Mert

míg a vízzel felengedett reggeli kávé fogyasztható, a tejjel higított málnaszirup aligha.

Mindennek a kakas az oka.

Újabban

fácánkakas jár kapirgálni az autónkra.

...és bár A. vakmerő bátorsága nem újkeletű, el kell mesélnem, hogy az előző hírhez hasonlóan éppoly szívbemarkoló élmény, mikor lepottyan a cseresznyefáról.
Talpra, onnan fenékre esett, így majdhogynem karcolás nélkül megúszta, de míg odaértem, felnyakáboltam és átmozgattam, szóval az a pár mozdulat felért egy évszázaddal.

sok kis semmiségről, röviden (?)

Szombaton, kerítésépítés közben kegyetlenül leégtem. A gyerekek nem, mert annyi eszem azért volt, hogy délidőre őket beküldjem -bár az itt leírtak olvastával biztos van, aki a kapcsolatomat az ész nevű fenoménnel erősen cáfolná.

Kedden itthon voltak még a srácok, így el tudtam velük menni haza, különböző, behajtással fenyegetőző szervekhez vitatkozni, bizonyítani. A bizonyítás vita nélkül, gyorsan zajlott. Nyáron meg megejtem a kijelentkezést -országelhagyás. (Már kellett volna, rég, de mésem, mert ... persze a történet hosszú és már sajnálom,hogy eddg nem. De majd most!) Szóval a meg nem nevezett hivatalok előtt emelem a kalapom: rövid várakozás, gyors ügyintézés -némi puffogás, meg pofavágás belefért, rosszabbal számoltam.

De ha már a feltételezett viselkedésnél tartunk: május elsején ellenállhatatlan vágyat éreztem Keszthely után, hát leutaztunk. Dél elszálltával és a kórus rákezdtével betértünk egy étterembe. Rögtön a móló felől érkezve, az elsőről beszélek. A főpincér (szemüveges, kopaszodó, erősen pocakos, fekete öltözetű) izgágáskodott körülöttünk és noha az étterem neve alapján joggal kívánhattunk/rendelhettünk volna gyrost, gyorsan le is beszélt minket róla: leglább másfél órát kelene rá várnunk... rendeltünk hát mást és vártunk.
...és vártunk.
Közben A. elveszítette a türelmét, D. többször rákérdezett az ételre, a harmadik kérdés után (másfél órája ültünk akkor már ott), az italokról kérte a számlát (szinte azonnal meg is bánta), mire bunkókám azt a választ adta: már épp javasolni akartam.
A. ekkor már végképp türelmét vesztve sírt. Fizettünk (hiba volt) és távoztunk.
...később, ettünk egy igazán jó fagyit Hévízen. (A Balaton felől érkezve, az első utca balra, ott rögtön jobb kéz felől az első fagyizó.
A Velencei Álom, egy álom! Bár még azt soha nem kértem, a joghurtos-gyümölcsösöket annál inkább., de kóstoltam.)

A héten elkezdtek virágozni a rózsáim. Mámor!

Két reggel is,

gyors egymásutánban tej helyett vízzel felönteni a kávét -megvan?

Az idő elteltével az embereknek jönni szokott, nekem megy.

M. utolsó egy heti agymenéseiből pár gyöngyszem

...hajlított kenyér, sajttal a tetején... *        
...ezek a kicsi fák, a hús között...**              

Ha pedig épp nem beszél félre, elindul biciklizni, lefelé a dombról, persze teljes menetfelszerelésben a kétkerekű nélkül, majd a hiányt félúton észre is veszi.







Valaki mondja, hogy ezt ki fogja nőni!




*kifli
**brokkoli

Vigyázz mit kívánsz... meg... Minden rosszban...

Már rég vágytam ilyen félbehajtható, hordozható PC-re, ami miénk is lett a villám hathatós segítségére, majd a biztossító bosszantó tétovázásának köszönhetően*.
Mondjuk tartottam a német billentyűzet kezelésének elsajátításában, de olybá tűnik, az ujjaim már tudják hol, melyik karaktert kell keresni, megtalálják. (Bár igen nehezen látom be, miért cserélt helyet a nagyra becsült "z" és "y" karakter...)
A nézegetés korábbi szakaszában már felmerült, ha mobil a gép, legyen igazán az, kellene egy wlan-os modem, mert az élvezetek halmozva jók. A szolgáltatónak jeleztük a hétvégén, hogy a doboz is odalett, küldtek hát másikat, ami, a kívánt jót teszi lehetővé: az ágyban ülve, net-kábel nélkül küldök üzenetet mindazoknak, akik idelátogatnak. Mondjuk összehangolni a géppel nem volt piskóta, elírtam a kért kódot és csak sokadjára jöttem rá, mi a baja velem.




*az említett (biztosító) csoda pofa! Muszájból és nagy naívitásunkból fakadóan vettük eme ketyerét, gondolván: még majd örülni is fognak a költségkímélő megoldásnak, amit választottunk, remek! Dehogy, makacsul, de előíráshűen ragaszkodnak azon álláspontjukhoz, miszerint a javítást fizetik, az olcsóbb (300petákkal) vásárlásos verziót nem..

Vaddisznó

Nyilván találhattam volna kedvesebb kifejezést is az ifjabb úrfi közlekedési technikájára, de találóbbat aligha.
Nagy biciklis múltam megszámlálhatatlan éve alatt sem estem annyit, főleg akkorákat, mint ő, az elsajátítás óta eltelt két napban.* Tegnap a frászt hozta rám mit mondok a balesetin, miért nem volt rajta könyök, csukló, ill térdvédő, amikor oda kerülünk**, ugyanis sikerült a balesetit vizualizálnom, mikor megláttam az út szélén ülve, a sebes térdét dajkálva... Nem, a tegnapi bakfitty a tegnapelőttihez, csak most olyanja volt éppen -némi anyáskodásra vágyott (kutya baja).
De a rémkép megtette a magáét, lélekvesztve hajtottunk a legközelebbi helyre, ahol a fentebb említettek beszerzését reméltem. Kaptunk, ujjongtak -este meg nyafogtak, hogy minek ez?

Arra, hogy eddig a páncélzatot nem szereztem be, mentségem legyen, hogy M. olyan nyugisan, mondhatni mérnöki megfontoltsággal végzi ezen tevékenységét is, hogy az egyetlen, legelső esése óta, fel sem merült, hogy valaha újra fog, így a bukósisakon túl, nem is szereztünk be semmilyen védőfelszerelést (kesztyűje volt/van). Eddig.
(...és az ember lánya, teljesen normális és érthető módon a szerzett tapasztalataira hagyatkozva bízza magát a történésekre, mikor is pofáncsapásként éri a felismerés, a másodszülött nem hogy nem megfontolt és tökéletes másolata az elsőszülöttnek, hanem az édesapja egy meglehetősen szélsőséges, vakmerő kivonata. Jajnekem)

Egyébként a kis vaddisznó igen ügyes, teljesen egyedül, pusztán elméleti oktatás alapján tanult meg biciklit hajtani, még aznap kanyarodni is.
A pár évvel ezelőtti deréksajgós tapasztalataink után***, eszünk ágában nem volt görnyedve hajkurászni és tartani a cangát, csak most, hogy leért a járműről a lába, az apja alátolta, felcsatolta a fejére a bukósisakot, meg felhívta a figyelmét, hogy dombról lefele az elsőféket lehetőleg ne, csak a kontrát használja ha lehet és a most mehetsz fiam-tömörrel útjára engedte.
Másnap az övé volt az egyensúly és a tekerés élménye.
...hát így.






*Még féket is szereltem, bovden helyrerakással mutatóujj agyonlapításával, hámozásával, meg minden, akkorát taflázott. Valahogy kifordult alóla a bicikli, a szemtanú állítása szerint először a kormány fordult a bicikli alá, bár a szemtanú, úgy hadart és olyan színesre festette a képet, hogy csakhamar hitelességét vesztette.
Az eset elszenvedője jól mulatott közben, ill. sürgetett: csináljam már, mert lemegy a nap és akkor már nem engedem biciklizni. -Tudom, szörnyű anya vagyok! Úgyismint: sz@ranya.
**Mersz van, tapasztalat, ugye, nuku.
***igaz, ezen tevékenység javát, a nagymama végezte, épp ezért hálátlan dolog volt M.-től, akarom mondani a véletlentől, hát persze, hogy a dicsőség babérjait mégis D. arathatta, hiszen az ő jelenlétében történt meg a nagy áttörés.

...

...és ugye van az a ragaszkodás, amiért újra regisztrálunk egy felületre, csak, hogy belekotyoghassunk néha napján és újfent a kedvelt blog folyásába.

zűrzavar

Nem könnyű, de csak sikerrel járunk...

M. épségben hazaért, ezt írtam.

Pénteken, az unokahúgom megszabadított vagy két évnyi hajhossztól, most meg nem értem miért nem szántam rá magam korábban. Biztos, mert úgy tartottam a sok vélt kellemetlenségtől, amivel a rövid haj járhat, pedig ilyenek nincsenek.

Szombaton D., tőle teljesen szokatlan módon, egyetlen határozott huszárvágással megszabadult a géphiány nehézségeitől, amivel ránkszakasztott tucatnyi másikat. Az új op rendszer agyrém, de nyilván megszokjuk majd ezt is, ugyanakkor pótolni kellene az elveszett programokat, linkeket és kontókat.
Ez utóbbiak miatt még a vásárlás napján ki akarta dobni a gépet, de nem, csak rém zizi volt éppen, mert a legegyszerűbb műveletek is komoly logisztikát igényeltek a nekiveselkedésünk első perceiben vagy óráiban?.
A kezdeti agyrém persze már oda, a kontók, egy kivételével (naná, hogy az enyém) helyreállítva, az op rendszer belakásáról még nem számolhatok be, de tegnap A. megtanult biciklizni.

itthon

van végre.

sokat láttak, hallottak, tanultak, futottak, késtek és költöttek (M. nem)

egyeltalán nem veszekedtek, rosszalkodtak és fürödtek.

hát így.

Csapás, csapás hátán

A gépünk oda. (nemrég jelezte a szaki)
...noha a biztosító fizet, mindenki felmérheti maga, mekkora kár ért ezzel minket. Persze a külső vincsin megvan aminek meg kell lennie, de a programok, meg az utóbbi árajánlatok... ahhh



Gyerkő érkezése 17:00-ra várható, és az esti, röpke beszélgetésre alapozva állíthatom, csak jómagam leszek felhőtlenül boldog, ő szomorkás lesz, hogy máris a múlté.

címke majd, ha gép is lesz

Ez

a nap is felvirradt.

A nélkülözöttség, a "ciki anya, most ne adj puszit" napja. 

Így esett meg, hogy puszi nélkül húzott el,  mint a vadlibák.

Kép is lesz.
Majd.

meg címke.

Híradás

A csütörtöki nagy villogásos, áztatásos és csinnadrattás égi áldás hazavágta a PC-nket ( többek között). Nem tudom mikor áll majd klaviatúrás eszköz s rendelkezésemre, pedig most úgy, de ùgy mesélnék!

Az osztálykirándulás holnap veszi kezdetét. A gyomrom tegnap óta kihajtogathatatlanra gyűrve, az össze vissza kalimpáló szívem mellé szorulva.

Ráadásul, türelmem ( és gépem-ugye) teljes hiányában, erről a mütyűr mifenéről kell utalásokat intéznem.

Hű de nem szívesen lennék most a bőrömben!

nincs címke sem.