Annyit

görcsöltem ( gondolkodtam ) a blog újranyitásán, ill. azon, hogy hogyan lehetne a nem kívánt olvasók tudta nélkül újra megnyitni valamilyen trükkel, amivel a régi olvasókat is visszakaphatnám.
Blog exportálása, URL átírása, amik játszottak volna. Mindkét esetben el kellett volna tüntetnem az összes eddig megosztott fotót, pár bejegyzést visszarakni piszkozatba és szólni a már visszataláltaknak, hogy merre is vagyok éppen, ill. azokat is értesíteni, aki voltak olyan kedvesek és kiraktak az oldalsávjukba.
Brrr. Macerás.
Marad, ahogy van.

Holtfáradt

Esténként kérem a telefonját, az éppen olvasott könyvét, amit szépen lent is hagy ( kivéve, ha valahogy mégis felcsempészi ), de így is matat, hallom, hogy fiókot nyit és lök vissza, ki és betolja a székét, meg lépked, keresgél...
Este tízkor még nem alszik én meg mint a bolygó hollandi mászkálok fel, hogy mi a baj, tán nyugtalanítja valami, hát tessék aludni, istenkém, borzasztó fáradt lesz holnap... blablabla...
Nem és nem, nem alszik.
Szedjem el a ceruzáit, el a papírjait és az összes könyvét a polcairól?
Mertmostmeg rajzol esténként, vagy olvas - igen, erről nehezen mond le, de reggel olyan piszok fáradt!
Üljek mellette, míg elalszik? Pakoljam ki csont üresre a szobáját? Mozogjon többet? - Ez képtelenség.
Már számtalan hegyibeszédet tartottam, érti is, hogyne értené, legkésőbb az első nagyokat pislogó hajnalon megértette, mindannyiszor le is teszi a nagyesküt, mégis mindig van valami, ami nem hagyja nyugodni, mert még ezt, meg még azt...

D. vett ÚJ autót ( még kedden )

Ma a rendszámot is sikerült elintézni -itt a személyé a rendszám, nem autótartozék*-, ahogy megláttam a táblát, neve is lett az autónak az utolsó két karakter után, béka.
Jah, 12 éves.





*persze volt rendszámunk, ami a szűrke villámhaverrel most oda lett - mióta az hozzánk került, bevezették az EU-s rendszámtáblát, amit most kénytelenek voltunk lecserélni.

Hamvaiból

Ma felraktam az öreghavert egy -itt közismert- hirdetőoldalra, hogy eladjuk.
Azóta folyamatosan hívják D.-t az érdeklődők, sokan. Ettől emberem elbizonytalanodott: tán mégsem kellene eladni. Veszünk egy motort kevesebb km-rel a vénhaver összértékének másfélszereséért és még elmehet, akár évekig is. Minden meg van hozzá, felnistől téligumik, tetőcsomagtartó, mittudoménmi. Ilyen megbízható autónk nem volt eddig, nyilván nem is lesz többet -amit az újakról hallunk mostanság, ehhh!- talán mégis meg kellene tartani.

Áááááááááááááááááááá!

Ma reggel Magyarhonban meglátogattam, kipakoltam: levettem a rendszámot, elhoztam a forgalmit, kivettem a kabalát, a plédet, a mentőmellényt, meg minden egyéb személyes vackeszt és csak azért nem bőgtem hazáig, mert félúton igazoltattak, meg megszondáztattak -bemondásos alapon nem hitték, hogy nem iszom-...

Szédületesen

alacsony ma a vérnyomásom. Eddig kétszer voltam ájulásközeli állapotban. -Tudom, miről beszélek.
Ha megállt a szoba, el is mesélem.

Tobzódunk a nevezetes napokban

...és egy fájdalmasan őszinte, lapozható (online)könyv a Földünkről. 
Hogy mit teszünk, mit tettünk vele.

( https://populationspeakout.org/the-book/view-book/ )

Maholnap húsz

Már kisgyerekként alig vártam, hogy jogosítványom legyen, de kiskamaszként -még látom a kifejezést apám arcán, ahogy mondta- folyton azt hallottam, ne vágyjak már rá annyira, inkább teher az mint öröm, hiszen a sofőr egyik lába a börtönben, másik a temetőben... Így meg sem igen lepődtem, mikor mehettem volna a képzésre, nem engedtek, pénzt, nem kaptam rá, hiába érveltem. Már saját kereste pénzből, érettségi után a nyáron iratkoztam be és tettem le őszig az engedélyt.
Kissé formabontó módon, autóval mentem a jogsimért ( egy ilyen vétség vajon mennyi idő után évül el? Elévül egyeltalán? ), mert D. autóját a szerelőtől, két órával korábban kellett elhozni, szóval nem a vagányságom, csak a véletlen hozta így. Ettől persze igen vagesznek éreztem magam és ha mesélném, az autószerelős részt nem említem, ha lehet.
Másnap már jöttem ki D.-ért Ausztriába, majd alig egy hetes papírokkal az autópályán döngettem anyuval az anyósülésen,  míg ő a combomat szorongatva és bőszen bizonygatva, hogy ő nem fél ugyan, bízik bennem, de a sebességhatárt mégsem kellene átlépni, azért büntetnek ugyanis... 
Imádok vezetni.
Bár a 2001-es balesetem után ( rutintalanság, elkaptam a kormányt - az autó gyorshalált halt ), napokig gondolni sem akartam vezetésre és lehet nem is teszem soha többet, ha D. nem tuszkol volán mögé és kényszerít.


...csak mert M. kérdezget folyton, hogy mikor lehet, hány éves kortól, milyen az elméleti (drága) és a gyakorlati (szintén) vizsga...
Mikor lett ekkora fiam?  Kéremszépen, csak most vizsgáztam, alig húsz éve! ( Hö )

Helyesek ezek a Google megemlékezések

Ugye 81 éve, 1934-ben készült egy fotó, az előző évi észlelést megerősítendő...
Erre emlékeznek ma.

Az a rettenetes hír

a múlt hétvégén történetkről.
Ha nem a szülővárosom lett volna a helyszín, akkor is felkavaró lenne.
Őrület.

Kalap-kabát-csengettek

Most beszéltünk nagydével, ő előtte a szerelővel.
Semmi meglepő, csak fájdalmas - fene a szentimentalizmusomba - az öreg haver megpihent.
De hülye vagyok, képes vagyok bőgni!

Már hétfőn

megírni, legalább mutatni szerettem volna a vasárnapi eseményeket. De aznap, kötelessége teljesítése közben térdre esett a drága, már 14 éve hű társam - lehet ki is múlt, de ezt még nem írom, mert láttuk már főnixként, hamvaiból újjáéledni.
Gyászolom az öreget, így nincs is kedem írni, de mutatom a vasárnap egy szeletét:

Mai jó hír

Miszerint kezdődik a szezon...

Durván megvágtam

de csak, mert olyan nagyon tetszik az a tekintet. A kép mai, Őszentsége, a Dalai Lama Japán körútján készült.

https://www.facebook.com/DalaiLama?fref=photo

Rendhagyó módon a -tavaly fényképezett- gólyákkal

A kétségbeesés szól belőlem

Reggel az este elindítani elfelejtett mosogatógéppel jártam rosszul, nem nagy ügy, csak mint kiderült a m.tabletta a csomagolásával nem mosogat, a tabletta meg nem a műínyagos szemétbe való.
Aztán a maradékot a kissebb edénybe lapátolás közben jöttem rá, hogy a mennyiség egyszeri étkezésnek felel meg, de így már, az elmosogatandó lábasok száma az egy helyett kettő.

A mai elmeroggyantságomnak is van gyökere.
Egy éve, hogy regisztráltam és megváltottam a kézműves bigyóimnak egy domaint. Az oroszlánrészét, a felelősséget Á. (Á., aki nem azonos a nyolcévesemmel ), vitte a vállán, ő a szakértő nálunk, meg ő tud úgy angolul, ahogy kell. Akkor átbeszéltük mit kaptam az éves díjért, aztán nekiestem, farigcsáltam és jópár hét után kész is volt a design, vele a honlap. Elégedetten hátradőltem.
Kicsit több mint két hete újra megváltottam a domain-nevet, a boldogságom, vele az elégedettségem határtalan. Aztán jött a levél, 31-éig marad a felület, de ha a felületkezelőt nem váltom meg, törlik, némi haladék után, de attól még sz.rban vagyok, mert 10-éig van időm. A díj, közel 80p€ták. Egy évre.

Most sürgősen keresnem kell egy kezelőfelületet, ahol működtethetem az oldalt, ahova vihetem a két évre megváltott domainemet, ami kevesebb, jóval kevesebb mint a fent megnevezett összeg és ha még kívánhatok: valahogy a farigcsálás után, még normálisan is nézhet ki.
Van B terv. Megváltom közel nyolc p€tákért egy hónapra a felületet és addig csak találok megfelelőt. Ugye.

Minden javaslat, tapasztalat jól jön. Kicsit segítsen legyen szíves, aki tud!
Köszönöm!

Névnapja van

Noha nem írtam le ide (a másikba pláne) a nevét - nem titok, épp csak nem akartam, hogy megtaláljanak általa, hát nem nevezem meg most sem.
Nem is ünnepeljük különösebben, puszit kapott ma is, jobbról és balról, jól meg is szeretgettem, de nincs meglepi, nincs torta, meg nem tudom micsoda.
Ragyogó képpel kérdezte, hogy kap-e valamit...
Mondtam, a neve volt az első meglepi, amit életében kapott, ma érje be ezzel.

Most magát élteti kint az ugrálóban. A nevétől visszhangzik a falu.

Szolgálati

...alul, a kommenteknél, Ti milyen feliratot láttok?
1 . Keine Kommentare
2 . hozzá-m-szólás

Itt van ez a batár nagy

takaró én meg egyedül alatta.
Most nem azt mondom, hogy gyertek, kaptok kávét / teát / karamellát / meg minden említettet, csak gyertek -este nyolc után mint a kisujjam olyan egyedül vagyok- mert hogy venné az ki magát!

De mondom, meggondoltam, gyertek és majd táncolunk az asztal tetején, reggelig!
Vagy amíg kitart a koffein...

Hello

Kép a netről, és én firkáltam össze.