Életünk szereplői (pluszok és mínuszok)

Például a nénike itt a faluban. Ősszel az ő fiához jár a környékről mind, aki tehéntrágyát szeretne és 10 pEtákért annyit hozhat, amennyi 100négyzetméteres kertbe több mint elég.
A gazda épp úton volt, a néni otthon. Míg D. felpakolt, addig ő kérdezett...   D.-nek nem kellett fizetni, legalábbis nem bankóval -ugye.

Aztán az áldott és szidott autószerelőnk, aki remekül dolgozik, jó emberei is vannak, csak mindig túlvállalja magát, te meg várhatod mikor kapod vissza a járgányt. Bár ezt is lehet fokozni, lévén, hogy semmilyen információt nem kapsz addig, míg el nem készült, ugyanis mindaddig nem fogadja a hívásodat, míg kész nincs a munkával...   D. most is romokban. (Szombat óta nem hallottunk a fehér villámhaver hogylétéről, egy fia hangot sem.)

Vagy a jelenlegi megbízója D.-nek, aki kölcsönadta az autóját, mert ragaszkodik a személyéhez és a munkájához.

A szomszédasszonyom, aki elkapott a lámpás ünnepségen csütörtök este, hogy én milyen sütit hoztam? (Kegyetlenerős tájszólással.) Mondtam, hogy kalácsot (Milchbrot). Háromszor ismételtem el, mert nem értette, mire a mellette vonuló asszonyság megelégelte a nagy was?-ozást és kisegített minket, hogyaszongya: Müchbroát.    
Ja-ja, azt!

Van még kedvesszomszéd, ő megkérdezte hozzám bújva majd' a számig*, a vállamat átkarolva, megropogtatva, hogy tudom-é, hogy M. úrfi pólóban ül az iskolapadban? 
Bevallom, nem értettem. Nem amit mondott, csak azt, hogy miért? Mer' ha egyszer melege van a gyereknek odabent, tán husánkát húzzon, mert a szomszédasszony fia fázik pulcsiban is, ugyanott?
D. eldünnyögött rajta egy darabig, hogy biztos kémhálózat működik és mi vagyunk a megfigyelendő, felderítendő célpont, hogy mindig van valami megjegyeznivalójuk éspervagy kérdésük?

De tényleg, miért kellett a fiamnak felvinnie a tanterembe a kabátját és bemutatni a tanárnőnek? Más tán nem kap új kabátot? Ez ekkora csoda volna? Egyeltalán, egy iskolában, nem tanulniuk kellene divatbemutató helyett?
Lenne egy javaslatom, inkább arra fordítsák a felesleges energiát, időt, hogy tájszólás nélkül szóljanak a gyerekekhez...





*Falun vagyunk, közel. Komunikáció közben több mint közel (az intim szférámban basszus!!!). Érdekes lenne felrajzolni a pályát, amin araszolgatunk beszélgetés közben, mert ők csak jönnek én meg hátrálok és ők csak jönnek, jönnek,      dü-dü-dü-dü-dü-dü                 ...mint a cápák a jól ismert filmben....