Montag
Samstag
Hogy mit kívánnék?
Békét.
Bár a békés csenddel is elégedett lennék (ez kisseb kör, teljesíthetőbb. Ööö. beszélne valaki a srácaimmal?).
Szeretném, ha itt lenne. Ha nevetne rajtam, míg a mézes sodrása közben fújtatok (túl magas a pult).
Ha a karácsonyi dalok valamelyikére (ma már hiányzott, kellett, így bekapcsoltam a rádiót) megragadna és fordulna velem párat. Nem sokat, csak míg párás lenne a szemem.
Aztán este, nézni, ahogy felkeni a habot, majd lehúzkodja és megpuszilgatni a finom, frissen borotvált, kipirult bőrét. Csak míg lesüti a szemét.
Tudja, hogy hiányzik. Van, hogy el is pirul.
Bár előbb jönne, de nem fog.
Nem tud.
Bár a békés csenddel is elégedett lennék (ez kisseb kör, teljesíthetőbb. Ööö. beszélne valaki a srácaimmal?).
Szeretném, ha itt lenne. Ha nevetne rajtam, míg a mézes sodrása közben fújtatok (túl magas a pult).
Ha a karácsonyi dalok valamelyikére (ma már hiányzott, kellett, így bekapcsoltam a rádiót) megragadna és fordulna velem párat. Nem sokat, csak míg párás lenne a szemem.
Aztán este, nézni, ahogy felkeni a habot, majd lehúzkodja és megpuszilgatni a finom, frissen borotvált, kipirult bőrét. Csak míg lesüti a szemét.
Tudja, hogy hiányzik. Van, hogy el is pirul.
Bár előbb jönne, de nem fog.
Nem tud.
Párhuzamos
Hétfo”
Múlt heti trauma* kiváltójának bemutatása a gyerekorvosnak -nem kell mindjárt be...arni, csak kiverte valami megoldjuk, elvben nem jön ki újra, remélhetőleg nem az amire gondol, nem is úgy néz ki, tényleg anyuka, nyugi...
Azért kevertem kis port az iskolában, most van szappan (küldtem) és ígéret is, hogy eztán lesz.
Sokat gondoltam máshová.
Kedd
Bennem soha fel nem merült, hogy folytonos ellenőrzés, és a javallt módon, rendszeresen végzett fogmosás mellett előfordulhat tejfogon szuvasodás. Múlt héten, a döbbenetes felfedezést követően időpontot kértem, majd kaptam keddre. E hét keddjére.
A doki szerint, csoda hogy csak ennyi van, az ő korában (Ugye hat éves) már több fog tömve a többi gyerek szájában. Nem akartam vitatkozni, hogy érdekles, mert nemcsak hogy M.-nek nincs, de se D.-nek, sem nekem sem volt...
Előkészítettem a terepet, töviről-hegyire elmeséltem a szerszámokat, melyik mire, milyen a hangja... (kontrollnál nem méltatta figyelemre őket)
Moccanás és hang nélkül végigülte a kezelést, teljesen feleslegesen nem aludtam a pity-puty felfedezése óta.
A rendelőt elhagyva pityergett kicsit, hogy azért most fáj kicsit... meg ott is rossz volt, de ha akart volna sem tud szólni, mert mindenfélével tele volt a szája, az orvos kezén túl -ugye.
Jártunk a postán, majd megkönnyebülten a mi dolgaink miatt, de mégis nyugtalanul aludtam pár órát.
Szerda
Még nincs ajándék a srácoknak. D. azt mondta, majd elintézi...
Messze még a péntek.
Csütörtök
Reggel, a tömésnek hűlt helye. Kissrácom ingerülten fogadja a hírt: délután ismét megyünk a fogdokihoz. Megnyugtattam azzal, hogy elvileg most nem lesz fúrás-faragás, tömméssel kel számolnia.
A doki lehidalt az úrfitól, igen-igen megdicsérte, milyen fegyelmezett kisfiú (noha kicsit ezúttal is fúrt, alakított, hogy bentmaradjon aminek kell.) Az egyébként totálisan szótlan doki hosszú perceket áldozott ránk az értékes idejéből, csevegésre.
Kicsit összekülönböztünk (D.-vel, igen), mert ő nem tudja elintézni, rám marad a vásárlás. Igen a hívő és a nem hívő orra alőtt, de hát hogy? Viszont mivégre tartja az ember a jó és kedves barátait?
A kezelés után felmentünk Északivárosba, a hívőt és a hitetlent rábíztam Gy.-re, aki össznépi
Esti beszélgetésünkben D.-vel megegyeztünk abban, hogy jó emberekkel nem történhetnek rossz dolgok. Ill. ha már igen, drámaina rossz végkifejlet nem. Nem.
Piszok messze a péntek.
Péntek
A gyerekeket a(z utolsó pillanatban meghírdetett) iskolai-karácsonyi ünnep után, egy órával a megszokott vég előtt tették ki. Az iskolai busz el sem indult, mert mindenkiért mentek (nekem nem szóltak), így a jóindulatú szomszédasszonyom vette őket a szárnyi alá. Otthon leitatta őket kólával, ez megadta a remek alaphangot a továbbiakra.
De mit nekem hangoskodó madársereg, ha minden rendben, és noha könnyesek azok a szemek, de a boldogságtól!
Szombat
D. elvileg ma este érkezik. Este még nem tudta biztosra mondani...
Viszont a karácsonyi hangulat már megjött (még a hó előtt), még tegnap.
*Az iskolában nincs szappan. Szeptember óta. M. egyeltalán nem jár a mosdóba, mert neki minden mellékhelyiség fúúúj, ami nem itthon van (így tőle nme jött beszámoló). A.-t ilyesmi nem hatja meg, viszont ő (is) nagy kézmosó, így nem probléma. Már szeptemberben szólt, hogy nincs, de fel nem merült bennem, hogyez állandó állapot... megbeszéltük, ha így van, hosszan, melegvízzel mosson kezet....
Amikor felhívtam a hírrel az Elternvertretert (szülőmk képviselőjét), megnyugtatott, kisdolog után amúgy sem fontos kezet mosni (???) de szól az illetékeseknek, ha annyira szeretném.
Freitag
Donnerstag
Reggel
a rádióban, az Angliában, Hollandiában, Németországban és Magyarhonban kivett, ill. megtelt óvóhelyekről szóló híren rötyögtek a moderátorok, pontosabban azokon az embereken, akik komoly sommáért húzódnak fedezékbe az előre beharangozott "világvégét" kivédendő. (Talán, csak egy álhír -ugye a témakör is rém hiteles- , hogy legyen min poénkodni, de a hírbeolvasó mondanivalójából az derült ki, hogy sok ilyen óvóhely sok kamráját, sok pénzért foglalták el sokan.)
Én még mindig nem értem.*
Viszont van egy ötletem. Ha a tömeghisztiben ekkora az üzlet, bunkerokat kell építeni (miből? mindegy) és előrehozni a következő (2030 -ra beharangozott) raplit, mondjuk 2013-ra és ha bejön, márpedig úgy tűnik kereslet van rá (ugye mire, kinek), évenként ismételni....
*Pár éve (majd valaki úgyis tudja) mikor -még általánosba jártam-, a teljesen felbolydult suliban azzal fogadtak, hogy az éjjel lengett a csillár, a poharak rezegtek a vitrinekben, olyan erős földrengés volt.... szerintem csak dörgött - mert anyu ezzel küldött vissza az ágyba, aludni...
Mondanom sem kell: nagyon rövid idő alatt tettem szert, bazinagy figyelemre.
Én még mindig nem értem.*
Viszont van egy ötletem. Ha a tömeghisztiben ekkora az üzlet, bunkerokat kell építeni (miből? mindegy) és előrehozni a következő (2030 -ra beharangozott) raplit, mondjuk 2013-ra és ha bejön, márpedig úgy tűnik kereslet van rá (ugye mire, kinek), évenként ismételni....
*Pár éve (majd valaki úgyis tudja) mikor -még általánosba jártam-, a teljesen felbolydult suliban azzal fogadtak, hogy az éjjel lengett a csillár, a poharak rezegtek a vitrinekben, olyan erős földrengés volt.... szerintem csak dörgött - mert anyu ezzel küldött vissza az ágyba, aludni...
Mondanom sem kell: nagyon rövid idő alatt tettem szert, bazinagy figyelemre.
Freitag
Jah, hogy 14-e?
Erről nem volt szó.
Nincsenek ajándékok, nincs ötlet a menüre, nem írt senki képeslapot, nincs hangulat, nagytakarítani sem nagytakarított senki.
Viszont a fát kiválasztottuk lassan két hete és jövő hétvégén (elvben, nem letett nagyesküben) D. itthon lesz.
Tegye magasra a kezét, aki nálam felkészületlenebb.
Nem mintha ez valamiféle verseny lenne, csak hadd tegyek szert némi közösségi érzésre.
Az ő szemszögükből a fa (másfél arasz), egyébként sanszos, hogy ismét csúnyán benéztük...
...mint tavaly...
Nincsenek ajándékok, nincs ötlet a menüre, nem írt senki képeslapot, nincs hangulat, nagytakarítani sem nagytakarított senki.
Viszont a fát kiválasztottuk lassan két hete és jövő hétvégén (elvben, nem letett nagyesküben) D. itthon lesz.
Tegye magasra a kezét, aki nálam felkészületlenebb.
Nem mintha ez valamiféle verseny lenne, csak hadd tegyek szert némi közösségi érzésre.
Az ő szemszögükből a fa (másfél arasz), egyébként sanszos, hogy ismét csúnyán benéztük...
...mint tavaly...
Mittwoch
Dienstag
A semmiről
Beöltözök.
Mert hideg van.
Bélelt csizma, sapka (!), sál, kabát, bőrkesztyű (munkás).
Tolom a talicskát, megyek a tűzifáért.
Belépek a helyiségbe és ilyen értelmes, ugyanakkor tényszerű megállapítás szakad fel a torkomból, hogy aszongya: HÖ.
Csak így, kérdőjel, felkiáltójel nélkül.
Jóvanna, vasárnap nem fűtöttem, nem nekem kellett fáért menni.
Mert hideg van.
Bélelt csizma, sapka (!), sál, kabát, bőrkesztyű (munkás).
Tolom a talicskát, megyek a tűzifáért.
Belépek a helyiségbe és ilyen értelmes, ugyanakkor tényszerű megállapítás szakad fel a torkomból, hogy aszongya: HÖ.
Csak így, kérdőjel, felkiáltójel nélkül.
Jóvanna, vasárnap nem fűtöttem, nem nekem kellett fáért menni.
Bevásároltunk -akartunk -ill. szerettem volna, no.
Kabátért, nadrágért és cipőért mentünk tegnap.
Cipőt kaptunk, M.-nek.
Még emésztem a többit.
Az előnyeinek örülök (megmaradt címletek -ugye), egyébként esz a kétségbeesés, mi a csudát adjak M.-re, aki egyik pillanatról a másikra nőtte ki a kabátját, a nadrágait. Lefagy a feneke, a bokája és a csuklója a régiekben.
Természetesen nem érezték át a helyzet súlyát, ők körhintára ültek volna, meg mentek volna az aktuális csecsebecséért a párápápápám-ba (nem, nem eszik, azt meghagynák nekem...), vagy forrócsokiért, Maronit is ettek volna, tudjátok, szokásos semmiségekért könyörögtek, amikről úgyis tudják a szikra pillanatában holt ötlet, akkor is próbálkoznak.
De most, de most, van egy új!
Felesleges lenne találgatni, nem menne, mondom: nyakkendőt szeretnének.
Bocsánat, akarnak!
Mert nyakkendő nélkül nem élet az élet, csak krokodilkönnyek vannak, sehol egy boldog gyermekmosoly!
Rosszul vagyok, tényleg.
Cipőt kaptunk, M.-nek.
Még emésztem a többit.
Az előnyeinek örülök (megmaradt címletek -ugye), egyébként esz a kétségbeesés, mi a csudát adjak M.-re, aki egyik pillanatról a másikra nőtte ki a kabátját, a nadrágait. Lefagy a feneke, a bokája és a csuklója a régiekben.
Természetesen nem érezték át a helyzet súlyát, ők körhintára ültek volna, meg mentek volna az aktuális csecsebecséért a párápápápám-ba (nem, nem eszik, azt meghagynák nekem...), vagy forrócsokiért, Maronit is ettek volna, tudjátok, szokásos semmiségekért könyörögtek, amikről úgyis tudják a szikra pillanatában holt ötlet, akkor is próbálkoznak.
De most, de most, van egy új!
Felesleges lenne találgatni, nem menne, mondom: nyakkendőt szeretnének.
Bocsánat, akarnak!
Mert nyakkendő nélkül nem élet az élet, csak krokodilkönnyek vannak, sehol egy boldog gyermekmosoly!
Rosszul vagyok, tényleg.
Mert mindig így és csak el ne felejtsem...
M. nyúzza az apját, kérleli (azért őt, mert ő hajlékonyabb törzsű...) szóval nyúzza, de böcsülettel.
Ő meg?
Énekel.
M. nyújtott, könyörgő mondatait harsogja hol a "hej te bunkócska te drága", hol a "Delta" refrénjének dallamára.
Nevetés nélkül ezt nem lehet...
...és igen, végül a derűs szülő enged...
Ő meg?
Énekel.
M. nyújtott, könyörgő mondatait harsogja hol a "hej te bunkócska te drága", hol a "Delta" refrénjének dallamára.
Nevetés nélkül ezt nem lehet...
...és igen, végül a derűs szülő enged...
Samstag
Van abban
valami szomorú, mikor a több mint száz éves tömör, ámbár szuvas tölgy íróasztal melegénél kél a kenyér és a zsemlék.
Melegszünk és melegvizet termelünk, így hasznos, persze, de könnypotyogtatóan szomorú.
Melegszünk és melegvizet termelünk, így hasznos, persze, de könnypotyogtatóan szomorú.
Dienstag
Kell!
Még gyerekként, egyik családi ismerősnél láttam, pontosabban hallottam, egy füttyszóra, sípolással reagáló kucstartót. Szeretnék egy ilyen ketyerét!
...kettőt.
Bár, most nem lenne mire aggatni.
...kettőt.
Bár, most nem lenne mire aggatni.
Montag
Mánia?
Nem panaszképp, nyilván rosszabb lenne ha máshol jutna eszébe, máshol kérdezné és uram bocsá' máshol tenné, de mégis bosszantó. Legkésőbb hazaérkezte után egy órával már téma a téma. Már gondoltam, simán közlöm, hagyjon békén, magam is el tudom intézni, hát beszéljünk másról, legyen már hétvégénk enélkül, anélkül, hogy mindig kell a hétvégén is csinálnunk. Enélkül nem hétvége a hétvége?
Először a piszkosabbak, aztán a finomak, a kényesek, ha...*
...de hogy nekem kell pakolni utána?! A dolog következtében felhalmozódott vasalatlanról nem is beszélve!
Pedig csak egyszer fordult elő, hogy elfelejtettem hétvégén mosni, de az már régen volt és nem is fecsegnék most róla. Intim részleteket nem fejtenék itt ki -ugyanis.
*ritkán marad, igyekszem hétköznap lerendezni.
Először a piszkosabbak, aztán a finomak, a kényesek, ha...*
...de hogy nekem kell pakolni utána?! A dolog következtében felhalmozódott vasalatlanról nem is beszélve!
Pedig csak egyszer fordult elő, hogy elfelejtettem hétvégén mosni, de az már régen volt és nem is fecsegnék most róla. Intim részleteket nem fejtenék itt ki -ugyanis.
*ritkán marad, igyekszem hétköznap lerendezni.
Freitag
Csukott fül, szem =morog
Október végén botlottunk először csokimikivel rogyásig rakott polcokba, november első hetében hallottuk, igen a srácok is -micsoda pech!- először a jól ismert csilingelőst a Wham!-től, ill. aztán két hétig, naponta mutogathattam a naptárban -mikor is kezdődik valóban a várakozás, mikortól lehet létjogosultsága az izgalomnak, a Kiskarácsony lelkes elharsogásának... (szegény, drága, becsapott, megtévesztett gyerekek!)
Olyannyira lekötött a hárítás, hogy komoly pofonként ért a felismerés: szombaton már kalendáriumot bontanának a lelkesek, de nyithatják ugyan, ha üres...
Nem készültem kuponokkal, nem tudom mikor, mit játszanak a mozik, hogy hol-milyen programok lesznek, nem egyeztettünk D.-vel (nem mintha vele bármi konkrétumban meg lehetne egyezni a naaagy karácsonyi hajrá kellős közepén, de) jaj! elcsúsztam, nem készültem a készülésre, nincs semmi frappáns, gyerekmosoly-mágnes a tarsolyomban, csak csoki, azt is ma vettem, az orruk előtt, mert máskor mikor, ha D. holnap is úton, a betyár mindenit!
...a koszorúnak viszont örülünk... igen, mi mind.
Olyannyira lekötött a hárítás, hogy komoly pofonként ért a felismerés: szombaton már kalendáriumot bontanának a lelkesek, de nyithatják ugyan, ha üres...
Nem készültem kuponokkal, nem tudom mikor, mit játszanak a mozik, hogy hol-milyen programok lesznek, nem egyeztettünk D.-vel (nem mintha vele bármi konkrétumban meg lehetne egyezni a naaagy karácsonyi hajrá kellős közepén, de) jaj! elcsúsztam, nem készültem a készülésre, nincs semmi frappáns, gyerekmosoly-mágnes a tarsolyomban, csak csoki, azt is ma vettem, az orruk előtt, mert máskor mikor, ha D. holnap is úton, a betyár mindenit!
...a koszorúnak viszont örülünk... igen, mi mind.
Donnerstag
Laszti II.
A.-nak is tetszik, ügyes és lekes (alig hiszem), így itt béke, vidám kacagás, boldogság honol!
D. nem ért haza, nekem meg nem volt szívem az erősen verejtékben úszó, felspanolt fiakat elrángatni a fogadóórára... tökéletes kifogásom is van, fizikai képtelenség lenne hogy vezessek, lesérültem ugyanis, a nyakam beállt, pillanatnyilag azt sem tudom a felsőm hogy fog lekerülni rólam, de már előkerítettem a szabászollót, így-valahogy-majdcsak...
Sebaj, éljen a kosár!
D. nem ért haza, nekem meg nem volt szívem az erősen verejtékben úszó, felspanolt fiakat elrángatni a fogadóórára... tökéletes kifogásom is van, fizikai képtelenség lenne hogy vezessek, lesérültem ugyanis, a nyakam beállt, pillanatnyilag azt sem tudom a felsőm hogy fog lekerülni rólam
Sebaj, éljen a kosár!
Mittwoch
Helyzet
A tanárnő (Nr.3.) továbbra is beteg (szegény!).
A tanárnő (Nr.4.) továbbra is állja a sarat (szegény!).
...és a pletyka még tartja magát. Hogy a tanárnőt (Nr.1.) visszahívták helyettesíteni.
D.-nek pedig gőze sincs, hazaér-e?, ha igen hogy? a holnap esti fogadóórára, amin a fentiek miatt, ill. hogy a tanárnők mindezek ellenére megtartanak, illene résztvenni.
Mi a srácokkal, kosárlabdaedzünk akkor, de ha akarnám sem vállalhatnám a két kóficcal a sorállást.
A tanárnő (Nr.4.) továbbra is állja a sarat (szegény!).
...és a pletyka még tartja magát. Hogy a tanárnőt (Nr.1.) visszahívták helyettesíteni.
D.-nek pedig gőze sincs, hazaér-e?, ha igen hogy? a holnap esti fogadóórára, amin a fentiek miatt, ill. hogy a tanárnők mindezek ellenére megtartanak, illene résztvenni.
Mi a srácokkal, kosárlabdaedzünk akkor, de ha akarnám sem vállalhatnám a két kóficcal a sorállást.
Dienstag
Kiszámoló
Ifjabb úrfi tanárnője (Nr. 3. -mert már magam is belekeveredek ki-kicsoda és hányadikként részese az életünknek/a fiaink oktatásának mert ő volt M. harmadik tanárnője az első két év utolsó felében) hétfőn nem jelent meg az oktatáson, beteg.
Mindezt az össznépileg várt, idei első fogadóóra hetében (nyilván nem ő választotta, sem a betegséget, sem az idejét). Hogy arra benéz-e, nem tudni, de a gyerekek azt a pletykát hozták haza, hogy a legelső tanárnő (már nyugdíjas, innentől Nr.1), veszi át a helyét, eddig meg nem nevezett időtartamra.
A.-t különösebben nem kavarta fel a változás, hacsak az nem, hogy lényegesen több házit kap, de ennek meg kifejezetten örül, ami, mondanom sem kell, jó, remek.
Tegnap és ma, az átmeneti időszak jegyében, M. tanárnője (Nr. 4) tartotta a tanórákat, mind a négy évfolyamnak, egy osztályteremben.
Eddig a rendszer lelke, a váltott iskolai, ill. házifüzetben rejlett.
A kis elsősöm ma ugyanazt a házi- és iskolai füzetet hozta haza, amit reggel elvitt.
Leellenőrizve.
Az iskolai munkája, összehasonlíthattalanul több volt, mint eddig. Az is ellenőrizve.
M. füzetei alapján semmi csorba nem esett a harmadikosok oktatásában, sem a mennyiség, sem a minőség rovására nem ment az összevonás.
No, ha ezek után is az egekig magasztalják a pillanatnyilag hiányzó (Nr. 3.) tanárnőt... -jaj, hát kérem, ezt a mondatot nem tudom befejezni.
Mindezt az össznépileg várt, idei első fogadóóra hetében (nyilván nem ő választotta, sem a betegséget, sem az idejét). Hogy arra benéz-e, nem tudni, de a gyerekek azt a pletykát hozták haza, hogy a legelső tanárnő (már nyugdíjas, innentől Nr.1), veszi át a helyét, eddig meg nem nevezett időtartamra.
A.-t különösebben nem kavarta fel a változás, hacsak az nem, hogy lényegesen több házit kap, de ennek meg kifejezetten örül, ami, mondanom sem kell, jó, remek.
Tegnap és ma, az átmeneti időszak jegyében, M. tanárnője (Nr. 4) tartotta a tanórákat, mind a négy évfolyamnak, egy osztályteremben.
Eddig a rendszer lelke, a váltott iskolai, ill. házifüzetben rejlett.
A kis elsősöm ma ugyanazt a házi- és iskolai füzetet hozta haza, amit reggel elvitt.
Leellenőrizve.
Az iskolai munkája, összehasonlíthattalanul több volt, mint eddig. Az is ellenőrizve.
M. füzetei alapján semmi csorba nem esett a harmadikosok oktatásában, sem a mennyiség, sem a minőség rovására nem ment az összevonás.
No, ha ezek után is az egekig magasztalják a pillanatnyilag hiányzó (Nr. 3.) tanárnőt... -jaj, hát kérem, ezt a mondatot nem tudom befejezni.
Montag
A fiaM szemében
Reggeli készülődés közben a kétségbeesett kófic hangja:
...de elfogyott a fogkrém!
A fürdőben M. magyaráz lelkesen, de nem érteni az ajtón át, hogy mit.
A. felháborodott, emelt hangon válaszol: De mondom, hogy üres! Nem jön belőle, látod!?
M.: Szólj anyának, ő a tök üres tubusból is tud fogkrémet varázsolni!
...de elfogyott a fogkrém!
A fürdőben M. magyaráz lelkesen, de nem érteni az ajtón át, hogy mit.
A. felháborodott, emelt hangon válaszol: De mondom, hogy üres! Nem jön belőle, látod!?
M.: Szólj anyának, ő a tök üres tubusból is tud fogkrémet varázsolni!
Donnerstag
Laszti
Lehet, hogy megtaláltuk az igazit. Megjegyzem: végre!
Ha azt mondod nálunk: sport, mindenki a labdarúgásról kezd el beszélni, vagy ha nem, hát arra gondol. Nem is igen van más csapat, klub, vagy egyesület, csak ez.
(-itt, ebben a városban, ami annyit tesz, 27km-es körzetben alig néhány egyesületet lelhetsz ebben a korosztályban - ill. röplabda, az is csak lányoknak... nekem meg spec, olyanom nincs.)
M. próbálta, de ahogy az edzések követték egymást,. egyre jobban lógott az orra.
A kedv, talán sosem volt meg igazán, sikerélmény nagyon kevés, a labdérzéke meg egyenesen kiábrándító volt, így mire a szaglószerve elérte volna a béka seggét, döntöttem és nem vittem többet.
Aztán kerestem. Ugye, ott a foci. Küzdősportok közül dzsúdó, ami a városban elérhető. ...és ...a foci, aztán az aranyár/órába számított teniszedzés magánoktatótól, no meg persze ki ne felejtsem a focit. A kézilabdáról azt sem tudják eszik-é vagy isszák. Foci? Esetleg lehet falat mászni (innen az említett 27km-es távolságra), bár ha úgy vontatnám fel csörlővel, talán akkor lenne reális esélye úgy egy méteres magasságig feljutni, aztán nyilván lerágná magát, lévén enyhe tériszonnyal küzd...
Múlt héten megneszeltem, hogy kosárlabdaedzést, már nem csak 11 éves kortól, hanem már a 9 éveseknek is tartanak és a csiripelő madárka szerint igen játékosan, átgondoltan zajlanak ezek az összeröffenések. Ők már négyszer voltak, nem légből beszélt.
Hétvégén kapott edzőcsukát az úrfi, ma a madárka fiát kölcsönkapva, négyesben mentünk el megnézni az edzőt, a társaságot, magát az edzést.
A. lehidalt a naaagy, fekete bácsitól, pláne, hogy mosolyogva bólogatott a kérdésre, mehetne-e ő is? M. pedig nagyot alakított: valamennyiszer elkapta a labdát, pontosan a társai kezébe is dobta és ha nem is a kosárba, de a fekete-szegélyes-négyszögbe* talált. Hamar felvette a ritmust és végig fülig ért a szája!
Úgy tűnik a mi sportunk, a kosárlabda lesz.
M.-é...
A kép kicsi és pocsék minőségű. Szándékosan ez és így.
A kék gatyás lazagatya a háttérben és az edző előtt, M. .
*Kosárnyelven tutifix nem négyszög...
Ha azt mondod nálunk: sport, mindenki a labdarúgásról kezd el beszélni, vagy ha nem, hát arra gondol. Nem is igen van más csapat, klub, vagy egyesület, csak ez.
(-itt, ebben a városban, ami annyit tesz, 27km-es körzetben alig néhány egyesületet lelhetsz ebben a korosztályban - ill. röplabda, az is csak lányoknak... nekem meg spec, olyanom nincs.)
M. próbálta, de ahogy az edzések követték egymást,. egyre jobban lógott az orra.
A kedv, talán sosem volt meg igazán, sikerélmény nagyon kevés, a labdérzéke meg egyenesen kiábrándító volt, így mire a szaglószerve elérte volna a béka seggét, döntöttem és nem vittem többet.
Aztán kerestem. Ugye, ott a foci. Küzdősportok közül dzsúdó, ami a városban elérhető. ...és ...a foci, aztán az aranyár/órába számított teniszedzés magánoktatótól, no meg persze ki ne felejtsem a focit. A kézilabdáról azt sem tudják eszik-é vagy isszák. Foci? Esetleg lehet falat mászni (innen az említett 27km-es távolságra), bár ha úgy vontatnám fel csörlővel, talán akkor lenne reális esélye úgy egy méteres magasságig feljutni, aztán nyilván lerágná magát, lévén enyhe tériszonnyal küzd...
Múlt héten megneszeltem, hogy kosárlabdaedzést, már nem csak 11 éves kortól, hanem már a 9 éveseknek is tartanak és a csiripelő madárka szerint igen játékosan, átgondoltan zajlanak ezek az összeröffenések. Ők már négyszer voltak, nem légből beszélt.
Hétvégén kapott edzőcsukát az úrfi, ma a madárka fiát kölcsönkapva, négyesben mentünk el megnézni az edzőt, a társaságot, magát az edzést.
A. lehidalt a naaagy, fekete bácsitól, pláne, hogy mosolyogva bólogatott a kérdésre, mehetne-e ő is? M. pedig nagyot alakított: valamennyiszer elkapta a labdát, pontosan a társai kezébe is dobta és ha nem is a kosárba, de a fekete-szegélyes-négyszögbe* talált. Hamar felvette a ritmust és végig fülig ért a szája!
Úgy tűnik a mi sportunk, a kosárlabda lesz.
M.-é...
A kép kicsi és pocsék minőségű. Szándékosan ez és így.
A kék gatyás lazagatya a háttérben és az edző előtt, M. .
*Kosárnyelven tutifix nem négyszög...
Dienstag
Samstag
Amikor nincs...
Bevásárolni többnyire pénteken megyünk, hogy a közös idő/hétvége ne ilyesmire follyon el. Tegnap elmaradt -kölcsöngyerekekkel múlattuk a délutánt.
Nem gond, D. este nem érkezett haza, majd ma fog.
Délelőtt böcsülettel megraktuk a szekeret: tej, liszt, zöldség, gyümölcs, vasárnapi ebédnek való és toljuk a válogatott, mérlegelt, meggondolt zsákmányt, toljuk a kasszáig. Ott a cetli: bankkártyát nem tudnak elfogadni.
Nem baj, van másik.
A másiknál sem tudják.
Aztán a döbbenet: egyiknél sem.
Mert az országban sehol nem lehet bankkártyával fizetni!
Mióta?
Nem rég és ne is kérdezzem, nem tudják meddig.
A rakott szekeret hátrahagyva elkocsikáztunk a bankig, ott sorállás: az emberek mindent értő huncut mosollyal érkeznek és mennek, mindannyian kézpénzt vesznek fel... innen-onnan is mondatfoszlányok, hogy többszázastzöldet is kivesznek -amíg még lehet...
Magam csak egyet -ilyentökösvakmerő anyagból gyúrtak, no.
De basszus, mi lesz ha maradandónak bizonyul a slamasztika?
Nem gond, D. este nem érkezett haza, majd ma fog.
Délelőtt böcsülettel megraktuk a szekeret: tej, liszt, zöldség, gyümölcs, vasárnapi ebédnek való és toljuk a válogatott, mérlegelt, meggondolt zsákmányt, toljuk a kasszáig. Ott a cetli: bankkártyát nem tudnak elfogadni.
Nem baj, van másik.
A másiknál sem tudják.
Aztán a döbbenet: egyiknél sem.
Mert az országban sehol nem lehet bankkártyával fizetni!
Mióta?
Nem rég és ne is kérdezzem, nem tudják meddig.
A rakott szekeret hátrahagyva elkocsikáztunk a bankig, ott sorállás: az emberek mindent értő huncut mosollyal érkeznek és mennek, mindannyian kézpénzt vesznek fel... innen-onnan is mondatfoszlányok, hogy több
Magam csak egyet -ilyen
De basszus, mi lesz ha maradandónak bizonyul a slamasztika?
Freitag
...aztán
előkerültek a jelmezek és elszabadult a pokol...
...mindezt egyedül a négy kacagó, sikítozó kiskorúval ...
Nagyon élvezték, rendszer lesz belőle.
Hurrá! (?)
...mindezt egyedül a négy kacagó, sikítozó kiskorúval ...
Nagyon élvezték, rendszer lesz belőle.
Hurrá! (?)
Dienstag
Úrfiak
A.
Lötyög a jobb alsója már egy ideje, de nem marad már sokáig, ez biztos. Zuhanyzás után, letörölve a párát a tükörről, vizslatta a billegőt, majd magához kiálltott azzal, hogy baj van:
Baj van, hamarabb lesz felnőtt, mint korábban magyaráztam neki, hisz nőnek már a felnőtt fogak, majd a combján, a nedves bőrétől elakadt alsóját kellet felsegítenem a popsijára, mert pucér ágyékkal ilyen nagy fiú nem hagyhatja el a fürdőszobát...
M.
Danában sokat elpusztított, de ma már az éhség sem bírja rá, hogy almát egyen. A tízóraira elvitt, buszfordultával vissza is jön mindig.
Ma viszont, hogy látta falatonként eltűnni a számban, elkunyizott csak egy falást.
Majd:
Hű, de kár, hogy eddig kihagytam!
Lötyög a jobb alsója már egy ideje, de nem marad már sokáig, ez biztos. Zuhanyzás után, letörölve a párát a tükörről, vizslatta a billegőt, majd magához kiálltott azzal, hogy baj van:
Baj van, hamarabb lesz felnőtt, mint korábban magyaráztam neki, hisz nőnek már a felnőtt fogak, majd a combján, a nedves bőrétől elakadt alsóját kellet felsegítenem a popsijára, mert pucér ágyékkal ilyen nagy fiú nem hagyhatja el a fürdőszobát...
M.
Danában sokat elpusztított, de ma már az éhség sem bírja rá, hogy almát egyen. A tízóraira elvitt, buszfordultával vissza is jön mindig.
Ma viszont, hogy látta falatonként eltűnni a számban, elkunyizott csak egy falást.
Majd:
Hű, de kár, hogy eddig kihagytam!
Montag
Samstag
különös kegyetlenséggel elkövetett
tücsökgyilkosság vagy csak elrakta télire...
De mi, melyik madár fűzte fel szerencsétlen tücsköket a fáinkra?
Valaki?
Már nem tücsökreggelit, csak ötletet...
De mi, melyik madár fűzte fel szerencsétlen tücsköket a fáinkra?
Valaki?
Már nem tücsökreggelit, csak ötletet...
Mittwoch
Viszonyok
Mikor M. megszületett, ill. közvetlen azután, a szemem láttára, tőlem alig két méterre lefürdették. Gyengéden, finoman, egy beépített, mini-kádban. Majd a mellkasomra rakták illatosan, pihepuhán, egy aggasztóan túlméretezett (50-es), vajszínű rugdalózóban és hozzámragadt. Jópár hónapra.
A szülőszobán, amíg engem elláttak, a szülésznő duruzsolt kicsit a fülembe arról, hogy ő nem javasolja a babák fürdetését az első után egészen addig, míg a köldökcsonk le nem esik.
Lefürdetni egy csatakos mosdatókesztyűvel, azt igen, de pl alkohollal kezelni a köldöksebet, azt nem...
A baba/szoptatószobában* szintén mindenki ezen a hiten volt. Békében, egyetértésben, mondom, ugyanezen a hiten.
Három évvel később, ugyanabban a kórházban egy nővérke megkérdezte, hogy nem szeretném-e lefürdetni az egy napja világrajött babámat, miközben a régebben javallt módon mosdattam le A.-t. Mondtam, hogy épp azt teszem, ő meg duzzogva elvonult, majd egy szülésznőt hívva erősítésnek visszaérkezett és még egyszer elhangzott ugyanaz a párbeszéd, majd a szülésznő letorkolta a nővérkét, miszerint mindenki úgy gondoskodik a babájáról, ahogy szeretne, az anyuka jobban tudja mi jó a gyermekének, mint egy kívülálló. Majd elnézést kért tőlem a zavarásért és közölte, hogy ő sem javasolja a fürdetést és a vállamat végigsimítva távozott.
Ezek után ugyan voltak bőven kétségeim, a mit és mikor adjak előszőr enni-től az oltatunk-nem oltatunk dilemmán át, a mikor mit olvassunk, nézhet-e tv-t, mikor, mennyit... stb kérdéskörökön csak-csak fennakadtam/tunk, persze, de mégis mindig ott volt, hogy igen : az anyuka jobban tudja mi jó a gyermekének frázisa.
Az életben a megrendelő diktál. Ugye? Ugye. Megrendelőként megszabhatom milyet, mekkorát, mikor, és mérlegelhetek, hogy annyiért kell-e?
Beíratom az iskolába a gyerekemet és kimondatlanul azt a szolgáltatást kérem, hogy tanítsák meg erre, arra, amire kell.
Én vagyok a megrendelő.
Elvileg, én vagyok a megrendelő.
Olvasom másoknál milyen, hogy idegennyelvű országban, iskolában kezdenek magyar ananyelvű gyerekek és hogy támogatják a kis nebulókat a tanáraik, hogy büszkék rájuk, hogy pikk-pakk, vagy épp nem annyira gyorsan, de hamarosan akkor is felzárkóznak és hozzák a szintet, sőt!
A fiúk itt születtek. Beszélik a nyelvet, okosak, intelligensek, tudnak köszönni, kérni, mégis visszahallom, hogy ők magyarok.
Igen, persze, hogy azok (állampolgárságukat tekintve nem, ha az anyanyelvükről beszélünk, akkor igen és nem mellesleg magyar kultúrán nevelkednek itthon), de újra és újra az orruk alá dörgölik, érzékeltetik az iskolában, hogy magyarok (=mások).
Néha benéz az iskolába M. első tanárnénije. Az útja hozzá visz először, megölelgeti, megpuszilgatja, büszke rá. De ő kivétel.
Tavaly, év elején volt egy házi. Történettöredékeket kellett időrendbe rakni és beragasztani a füzetbe. Természetesen hibátlan lett. A tanárnő még jópárszor adott azonos feladatot az iskolában, mert nem hitte el, hogy M. segítség nélkül képes megoldani. Míg M. mindannyiszor hibátlanul elvégezte, a többiek meg hibáztak. ...és visszahallottam, hogy hogy lehet, hogy ő értette a szöveget, míg a német anyanyelvűek nem.
Félévkor, említettem itt a blogon, hármast kapott németből. A magyarázat az volt, hogy még nem tud úgy németül.
Szeretnék én lenni a megrendelő és azt mondani, hogy nem tetszik ahogy a gyerekeket kezelik. Nem tetszik, a metódus és egyeltalán, nagyon sok minden nem tetszik.
De nem mondhatok semmit, mert más iskolákból is ezt hallom, változtatni, kilépni nem tudok és ha tényleg szólnék, a fiam/fiaim alatt vágnám a fát.
M. tanárnője remek, igazi pedagógus.
A. tanárnője nem korrekt szolgáltató. De monopolhelyzetben van. (Említettem már, hogy ő lesz az iskola igazgatója?) A baj az,. hogy nem annyira én (khm.), hanem A. fizet.
A szülőszobán, amíg engem elláttak, a szülésznő duruzsolt kicsit a fülembe arról, hogy ő nem javasolja a babák fürdetését az első után egészen addig, míg a köldökcsonk le nem esik.
Lefürdetni egy csatakos mosdatókesztyűvel, azt igen, de pl alkohollal kezelni a köldöksebet, azt nem...
A baba/szoptatószobában* szintén mindenki ezen a hiten volt. Békében, egyetértésben, mondom, ugyanezen a hiten.
Három évvel később, ugyanabban a kórházban egy nővérke megkérdezte, hogy nem szeretném-e lefürdetni az egy napja világrajött babámat, miközben a régebben javallt módon mosdattam le A.-t. Mondtam, hogy épp azt teszem, ő meg duzzogva elvonult, majd egy szülésznőt hívva erősítésnek visszaérkezett és még egyszer elhangzott ugyanaz a párbeszéd, majd a szülésznő letorkolta a nővérkét, miszerint mindenki úgy gondoskodik a babájáról, ahogy szeretne, az anyuka jobban tudja mi jó a gyermekének, mint egy kívülálló. Majd elnézést kért tőlem a zavarásért és közölte, hogy ő sem javasolja a fürdetést és a vállamat végigsimítva távozott.
Ezek után ugyan voltak bőven kétségeim, a mit és mikor adjak előszőr enni-től az oltatunk-nem oltatunk dilemmán át, a mikor mit olvassunk, nézhet-e tv-t, mikor, mennyit... stb kérdéskörökön csak-csak fennakadtam/tunk, persze, de mégis mindig ott volt, hogy igen : az anyuka jobban tudja mi jó a gyermekének frázisa.
Az életben a megrendelő diktál. Ugye? Ugye. Megrendelőként megszabhatom milyet, mekkorát, mikor, és mérlegelhetek, hogy annyiért kell-e?
Beíratom az iskolába a gyerekemet és kimondatlanul azt a szolgáltatást kérem, hogy tanítsák meg erre, arra, amire kell.
Én vagyok a megrendelő.
Elvileg, én vagyok a megrendelő.
Olvasom másoknál milyen, hogy idegennyelvű országban, iskolában kezdenek magyar ananyelvű gyerekek és hogy támogatják a kis nebulókat a tanáraik, hogy büszkék rájuk, hogy pikk-pakk, vagy épp nem annyira gyorsan, de hamarosan akkor is felzárkóznak és hozzák a szintet, sőt!
A fiúk itt születtek. Beszélik a nyelvet, okosak, intelligensek, tudnak köszönni, kérni, mégis visszahallom, hogy ők magyarok.
Igen, persze, hogy azok (állampolgárságukat tekintve nem, ha az anyanyelvükről beszélünk, akkor igen és nem mellesleg magyar kultúrán nevelkednek itthon), de újra és újra az orruk alá dörgölik, érzékeltetik az iskolában, hogy magyarok (=mások).
Néha benéz az iskolába M. első tanárnénije. Az útja hozzá visz először, megölelgeti, megpuszilgatja, büszke rá. De ő kivétel.
Tavaly, év elején volt egy házi. Történettöredékeket kellett időrendbe rakni és beragasztani a füzetbe. Természetesen hibátlan lett. A tanárnő még jópárszor adott azonos feladatot az iskolában, mert nem hitte el, hogy M. segítség nélkül képes megoldani. Míg M. mindannyiszor hibátlanul elvégezte, a többiek meg hibáztak. ...és visszahallottam, hogy hogy lehet, hogy ő értette a szöveget, míg a német anyanyelvűek nem.
Félévkor, említettem itt a blogon, hármast kapott németből. A magyarázat az volt, hogy még nem tud úgy németül.
Szeretnék én lenni a megrendelő és azt mondani, hogy nem tetszik ahogy a gyerekeket kezelik. Nem tetszik, a metódus és egyeltalán, nagyon sok minden nem tetszik.
De nem mondhatok semmit, mert más iskolákból is ezt hallom, változtatni, kilépni nem tudok és ha tényleg szólnék, a fiam/fiaim alatt vágnám a fát.
M. tanárnője remek, igazi pedagógus.
A. tanárnője nem korrekt szolgáltató. De monopolhelyzetben van. (Említettem már, hogy ő lesz az iskola igazgatója?) A baj az,. hogy nem annyira én (khm.), hanem A. fizet.
Tornacucc-kalamajka /sokadszorra
Pénteken sem ért haza A. tornazsákja. Már nem mérgelődök rajta, ez van: nem hozza, kész.
Azt mondta nem tornáztak múlt héten sem, ezért.
Hétfőn, a kiöntött patak felülről mosta a hidat, okosabbnak tűnt, ha D., aki a környéken mozgott aznap, megy az úrfiakért (a buszsofőr kedves ugyan, de nem a hidegvéréről híres). Az iskolában elővette emberemet a tanárnő, hogy legyünk szívesek A. részére sportcuccot beszerezni és az úrfival elküldeni!
Enyhén felkaptam a vizet.
Követelőzik, épp' mint két éve, a kettővel ezelőtti elődje, aki újra meg akarta vetetni a teljes rajz/technika felszerelést, majd a sokadik, sokfelkiáltójeles levélváltásunk után, november elején végül rábukkant valahol, az iskola falain belül -persze, a két hónappal korábban beküldött, orbitális sommáért beszerzett csomagra.
De most a téma, a tornazsák és tartalma.
Ma tudtam sort keríteni a kutatásra.
A zsák, az öltöző (160cm magas) ablakpárkányán hevert másodmagával.
Úgy fél másodpercembe került és fikarcnyi energiámbase a felfedezés, hogy jé és nohát, mégsem ette meg sem a Hétszűnyű Kapanyánimonyók, sem a szintén ablakban felejtett porcica.
Hosszasan szitkozódhatnék és morózusan szidhatnám a nevelőket, de nem.
Csak egy kérdést: vajon mennyi bizalmat táplálhatok egy ilyen gondos tanerővel szemben?
Azt mondta nem tornáztak múlt héten sem, ezért.
Hétfőn, a kiöntött patak felülről mosta a hidat, okosabbnak tűnt, ha D., aki a környéken mozgott aznap, megy az úrfiakért (a buszsofőr kedves ugyan, de nem a hidegvéréről híres). Az iskolában elővette emberemet a tanárnő, hogy legyünk szívesek A. részére sportcuccot beszerezni és az úrfival elküldeni!
Enyhén felkaptam a vizet.
Követelőzik, épp' mint két éve, a kettővel ezelőtti elődje, aki újra meg akarta vetetni a teljes rajz/technika felszerelést, majd a sokadik, sokfelkiáltójeles levélváltásunk után, november elején végül rábukkant valahol, az iskola falain belül -persze, a két hónappal korábban beküldött, orbitális sommáért beszerzett csomagra.
De most a téma, a tornazsák és tartalma.
Ma tudtam sort keríteni a kutatásra.
A zsák, az öltöző (160cm magas) ablakpárkányán hevert másodmagával.
Úgy fél másodpercembe került és fikarcnyi energiámba
Hosszasan szitkozódhatnék és morózusan szidhatnám a nevelőket, de nem.
Csak egy kérdést: vajon mennyi bizalmat táplálhatok egy ilyen gondos tanerővel szemben?
Dienstag
Már észreveszik
Haladunk a dologgal.
Már észreveszik a káoszt.
Tényleg:
Mondd anya, TE miért nem pakolsz el? Olyan rendetlenség van itt az asztalon. Így nem lehet enni!
...??? ...! ...
...és este, miután ők lefeküdtek, elpakolok. Újfent.
Már észreveszik a káoszt.
Tényleg:
Mondd anya, TE miért nem pakolsz el? Olyan rendetlenség van itt az asztalon. Így nem lehet enni!
...??? ...! ...
...és este, miután ők lefeküdtek, elpakolok.
Montag
Ó! ...és rumli van.
Jó nagy, tényleg. Délben hazajöttünk, azóta vagy négyszer ettek, de el, el nem tettek semmit. Nem viccelek, tényleg semmit. Még jó, hogy az asztal jó hosszú és széles. Még fér rá ez-az, de a dolgok koszosak és nem állnak végtelen számban rendelkezésre. Ez csak egy magánház, nem közkonyha végtelen számú terítékkel. Szóval előbb-utóbb nem lesz min enni. Jah, nem, én elpakolok magam után, csak ők nem, én meg meguntam.
Meguntam kérni.
...és hogy mi lesz ezután, mi lesz a következő lépés?
Patkányok és bűz, nyilván.
Bedühödök és reggel füstölögve, szitkozódva elpakolok.
De miért várnék a reggelre, a lecke nem fogott...
Meguntam kérni.
...és hogy mi lesz ezután, mi lesz a következő lépés?
Bedühödök és reggel füstölögve, szitkozódva elpakolok.
Hétvégén
a kiesők helyére újakat ültettünk. Hét fácskát. Szépek.
Fogadóhely híján pedig, a keltetőmedencéből kizargattam az ivadékokat. Én. Miért is ne. Néhányan nagyon erős életösztönnel bírnak. Még élnek.
Az úrfiak pedig vidáman ösziszünetelnek és reggel óta A. vezényletével, karácsonyi dalokat harsognak.
Folyton történik valami.
Fél év nélkülözés után, soha nem látott áron kaptam meg a kedven illatom. Olyan, mint az álom. Tökéletes.
Mint azok a napok, odaát, mint a rádöbbenés után, hogy dehogy futkosnak fehér és sárga rendszámtáblás autók, csak elől fehérek, hátul sárgákugye nem kevertem össze; hogy belenyúltunk, de rendesen, vagy hat palackkal vettünk, egy narancslébe, ami inkább márc volt, mint lé, higítva is ihatatlan -így elajándékoztuk- a portás meg még örült is neki; színházban is jártam, de ezt a kalandortársaim nélkül, MF-val, na az egy szép álom volt, a maga csodás, taxival hazafuvarozásával együtt. Visszamennék.
Négyesben. Persze.
Ő meg hallgat.
Fogadóhely híján pedig, a keltetőmedencéből kizargattam az ivadékokat. Én. Miért is ne. Néhányan nagyon erős életösztönnel bírnak. Még élnek.
Az úrfiak pedig vidáman ösziszünetelnek és reggel óta A. vezényletével, karácsonyi dalokat harsognak.
Folyton történik valami.
Fél év nélkülözés után, soha nem látott áron kaptam meg a kedven illatom. Olyan, mint az álom. Tökéletes.
Mint azok a napok, odaát, mint a rádöbbenés után, hogy dehogy futkosnak fehér és sárga rendszámtáblás autók, csak elől fehérek, hátul sárgák
Négyesben. Persze.
Ő meg hallgat.
Donnerstag
A(z ismételten) lábon kihordott infarktusról
Pénteken négy órájuk van, legkésőbb 12:10-kor mindig itthon vannak.
12:25-kor teljes pánikban hívtam D.-t, hogy a buszsofőr telefonjaa rendszer szerint nem létezik nem elérhető (?), a szomszéd kissrác már az utcán játszik (?), az enyémek sehol, busznak színét se láttam, csináljon valamit hívja a tanárnőt!
Ma csütörtök van, holnap ünnepnap és ők hamarosan itt lesznek.
12:25-kor teljes pánikban hívtam D.-t, hogy a buszsofőr telefonja
Ma csütörtök van, holnap ünnepnap és ők hamarosan itt lesznek.
Mittwoch
Zöldesbarna
Nem láttam még, de tudom, mert megkérdeztem.
No nem tőle, mert még csak nem is hívtam (eddig), csak egy ismerőstől, aki hozzá jár. Korábban nem tudta, de tegnap, a kontroll alatt jól a szeme közé kellett nézzen, pedig ismeri már jó ideje...
Az első fogdokim, még otthon, mély-barna szemű, habókos, kedves és vicces, de egybetömte azegyetlen két javítandómat. Aztán költöztünk, de amúgy is mást kerestem volna.
Haragudtam az egybetömésért.
Itthon, az eddigi orvosom égszínkék szemű, precíz, kedves, helyrehozta az egybetömést, de árban gyanítom átvert. -Egyeltalán nem kellett volna fizetnem a fehér tömésért.
Haragudtam az átverésért.
Így a jövőbeni zöldesbarna. Kedves zöldesbarna, utálok haragudni!
A Tiédnek milyen színű?
Számít milyen?
A szimpátia sem? (???)
Lökött lennék?
No nem tőle, mert még csak nem is hívtam (eddig), csak egy ismerőstől, aki hozzá jár. Korábban nem tudta, de tegnap, a kontroll alatt jól a szeme közé kellett nézzen, pedig ismeri már jó ideje...
Az első fogdokim, még otthon, mély-barna szemű, habókos, kedves és vicces, de egybetömte az
Haragudtam az egybetömésért.
Itthon, az eddigi orvosom égszínkék szemű, precíz, kedves, helyrehozta az egybetömést, de árban gyanítom átvert. -Egyeltalán nem kellett volna fizetnem a fehér tömésért.
Haragudtam az átverésért.
Így a jövőbeni zöldesbarna. Kedves zöldesbarna, utálok haragudni!
A Tiédnek milyen színű?
Számít milyen?
A szimpátia sem? (???)
Lökött lennék?
Montag
...és itt
van ez a mondat, ez a felkiáltott kérdőjeles: mit tettél?
Az úrfiaktól hallom, napjában sokszor.
Valamennyiszer kiver tőle a veríték, annyira szőrszálfelállító. A hangsúly. A hangszín.
Mit tett volna, csak ellapozta a könyvet (bár a könyvjelző mutatja a helyet), vagy feldöntötte a legújabb építményt (ami egyébként és többnyire sértetlen maradt, csak fekszik), vagy engedély nélkül bekukkantott a másik szobájába...
Mit tett a másik?
Amit ő nem szeretett volna.
Micsoda eget-földet rengető vétket?!
...hát Istenkém, ez legyen a legnagyobb, amit valaha elkövetnek, ez legyen a legnagyobb kár, ami valaha éri őket!
Nem, nem bagatell, de mégis...
Az úrfiaktól hallom, napjában sokszor.
Valamennyiszer kiver tőle a veríték, annyira szőrszálfelállító. A hangsúly. A hangszín.
Mit tett volna, csak ellapozta a könyvet (bár a könyvjelző mutatja a helyet), vagy feldöntötte a legújabb építményt (ami egyébként és többnyire sértetlen maradt, csak fekszik), vagy engedély nélkül bekukkantott a másik szobájába...
Mit tett a másik?
Amit ő nem szeretett volna.
Micsoda eget-földet rengető vétket?!
...hát Istenkém, ez legyen a legnagyobb, amit valaha elkövetnek, ez legyen a legnagyobb kár, ami valaha éri őket!
Nem, nem bagatell, de mégis...
Időpontok
Holnap, mert ma csak délelőtt voltak, orvosokat, egészen pontosan az ő aszisztenseiket hívogatom majd, időpontokért.
(Jah, nem, semmi bajunk amiről tudnánk, épp csak az elmúlt pár hónap eseményei, hírei rugdosták ki alólam a sámlit, a biztos a tuti, úgyhogy megyünk. Mint mondtam semmi bajunk, leszámítva a halántékom után már tarkómon is fellelhető ősz hajszálakat.
Vegyetek példát! Elegem van a rossz hírekből!)
(Jah, nem, semmi bajunk
Vegyetek példát! Elegem van a rossz hírekből!)
Donnerstag
A művészet határmezsgyéjén
tipeg a..., tipeg a... rettenet magaslati.
http://www.youtube.com/watch?v=8MitXOtoVZE&feature=related
(Két éve, hogy regélek. Blogszülinap?)
http://www.youtube.com/watch?v=8MitXOtoVZE&feature=related
(Két éve, hogy regélek. Blogszülinap?)
Mittwoch
Zavar - nem zavar
Mert az, hogy jön játszani, részemről rendben. A hogyan zavar és a mikor.
Mert nem köszön, mikor bejön a házba. Máskor sem. Pedig rém hasznos lenne .
Mondjuk nem kapnék a mellékhelyiségből kilépve gyors és markáns vizelési ingert, mert ott találom magammal szemben, bambán nézegetve, némán... (Igen, azóta feszt zárom a bejáratit.)
Elsős ő is, mint A., így gyorsan végez a házival éstúl hamar érkezik. Olyankorra még M. nem mindig kész az övével, de ő is szalad a kissebbek után, mert félti a trambulint. A kisfiútól. Mert kicsit furcsa a srác. Szándékosan írom röviden.
Már kétszer is, az anyukája határozott tiltása ellenére jött hozzánk, ennek ellenére egyszer sem szól ide a szomszédasszony, hogy jön a kisfiú. A múlt heti utolsó felbukkanássáig én hívtam, hogy tud-e róla, hogy itt van? (Nem)
Ma nem szóltam. Ha őt nem érdekli, nem izgatom magam én sem.
...és ne akarjon nálunk tévét nézni. Az úrfiak pénteken néznek. (Akkor sem tévét, dvd-t.) Ha ő ma szeretne, nézzen otthon.
A nem pedig nem. Hatoporzékol mosolygok közben, akkor is.
Zavar.
De lehet, csak mert nyűgös vagyok.
Mert nem köszön, mikor bejön a házba. Máskor sem. Pedig rém hasznos lenne .
Mondjuk nem kapnék a mellékhelyiségből kilépve gyors és markáns vizelési ingert, mert ott találom magammal szemben, bambán nézegetve, némán... (Igen, azóta feszt zárom a bejáratit.)
Elsős ő is, mint A., így gyorsan végez a házival és
Már kétszer is, az anyukája határozott tiltása ellenére jött hozzánk, ennek ellenére egyszer sem szól ide a szomszédasszony, hogy jön a kisfiú. A múlt heti utolsó felbukkanássáig én hívtam, hogy tud-e róla, hogy itt van? (Nem)
Ma nem szóltam. Ha őt nem érdekli, nem izgatom magam én sem.
...és ne akarjon nálunk tévét nézni. Az úrfiak pénteken néznek. (Akkor sem tévét, dvd-t.) Ha ő ma szeretne, nézzen otthon.
A nem pedig nem. Ha
Zavar.
De lehet, csak mert nyűgös vagyok.
Dienstag
A. telefonál D.-vel
Mikor jössz haza...?
minden ok a suliban...,
M.-el semmi újság, nem vitatkoztunk, nem is verekedtünk...,
nem, nem fűtöttünk be, nincs hideg...
és te hol alszol apa...?
Ez, amit hallottam.
Majd kérdi: Apa miért alszik fotelben?
minden ok a suliban...,
M.-el semmi újság, nem vitatkoztunk, nem is verekedtünk...,
nem, nem fűtöttünk be, nincs hideg...
és te hol alszol apa...?
Ez, amit hallottam.
Majd kérdi: Apa miért alszik fotelben?
A bemószerolás
folyományaként, a Polgi laza egykedvűséggel* felhívta a rendőröket, mire ők már két reggel is kivonultak -civilben.
Aztán, hogy a kölyköknek pöpec radarjaik vannak-é, vagy csak kiszúrták az idegeneket nem tudni, de nyugi van reggelente.
No.
*A probléma ismert volt -mint kiderült, csak eddig, a -nem sokkal ezelőttig korábban nyitó- bank igazgatója tette helyre a renitenskedőket. (Ha mi nem szólunk, megvárták volna a bajt?)
Aztán, hogy a kölyköknek pöpec radarjaik vannak-é, vagy csak kiszúrták az idegeneket nem tudni, de nyugi van reggelente.
No.
*A probléma ismert volt -mint kiderült, csak eddig, a -nem sokkal ezelőttig korábban nyitó- bank igazgatója tette helyre a renitenskedőket. (Ha mi nem szólunk, megvárták volna a bajt?)
Veszteséglista
1.
A már sokat emlegetett régi háznál állt két, gigantikus fenyőfa.
Nem ragozom, szerettük őket.
Két héttel ezelőtt, a ház, a telek és egyben a fák jelenlegi tulajdonosa, egyszerűen kivágta a fákat. Láttuk a gurigákat, teljesen egészségesek voltak ez a barom meg minden bűntudat nélkül eltüzeli (mindezt, mert az emberünk a déli féltekéről jött danában és mind a mai napig nem érti, hogy a kilátás nem északra, hanem délre van itt Európában, így a házhozzáépítést is abban az irányban tervezi. Pedig már két éve ott lakik, mégsem tűnt fel neki, hogy onnan biza a nap eddig sem és eztán sem fog besütni, míg Világ, a Világ és az északra tervezett télikert, eleve elvetélt ötlet).
2.
Másfél hete hétfőn, leikráztak az albínó páncélosharcsáink. (Végignéztük a násztáncot, az ikrarakást -az úrfiak persze tátott szájjal.) Másnap reggelre jópárat felfaltak (a fiúk arca jócskán megnyúlt, majd jöttek a kérdések: az anya-állat mitől ilyen szívtelen? és társaik), majd az ismételt délutáni szemle után, kedélymentésként vettem egy keltetőmedencét (hívjátok, ahogy tetszik, magam is azt teszem), amibe átmentettem a megmaradtakat.
Hétfő reggelre kikelt vagy másfél tucat ivadék, azóta az ifjak kiindulási és végpontjuk is az akvárium. Szerencsére még nem jutott eszükbe az éjszakát is ott tölteni.
Az első képen a násztánc maga. Az oldalról fényképezett anyaállat a hasúszóival zacskót formáz, benne az ikrákkal. A másodikon a medence falára ragasztott, már megtermékenyített ikrák -felette a védelmükre odatapasztott hőmérővel.
Elnézést a bioszóráért és a képek pocsék minőségéért!
3.
Új tanárok, új szabályok, új rend. Időnként siratjuk a régit -a legeslegelső tanárnő rendjét (én) -az iskolában több a játék, a kirándulás, mint a tanulás, ami elsősömnek még nem, de harmadikasomnak hátrányis lehet.
A fiúk viszont abszolút együttműködőek, ígya kedvemért sok pluszfeladatot csinálnak és szinte észre sem veszik.
A.-nak munkalapokat teszek ki az ebédlőasztalra, ő mikor arra jár megcsinálja. Naponta minimum hatot és boldog.
M.-nek diktálok, több bekezdésnyi szövegeket, vagy betűzőst játszunk. Az előbbi előnye, hogy szereti és negyedikre szerintem remekül állja majd ezen a téren is a sarat (addig az iskolában csak Laufdiktat van, ami a tanári asztalra kirakott cetli tartalmának, emlékezetből való leírását jelenti. Persze többször is odaléphetnek az asztalhoz.
Itt ötödikig majd csak párszor lesz tollbamondás és a gyerekek addig nem is felelnek, csak teszteket írnak.)
Az utóbbi pedig bárhol, bármikor játszható, amit nem feltétlen neveznék előnynek.
A suliban, ki-ki a saját termében:
4.
Az akácoszlopos kert-kerítés, három év álldigálás után, egyszerűen kifordult a helyéről, szerencsére már nem volt, mire rázuhanjon, vasárnap, ill. hétfőn kikerült belőle, ami még ehető volt.
5.
Az ötödik pont meg kevésbé veszteség, mint nyereség.
Ha csak annyit mondanék, hogy az én hű társam, az ezüst színű villámhaver már nem engem cipel, akkor talán még mondhatnám, hogy veszteség ért a múlt héten, de mert itt van helyette egy reggel fekete, esőben sötétkék, egyébként meg acélszűrke, így csak öröm van és plusz húsz lóerő,ami az én fenekem alá túlzás, de vissza nem adom szuper!
A már sokat emlegetett régi háznál állt két, gigantikus fenyőfa.
Nem ragozom, szerettük őket.
Két héttel ezelőtt, a ház, a telek és egyben a fák jelenlegi tulajdonosa, egyszerűen kivágta a fákat. Láttuk a gurigákat, teljesen egészségesek voltak ez a barom meg minden bűntudat nélkül eltüzeli (mindezt, mert az emberünk a déli féltekéről jött danában és mind a mai napig nem érti, hogy a kilátás nem északra, hanem délre van itt Európában, így a házhozzáépítést is abban az irányban tervezi. Pedig már két éve ott lakik, mégsem tűnt fel neki, hogy onnan biza a nap eddig sem és eztán sem fog besütni, míg Világ, a Világ és az északra tervezett télikert, eleve elvetélt ötlet).
2.
Másfél hete hétfőn, leikráztak az albínó páncélosharcsáink. (Végignéztük a násztáncot, az ikrarakást -az úrfiak persze tátott szájjal.) Másnap reggelre jópárat felfaltak (a fiúk arca jócskán megnyúlt, majd jöttek a kérdések: az anya-állat mitől ilyen szívtelen? és társaik), majd az ismételt délutáni szemle után, kedélymentésként vettem egy keltetőmedencét (hívjátok, ahogy tetszik, magam is azt teszem), amibe átmentettem a megmaradtakat.
Hétfő reggelre kikelt vagy másfél tucat ivadék, azóta az ifjak kiindulási és végpontjuk is az akvárium. Szerencsére még nem jutott eszükbe az éjszakát is ott tölteni.
Az első képen a násztánc maga. Az oldalról fényképezett anyaállat a hasúszóival zacskót formáz, benne az ikrákkal. A másodikon a medence falára ragasztott, már megtermékenyített ikrák -felette a védelmükre odatapasztott hőmérővel.
Elnézést a bioszóráért és a képek pocsék minőségéért!
3.
Új tanárok, új szabályok, új rend. Időnként siratjuk a régit -a legeslegelső tanárnő rendjét (én) -az iskolában több a játék, a kirándulás, mint a tanulás, ami elsősömnek még nem, de harmadikasomnak hátrány
A fiúk viszont abszolút együttműködőek, így
A.-nak munkalapokat teszek ki az ebédlőasztalra, ő mikor arra jár megcsinálja. Naponta minimum hatot és boldog.
M.-nek diktálok, több bekezdésnyi szövegeket, vagy betűzőst játszunk. Az előbbi előnye, hogy szereti és negyedikre szerintem remekül állja majd ezen a téren is a sarat (addig az iskolában csak Laufdiktat van, ami a tanári asztalra kirakott cetli tartalmának, emlékezetből való leírását jelenti. Persze többször is odaléphetnek az asztalhoz.
Itt ötödikig majd csak párszor lesz tollbamondás és a gyerekek addig nem is felelnek, csak teszteket írnak.)
Az utóbbi pedig bárhol, bármikor játszható, amit nem feltétlen neveznék előnynek.
A suliban, ki-ki a saját termében:
4.
Az akácoszlopos kert-kerítés, három év álldigálás után, egyszerűen kifordult a helyéről, szerencsére már nem volt, mire rázuhanjon, vasárnap, ill. hétfőn kikerült belőle, ami még ehető volt.
5.
Az ötödik pont meg kevésbé veszteség, mint nyereség.
Ha csak annyit mondanék, hogy az én hű társam, az ezüst színű villámhaver már nem engem cipel, akkor talán még mondhatnám, hogy veszteség ért a múlt héten, de mert itt van helyette egy reggel fekete, esőben sötétkék, egyébként meg acélszűrke, így csak öröm van és plusz húsz lóerő,
Freitag
Bemószerolom
a kölyköket!
Ötödik osztálytól felfelé, a gyerekek a városba járnak iskolába. Kedves kis településünk külső területeiről kisbusszal szedik össze őket, hogy aztán a falu buszmegállójában várják a nagy sulibuszt.
Várják. Aha!
Egy-egy kiskölyök kiugrik a várakozók közül és kapucnival a fején, átrohan az úttesten. Igen, az épp elhaladó autók előtt, között, még véletlen sem akkor, mikor az út üres.
Ill. egyikőjük azzal hülyéskedik, hogy az autók felé lendíti a karját, mintha valamivel meg akarná dobni.
Fékez a szembe jövő, fékezek magam is, a banda meg hétpofára röhög...
Mivel abban az időben hajtok el ott minden áldott hétköznapi reggelen, már többször láttam mindkét ökörséget, de ma zsibbadt el először, pofonosztás vágyától a tenyerem.
Végül nem álltam meg és szálltam ki, de csak, mert a többség jó egy fejjel magasabb mint jómagam.
Viszont nem óhajtom megérni, hogy merő mókából elém lépjen* egy kapucnis, ezért D.-t felbújtottam így szólni fog a Polginak, figyeljék a kölyköket és pirítsanak rájuk, mielőtt baj történik.
D. első gondolata a rendőrség volt. Talán megoldódik így is és nem bánom meg, hogy nem nekik szóltunk azonnal.
*Igen, lassan hajtok, de nem is magamtól féltem őket. Saját maguktól.
Kis hülyék!
Ötödik osztálytól felfelé, a gyerekek a városba járnak iskolába. Kedves kis településünk külső területeiről kisbusszal szedik össze őket, hogy aztán a falu buszmegállójában várják a nagy sulibuszt.
Várják. Aha!
Egy-egy kiskölyök kiugrik a várakozók közül és kapucnival a fején, átrohan az úttesten. Igen, az épp elhaladó autók előtt, között, még véletlen sem akkor, mikor az út üres.
Ill. egyikőjük azzal hülyéskedik, hogy az autók felé lendíti a karját, mintha valamivel meg akarná dobni.
Fékez a szembe jövő, fékezek magam is, a banda meg hétpofára röhög...
Mivel abban az időben hajtok el ott minden áldott hétköznapi reggelen, már többször láttam mindkét ökörséget, de ma zsibbadt el először, pofonosztás vágyától a tenyerem.
Végül nem álltam meg és szálltam ki, de csak, mert a többség jó egy fejjel magasabb mint jómagam.
Viszont nem óhajtom megérni, hogy merő mókából elém lépjen* egy kapucnis, ezért D.-t felbújtottam így szólni fog a Polginak, figyeljék a kölyköket és pirítsanak rájuk, mielőtt baj történik.
D. első gondolata a rendőrség volt. Talán megoldódik így is és nem bánom meg, hogy nem nekik szóltunk azonnal.
*Igen, lassan hajtok, de nem is magamtól féltem őket. Saját maguktól.
Kis hülyék!
Némi törlesztés az elmaradottakból
Már olyan nagyon rég meséltem, hogy már azt sem tudom, hol hagytam abba.
A lényeg, hogy az iskolaév egy meglepő újdonsággal kezdődött:
A tanévnyitón odalépett hozzánk bemutatkozni az új tanárnő, majd a nevünk elhangzása után, legnagyobb döbbenetünkre, magyarul folytatta a beszélgetést.
A harmadik és negyedik évfolyam tanárnője magyar származású!
!
Bevallom, először nem örültem, de most már nem bánom.
A tanárnő kedves, figyelmes, de határozott, ugyanakkor nagyon szereti a gyerekeket.
Múlt hét csütörtökére az iskola rendezett egy nyílt tízórait, az egészséges suli-tízórai jegyében és persze, hogy alig vártam, hogy láthassam, milyen mikor a gyerekekkel foglalkozik, beszél velük, ill. hozzájuk.
Most már nem csak az úrfiak elmondásából, hanem a saját szememmel láthattam milyen is egy igazi, ízig-vérig pedagógus.
Amikor megszólít valaki, lehajol a kiskölyök szeméig*, símogatja őket, nevet rájuk és sugárzik még a hangjából is a kedvesség, a szeretet.
Az úrfiak szorgalmasak, teszik a dolgukat (a tornacuccok rendszeresen ottmaradnak az iskolában, eddig M.-ét láttam egyszer a tanévkezdés óta, úgy két héttel ezelőtt utoljára), így szépen haladnak, mi meg büszkék vagyunk.
Érdekes, hogy ugyanúgy, mint M. (igaz, őnála másodikban), A. is elkezdte rávésni a ceruzát a papírra, hiába magyaráztam hogy nem a kőkorszakban vagyunk, nem kőtábla van előtte, csak papír... de a rotringceruza megoldotta a problémát.
Nem írtam sokat mostanában, de nem is igazán voltak jó híreim. Persze a gyerekekről igen, de a bejövő hírek is csak rosszak voltak, így magam alatt voltam és vagyok.
Még Mókuska nagy futásából is kimaradtam, amit nagyon sajnálok -előbb kellett volna felébrednem.
*Bizony, ez az eddigi tapasztalatok alapján nagy dolog.
A lényeg, hogy az iskolaév egy meglepő újdonsággal kezdődött:
A tanévnyitón odalépett hozzánk bemutatkozni az új tanárnő, majd a nevünk elhangzása után, legnagyobb döbbenetünkre, magyarul folytatta a beszélgetést.
A harmadik és negyedik évfolyam tanárnője magyar származású!
!
Bevallom, először nem örültem, de most már nem bánom.
A tanárnő kedves, figyelmes, de határozott, ugyanakkor nagyon szereti a gyerekeket.
Múlt hét csütörtökére az iskola rendezett egy nyílt tízórait, az egészséges suli-tízórai jegyében és persze, hogy alig vártam, hogy láthassam, milyen mikor a gyerekekkel foglalkozik, beszél velük, ill. hozzájuk.
Most már nem csak az úrfiak elmondásából, hanem a saját szememmel láthattam milyen is egy igazi, ízig-vérig pedagógus.
Amikor megszólít valaki, lehajol a kiskölyök szeméig*, símogatja őket, nevet rájuk és sugárzik még a hangjából is a kedvesség, a szeretet.
Az úrfiak szorgalmasak, teszik a dolgukat (a tornacuccok rendszeresen ottmaradnak az iskolában, eddig M.-ét láttam egyszer a tanévkezdés óta, úgy két héttel ezelőtt utoljára), így szépen haladnak, mi meg büszkék vagyunk.
Érdekes, hogy ugyanúgy, mint M. (igaz, őnála másodikban), A. is elkezdte rávésni a ceruzát a papírra, hiába magyaráztam hogy nem a kőkorszakban vagyunk, nem kőtábla van előtte, csak papír... de a rotringceruza megoldotta a problémát.
Nem írtam sokat mostanában, de nem is igazán voltak jó híreim. Persze a gyerekekről igen, de a bejövő hírek is csak rosszak voltak, így magam alatt voltam és vagyok.
Még Mókuska nagy futásából is kimaradtam, amit nagyon sajnálok -előbb kellett volna felébrednem.
*Bizony, ez az eddigi tapasztalatok alapján nagy dolog.
Montag
A -feltétlen- testvéri szeretetről
M.-nek mondtam egy beszélgetés végén: Ügyes vagy!
A. a háttérből -elhaladtában: Persze, hogy ügyes!
A. a háttérből -elhaladtában: Persze, hogy ügyes!
Nézzük csak
Freitag
Dienstag
A porontyokok jól vannak!
Hetente egy nap nem kapnak enni. Nem kínzásból, épp ellenkezőleg -tessék utánanézni bár ennyire a dolog nem érdekes. Ez a nap nálunk, a péntek. Bár ha az ember máshová figyel (én), előfordul, hogy csütörtökre esik a péntek. A baj akkor van, ha pénteken reggel is elmarad az etetés, sőt úgy egyeltalán, még a villanykapcsolás is és az Ember utána telefonál az asszonynak, hogy van-é ok a sötétbenhagyásra, mire az asszony felszisszen, hogy jé, hát etetni ma is elfelejtett és mesél az előző napi kihagyásról és megkéri az Embert, pótolja az elmaradott tevékenységet. Jó körülményesen zajlik, részletekbe is bocsátkozik, hisz az Ember nem etet(ett), honnan tudná, miből- mennyit...
Aztán, hogy megjegyezte az elhangzottakat kérdez:
Mondd, hát milyen anya vagy te?
A rákokok és a halacskákok is jól vannak.
Aki nem hiszi...
Aztán, hogy megjegyezte az elhangzottakat kérdez:
Mondd, hát milyen anya vagy te?
A rákokok és a halacskákok is jól vannak.
Aki nem hiszi...
Montag
Jaj,
hát dehogy szeretnélek statisztikákkal untatni bárkit is.
Akad itt más téma is.
Autócsere. Páldának okáért. Jah, ez is csak számunkra érdekes, vagy már lassan nekünk is unalmas...
Jó, lódítani sem szeretnék: már baromira unom a témát, de mert magától nem cserélődik le a lassan 12 éves Villámhaver, valamit tényleg nekünk kellene kiokoskodnunk, vagyis D.-nek, lévén hogy én nem kívánok beleszólni mit választ, csak annyit: hogy ne legyen piros. Fontos, sarkallatos kérdés, akarom mondani részlet. Ill. ne legyen japán. Főleg ne francia, vagy olasz. ...és megszoktam már a dízel ketyegését. ...még annyi: ha öregebb mint öt éves, ne legyen benne több, mint 60. ezer km. No, valahogy így.
Azt már meg sem említem, hogy ő meg kölcsönjárgánnyal jár, amiből elege van, pláne, mert ma reggel ott ragadt vele a Wechselen.
Mire ő faképnél hagyta, bár a probléma attól mégszintén áll.
Akad itt más téma is.
Autócsere. Páldának okáért. Jah, ez is csak számunkra érdekes, vagy már lassan nekünk is unalmas...
Jó, lódítani sem szeretnék: már baromira unom a témát, de mert magától nem cserélődik le a lassan 12 éves Villámhaver, valamit tényleg nekünk kellene kiokoskodnunk, vagyis D.-nek, lévén hogy én nem kívánok beleszólni mit választ, csak annyit: hogy ne legyen piros. Fontos, sarkallatos kérdés, akarom mondani részlet. Ill. ne legyen japán. Főleg ne francia, vagy olasz. ...és megszoktam már a dízel ketyegését. ...még annyi: ha öregebb mint öt éves, ne legyen benne több, mint 60. ezer km. No, valahogy így.
Azt már meg sem említem, hogy ő meg kölcsönjárgánnyal jár, amiből elege van, pláne, mert ma reggel ott ragadt vele a Wechselen.
Mire ő faképnél hagyta, bár a probléma attól még
Még ha
kevesebb energiát is fektetek mostanában a blogba, azért figyelek és tetszik, hogy van aki olvas.
Olvasgat.
Visszamenőleg is.
Légy üdvözölve!
Olvasgat.
Visszamenőleg is.
Légy üdvözölve!
Dienstag
Tudom, sokan ismeritek, de...
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak
Kezdjük tán a “jó” szóval, tárgy esetben “jót”,
ámde “tó”-ból “tavat” lesz, nem pediglen “tót”.
Egyes számban “kő” a kő, többes számban “kövek”,
nőnek “nők” a többese, helytelen a “növek”.
Többesben a tő nem “tők”, szabatosan “tövek”,
amint hogy a cső nem “csők”, magyar földön “csövek”.
Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán “vövek”?
Azt se’ tudom, mi a “cö”? Egyes számú cövek?
Csók – ha adják – százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve “csó”?
ámde “tó”-ból “tavat” lesz, nem pediglen “tót”.
Egyes számban “kő” a kő, többes számban “kövek”,
nőnek “nők” a többese, helytelen a “növek”.
Többesben a tő nem “tők”, szabatosan “tövek”,
amint hogy a cső nem “csők”, magyar földön “csövek”.
Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán “vövek”?
Azt se’ tudom, mi a “cö”? Egyes számú cövek?
Csók – ha adják – százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve “csó”?
Donnerstag
Montag
Álom és/vagy valóság
Nem napra pontosan, de fél éve, vasárnapról hétfőre virradóra álmodtam egy nagyon régi, de kedves ismerősömmel. Azon a buszon, helyijáraton találkoztunk, amivel gyerekként és tiniként is utaztunk otthonról a suliig és vissza. Újságolta, olyan közvetlen beszélgetés közben mint danában, hogy hamarosan kisbabája születik, kisfiú lesz és hogy ő milyen boldog!
Valóban: csak úgy ragyogtak az aranybarna szemei és a pirospozsgás arca.
Csak, miután leszáltam a buszról kiálltott utánam, hogy ő most fél és bizonytalan kicsit és ahogy távolodott a busz, akkor láttam meg, hogy az ablakon keresztül, ültében is jól látható vállai teljesen csupaszok és tudatosodott bennem, hogy egész idő alatt pucér lehetett, de mert az arcát figyeltem, ezt korábban nem vettem észre...
Két nappal később hírt kaptam: egészséges kisfia született.
Császárral.
Annak a hétfőnek a hajnalán...
Múlt éjjel csipogásra ébredtünk. M. állítja, hogy a füstjelző volt, de annak van egy olyan igen nemes és kedves, ezen kívül baromi hasznos tulajdonsága, hogy ha rendellenességet észlel, addig nem hagyja abba a szőrszálhasogató jelzést, míg mechanikusan ki nem kapcsolja a gazda, vagy az asszony.
De ez, hat agyvelőig hatoló csippanás után elhallgatott.
Ezen kívül, köszönőviszonyban sincs a két hangjelzés egymással és reggel is hiába kerestem a forrást, nem leltem.
Az emeleten, ahonnan a zajt mindhárman hallottuk, nincs az ég egy adta világon semmi, ami csipoghatna, hacsak a számítógép nem önállósította magát, amit ugye nonszensz.Ugye, hogy az?!
Kész, passz, sötét rejtély mi lehetett, így azt sem fogom megtudni miért váltotta ki belőlem azt a páni félelmet, ami úrrá lett rajtam. Talán nem őrülök meg!
A hangra riadtam és iszonyúan féltem, a gyomrom tótágast állt és haladtomban, ahogy a hang forrását kerestem, mindennek nekimentem, nem éreztem mi merre van, hogy honnan jöttem, merre tartok és úgy féltem (tudom, már említettem), mint még életemben soha.
Valahogy eljutottam az erkélyajtóig, azt feltárva, a hideg levegő segített csak, hogy nem lettem rosszul, majd ablaktól ablakig járva kerestem valamitgombafelhőt, vagy, valami bizonyosságot arról, hogy nem csak érzem, de tényleg történt valami borzalmas, valami eget-földet rengető szörnyűség.
Az emeletre, M.-hez is D. ment fel, mert én képtelen lettem volna, a tér- és irányérzékem teljesen oda, csak valahogy jutottam vissza az ágyig. Rázott a hideg, a veríték is kivert és a gyomrom csak gyötört, a félelem meg nagyon nehezen múlt el.
Muszáj még egyszer: még életemben nem féltem ennyire.
Reggelre, ahogy jött, elment.
De tisztelettel, annak aki küldte: ilyenre igényt nem tartok, inkább lőjje ki a semmibe, de nekem ne küldje, tudok enélkül élni,hajaj! köszönöm!
Valóban: csak úgy ragyogtak az aranybarna szemei és a pirospozsgás arca.
Csak, miután leszáltam a buszról kiálltott utánam, hogy ő most fél és bizonytalan kicsit és ahogy távolodott a busz, akkor láttam meg, hogy az ablakon keresztül, ültében is jól látható vállai teljesen csupaszok és tudatosodott bennem, hogy egész idő alatt pucér lehetett, de mert az arcát figyeltem, ezt korábban nem vettem észre...
Két nappal később hírt kaptam: egészséges kisfia született.
Császárral.
Annak a hétfőnek a hajnalán...
Múlt éjjel csipogásra ébredtünk. M. állítja, hogy a füstjelző volt, de annak van egy olyan igen nemes és kedves, ezen kívül baromi hasznos tulajdonsága, hogy ha rendellenességet észlel, addig nem hagyja abba a szőrszálhasogató jelzést, míg mechanikusan ki nem kapcsolja a gazda, vagy az asszony.
De ez, hat agyvelőig hatoló csippanás után elhallgatott.
Ezen kívül, köszönőviszonyban sincs a két hangjelzés egymással és reggel is hiába kerestem a forrást, nem leltem.
Az emeleten, ahonnan a zajt mindhárman hallottuk, nincs az ég egy adta világon semmi, ami csipoghatna, hacsak a számítógép nem önállósította magát, amit ugye nonszensz.
Kész, passz, sötét rejtély mi lehetett, így azt sem fogom megtudni miért váltotta ki belőlem azt a páni félelmet, ami úrrá lett rajtam.
A hangra riadtam és iszonyúan féltem, a gyomrom tótágast állt és haladtomban, ahogy a hang forrását kerestem, mindennek nekimentem, nem éreztem mi merre van, hogy honnan jöttem, merre tartok és úgy féltem (tudom, már említettem), mint még életemben soha.
Valahogy eljutottam az erkélyajtóig, azt feltárva, a hideg levegő segített csak, hogy nem lettem rosszul, majd ablaktól ablakig járva kerestem valamit
Az emeletre, M.-hez is D. ment fel, mert én képtelen lettem volna, a tér- és irányérzékem teljesen oda, csak valahogy jutottam vissza az ágyig. Rázott a hideg, a veríték is kivert és a gyomrom csak gyötört, a félelem meg nagyon nehezen múlt el.
Muszáj még egyszer: még életemben nem féltem ennyire.
Reggelre, ahogy jött, elment.
De tisztelettel, annak aki küldte: ilyenre igényt nem tartok, inkább lőjje ki a semmibe, de nekem ne küldje, tudok enélkül élni,
Lehetne rosszabb is, de...
Nemdohányzóként, egy masszív dohányos egy méteres körzetében létezni, a nap jónéhány órájában, maga a pokol. Kávézik és beszél is. Hozzám.
Ezen kívül egy vígkedélyű emberke, aki egyébként szimpatikuslenne.
Sajnálom magam, igen.
Ezen kívül egy vígkedélyű emberke, aki egyébként szimpatikus
Sajnálom magam, igen.
Donnerstag
Fáradt
vagyok.
Tegnap volt az akkor és ezt most hadd ne magyarázzam.
A fiúk jól vannak, iskolába járnak, eleddig kedvvel és lelkesedéssel -épp e kettő hiányzik belőlem, így csak majd mesélek.
Hogy vidám is legyen itt valami, megmutatom M. mai háziját.
Nem kell magyaráznom (?) :
Tegnap volt az akkor és ezt most hadd ne magyarázzam.
A fiúk jól vannak, iskolába járnak, eleddig kedvvel és lelkesedéssel -épp e kettő hiányzik belőlem, így csak majd mesélek.
Hogy vidám is legyen itt valami, megmutatom M. mai háziját.
Nem kell magyaráznom (?) :
Freitag
Nem!
Hatodikban volt egy barátnőm. Az az igazi, komoly, mindent megbeszélős, reggelre levelet írós, susmogós, vihogós, olyan legjobb barátnős.
Ő azon kevesek egyike volt, akik közül nem ríttam ki. Az osztályom ötödiktől ezen kevesek kivételével, vadidegen volt és a tagjai ki nem állhattak, mert gyakran jártam át a másik osztályba, azokhoz a társaimhoz, akikkel együtt, egy környéken nevelkedtem. (Átjártam? Miután párszor kiszedtek a csihipuhi közepéből, csak az órákat töltöttem a hiv.osztályomban.)
Szóval a hatodik. Év vége felé, egy nap, mikor mellé álltam, a menzára várók kígyózó sorába, ridegen annyit közölt velem, hogy ne is szóljak hozzá, többet nekem köszönni sem fog, legyek szíves máshova állni. A hápogásomra, hogy ezt most miért? csak annyit válaszolt, hogy én tudom mit mondtam... és ahogy ígérte, szóba sem állt velem többet...
Közel három évvel később tudtam meg mi volt a háttérben: egy másik lány, akiről mindenki tudta, hogy fúj rám, a számba adott dolgokat, amikről az én akkori kebelbarátnőmnek tudnia kellett volna, hogy biztosan nem tőlem származnak, lévén, az akkori legcsúnyább kifejezés, amivel valakit illettem az a kuka! volt. (!!!)
...és amiért végigszenvedtétek ezt a négy bekezdést: eddigi életem során sokszor, sokakról hallottam rosszat. Ezek nem feltétlen rosszindulatból hangzottak el, csak ha valaki nem szimpatizált a másikkal, valaki rosszul nyilvánult meg, vagy egyszerűen félreértették egymást, vagy...vagy...
Nekem van olyan ismerősöm, megjegyzem olyan, akit kedvelek és rendszeres kapcsolatot tartok fenn vele, akiről először csak rosszat hallottam.
A hallottak alapján, tán utálkozhattam volna.
Itt, a blogvilágban is volt már, amikor valakiről valaki nem túl kedvező dolgokat mesélt és bevallom, annak ellenére, hogy szimpatizálok a Mesélővel, kíváncsi voltam és olvasgattam kicsit a Témánál és meggyőződésem, hogy az ő beszélgetéseik valamilyen félreértésen csúszhattak el, mert nekem Ő is szimpatikus.
No. .... és most kilépek az oviból, beszélgessünk másról!
Ő azon kevesek egyike volt, akik közül nem ríttam ki. Az osztályom ötödiktől ezen kevesek kivételével, vadidegen volt és a tagjai ki nem állhattak, mert gyakran jártam át a másik osztályba, azokhoz a társaimhoz, akikkel együtt, egy környéken nevelkedtem. (Átjártam? Miután párszor kiszedtek a csihipuhi közepéből, csak az órákat töltöttem a hiv.osztályomban.)
Szóval a hatodik. Év vége felé, egy nap, mikor mellé álltam, a menzára várók kígyózó sorába, ridegen annyit közölt velem, hogy ne is szóljak hozzá, többet nekem köszönni sem fog, legyek szíves máshova állni. A hápogásomra, hogy ezt most miért? csak annyit válaszolt, hogy én tudom mit mondtam... és ahogy ígérte, szóba sem állt velem többet...
Közel három évvel később tudtam meg mi volt a háttérben: egy másik lány, akiről mindenki tudta, hogy fúj rám, a számba adott dolgokat, amikről az én akkori kebelbarátnőmnek tudnia kellett volna, hogy biztosan nem tőlem származnak, lévén, az akkori legcsúnyább kifejezés, amivel valakit illettem az a kuka! volt. (!!!)
...és amiért végigszenvedtétek ezt a négy bekezdést: eddigi életem során sokszor, sokakról hallottam rosszat. Ezek nem feltétlen rosszindulatból hangzottak el, csak ha valaki nem szimpatizált a másikkal, valaki rosszul nyilvánult meg, vagy egyszerűen félreértették egymást, vagy...vagy...
Nekem van olyan ismerősöm, megjegyzem olyan, akit kedvelek és rendszeres kapcsolatot tartok fenn vele, akiről először csak rosszat hallottam.
A hallottak alapján, tán utálkozhattam volna.
Itt, a blogvilágban is volt már, amikor valakiről valaki nem túl kedvező dolgokat mesélt és bevallom, annak ellenére, hogy szimpatizálok a Mesélővel, kíváncsi voltam és olvasgattam kicsit a Témánál és meggyőződésem, hogy az ő beszélgetéseik valamilyen félreértésen csúszhattak el, mert nekem Ő is szimpatikus.
No. .... és most kilépek az oviból, beszélgessünk másról!
Nr. 1
A., első nap (ez nálunk keddre esett), hazaérvén az iskolából megmutogatta az újonnan kapott könyveit, munkafüzeteit* és az első háziját, majd kibökte, hogy ő azt biza nem írja meg.
A miértre megtudtam, hogy csak!
...
Később jött, hogy jól érti-e a feladatott, majd felcsapta a tolltartót és nyelvhegy ajkak közé csippantásával, gondosan megcsinálta, majd bemutatta és elpakolta az immáron elvégzett házit rejtő könyvet.
Másnap, iskola után, orrlógatva mesélte: a tanárnő még csak meg sem nézte, pedig úúúgy szeretett volna egy láttamot kapni a tanár nénitől, a munkája alá!
Balzsamozgattam a kis lelkét...
*Valamennyi ingyenes, a tartomány fizeti, ahogy M.-ét is.
Minden iskolakezdő kap még emellé azonos néven futó támogatást, ami a szülők bevételétől függetlenül 100 peták és a tanév utolsó napjáig igényelhető, ha addig elmaradt volna valamilyen okból. Természetesen csak egyszer igényelhető és bár nem tudom más tartományokban is kapnak-e ilyet a családok, de a követelmény a helyi állandó lakcím, no meg az iskola igazolása csupán.
A miértre megtudtam, hogy csak!
...
Később jött, hogy jól érti-e a feladatott, majd felcsapta a tolltartót és nyelvhegy ajkak közé csippantásával, gondosan megcsinálta, majd bemutatta és elpakolta az immáron elvégzett házit rejtő könyvet.
Másnap, iskola után, orrlógatva mesélte: a tanárnő még csak meg sem nézte, pedig úúúgy szeretett volna egy láttamot kapni a tanár nénitől, a munkája alá!
Balzsamozgattam a kis lelkét...
*Valamennyi ingyenes, a tartomány fizeti, ahogy M.-ét is.
Minden iskolakezdő kap még emellé azonos néven futó támogatást, ami a szülők bevételétől függetlenül 100 peták és a tanév utolsó napjáig igényelhető, ha addig elmaradt volna valamilyen okból. Természetesen csak egyszer igényelhető és bár nem tudom más tartományokban is kapnak-e ilyet a családok, de a követelmény a helyi állandó lakcím, no meg az iskola igazolása csupán.
?
A hétfői tanévnyitó után még beszereztem a füzeteket.
Az előző évekhez hasonlóan a fejetlenség és a káosz leírhatatlan az írószerben.
Változás csak annyiban, hogy már csak derűvel tudtam nézni a küzdőfeleket, ha már segíteni nem tudtam* rajtuk... derűvel, kínomban.
Szegény kis, erre az időszakra felvett, kisegítő eladók rohangálnak a kétségbeesett vásárlók, gyakran az iskolakezdők jószándékú (ugye kinek mi), de még ugyancsak járatlan szülők listáival és néha azonnál tudják adni az adott füzeteket, van, hogy ugyanolyan tanácstalanok, mint a fent nevezettek.
Mit csinálnak ilyenkor a segítséget várók?
Akad, aki hangtalanul és türelemmel kivárja a segíteniakarástól megszédült buzgólkodó végeztét, maga is keresgél, ha menne, de vannak, akik kipirosodott arccal sürgetnek és -most figyeljetek:- üvöltöznek szerencsétlennel, hogy neki még haza kell érnie, mert még nem főzött, egyébként is k.drágák a füzetek, igazán lehetnének ezért a pénzért felkészültebbek és repkednek a kötőszavak az anyázások fék, válogatás nélkül...
A kis pirospozsgás eladósegédeknek jó. Tényleg, mert ők csak a feszültséget, a feléjük irányuló durvaságot érzékelik, de lagalább a szitokszavakat nem értik.
Igen, ide íratott magyar kisdiákok szüleiről mesélek most, akik hangoskodnak és ocsmányságokat vágnak a segítők arcába.
...és én megyek, teszem a dolgom, válogatok, silabizálok egyedül, mert nehogy csak egy pillanatra is felmerüljön, hogy magyar vagyok magam is. Mert, vessetek meg, de ilyenkor szégyellem.
Haragszom is. Az ilyen kedves Hazámfiainak köszönhetjük, nyilván részben, hogy hosszú, nagyon hosszú éven keresztül még a köszönésünket sem fogadták a helyiek. A magyarok voltunk, nem V.-ék.
Hétfőn igyekezetem végezni, kicsit meg is kevert a csetepaté, így kedden vissza kellett mennem, de ugyanaz a család ismét ott volt, meg egy másik. Összebratyiztak, majd harsogva röhögtek az osztrákokon, ill. szidták őket, megjegyzem, a gyerekik jelenlétében.
Elhangzott, hogy idén íratták be a kompániát először osztrák suliba. Volt aki sulikezdő, aztán harmadikos, negyedikesek a többiek és egy hatodikas nagyfiú.
Csak hát, öhm... minek? Miért ide, ha ennyire lenézik a helyieket? A gyerek milyenfelsőbbrendűségi érzéssel megy ezek után ebbe az iskolába?
Jah, hát nem az én dolgom. Megyek, intézem a sajátomat.
*Felmerült bennem, hogy segíthetnék, de tartottam az anyukától, hogy őszinte legyek, pár perc múlva pedig még azt is letagadtam volna, hogy beszéltem valaha magyarul.
Az előző évekhez hasonlóan a fejetlenség és a káosz leírhatatlan az írószerben.
Változás csak annyiban, hogy már csak derűvel tudtam nézni a küzdőfeleket, ha már segíteni nem tudtam* rajtuk... derűvel, kínomban.
Szegény kis, erre az időszakra felvett, kisegítő eladók rohangálnak a kétségbeesett vásárlók, gyakran az iskolakezdők jószándékú (ugye kinek mi), de még ugyancsak járatlan szülők listáival és néha azonnál tudják adni az adott füzeteket, van, hogy ugyanolyan tanácstalanok, mint a fent nevezettek.
Mit csinálnak ilyenkor a segítséget várók?
Akad, aki hangtalanul és türelemmel kivárja a segíteniakarástól megszédült buzgólkodó végeztét, maga is keresgél, ha menne, de vannak, akik kipirosodott arccal sürgetnek és -most figyeljetek:- üvöltöznek szerencsétlennel, hogy neki még haza kell érnie, mert még nem főzött, egyébként is k.drágák a füzetek, igazán lehetnének ezért a pénzért felkészültebbek és repkednek a kötőszavak az anyázások fék, válogatás nélkül...
A kis pirospozsgás eladósegédeknek jó. Tényleg, mert ők csak a feszültséget, a feléjük irányuló durvaságot érzékelik, de lagalább a szitokszavakat nem értik.
Igen, ide íratott magyar kisdiákok szüleiről mesélek most, akik hangoskodnak és ocsmányságokat vágnak a segítők arcába.
...és én megyek, teszem a dolgom, válogatok, silabizálok egyedül, mert nehogy csak egy pillanatra is felmerüljön, hogy magyar vagyok magam is. Mert, vessetek meg, de ilyenkor szégyellem.
Haragszom is. Az ilyen kedves Hazámfiainak köszönhetjük, nyilván részben, hogy hosszú, nagyon hosszú éven keresztül még a köszönésünket sem fogadták a helyiek. A magyarok voltunk, nem V.-ék.
Hétfőn igyekezetem végezni, kicsit meg is kevert a csetepaté, így kedden vissza kellett mennem, de ugyanaz a család ismét ott volt, meg egy másik. Összebratyiztak, majd harsogva röhögtek az osztrákokon, ill. szidták őket, megjegyzem, a gyerekik jelenlétében.
Elhangzott, hogy idén íratták be a kompániát először osztrák suliba. Volt aki sulikezdő, aztán harmadikos, negyedikesek a többiek és egy hatodikas nagyfiú.
Csak hát, öhm... minek? Miért ide, ha ennyire lenézik a helyieket? A gyerek milyen
Jah, hát nem az én dolgom. Megyek, intézem a sajátomat.
*Felmerült bennem, hogy segíthetnék, de tartottam az anyukától, hogy őszinte legyek, pár perc múlva pedig még azt is letagadtam volna, hogy beszéltem valaha magyarul.
Donnerstag
Agyrém Nr.2
Szóval cipőkeresés.
Megtaláltam.
Decens, gyönyörű, fekete, pihepuha bőrből.
Szerelembe esni nem szoktam, de most!
Van még DE :még extra betéttel is evezők kellenének hozzá. Próbáltunk párat, még azt a szőrös, téli talpbetétet is ...az eladó könnyesre röhögte* magát rajtam. Jó, hát úgy akartam azt a cipőt!
4,5-ös. Volt és nagy. Bazinagy.
Holnap délután körülnézek még otthon. Ha akkor sem járok szerencsével, a fekete ruháimat mezítláb fogom hordani. Manapság úgyis divat a csupaszretkes láb. Menő leszek.
Anyám!
*Nincs rá jobb szó.
Megtaláltam.
Decens, gyönyörű, fekete, pihepuha bőrből.
Szerelembe esni nem szoktam, de most!
Van még DE :még extra betéttel is evezők kellenének hozzá. Próbáltunk párat, még azt a szőrös, téli talpbetétet is ...az eladó könnyesre röhögte* magát rajtam. Jó, hát úgy akartam azt a cipőt!
4,5-ös. Volt és nagy. Bazinagy.
Holnap délután körülnézek még otthon. Ha akkor sem járok szerencsével, a fekete ruháimat mezítláb fogom hordani. Manapság úgyis divat a csupasz
Anyám!
*Nincs rá jobb szó.
Agyrém
Ez a cipővásárlás dolog, mint fent.
Feketét keresek.
Bőrt.
A méretemben.
A három dolog, egyszerűen nem jön össze.
Tegnap találtam egy fekete, hasítottbőr bokacsizmát, mega-giga sarokkal, a méretemben.
Nem vettem meg. Egy alkalomra, kétségbeesésből, nem adok 50 petákot egy lábbeliért.
Feketét keresek.
Bőrt.
A méretemben.
A három dolog, egyszerűen nem jön össze.
Tegnap találtam egy fekete, hasítottbőr bokacsizmát, mega-giga sarokkal, a méretemben.
Nem vettem meg. Egy alkalomra, kétségbeesésből, nem adok 50 petákot egy lábbeliért.
Mittwoch
Sonntag
∞
Milyen érdekes, csodálatos az emberi test!
Nézdd meg a bőröd a tenyereden, vagy az ujjaid erezetét -ugyanilyen csak neked van, nincs kettő egyforma. Benne a csontok, izületek, nézdd a hüvelykedet, ami -egészen kivételes módon, a tenyered felé fordul. Tudtad, hogy e képesség hiányában nem tudnál fogni?
A szemed a pupilláddal, az írisszeddel -egyedi ez is.
A szíved a kamrákkal, pitvarokkal, billentyűkkel és a fala -az izmok, ahogy pumpálnak szakadatlan, -magát az életet, az életért.
Most tedd a tenyeredet ide, a mellkasodra! Érzed a dobogást?...hát maga a mellkasodat érzed-e, ahogy emelkedik és süllyed? A tüdőd az, lélegzel. Igen.
Nézdd a fákat! Oxigént termelnek. Nélkülük nem lenne a Földön élet.
Víz nélkül se, nézdd a folyót is! Nézdd meg jól!
Ne csak a fát, ne csak a vizet, az egészet lásd, a körforást, olyan végtelenül egyszerű és olyan elképesztően összetett.
... higgy Darwinnak, de láss tovább: az evolúció önmagában nem magyarázat. Kell lennie valaminek, egy felsőbb hatalomnak -nevezd bárhogy-, ami mindezt Élőlényestől, Földestől, Naprendszerestől, az EGÉSZet megalkotta. Ez a sok egyedi, különleges és megismételhetetlen nem jöhetett létre csak úgy! Véletlenek sorozata, hogy hozhatna létre ennyi csodát?
Nézz az égre, a végtelenbe, a megfoghatatlanba és megmagyarázhatatlanba!
Az emberi elme korlátok közt csapong, de az ott fent végtelen, ahogy a számok is. Érted?
Dehogy, AZT csak sejtheted.
Mert óriás. Felfoghatatlan. Mint maga az élet.
...és egy egészen apró hiba, ezt a hatalmas végtelent is megbillenti. Borul a Világ, az állandó, a biztonság.
Fáj az ember feje, van, hogy meg kell állnia az úton. Olykor látászavarai vannak. Aztán amikor nagyon fáj, akkor is elmegy dolgozni. Talán azt gondolja, nem is olyan nagyon rossz, majd elmúlik, hiszen csak a feje fáj, tán fájt az már máskor is, majd megmutatja később az orvosnak.
Egyik reggel mentőt kell hívni hozzá...
Talán el kellett volna menni ahhoz az orvoshoz. Bár, talán, az sem segített volna.
Senki nem látja át a végtelent.
Nézdd meg a bőröd a tenyereden, vagy az ujjaid erezetét -ugyanilyen csak neked van, nincs kettő egyforma. Benne a csontok, izületek, nézdd a hüvelykedet, ami -egészen kivételes módon, a tenyered felé fordul. Tudtad, hogy e képesség hiányában nem tudnál fogni?
A szemed a pupilláddal, az írisszeddel -egyedi ez is.
A szíved a kamrákkal, pitvarokkal, billentyűkkel és a fala -az izmok, ahogy pumpálnak szakadatlan, -magát az életet, az életért.
Most tedd a tenyeredet ide, a mellkasodra! Érzed a dobogást?...hát maga a mellkasodat érzed-e, ahogy emelkedik és süllyed? A tüdőd az, lélegzel. Igen.
Nézdd a fákat! Oxigént termelnek. Nélkülük nem lenne a Földön élet.
Víz nélkül se, nézdd a folyót is! Nézdd meg jól!
Ne csak a fát, ne csak a vizet, az egészet lásd, a körforást, olyan végtelenül egyszerű és olyan elképesztően összetett.
... higgy Darwinnak, de láss tovább: az evolúció önmagában nem magyarázat. Kell lennie valaminek, egy felsőbb hatalomnak -nevezd bárhogy-, ami mindezt Élőlényestől, Földestől, Naprendszerestől, az EGÉSZet megalkotta. Ez a sok egyedi, különleges és megismételhetetlen nem jöhetett létre csak úgy! Véletlenek sorozata, hogy hozhatna létre ennyi csodát?
Nézz az égre, a végtelenbe, a megfoghatatlanba és megmagyarázhatatlanba!
Az emberi elme korlátok közt csapong, de az ott fent végtelen, ahogy a számok is. Érted?
Dehogy, AZT csak sejtheted.
Mert óriás. Felfoghatatlan. Mint maga az élet.
...és egy egészen apró hiba, ezt a hatalmas végtelent is megbillenti. Borul a Világ, az állandó, a biztonság.
Fáj az ember feje, van, hogy meg kell állnia az úton. Olykor látászavarai vannak. Aztán amikor nagyon fáj, akkor is elmegy dolgozni. Talán azt gondolja, nem is olyan nagyon rossz, majd elmúlik, hiszen csak a feje fáj, tán fájt az már máskor is, majd megmutatja később az orvosnak.
Egyik reggel mentőt kell hívni hozzá...
Talán el kellett volna menni ahhoz az orvoshoz. Bár, talán, az sem segített volna.
Senki nem látja át a végtelent.
Montag
Tisztázzuk előre
A doktorbácsinál is van Wc?
Ez egy nagyon fontos, mondhatni: sarkallatos kérdés.
Megnyugtatta a válasz.
Persze az autóban nincs, ez kicsit aggaszt.
Engem, mert ő erre még nem gondolt.
De talán tíz percig tudja nélkülözni.
Mindenesetre cserealsóval, nadrággal készülök.
Ez egy nagyon fontos, mondhatni: sarkallatos kérdés.
Megnyugtatta a válasz.
Persze az autóban nincs, ez kicsit aggaszt.
Engem, mert ő erre még nem gondolt.
De talán tíz percig tudja nélkülözni.
Mindenesetre cserealsóval, nadrággal készülök.
Az iskolával kapcsolatban, vannak fenntartásaim
Furcsa itt. Az első perctől az volt. Elvárnak és talán követelnek is, de nem tanítanak -mint otthon. Nem úgy. Nem tudom, hogy eleve és mindenhol változott-e meg a tanítás, vagy csak itt állnak másképp hozzá?
Két éve, az első szülőin a tanárnő kihangsúlyozta: a gyerekek nem az iskolában tanulnak meg írni, olvasni és számolni. Hanem otthon. Nem gondoltam persze, hogy majd a tenyeremet a tarkóm mögé rejtve hátradőlök és nézem, ahogy a gyerekeim kiváló eredményeket produkálnak, bólogatok -ügyes vagy fiam és minden megjelenésünkkor a faluban, dülledő mellkassal feszítek: milyen szuperzsenik a gyerekeink.
De az, hogy gyakran két-három sornyi munkát látok csak a német füzetben, vagy egy oldalnyit matekban! A füzet kis méretű, nagy négyzethálós, ennyi feladat semmi egy délelőttre. M. pár perc alatt végez a házival, legyen az olvasás, írás, matemetika, vagy mindjárt mindhárom.
A nagyfiunk pedáns, törekvő és bár a két év alatt akadtak gubancok, mondhatom, hogy mint vaj a késben, úgy halad előre.
A. is ilyen. ...és nem.
Ő nagyon későn (M.-hez viszonyítva) kezdett el beszélni és aztán sem izgatta különösebben a dolog. Most sem.
Németül még csak-csak, de magyarul kusza amit mondd, van, hogy magyarázom: mit mondott éppen:
magyar szavakat használ, de németül gondolkodik.
Ő szófogadó. Ha mondom: késő van, most már pakoljanak össze, ő egy görbe pillantás nélkül megy és teszi, amit kell.
Megtalál mindent, tudja hogy készülnek az ételek, melyik ruháját honnan vegye, a játékait hová tette, a szabályokat, mind a társasokét, mind az itthoniakat ismeri és betartja, de olyan kis ...öhm... vagány.
Felmászik, leugrik, beleül, belelép, feltépi, szétszereli, "megjavítja", átpakolja, (jaj, mit ügyködött mármegint!), megoldja...
Minden gyerek más, mások a gyengéik, erősségeik, a gyerekekkel foglakozni kell, amit a szülő jó szívvel megtesz, de azért megy a kisgyerek iskolába, hogy szakember is okítsa, az elvárt szintet vele elérje, ha többet hoz a diák, továbbképezze, vagy képeztesse. Azt gondoltam, ez így fog működni. Aztán láttam, hogy nem. De hogy ez senkit sem zavar, azt még két év után is, mélységes döbbenettel tapasztalom.
...és hétfőn kezdődik az iskola, ahol bár vannak szabályok, de sok kiskölyök, sokféleképpen értelmezi, mert lazák, igen, a srácok is, meg a szabályok is. Az, hogy a tízórais doboz fölé hajolva egyék meg a szendvicsüket, hogy kézmosás előtte, meg utána, vagy mielőtt kirongyolnak az udvarra, lecserélik a váltócipőt, ezek nem szabályok, ezeket már amúgy is tudják, ennél többet várnék. Pl. órai fegyelmet, vagy hogy ne számítógépes játékkal foglalja le őket a tanár, míg az osztály másik felével dolgozik, hanem addig olvassanak, írjanak, vagy bánom is én fessenek, de könyörgöm: ne játszanak! ...és a tanár, igazán beszélhetne németül, ha már elvárja, hogy németül tanuljon meg írni a diák és ne burgenlandiul...
Majd otthon, hozzáadódik az a plussz, ami az iskolában hiány. -Milyen jó a tanárnak, aki ezzel a gondolattal megy aludni.
Mondom, vannak fenntertásaim.
Két éve, az első szülőin a tanárnő kihangsúlyozta: a gyerekek nem az iskolában tanulnak meg írni, olvasni és számolni. Hanem otthon. Nem gondoltam persze, hogy majd a tenyeremet a tarkóm mögé rejtve hátradőlök és nézem, ahogy a gyerekeim kiváló eredményeket produkálnak, bólogatok -ügyes vagy fiam és minden megjelenésünkkor a faluban, dülledő mellkassal feszítek: milyen szuperzsenik a gyerekeink.
De az, hogy gyakran két-három sornyi munkát látok csak a német füzetben, vagy egy oldalnyit matekban! A füzet kis méretű, nagy négyzethálós, ennyi feladat semmi egy délelőttre. M. pár perc alatt végez a házival, legyen az olvasás, írás, matemetika, vagy mindjárt mindhárom.
A nagyfiunk pedáns, törekvő és bár a két év alatt akadtak gubancok, mondhatom, hogy mint vaj a késben, úgy halad előre.
A. is ilyen. ...és nem.
Ő nagyon későn (M.-hez viszonyítva) kezdett el beszélni és aztán sem izgatta különösebben a dolog. Most sem.
Németül még csak-csak, de magyarul kusza amit mondd, van, hogy magyarázom: mit mondott éppen:
magyar szavakat használ, de németül gondolkodik.
Ő szófogadó. Ha mondom: késő van, most már pakoljanak össze, ő egy görbe pillantás nélkül megy és teszi, amit kell.
Megtalál mindent, tudja hogy készülnek az ételek, melyik ruháját honnan vegye, a játékait hová tette, a szabályokat, mind a társasokét, mind az itthoniakat ismeri és betartja, de olyan kis ...öhm... vagány.
Felmászik, leugrik, beleül, belelép, feltépi, szétszereli, "megjavítja", átpakolja, (jaj, mit ügyködött mármegint!), megoldja...
Minden gyerek más, mások a gyengéik, erősségeik, a gyerekekkel foglakozni kell, amit a szülő jó szívvel megtesz, de azért megy a kisgyerek iskolába, hogy szakember is okítsa, az elvárt szintet vele elérje, ha többet hoz a diák, továbbképezze, vagy képeztesse. Azt gondoltam, ez így fog működni. Aztán láttam, hogy nem. De hogy ez senkit sem zavar, azt még két év után is, mélységes döbbenettel tapasztalom.
...és hétfőn kezdődik az iskola, ahol bár vannak szabályok, de sok kiskölyök, sokféleképpen értelmezi, mert lazák, igen, a srácok is, meg a szabályok is. Az, hogy a tízórais doboz fölé hajolva egyék meg a szendvicsüket, hogy kézmosás előtte, meg utána, vagy mielőtt kirongyolnak az udvarra, lecserélik a váltócipőt, ezek nem szabályok, ezeket már amúgy is tudják, ennél többet várnék. Pl. órai fegyelmet, vagy hogy ne számítógépes játékkal foglalja le őket a tanár, míg az osztály másik felével dolgozik, hanem addig olvassanak, írjanak, vagy bánom is én fessenek, de könyörgöm: ne játszanak! ...és a tanár, igazán beszélhetne németül, ha már elvárja, hogy németül tanuljon meg írni a diák és ne burgenlandiul...
Majd otthon, hozzáadódik az a plussz, ami az iskolában hiány. -Milyen jó a tanárnak, aki ezzel a gondolattal megy aludni.
Mondom, vannak fenntertásaim.
Samstag
E hét
Fura egy világ ez, gépek figyelnek és diktálnak.
Donnerstag
A rendszer
Nem szólhatok, ill de, épp csak eltűnik (... Anyusnál, és Marlennél...)
ami -igazatok van: vicces.
(Múlt héten Martine is jelezte, hogy egy hozzászólása eltűnt innen. )
De mikor a kezelőpultomon nem látom az olvasott blogok listáját, friss bejegyzéseit, csak a sajátjaimat, arra már jelzőt sem találok.
...és újfent köddé vált az olvasók listája.
Ha mindez nem lenne elég, elmesélem, hogy pár napja beugratott a rendszer és meg kellett adnom a számomat, vagy nem fértem volna hozzá a blogjaimoz, a levelezésemhez.
Valakinél, hasonló?
ami -igazatok van: vicces.
(Múlt héten Martine is jelezte, hogy egy hozzászólása eltűnt innen. )
De mikor a kezelőpultomon nem látom az olvasott blogok listáját, friss bejegyzéseit, csak a sajátjaimat, arra már jelzőt sem találok.
...és újfent köddé vált az olvasók listája.
Ha mindez nem lenne elég, elmesélem, hogy pár napja beugratott a rendszer és meg kellett adnom a számomat, vagy nem fértem volna hozzá a blogjaimoz, a levelezésemhez.
Valakinél, hasonló?
Még
kikívánkozik belőlem:
azért örülök olyan nagyon és különösen, a hamarosan bekövetkező és megjegyzem: megváltó, délelőttök csöndjének, mert már hideglelést kapok a Mikulás, mikulás..., ill a Kis karácsony, nagy karácsony... kezdetű daloktól.
Köszönöm a figyelmet!
azért örülök olyan nagyon és különösen, a hamarosan bekövetkező és megjegyzem: megváltó, délelőttök csöndjének, mert már hideglelést kapok a Mikulás, mikulás..., ill a Kis karácsony, nagy karácsony... kezdetű daloktól.
Köszönöm a figyelmet!
10 nap
és indul a mandula.
Egyelőre még nem remegnek a térdeim, vagy ilyes -már a felkészületlenségünket illetően: az iskolatáskákon és pár rajzórára előírt felszerelésen kívül, még semmit nem vettünk, ha a hét elején véletlen utunkba kerülő edzőcipőket nem említem, bár áldom a szerencsénket: fehér talpúak és leértékelve árválkodtak a polcon, az eladó szerint˙(a három sávos) kifutó modelljei, de ez egyikünket sem zavarta, lévén, hogy szuper-kényelmesek, bónuszént még jól is néznek ki.
Az elsősünk még hiányos listáját ugyan a tanévzárón megkaptuk, de M.-ét még nem, lévén az új tanár személye és igényei is ismeretlenek voltak még, ahogy azóta is, mind a mai napig.
Mindkét előző év tanévnyitóján kaptunk a helyi írószerben beváltható, kedvezményre jogosító kártyákat, így A.-nak sem vettem még meg a füzeteket, borítókat, mappákat, rajzlapíveket, stb.... Szeretem (?) az izgalmakat, majd hétfőn a kuponokkal, olcsóbban.
D. azt mondta, itthon lesz*, így reális esélyt látok rá, hogy a feliratozással is végzek majd éjfél előtt...
M. táskáját szántam A.-nak, de szerncsétlen mód, az utolsó hónapban, kizuhant a járműből** és eltörött a talpa, majdhogynem a bélés tartotta aztán a tanszereket, de valahogy az úrfi-táska kombó kihúzta az év végéig így is.
Apropó buszsofőr: ha a déli kisvárosba megyünk, érintjük az iskolabusz vonalát. Egy ilyen alkalommal, az egyik kereszteződésbe érve mesélte M., hogy a Tante P., itt a gyerekeket kérdi jön-e valami? és a srácok nemleges válasza esetén, mereven előre nézve, a sebesség csökkentése nélkül, egyszerűen továbbhajt...
A fiam szerint nagyon cool! -hát nem tudom...
*Igaz, tavaly is azt mondta...
**M. csak mert mindig óvatos, azért nem zuhant ki a táska után...
Egyelőre még nem remegnek a térdeim, vagy ilyes -már a felkészületlenségünket illetően: az iskolatáskákon és pár rajzórára előírt felszerelésen kívül, még semmit nem vettünk, ha a hét elején véletlen utunkba kerülő edzőcipőket nem említem, bár áldom a szerencsénket: fehér talpúak és leértékelve árválkodtak a polcon, az eladó szerint˙(a három sávos) kifutó modelljei, de ez egyikünket sem zavarta, lévén, hogy szuper-kényelmesek, bónuszént még jól is néznek ki.
Az elsősünk még hiányos listáját ugyan a tanévzárón megkaptuk, de M.-ét még nem, lévén az új tanár személye és igényei is ismeretlenek voltak még, ahogy azóta is, mind a mai napig.
Mindkét előző év tanévnyitóján kaptunk a helyi írószerben beváltható, kedvezményre jogosító kártyákat, így A.-nak sem vettem még meg a füzeteket, borítókat, mappákat, rajzlapíveket, stb.... Szeretem (?) az izgalmakat, majd hétfőn a kuponokkal, olcsóbban.
D. azt mondta, itthon lesz*, így reális esélyt látok rá, hogy a feliratozással is végzek majd éjfél előtt...
M. táskáját szántam A.-nak, de szerncsétlen mód, az utolsó hónapban, kizuhant a járműből** és eltörött a talpa, majdhogynem a bélés tartotta aztán a tanszereket, de valahogy az úrfi-táska kombó kihúzta az év végéig így is.
A fiam szerint nagyon cool! -hát nem tudom...
*Igaz, tavaly is azt mondta...
**M. csak mert mindig óvatos, azért nem zuhant ki a táska után...
Mittwoch
Nem tudom, hogy van ez,
de engem mindig, mindenhol megtalálnak A kérdéssel.
Azzal, aminek elvileg a kérdezőnek kellene, hogy kellemetlen legyen, mert a kérdést feltette, nem nekem, hogy válaszolnom kell.
Még ott, az iskolában beszélgettünk egy kicsit, míg vártunk a későkre, majd névsorolvasás és rövid bemutatkozás - az ilyenkor szokásos ceremóniával. A bemutatkozást igyekeztem rövidre fogni, a lényeget említeni, akit érdekel, az úgyis tudja, ahogy magam is róla, hogy mi, hány, merre, meddig?
Említettem, hol végeztem, mikor költöztünk ki, hogy összeházasodtunk és született két fiunk, majd azt, hogy a férjem vállalkozásában dolgozok. Szevasz.
De volt, aki kérdezett, és a harmadik kérdés, inkább egy kijelentés volt az egyik tanárunk részéről: hogy a férjem vállalkozóként, jóóó gazdag lehet, majd hatásszünet, síri csend és kérdő tekintetek, mire azt találtam mondani, amit anno, két éve M.-el is begyakoroltattam*: két nagyszerű fia van, már hogy a csudába ne lenne gazdag?
*Két éve készült el a házunk, előtte egy több, mint 150 éves parasztházban laktunk. Nyáron hideg volt, télen meg pokoli hideg (oximoron, tudom.). Az ablakok szeleltek, a falakat gyakran fertőtleníteni kellett, óriási pára volt, küzdöttünk vele tíz kerek évig. Érdekes, akkor nem kérdezett senki hasonlót, akkor még csórikámék voltunk, a magyarok ABBÓL a házból -az itteniek szerint, az otthoniak nem tudom mit gondoltak.
Emlékszem, munkából hazaérve a kevesebb mint tíz fokos házban, először be kellett fűtenem a fatüzelésű kályhákba, ha nem voltam résen, a másikból ömlött a füst, mert egy kémény volt, én meg ügyetlen, persze központi fűtés nem volt és csak a konyha, fürdő, háló volt rendbe téve, ott éltünk és fagyoskodtunk, mert egy évben, átlag kilenc hónapig tartott a fűtésszezon.
Szóval befűtöttem és mire végeztem a főzéssel, arra tudtam levenni a nagykabátot, a kezeim ellilultak és meggémberedtek a hidegtől.
M.-el a pocakomban már jobb volt a helyzet, (3 évvel később) még egy szoba elkészült és kiépítésre került a központifűtés, ami továbbra is fatüzelésű volt és a nyílászárókat is hiába cseréltük le, a falak olyan ramaty állapotban voltak, hogy fűthettünk folyamatosan, akkor is csak fáztunk. (M. érkezése után, az ő szobájában külön kellett trükközni, hogy neki jó legyen.) Éjszaka többször keltem a fűtés miatt, hogy legalább 15 fok alá nem menjen reggelre a hőmérséklet.
Rengeteget fáztam abban a házban.
A nyolcadik évben meghirdette D. a házat. Két év gyomorgörcs következett: volt, aki spajszerrel le akarta verni a fürdőben a csempét, hogy megnézze mi van alatta; volt aki a cipőlevétel miatt nem volt hajlandó bejönni és szintén volt, aki azért nem nézte meg a házat, mert a borjú nagyságú, marmagasságig sáros kutyáját nem engedtem be, a kisgyerekeim mellé... ráadásul mindezt és javarészt D. távollétében, a két gyerkővel, de mégis egyedül.
Végül olyan embereknek adtuk el, akiknek az elején biztos nem adtuk volna, mert itt, ebben a faluban akartunk maradni... ahogy tettük is.
Alig pár hónap alatt elkészült a ház, M. elkezdte a sulit, ahol a kis társai folyton azt kérdezgették tőle, hogy mennyire nagyon vagyunk gazdagok?
Nyilván a kedves falubéliek kitárgyalták, hogy itt ez a külföldi család, akik ABBAN a régi házban éltek olyan nagyon sokáig, majd fél év alatt felépítettek egy házat, hát ezt hogy? Biztos gazdagok...
Pfff!
...hát nem és úgy, hogy készültünk az újra és csak annyit költöttünk a régire, amit muszáj volt. A hosszú évek alatt, a saját igényeinket figyelembe véve megterveztük, majd a két kezünkkel felépítettük a házat. ...és még nincs is kész.
Az elmúlt két évben, folyamatosan történt, történik valami, például húsvétkor készült el a kandalló, amivel az egész házat fűtjük és melegvizet is termelünk (az elektromos fűtés helyett, mert ez ugye olcsóbb, bár kis energiafelhasználású a ház, de mégsem mindegy.)
Odakint még katasztrofális a helyzet, az alapásából visszamaradt földhalmok még érintetlenek, terasz csak papíron, szép udvar meg a jövőben.
Azzal, aminek elvileg a kérdezőnek kellene, hogy kellemetlen legyen, mert a kérdést feltette, nem nekem, hogy válaszolnom kell.
Még ott, az iskolában beszélgettünk egy kicsit, míg vártunk a későkre, majd névsorolvasás és rövid bemutatkozás - az ilyenkor szokásos ceremóniával. A bemutatkozást igyekeztem rövidre fogni, a lényeget említeni, akit érdekel, az úgyis tudja, ahogy magam is róla, hogy mi, hány, merre, meddig?
Említettem, hol végeztem, mikor költöztünk ki, hogy összeházasodtunk és született két fiunk, majd azt, hogy a férjem vállalkozásában dolgozok. Szevasz.
De volt, aki kérdezett, és a harmadik kérdés, inkább egy kijelentés volt az egyik tanárunk részéről: hogy a férjem vállalkozóként, jóóó gazdag lehet, majd hatásszünet, síri csend és kérdő tekintetek, mire azt találtam mondani, amit anno, két éve M.-el is begyakoroltattam*: két nagyszerű fia van, már hogy a csudába ne lenne gazdag?
*Két éve készült el a házunk, előtte egy több, mint 150 éves parasztházban laktunk. Nyáron hideg volt, télen meg pokoli hideg (oximoron, tudom.). Az ablakok szeleltek, a falakat gyakran fertőtleníteni kellett, óriási pára volt, küzdöttünk vele tíz kerek évig. Érdekes, akkor nem kérdezett senki hasonlót, akkor még csórikámék voltunk, a magyarok ABBÓL a házból -az itteniek szerint, az otthoniak nem tudom mit gondoltak.
Emlékszem, munkából hazaérve a kevesebb mint tíz fokos házban, először be kellett fűtenem a fatüzelésű kályhákba, ha nem voltam résen, a másikból ömlött a füst, mert egy kémény volt, én meg ügyetlen, persze központi fűtés nem volt és csak a konyha, fürdő, háló volt rendbe téve, ott éltünk és fagyoskodtunk, mert egy évben, átlag kilenc hónapig tartott a fűtésszezon.
Szóval befűtöttem és mire végeztem a főzéssel, arra tudtam levenni a nagykabátot, a kezeim ellilultak és meggémberedtek a hidegtől.
M.-el a pocakomban már jobb volt a helyzet, (3 évvel később) még egy szoba elkészült és kiépítésre került a központifűtés, ami továbbra is fatüzelésű volt és a nyílászárókat is hiába cseréltük le, a falak olyan ramaty állapotban voltak, hogy fűthettünk folyamatosan, akkor is csak fáztunk. (M. érkezése után, az ő szobájában külön kellett trükközni, hogy neki jó legyen.) Éjszaka többször keltem a fűtés miatt, hogy legalább 15 fok alá nem menjen reggelre a hőmérséklet.
Rengeteget fáztam abban a házban.
A nyolcadik évben meghirdette D. a házat. Két év gyomorgörcs következett: volt, aki spajszerrel le akarta verni a fürdőben a csempét, hogy megnézze mi van alatta; volt aki a cipőlevétel miatt nem volt hajlandó bejönni és szintén volt, aki azért nem nézte meg a házat, mert a borjú nagyságú, marmagasságig sáros kutyáját nem engedtem be, a kisgyerekeim mellé... ráadásul mindezt és javarészt D. távollétében, a két gyerkővel, de mégis egyedül.
Végül olyan embereknek adtuk el, akiknek az elején biztos nem adtuk volna, mert itt, ebben a faluban akartunk maradni... ahogy tettük is.
Alig pár hónap alatt elkészült a ház, M. elkezdte a sulit, ahol a kis társai folyton azt kérdezgették tőle, hogy mennyire nagyon vagyunk gazdagok?
Nyilván a kedves falubéliek kitárgyalták, hogy itt ez a külföldi család, akik ABBAN a régi házban éltek olyan nagyon sokáig, majd fél év alatt felépítettek egy házat, hát ezt hogy? Biztos gazdagok...
Pfff!
...hát nem és úgy, hogy készültünk az újra és csak annyit költöttünk a régire, amit muszáj volt. A hosszú évek alatt, a saját igényeinket figyelembe véve megterveztük, majd a két kezünkkel felépítettük a házat. ...és még nincs is kész.
Az elmúlt két évben, folyamatosan történt, történik valami, például húsvétkor készült el a kandalló, amivel az egész házat fűtjük és melegvizet is termelünk (az elektromos fűtés helyett, mert ez ugye olcsóbb, bár kis energiafelhasználású a ház, de mégsem mindegy.)
Odakint még katasztrofális a helyzet, az alapásából visszamaradt földhalmok még érintetlenek, terasz csak papíron, szép udvar meg a jövőben.
Abonnieren
Posts (Atom)