Külsőségekkel kapcsolatban nem voltak aggályaim, mert nyilvánvaló: mindenkinek a saját anyukája a legszebb. Vagy?
Mindkét úrfi kijelentette már, hogy először engem vesznek el, csak aztán mást... Khm.
De most eeez...!
M. igen vidor hangulatban megkért, álljak/üljek modellt, lerajzolna.
Alig két perc múlva füligvigyorral mutatta, amit összehozott.
Megsértődtem. Mert szerinte, ilyen vagyok!
Az tény, hogy a fogaimat gyakran látják, de nem szoktam vicsorogni. Meg mintha elcsúszott volna a fogsor.
...és az ott mi? Bajusz? Nem, szerinte, a szám vonala. Ok.
A fejem tetején a haj, no jó, nyilván jelezni akarta, hogy van.
A szempillákat nem értem. A szemgolyómból nőnek ki??? A szemöldököm meg -a gurgulászó szemek fölött, a tök egyenes vonal- egy rossz vicc. (Először azt gondoltam, tán miniatűr fésűk.)
...és a ráncok? Jó, nincsenek illúzióim, de ez mégiscsak túlzás!
Az orr meg szögletes! Szögletes!!!
A fület meg sem kérdeztem...
Romokban heverek. Nem. Nincs humorom. Ehhez nincs.
Thea, egyre jobban elkápráztatsz a brilliáns írásaiddal, annyit nevettem most is, hogy nagyon jól esett:))))
AntwortenLöschenA fülek szerintem csodásak, egyediek, senki másnak nincs ilyen, hidd el! Te vagy a legszebb anyuka, még a szögletes orroddal és a minifésűs rebegtetnivaló szempilláiddal együtt is. A hajad is szépséges, és én még azt is tudom, hogy a kezed meg picike:)))
Gyönyörű az egész, úgy ahogy van!!!
És szeretnék nálad hagyni egy ölelést: http://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html
Ó hát ez egy gyerekrajz! :o) Szerintem kedves vagy rajta, még ha nem is "fényképszerű". Fogd fel úgy, hogy most éli kubista korszakát a kisfiad. ;o)
AntwortenLöschenMost még jól látják a formákat és abban rajzolnak, még nem tanulták meg az ábrázolás trükkjeit. Hiszen - hunyoríts csak! - mindenki orra háromszög vagy magas trapéz.
Nem olyan rossz rajz ez ám egy kisfiútól. :o)
Szerintem ez nagyon szép.:)
AntwortenLöschenNagyon jó rajz!!!! :))) Nem félsz, hogy felismernek ezentúl? :)
AntwortenLöschenMerci!
AntwortenLöschenAzután, hogy olyan jól kiszórakozta magát (amit nem írtam, hogy D.-vel együtt vigyorogtak, sőt kacagtak búsuló hamvaim felett), hízelgett és udvarolt, hogy kibékítsen. Nem kellett neki sokáig....
(Gonosz, visszaélő férfinépség!!!)
Köszönöm, nagyon jólesik, amit leírtál, nem is hinnéd mennyire!
Az ölelést pedig, örömmel átvettem!!! :-)
*
Altair!
Ó, hát nem is mutattam volna meg, ha nem szeretném azt a rajzot!
De tessék már velem együtt érezni!!! Gúny tárgyává tettek! Áááá! ;-)
Láttad a korábban feltett képeket?
http://jokischbergiregek.blogspot.com/2011/02/valogatas-m-rajzaibol.html
*
Köszönöm szépen, Márta!
*
Martine!
Attól félek, hogy félnem kell: EZ alapján fognak felismerni!
*