mindenre elszánt

Az ember írtja a gazt ha termelni akar, ám legyen, ezzel jár. Kapál, tép, törölgeti a jól fejlett cseppeket a homlokáról, ha este ment ki a bögölyök harapása nyomán ugrál a fájdalomtól, zuhanyzás után kenegeti a piros, izzó duzzanatokat a testén, hiszen ezzel jár a kertészkedés.
Ékelni kell a kapát, újra és újra fel- és letekerni a slagot, kötözni, fattyazni a paradicsomot, terelgetni az uborkát, feltöltögetni a póré sorát, időben leszedni a kaprot ( még mielőtt az aprónép lelegeli ), összeszedni a csigákat, elűzni a hangyákat, a rezgő pocokriasztót mindig máshova rakni...
és megint, újra és újra a fárasztó hajolgatós tépés, mert idén ismét kedvez az időjárás a gaz gaznak.
Ma reggel szedhettem volna a szépséges ökörszív-paradicsomot, de ami beérett, az a földön hevert mire mentem, megrágva.
Szerintem a nyúl volt.
Merthát, mi más?
Ennek zokogó A. és nyúlpaprikás lesz a vége.

számokban

ilyen már volt 1szer
nézzük csak,

1 torta
10 gyertya, ami 10 év, ugye
1 tál grillezett borda, 1 kazal sültkrumplival, mert az ünnepelt így kívánta
aztán van itt 16 évnyi házasságban töltött közös kenyerezés, ami hihetetlen ( 16! )
és 19 év, azóta vagyunk MI, mi ( mi? )
talán volt veszekedés is, de ezt nem számoltam
ahogy a jó dolgokat sem, ami biztos: hogy sok volt és van is, mert ennyi év után is jó
4 mosolygós, kedves arc, de együtt csak napnyugtával, mert az 1-ik még közel 200km-re innen

neked pedig, kedves olvasó, 1 nagy ölelés, mert vagy és mert olyan határtalanul szentimentálisboldog vagyok ma

gyertyafújós

Feketeerdőt kért, ami már kisújból megy és talán nem bánom meg, hogy ezt le mertem írni így előre.

Már elújságoltam, hogy gimnazista lett ő is, kiderülhetett, hogy oda, meg vissza vagyok érte, mint egyébként mindenki, olyan ártatlan angyali képe van mindenkit megvesz magának.
A nyáriszünetet eddig szívszaggató sóhajtozással töltötte. Unatkozik. ( ??? )

Viselkedni is tud, mindenkit elkápráztat idegenben, minket is, közben idehaza pimasz ördögfiók.
Megszállott kosaras, viszont újabban, egész pontosan az EB kezdetére datálható a fociimádata: még stoplist és fan-pólót is vett a zsebpénzéből, pedig eddig abból egy petákot ki nem adott volna.
Biciklin közveszélyes sebesség-megszállott, így kivácsian várom mihez kezd a deszkával amit nemrég rendeltem nem szülinapra, de meglepetésnek.
A vizet imádja, le sem tagadhatná, hogy vízben született, úszik halmódjára és legkönnyebben a kádból is leeresztéses módszerrel csalogatható ki.
Pocsék evő lett a valamikori vegán kisfiúból, szinte semmit nem eszik meg kritizálás, finnyogás nélkül, talán a hamburgeren, kapron és az uborkán kívül.
Családi berkekben Mauglinak hívjuk vagy Ferkelnek ( malac ), ezt nem is magyarázom*, csak feljegyzem, leginkább magamnak.

Őrülten akaratos, ajtócsapkodós, krokodilkönnyeket hullató kiskamasz.

A tortán a gyertyák száma 10 lesz.



*utál fürödni, minden tagja kék, zöld, vagy lila, esetenként sebes, vastagon, amit lefejeget, emígyen soha el nem tűnik, vagy nyoma marad... ehh!

kiskamasz, kontra pakolás

Szólítsd fel rendrakásra. Ismered. Töktuti, hogy nagy ívben tesz rá, esetleg rádcsapja az ajtót, vagy csak órákig morog, mert már megint nem tudod békén hagyni, meg vakáció, meg neki is kijár a nyugalom,... vastagonfüstölgő-blablabla.

De azt is mondhatod, hogy felhúzod a tojásórát tíz percre, addig pakoljon el annyit, amennyit tud.
Micsoda? Jah, hát tíz percet még fejen állva is kibír, zokszó nélkül pakol és hiába szólsz fel háromszor -nem túl hangosan- figyelmeztetni, vége a hányattatásainak, lejárt az idő, ő akkor sem hagyja abba, mert a testvére is pakol a szomszéd szobában és hallja, hogy még nem hagyta abba, ezért ő sem, mert a versenyszellem...

További tíz perc múltán mindkét szoba fiókostól, szekrénypolcostól rendben.
És állati büszke magára mindkettő.

kezdődik

Magyarország felől jött, mert egyik emberének az autója beadta a kulcsot, nem tudott hétfőn  kijönni dolgozni, így ő is hozta, meg vitte.
Ahogy mondtam onnan jött, a határon megállította az osztrák rendőr, aki bekukkantva az autóba, a szerszámok felé bökve megkérdezte, hogy ez mind saját, vagy úgy lopta.

Hogy lopta-e a szerszámokat.  

Mindezt arrogáns, lekezelő stílusban kérdezte, az osztrák autót vezető, német útlevelet nyújtó férjemtől azután, hogy előzőleg már udvariasan válaszolt a foghegyről odaköpött kérdésre: hol lakik.