tag:blogger.com,1999:blog-84768652936207573972024-03-25T00:31:47.562+01:00 Jokischbergi regék "A bizalom olyan, mint a vér, ha egyszer kiömlött, nem könnyen jut vissza az erekbe." Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.comBlogger1259125tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-60162869267063724662024-02-29T11:46:00.002+01:002024-02-29T11:46:24.454+01:00Minden<p>egyes szökőévben terveztem, hogy ezen a napon, február 29-én itthon maradunk családilag. A srácokat nem ébresztem reggel, és lettlégyen hétköznap, vagy hétvége, tartunk egy vasárnapot a szökőnapon. Olyan ritkák ezek - nem kell magyarázni, ritkábbak mint az ünnepnapok, miért ne lehetne az amúgy is ritka, kedves nap csak a miénk.</p><p>Egyszer sem tettem meg. Ma is ébresztettem A.-t, felöltözött ős is, elpakolta a tízóraiját, el a kulacsot és elvittem a buszmegállóba. Amikor becsapta maga után az autóajtót, torkon ragadott a sírás és szorongatott egész délelőtt.<br /></p><p>Ezek a kihagyott alkalmak ugyanúgy elszálltak, mint a fél szülinapok. Igazán mókás és szép napok lehettek volna. A francba.<br /></p><p><br /></p>Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-30001356401393485522024-02-07T14:42:00.000+01:002024-02-07T14:43:00.199+01:00panaszMiért van az, ha nem szereti a töltöttpaprika paprikáját, akkor is azt a gombóczot meríti ki, amin van paprika?<div>Megmondom: már szereti, de továbbra is lelkesen tagadja. </div><div><br></div><div>Ettől még szeretem őket.</div>Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-59414782350710107672023-12-21T10:17:00.007+01:002023-12-21T10:37:33.832+01:00a madár, a tű és a covidos orvosok<p>Másfél hete <i>vasárnap</i> M. kicsit megmozgatott minket, a kölcsönbe kért és kapott kamerás drónnal játszottunk odakint. Nem hiába jár oda ahova, szenzációs felvételeket készített, de ez csak mellékszál, amit mesélni szeretnék az akkor kezdődött, amikor félig átfagyva a szőrgyerekkel bementünk a házba. Az erkélyajtó előtt egy vörös vércse ült, fura pózban tatrott szárnyakkal.</p><p>Azonnal összekombináltam, hogy én tehetek róla, én ragasztottam a repülő varjmatricákat az ablakra, tuti az csalta ide ezt a szegény állatot. Indult az őrült telefonálgatás, az első, jobb híján az állatorvos, mert nem találtam csak német madármentőket, osztrákot egyet sem. Szóval a szőrgyerek orvosa vasárnap, covidosan is felvette a telefont, bár segíteni nem tudott. Úgy egy óra leforgása alatt elértünk 4 embert, az első a vadász volt, aki készségesen felajánlotta az állat "eltakarítását", ami még D.-ből is indulatot váltott ki. Közben szelíden próbáltuk repülésre késztetni a madarat, hátha nem törte el a szárnyát, de ő csak tovaugrált, a szárnyát továbbra is lógatva. A negyedik* elért jóakarónak az volt a<i> megoldás-javaslata</i>: <i>a madarat fogjuk be egy takaróval, tegyük egy kilyuggatott oldalú dobozba, a dobozt állítsuk reggelig egy nyugodt helyre, majd másnap vigyük állatorvoshoz. De ha szilánkosra törött a szárnya, hiába minden, az állatot elaltatják.</i> Itt D. szentségelt, én majdnem bőgtem (én hibám), mire a madár elrepült.</p><p><br /></p><p>Időnként és pár nap erejéig a létem fájdalomcsillapítő-függő. Ilyenkor nehézkes a lét, de nem csak számomra, velem is. Amikor már fordul a dolog és jobban vagyok, apróbb tevékenységekre képes vagyok. Példának okáért: pakolgatok. Előző este a gardróbból előkerült egy, már 13 éve lejárt EpiPan, amit -ezek szerint még 1000 éve- a méhallergiám miatt kaptam, de arról fogalmam sincs ez a példány mit keresett ott, bár az rémlik, hogy időnként a kezembe került, de arra nincs magyarázatom, mi a csudáért nem dobtam ki rég. Gondoltam majd most. <i>De előtte jól megnézem, újra elolvasom hogy működik...</i> Valahogy elrobbant a kezemben, és beleállt a tenyerembe. Persze még mindig nem tudom hogy működik, de azt már igen, melyik vége harap - kupakon keresztül b.szki!</p><p>Persze rajtam kívül csak a szőrgyerek volt itthon, gondoltam szólok D.-nek, bajt csináltam, legalább tudják mitől dobtam fel a pacskert, mért öntött el az adrenalin - és hogy bocsi, meg nem volt szándékos. </p><p>Erre is van ismerős, mentőorvos, D. felhívta - nem hiszed el, de ő is azért volt elérhető, mert otthon halódik coviddal. Szegény. És nem hülyézett le, sőt, estefelé hívott mi lett, kellett-e mentő. </p><p>Szerencsére lejárt volt a cucc, de a kezem azóta is fáj, <strike>lelkesen</strike> ismerkedek a magyarok istenével.<br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p>*Fertő tavi madármentő szervezet munkatársa. Mondta azt is, vigyük fel az állatot hozzájuk. Közel 2 órás autóút - de terveztük, hogy elvisszük.</p><p>Miután elrepült a madár, D. visszahívta a pasast, ő is olyan boldog volt mint mi. <br /></p>Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-83983773540670161782023-12-15T07:37:00.003+01:002023-12-15T07:40:42.623+01:00láz<p>Anyuék betegek lettek. Köhögnek, Á. lázas volt két este is, anyu tegnap kezdte, közben már vagy egy hete ömlik a híradásokból a hír: soha nem volt ilyen magas a coronavírus szennyvízből kimutatható mértéke. A.-éknál is, a 16 gyerkőcből 4 otthon van a vírus miatt. Anyuék eddig nem kapták el, most aggódom. Persze egészen tegnap estig anyu <strike>állította</strike> remélte, hogy az Á. csak megfázott. </p><p>Láz. Nyáron olvastam, hogy az eddig ismert értékeket másképp ítélik meg. Azóta a hőemelkedés alsó értéke 37,8, nem 37.5, ill. a lázé 38,5 helyett 38,8. A fiúk, M. intézménybe kerülésekor voltak először betegek, addig még a náthásak sem voltak, bíztam benne, hogy kedvező csillagzat alatt születtek, ez így is marad. M. első héten olyan beteg lett, majd megfulladt a köhögéstől és be is lázasodott (ekkor mondta az azóta szállóigévé vált gondolatot: "<i>hányni jár belém a lélek</i>". Szegényt tényleg annyira kínozta a köhögést, hogy visszafordult az étel a kis gyomrából. Szóval láz. M. 28°C-os hőemelkedéssel (nyilván a legyengült szervezetével) jártányi ereje sem volt. Mellette éles kontrasztban A., duracell nyusziként pörgött, győztem lefoglalni, csitítani hogy a testvére némi nyugalmat leljen. Emlékszem a végtagjai teljesen normális hőmérsékletűek voltak, a nyaka volt kicsit melegebb a normálisnál, egyedül a szemén vettem észre, valami nem stimmel: vízben úsztak. 39,8°C-os lázat mértem, de ő a kúp és a lassan alábbhagyó, de ijesztő hőmérséklet mellet és ellenére is pörgött tovább... Szegénynek remek gyerekkora lehetett: innetől ha M. köhögött egyet, A. lázát mértem*.</p><p><br /></p><p><br /></p><p>*Soha többet nem volt lázas, néha náthás, míg M. kruppos köhögéssel küzdött minden ősz végén. (M. húzta ilyen téren a rosszabb kártyákat: a bárányhimlő és a hányásos-f.sós őrület is őt viselte meg jobban. Ezzel hűen felsoroltam az összes vírust és bacit, amihez <i>szerencséjük</i> volt eddig.) <br /></p>Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-88568760951734748382023-12-13T07:39:00.003+01:002023-12-13T12:36:48.403+01:00bús eset<p>A tegnapi dühöm ugyan már alább hagyott, de még a csalódás lesújtó érzése itt ül a vállamon.</p><p>Nekem szívbéli jóbarátom a <i>nagy A</i>, sok dolgot sikerült már megcsípni olcsóbban, vagy kifejezetten olcsón. Már évek óta rendelek onnan - ruházat kivételével meglepő dolgokat is. Példának okáért: sót is. Remekül működik: megbízhatóan érkezik a megrendelt áru, reklamáció esetén intézkednek, visszatérítenek és leszámítva, hogy részben extra autóúttal el kell mennem a postára, ingyenes a visszaküldés.</p><p>Tegnap egy sokat keresett, végül tényleg jó áron megcsípett, nagyon várt portéka érkezett. Ezen termék lejárti ideje november harmicadikáig szólt. <i>Mármint 2022 novemberéig</i>. Ebben az esetben is minden flottul ment, az árát már jóvá is írták, de amit kezdtem volna vele, arra ezen a héten lett volna csak időm.</p><p>Kiábrándulás a négyzeten: hogy lehet olyan terméket teljes lelki nyugalommal vételre kínálni, ami kerek egy éve <strike>lejárt és nagy valószínűséggel már</strike> romlott?<br /></p>Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-33801765316154164292023-12-13T05:53:00.006+01:002023-12-13T07:05:11.389+01:00illúzió<p>Nálunk az alsó szinten a technik-helyiségben a mosógép mellett 4 szennyestartó áll, minden mosástípusnak ami nálunk szükségeltetik, egy. Időnként van szerencsém a kélyhez, amikor mind a négy tartó teljesen üres. Tegnap délben volt egy ilyen pillanat.</p><p><strike>Hajnalban</strike> reggel mentem az emeletre ébresztenei a még itthon élő kissebb nagyfiamat, A.-t. Legnagyobb döbbenetemre a lépcső tetejénél állt a gondosan odakészített, fullra tömött és részemről rendre elfelejtett felső fürdő szennyestartója - hogy esne ki a gatyájából!<br /></p>Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-60805639082673738062023-12-07T14:46:00.007+01:002023-12-13T09:31:08.146+01:00spanyol<p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEitKPf2X7hrctNN6SAmd5es4wlCh7lE40BrWt2Q5e82EJN2IJxmyxszpp9QXQh-xCTDPTc22RnQs791RYdGZzvz6-gJQ3oX7K4HaWBMMc9e71xEW7PSyrbT5BkqD2LlmCpzv5mdh4yzoPDmyjcR9pMbjd5rOV22ewa4UUAyt9d_H4aDzvZ419qYgYbTBIxv" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
<img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEitKPf2X7hrctNN6SAmd5es4wlCh7lE40BrWt2Q5e82EJN2IJxmyxszpp9QXQh-xCTDPTc22RnQs791RYdGZzvz6-gJQ3oX7K4HaWBMMc9e71xEW7PSyrbT5BkqD2LlmCpzv5mdh4yzoPDmyjcR9pMbjd5rOV22ewa4UUAyt9d_H4aDzvZ419qYgYbTBIxv" width="400">
</a>
</div><br></p><p>Lassan 5 éve lesz, hogy szappanokkal foglalkozom. Nem árulom, mert azt nem lehet (erről lesz szó később), csak készítem őket. (Olaj, viasz, zsír + NaOH + víz, azaz igazi alapanyagokból igazi szappant.) Ezek, mint egy jó bor, viszonylag sokáig érnek és a formából kikerülés után pár hétig jó ha nem kerülnek zárt szekrénybe. Én ezt kartonládákkal oldom meg. Elhozom az üzletből, itthon ecetes vízzel átmosom, kiteszem a napra, majd papírtörlő kerül a fenekébe és kész a szuper, terhelhető (az éretlen szappanok még igen komoly súllyal bírnak) és tiszta tároló, ami prímán egymásra pakolható.<br></p><p>Ma is találtam egy pászentosat, örültem, elhoztam, sikálás közben ledöbbentem: <i>Spanyolországból hoztak benne jégsalátát. </i> </p><p>Nesze neked környezetvédelem! </p><p><br></p><p><br></p><p>Végre bejutottam a bloggerbe!</p>Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-71267969183042729992023-11-30T08:51:00.000+01:002023-11-30T08:51:01.321+01:00Közeleg<p>Pillanatnyilag a legnagyobb gondom a koszorú. Holnap már meg kellene legyen, de nincs se tuja, se fenyő a területen, így ág sincs.</p><p>Az üzletekben savanyú szagú, ezer éve kötött van sokért, ami akkor sem kellene, ha ingyen adnák, ezért is kötöttem mindig magam. (Akkor, eddig honnan volt ág? Kértünk, kaptunk, de most nincs kitől.) Még az is lehet, hogy idén nem lesz koszorúnk. Hozzánk D. hozta ezt a szokást, nálunk gyerekkoromban sosem volt, viszont már anyunak is van minden éve mióta M. megszületett. Tudom, szeretnéd az én gondomat.<br /></p>Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-754434953790601592023-11-29T08:40:00.007+01:002023-11-29T10:03:17.801+01:00tél és szőrgyerek<p>Sok szép, nagyon várt pontja van a napjaimnak. A legtöbb valamelyik családtag hazaérkezte, amelyhez köthető öröm exponenciálisan nő aszerint milyen rég hagyta el a házat, vagy mennyire sz.r napom volt éppen. Ilyen öröm még, amikor el tudok menni a szőrgyerekkel sétálni. Ez olyan valami, ami minden ember sajátja kellene legyen. Egy négylábú szemén, érzékein, és örömén át látni a világot, ebben teljes egészében átlényegülni, ez maga a teljes béke.<br></p><p>Korábban csak nyáron láttam a csillagos eget, soha sem téli éjszakákon, ami néha most is megesik egy-egy esti rövid kör kimaradása után. Múlt éjjel is csengetett a kutyus, ki kellett mennie - hajnali egykor. Átkozódtam, mert tudtam nem maradt el semmi este, mi a csavart búbánatnak kell ilyenkor kimennie, pláne nekem a hagymarétegezős, csizmás éjszakába? </p><p>Soha nincs olyan friss levegő, mint mikor fagy. Soha nincs olyan végtelen csend, mint ebben az időpontban és tényleg soha nem ragyognak úgy a csillagok, mint ilyenkor. ...mindig maradnék még, mikor dolgavégeztével elindul befelé.</p><p>A nagyséták is ilyenek. Mennék még, tovább.</p><p>De úgy negyven perc múltán, lefagyott orral, ujjakkal és sejhajjal muszáj hazamenni. Mikor ezt írom, még most sem érzem a hátsó felem.<br></p><p><br></p><p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi6X0-AoEfjCWKwfxhbzXaFMnEPVviL68KEt5WsgyS6WnwTogucdQ6-AY5D5yeB9PC-AiSCyszZ2TKJ75c-Qd_6y0OOBzmgNS6vSxN1in6k-9d_i_8GWSADHqa1JPyxY2CSPHLTtdPdHpEOEPzqtK1L-hnALkB2MW-BOBcDFU7mXGZovxwJMzLLM0JRPacN" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
<img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi6X0-AoEfjCWKwfxhbzXaFMnEPVviL68KEt5WsgyS6WnwTogucdQ6-AY5D5yeB9PC-AiSCyszZ2TKJ75c-Qd_6y0OOBzmgNS6vSxN1in6k-9d_i_8GWSADHqa1JPyxY2CSPHLTtdPdHpEOEPzqtK1L-hnALkB2MW-BOBcDFU7mXGZovxwJMzLLM0JRPacN" width="400">
</a>
</div><br></p>Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-54015518761616385232023-11-23T13:17:00.011+01:002023-12-13T07:17:56.988+01:00.<p>Az ember halálának pillanata, annak körülményei, vagy az azt megelőző történések nem határozzák meg magát az embert. Nem adnak választ a miértekre. Mégis, ezeket tudnom kellett. </p><p> </p><p>A viszonyunkban én nem voltam tudatos résztvevő, mindig csak az ő döntéseinek elszenvedője. Szerettem ugyanis. Mint általában a lányok, én is tökéletesnek és rendkívülinek láttam az apámat és viccesnek és okosnak nagyon sokáig. Amikor pár egetrengető (az én egemet) események oszlatni kezdték a rózsaszín ködöt, még azon túl is. A lány látja a hibákat, csak nem hiszi, mert rajongva szeret.</p><p>23 éves volt amikor megnősült, 23 év múlva elvált, újabb 23 év múltán meghalt.</p><p>Az utolsó 23 évében nem állt szóba velem (annál többet beszélt rólam). A válás piszok gyorsan zajlott, pár rendkívüli eseménnyel, ebből egy hevesebb jelenet tanúja volt a keresztanyám, anyum nővére. Kezdetben még gyakran jártam a városban, időnként összefutottunk apámmal. Ő meglátott, sarkonfordult és elfutott. </p><p>A szüleim vállalkozók voltak, széles ismeretségi körrel. A válás után apám minden szakmabelit felhívott azzal, nehogy anyunak munkát adjon. Ezt egyikük hívásából tudtuk meg, aki értesítette anyut, hogy őt nem hatja meg apám fenyegetőzése, hozzá bármikor mehet dolgozni. Aztán telefonált még egy,... A folytonos elfutásokat ennek tudtam be, tán szégyellte ezeket és a többi hasonló stiklit, a lejáratásokat. Mindig úgy gondoltam, aki ismer, tudja, hogy nem igaz, amiket rólam (is) mond, meg aztán hadd mondja, elköltöztem, nem lesz bajom belőle bármivel is akar besározni.</p><p>Szóval 23 év. Leérettségiztem, elhagytam az országot, férjhez mentem és született két fiam.</p><p>2020 december első napján hívott D., a férjem, hogy a keresztapám egy, ill. két ismerősön keresztül üzent: apám kórházban van, nagyon beteg és kérdéses mi lesz. A keresztszüleim lányát, az unokanővéremet hívtam, tudja-e mi van, mert zavaros az egész, miért nem a keresztanyám hívott és ha már, miért ilyen körülményesen. Rengeteget beszélt aminek a veleje: a keresztanyám <i>megtiltotta</i> a családnak, hogy engem értesítsenek apám hogylétéről. Megtiltotta.<br /></p><p>Másnap hívtam telefonon a keresztanyámat is, mert az addigi két hírforrás két különböző betegséget nevezett meg, és az apám tényleges állapotáról semmit sem tudtak. Ő mellébeszélt, ill. ezen beszélgetés következtében anya (keresztanyám) és lánya (unokanővérem) összevesztek: keresztanyám számonkérte a lányán, hogy <i>miért nem hazudott nekem valamit</i>.</p><p>De mielőtt még bárkivel beszéltem volna, még elsején írtam messengeren apám feleségének, amiben arra kértem, tájékoztasson apám hogyléte felől. (D. ismerte valahonnan, az ő segítségével találtam meg messengeren.) Ő hat nappal később válaszolt, akkor apám már 4 napja nem élt.</p><p>Le akartam menni a kórházba, meg nem is. Nem tudtam pontosan milyen állapotban van. (Abban a kórházban, de vélhetőleg egész más osztályon dolgozó ismerősöm segíteni akart, de mire kiderített volna bármit, már késő volt.) Covid miatt látogatási tilalom volt. Határzár is. És fogalmam sem volt mit szeretnék. <br /></p><p>Őrült és féktelen érzelmi hullámvasútra ültettek és ha ezek a beszélgetések, titkolózások és hazudozások nem lettek volna, maradtam volna a fenekemen. Valószínűleg.</p><p><i>Dühös voltam, csalódott és megrabolva éreztem magam.</i> Az apám döntött úgy sok éve, hogy kilép az életemből, nekem kellett együtt élnem azzal, hogy már nem kellek, hogy mindaz amiben hittem, és bíztam, csak addig volt enyém, míg ezt könnyen adta. -<i>Mindig azt gondoltam, egy nap majd itt áll az ajtóban.</i> Nevetséges. Ehelyett hazudnak nekem, titkolóznak előttem. </p><p>A keresztanyám megtiltja, hogy értesítsenek? Írtam neki egy levelet. Szegény. Közöltem vele, hogy mekkorát csalódtam benne. Természetesen nem válaszolt. A lánya pár napon belül letiltott mindenhol. Azóta a helyzet változatlan: teljes hírzárlat minden oldalról.<br /></p><p>A temetés borzalmas volt. Az időpontját a kérdésemre úgy tudatták velem, hogy <i>HA elmennék, ekkor és itt lesz. </i>A temetés leírhatatlanul borzalmas volt.</p><p> A hagyatéki <i>tárgyalások </i>után hónapokkal, egy kedves barátom azt mondta, ő ezt (öröklés) biztos hogy nem csinálta volna végig. Ezen elgondolkoztam, mert igaza van és nem. Ha valaki D. hívása előtt megkérdezte volna, beleállnék-e egy ilyen ügybe, hogy mennék-e tárgyalásról tárgalásra azért, hogy<strike> beleálljak a pofonokba</strike> apám vagyona végül az enyém legyen, egészen határozottan azt mondtam volna: dehogy! </p><p>Nem értettem, miért nem tudhatom, hogy beteg? Miért nem, hogy nagy a baj. Miért nem válaszolnak, ha kérdezek, és főleg miért sántakutyázik, aki mégis. Meg akartam érteni, ezért mennem <i>kellett</i> tovább és meg<i> kellett</i> kapnom papírokat, amikből válaszokat remélhettem. Az utolsó és egyben végleges lökést az önkormányzat hagyatéki osztályán dolgozó ügyintéző adta, aki szerint apámnak, az ő rendelkézésére álló adatai szerint nincs leszármazója. </p><p>Letagadtak. </p><p>Amikor kézhez kaptam apám végrendeletét, már nem volt számomra visszaút.<br /></p><p>Ő nagyon sokat adott a megjelenésre, a látszatra. Választékosan beszélt, szórakoztató társalgásokat folytatott, ingben, bőrcipőben járt, tájékozott volt, utánajárt és kérdezett ha kellett. Számtalan kiselőadást tartott nekem a helyesírás elsajátításának fontosságáról: <i>az írott szöveg megmarad, ez alapján ítélnek meg</i>. Emékszem hányszor vitatkoztunk egy-egy vessző létjogosultságáról. Ez az ember, az apám, egy helyesírási hibáktól hemzsegő végakaratot hagyott hátra. Kivéve a temetkezésről szóló szakaszt, abban még vesszőhiba sincs. (A végakarat keltezése mindössze egy évszám - ez volt az egyik ok, ami miatt térdre esett.)<br /></p><p>Az özvegye az első hagyatékira (és a következő kettőre is), ügyvéddel érkezett, én D.-vel, aki meg sem szólalhatott, mert az ügyvéd majdnem átharapta a torkát, amikor az özvegy sokadik mellébeszélésénél felhorkant. Minden jelenlévő számára világos volt, hogy apám özvegye mindenben hazudik, folyamatosan ellentmondott saját magának, mert szegényből meggondolatlanul ömlött a szó. Folyamatosan. De a lényeg mégiscsak az, hogy az első tárgyalás végére mattot kapott, csak a sok nyelvelés miatt egyéb ingóságok megléte kérdéses maradt, a közjegyző pedig már levegőre vágyott, így kiírt még egy időpontot, amit aztán újráztunk megint, mert locsi-fecsi-asszonyság kikotyogott előzőleg letagadott bankszámlát, egyebet. Borzasztó volt.</p><p>Ugyanakkor és végül enyém lett apám vagyona. Gondolnád, hogy ez jó érzés volt, vagy megkönnyebbültem. Nem. Ezek az érzések akkor jöttek, amikor az egyik hagyatéki után végre kézhez kaptam a halotti anyakönyvi kivonatot, amivel kissé kalandos úton, de töröltetni tudtam apám két FB profilját, amivel a halála után sokszor visszaéltek. (Születésnapi jókívánság, megosztások a halott apám profiljáról és egyebek. Borzalmas.) A másik dolog ami némi megkönnyebbülést hozott, amikor a kórház elküldte nekem apu zárójelentéseit. Nagyjából tudom, min ment keresztül az utolsó, kerek egy hónapban. Tudom mivel került be és mikor, hogy milyen borzalmats betegséget találtak még és, hogy elkapta a covidot, azt is mikor. Azt is tudom, hogy amikor én azt a többszereplős, azaz sok szájon át érkezett üzenetet kaptam december elsején, akkor ő már nem volt tudatánál. Tudom mikor halt meg és én mit csináltam akkor.</p>Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-8980031704805891732023-09-23T18:25:00.001+02:002023-09-23T18:33:24.470+02:00A bejegyzés, amelyből kiderül, <p>mennyire nem bírom a stresszt éspervagy nem vagyok normális, ill., bizonyos kérdésekben mennyire állhatatos tudok lenni.</p><p>Ez az epizód még korábban, kevéssel augusztus közepe után kezdődött. </p><p>Egy tizensok éve zabolázhatatlan bigyó miatt rendszeresen meg kell jelennem a belgyógyászomnál. Az enyém, igen: volt időszak, amikor kéthetente boldogított a tűivel, tappancsaival, meg ultrahangjaival, szóval a birtokos jelző jogos. Persze buzgón kerülöm a szeánszokat, így ezúttal 3 elmismásolt alkalom után jelentem csak meg a rendelőben, egy pénteki napon. Az ég adta világon minden <strike>vizsgán</strike> vizsgálaton dicsérettel átmentem, és teljes eufóriában hagytam el a színteret. Könnyű és boldog volt a lekem egészen hétfő reggelig, amikor volt szerencsém megnyitni és elolvasni a laboreredményeimet tartalmazó mailt.</p><p>A szívem a bugyimban landolt és elöntött valami mérhetetlen szomorúság: ennyi volt, el kell kezdenem írni kedves, személyes gondolatokat a fiúknak azon majdani eseményekre amelyeken majd nem lehetek jelen. Persze mielőtt a búbánat teljes mértékben letaglózhatott volna, bekapcsolt valami vészmegoldó a fejemben és fejestugrottam a net világába felkutatni minden fellelhető infót magyarul és németül arról, hogy lehet életmódváltással menteni amit még lehet. (Nem mintha eddig ne kellett volna lemondanom erről-arról, de a mostani helyzet drasztikusabb megvonást kívánt.) Egy huszárvágással átállítottam az étkezésemet, ami nem mellesleg némi felesleg leolvasztásával is jár - még zajlik, remélem. Azt nem állíthatom, hogy nem vagyok éhes, de éjszaka például soha. </p><p>A fogyásnak örülök és remélem, jaj, nagyon remélem, hogy az értékek javulnak, ami november elején majd ki is derül.</p><p>Miután már két hete <strike>éheztem</strike> életmódot váltottam, egy anyuval folytatott beszélgetés* közben jöttem rá, hogy nem halálos mértékű a HDL szintem, az csak az LDL amit annak néztem. Mielőtt bárki, egy kézlegyintéssel leírna: nem teljesen vagyok idióta, közben rájöttem a történtek melyik pontján állt tótágast a józan eszem és min csúszott félre az értelmem: a mailben állt egy megjegyzés a dokitól, bocs, dokiMtól, miszerint a HDL túl magas, utána FELKIÁLTÓJEL - érted, minek hatására a pánik ködén át összekutyultam a két értéket. Persze ettől még egyik érték sem túl jó, de talán nem most fordulok le a székről egy vérrög miatt...</p><p>hát így. <br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p>*Igyekeztünk összevetni az ő laborlapján álló -tól, -ig értékmeghatározásokat az itteniekkel. Eközben derült ki a tévedésem.<br /></p>Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-19978586816081249222023-09-14T07:54:00.002+02:002023-11-23T17:08:35.835+01:00.<p>A sok átírt, félbehaygott és törölt poszt után rájöttem, hiába a viszonylagos névtelenség, vannak témák, amikről nehéz mesélni. Az is világos már, hogy saját magam miatt nehéz ezeket megfogalmazni. Keresem a szavakat de egyik is, másik is kevés, vagy egyenesen semmitmondó a történések érzékletes leírásához. Persze az ember nem író, nem kell, hogy aki olvassa mind ugyanazt gondolja, érezze utána, de a megnyiláshoz kell a tudat, hogy jól értik amit mesélsz, mert jól mondod.<br /></p>Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-91831211145904961102023-08-25T15:20:00.003+02:002023-08-25T15:20:39.680+02:00Mezei<p> D. a héten alig pár kilóméterre itthontól balesetet szenvedett. Az autóját oldalról telibetrafálta egy eszeveszetten nyargaló mezei nyúl. Vészfékezés, elakadásjelző, ... rendőrségi bejelentés lett a vége, jegyzőkönyvvel*, telefonhívásokkal és még a BH-ról is várunk egy levelet - őrült nagy felhajtás, de ez a rendje, hát legyen.</p><p>A jegyzőkönyv rubrikáiban szerepel D. minden adata, épp csak anyja neve nem, míg a másik résztvevőében a kis füles megnevezése, "Feldhase", úm. mezei nyúl. </p><p>Az ismerőseink most mind ezen rötyögnek, milyen nevetségesen pedáns már az osztrák rendőrség. Lehet, hogy az, de én ezért is szeretek itt. <i>Komolyan veszik</i>, ha valami gondod van. Számítasz.<br /></p><p><br /></p><p>*A biztosítónak kell.<br /></p>Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-29951805440584067832023-08-23T12:41:00.002+02:002023-08-23T14:28:33.280+02:00para<p>A telet átvészelni gyakran kihívásokkal teli, pláne ha az illatos, ízletes paradicsom elérhetőségére gondolunk. Így kora tavasszal már nagy elvárásokkal látunk neki a kertgondozásnak, mert végre itt vagyunk megint, a paradicsomszezon elején, hamarosan nem az ácsingózásé, hanem a vágyat kielégítő élvezeté az idő. Reggelente öntözés, időnként kötözés, "fattyazás" és reményteli sóhajtozások boldog időszaka ez, egészen az első, az elmúlt évekre jellemző jegesesőig éspervagy jégviharig. Az ember majd belepusztul, de reménykedik és végül szerncséje lesz, a növénykék kihajtanak újra. Ugyan ez jó hír, csak a várakozás nyúlik, mint a rétestészta - egészen mostanáig.<br /></p><p>Ezen a héten jutottunk el addig a pontig, amikor már annyit teremnek ezek a drága, küzdőszellemű csodák, amit már nem győzünk megenni. (dörzsölöm a tenyerem) Itt az ideje a paradicsombefőzésnek! (elégedett nyelvcsattintás)<br /></p>Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-91408724936803688542023-07-26T13:35:00.001+02:002023-07-26T13:36:25.154+02:00Péter<p>Kerestem korábban többször is, de hiába, végül ő talált meg és jelelölt be a pofakönyvben, rögtön azután, hogy beregisztrált. Azonnal úgy beszélgettünk újra, mintha nem telt volna el több hosszú évtized a közös nyaralások, csínytevések, kuncogások óta. </p><p>Ő is egyke, én is. </p><p>Mióta az eszemet tudom testvérre vágytam. Gyakran ábrándoztam milyen módon bukkan fel az életemben egy nyíltszívű, védelmező és humoros báty. Az ismerős, szóba jöhető gyerekekben kerestem a hasonlatosságot, hiába, de sok gyerekhez, kortársamhoz fűzött testvéri ragaszkodás, őszinte barátság.</p><p>Először a közös emlékekről beszélgettünk, rengeteget. Kiderült, gyerekkora élményeit a szülein kívül, már csak velem tudja felidézni és ami azt illeti, nekem is jól jött egy ilyen beszélgetőtárs, hiszen éppen akkor igyekeztem összeszedni a fellelt emlékmorzsákat és szembesülni kamaszkorom ködös, néhol teljesen elvesztett történéseivel. Könnyű volt vele beszélgetni, érezni, hogy ő is lyukakat tömköd be és ez jólesik neki is. Nekem ugyan voltak unokanővéreim, akikkel kamaszkoromig szoros kapcsolatot ápoltunk és akik kicsit kitöltötték a tetsvérhiányomat, de neki ilyen nincs, nem is volt. <br /></p><p>A beszélgetésfolyam elején kellemetlenül éreztem magam, olyannyira zavarbaejtően közvetlen volt. . Sokszor hívott is és órákon át beszélgettünk. Én egy kicsit mindig távolságtartással, noha ők D.-vel ismerik egymást, tudta, hogy D. tud a csevegéseinkről és párszor a beszélgetéseink alatt hallottam és tudtam, hogy a családja ott van körülötte, így a feszélyezettségem ellenére legitimnek éreztem mégis. Talán ilyen lehet az, amikor valakinek testvére van. -Mesélt a családjáról, büszke volt rájuk, örültem nekik. Ó, nagyon sokat mesélt. Úgy mesélt, mintha én lennék az egyetlen barátja. Én is meséltem, érdeklődő és figyelmes volt, emlékezett mindarra amit hallott. Ebben a pár évben, amiről itt írok, nem telt el egy hét anélkül, hogy ne mesélt, beszélgettünk volna. Még azt is megbeszéltük, hogy épp mi terem a kertben.</p><p> </p><p>Idén sem lesz mandula és érik a paradicsom. Ahol vagy, érik?<br /></p><br />Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-47587981027823132322023-07-25T17:02:00.000+02:002023-07-25T17:02:03.017+02:00Furcsa<p> újra itt lenni és írni.</p><p>De csak a felület, maga a tevékenység ismerős és kedves. Mindazonáltal szükségét is érzem.</p><p>Anélkül, hogy megnézném pontosan mikor szakadt félbe a rege, úgy hiszem azóta lett teraszunk, cseréltünk le dízelt benzinesre (ezek miatt jajgattam párszor itt), éltünk meg gyarapodást (M. főiskolára jár, A. jövő tavasszal érettségizik, lett egy kedves, okos szőrgyerekünk is) és veszteségeket (gyerekkori barát ment el, évfolyamtársak és az apám). Mindig van miről mesélni.<br /></p>Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-45832238930643214352019-07-18T14:26:00.000+02:002019-07-18T14:26:40.490+02:00Ha énvész-hortenzia-öntözésbe kezdek, még aznap kinyittatnak az égi csapok.<br />
<br />
<br />Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-40709226723657942952018-09-06T20:22:00.001+02:002018-09-06T20:22:14.055+02:00Mai görbe tükör, M. szájából<div style="text-align: center;">
<i>Légyszi ne legyél rám mérges, ha itt van az orrom előtt!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #eeeeee;">Ciccegni szoktam, meg szemet forgatni - és régen nevettem ekkorát.</span></div>
Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-79956285700961959332018-07-25T10:14:00.000+02:002018-07-25T10:14:12.523+02:00B(é)L(a)!A frászt hozta rám, mikor lezárta a <a href="http://doktorkiafene.blogspot.com/" target="_blank">blogot</a>. Most pedig, mikor végre nyitott és hangot adhattam volna abbéli örömömnek, hogy továbbra is olvasható marad, azt mondja a rendszer, hogy "Ebbe a blogba csak csapattagok írhatnak megjegyzést." Tényleg nem szólhatok? 😱😥<br />
<br />
<br />
Írom ide: <br />
<br />
Csak jelzem, hogy a frászt hozta rám a zárással. Többszöri kattintás után voltam csak hajlandó elfogadni, hogy hiába döngetem a kaput.<br />Ilyet többet ne! -ha kérhetem.Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-3785656206982546902018-06-22T12:56:00.000+02:002018-06-22T13:10:54.206+02:00MÉG megvagyunkA fürdőkádunkba reggelre beleesett egy pók. Egy gigantikus farkaspók. (Nem mértem meg, mert félek, hogy rám ugrik, de nyugalmi állapotban van vagy 5cm.)<br />
Ezzel két baj van.<br />
<br />
Az egyik, ami általában az élettel kapcsolatban is baj, az időzítés*. A másfél hete tomboló kíméletlenül perzselő nyarat ma reggelre felváltotta a húsz fokkal hűvösebb <strike>tél</strike> ősz. Gondolom mindenkit rosszul érint.<br />
Általában zuhanyzom, de ilyenkor előszeretettel engedem fel a kádat, hogy legalább estére felmelegedjek. Ez innentől csak akkor működhet, ha az úrfiak valamelyike megszán, és valami módon kitessékeli a kádból és <i>hamár</i>: a házból a dögöt. Reggel <b>M. </b>nagyon örült a nyolclábúnak, mondván lehet forgatni vele egy filmet. (???)<br />
<br />
És itt a másik baj, bár jelét nem mutatta félelemnek, de gondolom olyan közelre mégsem merészkedne a nyolclábúhoz, hogy meg is fogja. El nem pusztítjuk, azt nem hagyom (hogyisne, majd jönnek a többiek), de egyikünk sem olyan talpraesett éspervagy vagány, hogy kivigye. (Majd referálok. Talán.)<br />
<b>D.</b> szokás szerint Bécsben, igen.<br />
<br />
<br />
*Négy éve (mínusz nyár), hogy <b>M.</b> elkezdte a nyolcosztályost és a kérdésemre, miszerint <i>mire lehet számítani, milyen a tanár-helyzet?</i> azt a választ kaptam a már pár éve itt tapasztalatokat gyűjtő szülőktől, hogy <i>minden okay, az egyetlen rettegett tanár, valamilyen <strike>számunkra kegyes</strike> okból távozott az iskolából.</i> Bár innentől érdektelen volt, azért jól megjegyeztem a nevét.<br />
Két éve, mikor <b>A.</b> kezdte az iskolát, meglepetésnek ott volt az angol mellett a név.<br />
Mondom, mindig az időzítés a gond.Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-70996589927257896452018-02-27T18:31:00.000+01:002018-02-27T18:33:36.740+01:00Maazért nem porszívóztam, mert a tartály tele, ki kellett volna vinni a hóban, fagyban, ordító szélben a kukához, de az messze van, vagy 100 méter oda, ugyanannyi vissza, ami ilyen körülmények között több, mint messze. Kitartás! Péntektől jobb lesz, már csak azért is, mert a napokban sielő* kissebb fiam aznap jön haza. Meglehet poros szobába érkezik, de itt lesz.<br />
<br />
<br />
*Ott reggelente -20 fokra ébrednek. Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-22657884823845720462018-02-07T17:29:00.000+01:002018-02-07T17:29:44.483+01:00téli-regeA filmekben is, mikor a főhős valami bitang-eszelős helyzetben, amikor minden normál halandó ereiben megfagyna a vér és minimum megkukulna, nem, ő benyög valami marha vicces hasonlatot, vagy szentségel a vásznon. De mint tudjuk az csak játék, az életben nem így megy.<br />
Ma is, mikor rohantam a jeges lejtőn elszabadult idióta, egyébként betépett kézifékkel otthagyott autóm után, csak az villant át az agyamon, hogy ez most mindjárt recseg és ropog, és jó ég, a D. mit fog ehhez szólni, hogy összetörtem az autót... pláne így.<br />
Szóval nem, ilyenkor nem humorizál az ember, próbál túlélni és helyzetet-oldani.Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-49608701572983220992017-12-18T11:56:00.001+01:002017-12-18T11:56:41.735+01:00KatusAzt meséltem, hogy tegnap, minden előzetes egyeztetés nélkül a mosogatógép bedobta a törölközőt? Karácsony előtt egy héttel. Mikor, máskor?Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-3522961849952724132017-11-21T16:00:00.000+01:002017-11-21T16:00:24.695+01:00brrrFolyamatosan vakarózunk, engem ráz a hideg és folyton libabőrös vagyok, pedig csak levelet kaptunk, <b><i>állatkánk</i></b> nincs.<br />
Komolyan! Hatodik évfolyam ez már, a kutya sem várt, ill. számított ilyen hírekre.<br />
Méghogy tetvesek a gyerekek az ötödik és a hatodik évfolyamban! Eszem megáll!<br />
<br />
Az enyémek nem, de este felügyelett mellett mosnak, megelőző samponnal hajat és eddig kétszer fésültem át őket - meg fogom őríteni a két fiút, még ma, azt hiszem. Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8476865293620757397.post-64591162873738541842017-11-08T10:22:00.000+01:002017-11-08T10:25:04.626+01:00tökösAz előző, nem éppen tökös bejegyzés után jöjjön egy igazán olyan. Elterelésképp.<br />
<br />
Bevallom számomra teljesen új ízélmény, pedig anyu emlegetett egy fajtát, ha jól emlékszem <i>patyolat </i>a név, ami most olyan nehezen jött a nyelvemre, pedig szerettem. Az ő emlékei szerint - de hiszek neki.<br />
<br />
Életemben először múlt héten vettem és sütöttem, bár a nagyfiam állítja, hogy ilyet már evett itthon -és akkor sem ízlett-. Ami valós lehet ebből az az, hogy ő evett.<br />
Lévén pár éve ilyenkor, még a népiskolában töknapot tartottak pirított tökmaggal, sülttökkel és minden egyéb kenősökkel is amiket csak el lehet képzelni a fentebb nevezett alapanyagból. ( Nem, rosszul mondom, mert nem mindent, kenyeret és levest nem készítettek, ez rám vár a közeli jövőben. hmm.)<br />
A család javának viszont ízlik.<br />
Most keresem azt a kenyeret, aminek egyik alapanyaga a hokkaido volt - sajnos elkevertem.<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtQRMPZCnLPPQuDedPNGgik2dv0Vzxy9uxHSQZBbQ9-n1IO4E0wZcL2XEGA0NUgxPcESPwKOLhzspedwqLta_at8IrGsnugJ_7NZVP6PVd8hhKdWDhWsFsggZRN5oP37y4iUHdT6nKctCI/s1600/hokkaido.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="643" data-original-width="960" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtQRMPZCnLPPQuDedPNGgik2dv0Vzxy9uxHSQZBbQ9-n1IO4E0wZcL2XEGA0NUgxPcESPwKOLhzspedwqLta_at8IrGsnugJ_7NZVP6PVd8hhKdWDhWsFsggZRN5oP37y4iUHdT6nKctCI/s320/hokkaido.jpg" width="320" /></a></div>
<br />Theahttp://www.blogger.com/profile/17120808239419616405noreply@blogger.com0