Donnerstag
Dienstag
Ééérika-ééérika...
A nagy net-mindenség elnyelte a valaha volt összes üzenetemet az iwiről.
Már csak kicsi hiányzik és lelépek!
Tényleg.
Már csak kicsi hiányzik és lelépek!
Tényleg.
Mozzanatok,
avagy V.-ék így múlatják az időt, ha odakint locsog....
Fényképes beszámoló következik, persze a teljesség igénye nélkül:
Fényképes beszámoló következik, persze a teljesség igénye nélkül:
 |
| M. drága, olvas. Aminek nagyon örülök, hogy gyakran és önszántából! |
 |
| Mesét hallgatnak... |
 | ||||||||
| ...olykor pedig: néznek. -De hogy! |
Montag
Merthogy
a szép leveleket író mama biztosan vár, meg készül, mert július utolsó vasárnapján S.-en búcsú van, menjünk!
Először is, teszek a búcsúra, mert az utolsó, amin örömmel vettem részt, már rég volt, azóta megváltozott minden, a hátam közepére nem kívánok búcsút, mert ami volt és amit szerettem, az visszahozhatatlan, utánozhatatlan minden további búcsú címszó alatt elkövetett társas összeülés, silány utánzat. (nem, 1x)
D. egész héten dolgozott, szombaton is (inkább vele lennék, ne utazgassunk fél tartományon és szintén fél Dunántúlon által), sz.r az idő -szomorkás az ember (én) és ha elmegyünk, ...nos, ott sosem lehet tudni mit kap az ember.
Pofonokról beszélek, igen. Bár, csak képletesen szólva. (további nemek, vagy 4)
Az ürügy sem kielégítő: július utolsó vasárnapja a következő lesz, nem ez. (ha jól számolom, ez már a 6. nem)
De mert szeretem a férjem és olyan kedves és hatalmas bociszemekkel tud rám nézni,mikor kell neki valami, hát bepalizott, menjünk hát...
A mamával, egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Tiszta sor, hogy neheztel rám, mert a világon vagyok, jómagam meg nem vagyok jó a szerepjátékokban: jó képet vágni a csípésekhez nem tudok, de tűrni azt viszonylag jól, meg nagy balszerencsémre haragudni sem tanított meg senki, nem is igazán tudom hogy kell.
Szóval a jópofizás nem erősségem, ezértés mert ez elengedhetetlen lenne a béke kedvéért szívesen nem megyek sem mamanézőbe, sem D. szülei (továbbiakban D.sz.) nézőbe sem, de mert D.-nek még szándéka volt szülőlátogatóba is menni, ezért az egész kiruccanást elodáztam volna, még úgy is, hogy az utóbbi program számomra fakultatív jellegű.
A sors pikantériája, hogy A. is inkább velem jött volna Anyumhoz (most is), de D. tudta mit kell mondani: szülinapi meglepi várja, hát az más, azért elmegy.
M. is számolt valami bizgenytyűvel, ezért ő is.
Hogy ezt mennyire nem szeretem! Jó: utálom. A gyerekeim azért mennek D.sz.-hez, mert ajándékot várnak. Nem vagyok büszke rá, de végső soron, ha nekik (D.sz.) ez így megfelel, lévén hogy többszöri figyelmeztetésünk ellenére ezt ők alakították így, hát nekem is.
Először is, teszek a búcsúra, mert az utolsó, amin örömmel vettem részt, már rég volt, azóta megváltozott minden, a hátam közepére nem kívánok búcsút, mert ami volt és amit szerettem, az visszahozhatatlan, utánozhatatlan minden további búcsú címszó alatt elkövetett társas összeülés, silány utánzat. (nem, 1x)
D. egész héten dolgozott, szombaton is (inkább vele lennék, ne utazgassunk fél tartományon és szintén fél Dunántúlon által), sz.r az idő -szomorkás az ember (én) és ha elmegyünk, ...nos, ott sosem lehet tudni mit kap az ember.
Pofonokról beszélek, igen. Bár, csak képletesen szólva. (további nemek, vagy 4)
Az ürügy sem kielégítő: július utolsó vasárnapja a következő lesz, nem ez. (ha jól számolom, ez már a 6. nem)
De mert szeretem a férjem és olyan kedves és hatalmas bociszemekkel tud rám nézni,
A mamával, egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Tiszta sor, hogy neheztel rám, mert a világon vagyok, jómagam meg nem vagyok jó a szerepjátékokban: jó képet vágni a csípésekhez nem tudok, de tűrni azt viszonylag jól, meg nagy balszerencsémre haragudni sem tanított meg senki, nem is igazán tudom hogy kell.
Szóval a jópofizás nem erősségem, ezért
A sors pikantériája, hogy A. is inkább velem jött volna Anyumhoz (most is), de D. tudta mit kell mondani: szülinapi meglepi várja, hát az más, azért elmegy.
M. is számolt valami bizgenytyűvel, ezért ő is.
Hogy ezt mennyire nem szeretem! Jó: utálom. A gyerekeim azért mennek D.sz.-hez, mert ajándékot várnak. Nem vagyok büszke rá, de végső soron, ha nekik (D.sz.) ez így megfelel, lévén hogy többszöri figyelmeztetésünk ellenére ezt ők alakították így, hát nekem is.
Sonntag
Samstag
Aggasztó
mikor mondok valamit és ő nem hallja meg.
Voltunk már HNO szakrendelésen, a fülének kutya baja.
Mégis.
Olykor odasettenkedek, súgok valamit: hallja.
Máskor kiabálni kell, csak aztán reagál.
Ma hallásvizsgálatot végeztünk, házilag:
-M., kisfiam, súgok valamit, kíváncsi vagyok, hallod-e?
-Rendben.
-Pzszszszszszhhh.
-De mi az a higrométer?
- ... Aha. Áruld el nekem fiam, hogy lehet az, hogy máskor meg nem hallod, amit mondok neked?
-Mert nem rád figyelek anya!
Voltunk már HNO szakrendelésen, a fülének kutya baja.
Mégis.
Olykor odasettenkedek, súgok valamit: hallja.
Máskor kiabálni kell, csak aztán reagál.
Ma hallásvizsgálatot végeztünk, házilag:
-M., kisfiam, súgok valamit, kíváncsi vagyok, hallod-e?
-Rendben.
-Pzszszszszszhhh.
-De mi az a higrométer?
- ... Aha. Áruld el nekem fiam, hogy lehet az, hogy máskor meg nem hallod, amit mondok neked?
-Mert nem rád figyelek anya!
Urak és szokásaik /szülinapi örömök, kívánságok
M. boldogságának netovábbja, karácsonykor a feldíszített fa, szülinapra a torta, slussz-passz.
Így volt ez egészen addig, míg egy ritkán látott rokon, minden neves alkalom táján, féltucatnyi biz-b.sz* ajándékkal torzította a gyerkők ajándék utáni vágyát, sóvárgássá. Nem fejtem ki.
Nesze neked, fogd meg jól: azóta kívánság, kívánság hátán,amit komoly logisztikai taktikázással tudunk csak ellensúlyozni pedig mi tudatosan nem eköré építettük az ünnepeket, máskorra időzítve az ajándákokat. (Pl. szilveszterre, nyaralás-, Maminál nyaralás emlékére, egyebekre könyv; más ajándék csak úgy, ill. nevesebb alkalmakra egy meglepi.
Velük, csak az ajándék kedvéért találkoznak, egyébként még csak meg sem említik őket. Ezen kedves rokonok közben meg engem szidnak, hogy elleneük nevelem a gyerekeket. Csupa haszon.)
Pedig milyen szép és mókás is volt, mikor a negyedik szülinapján a tortából nem akart adni senkinek, mert az az övé, csak az övé, a nappaliban pedig majd leesett az álla, hogy ő még meglepit is kapott!
A.-nál hasonlóképpen. Annyi kiegészítéssel, hogy az idei szülinapjára karácsonyfát kért, a tortát pedig kategórikusan elutasította.
Nem, torta nem kell, az uncsi. Karácsonyfát szeretne, alá meglepit.
Ugyancsak fel kellett kötnie apának az alsót, hogy kerítsen egyet.
Hosszas telefonálgatások és keresgélések után arra jutottunk, hogy biza ilyenkor nem lehet, nem tanácsos fenyőt ültetni és ugyan vehettünk volna egyet, amit Anyu talált hatezerért, de a fa romokban, rozsdás ágakkal leledzett, biztos csalódás lett volna a vége, ennyiért még mi is megsirattuk volna.
Így D., egy ismerős erdejéből hozott egy erdeifenyőt, ami még jóindulattal sem emlékeztetett karácsonyfára (formára sem, a méretétről meg már nem is beszélve), amit szóvá is tettem, így a szülinap előestéjét morogva töltöttük...
Dunsztosüvegbe állítva várta a reggelt, amikor is, A. határtalan boldogságában röpködött a fácska körül, hogy neki igazi, külön bejáratú karácsonyfája van és ő most milyen boldog! Ötpercenként nézegette, mennyit nőtt, de fel sem vette, hogy még semmit. Mi meg A.-nak örültünk nagyon, hogy milyen kedves tünemény, hogy ilyen boldog az aprócsak fácska miatt!
Anyu szobafenyővel lepte meg, ami szintén kalandos úton került beszerzésre, ugyanis nem lehet kapni. Úgymond: hiánycikk. Az egyetlenrendesen elbújtatott fellelhetőt vette meg a szeretett unokája számára. (Ugye mindenki érzi, mekkora teher nyugszik most a vállamon?!)
Ó és a torta!
Nem rendeltünk és nem is sütöttem, az ifjú úr érdektelensége okán. Bántott a dolog, de mint kiderült, jobb hogy nem költöttünk, ill. nem is pepecseltem vele. D. hozott egyet, hűtőpultosat.
Épphogy megkóstolta, a gyertyafújásért is könyörögni kellett, de végül legalább noszogatás nélkül megtapsolta magát.
*Most is, mikor szóba került, hogy így, egy év után találkozunk velük, M. mit mondott?
Vigyünk jó nagy táskát!
...Mire kell a táska?
Ajándékoknak!
Nesze neked, fogd meg jól: azóta kívánság, kívánság hátán,
Pedig milyen szép és mókás is volt, mikor a negyedik szülinapján a tortából nem akart adni senkinek, mert az az övé, csak az övé, a nappaliban pedig majd leesett az álla, hogy ő még meglepit is kapott!
Nem, torta nem kell, az uncsi. Karácsonyfát szeretne, alá meglepit.
Ugyancsak fel kellett kötnie apának az alsót, hogy kerítsen egyet.
Hosszas telefonálgatások és keresgélések után arra jutottunk, hogy biza ilyenkor nem lehet, nem tanácsos fenyőt ültetni és ugyan vehettünk volna egyet, amit Anyu talált hatezerért, de a fa romokban, rozsdás ágakkal leledzett, biztos csalódás lett volna a vége, ennyiért még mi is megsirattuk volna.
Így D., egy ismerős erdejéből hozott egy erdeifenyőt, ami még jóindulattal sem emlékeztetett karácsonyfára (formára sem, a méretétről meg már nem is beszélve), amit szóvá is tettem, így a szülinap előestéjét morogva töltöttük...
Dunsztosüvegbe állítva várta a reggelt, amikor is, A. határtalan boldogságában röpködött a fácska körül, hogy neki igazi, külön bejáratú karácsonyfája van és ő most milyen boldog! Ötpercenként nézegette, mennyit nőtt, de fel sem vette, hogy még semmit. Mi meg A.-nak örültünk nagyon, hogy milyen kedves tünemény, hogy ilyen boldog az aprócsak fácska miatt!
Anyu szobafenyővel lepte meg, ami szintén kalandos úton került beszerzésre, ugyanis nem lehet kapni. Úgymond: hiánycikk. Az egyetlen
Ó és a torta!
Nem rendeltünk és nem is sütöttem, az ifjú úr érdektelensége okán. Bántott a dolog, de mint kiderült, jobb hogy nem költöttünk, ill. nem is pepecseltem vele. D. hozott egyet, hűtőpultosat.
Épphogy megkóstolta, a gyertyafújásért is könyörögni kellett, de végül legalább noszogatás nélkül megtapsolta magát.
*Most is, mikor szóba került, hogy így, egy év után találkozunk velük, M. mit mondott?
Vigyünk jó nagy táskát!
...Mire kell a táska?
Ajándékoknak!
Freitag
Egy
mai bejegyzés Lepkevárnál.
Olvasd el.
Ha feleséged van: eztántalán megértőbb leszel, ha férjed: most mindenképp mosolygós és huncut...
Olvasd el.
Ha feleséged van: eztán
Beszélgetésfoszlányok
Indultunk bevásárolni. A fiúkat megkértem, készüljenek össze, míg én is.
M. pedig, mint tyúk a csibéit, terelgette, irányítgatta A.-t:
Gyere, megyünk fogat mosni. ....Júj, nem kell annyi, borsószemnyi fogkrém is elég!
A.: Tudom.
M.: Először a nadrágot vedd fel, aztán a pólót! Anya is mindig azt mondja! Először a buksidat dugd, aztán a kezed!
A.: Tudom!
A.: Tudom!!!
M.: Szandált húzzál, ne cipőt!
A.: Túúúúúúdom!
M. pedig, mint tyúk a csibéit, terelgette, irányítgatta A.-t:
Gyere, megyünk fogat mosni. ....Júj, nem kell annyi, borsószemnyi fogkrém is elég!
A.: Tudom.
M.: Először a nadrágot vedd fel, aztán a pólót! Anya is mindig azt mondja! Először a buksidat dugd, aztán a kezed!
A.: Tudom!
??? De jó, hogy mindennek, az "anya mondta" szlogennel ad nyomatékot!
M.: Meg kell fésülködnöd!A.: Tudom!!!
M.: Szandált húzzál, ne cipőt!
A.: Túúúúúúdom!
Alant, ill. fenti, lenti képek
Ha már a hétvégéről meséltem, muszáj megmutatnom a pancsoló úrfiakat, akikkel volt szerencsénk merülni párat -különben ki sem bírtuk volna azt a kábító hőséget.
Visszamennénk.
Valaki legyen olyan kedves és hétvégéig hessegesse el a szürke és makacs felhőket!
Ejj, hogy nekem semmi sem jó!
A jó-ról jutott eszembe:
Hazafelé A. ismét sóhajtozott az autóban /ezúttal, a katasztrófa elmaradt, lehet tovább olvasni.
...hogy ő dinnyét enne.
De otthon nincs, Ausztriában, vasárnap minden zárva. Mondom, minden. Szerencsére út közben akadt hely, ahol a legkissebb is számít, besorjáztunk hát a legkissebb kívánságára: dinnyéért.
Közben eszembe jutott, vennék Annát, ami édes, M. Rudit óhajtott, A. pedig rátapadt a húsospult üvegére, ha már itt vagyunk, ő kolbászt is kérne...
Így esett, hogy némi hungarikummal feltarisznyázva indultunk tovább, valahogy így:
A képet semmilyen formában nem manipuláltam. Apróúrfi a lecsupaszított részt betermelte -kenyér nélkül.
Ne tessék fennakadni.
Amennyi zöldet és gyümölcsöt ő megeszik, öröm az is, ha épp kolbászt kíván enni -magában...
(Még annyit megkíván az igazság, ha azt is elmesélem, hogy másnap délre, egy falat nem sok, annyi sem maradt a kolbászból. Apa este hiába kereste, hehehe.)
 |
| Újfent megbízni a vízben... |
 |
| Akinek a víz iránti bizalma, születéstől fennáll. |
 |
| Lebegéses tevékenység, a Mamával. |
 |
| Így jár, aki csak röpke pillanatokra hagyja el imádata tárgyát. |
Visszamennénk.
Valaki legyen olyan kedves és hétvégéig hessegesse el a szürke és makacs felhőket!
Ejj, hogy nekem semmi sem jó!
A jó-ról jutott eszembe:
Hazafelé A. ismét sóhajtozott az autóban /ezúttal, a katasztrófa elmaradt, lehet tovább olvasni.
...hogy ő dinnyét enne.
De otthon nincs, Ausztriában, vasárnap minden zárva. Mondom, minden. Szerencsére út közben akadt hely, ahol a legkissebb is számít, besorjáztunk hát a legkissebb kívánságára: dinnyéért.
Közben eszembe jutott, vennék Annát, ami édes, M. Rudit óhajtott, A. pedig rátapadt a húsospult üvegére, ha már itt vagyunk, ő kolbászt is kérne...
Így esett, hogy némi hungarikummal feltarisznyázva indultunk tovább, valahogy így:
A képet semmilyen formában nem manipuláltam. Apróúrfi a lecsupaszított részt betermelte -kenyér nélkül.
Ne tessék fennakadni.
Amennyi zöldet és gyümölcsöt ő megeszik, öröm az is, ha épp kolbászt kíván enni -magában...
(Még annyit megkíván az igazság, ha azt is elmesélem, hogy másnap délre, egy falat nem sok, annyi sem maradt a kolbászból. Apa este hiába kereste, hehehe.)
Donnerstag
Rég vártam,
hát szombaton elvitt, mert ilyen rendes. D., igen.
Anyumék örömmel bevállalták az úrfiak felügyeletét*, míg mi beültünk megnézni a filmet.
Pár hete, újra elolvastam a hetedik könyvet, mert úgy az igazi, ugye.
Szerintem remekül eltalálták megint a hangulatot és a lényeg is átjött, szóval megérte megnézni.
...és mert az élményeket mindig felspékelt kiadásban kapjuk, hazafelé az autóban A. váratlanul felsóhajtott, hogy neki most és azonnal kell. D. az első lehetőségnél beslisszolt egy erdei útra, jómagam kihámoztam az úrfit az ülésből, majd a sápadt sóhajtozót lecsupaszítva a térdemhez, combomhoz tartva, guggolóhelyzetben vártuk a csapást...
Megkíméllek a részletektől, de hidd el, el sem tudod képzelni!
Emlékezetes élmény marad, köszönjük.
*Olyannyira, hogy biztatott, tessék gyakrabban moziba járni.
Anyumék örömmel bevállalták az úrfiak felügyeletét*, míg mi beültünk megnézni a filmet.
Pár hete, újra elolvastam a hetedik könyvet, mert úgy az igazi, ugye.
Szerintem remekül eltalálták megint a hangulatot és a lényeg is átjött, szóval megérte megnézni.
...és mert az élményeket mindig felspékelt kiadásban kapjuk, hazafelé az autóban A. váratlanul felsóhajtott, hogy neki most és azonnal kell. D. az első lehetőségnél beslisszolt egy erdei útra, jómagam kihámoztam az úrfit az ülésből, majd a sápadt sóhajtozót lecsupaszítva a térdemhez, combomhoz tartva, guggolóhelyzetben vártuk a csapást...
Megkíméllek a részletektől, de hidd el, el sem tudod képzelni!
Emlékezetes élmény marad, köszönjük.
*Olyannyira, hogy biztatott, tessék gyakrabban moziba járni.
Mittwoch
Legfrissebb híreink következnek /frissítve!
Előrebocsátotta, a gyerekeknek ne mondjam.
Dehogy mondtam, éppcsak speckó radarjuk van, meg tünde-füleik, vagy mik, de a szófoszlányokból azonnal teljes lett a kép, így még egyszer telefonálnom kellett, hogy a más aspektusból látott, érdekesnek vélt történettel kapcsolatos kérdéseik, hiteles válaszokat nyerhessenek.
A történet (majdnem) tőmondatokban:
Reggel D. elutazott Alsónagyvárosba lakásfelújjítni.
Munka a tizenegyedik emeleten.
Lift nincs.
Felcuccolás (ez a kedvence!).
Megérkezése után egy óra elmúltával beindult a füstjelző.
Szirénázás a ház előtt.
Parkoló autók ugyanott.
Köztük D. öreg kolegája.
A szirénák hangját kiegészítő dudaszó.
Ezért készségesen, sietve lerohanás.
Egészen a negyedik emeletig.
Testes tűz okán, vissza fel.
Slusszkulcs, pulcsiba bugyolálva, ablakon ki.
Tűzoltó teljes menetfelszerelésben fel.
...és a tájékoztatás: mindenki maradjon bezárt ajtók mögött.
Hamarosan tűz eloltva.
Össznépi szellőztetés és riadalom.
Egy csecsemő az apjáva, füstmérgezéssel a kórházba szállítva.
Szerencsésen alakult. Mondhatni.
D. szerint, hiába írják, hogy az ötödiken, mert bizony a tűz a negyediken volt. Az akkori, ottani szóbeszéd pedig csecsemőről, nem négy éves fiúcskáról szólt.
Mindegy.
Ilyen a média és ilyen a szóbeszéd...
Dehogy mondtam, éppcsak speckó radarjuk van, meg tünde-füleik, vagy mik, de a szófoszlányokból azonnal teljes lett a kép, így még egyszer telefonálnom kellett, hogy a más aspektusból látott, érdekesnek vélt történettel kapcsolatos kérdéseik, hiteles válaszokat nyerhessenek.
A történet (majdnem) tőmondatokban:
Reggel D. elutazott Alsónagyvárosba lakásfelújjítni.
Munka a tizenegyedik emeleten.
Lift nincs.
Felcuccolás (ez a kedvence!).
Megérkezése után egy óra elmúltával beindult a füstjelző.
Szirénázás a ház előtt.
Parkoló autók ugyanott.
Köztük D. öreg kolegája.
A szirénák hangját kiegészítő dudaszó.
Ezért készségesen, sietve lerohanás.
Egészen a negyedik emeletig.
Testes tűz okán, vissza fel.
Slusszkulcs, pulcsiba bugyolálva, ablakon ki.
Tűzoltó teljes menetfelszerelésben fel.
...és a tájékoztatás: mindenki maradjon bezárt ajtók mögött.
Hamarosan tűz eloltva.
Össznépi szellőztetés és riadalom.
Egy csecsemő az apjáva, füstmérgezéssel a kórházba szállítva.
Szerencsésen alakult. Mondhatni.
D. szerint, hiába írják, hogy az ötödiken, mert bizony a tűz a negyediken volt. Az akkori, ottani szóbeszéd pedig csecsemőről, nem négy éves fiúcskáról szólt.
Mindegy.
Ilyen a média és ilyen a szóbeszéd...
Dilemma -avagy emlékek, gondolatok a bárányhimlőről
Alapvetően megbízom a gyerekorvosban.
Jó, vittem már vissza receptet (tegye magasba a kezét, aki nem), hogy EZT nem adom a gyerekemnek, adjon mást, mire azt felelte, jah, ez elég kemény gyógyszer, van más, jobb, igaza van kedves anyuka. Majd a gyógyszerész elmélázott a kérdésemen és végül azt bökte ki, nem is érti mi ütött a dokiba, hogy elsőre AZT akarta adni. No, akkor erősen rezgett a léc.
Azóta kételkedek és többet kérdezek.
Azóta felismer és többet érvel.
Elvagyunk.
A bárányhimlővel kapcsolatos állításait is megkérdőjeleztem, de a gyógyszerész végül őt igazolta és a tapasztalataim is. (Cseppeket és a rázókeveréket írta fel.)
Ugye minden viszonylagos.
A. az ecsetelések kivételével jól bírta a dolgot, nem nyafizott, bár hozzáérni nem lehetett, max. az ölembe ült, de azt már nem hagyta hogy meg is érintsem, M. szelére is üvöltéssel reagált. Álló nap szál semmiben, vagy alsóban lófrált, közben a karjait a testétől távol tartva és terpeszben közlekedett; hanyatt, mozdulatlanul aludt és egy bubot sem vakart el.
A hólyagok pörcösödésével egy időben jött az infó, jobb nem kenni a rázókeverékkel, M.o-on tiltják is.
Majd A. a gyógyulás útjára lépett, M. meg bele a csúnyájába.
Kedvem lett volna napestig a basszuskulcsozáshoz, de idő nem volt rá, M. szörnyen hólyagos lett, meg viszketős, nyafogós... rosszul tűrte.
Aztán szólt a fáma egy mentolos hintőporról... Itt, a gyógyszertárben keresve tudtuk meg, hogy Ausztriában betiltották, már rég nem kapható...
Belső dilemma után kenegettem M.-et a rázókeverékkel, olyan indoklással, hogy anno minket is ezzel pamacsoltak, mégsem lett baj belőle, meg valamit muszáj volt tenni, vállvonogatva nem állhattam az elkeseredett fiam felett. Ráadásul ő állította is, hogy sokkal könnyebben viseli a búbjait, meszelés után. Pár nap múltán tudatosan kerültem a már kifakadt sebeket, nehogy baj legyen, hát így...
Ő egyébként álló hétig egy szál fütyiben mászkált, azt mondta, elviselhetetlen lenne számára akár egy alsó is, hát hagytuk...
Személyes tapasztalatok alapján állítom, hogy a búbokat kenni érdemes, aztán meg, ha már pörcös, békén hagyni. Most úgy tűnik, A.-nak nyomtalanul elünt valamennyi, M.-nek a nagyobb, a legnagyobb szörnyetegek helyei még piroslanak ha melege van, ill látható még három kráter szerű nyom az orrán, ill. a homoklán -ezek voltak a legnagyobbak.
Az állán egyik éjjel lekapott egy heget, ami csúnyán kisebesedett és tüzes volt sokáig, akkor azt gondoltuk, ez egész biztos csúnyán látszódni fog, de mára már az is teljesen nyomtalan.
Jó, vittem már vissza receptet (tegye magasba a kezét, aki nem), hogy EZT nem adom a gyerekemnek, adjon mást, mire azt felelte, jah, ez elég kemény gyógyszer, van más, jobb, igaza van kedves anyuka. Majd a gyógyszerész elmélázott a kérdésemen és végül azt bökte ki, nem is érti mi ütött a dokiba, hogy elsőre AZT akarta adni. No, akkor erősen rezgett a léc.
Azóta kételkedek és többet kérdezek.
Azóta felismer és többet érvel.
Elvagyunk.
A bárányhimlővel kapcsolatos állításait is megkérdőjeleztem, de a gyógyszerész végül őt igazolta és a tapasztalataim is. (Cseppeket és a rázókeveréket írta fel.)
Ugye minden viszonylagos.
A. az ecsetelések kivételével jól bírta a dolgot, nem nyafizott, bár hozzáérni nem lehetett, max. az ölembe ült, de azt már nem hagyta hogy meg is érintsem, M. szelére is üvöltéssel reagált. Álló nap szál semmiben, vagy alsóban lófrált, közben a karjait a testétől távol tartva és terpeszben közlekedett; hanyatt, mozdulatlanul aludt és egy bubot sem vakart el.
A hólyagok pörcösödésével egy időben jött az infó, jobb nem kenni a rázókeverékkel, M.o-on tiltják is.
Majd A. a gyógyulás útjára lépett, M. meg bele a csúnyájába.
Kedvem lett volna napestig a basszuskulcsozáshoz, de idő nem volt rá, M. szörnyen hólyagos lett, meg viszketős, nyafogós... rosszul tűrte.
Aztán szólt a fáma egy mentolos hintőporról... Itt, a gyógyszertárben keresve tudtuk meg, hogy Ausztriában betiltották, már rég nem kapható...
Belső dilemma után kenegettem M.-et a rázókeverékkel, olyan indoklással, hogy anno minket is ezzel pamacsoltak, mégsem lett baj belőle, meg valamit muszáj volt tenni, vállvonogatva nem állhattam az elkeseredett fiam felett. Ráadásul ő állította is, hogy sokkal könnyebben viseli a búbjait, meszelés után. Pár nap múltán tudatosan kerültem a már kifakadt sebeket, nehogy baj legyen, hát így...
Ő egyébként álló hétig egy szál fütyiben mászkált, azt mondta, elviselhetetlen lenne számára akár egy alsó is, hát hagytuk...
Személyes tapasztalatok alapján állítom, hogy a búbokat kenni érdemes, aztán meg, ha már pörcös, békén hagyni. Most úgy tűnik, A.-nak nyomtalanul elünt valamennyi, M.-nek a nagyobb, a legnagyobb szörnyetegek helyei még piroslanak ha melege van, ill látható még három kráter szerű nyom az orrán, ill. a homoklán -ezek voltak a legnagyobbak.
Az állán egyik éjjel lekapott egy heget, ami csúnyán kisebesedett és tüzes volt sokáig, akkor azt gondoltuk, ez egész biztos csúnyán látszódni fog, de mára már az is teljesen nyomtalan.
Dienstag
Urak és szokásaik /ébredések
 |
| Íme a hajnalhasadtakor is éber, friss és üde... |
 |
| ill. a késő délelőtt is lustizós manóim. |
Freitag
Locsog
a víz az asztal alatt.*
Ja, neeem!
Mesélek:
A telefonom csörgőhnagja, minden előzmény nélkül kereket oldott egyik éjjel. Ráadásul le is némítódott, meg ilyenek. Kérleltem D.-t, csináljon valamit, halljam is, meg utálni sem szeretném, tölcsön fel és állítson be valami nekem tetszőt.
Most locsog a víz, mikor hívnak.
Tetszik.
Bár van vele egy kis gubanc.
Könnyen hamisítható.
Az urak meg gurulnak a rötyögéstől a fürdőben.
*Telefon a töltőn, az pedig az említett bútordarab alatt.
Ja, neeem!
Mesélek:
A telefonom csörgőhnagja, minden előzmény nélkül kereket oldott egyik éjjel. Ráadásul le is némítódott, meg ilyenek. Kérleltem D.-t, csináljon valamit, halljam is, meg utálni sem szeretném, tölcsön fel és állítson be valami nekem tetszőt.
Most locsog a víz, mikor hívnak.
Tetszik.
Bár van vele egy kis gubanc.
Könnyen hamisítható.
Az urak meg gurulnak a rötyögéstől a fürdőben.
*Telefon a töltőn, az pedig az említett bútordarab alatt.
...
mer' annyira jó, hogy itt van, mégha foglalja is a gépet és nem tudom lejegyezni, amit szeretnék.
Példának okáért: A. szülinapjáról, mert az úrfi -noha az ember előre számol vele-, mégis tud meglepetést okozni, vagy a kertről, ami terem és terem, vagy a folytonos küzdelemekről, a citromfák életben tartásáért, aztán az éjszakai Bécsről,amiből kevesebbet láttam mint szerettem volna, de így is szerettem (arról nem, hogy a reptéren csúnyán becsaptak minket és ez mekkora csalódást okozott az úrfiaknak) M. kis osztálytársának a szülinapi bulijáról, ami számomra tartogatott némi meglepetést, talán csalódást is, ill. a tegnap esti csajos (ovi-anyuk) öszzeröffenésről, amit sikerült igen rosszul zárni, egy D. által elkezdett osztrák triller megtekintésével.
Példának okáért: A. szülinapjáról, mert az úrfi -noha az ember előre számol vele-, mégis tud meglepetést okozni, vagy a kertről, ami terem és terem, vagy a folytonos küzdelemekről, a citromfák életben tartásáért, aztán az éjszakai Bécsről,amiből kevesebbet láttam mint szerettem volna, de így is szerettem (arról nem, hogy a reptéren csúnyán becsaptak minket és ez mekkora csalódást okozott az úrfiaknak) M. kis osztálytársának a szülinapi bulijáról, ami számomra tartogatott némi meglepetést, talán csalódást is, ill. a tegnap esti csajos (ovi-anyuk) öszzeröffenésről, amit sikerült igen rosszul zárni, egy D. által elkezdett osztrák triller megtekintésével.
...tömény hányinger volt: rengeteg paradicsomlével, ami spriccelt, folyt, tócsában állt, a főhősnő sikeresen meg is hempergőzött benne és eddig azt gondoltam a jó öreg Tarantinot nem lehet überelni, már ami a folyékony nedvek mennyiségét illeti: hát de.
Igaz, nem vagyok olyan nagyon felkészült a témában, mert nem bírom. Szóval lehet tévedek az übereléssel kapcsolatban, de nálam erősen kiverte a biztosítékot.
Nyugodtan lehet cáfolni, de le kell írjam: egyetlen alkotót sem tartok épnek, aki időt, pénzt energiát feccöl ilyen agyrémekbe. Valamennyit le kellene ültetni egy jó kényelmes fotelbe, majd miután megkérdeztük tőle kényelmesen ül-é, orrvérzésignulla-huszonnégyben vetíteni az összes fellehető kecsöpös-mozit, majd szépen, a karjait jól lekötve bezárni, mert azután garantáltan nem lenne képes egy egyenes mentén továbbélni az életét...
Emésztek, aztán visszatérek.
Montag
Köszönjük
szépen a gratulációkat, nagyon jólesik!
Kedves Muci és Martine!
Elmesélem. Igaz, még nem tudom, hogy. A színfalak mögött most érik a szöveg -számtalanszor kitöröltem és újra írtam, de hamarosan döntés születik mi legyen vele?
Kedves Muci és Martine!
Elmesélem. Igaz, még nem tudom, hogy. A színfalak mögött most érik a szöveg -számtalanszor kitöröltem és újra írtam, de hamarosan döntés születik mi legyen vele?
Freitag
Öt
éve, hogy mondták: várjak még!
Hagyjam kicsit a víz alatt és csak aztán, szép lassan és finoman emeljem magamhoz.
Lassan, mikor már olyan régen vártuk...!
Isten éltessen kisfiam!
Hagyjam kicsit a víz alatt és csak aztán, szép lassan és finoman emeljem magamhoz.
Lassan, mikor már olyan régen vártuk...!
Isten éltessen kisfiam!
A kenyér
Múlt éjjel itt járt és itt is aludt. Bár nem találkuztunk, biztosan tudom.
Látni a párnáján és a morzsáról a gyúródeszkán.
Kenyeret szelt magának hajnalban, ugyanabból a kenyérből, amiből alig pár órával később reggelit adtam a fiainknak...
14 éve szelünk, eszünk közös kenyérből.
11 éve, azonos név alatt.
Milyen kevés idő és mégis, milyen sok.
Látni a párnáján és a morzsáról a gyúródeszkán.
Kenyeret szelt magának hajnalban, ugyanabból a kenyérből, amiből alig pár órával később reggelit adtam a fiainknak...
14 éve szelünk, eszünk közös kenyérből.
11 éve, azonos név alatt.
Milyen kevés idő és mégis, milyen sok.
Donnerstag
Ha
...el kell rakni valamit, minden ház kicsi.
...keresel valamit, grandiózus!
Hova a bánatba tettük el a pumpát?
...keresel valamit, grandiózus!
Hova a bánatba tettük el a pumpát?
Mittwoch
Kertmesék
Mert a kert jó.
Üdít (A. segített öntözni...), frissít (...és tetszett neki ahogy sikogatok, hát átcsapott szándékosba az anya-locsolás), szórakoztat (u.a.) és büszkévé tesz (érika, érika, érika paradicsom csuhajja!).
Vagy épp bosszant és most nem az eső hiányáról és nem is a jégről beszélek.
Anyu felajánlotta, segít kifeszíteni és felkötözni az uborkahálót.
Már tudom miért:
a gordiuszi csomó, bakfitty ehhez képest!
Üdít (A. segített öntözni...), frissít (...és tetszett neki ahogy sikogatok, hát átcsapott szándékosba az anya-locsolás), szórakoztat (u.a.) és büszkévé tesz (érika, érika, érika paradicsom csuhajja!).
Vagy épp bosszant és most nem az eső hiányáról és nem is a jégről beszélek.
Anyu felajánlotta, segít kifeszíteni és felkötözni az uborkahálót.
Már tudom miért:
a gordiuszi csomó, bakfitty ehhez képest!
Arról, hogy mi a pech /több variáns
Szombat délután: D. indul füvet nyírni. Cipőt húz, kitakarja a fűnyírót és kísérgeti egy gyenge órát, közben szitáló eső, majd a fentiek beleadnak mindent, zuhog, ahogy lefér, épp addig, míg emberem kivetkőzik az ázott, füves cuccaiból, majd kisüt a nap -aztán felhő egy szál se.
D. öltözik -csak negyedével végzett, be kell fejezni...
Két perc múlva menekül befelé az ökörnyi esőcseppek elől, majd lezuhanyzik és mire végez kisüt a nap, hát ismét beáll a fűnyíró mögé, de húsz perc sem telik bele, hallom: valami kopog: jég!
Nem, ő nem jön be, vele ne szórakozzon senki! Kikiabáltam a torkom, mire hajlandó volt a füvet hagyni a csudába.
Ettünk, mire végeztünk hétágra sütötta nap. Ismét ki:mert olyan nincs, hogy ismét elered!, ő befejezni amit elkezdett, magam meg kapirgálni kicsit a kertben. Ahogy a kapával megindultam eleredt, a semmiből.
Ő nem jött be.
Másnap reggel a motoros kaszával kívánta körbenyírni a bokrokat, fákat. Alig öt perc után bőrig ázva/füstölögve jött be hogy nincs az az indok, amiért ő ezen a hétvégén hajlandó lenne elhagyni a házat!
Anyu eljött pár napra. Hétfőn, egész nap szemerkélt az eső, eszünkbe sem jutott csavarogni.
Kedden reggel elmentünk Felsővárosba, ahol több ízben eláztunk, gyerekestől.
Tegnap csak sétálni indultunk, a háztól alig párszáz méterre lőttem egy képet a kézenfogva sétáló fiúkról. Az exponálás pillanatában eleredt az eső...
D. társa három csemetével és feleséggel elutazott pénteken Görögországba. Másnap szerencsésen meg is érkeztek és ahogy körülnéztek a parton, a középső gyerkő belecsúszott a vízbe egy szikláról, sajnos egyenesen egy tengeri sünre...
Másnap belázasodott a legnagyobb, hétfőn pedig megjelentek rajta azok a bárányhimlős hólyagok, amelyektől olyan nagyon meg akarták óvni az elmúlt hetekben.
Ha jobban belegondolok, ez utóbbi variáció, már messze meghaladja a pech fogalmát.
...és ezt még lehet fokozni, ha a másik két gyerkő is megfertőződött ugyanakkor, amikor a legidősebb testvérük.
De nem szeretném az ördögöt a falra festeni!
D. öltözik -csak negyedével végzett, be kell fejezni...
Két perc múlva menekül befelé az ökörnyi esőcseppek elől, majd lezuhanyzik és mire végez kisüt a nap, hát ismét beáll a fűnyíró mögé, de húsz perc sem telik bele, hallom: valami kopog: jég!
Nem, ő nem jön be, vele ne szórakozzon senki! Kikiabáltam a torkom, mire hajlandó volt a füvet hagyni a csudába.
Ettünk, mire végeztünk hétágra sütötta nap. Ismét ki:
Ő nem jött be.
Másnap reggel a motoros kaszával kívánta körbenyírni a bokrokat, fákat. Alig öt perc után bőrig ázva/füstölögve jött be hogy nincs az az indok, amiért ő ezen a hétvégén hajlandó lenne elhagyni a házat!
Anyu eljött pár napra. Hétfőn, egész nap szemerkélt az eső, eszünkbe sem jutott csavarogni.
Kedden reggel elmentünk Felsővárosba, ahol több ízben eláztunk, gyerekestől.
Tegnap csak sétálni indultunk, a háztól alig párszáz méterre lőttem egy képet a kézenfogva sétáló fiúkról. Az exponálás pillanatában eleredt az eső...
D. társa három csemetével és feleséggel elutazott pénteken Görögországba. Másnap szerencsésen meg is érkeztek és ahogy körülnéztek a parton, a középső gyerkő belecsúszott a vízbe egy szikláról, sajnos egyenesen egy tengeri sünre...
Másnap belázasodott a legnagyobb, hétfőn pedig megjelentek rajta azok a bárányhimlős hólyagok, amelyektől olyan nagyon meg akarták óvni az elmúlt hetekben.
Ha jobban belegondolok, ez utóbbi variáció, már messze meghaladja a pech fogalmát.
...és ezt még lehet fokozni, ha a másik két gyerkő is megfertőződött ugyanakkor, amikor a legidősebb testvérük.
De nem szeretném az ördögöt a falra festeni!
Dienstag
A csupor
Az emeleten porszívózok, Anyu odalép mellém, a gép tovább zajong miközben kérdi, hogy mibe szűrheti az olajat (rántotthús olaját)?
Továbbra is zajban én: A buci csuporba.
Mire Ő: ...és melyik az a buzi csupor?
...és nem, egyikünk sem beszél így!
Továbbra is zajban én: A buci csuporba.
Mire Ő: ...és melyik az a buzi csupor?
...és nem, egyikünk sem beszél így!
Freitag
Estétől, másnap estig
A mai nap ott kezdődött: a tegnap esti telefonbeszélgetésnél, mikor D. arról beszélt, hogy még el sem indult, bőven van még mit megcsinálnia és ne is várjam, csak éjjel jön.
Ne várjam?
Beraktam egy filmet, aminek láttam az elejét, nagyjából beindult a cselekmény is,...
majd pedig volt szerencsém a stáblistára felébredni.
0:41: D. sehol.
Nem hívtam, mert nyilván zsibbadtabban vezet éjjel, meg még zavarjam is... ! Szóval nem.
Innetől hosszasan kóricáltam a gyertyafényes házban, majd a sötétben, amit ugyan nagyon szeretek, de ebben az esetben nyugtalan voltam: hol az ördögben van már?
Majd az ágyban is, vagy negyedóránként a folyton néma ketyegőt néztem: hol van már?
5:40-ig bírtam cérnával és hívtam: akkor MÁR úton volt hazafelé.
A Fővárosban, a lakásban aludt: fáradt volt már éjjel, nem bírt volna hazajönni!
No, legalább ő aludt és nincs intenzíven, törve/varrva/gézben. !
Itthon, alig húsz percet ha töltött, elrobogott a fiunk évzárójára, EGYEDÜL.
Istentisztelet, bizonyítványosztás, búcsúzkodás, dolgok összekeresgétése a tanerő segítségével. (...szegény kisfiam!)
(A.-nak is ma volt az utolsó napja az oviban, amit egy meggyőző és a kelleténél hangosabb nem-megyek-ovibahaa-mert-uncsihiii -huzavonával kezdett... a nap minket érintő részében, szintén csak az ordító oldalát kaptuk. Remek volt.)
Az érintet, az eseményt, még távolról sem követte, majdhogynem teljes mértékben átaludta, épp valamivel azelőtt ébredt, hogy D. megjött a nagy pakkal (negyede nem M.-é! Az edzőcipő? Azt nem is láttam! -de rásefütty!) és a bizonyítvánnyal.
Ami, a német kivételével szín egyes! (Itt, az örömködő mosolypofa helye.)
A nyáron rá kell gyúrnunk kicsit a helyi tájszólás és a 'hóhdajcs' közötti eltérések megkülönböztetésére, valamint, hogy melyiket érdemesítjük arra, hogy papírra is vessük. ...és itt most nem kérdem meg, hogy mi az ördögön csodálkoznak a tanárok, vagy akár mi, ha a gyerekek a tájszólással-kiejtettek alapján akarják leírni, a szavakat/mondatokat, ha a tanár maga is úgy beszél? Az iskolában!
Akárhogy is, örülök!
A derültségemet tetézi M. kitűzött célja, miszerint szeptembertől ő megmutatja...! és a köztes időre felállított napirendje: amiben több "olvasás" és "írás" szerepel, mint "fürdés", "bicajozás" és "evés"!
Ma lazulós napja volt, míg az apja rótta (még most is úton van) a köröket, ő olvastatott velem, közben lelkesen követte a szöveget*, míg a mesélő szája teljesen ki nem száradt...
Jóccakát!
Mai képet nem, de egy, az első iskolai napján készült fotót azért megmutatok a mi, első osztályt végzett Kófic-úrfinkról:
*Gyakran elakadok, természetesen a nehezebb szavaknálnaná, mert ismeretlen okból elfelejtek olvasni, olyankor kuncogva kisegít/kijavít... így tanulunk egyre szebben és jobban olvasni.
Ne várjam?
Beraktam egy filmet, aminek láttam az elejét, nagyjából beindult a cselekmény is,...
majd pedig volt szerencsém a stáblistára felébredni.
0:41: D. sehol.
Nem hívtam, mert nyilván zsibbadtabban vezet éjjel, meg még zavarjam is... ! Szóval nem.
Innetől hosszasan kóricáltam a gyertyafényes házban, majd a sötétben, amit ugyan nagyon szeretek, de ebben az esetben nyugtalan voltam: hol az ördögben van már?
Majd az ágyban is, vagy negyedóránként a folyton néma ketyegőt néztem: hol van már?
5:40-ig bírtam cérnával és hívtam: akkor MÁR úton volt hazafelé.
A Fővárosban, a lakásban aludt: fáradt volt már éjjel, nem bírt volna hazajönni!
No, legalább ő aludt és nincs intenzíven, törve/varrva/gézben. !
Itthon, alig húsz percet ha töltött, elrobogott a fiunk évzárójára, EGYEDÜL.
Istentisztelet, bizonyítványosztás, búcsúzkodás, dolgok összekeresgétése a tanerő segítségével. (...szegény kisfiam!)
(A.-nak is ma volt az utolsó napja az oviban, amit egy meggyőző és a kelleténél hangosabb nem-megyek-ovibahaa-mert-uncsihiii -huzavonával kezdett... a nap minket érintő részében, szintén csak az ordító oldalát kaptuk. Remek volt.)
Az érintet, az eseményt, még távolról sem követte, majdhogynem teljes mértékben átaludta, épp valamivel azelőtt ébredt, hogy D. megjött a nagy pakkal (negyede nem M.-é! Az edzőcipő? Azt nem is láttam! -de rásefütty!) és a bizonyítvánnyal.
Ami, a német kivételével szín egyes! (Itt, az örömködő mosolypofa helye.)
A nyáron rá kell gyúrnunk kicsit a helyi tájszólás és a 'hóhdajcs' közötti eltérések megkülönböztetésére, valamint, hogy melyiket érdemesítjük arra, hogy papírra is vessük. .
Akárhogy is, örülök!
A derültségemet tetézi M. kitűzött célja, miszerint szeptembertől ő megmutatja...! és a köztes időre felállított napirendje: amiben több "olvasás" és "írás" szerepel, mint "fürdés", "bicajozás" és "evés"!
Ma lazulós napja volt, míg az apja rótta (még most is úton van) a köröket, ő olvastatott velem, közben lelkesen követte a szöveget*
Jóccakát!
Mai képet nem, de egy, az első iskolai napján készült fotót azért megmutatok a mi, első osztályt végzett Kófic-úrfinkról:
*Gyakran elakadok, természetesen a nehezebb szavaknál
D.-ről /kiegészítéssel*
Ismerős lesz. Gondolom.
Elment Felsővárosba (50km) a telefonja nélkül (az előbb mosolygott rám a gyúródeszkáról) úgy, hogy a társa ma délután háromkor elutazik Görögországba, nem kevesebb, mint 16 napra és még ezt-azt, igen fontos dolgokat nem vitattak meg. No.
Ha nem lenne olyan feszült, mint amilyen, most nagyon nevetnék.
*Gondoltam, hogy elrettentőleg fog hatni, de hogy ennyire!!!
Hosszú hetek óta nem érdeklődik már errefelé...
Elment Felsővárosba (50km) a telefonja nélkül (az előbb mosolygott rám a gyúródeszkáról) úgy, hogy a társa ma délután háromkor elutazik Görögországba, nem kevesebb, mint 16 napra és még ezt-azt, igen fontos dolgokat nem vitattak meg. No.
Ha nem lenne olyan feszült, mint amilyen, most nagyon nevetnék.
Hogy ezért a bejegyzésért hogy fog rám fújni!
Ill. hogy fújna, ha elolvasná, de nem fogja -ő ha valamit, hát csak a hozzászólásokat olvassa le hébe-hóba. /Csak hogy tudjátok...*Gondoltam, hogy elrettentőleg fog hatni, de hogy ennyire!!!
Hosszú hetek óta nem érdeklődik már errefelé...
Abonnieren
Posts (Atom)