Döbbenetes,

hogy még mindig meglepődnek*, mikor nem fogadom el a műanyag táskát az üzletekben. Pedig olyan hangosan kiabálnak róla milyen terhes a sok ilyen-olyan és műanyag szemét, hogy a mi tv mentes othonunkba is elhallatszik! Mondom ezt cinikusan.
Múltkor míg eljutottam az autóig, ketten néztek rám elképedve, ahogy a vásárolt ruha a karomon lógott bilétástól, tán azt gondolták, loptam**.

Nem vagyok okos ügyes vásárló, még mindig nem tudok olyan helyen vásárolni, ahol nincs agyoncsomagolva a zöldség és a gyümölcs, pláne a hús, de igyekszem. Nagyon igyekszem jól vásárolni.




*Össz-vissz két üzletben köszönik meg, mikor előveszem a szövettáskát, de ott mindig.
**Biztosan kipirult volt az arcom, de csak az örömtől, nem a szégyentől.

Kis színesek

Észrevettem, ha a férjem nincs itthon, márpedig a héten egyetlen éjszakát sem töltött itt, nagyobb valószínűséggel húzom le zuhanyzás előtt a fürdőszobai rolót, mint mikor itt van.


Lakik egy fekete gólya a völgyben. Sikerült ugyan lefotózni, de a kép a silánynál is rosszabb, ez persze nem tartana vissza attól, hogy megmutassam, csak ne felejteném el folyton D. telefonáról letölteni.


Nálunk ha a meghökkentő dolgok épp nem párhuzamosan történnek akkor láncszerűen, hetekre ( betegségek ), időnként hónapokra ( furi emberek furi kérésekkel ), vagy épp évekre ( járgányügy ) leosztva, úgy az igazi.
Tegnap volt két hete, hogy a telefonom ( sony xperia j ), három év hibátlan működés után beadta a kulcsot. Három év és három hét - megnéztem. Vasárnapig kerestem a megoldást ( ez meg három nap - tisztára mint a mesében ), annyira szerettem, nehezen mondtam le róla. Hétfőn D. kicsit rámmorant, rendeljek már egy újat, ne lógassam az orrom - kiderült a hűségpontjaimmal mínuszba lehet menni, hát hadd szóljon.
Az új csütörtökön jött meg, órákig nem mertem hozzányúlni annyira üveg, pláne lapos, hát még nagy. Közben a régi szétszedve leledzett mindenfelé, amerre éppen jártam.
A régi kártyát érvénytelenítettem, az újjal beregeltem, e hét hétfőjétől az új mobillá is vált, a megrendelt és megérkezett páncélzattal tokkal, már magammal is mertem vinni.
Szeretem a szálakat szépen elvarrni, tegnap összeraktam a régit és rátettem a töltőre, ahogy a közben használt cserekészülékkel is tettem, hogy teli aksival rakjam el. Abban a pillanatban felvillant a logó és azóta ez a helyzet:

a kép, a remegés miatt ilyen

Ezek után senkinek nem hiszem el, hogy a szolgáltató NEM nyúl hozzá a telefonokhoz, ha nem vagy hajlandó újat venni.

a srácok szemében M. a rossz, míg a fiú a szegény árva...

Nem is tudom már mikor pontosan, de hosszú hetekkel ezelőtt jött azzal haza, hogy pár fiú taxizik a suliban. Elmagyarázta: váratlanul és ököllel ágyékon vágják a másikat. Mindezt rötyögve adta elő, mert mint mondta, ő mindig kivédte, nem lesz semmi baj.
Időnként jelentette, hogy 
ma is ezzel szórakoztak, 
ma is, 
már csak ez a fiú játszik ezzel, nem vészes, mert valahogy mindig ki lehet védeni 
és már csak ő, a többiek már ráuntak, nem tartják viccesnek. 
Többen hárításkor kicsavarták a fiú karját, vagy ellökték maguktól...
Aztán egyszer azzal jött haza, hogy becsülettel eltalálta a srác, összecsúszott a sportcsarnok öltözőjének ajtajában, mert a sporttáskájával, abban a sportcipőjével csapott le.
M. figyelmeztette, hogy hagyja abba, vagy megjárja!
Erre a figyelmeztetésre még kétszer került sor, a fiú valahányszor nevetett, hogy aha, persze!
 A következő, utolsó alkalommal, mikor fájdalmat okozott, M. bevárta az osztályfőnököt óra előtt a folyosón, elmesélte mi történt, ugyanakkkor a fiút nem nevezte meg, azt mondta, csak azt szeretné, ha ő is szólna, ne forduljon ez elő még egyszer...

Itt muszáj a tanár védelmében pár szót szólnom, az osztálynak komoly múltja van, bődületes csínyeket követnek el, de nevezhetném ezeket épületes baromságoknak is: kislány alól kirántott szék, tolltartóval dobálózás, aztán egyikük kissebbeket tollal firkált össze és ahogy beszélnek, ...nem is mesélem tovább.

A tanár végighallgatta, kikérdezte és nagy nehezen még azt is elfogadta, hogy nem nevezi meg a fiam a fiút, majd dühtől tajtékozva rárontott a csapatra, hogy kivallassa őket, persze senki nem látott semmit, és egyikőjük sem vállalta.
Szegény önkívületében, miután pár feladattal lefoglalta az osztályt, taktot ütve az asztalon M. orra előtt, kikényszerítette a fiú nevét...

Innentől M. volt a Petzer, úgyismint Júdás, ill. a srácok nem értik, ilyen kis semmiségért miért kellett mindjárt a tanárhoz futni.
A fiút bitanggul meghúzkodták, másnap kétszer vitte ki óráról az ofő és egyszer az igazgató.

Ezen a héten az osztály ügyében naggyűlést tartanak a tanárok, ezt már az osztályfőnöktől tudjuk, mert nem csak a fegyelemmel, a jegyekkel is nagy bajok vannak.

"Ha nem mész mikor kell, az idő megy el melletted"

A leggyorsabb indián

Alkalomadtán nézzétek meg - ha eddig nem láttátok.

...

Elfagytak a diófák, a környéken az összes. A frissen hajtott, dióillatú, sok szép, még narancsos színű és friss levél most összetöpörödve, feketén lóg az ágakon.
A hétfőre és keddre virradó reggelre -2 fokos fagyot hozott a bolond április.

...és a kuplung magától nem nyomódik le

Dugóban araszolgatás közben görcs áll a lábadba, miért is ne mindjárt a balba, és nem enged, a világ minden kincséért sem, a dugó pedig csak torlódik, de nem oszlik.

merengő

Pedig csak szülinapi köszöntőt küldtem.
Máskor is megtettem, nincs ebben semmi rendkívüli. Az évek során írtam neki az ő szülinapjára, és a gyerekeiére.
Erre most, válaszként, hajnalban már egy üzenet várt a csetablakban, hogy fura ugyan, mert személyesen kellene megkérdeznie, de lennék-e a hét éves kissebbik gyerkőcz keresztanyja...
Csak a döbbenetből kilábalnom két napba került.

Ha jól meggondolom már az is rém fura, hogy a gyerekink nem ismerik egymást. Számomra ő és a nővére, a soha nem volt nővéreim. Amióta az eszemet tudom, mindig jelen voltak az életemben, egészen az eszmélésig, a szüleim válásáig. Ott már döcögős volt a kapcsolat, nyilván az én hibám az akkori, hiszen másfelé terelődött az életem, a figyelmem. Akkor kaptam életem első, bitang nagy pofonját is - hirtelen felnőttem, félig félárva lettem.
Gyors egymásutánban, de rosszul mondom - párhuzamosan történt több, meghatározó esemény: akkor ismertem meg D.-t /az utolsó évemet tapostam az érettségi előtt / anyuék világvégéztek / ez utóbbiból adódóan lőttek a továbbtanulásnak. Egyszerűen nem is emlékszem ekkor ki, merre járt?, mit csinált?, még az unokanővéreimből is csak arra, hogy nem hitték a drámát, csak azt hajtogatták, kamaszos képzelgés. Észrevétlenül eltávolodtunk.
Aztán a nagyszüleink is elmentek, ennek folyományaként az előre jósolható újabb zuhanórepülés: anyáink is, mint a pernye, ketten, a szélrózsa minden irányába.
Azt gondoltam, az esküvőm egy remek alkalom lesz szorosabbra fűzni hármunk kapcsolatát, de csak egyoldalú kepesztetés, kapálózás lett, amit pár pofon után feladtam, maradtak a szülinapi köszöntések, eleinte karácsonyi lapok is.
Most meg ez.

b+

Ma reggel szörnyen kiborultam a felgyülemlett feszültségtől. De annyira, hogy a hajnali szürkületben még szegény D. kért tőlem bocsánatot, pedig én voltam türelmetlen, ha úgy tetszik hisztis.
Több mélypontot is megéltünk az elmúlt hetekben, egyik sem különösebb tragédia, lehet telefon nélkül élni ( ? ) és a borzasztó fájdalmas csapatösszeomlást is túl lehet élni - ezt mondom az úrfiaknak ( csődbe jutott a kosárcsapat, nem tudni mi lesz jövőre, bár az utánpótlás idén még kitart, de sok a kérdőjel, a szívünk vérzik, a gyerekek zokognak ), meg az autók - unalmas, hagyjuk!

A telefon. Tegnap délután minden előjel nélkül érte a baj. Gyanítom a kijelző ment tönkre. Hang van, rezgés is, a fényjelzés is a kis pontban ha valami érkezik rá, de a kijelző fekete. Többször szétszedtem, összeraktam, semmi. Reggel csórikám lelkesen ébresztett is, de csak az aksi kivételével tudtam elhallgattatni.
Nem gyártok összefüggéselméleteket*, most sem fogok, de érdekes. Lassan három éves a gép, nem volt vele eddig semmi gubanc, imádtam. A második év után, mikor lejárt a szerződésem, kaptam egy SMS-t, kérdezték mit szeretnék, hosszabbítottam. Év végén kaptam több üzenetet új készülékekről, szinte sürgették, cseréljem le a régit. ( A szerződés szerint 10 petákot fizettem havonta, ez magában foglalta a havidíjamat és a készülék árát. Átvételkor egy fillért sem fizettem. )
Tegnap délben kaptam egy SMS-t a számlámról, eszerint az ehavi díjam 36 p. ( Hö? )
Nem sokat gondolkodtam -még- rajta, mennem kellett M.-ért, mire hazaértünk a telegrácsnak kampeca. A számítógépről megnéztem a számlámat, ott is vérlázító az összeg, viszont csak 29 p. Az adatok nem hajlandóak lemászni róla, este míg ezzel bíbelődtem, többször a zokogás határán jártam, D. meg pirongatott, hogy ne már, nem ér annyit, meg vesz másikat... Egyrészt dehogy vesz. Mondani könnyű. Néztem a kínálatot: a pontjaimmal is, egy új, ilyen kaliberű telefon... Nem írom le, horror.
Néztem magyar oldalakon a készülék eleje újan 38.000Ft ( haszált égen,- földön sincs ). Itt ( német nyelvterületen ) ilyet nem találtam, viszont újan az egész gép 128 peták. Használtan az eleje 19. Dilemma.
Ha elküldöm szervízbe, csak ha belenéznek 60 peták. Nyilván, mert nem lehetek biztos benne, hogy csak a kijelző adta be a kulcsot, érdemes lenne megnézetni, dehát 60! Tudom, tavaly D. alig 48 órás készülékén elpattant a hátsó üveg fedlap, azt mondták cserével a munkadíj 300 peták alatt talán megáll. ( Normális? ) Megrendeltem a fedlapot, szállítási költség nem volt rá, 9,89-ért, szerelőszerszámokkal együtt, D. lemelegítette róla, mert én azt nem mertem, majd a két ügyes kezemmel leoperáltam szilánkostól, megtisztítottam, viszzaragasztottam az újat és tadááám, a fent említett alig tíz euróból szép, töretlen a telefon.
Meg nem csak a készülék ami hiányzik, hanem voltam olyan elővigyázatlan ( értsd: hülye), hogy nem mentettem le sehova a telefonszámokat. Nincs meg a WhatsApp-os, Skype-os előzményem, elveszett egy valag időpont, csevely, mittoménmi. A képek nem, mert annyi eszem azért volt, hogy vettem bele külső tárhelyet.
Pillanatnyilag a kártyám D., már-megbánt-üvegcsoda előtti telefonjában van, de annak rossz a hangszórója, csak ha kihangosítod értesz valamit, mert annyira recseg. De ne higgye senki, hogy elégedetlen vagyok, dehogy. Legalább M. elér, ha valami van, vagy nincs. De elér, ha akar.

 *Ma már a modemet úgy meg tudják nézni, bizonyos esetekben szerelni, hogy a segítő v.a.l.a.h.o.l, mindenesetre még véletlenül sem itt. 
Ugyanez igaz a smart tv-kre. Meggyőződésem, hogy a telefonokhoz ugyanígy hozzáférnek.

abszurd

Borzasztó és kétségbeejtő kérem a helyzet.
A hó végén fogadóóra lesz, a megváltozott -khm- körülmények miatt, valamilyen normális gönczöt addig be kellene szereznem.
Ma más elintézendők miatt amúgy is mennem kell arra ahol ezt megtehetem -és itt jön a cím-, de a beszerzéshez sincs mit felvegyek.