Mai görbe tükör, M. szájából

Légyszi ne legyél rám mérges, ha itt van az orrom előtt!

Ciccegni szoktam, meg szemet forgatni - és régen nevettem ekkorát.

B(é)L(a)!

A frászt hozta rám, mikor lezárta a blogot. Most pedig, mikor végre nyitott és hangot adhattam volna abbéli örömömnek, hogy továbbra is olvasható marad, azt mondja a rendszer, hogy "Ebbe a blogba csak csapattagok írhatnak megjegyzést." Tényleg nem szólhatok?    😱😥


Írom ide:

Csak jelzem, hogy a frászt hozta rám a zárással. Többszöri kattintás után voltam csak hajlandó elfogadni, hogy hiába döngetem a kaput.
Ilyet többet ne! -ha kérhetem.

MÉG megvagyunk

A fürdőkádunkba reggelre beleesett egy pók. Egy gigantikus farkaspók. (Nem mértem meg, mert félek, hogy rám ugrik, de nyugalmi állapotban van vagy 5cm.)
Ezzel két baj van.

Az egyik, ami általában az élettel kapcsolatban is baj, az időzítés*. A másfél hete tomboló kíméletlenül perzselő nyarat ma reggelre felváltotta a húsz fokkal hűvösebb tél ősz. Gondolom mindenkit rosszul érint.
Általában zuhanyzom, de ilyenkor előszeretettel engedem fel a kádat, hogy legalább estére felmelegedjek. Ez innentől csak akkor működhet, ha az úrfiak valamelyike megszán, és valami módon kitessékeli a kádból és hamár: a házból a dögöt. Reggel M. nagyon örült a nyolclábúnak, mondván lehet forgatni vele egy filmet. (???)

És itt a másik baj, bár jelét nem mutatta félelemnek, de gondolom olyan közelre mégsem merészkedne a nyolclábúhoz, hogy meg is fogja. El nem pusztítjuk, azt nem hagyom (hogyisne, majd jönnek a többiek), de egyikünk sem olyan talpraesett éspervagy vagány, hogy kivigye. (Majd referálok. Talán.)
D. szokás szerint Bécsben, igen.


*Négy éve (mínusz nyár), hogy M. elkezdte a nyolcosztályost és a kérdésemre, miszerint mire lehet számítani, milyen a tanár-helyzet? azt a választ kaptam a már pár éve itt tapasztalatokat gyűjtő szülőktől, hogy minden okay, az egyetlen rettegett tanár, valamilyen számunkra kegyes okból távozott az iskolából. Bár innentől érdektelen volt, azért jól megjegyeztem a nevét.
Két éve, mikor A. kezdte az iskolát, meglepetésnek ott volt az angol mellett a név.
Mondom, mindig az időzítés a gond.

Ma

azért nem porszívóztam, mert a tartály tele, ki kellett volna vinni a hóban, fagyban, ordító szélben a kukához, de az messze van, vagy 100 méter oda, ugyanannyi vissza, ami ilyen körülmények között több, mint messze. Kitartás! Péntektől jobb lesz, már csak azért is, mert a napokban sielő* kissebb fiam aznap jön haza. Meglehet poros szobába érkezik, de itt lesz.


*Ott reggelente -20 fokra ébrednek.

téli-rege

A filmekben is, mikor a főhős valami bitang-eszelős helyzetben, amikor minden normál halandó ereiben megfagyna a vér és minimum megkukulna, nem, ő benyög valami marha vicces hasonlatot, vagy szentségel a vásznon. De mint tudjuk az csak játék, az életben nem így megy.
Ma is, mikor rohantam a jeges lejtőn elszabadult idióta, egyébként betépett kézifékkel otthagyott autóm után, csak az villant át az agyamon, hogy ez most mindjárt recseg és ropog, és jó ég, a D. mit fog ehhez szólni, hogy összetörtem az autót... pláne így.
Szóval nem, ilyenkor nem humorizál az ember, próbál túlélni és helyzetet-oldani.