Mezei

 D. a héten alig pár kilóméterre itthontól balesetet szenvedett. Az autóját oldalról telibetrafálta egy eszeveszetten nyargaló mezei nyúl. Vészfékezés, elakadásjelző, ... rendőrségi bejelentés lett a vége, jegyzőkönyvvel*, telefonhívásokkal és még a BH-ról is várunk egy levelet - őrült nagy felhajtás, de ez a rendje, hát legyen.

A jegyzőkönyv rubrikáiban szerepel D. minden adata, épp csak anyja neve nem, míg a másik résztvevőében a kis füles megnevezése, "Feldhase", úm. mezei nyúl. 

Az ismerőseink most mind ezen rötyögnek, milyen nevetségesen pedáns már az osztrák rendőrség. Lehet, hogy az, de én ezért is szeretek itt. Komolyan veszik, ha valami gondod van. Számítasz.

*A biztosítónak kell.

para

A telet átvészelni gyakran kihívásokkal teli, pláne ha az illatos, ízletes paradicsom elérhetőségére gondolunk. Így kora tavasszal már nagy elvárásokkal látunk neki a kertgondozásnak, mert végre itt vagyunk megint, a paradicsomszezon elején, hamarosan nem az ácsingózásé, hanem a vágyat kielégítő élvezeté az idő. Reggelente öntözés, időnként kötözés, "fattyazás" és reményteli sóhajtozások boldog időszaka ez, egészen az első, az elmúlt évekre jellemző jegesesőig éspervagy jégviharig. Az ember majd belepusztul, de reménykedik és végül szerncséje lesz, a növénykék kihajtanak újra. Ugyan ez jó hír, csak a várakozás nyúlik, mint a rétestészta - egészen mostanáig.

Ezen a héten jutottunk el addig a pontig, amikor már annyit teremnek ezek a drága, küzdőszellemű csodák, amit már nem győzünk megenni. (dörzsölöm a tenyerem) Itt az ideje a paradicsombefőzésnek! (elégedett nyelvcsattintás)