évzáró az iskolában és szintén záróünnepély az oviban.
Az iskolai Istentisztelettel kezdődik, majd bionyítványosztás, végül az igazgató búcsúztatója.
Hazanyargalunk, sütök egy ostorost, aztán délután a Sommerfest-re megyünk a sütivel, hogy megnézzük a műsort és hogy A. elbúcsúzhasson a kis társaitól.
Két éve M. búcsúzott.
Már két éve!
Döbbenet.
Donnerstag
Mittwoch
Működő viszálycsökkentők
avagy, mi így szoktuk.*
1.
Csiki.
Vagy ettől még inkább elmérgesedik a helyzet, mert nem tudok két egyformát felmutatni/ a másiké jobb, sokkal érdekesebb/ nem is ő kezdte, neki járt volna a másiké...
Így ez lehet olaj is a tűzre, tessék vigyázni!
Jó, a fiúk szeretik a gyümölcsöket.
Nekem már jó ideje nem kell figyelnem kiét olvastam először, mert tudják és be is tartják. (Betartatják: de anyaaa...!)
Ez az egyik utolsó előtti dolog, amit bevetek. Ez, már ha csak hajszál választ el a kiborulástól. Szemvillanáspillantásból látják, hogy gáz van, elkullognak, míg kifüstölgöm magam. Aztán jönnek ölbe ülni, simogatni, puszit kuncsorogni, meg esküt letenni, hogy soha többet nem bántják egymást.
Mindig elhiszem.
véges volta miatt is. Ill. ez utóbbi miatt főleg, no, hát mit szépítsem.
Ez egyébként öngól is egyben, mert lehet hogy perpill. megoldást nyújt az adott helyzetben, de utána még hevesebbek. (Rosszabb mint a cukorsokk húsvétolás, karácsonyozás után!)
Ugyanis M. ebben képtelen veszíteni, ami eddig nem mutatkozott ilyen erős megnyilvánulásokban. Az első egynéhány bábu elvesztését még elég jól viseli, amennyiben azok gyalogok, de ha értékesebb kerül leütésre, kitör a perpatvar.
Ilyenkor igyekszem együttérezni.
Mert magam is nehezen viselem.
Ha Anyuval szemben, malomban vesztek...
Emiatt gyakran a szobájában, egyedül nyugszik meg az idősebbpánikmesterúrfi.
*Igen, ha türelemmel bírunk, ill. ha valakinek netalántalán a heves erezdelahajamat közben végre eszébe jut.
Olykor.
De akkor mindig működik. Valamelyik.
Ugye ez helyzet és személyfüggő.
**Ő maga nevezi pániknak.
1.
Csiki.
2.
Az egyik legeslegjobb módszer a kakaskodók csillapításásra a zene, vagy tánc, ill a kettő kombinációja. Ez szinte minden élethelyzetben és bárhol bevethető. Értsd: a nyugalom kedvéért még énekelni is hajlandó vagyok. Blamázs vagy sem, még mindig jobb és kissebb energiával jár, mint óbégatni. Ezek össznépi rötyögéssel végződő megmozdulások, ha nyilvánosság előtt zajlik pláne.
3.
Eddig ismeretlen könyv/képregény bevetése. Ez kissé elharapódzott összecsapásnál nem visz sehova, jobb esetben és talán, a heveskedők egyike lenyugszik általa.Vagy ettől még inkább elmérgesedik a helyzet, mert nem tudok két egyformát felmutatni/ a másiké jobb, sokkal érdekesebb/ nem is ő kezdte, neki járt volna a másiké...
Így ez lehet olaj is a tűzre, tessék vigyázni!
4.
Gyümölcskínálás. Tényleg. Minél kissebb szemű, minél kevésbé előkészített, annál jobb. Pölö, mosatlan ribizli. Nem viccelek, ezzel képesek bő fél óráig is elpancsolni, elpepecselni, szemezni és közben oda a pulykaméreg.Jó, a fiúk szeretik a gyümölcsöket.
5.
Olvasás. Még mielőtt elmérgesedne a helyzet, kiválasztatni egy-egy könyvet/mesét és letenni a nagyesküt, hogy mindkettő elhangzik, most. Nálunk az vált be, ha felváltva, egyszer az a. fiú, majd a b. fiú kívánságát olvasom először. Ebből soha nincs vita, persze itt is a következetességen a hangsúly.Nekem már jó ideje nem kell figyelnem kiét olvastam először, mert tudják és be is tartják. (Betartatják: de anyaaa...!)
6.
Külön szobába terelés. Van, hogy szobajtóban strázsálás a kivitelezés egyetlen módja, de megéri.Ez az egyik utolsó előtti dolog, amit bevetek. Ez, már ha csak hajszál választ el a kiborulástól. Szem
Mindig elhiszem.
7.
Az utolsóval -legtöbbször- az építkezés alatt (mikor tervezni, kinézni, megbeszélni, vásárolni kellett valamit) éltünk DVD lejátszó és lemezek. Nem vagyok rá büszke, de van mikor tényleg csak ez működik. Nem csak a gyerekek, hanem a mi tűrőképességünk Ez egyébként öngól is egyben, mert lehet hogy perpill. megoldást nyújt az adott helyzetben, de utána még hevesebbek. (Rosszabb mint a cukorsokk húsvétolás, karácsonyozás után!)
+
Pár hónappal ezelőtt még itt -a felsorolásban valahol- állt volna az üljünk le sakkozni. Azóta ez az egyik leggyakoribb és leghevesebb patáliát kiváltó ütközéspont.Ugyanis M. ebben képtelen veszíteni, ami eddig nem mutatkozott ilyen erős megnyilvánulásokban. Az első egynéhány bábu elvesztését még elég jól viseli, amennyiben azok gyalogok, de ha értékesebb kerül leütésre, kitör a perpatvar.
Ilyenkor igyekszem együttérezni.
Mert magam is nehezen viselem.
Ha Anyuval szemben, malomban vesztek...
Életemben először három éve sikerült felette diadalt aratnom. Azon az estén kétszer vertem puhára, azóta veretlen vagyok.
Jól sejted, azóta nem játszottunk. (Nem is fogunk. Ki nem állhatom, mikor a lerakásnál elkezd kuncogni! Sátáni. Tényleg.)
A sakk miatt kitört pánikot,** eddig még ésszerű módon nem sikerült kezelni.Emiatt gyakran a szobájában, egyedül nyugszik meg az idősebb
*Igen, ha türelemmel bírunk, ill. ha valakinek netalántalán a heves erezdelahajamat közben végre eszébe jut.
Olykor.
De akkor mindig működik. Valamelyik.
Ugye ez helyzet és személyfüggő.
**Ő maga nevezi pániknak.
Dienstag
A legendáriumba
Nagyon nehéz valóban jó képet készíteni róluk. Mivel A. hiúbbtürelmesebb, ezért róla inkább, de M.-ről! Hol erőltetett vigyor, félig lehunyt szem, nyeglén hátraejtett fej kerül megörökítésre, máskor grimaszok sora ...és a pózok! Édesjóistenem!
Megmutatom, arra legyint, vagy gurgulászva nevet és persze hogy még rosszabb képek születnek aztán.
Majd látja a képeket A.-ról is és bosszankodik, hogy róla több, szebb fotó készül és morog velem, hibáztat, vagy vádaskodik, hogy őt nem szeretem annyira mint a testvérét...
Csacsi úrfi, hát meddig gyötri még magát ezzel?
...hát nem érzi?
De, csak jólesik kicsikarni újra és újra, mert jólesik hallani, azon túl, hogy tudja.
Megmutatom, arra legyint, vagy gurgulászva nevet és persze hogy még rosszabb képek születnek aztán.
Majd látja a képeket A.-ról is és bosszankodik, hogy róla több, szebb fotó készül és morog velem, hibáztat, vagy vádaskodik, hogy őt nem szeretem annyira mint a testvérét...
Csacsi úrfi, hát meddig gyötri még magát ezzel?
...hát nem érzi?
De, csak jólesik kicsikarni újra és újra, mert jólesik hallani, azon túl, hogy tudja.
 |
| grimaszolók |
Hírek
Nem járatunk külön írott sajtót, mert három féle ingyenes hetilap is jön, amiket átböngészek ugyan, de azt nem mondanám, hogy végigolvasom. D. is, magam is a szükséges információk javát, esténként, az internetről szerezzük be.
Egyszerűbb, költségmentesebb, ennyi.
Nem is nagy szám egy-egy ilyen lap: itt nagy keletje van a csoportos fotók megjelenésnek. A hírek maguk alig öt- nyolc mondatosak, egyenszövegek arról, melyik politikus épp mit tekintett meg a környéken, azt hogyan értékelte, javarészt persze dícsérte, legyetek hát elégedettek polgárok, mert ő is az, nézzétek hogy mosolyognak vele együtt az emberek erről a fotóról... ez nem hoz lázba, no.
Amiért mégis átnézem ezeket a lapokat, azok a különböző rendezvényekről szóló infók, mikor, mit, hol találhatunk, ha mennénk.
Múlt héten azért találtam pár érdekesebb cikket, többször is, még örültem is: kezd feljönni a minőség, tán mégis érdemes lesz egy kicsit több figyelmet szentelni az írottra.
Hétvégén csevegtünk D.-vel, közben kérdezett:
- ...és tetszett az újság?
- Nem láttad? Mégsem jött?
- ???
- Felhívtak egy napilaptól, hogy lehet igényelni tőlük, próbaolvasást egy hétre...
- ...most, hogy így mondod...
- ...lemondtam szombaton.
- Akkorjó.
Egyszerűbb, költségmentesebb, ennyi.
Nem is nagy szám egy-egy ilyen lap: itt nagy keletje van a csoportos fotók megjelenésnek. A hírek maguk alig öt- nyolc mondatosak, egyenszövegek arról, melyik politikus épp mit tekintett meg a környéken, azt hogyan értékelte, javarészt persze dícsérte, legyetek hát elégedettek polgárok, mert ő is az, nézzétek hogy mosolyognak vele együtt az emberek erről a fotóról... ez nem hoz lázba, no.
Amiért mégis átnézem ezeket a lapokat, azok a különböző rendezvényekről szóló infók, mikor, mit, hol találhatunk, ha mennénk.
Múlt héten azért találtam pár érdekesebb cikket, többször is, még örültem is: kezd feljönni a minőség, tán mégis érdemes lesz egy kicsit több figyelmet szentelni az írottra.
Hétvégén csevegtünk D.-vel, közben kérdezett:
- ...és tetszett az újság?
...ugyan mióta érdeklik a lapok, jó ha minden szökőévben kinyit egyet...
- Milyen újság?- Nem láttad? Mégsem jött?
- ???
- Felhívtak egy napilaptól, hogy lehet igényelni tőlük, próbaolvasást egy hétre...
- ...most, hogy így mondod...
- ...lemondtam szombaton.
- Akkorjó.
Montag
Közvetlen
az előző bejegyzés közzététele után, beléptem a FB.-ra, ott iziben egy képmontázsba botolva elkapott a tömény hányinger.
Eszünk húst, tény.
Az illető vadász, ez is való.
De a képek vértől csöpögnek ő meg vigyorog, büszkén tartja az agancsos fejet (test sehol!), a vaddisznő pofáját, van kép, ahol a tetemen fekszik, vagy a háta mögött nyúltenger, persze valamennyi élettelen...
Tudom, a francnak néztem meg, de a döbbnetettől nem görgettem, nem tettem semmit, csak néztem.
Mert tegye, de minek feltenni?
Büszkeségből, tudom.
Rosszul vagyok.
Eszünk húst, tény.
Az illető vadász, ez is való.
De a képek vértől csöpögnek ő meg vigyorog, büszkén tartja az agancsos fejet (test sehol!), a vaddisznő pofáját, van kép, ahol a tetemen fekszik, vagy a háta mögött nyúltenger, persze valamennyi élettelen...
Tudom, a francnak néztem meg, de a döbbnetettől nem görgettem, nem tettem semmit, csak néztem.
Mert tegye, de minek feltenni?
Büszkeségből, tudom.
Rosszul vagyok.
Helyzetjelentés űzve-futva-röviden
1.
Az autópályán utazó ház látványa felemelő.Pláne a felismerés: ez D. háza! Ill. dehogy az övé, csak az ő munkája és nem is az egész ház, csak az utolsó panelek, amik szombaton követték a többit, épp, mikor mi is arra jártunk és üldöztük kicsit, miután félreálltunk egy parkolóba, hogy pár
2.
Kéksárgáztunk. D. remekül bírta. Szemforgatás, sóhajtozás nélkül. Tényleg, a pali egy hős!Igaz a bevásárlós bóklászást, mérlegelést és tanakodást megszenvedték. D.-nek a háta fájt a végére, nekik mindenük...
/A.: -London!
T.+D.: -Hogy mondod?
A.: -Ott, a képen!
Így , majdnem gigaposztert kellet venni a hisztit csillapítandó, mert először rákezdett az ifjabb, hogy most azonnal, mert ő nem járhatott ott, legalább képe legyen a szobájában róla, a nagy meg azzal érvelt: emlékbe kell neki, rólad anya, mert erről mindig eszébe jutok majd... képes lenne eltemetni egy piros buszos képért... ...hát nem, csakazért sem, még ingyért sem, nem ám ennyiért!
Annak örülhetek viszont, hogy nyilt kártyákkal játszik. Örülhetek?!/
3.
A. benyalt valami bacit, éjjel lázas is volt. A hírre az óvónő nem meglepő módon csak elrötyögött: sok gyerek hiányzik az egy-két napos láz miatt, semmi gond, hogy ma nem megy...Beszélgessünk kicsit: miért csak közvetve tudom meg mindig, hogy skarlát/tetű/egyéb mifene tombol az óvodában? Miért nem szólnak időben, hogy legalább ne sokként érje a kedvesszülőt egy-egy kórság? Az éjjel is, azt gondoltam, tán a hülye ikeázás közben nyalhatott be valamit, mert ki hallott már két és fél napos lappangásról, biztos a kéksárgában nyalt be valamit, ...vagy a könyökén virító horzsolás, ami kicsit gyulladt ugyan, de gyógyul, csak nem attól...? Á, skarlát biztos nem lehet, már két hete, hogy az utolsó áldozata is meggyógyult... de akkor mi?
Nem tudtam aludni.
De minek kesergek, ezt a hetet kibulizzuk még valahogy, aztán viszlát ovi!
4.
Iskola is péntekig döcög, bár már múlt héten is inkább hajazott holmi játszóházra... Alig tanultak, házit nem kaptak -ne izzadjatok gyerekek, igen meleg van, nincs házi!Nevezzen bárki vaskalaposnak, de biza nem értem, tíz percnyi háziírás miért lenne olyan szörnyű kínzás... Jah, persze, azt ki is kell javítani, ami rápillantásos alapon működik, a szülő úgyis leellenőrizte...
Tudom, mert volt már, mikor valamilyen egyéb elfoglaltság miatt nem tudtam átnézni, és a hibás (hiába egy volt benne, akkor is) lecke leláttamozva, dicsérettel ott figyelt a házifüzetben.
5.
D. ma a Fővárosban. Csillárt szerel. Több mint húsz kilós monstrum, olomkristály függőkkel, jaj!
Miért nem villanyszerelő teszi fel?
Vannak ilyen ügyfelei: nem bíznak másban, csak őt engedik a házba, be. Egy kolega/partner elcseszett munkája után is csak D.-t engedték oda a közelmúltban, a kolegát meg elküldték a búsba...
Már lakott házak kulcsaival a zsebében mászkál. A gazda a munkahelyén, ő meg bent a házban.
Bíznak benne, ragaszkodnak a személyéhez, én meg dicsekszem vele. Hehehe!
Freitag
Bajságos rege
Ma, amellett, hogy péntek és egy kicsit végre hűvösebb is, nagy nap van... úgy egyébként.
Egyidejűleg két házállítást is ma kezdenek. Egyiket itt Labancföldön, másikat lent, Magyarhonban.
Nem volt szándékosság az azonos kezdésben, a lentinek már múlt héten neki kellett volna állni, csak a kivitelező mindeddigtöketlenkedett nem tudta összehangolni a szállítókat, az előkészületi munkálatokat. Az, egy helyszíni panelépítéses móka -olyan, mint két éve a miénk...
Az itteni kezdést mára tervezték. Tegnap rakták kamionra a paneleket.
Mikor ma reggel D. indult (mert itthon volt, tegnap már délután meglepett minket. Juhuuu!), jött a rossz hír: az egyik emberke kórházban van, ráborult az egyik panel...
Nem az ő felelőssége (ott sem volt -bár lehet épp ez volt a baj...), de természetesen teljesen oda van, meg vissza.
Egyidejűleg két házállítást is ma kezdenek. Egyiket itt Labancföldön, másikat lent, Magyarhonban.
Nem volt szándékosság az azonos kezdésben, a lentinek már múlt héten neki kellett volna állni, csak a kivitelező mindeddig
Az itteni kezdést mára tervezték. Tegnap rakták kamionra a paneleket.
Mikor ma reggel D. indult (mert itthon volt, tegnap már délután meglepett minket. Juhuuu!), jött a rossz hír: az egyik emberke kórházban van, ráborult az egyik panel...
Nem az ő felelőssége (ott sem volt -bár lehet épp ez volt a baj...), de természetesen teljesen oda van, meg vissza.
Dienstag
Nem
mintha bármit változtatna D. hozzáállásán a levélben kapott ajánlat, de engedélyezek magamnak egy kis naívitást és bízom benne, hogy az a pár százalék tán meggyőzi...*
*...erről eszembe jutott a vicc a medvéről és a nyuszika vasalójáról...
*...erről eszembe jutott a vicc a medvéről és a nyuszika vasalójáról...
Montag
khm
Jó négy-öt percig pumpáltak foganat nélkül (a nagy, leersztő szelepre nem került rá a csavaros sapka), mire észrevették az eredménytelenségük okát...
Vád, hogy nem tanítom meg őket gondolkodni, engem nem érhet!
Sonntag
Bogaras közjáték
A. köztudottan rovarimádó* (tudom, brrr!). Folyton összeszed tücsköt, bogarat, ilyet-olyat.
M. nem. Ő sikítófrászt kap minden mászó, zümmögő, zizgő vagymilyen ízeltlábútól.
Ma este, vacsora közben rászállt A. vállára egy bogár, majd lefordulván onnan és a szárnyára/hátára** esve forgott körbe-körbe a földön, láthatólag halálán volt, mire A. elkezdett kiabálni: segítség!
A sikítozásra odarongyoltam azzal, hogy hogy segítsek neki? Újraélesszem?
A. síkítva elrohant, azóta is duzzog, meg krokodilkönnyeket hullat, M. pedig prüszkölt a nevetéstől...
*mint kiderült, szereti őket ugyan, de csak kint, mert idebent ő lakik!
**van egyeltalán hát nevű testtája egy egyszerű, mezei légynek?
M. nem. Ő sikítófrászt kap minden mászó, zümmögő, zizgő vagymilyen ízeltlábútól.
Ma este, vacsora közben rászállt A. vállára egy bogár, majd lefordulván onnan és a szárnyára/hátára** esve forgott körbe-körbe a földön, láthatólag halálán volt, mire A. elkezdett kiabálni: segítség!
A sikítozásra odarongyoltam azzal, hogy hogy segítsek neki? Újraélesszem?
A. síkítva elrohant
*mint kiderült, szereti őket ugyan, de csak kint, mert idebent ő lakik!
**van egyeltalán hát nevű testtája egy egyszerű, mezei légynek?
Kertmesék -a borsó
Évaként engem aligha lehett volna bűnbe vinni holmi almával, de borsóval!
Tavaly egyszer vetettem, két sort. Nem készült belőle sem borsóleves, sem főzelék, sem egyéb, ott a kertben elcsemegéztem rajta. Okulva a történteken idén háromszor vetettem, a számtalan felhalmozott fajtából, két-két sort.
Az első már kezd leérni, ebből már készült ez-az, de a java ennek is odakint fogyott el. Édes, finom hersenős! Jaj.
Most érik a második. Hosszú hüvelyes, nagyszeműn is édes, mennyei. Bárcsak ez lenne valamennyi!
Van bökkenő.
Négy féle csomagolású/fajtájú vetőmagot vettem tavasszal és mert nem felirtaoztam, gőzöm sincs, melyik sor, melyik.
Dráma.
Tavaly egyszer vetettem, két sort. Nem készült belőle sem borsóleves, sem főzelék, sem egyéb, ott a kertben elcsemegéztem rajta. Okulva a történteken idén háromszor vetettem, a számtalan felhalmozott fajtából, két-két sort.
Az első már kezd leérni, ebből már készült ez-az, de a java ennek is odakint fogyott el. Édes, finom hersenős! Jaj.
Most érik a második. Hosszú hüvelyes, nagyszeműn is édes, mennyei. Bárcsak ez lenne valamennyi!
Van bökkenő.
Négy féle csomagolású/fajtájú vetőmagot vettem tavasszal és mert nem felirtaoztam, gőzöm sincs, melyik sor, melyik.
Dráma.
London
Elakadtam a meséléssel.
Mert ha, akkor lehetetlenség kihagyni belőle a segítőnket, aki mostanság rém elfoglalt, nem akarom ilyen banális kérdésekkel zaklatni: engedélyezi-e hogy linkelgessem, noha nyilván sokan tudják kiről is van szó, mégis illenék megkérdezni -emiatt kicsit elakadt a lendület.
Mielőtt elmentünk, több olyan blogra is akadtam, ameyleket ott élő magyarok írnak. ... most komolyan, az ám a valami: ott élni, ill. elérni, hogy hivatalosan, állással, lakhatással ott élhessen az ember, része lehessen az egésznek! Én meg itt ájuldozok attól az öt naptól... nevetséges.
Meg, ha más utazik ugyanoda, teljesen másképp élheti meg, mást lát, más benyomások érik, tán másképp is áll hozzá, akkor meg minek meséljem, ez is olyan, mint a futás, át kell élni, tudnod kell, megtapasztalnod mi a jó benne, mitől az, ami, mit ad neked az az élmény, mert mások hiába mesélik...
De a csuda vigye, mégiscsak el kell mesélnem, ha nem is mindent, de a gyümölcslevet, az embereket, vagy hogy mit ettünk, miket láttunk, a teljesítményünket, mert arra büszkék vagyunk, vagy a színházat, mert azt muszáj, hisz attól volt kerek, vagy a keresést, noha nem leltem, de kompromisszumkész vagyok, ezért mégis...
Így lesz folytatás, csak érjem el a költözködőt, aztán legyen időm írni...
Mert ha, akkor lehetetlenség kihagyni belőle a segítőnket, aki mostanság rém elfoglalt, nem akarom ilyen banális kérdésekkel zaklatni: engedélyezi-e hogy linkelgessem, noha nyilván sokan tudják kiről is van szó, mégis illenék megkérdezni -emiatt kicsit elakadt a lendület.
Mielőtt elmentünk, több olyan blogra is akadtam, ameyleket ott élő magyarok írnak. ... most komolyan, az ám a valami: ott élni, ill. elérni, hogy hivatalosan, állással, lakhatással ott élhessen az ember, része lehessen az egésznek! Én meg itt ájuldozok attól az öt naptól... nevetséges.
Meg, ha más utazik ugyanoda, teljesen másképp élheti meg, mást lát, más benyomások érik, tán másképp is áll hozzá, akkor meg minek meséljem, ez is olyan, mint a futás, át kell élni, tudnod kell, megtapasztalnod mi a jó benne, mitől az, ami, mit ad neked az az élmény, mert mások hiába mesélik...
De a csuda vigye, mégiscsak el kell mesélnem, ha nem is mindent, de a gyümölcslevet, az embereket, vagy hogy mit ettünk, miket láttunk, a teljesítményünket, mert arra büszkék vagyunk, vagy a színházat, mert azt muszáj, hisz attól volt kerek, vagy a keresést, noha nem leltem, de kompromisszumkész vagyok, ezért mégis...
Így lesz folytatás, csak érjem el a költözködőt, aztán legyen időm írni...
Freitag
Dicsekedni lehet?
Nálunk az ajándékozás mint olyan, nem játszik túl nagy szerepet.
A gyerekek? Az más.
Lazán eltelnek szülinapok, karácsonyok, évfordulók ajándékok nélkül.
Inci-finci ajándék nélkül.
Ezt fontos volt megjegyeznem, mert aki ismer és ő jól ismer, az tudja, egyszerű nekem örömöt okozni.
(Mondjuk ott a kéksárga, minden nő álma (javítsatok ki, ha tévedek) és minden férfi rémálma!
-A lófaszkák miatt vajon? Inkább a kasszázás miatt, tudom.-
Vagy hogy olykor beülnénk étterembe? Jah, hát hogy? ...ha itthon sincs.
Színház?* Dettó.)
Nem nagy ügy, bár ha még emellé itthon sincs, akkor morcos vagyok. Júj, nagyon morcos!
Idővel megedződtem. Ő kap, én nem.
Mielőtt megsajnáltatnám magam: igaz, hogy alkalmakra nem készül, de nagyon gavallér.
A gyerekek? Az más.
Lazán eltelnek szülinapok, karácsonyok, évfordulók ajándékok nélkül.
Inci-finci ajándék nélkül.
Ezt fontos volt megjegyeznem, mert aki ismer és ő jól ismer, az tudja, egyszerű nekem örömöt okozni.
(Mondjuk ott a kéksárga, minden nő álma (javítsatok ki, ha tévedek) és minden férfi rémálma!
-A lófaszkák miatt vajon? Inkább a kasszázás miatt, tudom.-
Vagy hogy olykor beülnénk étterembe? Jah, hát hogy? ...ha itthon sincs.
Színház?* Dettó.)
Nem nagy ügy, bár ha még emellé itthon sincs, akkor morcos vagyok. Júj, nagyon morcos!
Idővel megedződtem. Ő kap, én nem.
Mielőtt megsajnáltatnám magam: igaz, hogy alkalmakra nem készül, de nagyon gavallér.
Volt, mikor szatyornyi könyvvel lepett meg, máskor vállrándítva leemelte a polcról a HP 8-ast és megvette...
Most, míg mi az autóban vártuk egy üzlet előtt, rég vágyott rózsatővel jött: illatos, telt virágú angolrózsával.
 |
| * |
Mittwoch
Ökör
avagy: tegyük fel, hogy egy kitalált történet...
Esküvő, nem is olyan régen.
Aztán lagzi. Nem többszázas a násznép, de nagy.
A hangulat remek, de van aki bohóckodik és merő mókából felkapja a menyasszonyt, mer' az milyen vicces.
Mondtam már, hogy mindezt a falumúzeumba képzelem? - Mert szép, mert nagy és különben is, a valóságban is ott szokták tartani.
A falumúzeum tehát a színtér.
Ott tartottam, hogy valaki felkapja a menyasszonyt. Ennek következtében szegény beveri a fejét a gerendába.
Istenesen beveri, folyományaként hupli és felhasadt bőr a homlokán.
Tudom fokozni.
Mindez, még a hivatalos fotózás előtt történik.
Ugye érezhető a feszültség?
Gondolati síkon is használnak már olyat, hogy photoshop, ami csekély vígasz, így mindenképp találónak érzem a címet!
C'est la vie! ...öööö... ...fantaisie!
Esküvő, nem is olyan régen.
Aztán lagzi. Nem többszázas a násznép, de nagy.
A hangulat remek, de van aki bohóckodik és merő mókából felkapja a menyasszonyt, mer' az milyen vicces.
Mondtam már, hogy mindezt a falumúzeumba képzelem? - Mert szép, mert nagy és különben is, a valóságban is ott szokták tartani.
A falumúzeum tehát a színtér.
Ott tartottam, hogy valaki felkapja a menyasszonyt. Ennek következtében szegény beveri a fejét a gerendába.
Istenesen beveri, folyományaként hupli és felhasadt bőr a homlokán.
Tudom fokozni.
Mindez, még a hivatalos fotózás előtt történik.
Ugye érezhető a feszültség?
Gondolati síkon is használnak már olyat, hogy photoshop, ami csekély vígasz, így mindenképp találónak érzem a címet!
C'est la vie! ...öööö... ...fantaisie!
Dienstag
hamburger
- 2dl langyos tej, - 40g olaj, - 1 tojás, - 100g jughurt, - 600g liszt - 2ek cukor, 1tk só, - élesztő;
Homogén masszává gyúrt tésztát egy órát kelesztjük, majd 9 cipót/zsemlét formázunk belőle és újra kelesztjük, míg meg nem duplázódik.
Felvert tojással megkenjük, szezámmal megszórjuk, előmelegített sütőben megsütjük. /Sütője válogatja, itt 20 percig sül 190°C-on.
Húspogácsa.
-500g darált hús, - 1-2 tojás, - só, - bors, - 1fej egészen apró kockákra vágott vöröshagyma, - zsemlemorzsa... a legkedvesebben megfogalmazható mennyiségben: érzés szerint per amennyit a massza felvesz.
Összekavar, formázás után, alig-olajon kisüt.
Egyéb.
salátalevelek, felszelt - főtt tojás (agyerekeknek mindkét oldalról jól átsütött tükörtojást adok, mert az "finomabb"), felkarikázott vöröshagyma, uborka,... vagy egyéb zöldségek, amiket a kertben/hűtőben/a zöldségespultban találsz és szeretsz.
sajt, majonéz, mustár, pirosarany, ketchup...
felhőn járás
Hazahoztam, de csak lasszóval tudom a földön tartani. Repked a házban és mesél és mesél és jajistenkém mennyit mesél!
A. a nyomában és kerek szemmel hallagatja és alig varja, hogy jövőre ő is ott lehessen, sokat ill. rengeteget olvashasson, feladatokat oldhasson meg, meg grillezhessen, zseblámpával a sötét iskolában kóricálhasson, ijesztgethessen, meg ott alhasson, reggel tornázhasson, majd sütit ehessen és jaj, milyen szuper lesz, mert lesz!
A tanárok lelkesen és nagyon elégedetten mesélték milyen jók ezek a gyerekek, milyen remek program volt, hogy élvezték valamennyien és csak egy lányka volt, akiért az anyukának át kellett mennie, de nem, nem volt rossz ő sem, dehogy, csak neki volt rossz az otthona nélkül, de minden rendben, otthon aludt, reggel már nem sírt és ő is örömmel hallgatta a beszámolókat és már az iskolai reggelit is együtt költhette el a többiekkel...
Függöny.
HAPPY END!
...de még pár kép...
A képeket kölcsönvettem.
A. a nyomában és kerek szemmel hallagatja és alig varja, hogy jövőre ő is ott lehessen, sokat ill. rengeteget olvashasson, feladatokat oldhasson meg, meg grillezhessen, zseblámpával a sötét iskolában kóricálhasson, ijesztgethessen, meg ott alhasson, reggel tornázhasson, majd sütit ehessen és jaj, milyen szuper lesz, mert lesz!
A tanárok lelkesen és nagyon elégedetten mesélték milyen jók ezek a gyerekek, milyen remek program volt, hogy élvezték valamennyien és csak egy lányka volt, akiért az anyukának át kellett mennie, de nem, nem volt rossz ő sem, dehogy, csak neki volt rossz az otthona nélkül, de minden rendben, otthon aludt, reggel már nem sírt és ő is örömmel hallgatta a beszámolókat és már az iskolai reggelit is együtt költhette el a többiekkel...
Függöny.
HAPPY END!
...de még pár kép...
A képeket kölcsönvettem.
Montag
ébredés
Ötre vittem a nagyfiút.
Pikk-pakk kipenderített, menjek már, ő rendben lesz.
Jól van.
A. azóta beszél, beszél, esküszöm: soha ennyit!
Jajistenem.
...gondolat...
M. mellett nehezen jut szóhoz. Küzdenie kell.
Többet kellene szétválasztani őket, külön programokat szervezni. Hadd teljesedjenek ki külön-külön; hol D.-vel, hol velem.
De tényleg, ez így biztosan jó lesz!
Pikk-pakk kipenderített, menjek már, ő rendben lesz.
Jól van.
A. azóta beszél, beszél, esküszöm: soha ennyit!
Jajistenem.
...gondolat...
M. mellett nehezen jut szóhoz. Küzdenie kell.
Többet kellene szétválasztani őket, külön programokat szervezni. Hadd teljesedjenek ki külön-külön; hol D.-vel, hol velem.
De tényleg, ez így biztosan jó lesz!
Csak tudatni szeretném
mindazokkal, akik ugyanígy el vannak varázsolva, vagy lemaradtak netalántán róla, hogy júniust írunk. Igen.
...és kapaszkodj meg: már 11 napja.
Á, nincs mit.
Szívesen.
Basszus!
...és kapaszkodj meg: már 11 napja.
Á, nincs mit.
Szívesen.
Basszus!
Szombaton
csavarogtam kicsit. Barátoztam. Helyesek voltak mint mindig, nevettünk, emlékeztünk és meséltünk. Szerettem.
Hazafelé meg morogtam.
Vajon mit gondolnak a rádiók zenei szerkesztői, mikor egész éjjel tartó altatóprogram mellett döntenek?
Bassus az emberek, akik aludni szeretnének, nyilván nem hallagtnak rádiót. Az andalgók szintén nem...
Az összes többi hallgató nyilván úton van és legkevésbé aludni akar.
Jah, tudom, CD-s rádiót az autóba! Hahaha!
Amúgy meg a jó-édes-anyját annak a zsemle színű borjúnak ott Hegyh-on, amelyik meredten és mozdulatlanul ült a felezővonalon, orral az én sávom felé. Már nem volt közvilágítás, a bamba állat persze meg sem mozdult, talán ezért vettem, csak az utolsó pillanataban észre.
Kivert a víz.
Kicsivel később egy róka lépett elém, majd egy bagoly repült kevés híján a szélvédőnek.
...és a sofőrök, no, nekik biztosan lejátszós rádió diktálta az iramot.
Hazafelé meg morogtam.
Vajon mit gondolnak a rádiók zenei szerkesztői, mikor egész éjjel tartó altatóprogram mellett döntenek?
Bassus az emberek, akik aludni szeretnének, nyilván nem hallagtnak rádiót. Az andalgók szintén nem...
Az összes többi hallgató nyilván úton van és legkevésbé aludni akar.
Jah, tudom, CD-s rádiót az autóba! Hahaha!
Amúgy meg a jó-édes-anyját annak a zsemle színű borjúnak ott Hegyh-on, amelyik meredten és mozdulatlanul ült a felezővonalon, orral az én sávom felé. Már nem volt közvilágítás, a bamba állat persze meg sem mozdult, talán ezért vettem, csak az utolsó pillanataban észre.
Kivert a víz.
Kicsivel később egy róka lépett elém, majd egy bagoly repült kevés híján a szélvédőnek.
...és a sofőrök, no, nekik biztosan lejátszós rádió diktálta az iramot.
Samstag
Először
és alig egy hónapja a julis dobta be a kulcsot most meg a katus. Pedig igazán kíméletes, figyelmes voltam vele. Rögtön az elején kiderült: utál poharakat mosogatni, hát nem is kellett. Inkább beálltam én a mosogató mellé, csak tönkre ne tegye őket...
Most meg ukmukfukk felmondott.
A kisujjamat nyújtottam, neki az egész karom kellett volna? De miért nem szólt, morzézott, vagy valami -ugye.
Most meg ukmukfukk felmondott.
A kisujjamat nyújtottam, neki az egész karom kellett volna? De miért nem szólt, morzézott, vagy valami -ugye.
Donnerstag
Szolgálati
A blogger tökéletesen működik. A levelezőprogram is.
Viszont mindazoknál, akik beállították a szóellenőrzést* a hozzászólások szerkesztésénél, nem tudok üzenetet hagyni, amikor a gugli, már a keresőmotor, tőlem nem elérhető. Történetesen most sem.
Nyilván van élet Thea hozzászólása nélkül is, de jelezni szeretném, hogy olvasok és gyakran írnék is, csak nem tudok.
No.
Valaki, hasonló cipőben?
*Nem állították, csak nem kapcsolták ki...
...és jól is van úgy, egyesegyedül engem zavar. Ha zavar.
Viszont mindazoknál, akik beállították a szóellenőrzést* a hozzászólások szerkesztésénél, nem tudok üzenetet hagyni, amikor a gugli, már a keresőmotor, tőlem nem elérhető. Történetesen most sem.
Nyilván van élet Thea hozzászólása nélkül is, de jelezni szeretném, hogy olvasok és gyakran írnék is, csak nem tudok.
No.
Valaki, hasonló cipőben?
*Nem állították, csak nem kapcsolták ki...
...és jól is van úgy, egyesegyedül engem zavar. Ha zavar.
Mittwoch
A falra hányt borsó ill. ribizli
Mindig boldog, ha azt a pólót adom rá. Semmi különös egyébként, egy galléros kis sárga, nem is új, még M.-é volt danában. Miután levettem a buszról, még akkor is megemlítette, milyen jó, hogy ebben ment és milyen szép napja volt, igazán jól érezte magát az oviban. Mostanában nem szívesen megy, azt mondja rém uncsi, így mindig örömmel hallom, látom, ha boldogan, füligvigyorral érkezik haza.
A hamburgernek is örült, persze ő kérte, hogyne örült volna, két szál hagymát is elrágcsált hozzá, mert úgy az igazi. M.-el azon rötyögtünk, hogy még másnap is hagymafelhőben úszik majd ennyi bűzgyökér után.
M. házit írt, addig A. szavakat, mondatokat másolt az aktuális kedvenc könyvéből.
Majd hosszan csend, ki-ki olvasott, könyvet nézegetett a szobájában.
Szeretem ezeket a nyugodt órákat.
Aztán a bírkózás a kanapén, ahonnan leparancsoltam őket. Meg is magyaráztam -ezredjére- tarok tőle, hogy átbillennek a karfán és csúnya fejreeséssel landolnak, menjenek inkább, nézegessenek, olvassanak tovább.
M. négykézlább, A. a hátán.
A ló nem rúg ki már rég hátra, mert megtanulta: akkor bizony az ő feje koppanhat a padlón a hirtelen lendülettől -A. jobb híján M. fejére nehezedett mindig, azért.
Mostanában felágaskodik a ló, amitől A. hátra huppan, ezért most is szóltam, finoman és inkább mindenki a saját lábán...
Robaj, aztán sírás. A. a földön ül, előregörnyedve, a bal könyökét dajkálva. A ló bent a szobájában azonnal, mert oda küldtem, ne tartson védőbeszédet, majd megbeszéljük, ha már a lovas nem sír.
Mozgatom kicsit a karját, sehol, semmi sérülésnyom, el nem törött, vizslatom tovább; a nyakába patagzik a vér, keresem honnan, a fején tátongó jó három centis, mély sebből...
Kiabálok M. nek öltözzön, hozzon nadrágot A.-nak is, mert megyünk. Már a mélyhűtőben keresek, mire befejezem a mondatot, de nem találom azt a hülye hűtő kötést... jó lesz a fagyasztott ribizli is.
Mire kirángatok egy vékony törölközőt a többi közül, A. üvölt én meg rohanok, mert talán nagyobb a baj: Úrfi áll a fürdőben a tükör előtt és a vérrel áztatott pólóját siratja, hogy most mi lesz, hogy néz ki jaj szegény póló!
Valamit mondok arról, hogy ki tudom mosni, de most mennünk kell, ő nem akar mozdulni, megfeszíti magát, mikor emelném. Nem baj, rajtam sincs már nadrág, a melegítőmet lerángattam odalenn, nem húztam újat. Míg ő a törölközőbe csavart ribizlivel üvölt tovább a tükör előtt, nadrágot rángatok magamra és közben látom M. riadt arcát az előszobában. Semmi baj fiam, majd a kórházban segítenek...
Az autóban végre megkérdi A.-hogy most mi lesz?
-Érzéstelenítés, valószínűleg, mert bizonyára varrni kell.
-A kórházban?
-Persze, oda tartunk éppen.
-Az jó!
Ölben viszem, M. lohol a nyomomban, a baleseti folyosóján egy szanitéc kikapja ribizlistől A.-t a kezemből és onnantól libasorban csörtetünk tovább...
Az orvosra kicsit várni kell, addig A. fejét letörölgetik és M.-et kérdezik pontosan hogy történt. A vérzés a fagyos ribizlipakolástól szinte teljesen elállt, nem vesztett sok vért. A pólóján egy tenyérnyi és a törölközőn pár csepp. A. azt mondja jó itt, tetszik ez az ágy! és vigyorog, meg kuncog (Közben érzem a gomolygó hagymafelhőt körülötte.)
...nem varrják, ragasztják.
Majd röntgen, azután alapos, a teljes testére kiterjedő vizsgálat.
Minden rendben, a koponyája nem sérült, el is mehetnek, de tudja anyuka, ha szédül a Bursche, ha hány, aluszékony, esteleg az a fekete a két szemében különböző méretű...
...a pupilla....
...ööö a pupilla igen, akkor jöjjenek vissza azonnal...
...
Jól aludt, a seb nem duzzadt és nem is gyulladt be. Vidám. ...és örül, hogy csütörtökön újra megyünk a kórházba.
...ó és ő orvos lesz, mert az orvosok olyan vidám bácsik és segítenek, ha baj van!
A hamburgernek is örült, persze ő kérte, hogyne örült volna, két szál hagymát is elrágcsált hozzá, mert úgy az igazi. M.-el azon rötyögtünk, hogy még másnap is hagymafelhőben úszik majd ennyi bűzgyökér után.
M. házit írt, addig A. szavakat, mondatokat másolt az aktuális kedvenc könyvéből.
Majd hosszan csend, ki-ki olvasott, könyvet nézegetett a szobájában.
Szeretem ezeket a nyugodt órákat.
Aztán a bírkózás a kanapén, ahonnan leparancsoltam őket. Meg is magyaráztam -ezredjére- tarok tőle, hogy átbillennek a karfán és csúnya fejreeséssel landolnak, menjenek inkább, nézegessenek, olvassanak tovább.
M. négykézlább, A. a hátán.
A ló nem rúg ki már rég hátra, mert megtanulta: akkor bizony az ő feje koppanhat a padlón a hirtelen lendülettől -A. jobb híján M. fejére nehezedett mindig, azért.
Mostanában felágaskodik a ló, amitől A. hátra huppan, ezért most is szóltam, finoman és inkább mindenki a saját lábán...
Robaj, aztán sírás. A. a földön ül, előregörnyedve, a bal könyökét dajkálva. A ló bent a szobájában azonnal, mert oda küldtem, ne tartson védőbeszédet, majd megbeszéljük, ha már a lovas nem sír.
Mozgatom kicsit a karját, sehol, semmi sérülésnyom, el nem törött, vizslatom tovább; a nyakába patagzik a vér, keresem honnan, a fején tátongó jó három centis, mély sebből...
Kiabálok M. nek öltözzön, hozzon nadrágot A.-nak is, mert megyünk. Már a mélyhűtőben keresek, mire befejezem a mondatot, de nem találom azt a hülye hűtő kötést... jó lesz a fagyasztott ribizli is.
Mire kirángatok egy vékony törölközőt a többi közül, A. üvölt én meg rohanok, mert talán nagyobb a baj: Úrfi áll a fürdőben a tükör előtt és a vérrel áztatott pólóját siratja, hogy most mi lesz, hogy néz ki jaj szegény póló!
Valamit mondok arról, hogy ki tudom mosni, de most mennünk kell, ő nem akar mozdulni, megfeszíti magát, mikor emelném. Nem baj, rajtam sincs már nadrág, a melegítőmet lerángattam odalenn, nem húztam újat. Míg ő a törölközőbe csavart ribizlivel üvölt tovább a tükör előtt, nadrágot rángatok magamra és közben látom M. riadt arcát az előszobában. Semmi baj fiam, majd a kórházban segítenek...
Az autóban végre megkérdi A.-hogy most mi lesz?
-Érzéstelenítés, valószínűleg, mert bizonyára varrni kell.
-A kórházban?
-Persze, oda tartunk éppen.
-Az jó!
Ölben viszem, M. lohol a nyomomban, a baleseti folyosóján egy szanitéc kikapja ribizlistől A.-t a kezemből és onnantól libasorban csörtetünk tovább...
Az orvosra kicsit várni kell, addig A. fejét letörölgetik és M.-et kérdezik pontosan hogy történt. A vérzés a fagyos ribizlipakolástól szinte teljesen elállt, nem vesztett sok vért. A pólóján egy tenyérnyi és a törölközőn pár csepp. A. azt mondja jó itt, tetszik ez az ágy! és vigyorog, meg kuncog (Közben érzem a gomolygó hagymafelhőt körülötte.)
...nem varrják, ragasztják.
Majd röntgen, azután alapos, a teljes testére kiterjedő vizsgálat.
Minden rendben, a koponyája nem sérült, el is mehetnek, de tudja anyuka, ha szédül a Bursche, ha hány, aluszékony, esteleg az a fekete a két szemében különböző méretű...
...a pupilla....
...ööö a pupilla igen, akkor jöjjenek vissza azonnal...
...
Jól aludt, a seb nem duzzadt és nem is gyulladt be. Vidám. ...és örül, hogy csütörtökön újra megyünk a kórházba.
...ó és ő orvos lesz, mert az orvosok olyan vidám bácsik és segítenek, ha baj van!
Montag
A magaslati cipő
apropóján felkutattatott és megtaláltatott a menyasszonyi cipőm, ami szandál. Nem fehér, törtfehér, mert csak ilyen akadt a széles Dunántúlon a keresés fél éve alatt. Jó hogy nem fehér, így több mindenhez viselhető, hordható. Remek!
Lenne, ha az úrfikihordás közepette ki nem nőttem volna. Széltében.
Így szorít, de azt nagyon. Minek következtében a megtalálás, újrafelfedezés öröme elhagyott, meg jött mellé egy kérdés: mi a csudát kezdjek vele?
Kidobni ilyesmit hogy?
A vöröskeresztes zsákba? Á, topánka oda nem illik....és ilyen kis lábú ismerősöm meg nincs.
35-ös, egyszer viselt, egy hónap múlva 12 éves, törtfehér szandál valakinek?
Tudom, zsákba vele!
Lenne, ha az úrfikihordás közepette ki nem nőttem volna. Széltében.
Így szorít, de azt nagyon. Minek következtében a megtalálás, újrafelfedezés öröme elhagyott, meg jött mellé egy kérdés: mi a csudát kezdjek vele?
Kidobni ilyesmit hogy?
A vöröskeresztes zsákba? Á, topánka oda nem illik....és ilyen kis lábú ismerősöm meg nincs.
35-ös, egyszer viselt, egy hónap múlva 12 éves, törtfehér szandál valakinek?
Tudom, zsákba vele!
Úrfi bemutatkozik -aggódom
Idén tavasszal ismét eljött a nap, vele a fényképész az óvodába és az iskolába is. Készültek nagyon: mosoly- főpróbák a tükör előtt, ruhabpróbák... Túléltem.
Ma A.-ét még reggel a buszsofőr, M.-ét pedig ő maga hozta, történettel.
-A fényképész kiosztotta a mappákat. ...Mindenki kapott képet a tanár nénitől, a tanár néniről.
-A tiéd hol van?
-Én nem kértem.
Nos, eddig sem volt kedvenc a fiam -most hadd ne meséljem el mért gondolom így-, de ezek után!
.
Az, hogy mért nem kért, az az én hibám. Nálunk is dívik ez a barátoskönyv őrület.
Volt tavaly, mikor egy kislány nem ragasztott be képet magáról, mire M. egészen elkeseredett, hogy ő nem kapott. Magyaráztam, könnyen lehet, hogy az iskolai fotózáson készített matricaképei rég elfogytak már, vagy lehet nem is kértek fotómappát a szülei, hiszen nem olcsó. Örüljön neki, hogy egyaltalán írt és rajzolt a könyvbe a kislány. Elfogadta, megnyugodott.
.
Merő jóindulatból nem kért basszus, de ennek egész biztos böjtje LENNE, de mentjük a helyzetet: holnap viszi vissza a barátoskönyvét, amibe a tanárnő írt már ugyan, de képet nem ragasztott.... még.
Ha nem, nagyon kemény két év vár ránk.
Ma A.-ét még reggel a buszsofőr, M.-ét pedig ő maga hozta, történettel.
-A fényképész kiosztotta a mappákat. ...Mindenki kapott képet a tanár nénitől, a tanár néniről.
-A tiéd hol van?
-Én nem kértem.
Nos, eddig sem volt kedvenc a fiam -most hadd ne meséljem el mért gondolom így-, de ezek után!
.
Az, hogy mért nem kért, az az én hibám. Nálunk is dívik ez a barátoskönyv őrület.
Volt tavaly, mikor egy kislány nem ragasztott be képet magáról, mire M. egészen elkeseredett, hogy ő nem kapott. Magyaráztam, könnyen lehet, hogy az iskolai fotózáson készített matricaképei rég elfogytak már, vagy lehet nem is kértek fotómappát a szülei, hiszen nem olcsó. Örüljön neki, hogy egyaltalán írt és rajzolt a könyvbe a kislány. Elfogadta, megnyugodott.
.
Merő jóindulatból nem kért basszus, de ennek egész biztos böjtje LENNE, de mentjük a helyzetet: holnap viszi vissza a barátoskönyvét, amibe a tanárnő írt már ugyan, de képet nem ragasztott.... még.
Ha nem, nagyon kemény két év vár ránk.
Abonnieren
Posts (Atom)