Dienstag

igen

Vakarózik. Mert már másodszor látom, keresem a okát, azt mondja nem nagy ügy, csak egy szúnyogcsípés. Teljesen elképed, mikor felrántom a pólóját... és nahát! tényleg szúnyogcsípés.

Tök friss szúnyogcsípés, december 22-én.

Montag

ha már kint nincs...


pm

Ez az állandó libikóka kikészít. Pláne ebben a fázisban, mikor ilyen könyörtelenül, a legcsekélyebb irgalom nélkül rohannak le a kilók.
Megint eljutottam abba a -legmélyebb bugyorba- mélységbe, ahol már legszívesebben kivágatnám magamból ezt a haszontalan szervet, az életem végéig szedett hormonok nem túl kecsegtető szedésével együtt is.
A legkevésbé az vigasztal, hogy sokan vagyunk így. Ha nem is teljesen ebben a formában.

Donnerstag

M.

Így 12 évesen elkezdett "nem van"-ozni a "nincs" helyett.
Éljen a kétnyelvűség!

245 éve született

 

Visszaszámlálás*

Már csak két hét.

Mert egyébként unatkoznánk, három autót árulunk és fogjuk a fejünket, mert csak egyre van érdeklődő, arra viszont rengeteg, ugyanakkor csak az ország másik feléről sokan, a többi sok Magyarhonból, ezen utóbbiak jönnének is és vinnék azonnal, ami a héten nem volt opció, D. szerszámok nélkül sem, de a több száz kilóra rúgó felszereléssel pláne nem tud repülni

Úrfi, a nagyobb, a héten Bécsben járt mindjárt két Christkindlmarkton is, meg az időutazás címen futó látványosságon, jól érezték magukat, ahogy mondja. Egy centet sem költött, azt mondta mindenütt csekmetek voltak csak, semmi érdemleges.
A. is csavarog, bár ő beéri a szomszédos dombbal, a barátja vendégszeretetével, ha ő nem épp ő jön hozzánk.

...és meleg van, aggasztóan meleg, csak a naplózás kedvéért: december 10-et írunk, alig volt fagy, hó egyszer és csak plusszok, plusszok reggelente.


Mindenki izgatott, várja nagyon a karácsonyt, a gyertyafényes puha nyugalmat, a nem kell menni sehova reggeleket.
Jó lesz.



*önmagában milyen vészjósló bír lenni ez a cím