Tán még annyira sem végeztek az átalakító-, felújító munkálatokkal, hogy legalább a másfél órás csevejre leülhessen az érdeklődő szülők csapata?
Most nem azért, de hétfőig hogy hozzák olyan szintre, hogy a gyerekeket fogadni tudják? Vagy az egyszerűség kedvéért a foglalkozásokat is a tűzoltóságon tartják majd?
Mondjuk eleve az sem világos, mi a fityfenének kell negyedszer* is végighallgatnom ugyanazt?
De, valahogy túl fogom élni -lelkesít a tudat, hogy utoljára...
(Ti is írtatok alá olyan papírt, miszerint engedélyezitek az óvodai foglalkozások alatti fényképezést? Vagy olyat, hogy egy esetleges atomtámadás/atomszerencsétlenség során, sugárzás elleni tablettát adhatnak a gyereketeknek? ...és az arculcsapás a köbön: az ezt megelőző években gyártottam magamnak bőven félnivalókat és még a képembe nyomnak egy olyat, hogy lehetséges atomtámadás? Basszus, én csak óvodába akarom íratni a gyerekemet!!! ...ill. már nem is, mert mi lesz ha nem leszek a közelben, mikor...)
Az iskolára még fikarcnyit sem készültem és nem azért, mert lusta vagyok.
Eddig még arról sem kaptam értesítést, hogy hétfőn mikor kell megjelenni.
Azt, hogy milyen felszerelést, füzeteket, ragasztót, tollat
Álmodozni, reménykedni szabad. Nem?
Tavaly, az évnyitón megkaptuk a listát, a tanár néni kiegészítésével, hogy még az is lehet, hogy hiányos, de jelzik időben a további igényeket és csak semmi stressz, a kedvesszülőnek bőven lesz ideje pótolni a hiányosságokat...
Ahogy kifordultunk a suliból, D. hazaszállítmányozása után közvetlen, urfistól bevetettem magam a tömegbe, hogy túl.legyünk.rajta. A város tömve volt iskolakezdő, riadt gyerkőkkel és a még riadtabb szüleikkel. Másfél órámba telt beszerezni azt a maroknyi füzetet, ami a listán állt. ...és nem az eladók tehetetlensége, hanem a lista pontatlansága miatt. Ahány első osztályos tanár van a városban és a környező falvakban, annyi féle óhaj, a füzetek milyenségét, fajtáját, méretét illetően.
Tényleg.
Jó muri volt a különböző iskolákban kezdő anyukákkal kisilabizálni, hogy vajon melyikre gondolhatott a kedves tanerő. Úgysem hiszitek, de azért elmondom, hogy nem nyert az én tippem, még aznap vihettem vissza cserére a megvetteket.
Este örültem.
Kedden cetlit hozott M., hogy hiányzik még ez és ez. Ám legyen, ismételt tömegbe fejestugrás jött, majd szerdán újfent, mert csütörtökre kérték a további követelések teljesítését. Csütörtökön már meg sem lepődtem a listán álló felszólítástól, miszerint: péntekre feltétlen vigyék a cetlin szereplőket...
Aztán pénteken megint jött egy, de ott már nem felsorolás szerepelt, hanem egy kupon, a bevásárlást megkönnyítendő 5% kedvezményről...
Csak semmi stressz!
...és azt még nem is említettem, hogy csak két héttel később kaptunk egy órarendet, amin év közben egyszer-kétszer változtattak is, de a lényeg, hogy minden szükséges eszköz kéznél volt, az első pár hét ismerkedéshez és gondtalan rajzolgatáshoz...
Nagyon sajnálom, hogy ilyen gyorsan eldöngetett felettünk ez a gondtalan
*Jó, kettőt D. unatkozott végig...
