsugár alá...

Csináld magad!

Idén elsőáldozó lesz a kissebb.
Ez nincs felkészítés, fekészülés és újbóli rácsodálkozás nélkül. ( M. két éve volt elsőáldozó. )

Otthon, amikor még kislány voltam és magam is készültem a napra, akkor az utunkat a papunk kísérte hittanórákon a suliban, ill. szombat délelőttönként a templomban. A téma hasonló volt mint itt és most, beszélgettünk barátságról, családról, szeretetről és mindarról, amit a rajongott és tisztelt lelki vezetőnk jónak tartott, mindezt tette irántunk érzett nagy szeretettel. Ezért is lehet, hogy míg élek nem felejtem el sem a gesztusait, sem a mosolyát, pláne a mondandójának lényegét.

Hogy ez mostanság otthon hogyan zajlik, nem tudhatom, de itt az ünnepi nap előtt 6 alkalommal (Erstkommunionstunde) összegyűlnek a gyerekek, 6-7 fős csoportokban egy-egy arra vállalkozó anyukánál (Tischmutter), akivel a fent említett témakörökben beszélgetnek. Beszélgetnek, ahogy ő emlékszik a saját gyermekkorából, vagy ahogy ő jónak tartja.
Ahogy elnéztem a megbeszéléseken, ill ahol időnként összeverődik a sok gyerek és a szüleik és még történetesen a plébános úr is, a mikorokról, mikéntekről, hogyanokról, az anyukák döntenek, szegény lekipásztorunk legfeljeb összekulcsolt kézzel a sarkáról a lábbujjaira, majd vissza  a sarkára helyezi a súlyát, hümmög egyet és sommásan bólint, esetleg felnéz, valahová fel.
Jómagam nézem az arcokat, és próbálom eldönteni nekik miért jó az, ha a jó öreg szerepeket ilyen határozottan és számukra magától érthetődően magukhoz ragadják.

Mindemellet meg kell jegyeznem, anno M. szerette ezeket az órákat és most A. is lelkesen megy.

Örömnapok

Pénteken kedvesekkel vacsoráztam. Ugyan nem voltunk sokan, de hosszú idő után együtt és végre megölelhettem, akit már tavaly nyáron is kellett volna és a többiek, istenem, ők mind, de nagyon hiányoztak már!


Szombat estére pedig színházjegyünk van.
Nem akármilyen: északon egy kisváros, magyar nyelvű társulata játszik. Minden évben új darabot adnak elő, magyarul, nagy kedvvel. A barátnőm idén a súgó, míg a kislánya játszik, ahogy a férje is.
Nem tudom ki izgatottabb a fiúk, vagy én, pedig az úrfiak még magyar darabot nem is láttak, nem is tudják milyen nagy élmény lesz.

Ezt nevezem tiszta lapnak!

Az előzményeket lezártam ezt pedig olvashatja bárki, akinek jólesik, nem is magyarázom miért, nem fontos.
Kedvelem az összegyűlt társaságot, eszem ágában nincs feladni és ezt az új lap nyitásával tudom megoldani.



Csak arra tudnék végre rájönni, hogy lesz a szürkéből fehér.
Nomajd.

március 6. h . a . v . a . z . i . k!

A jókedvem morzsái is elvesztek.

Suli

A héten sítáborban vannak a másodikasok és a harmadikasok ( 6., 7. évfolyam ), emiatt burult az egész heti órarend. ( Mellékvágány, de szeptember óta 3x változott a fix órarend, tehát a 4x variáció van érvényben - az e hetit leszámolva. )
A mai ilyettén-formán alakult:

angol
magyar
angol
magyar
biosz
angol

Reggel M.: hű, de könnyű a táskám!

Szolgálati

Már annak, aki még visszatalál.
Bezártam. Észrevetted, tudom. Nem jó azt hallani, ha valaki azt mondja a telefonba, mintegy érvként, hogy "olvastuk a blogodban".

Hinnye, ez, de nagyon nem hiányzott!

A. benézett M. szobájába

Benézett, mert bemenni nem lehetett. A reakciója mindarra amit látott:
Krisztusom!

Egyetértünk.

Az emlegetett, magról kelt grapefruit