A baráti ölelést, amit adhatok, kínálhatok, ki-ki és alkalomadtán átveheti.
Dienstag
B.ú.é.k.!
Még itt az óban kívánok boldog, fényes, friss és ropogós újat! Valamennyiünknek.
A baráti ölelést, amit adhatok, kínálhatok, ki-ki és alkalomadtán átveheti.
A baráti ölelést, amit adhatok, kínálhatok, ki-ki és alkalomadtán átveheti.
Montag
Nem
...küldtem képeslapot, mert... valahogy elmaradt.
Viszont kaptam, olyan kedves ismerőstől akitől eddig még nem, hát jól meg is lepett. Valamennyi.
...lesz fehér a karácsony.
De ezt már nem is várom.
...is kések el, de tényleg.
Noha a hónap közepén még kósza gondolatom sem volt arról, hogy ugyan mit, mára már becsomagolva csücsülnek a szekrényben. Semmi nagy, vagy egetrengető, de kedvesek, örömhozók -ha nem tévedek.
...kerítek nagy feneket semminek.
Ehhez sincs kedvem. Nyugalom lesz, anyuhoz megyünk másnap, így puha lesz, finom, békés és illatos.
...nem kell meglepődni.
Tőlem, idén csak ennyi telik:
Csókoltatom, ölelem az errejárót -mindenkit vérmérséklete szerint!
Legyen békés a karácsonyod, finom az étked és boldog a gyermeked!
Viszont kaptam, olyan kedves ismerőstől akitől eddig még nem, hát jól meg is lepett. Valamennyi.
...lesz fehér a karácsony.
De ezt már nem is várom.
...is kések el, de tényleg.
Noha a hónap közepén még kósza gondolatom sem volt arról, hogy ugyan mit, mára már becsomagolva csücsülnek a szekrényben. Semmi nagy, vagy egetrengető, de kedvesek, örömhozók -ha nem tévedek.
...kerítek nagy feneket semminek.
Ehhez sincs kedvem. Nyugalom lesz, anyuhoz megyünk másnap, így puha lesz, finom, békés és illatos.
...nem kell meglepődni.
Tőlem, idén csak ennyi telik:
Csókoltatom, ölelem az errejárót -mindenkit vérmérséklete szerint!
Legyen békés a karácsonyod, finom az étked és boldog a gyermeked!
Freitag
Minden évben
akad pár ilyen nap.
Amikor a szó szoros értelmében nem kell menni sehova, nem kell készülni semmire: nincs edzés, másnap iskola, az úrfiaknak nem kell készülniük a következő számonkérésre, nem kell szerdára nyolc, vagy tizenkétsorost tanulni, sőt, a következő hetekben sem.
Nekem ezek a kedvenceim. Amikor nem lényeges hányadikát írunk ...és holnap szombat.
Hmmm
Amikor a szó szoros értelmében nem kell menni sehova, nem kell készülni semmire: nincs edzés, másnap iskola, az úrfiaknak nem kell készülniük a következő számonkérésre, nem kell szerdára nyolc, vagy tizenkétsorost tanulni, sőt, a következő hetekben sem.
Nekem ezek a kedvenceim. Amikor nem lényeges hányadikát írunk ...és holnap szombat.
Hmmm
Montag
Van fontosabb dolgom is...
Amikor a rég, piszok rég nem látott távoli ismerős a pofakönyvön keresztül kérdezi, hogy mit érdemes e hét vasárnapján megnézni Grazban.
Nem tudom.
Nem, mert nem ott lakunk, nem mert évente jó, ha tízszer megfordulunk ott, és nem is azért, mert nem azt kérdezte meg, hogy vagyunk, még csak a végére odaszorítva sem, hanem mert tényleg gőzöm sincs.
...és még azt sem közölte, ha már kérdezett, hogy mit is szeretne: vásárolni, nézelődni, vásárba menni?
De rákerestem, küldtem neki ilyen-olyan linkeket, babráltam vele kicsit, utánagondoltam, vajon én a helyében mit szeretnék...
Nem ment rá a délelőttöm, csak alig negyed órám, tán még annyi sem, de válaszul azt kaptam, köszi Thea!, emígyen még azt sem tudtam meg, hasznosnak bizonyult-e amit küldtem, pedig azzal köszöntem el, egyébként kedvesen a linkeslevélben, hogy ha lenne még kérdése, tegye fel őket bátran.
...szivi!
Nem tudom.
Nem, mert nem ott lakunk, nem mert évente jó, ha tízszer megfordulunk ott, és nem is azért, mert nem azt kérdezte meg, hogy vagyunk, még csak a végére odaszorítva sem, hanem mert tényleg gőzöm sincs.
...és még azt sem közölte, ha már kérdezett, hogy mit is szeretne: vásárolni, nézelődni, vásárba menni?
De rákerestem, küldtem neki ilyen-olyan linkeket, babráltam vele kicsit, utánagondoltam, vajon én a helyében mit szeretnék...
Nem ment rá a délelőttöm, csak alig negyed órám, tán még annyi sem, de válaszul azt kaptam, köszi Thea!, emígyen még azt sem tudtam meg, hasznosnak bizonyult-e amit küldtem, pedig azzal köszöntem el, egyébként kedvesen a linkeslevélben, hogy ha lenne még kérdése, tegye fel őket bátran.
...szivi!
Donnerstag
Új cipő, kontra hideg
Felajánlottam az úrfiaknak, hogy esetleg ma délután* elmehetnénk télies cipőt venni, de azt mondták nem fáznak még reggelente annyira, hogy még délután is ki kelljen menniük a hidegbe.
*A csütörtök egyébként a kosárlabdáé, de ma Krampustag** miatt ugrott.
**Ok, az osztrákok nagyon szeretnek ünnepelni,meg összeröffeni, meg száraz sütit enni habossal, na de ez? Ezért kihagyni az edzést? Komolyan?
Komolyan.
*A csütörtök egyébként a kosárlabdáé, de ma Krampustag** miatt ugrott.
**Ok, az osztrákok nagyon szeretnek ünnepelni,meg összeröffeni, meg száraz sütit enni habossal, na de ez? Ezért kihagyni az edzést? Komolyan?
Komolyan.
Mittwoch
Házat épít
tegnap óta. Megint.
Ez nagyjából annyit tesz, hogy nem csak nem látjuk, de nem is halljuk. Elérhetetlenebb mint maga,az angol királynő.
Ettől függetlenül megesküdtem volna rá, hogy tegnap emberi időben érkezik. Korán sötétedik, ezért.
De ha darut tud bérelni, meg leszervezni mások otthonának építését, akkor reflektorokat is birtokol, nyilván. De elfelejtettem. Így megint aggódtam, tízig, mert addig nem vette fel a telefont és a franc se gondolta, hogy látnak, így csak későn érkezik. Az isten háta mögül -ő mondta- és tényleg, fél egy is elmúlt, mire hazaért és még öt sem volt, amikor már a helye is kihült.
Ez nagyjából annyit tesz, hogy nem csak nem látjuk, de nem is halljuk. Elérhetetlenebb mint maga,az angol királynő.
Ettől függetlenül megesküdtem volna rá, hogy tegnap emberi időben érkezik. Korán sötétedik, ezért.
De ha darut tud bérelni, meg leszervezni mások otthonának építését, akkor reflektorokat is birtokol, nyilván. De elfelejtettem. Így megint aggódtam, tízig, mert addig nem vette fel a telefont és a franc se gondolta, hogy látnak, így csak későn érkezik. Az isten háta mögül -ő mondta- és tényleg, fél egy is elmúlt, mire hazaért és még öt sem volt, amikor már a helye is kihült.
Freitag
!!!
Paprikát akarok, meg paradicsomot, ja, sárgarépát és petrezselymet, uborkát, cukkinit, ízeset, illatosat, basszus, hát mi van itt? Vagyonba kerül és a színén, formáján kívül semmije sincs, egyiknek sem.
Zöldséget akarok!
Zöldséget akarok!
Mittwoch
Jah
és tenyérrel megmarkolni a kandalló átizzott vasajtaját, nem egy sikertörténet.
A bőr a tenyeremen maradt. Kevés volt az égető idő.
A bőr a tenyeremen maradt. Kevés volt az égető idő.
A tegnap
Szóval a tegnapi, amolyan kacsintós, nyakkendős fiatalemberes volt.
Jah, hogy kezdjem az elején.
Csak bevásárolni mentem, igaz nem farmerben és edzőcipőben, de mentem, az öltönyös fess fiatalember meg végigmért és mosolygott, jómagam pedig, mivel anyám lánya vagyok, hát lesütöttem a szemem, de mert férjezett is vagyok egy ideje, hát bele nem pirultam. Nincs vége. A kasszánál előttem állt, ő meg szemérmetlenül hátrafordult és továbbra is engem fikszírozott.
Otthagytam, a sorban a bevásárlókocsimmal a háta mögött és havilapokat vásároltam az úrfiaknak, de a nyakkendőst nem hatotta meg, fizetés után visszafordult és rámkacsintott.
Elhinnétek, ha azt mondanám, hogy még itt sem pirultam el? Hagyjuk.
D. szerint nyilván azt gondolta, hogy az unokaöcséimnek veszem a lapokat. Nyilván.
Jah, hogy kezdjem az elején.
Csak bevásárolni mentem, igaz nem farmerben és edzőcipőben, de mentem, az öltönyös fess fiatalember meg végigmért és mosolygott, jómagam pedig, mivel anyám lánya vagyok, hát lesütöttem a szemem, de mert férjezett is vagyok egy ideje, hát bele nem pirultam. Nincs vége. A kasszánál előttem állt, ő meg szemérmetlenül hátrafordult és továbbra is engem fikszírozott.
Otthagytam, a sorban a bevásárlókocsimmal a háta mögött és havilapokat vásároltam az úrfiaknak, de a nyakkendőst nem hatotta meg, fizetés után visszafordult és rámkacsintott.
Elhinnétek, ha azt mondanám, hogy még itt sem pirultam el? Hagyjuk.
D. szerint nyilván azt gondolta, hogy az unokaöcséimnek veszem a lapokat. Nyilván.
Dienstag
Tegnap már
sokan lelőtték a poént, de mit tehetek én -az időjárás szeszéjeiről, szóval nálunk most esedékes a bejelentés: hull az idei első.
No, hát ezt is megértem.
No, hát ezt is megértem.
Dolgok, kontra kőrző plusz sapka*
A.
Megírta a matematika témazáróját, az elsőt. Nem nagy ügy, másodikas, így nem értékelik. Szerencsére.
A dolgozat két teljes oldal A4-es lap, telezsúfolva feladatokkal. Mind hibátlan, legalábbis amit megcsinált. A munka közben valami olyasmit ejtett el a tanár bácsi**: ha valami nem megy első nekifutásra, hagyják ott, majd a többi elkészültével visszatérnek hozzá és aztán oldják meg.
Ő addig hallhatta a kijelentést, hogy hagyják ott.
Kérdeztem: nem tudtad megcsinálni?
De anya, az olyan uncsi feladat!
M.
Vasárnap este, olvasás közben majd leestem az ágyról, akkorát ugrott, meg kiáltott: elfelejtette megtanulni a verset...
Elsöpretett, majd lerongyolt a könyvvel és felmondta szerzőstől, címestől.
Szóval elfelejtette megtanulni -meg azt is, hogy anélkül is tudja.
D.
Este nyolckor telefonált, hogy legyek elérhető: úton van hazafelé (akkor indult Klosterneuburgból),
de nem tudja mi a (hó)helyzet a pályán, a társa kisteherautójával van úton, amin nincs téligumi...
Játszottam már elégszer sárgaangyalt, tudom, hogy komolyan beszél ilyenkor, de el tudjátok képzelni, ahogy kocsiba vágom magam, elindulok éjszaka a nagy ismeretlen sötétségbe és kimentem a hóból és fagyból?
*körzős, sapkás kiskamasz történetetalán Martine nem csap agyon.
**A matematikát ez évben egy férfiember -persze tanár- tartja az elsős és másodikas tanulóknak.
Megírta a matematika témazáróját, az elsőt. Nem nagy ügy, másodikas, így nem értékelik. Szerencsére.
A dolgozat két teljes oldal A4-es lap, telezsúfolva feladatokkal. Mind hibátlan, legalábbis amit megcsinált. A munka közben valami olyasmit ejtett el a tanár bácsi**: ha valami nem megy első nekifutásra, hagyják ott, majd a többi elkészültével visszatérnek hozzá és aztán oldják meg.
Ő addig hallhatta a kijelentést, hogy hagyják ott.
Kérdeztem: nem tudtad megcsinálni?
De anya, az olyan uncsi feladat!
M.
Vasárnap este, olvasás közben majd leestem az ágyról, akkorát ugrott, meg kiáltott: elfelejtette megtanulni a verset...
Elsöpretett, majd lerongyolt a könyvvel és felmondta szerzőstől, címestől.
Szóval elfelejtette megtanulni -meg azt is, hogy anélkül is tudja.
D.
Este nyolckor telefonált, hogy legyek elérhető: úton van hazafelé (akkor indult Klosterneuburgból),
de nem tudja mi a (hó)helyzet a pályán, a társa kisteherautójával van úton, amin nincs téligumi...
Játszottam már elégszer sárgaangyalt, tudom, hogy komolyan beszél ilyenkor, de el tudjátok képzelni, ahogy kocsiba vágom magam, elindulok éjszaka a nagy ismeretlen sötétségbe és kimentem a hóból és fagyból?
*körzős, sapkás kiskamasz története
**A matematikát ez évben egy férfiember -persze tanár- tartja az elsős és másodikas tanulóknak.
Montag
Tag der offenen Tür
azaz a nyílt nap északon, a távoli suliban szombaton volt.
Bár még megnézünk majd más iskolákat is, de ez! Ilyen felszerelt, barátságos iskolát, ahol ennyi a lehetőség és kedvesek, barátságosak a tanárok, talán álmodni sem mertem.
Amikor M. iskolába került, akkor éreztem hasonlót, hogy végre, a csalódást okozó óvoda után, végre jó helyen tudhatom a fiamat, de ez csak húsvétig tartott ugye...
A most felfedezett iskolában viszont csupa jót láttunk és hallottunk, mindkét ifjonc oda szeretne járni, igen, még A. is, mostazonnal.
Heti négy órában tanulnak az elsősök németet, angolt, matematikát és magyart. Két órában zenét, rajzot, földrajzot, biológiát és hittant, ill. három órában testnevelést is.
Két nyelven tartják az órákat, németül és magyarul. Az első négy évben javarészt németül zajlik az oktatás, a magyarázatok németül hangzanak el, ezért is feltétel a félévi értesítőben az egyes és a kettes. Hármassal felvételi vizsgát kell tenni az év végén -nálunk ez, remélhetőleg nem játszik.
Nagyon tetszik, valamennyien azt szeretnénk, ha oda járhata.
Egyetlen érv szól ellene.
Bár még megnézünk majd más iskolákat is, de ez! Ilyen felszerelt, barátságos iskolát, ahol ennyi a lehetőség és kedvesek, barátságosak a tanárok, talán álmodni sem mertem.
Amikor M. iskolába került, akkor éreztem hasonlót, hogy végre, a csalódást okozó óvoda után, végre jó helyen tudhatom a fiamat, de ez csak húsvétig tartott ugye...
A most felfedezett iskolában viszont csupa jót láttunk és hallottunk, mindkét ifjonc oda szeretne járni, igen, még A. is, mostazonnal.
Heti négy órában tanulnak az elsősök németet, angolt, matematikát és magyart. Két órában zenét, rajzot, földrajzot, biológiát és hittant, ill. három órában testnevelést is.
Két nyelven tartják az órákat, németül és magyarul. Az első négy évben javarészt németül zajlik az oktatás, a magyarázatok németül hangzanak el, ezért is feltétel a félévi értesítőben az egyes és a kettes. Hármassal felvételi vizsgát kell tenni az év végén -nálunk ez, remélhetőleg nem játszik.
Nagyon tetszik, valamennyien azt szeretnénk, ha oda járhata.
Egyetlen érv szól ellene.
Freitag
Azt mondja,
hosszú lesz a holnapi. Repked, meg fülig ér a szája és boldog és az iskola honlapjának átböngészése óta azt sem bánja, hogy távol van. Bizony távol, de ha úgy, hát ezt is megoldjuk. Valahogy.
Holnap körbenéz, kipróbál és beszélget a kéttannyelvű, nyolcosztályos, nem épp a közelben fekvő gimiben. Meg mi is. Huh.
Holnap körbenéz, kipróbál és beszélget a kéttannyelvű, nyolcosztályos, nem épp a közelben fekvő gimiben. Meg mi is. Huh.
Minden frankó
Jah, igen, kiderült, hogy fizet a biztosító, nem is keveset, mert közben az is kiderült, hogy nagyobb kárt okozott az öreg kalapos mint azt gondoltuk, aki, miután összetörte a parkoló autónkat, becsülettel elhajtott... (Az éppen az udvaron cigiző fia látta, ő rongyolt be a vendéglátómhoz feleségéhez, hogy a frászt hozza ránk, idegesen és remek burgenlandi tájszólással hebegett valamit, valamilyen autóról, majd a gesztusai nyilvánvalóvá tették, hogy a miénk a téma tárgya és hogy gáz van. Míg a kulcsot kerestem, a járgányt a felhajtójuk végén, az út túloldalán, a patak habos tarajai között véltem látni, de a lábaim végül nem hagytak cserben, valahogy csak kibotorkáltam, csak a térdem remegett meg majd bepisiltem, mire megláttam a helyén, de ugye törve a villámhavert... hát így)
M. is jobban lesz, minden bizonnyal, csak napok kérdése, mint máskor is -de nem arról volt szó, hogy a krupp kinőhető?
A matekdolgozata is egyes lett egyébként.
A. pedig tényleg nagyon ügyes -képes rendet tartani a szobájában. Tegnap is, már rendelkezésre állt egy keskeny csapás, amin baleset nélkül meg lehetett közelíteni az esti puszi színhelyét, öhm. annak környékét. De, hát rend van anya! vagy: M. nem pakolt el, neki mond, ő szórt szét mindent!
Olvas! Igazi könyveket és aztán be nem áll a szája és mesél és mesél...
Közben meg igazi csapattagok lettek a fiúk, fényképes regisztrációt követően szignózták a papírjaikat és hamarosan mezt is kapnak... Királyság.
D.-n látom, hogy fáradt, de az istenért nem ismerné be. Hallgat.
Szombaton megy fát vágni a nagymamájához... ehh.
M. is jobban lesz, minden bizonnyal, csak napok kérdése, mint máskor is -de nem arról volt szó, hogy a krupp kinőhető?
A matekdolgozata is egyes lett egyébként.
A. pedig tényleg nagyon ügyes -képes rendet tartani a szobájában. Tegnap is, már rendelkezésre állt egy keskeny csapás, amin baleset nélkül meg lehetett közelíteni az esti puszi színhelyét, öhm. annak környékét. De, hát rend van anya! vagy: M. nem pakolt el, neki mond, ő szórt szét mindent!
Olvas! Igazi könyveket és aztán be nem áll a szája és mesél és mesél...
Közben meg igazi csapattagok lettek a fiúk, fényképes regisztrációt követően szignózták a papírjaikat és hamarosan mezt is kapnak... Királyság.
D.-n látom, hogy fáradt, de az istenért nem ismerné be. Hallgat.
Szombaton megy fát vágni a nagymamájához... ehh.
Mittwoch
A. rémséges álmáról
Hajnalban riadt fel. Szörnyen sírt, szinte hisztérikusan. Hiába feküdtem mellé és szorítottam egészen magamhoz, csak nehezen nyugodott meg.
Még a reggeli kakó után is hüpögött.
...és nem tudom mit álmodott.
Azt mondta, nem tudja emesélni, annyira szörnyű volt. ...és nem, nem fogja elfelejteni és nem is fog megnyugodni. Majd drámai hangon hozzátette, Ő soha nem felejti el az álmait.
Később, már távozóban közölt, de csak annyit, hogy egy nagyon, nagyon okos ember zuhant egy vulkán izzó, hömpölygő lávájába.
Még a reggeli kakó után is hüpögött.
...és nem tudom mit álmodott.
Azt mondta, nem tudja emesélni, annyira szörnyű volt. ...és nem, nem fogja elfelejteni és nem is fog megnyugodni. Majd drámai hangon hozzátette, Ő soha nem felejti el az álmait.
Később, már távozóban közölt, de csak annyit, hogy egy nagyon, nagyon okos ember zuhant egy vulkán izzó, hömpölygő lávájába.
Montag
Itt az ideje megtörni a csendet
remek, (számunkra) remek hírrel.
M. megírta első, tétre menő német dolgozatát. Nem most, még múlt hét keddjén, és ma, dicsérettel hozta haza.
Bevallom féltem tőle, ez a drága Kisember mostanság olyan helyesírási hibákat vétett, hogy még nézni sem bírtam, szó szerint a hajamat téptem kínomban. A dupla betűket szimplán, a rövid "i"-t gyakran hosszúval (ie), ráadásul úgy, hogy először jól, aztán hibásra javítva és hiába minden gyakorlás, meg diktálás, bizonytalan maradt...
De most elégedett, olybá tűnik magabiztosabb is lett általa, hát így.
Holnap matematikából ugrik hasonló magasságot, attól valahogy nem tartok, ha csak valami katasztrófa be nem üt, meg lesz az is.
Itt a negyedik osztályban írnak először dolgozatot a gyerekek, szép sorjában hatot: hármatmagyarból... hű basszus németből, hármat matematikából, ezekre, szintén először a pályafutásuk során jegyet is kapnak, amelyek meghatározzák majd az év végi értékelést.
Nagy a csinnadratta körülötte, alaptéma szülők, nem csak diákok között és egészen más a hangulat, mint anno otthon. Nem emlékszem, hogy valaha ekkora faksznit csaptak volna belőle a mi szüleink...
Szóval egyest hozott. (Höhöhö)
M. megírta első, tétre menő német dolgozatát. Nem most, még múlt hét keddjén, és ma, dicsérettel hozta haza.
Bevallom féltem tőle, ez a drága Kisember mostanság olyan helyesírási hibákat vétett, hogy még nézni sem bírtam, szó szerint a hajamat téptem kínomban. A dupla betűket szimplán, a rövid "i"-t gyakran hosszúval (ie), ráadásul úgy, hogy először jól, aztán hibásra javítva és hiába minden gyakorlás, meg diktálás, bizonytalan maradt...
De most elégedett, olybá tűnik magabiztosabb is lett általa, hát így.
Holnap matematikából ugrik hasonló magasságot, attól valahogy nem tartok, ha csak valami katasztrófa be nem üt, meg lesz az is.
Itt a negyedik osztályban írnak először dolgozatot a gyerekek, szép sorjában hatot: hármat
Nagy a csinnadratta körülötte, alaptéma szülők, nem csak diákok között és egészen más a hangulat, mint anno otthon. Nem emlékszem, hogy valaha ekkora faksznit csaptak volna belőle a mi szüleink...
Szóval egyest hozott. (Höhöhö)
Freitag
Dienstag
Sajgó szív, súlyos szikla gyomortájékon, ill. a kétely, igen
Beszéltünk róla számtalanszor: a pár hónapja (örökkévalóság) fennálló rend, a maga hajnali indulásával és esti érkezésével, nem tartható fenn sokáig. Másfél, két óra oda, majd este vissza. Feleslegesen terhel testet és szellemet, feltétlen lelni kell szállást a Fővárosban...
Aztán az a sok rémséges hír, az ember csak aggódik, mintha nem lenne elég...
...aztán a szombati, kíváncsiskodó szemek elől eltakart, autópályán fekvő különös holttest is...
Különös, mert ép autó állt előtte, mögötte az útkarbantartók (ASFINAG) villogó autója és kicsit kijjebb, a szélsó sávban egy rendőrautó. Nem történt baleset, de akkor vajon mi? Rosszul lett, segítséget kért, vajon volt rá ideje, vagy csak valakinek feltűnt az aszfalton heverő test? ...
Késő délután beszéltünk, erről-arról, mert mikor máskor, ha nem telefonon?
Aztán a szokásos: gyerekekkel vacsora, esti tisztálkodás és a jó órás esti felolvasás (napközben magyarul beszélünk, este együtt, németül olvasunk...)
El is húzódott, nem lehetett a történetet csak úgy otthagyni, hát volt már fél kilenc -a szokásos nyolc -helyett, mire az úrfiak ágyba kerültek.
Ilyenkor már itthon van többnyire, hívtam hát, merre jár, mire várhatom. Ha elérem, bizonyosan kérdem is.
Üzenetrögzítő, még fél tizenegykor is, az ötödik csörgés után.
Kit hívjak hát?
Nem, biztosan elhagyta a telefont az építkezésen, vagy valaki autójában, míg megbeszéltek valamit a csöpögő eső elől elbújva -máskor is történt hasonló.
Tizenegykor már érkező, a ház előtt fékező autó hangját hallucináltam és könnyektől homályos szemekkel igyekeztem az út mentén fellelhető kórházak elérhetőségeit megtalálni. Akkor hívtam vagy 18-adjára.
Hidegvér, tiszta agy már sehol, de csak háromnegyed tizenkettőkor hívtam P.-t...
Bizonyosság kell tévedésről, vagy biztos rosszról, az ész érvek, a lehetséges lehetőségek ködbe vesztek, valamit tennem kellett.
Ha ő elérhető éjjel, annak oka van.
Nekem viszont tudnom kellett D. mikor hagyta el a várost.
SZóval ha úgy, hívtam volna mást is, akár vállava azt is, hogy betörik az orrom.
De felvette a telefont.
D. akkor még dolgozott és az a földhöz csapni való, átkozott szerkezet az autóban, a töltőn felejtődött, hogy a bánatos rosseb rogyasztaná rá az eget!
...és igen, szívem szerint bezárnám, többé ki nem nyitható lakatokkal és nem kellene várni soha, de tényleg osha: mikor jön, jön-e egyeltalán?
Pedig, akár már meg is szokhattam volna az ablakban állást, meg a fent említett sajgást, meg keménységet.
Aztán az a sok rémséges hír, az ember csak aggódik, mintha nem lenne elég...
...aztán a szombati, kíváncsiskodó szemek elől eltakart, autópályán fekvő különös holttest is...
Különös, mert ép autó állt előtte, mögötte az útkarbantartók (ASFINAG) villogó autója és kicsit kijjebb, a szélsó sávban egy rendőrautó. Nem történt baleset, de akkor vajon mi? Rosszul lett, segítséget kért, vajon volt rá ideje, vagy csak valakinek feltűnt az aszfalton heverő test? ...
Késő délután beszéltünk, erről-arról, mert mikor máskor, ha nem telefonon?
Aztán a szokásos: gyerekekkel vacsora, esti tisztálkodás és a jó órás esti felolvasás (napközben magyarul beszélünk, este együtt, németül olvasunk...)
El is húzódott, nem lehetett a történetet csak úgy otthagyni, hát volt már fél kilenc -a szokásos nyolc -helyett, mire az úrfiak ágyba kerültek.
Ilyenkor már itthon van többnyire, hívtam hát, merre jár, mire várhatom. Ha elérem, bizonyosan kérdem is.
Üzenetrögzítő, még fél tizenegykor is, az ötödik csörgés után.
Kit hívjak hát?
Nem, biztosan elhagyta a telefont az építkezésen, vagy valaki autójában, míg megbeszéltek valamit a csöpögő eső elől elbújva -máskor is történt hasonló.
Tizenegykor már érkező, a ház előtt fékező autó hangját hallucináltam és könnyektől homályos szemekkel igyekeztem az út mentén fellelhető kórházak elérhetőségeit megtalálni. Akkor hívtam vagy 18-adjára.
Hidegvér, tiszta agy már sehol, de csak háromnegyed tizenkettőkor hívtam P.-t...
Bizonyosság kell tévedésről, vagy biztos rosszról, az ész érvek, a lehetséges lehetőségek ködbe vesztek, valamit tennem kellett.
Ha ő elérhető éjjel, annak oka van.
Nekem viszont tudnom kellett D. mikor hagyta el a várost.
SZóval ha úgy, hívtam volna mást is, akár vállava azt is, hogy betörik az orrom.
De felvette a telefont.
D. akkor még dolgozott és az a földhöz csapni való, átkozott szerkezet az autóban, a töltőn felejtődött
...és igen, szívem szerint bezárnám, többé ki nem nyitható lakatokkal és nem kellene várni soha, de tényleg osha: mikor jön, jön-e egyeltalán?
Pedig, akár már meg is szokhattam volna az ablakban állást, meg a fent említett sajgást, meg keménységet.
Freitag
Szolgálati
Néhány kép felszívódott. Érthetetlen.
Vajon magam bénáztam el valamit?
Töröltem a g+ -ról ezt-azt, tán van összefügés. Ejnye!
De hogy állíthatók vissza?
Egy hét múlva. épp' 3 éves lesz a blog. Mik vannak!
Talán addig megérkezik a 30. olvasó is...
*Pótoltam a hiányzókat. Azokat, amiket észrevettem.
Bár nem biztos, hogy ugyanazok kerültek fel amiket korábban kiírtottam.
Vajon magam bénáztam el valamit?
Töröltem a g+ -ról ezt-azt, tán van összefügés. Ejnye!
De hogy állíthatók vissza?
Egy hét múlva. épp' 3 éves lesz a blog. Mik vannak!
Talán addig megérkezik a 30. olvasó is...
*Pótoltam a hiányzókat. Azokat, amiket észrevettem.
Bár nem biztos, hogy ugyanazok kerültek fel amiket korábban kiírtottam.
Mittwoch
Mindenki
jó egészségnek örvend, tanul, kedden és csütörtökön kosarazik (persze mi D.-vel nem), ill. mindenki lúdbőrzik és vakarózik: kedden jött a hír -bogaras: tetűinvázió tombol az iskolában.
Kellemetlen, mi szerencsére csak megelőzünk, máshol a lyány derékig érő és csuklómnyi vastagságú varkocsát siratják...
Mondom, nekünk jól megy a sorunk.
Hátha valakit még érdekel.
Kellemetlen, mi szerencsére csak megelőzünk, máshol a lyány derékig érő és csuklómnyi vastagságú varkocsát siratják...
Mondom, nekünk jól megy a sorunk.
Hátha valakit még érdekel.
Freitag
"Das Leben ist total unfair"
mert míg tegnap "öt, nem is,... öhm..., igen: hat puszit" kapott A KISLÁNYTÓL, ma a szemébe kapta, hogy "utállak".
A szenvedő alany pedig nem a tíz, hanem a hét éves.
Jah, az élet bizony már csak ilyen igazságtalan.
A szenvedő alany pedig nem a tíz, hanem a hét éves.
Jah, az élet bizony már csak ilyen igazságtalan.
Dienstag
Donnerstag
Meglepően
sokan voltak ma kosárlabdaedzésen. Sok új arc.
A szülők közül kivált egy pár, nem annyira megjelenésben, de az errefelé szokatlan, erősen nazális akcentusukkal nagyon.
Persze, hogy engem szólított meg az anyuka.
Egész tűrhetően elcsevegtünk, mondjuk, hogy a képzelőerőmnek hála, vagy a felét is értettem annak, amit megosztott volna velem. Javarészt a helyi sportlehetőségekről (höhöhö) volt szó és az iskolai képzésről.
Közben megtudtam, hogy a fia 6, egy éve költöztek a környékre, mert a szemügyre vett bécsi és egyéb felsorolt városbéli iskolák oktatása nem nyerte el a tetszésüket...
Tudom hol laknak, tudom, hogy zenei oktatást nem feltétlen szorgalmazzák, a sportot, angol nyelvet annál inkább... Kedves, közvetlen hölgyemény, egy árva kérdés(em) nélkül megosztott velem mindent, ami a rendelkezésére álló fél órába, ill. a meglévő szókincse szabta határokba belefért.
Érdeklődött rólunk is, feltett bátran személyesebb kérdéseket is, így felhatalmazva éreztem magam, hogy egyet azért magam is kérdezzek: Franciaország melyik részéről származnak? Háromszor futottam neki, negyedikre angolul: nem, nem francia, belga.
Elnézést kértem és mielőtt leharaptam volna a nyelvem, megsimogatott: semmi gond, a férje francia.
Akkorjó.
Hallgatni arany. Ugye.
A szülők közül kivált egy pár, nem annyira megjelenésben, de az errefelé szokatlan, erősen nazális akcentusukkal nagyon.
Persze, hogy engem szólított meg az anyuka.
Egész tűrhetően elcsevegtünk, mondjuk, hogy a képzelőerőmnek hála, vagy a felét is értettem annak, amit megosztott volna velem. Javarészt a helyi sportlehetőségekről (höhöhö) volt szó és az iskolai képzésről.
Közben megtudtam, hogy a fia 6, egy éve költöztek a környékre, mert a szemügyre vett bécsi és egyéb felsorolt városbéli iskolák oktatása nem nyerte el a tetszésüket...
Tudom hol laknak, tudom, hogy zenei oktatást nem feltétlen szorgalmazzák, a sportot, angol nyelvet annál inkább... Kedves, közvetlen hölgyemény, egy árva kérdés(em) nélkül megosztott velem mindent, ami a rendelkezésére álló fél órába, ill. a meglévő szókincse szabta határokba belefért.
Érdeklődött rólunk is, feltett bátran személyesebb kérdéseket is, így felhatalmazva éreztem magam, hogy egyet azért magam is kérdezzek: Franciaország melyik részéről származnak? Háromszor futottam neki, negyedikre angolul: nem, nem francia, belga.
Elnézést kértem és mielőtt leharaptam volna a nyelvem, megsimogatott: semmi gond, a férje francia.
Akkorjó.
Hallgatni arany. Ugye.
Valamikor
mostanában volt, hogy betöltötte a tizediket.
Kosarazik-lelkesen, olvas-szívesen, nagyon csibész, döbbenetesen szófogadó, precíz-olykor bosszantóan, azonos a cipő és kesztyűméretünk, és mégsem gegológus, ill. csillagász szeretne lenni, hanem robottechnológiával szeretne foglalkozni. (Telibe talált a meglepetés. -Technisches Museum Wien)
Dienstag
Lincs (hangulat)
Először talán bemutatkoznék: nagy várakozó vagyok. Semmi, de semmi kifogásom nincs az ellen, ha valamilyen vágyott élethelyzetre, lehetőségre, vagy netalántán használati eszközre kell várnom. Ezek az időszakok bearanyozzák a napjaimat (heteimet, hónapjaimat,...), közben játszom a gondolattal, tervezek, esetleg listát írok, azaz örömmel nézek a majd elé, amikor a lábam előtt hever, vagy a kezem ügyébe a kívánt, az áhított, hogy aztán az öröm, a birtoklásé, a beteljesült kívánságé megvalósuljék.
Igen, gyerekkoromban, tán később is ilyen alkalmakkal, karnyújtásnyira, vagy a párnám alá rejtett, az öröm szavaival teleírt naplómmal, vagy a vágyott, immár birtokolt tárggyal tértem nyuvogóra -ha boldogultam az elalvás terhével...
Röviden: ki tudom várni.
Tegnap volt az akkor, a helyi írószerbolt a helyszín, ami egyben (gyér választékkel bíró) helyi könyvesbolt is. Rég szerettem volna (ehhez a mozgást felismerő, gyerekek által mély hittel favorizált ketyeréhez) egy ugrálós-edzős lemezt. Északon, a közeli nagyvárosban nézegettem időnként, de 20p€ták alá nem ment. Annyira meg nem kellett.
De tegnap összematricázva / agyonakciózva láttam viszont: 3-ért (nem tévedés, háromért), az utolsó példányt.
Repültem a kasszához.
Ott az engem követő ipse, a kasszástól kérdezte, hogy tényleg három? Mire válaszolt, hogy tényleg három.
Felháborodott, nem kicsit, majd szó szót követett, hogy nem igazság, ő akciósan vette 20-ért, 'nehogymár' (én) megkapjam háromért...
Talán megemésztette azóta. MI jót aludtunk rá.
Igen, gyerekkoromban, tán később is ilyen alkalmakkal, karnyújtásnyira, vagy a párnám alá rejtett, az öröm szavaival teleírt naplómmal, vagy a vágyott, immár birtokolt tárggyal tértem nyuvogóra -ha boldogultam az elalvás terhével...
Röviden: ki tudom várni.
Tegnap volt az akkor, a helyi írószerbolt a helyszín, ami egyben (gyér választékkel bíró) helyi könyvesbolt is. Rég szerettem volna (ehhez a mozgást felismerő, gyerekek által mély hittel favorizált ketyeréhez) egy ugrálós-edzős lemezt. Északon, a közeli nagyvárosban nézegettem időnként, de 20p€ták alá nem ment. Annyira meg nem kellett.
De tegnap összematricázva / agyonakciózva láttam viszont: 3-ért (nem tévedés, háromért), az utolsó példányt.
Repültem a kasszához.
Ott az engem követő ipse, a kasszástól kérdezte, hogy tényleg három? Mire válaszolt, hogy tényleg három.
Felháborodott, nem kicsit, majd szó szót követett, hogy nem igazság, ő akciósan vette 20-ért, 'nehogymár' (én) megkapjam háromért...
Talán megemésztette azóta. MI jót aludtunk rá.
Montag
Új tanár
-de ezt már úgysem hiszitek el. Magam is alig.
Az iskolánkban eddig minden évben új tanár töltötte be a technikatanári munkakört. (Mint a mesebeli sötét varázslatok kivédése, tán elátkozták ezt a posztot is...)
Pénteken, az aktuális órán, a harmadik, negyedik osztályos lányok kezét egy kicsit megcsapkodta a tanárnő, ne tolakodjanak már az elkészítendő tárgy alkatrészei körül.
Az egyik kislány jelezte is a történteket az osztályfőnöknek, aki hívta az igazgatónőt, aztán a kislányok valamennyien igazolták a sztorit, majd a terem ajtaját véletlen nyitva felejtve, elővették a technika tanárnőt, hogy kérem, ez itt nem szokás és irgum burgum medvelány, mivé lett a világ!
(A gyerekek utasítást is kaptak: ha még egyszer előfordul, egyikük kéretőzzön ki a mosdóba és meg se álljon az osztályfőnökig...)
Jó, emlékszem magam is körmösre, meg pajesztépésre, tiszta sor, nem haltunk bele, csak kicsit (az ének tanárunk szadizott bennünket, majd nyolcadik év végén meg is akart buktatni, mert eszem ágában nem volt félév végeztével továbbra is eltűrni a dühkitöréseit -nem jártam tovább énekkarra-, de bosszút forralt, majd állt is: mély barázdát hagyó kettest vésett be a bizonyítványomba -egészségére!) szóval biztos volt, aki tán megérdemelte volna (???), de nem emlékszem, hogy valakit joggal nyúztak volna.
...és a technika szakos tanár dühére sem lelek magyarázatot: ugyan milyen komoly teljesítményt kell kisajtolni a gyerekekből, hogy nem képes uralni a reá nehezedő nyomást és csapkodni kezd, kérés helyett?
Az iskolánkban eddig minden évben új tanár töltötte be a technikatanári munkakört. (Mint a mesebeli sötét varázslatok kivédése, tán elátkozták ezt a posztot is...)
Pénteken, az aktuális órán, a harmadik, negyedik osztályos lányok kezét egy kicsit megcsapkodta a tanárnő, ne tolakodjanak már az elkészítendő tárgy alkatrészei körül.
Az egyik kislány jelezte is a történteket az osztályfőnöknek, aki hívta az igazgatónőt, aztán a kislányok valamennyien igazolták a sztorit, majd a terem ajtaját véletlen nyitva felejtve, elővették a technika tanárnőt, hogy kérem, ez itt nem szokás és irgum burgum medvelány, mivé lett a világ!
(A gyerekek utasítást is kaptak: ha még egyszer előfordul, egyikük kéretőzzön ki a mosdóba és meg se álljon az osztályfőnökig...)
Jó, emlékszem magam is körmösre, meg pajesztépésre, tiszta sor, nem haltunk bele, csak kicsit (az ének tanárunk szadizott bennünket, majd nyolcadik év végén meg is akart buktatni, mert eszem ágában nem volt félév végeztével továbbra is eltűrni a dühkitöréseit -nem jártam tovább énekkarra-, de bosszút forralt, majd állt is: mély barázdát hagyó kettest vésett be a bizonyítványomba -egészségére!) szóval biztos volt, aki tán megérdemelte volna (???), de nem emlékszem, hogy valakit joggal nyúztak volna.
...és a technika szakos tanár dühére sem lelek magyarázatot: ugyan milyen komoly teljesítményt kell kisajtolni a gyerekekből, hogy nem képes uralni a reá nehezedő nyomást és csapkodni kezd, kérés helyett?
A morzsáról
Ott csücsült a szája szélén. Persze zavarta.
A fogaival lehúzta -volna, ha a Zahnlücke* ott nem lett volna.
A harmadik, még ösztönös mozdulat után, már hahotázva nevettünk...
Szerencsére ő is.
Aztán a kézfejével lesodorta.
*A bal felső metsző hiányzik.
A fogaival lehúzta -volna, ha a Zahnlücke* ott nem lett volna.
A harmadik, még ösztönös mozdulat után, már hahotázva nevettünk...
Szerencsére ő is.
Aztán a kézfejével lesodorta.
*A bal felső metsző hiányzik.
Freitag
Kiegészítés az előzőhöz
Kell sapka még.
Esetleg egy párnázott gatyó is jól jönne.
Amúgy vadászaton vagyok. Mint kiderült, nem is olyan könnyű a kosarazó aprónépnek magasszárú csukát venni.
Nem az ár, az elérhetetlenség. Pillanatnyilag.
Mert ok, rendelhetnék online katalógusból, de próba nélkül?
(A már nevében is sportboltan a kérdéssel a szemében -mondja kedves anyuka, a csillagokat az égről tán nem óhajtja?- nevetett a képembe az eladó: nem nincs, nem is lesz, esetleg rendelje meg... ha nem passzol a méret, az pech! Persze a kedvesvevőé -enyém.)
Esetleg egy párnázott gatyó is jól jönne.
Amúgy vadászaton vagyok. Mint kiderült, nem is olyan könnyű a kosarazó aprónépnek magasszárú csukát venni.
Nem az ár, az elérhetetlenség. Pillanatnyilag.
Mert ok, rendelhetnék online katalógusból, de próba nélkül?
(A már nevében is sportboltan a kérdéssel a szemében -mondja kedves anyuka, a csillagokat az égről tán nem óhajtja?- nevetett a képembe az eladó: nem nincs, nem is lesz, esetleg rendelje meg... ha nem passzol a méret, az pech! Persze a kedvesvevőé -enyém.)
Donnerstag
Sport
Úszni tudok ugyan, de nem emlékszem, hogy valaha, az iskolai hosszokon kívül úsztam-e uszodában. A tenger az más. Ott mindig jó, szeretem. De idén valahogy kimaradt. -Tényleg, vajon miért?
A csapatsportok közül a kézilabdát favorizáltam. Ha játszhattam, olyankor anyu gyerek-magát éreztem közelinek általa, jó volt elképzelni hogy szórta danában a heteseket. Csapattag soha nem voltam, csak tesin, iskola után, vagy szünetben játszottunk, én többnyire a kapuban. Védeni tényleg tudtam.
A kosarat csak nézni szerettem, játszani csak egyedül, palánkra -nehéz a többiek hónaljának magasságában érvényesülni.
A gyerekkori bandából páran karatéra jártak, délutánonként, edzés után meg katát. Csodáltam a mozdulatok harmóniáját, de sosem annyira, hogy magam is gyakoroljam.
Antisportoló létemre, emlékezetes sérülésekre azért tettem szert, jópárszor. Az egyik leglátványosabb, mikor első uszadalátogatásunkon a tesitanárunk becsapkodott minket a mélyvízbe, majd a sokadik kikepesztetés után kifogyott belőlem a szusz (sajnos nem gondoltam rá, hogy nem szerencsés úszástudatlannak a mélyvízben nevetni) és képtelen voltam eljutni a partig... a hajamnál fogva húzott ki. Élmény volt.
Vagy mikor az öt kilós medicinlabda mellkason talált, telibe, a tüdőm csak, miután hátrafeszítette -ugyanaz a tanár- a két vállamat, volt hajlandó újra rendeltetésszerűen működni. Azt mesélték, szép kék voltam.
Jaj, meg a kislabda: tegyem a kézfejem a vállgödrömbe, onnan indítsam a dobást. De a kezem az istennek nem akart odasimulni, gondolta a tanár (ugyanaz, igen), hogy majd ő befordítja. A reccsenésből úgy tűnt, hogy eltört a csuklóm, de nem... Ijedtében ötöst adott kislabdadobásból, pedig soha, de soha nem sikerült úgy kivitelezni, ahogy kellett volna. De legalább jó messze elcsórtam, ha nem is előírásnak megfelelően.
A futás. Nem nekem találták ki.
Pedig olyan kézenfekvő lenne: az ember cipőt húz, miután kicsit utánajárt a hogyannak és szalad. Fokozatosan, egyre többet.
Már annyiszor nekiálltam. De annyiszor. Valahányszor belehaltam.
Először tizenévesen, a szomszéd lánnyal. Ő gyakorlott volt, segített: légzéstechnika, ütem, ...nyugi!
Nem ment.
Tavaly ősszel, idén tavasszal sem.
Innen üzenem Mókuskának, hogy továbbra is, minden tiszteletem az Övé!
Nekem ha az életemért kellene futnom, őszintén: akkor is meghalnék.
Egy időben konditerembe is jártam, még az unokanővérem palizott be. Aztán egy alkalommal az egyik tréner szeme láttára szálltam le jajgatva a futópadról és elborzadván a térdeim méretétől és színétől, távolmaradást javasolt -a hátralévő életemre...
Síelni szerettem, de azt szintén a térdeim bojkottálták.
Két kerék. Tulajdonképpen azon nőttem fel.
Folyton bicajoztunk. Ott sosem volt semmi baj (kivételt képezett az az esés, mikor az összehajtható kétkerekű, menet közben nyaklott össze -sokáig szállt a faluban az anekdota, a bitang-nagyot taflázott lányról).
Ez volt az egyetlen azt hiszem, ami örömöt okozott, amivel szinte észrevétlenül maradtak a hátam mögött a kilométerek és feszes és erős voltam és ez, éppen ez jutott minap az eszembe...
Ma, hogy elmentek iskolába a fiúk, felpattantam a biciklire (D.-é), és 40 percet hajtottam. Azért annyi, mert igaz, hogy 50-et voltam távol, de kétszer megálltamlevegőt venni inni és azt az időt nem nézegettem, szóval mondjuk, hogy 40. (Viszont a nyereggel sürgősen tenni kell valamit, mert az érintkező felületeim hevesen tiltakoznak ellene.)
Már nem is emlékeztem milyen érzés, mikor a dolog végeztével az ember teste szinte súlytalan... Isteni!
Holnap is megyek.
Délutánra a kedv mellé, az izomláz is megérkezett.
Boldogság a köbön.
A csapatsportok közül a kézilabdát favorizáltam. Ha játszhattam, olyankor anyu gyerek-magát éreztem közelinek általa, jó volt elképzelni hogy szórta danában a heteseket. Csapattag soha nem voltam, csak tesin, iskola után, vagy szünetben játszottunk, én többnyire a kapuban. Védeni tényleg tudtam.
A kosarat csak nézni szerettem, játszani csak egyedül, palánkra -nehéz a többiek hónaljának magasságában érvényesülni.
A gyerekkori bandából páran karatéra jártak, délutánonként, edzés után meg katát. Csodáltam a mozdulatok harmóniáját, de sosem annyira, hogy magam is gyakoroljam.
Antisportoló létemre, emlékezetes sérülésekre azért tettem szert, jópárszor. Az egyik leglátványosabb, mikor első uszadalátogatásunkon a tesitanárunk becsapkodott minket a mélyvízbe, majd a sokadik kikepesztetés után kifogyott belőlem a szusz (sajnos nem gondoltam rá, hogy nem szerencsés úszástudatlannak a mélyvízben nevetni) és képtelen voltam eljutni a partig... a hajamnál fogva húzott ki. Élmény volt.
Vagy mikor az öt kilós medicinlabda mellkason talált, telibe, a tüdőm csak, miután hátrafeszítette -ugyanaz a tanár- a két vállamat, volt hajlandó újra rendeltetésszerűen működni. Azt mesélték, szép kék voltam.
Jaj, meg a kislabda: tegyem a kézfejem a vállgödrömbe, onnan indítsam a dobást. De a kezem az istennek nem akart odasimulni, gondolta a tanár (ugyanaz, igen), hogy majd ő befordítja. A reccsenésből úgy tűnt, hogy eltört a csuklóm, de nem... Ijedtében ötöst adott kislabdadobásból, pedig soha, de soha nem sikerült úgy kivitelezni, ahogy kellett volna. De legalább jó messze elcsórtam, ha nem is előírásnak megfelelően.
A futás. Nem nekem találták ki.
Pedig olyan kézenfekvő lenne: az ember cipőt húz, miután kicsit utánajárt a hogyannak és szalad. Fokozatosan, egyre többet.
Már annyiszor nekiálltam. De annyiszor. Valahányszor belehaltam.
Először tizenévesen, a szomszéd lánnyal. Ő gyakorlott volt, segített: légzéstechnika, ütem, ...nyugi!
Nem ment.
Tavaly ősszel, idén tavasszal sem.
Innen üzenem Mókuskának, hogy továbbra is, minden tiszteletem az Övé!
Nekem ha az életemért kellene futnom, őszintén: akkor is meghalnék.
Egy időben konditerembe is jártam, még az unokanővérem palizott be. Aztán egy alkalommal az egyik tréner szeme láttára szálltam le jajgatva a futópadról és elborzadván a térdeim méretétől és színétől, távolmaradást javasolt -a hátralévő életemre...
Síelni szerettem, de azt szintén a térdeim bojkottálták.
Két kerék. Tulajdonképpen azon nőttem fel.
Folyton bicajoztunk. Ott sosem volt semmi baj (kivételt képezett az az esés, mikor az összehajtható kétkerekű, menet közben nyaklott össze -sokáig szállt a faluban az anekdota, a bitang-nagyot taflázott lányról).
Ez volt az egyetlen azt hiszem, ami örömöt okozott, amivel szinte észrevétlenül maradtak a hátam mögött a kilométerek és feszes és erős voltam és ez, éppen ez jutott minap az eszembe...
Ma, hogy elmentek iskolába a fiúk, felpattantam a biciklire (D.-é), és 40 percet hajtottam. Azért annyi, mert igaz, hogy 50-et voltam távol, de kétszer megálltam
Már nem is emlékeztem milyen érzés, mikor a dolog végeztével az ember teste szinte súlytalan... Isteni!
Holnap is megyek.
Délutánra a kedv mellé, az izomláz is megérkezett.
Boldogság a köbön.
Mittwoch
A csevej
D. hagyta, először a tanárnő hadd mondja el mi a gond: (Ugye két évfolyam párhuzamos tanítása folyik egyidejűleg az osztályban, ebből adódóan gyakran üresjáratban vannak a gyerekek, hátra mehetnek társasozni, illetve előre, olvasni.) A., mivel elsőként végez a munkáival (!), odamegy olykor a kis társaihoz és kritikával illeti őket: ez nem olyan szép, vagy lehetne szebb is... (Most ezt tényleg nekem kell itthon megbezélnem vele?), ill ha valaki bántja, akkor nehezen lehet újra kommunikálni vele...
Aztán elkezdett D. beszélni, elmesélte, hogy a gyerek pénteken zaklatott állapotban került haza, majd azt mesélte, hogy a tanárnő kiabált vele és hogy hülyézés is volt (itt közbeszólt a tanerő, hogy ugyan ki? D. mondta, hogy hát maga. Persze itt elkezdett volna tagadni/védekezni, ha D. nem mondja, hogy elnézést, be szeretném fejezni...) Majd folytatta azzal, hogy mivel a tanárnőt nem lehet elérni utánaérdeklődtünk és jobb híján más gyerekeket kérdeztünk, akik szintén ezt mesélték...
D. elmondta, mi nem kiabálunk a gyerekeinkkel, nyilván rosszul esik nekik, ezt meg kell értenie...
A tanárnő elismerte, hogy aznap mérges volt ... 22 gyerekre kell figyelni... megterhelő... többeket is ledorongolt aznap, nem csak a mi fiunkat... de utána mindenkivel megbeszélte, még hazaindulás előtt, hogy azért jóban vannak...
A hülyézést, mint témát, kerülte aztán, mint a savat.
Most itt tartunk. Annyival kiegészítve, hogy eztán fix időpontban hívom minden héten egyszer, és ott megbeszéljük mi volt, mi nem. (Ő ajánlotta fel.) Megkért, beszéljem meg vele, az olvasó, játszó szigethez menjen mikor végzett (én? hát jó), és ne sértődjön meg a szidás után.
Kérdeztük mit gondol az iskolai munkájáról, szerinte igen ügyes, szépen dolgozik, szépen olvas, pontosan számol. Csakhát van, mikor bezár és durcás.
Na.
*Öngól is született: valamilyen, számunkra ismeretlen okból behívta a jelenleg az iskolában tartózkodó (egyébként falunkbéli és A. egyik osztálytársának az anyukája -örültünk), a párhuzamos tanítás után érdeklődő tanártanoncot úgy, hogy tőlünk meg sem kérdezte, mit szólnánk hozzá.
Amikor D. előhozta a kiabálást/hülyézést, az addig békésen jegyzetelő korombeli tanárjelölt, szintén kibillent a nyugalmából: felkapta a fejét és vörösebb lett a paradicsomnál.
Talán a tanárnő sem örült aztán annyira, hogy ő is fültanúja volt a beszélgetésnek...
Aztán elkezdett D. beszélni, elmesélte, hogy a gyerek pénteken zaklatott állapotban került haza, majd azt mesélte, hogy a tanárnő kiabált vele és hogy hülyézés is volt (itt közbeszólt a tanerő, hogy ugyan ki? D. mondta, hogy hát maga. Persze itt elkezdett volna tagadni/védekezni, ha D. nem mondja, hogy elnézést, be szeretném fejezni...) Majd folytatta azzal, hogy mivel a tanárnőt nem lehet elérni utánaérdeklődtünk és jobb híján más gyerekeket kérdeztünk, akik szintén ezt mesélték...
D. elmondta, mi nem kiabálunk a gyerekeinkkel, nyilván rosszul esik nekik, ezt meg kell értenie...
A tanárnő elismerte, hogy aznap mérges volt ... 22 gyerekre kell figyelni... megterhelő... többeket is ledorongolt aznap, nem csak a mi fiunkat... de utána mindenkivel megbeszélte, még hazaindulás előtt, hogy azért jóban vannak...
A hülyézést, mint témát, kerülte aztán, mint a savat.
Most itt tartunk. Annyival kiegészítve, hogy eztán fix időpontban hívom minden héten egyszer, és ott megbeszéljük mi volt, mi nem. (Ő ajánlotta fel.) Megkért, beszéljem meg vele, az olvasó, játszó szigethez menjen mikor végzett (én? hát jó), és ne sértődjön meg a szidás után.
Kérdeztük mit gondol az iskolai munkájáról, szerinte igen ügyes, szépen dolgozik, szépen olvas, pontosan számol. Csakhát van, mikor bezár és durcás.
Na.
*Öngól is született: valamilyen, számunkra ismeretlen okból behívta a jelenleg az iskolában tartózkodó (egyébként falunkbéli és A. egyik osztálytársának az anyukája -örültünk), a párhuzamos tanítás után érdeklődő tanártanoncot úgy, hogy tőlünk meg sem kérdezte, mit szólnánk hozzá.
Amikor D. előhozta a kiabálást/hülyézést, az addig békésen jegyzetelő korombeli tanárjelölt, szintén kibillent a nyugalmából: felkapta a fejét és vörösebb lett a paradicsomnál.
Talán a tanárnő sem örült aztán annyira, hogy ő is fültanúja volt a beszélgetésnek...
Dienstag
A Férj
egyéb más okok miatt is itthon maradt (dehogy, jelenleg szerelőnél a szürkével, majd remélhetőleg itthon lesz időre), így együtt megyünk a megbeszélésre.
Jó zsaru, rossz zsarut játszunk.
Lehet tippelni: ki, ki?
Jó zsaru, rossz zsarut játszunk.
Lehet tippelni: ki, ki?
Montag
Az előző poszt miértje :
Pénteken reggel is, mint egész héten menet és jövet, boldogságban úszva jöttek és távoztak: de jó a suli, jipiájé!
A., pénteki hazaérkeztekor, az előszobában álltam, mikor ő nyitotta az ajtót és a táskája repült felém, mint Toldi malomköve - na mondom príma, ezt már ismerem, valai történt.
Jó háromnegyed óráig tartott, míg leomlott a fal és hajlandó volt mást is mondani a hülye/buta vagyokon kívül, da aztán csak kibökte: a tanárnő az utolsó órában az egyik könyvét kérte és amíg ő a pultnál állva hezitált melyik is az, a tanerő rárivallt, hogy ne nézz olyan hülyén, hozd!
Most kezdték el tanulni a kézírást, azon belül is az "i"-t, az órai munkájából egy részt pedig egyszerűen kihúzott a tanerő, mondván, nem jó, ronda. (A telefonomról sikerült leszednem egy képet a fent említett iskolai munkájáról. Jó, magam is látom, hogy nem valami ragyogó, de talán nem feltétlen kellett volna áthúzni, bár még mindig jobb megoldás mint széttépni a lapot és kukába hajítani, mint ahogy azt tavaly tette, szintén egy órai munkát megsemmisítve.)
Mondjuk újraírathatta volna, esetleg mondhatta volna, hogy ejj, megy ez jobban is, gyakorolj még...
A. ezt bármikor, vígan megteszi/megtenné.
Tudom, sokan vannak most az osztályban,tizenkettő elsős és a tíz másodikos, sok a feladat, nyilván stresszesebb, ...és én igazán baromi megértő vagyok, de hogy lehülyézzenek egy gyereket, elfogadhatan.
Nagyon alapos vagyok, utánakérdeztem* egy szülőnél, észlelt-e az ő gyereke ma (pénteken) valami furcsaságot és igen**, ő és egy épp náluk vendégeskedő elsős ugyenezt mesélték (most a hülyézésről beszélek) és még azt, hogy ingerült volt a tanárnő és mindenkivel kiabált, A.-val különösen.
*Bizony nem én. D. Mert magamon kíül voltam a dühtől, meg kislányokra vigyáztam, ill. kicsit később felhívtam M. tanárnőjét is...
A.-é iskola után nem elérhető, csak az iskolában lehet hívni, a privát számát védi, nem adja ki.
**A gyerkőt az a szülő úgy kérdezte, hogy vonalban maradt, D. minden szót hallott...
Ma voltam bent, időpontot kértem: holnap megyek.
Egyébként nem mindent írtam le, mert részhetezhettem volna még azzal, hogy a tanárnő továbbra is és nagy előszeretettel beszél tájszólással, ami olyannyira durva (emlékezetes marad még sokáig), hogy mikor először voltunk nála szülőin, történetesen mind a ketten, a származását tekintve német férjem engem bökdösött oldalba, hogy basszus, te érted?
A., pénteki hazaérkeztekor, az előszobában álltam, mikor ő nyitotta az ajtót és a táskája repült felém, mint Toldi malomköve - na mondom príma, ezt már ismerem, valai történt.
Jó háromnegyed óráig tartott, míg leomlott a fal és hajlandó volt mást is mondani a hülye/buta vagyokon kívül, da aztán csak kibökte: a tanárnő az utolsó órában az egyik könyvét kérte és amíg ő a pultnál állva hezitált melyik is az, a tanerő rárivallt, hogy ne nézz olyan hülyén, hozd!
Most kezdték el tanulni a kézírást, azon belül is az "i"-t, az órai munkájából egy részt pedig egyszerűen kihúzott a tanerő, mondván, nem jó, ronda. (A telefonomról sikerült leszednem egy képet a fent említett iskolai munkájáról. Jó, magam is látom, hogy nem valami ragyogó, de talán nem feltétlen kellett volna áthúzni, bár még mindig jobb megoldás mint széttépni a lapot és kukába hajítani, mint ahogy azt tavaly tette, szintén egy órai munkát megsemmisítve.)
Mondjuk újraírathatta volna, esetleg mondhatta volna, hogy ejj, megy ez jobban is, gyakorolj még...
A. ezt bármikor, vígan megteszi/megtenné.
Tudom, sokan vannak most az osztályban,tizenkettő elsős és a tíz másodikos, sok a feladat, nyilván stresszesebb, ...és én igazán baromi megértő vagyok, de hogy lehülyézzenek egy gyereket, elfogadhatan.
Nagyon alapos vagyok, utánakérdeztem* egy szülőnél, észlelt-e az ő gyereke ma (pénteken) valami furcsaságot és igen**, ő és egy épp náluk vendégeskedő elsős ugyenezt mesélték (most a hülyézésről beszélek) és még azt, hogy ingerült volt a tanárnő és mindenkivel kiabált, A.-val különösen.
*Bizony nem én. D. Mert magamon kíül voltam a dühtől, meg kislányokra vigyáztam, ill. kicsit később felhívtam M. tanárnőjét is...
A.-é iskola után nem elérhető, csak az iskolában lehet hívni, a privát számát védi, nem adja ki.
**A gyerkőt az a szülő úgy kérdezte, hogy vonalban maradt, D. minden szót hallott...
Ma voltam bent, időpontot kértem: holnap megyek.
Egyébként nem mindent írtam le, mert részhetezhettem volna még azzal, hogy a tanárnő továbbra is és nagy előszeretettel beszél tájszólással, ami olyannyira durva (emlékezetes marad még sokáig), hogy mikor először voltunk nála szülőin, történetesen mind a ketten, a származását tekintve német férjem engem bökdösött oldalba, hogy basszus, te érted?
Freitag
Tépni,
szaggatni, zúzni tudtam volna, de szerencsére mennem kellett ma is a kislányokért; a másra figyelés ha meg nem is nyugtatott, de fékezte a dühömet.
Később lebonyolítottam pár telefonbeszélgetést, a lelki békém ettől még nem nyertem vissza, de mégis, némi visszajelzést, meg bizonyosságot kaptam, ill. csitítást...
Igen, megint az iskola, a tanerő nem kímél, sőt.
Már hülyéz is.
Elmesélem, tán részleteiben is, de így este, érzem, nem kellene belemelegednem. Újra.
Később lebonyolítottam pár telefonbeszélgetést, a lelki békém ettől még nem nyertem vissza, de mégis, némi visszajelzést, meg bizonyosságot kaptam, ill. csitítást...
Igen, megint az iskola, a tanerő nem kímél, sőt.
Már hülyéz is.
Elmesélem, tán részleteiben is, de így este, érzem, nem kellene belemelegednem. Újra.
Mittwoch
Akár három nap után is,
egészen pontosan meg tudom mondani mit utálok az iskolában.
Kivárni, míg hazaérnek.
Most nem arról beszélek, hogymennyire sérül a mimózalelkem megérzem-e a hiányukat délelőtt, hanem arról az időről, ami a sejtett/kiszámolt/várt és a tényleges hazaérkezésük között telik.
Mert az sok.
Ezen a héten A. 10:45-ig van tanórán, majd cipőcsere és várja a többször forduló buszt.
Mais a harmadikba fért csak be. (Szép kép volt a bazi kötéssel a hüvelykjén -megcsípte egy darázs, jól van. Csak kicsit meglepett.)
11:19-kor fékezett a busz a ház előtt.
Ha elindulna gyalog is előbb érne haza.
Félreértés ne essék, nem háborgok, csak mesélem, hogy a kerek óra után már többször figyelek kifelé és nem minden aggodalom nélkül.
Azt a húsz percet jószívvel, ingyér' adom, nekem nem kell.
Kivárni, míg hazaérnek.
Most nem arról beszélek, hogy
Mert az sok.
Ezen a héten A. 10:45-ig van tanórán, majd cipőcsere és várja a többször forduló buszt.
Ma
11:19-kor fékezett a busz a ház előtt.
Ha elindulna gyalog is előbb érne haza.
Félreértés ne essék, nem háborgok, csak mesélem, hogy a kerek óra után már többször figyelek kifelé és nem minden aggodalom nélkül.
Azt a húsz percet jószívvel, ingyér' adom, nekem nem kell.
Dienstag
BaNYeK!
BÜSZKE...amikor hazaérvén azt meséli a nagy, hogy csak ő készítette el a szünidei mappa összes feladatát és ihhajja-csuhajja, milyen jó az iskola, ej de hiányzott és milyen jó tanulni! Majd fejestugrik a hétre feladott öt lapnyi stencilbe és seperc alatt kivégzi, mer az milyen jó, ha a szabad napokon a házi helyett olvashat inkább.
...amikor hazaérvén a kicsi csak száll és repdes, milyen szuper a suli, milyen remek dolgot talált ki a tanítónéni, hogy minden elsős egy másodikas diákkal dolgozik, és a kissebbem, már az oviban is favorizált hosszúhajúnak lett a "mentora"... és mert az iskolából nem kapott, kért tőlem feladatot: tanulnom kell anya, hogy a S. tanulhasson tőlem! (Jézusmáriaszentjózsef! -Bár a motiváció édesmindegy honnan jön, csak érkezzen.)
NYÚZOTT
...bár a fene tudja miért, no meg kedvetlen is, bár már kevésbé, a fentiek, meg a holnap délután miatt, mert két lyányka jön, itt lesznek velünk egy kicsit és kicsit izgulok, szeretném, ha jól éreznék magukat, no meg, hogy legyen kegyes a véletlen és elkerüli a ház táját is, ne legyen már összefejeléses móka, se hasonló...
KOPOTT
...hogy az ember színe két hónap után hova vész? Ma ki kellett volna feküdnöm a napra. (höhöhö)
Montag
Csak annyit kértem: ne burítsa ki!
No?
Igen, végig az asztalon, a ráterített kartonon, az ollókon.
Szerencsére akkor még más nem feküdt ott.
Igen, végig az asztalon, a ráterített kartonon, az ollókon.
Szerencsére akkor még más nem feküdt ott.
Harmadik napja
a reggeli komoly ködnek, a csípős hidegnek és a varjak őszt hozó károrogásának.
Nem vagyok ettől boldog, sőt egyenesen szomrorú, az vagyok.
Nem vagyok ettől boldog, sőt egyenesen szomrorú, az vagyok.
Freitag
nem vicces
Sem a monokli, ami meghatározhatatlan színekben pompázik (reggel enyhe túlzással élve: megijedtem a látványtól. Talán a szivárvány-szín a legmeghatározóbb és nem is lohadt le annyira, mint vártam.), sem a szögegyenesen előre meredő metsző.
Donnerstag
Nincs cím
Van ez a dolog az iskolakezdéssel. Tudjátok, ez a költség-dolog.
Borzalmas!
Író-, festő-, rajzszerszámot nem vettem, jó a tavalyi. (Ezek megőrültek? Színeskészlet, 12-es, ismert, favorizált, ép bélű, három helyett ötért? ...) De füzetet kell, arra borítót -mert előírás szerint piros kell matekra, kék németre, sárga angolra...stb., ráadásul minden tanárnál, évjáratonként más típusú füzet, arra más formátumú színes borító, ergo a tavalyi nem pászol, ehhh-, rajztömböt, geo vonalzót, ragasztót,... jaj, hát ismeritek!
Nagy mellénnyel mentem és a kassza előtt már lengettem a szülinapi 5 százalék mínuszra jogosító kuponomat.
No, a két lurkónak az egy szatyornyi papíráruért (milyen ocsmány egy szó ez!) fizettem (én ülök) 85p€tákot! A mínusz öttel 85.
Kicsit több mint egy hete, az addig fityegő visszapillantótükör végkép levált a talapzat/foglalatáról és nem tört össze, mert időben megálltam.
Aztán D. morgott, vigyem be a helyi szervizbe, nem vittem, mert két gyerekkel?
Aztán ma mégis, mert eszembe jutott a műhelyfőnök, akinek D. vagy egy évtizede szerelt konyhát, lépcsőt és azóta is melegen üdvözöli ha találkoznak.
Gondoltam, majd hivatkozok D.-re (nem kértem időpontot és a bejelentkezést megkerülve direkt a műhelybe mentem -pofátlannak áll a világ). Emberem füligvigyorral, kéznyújtva, ráadásul a nevemen szólítva fogadott, kézségesen letépte (!!!) a tükröm foglalatát és elnézést kért, hogy csak két óra múlva vihetem el -száradás-.
Közben mi elutaztunk Felsőnagyvárosba, D.-nek születésnapja lesz a közeljövőben, kigondoltam, most pedig kaptam is valamit, hát mi ez, ha nem öröm?
Emberem visszaszerelte amit előzőleg letépet, csak már tükörrel együtt. Pénzt nem fogadott el, szerinte apróság.
D. közben keresett vagy hatszor, de nem mondtam meg miért nem fogadtam a hívást.
Bosszúból (dehogy) el akarja adni a kéket, mint anno a házunkat: ha megveszik veszünk másikat, ha nem, megmarad.* (Míg élek nem felejtem el, mikor nagy büszkén -öt éve- elém állt, hogy eladja a házat, milyen ügyes volt, már meg is hirdette! Láttam magam előtt, ahogy bepancsolok neki -basszus, eladja a fejünk fölül a házat és még büszke is rá!?)
A. fiam bal felső metsző régijét nyomja az új, szóval ez is fityeg, elképesztő látvány: úgy 35-40°-ban dől kifelé, még ha csukva szája, akkor is látszik az éle. Kivenni nem hajlandó, húsz percenként visít, hogy anya most, mindjárt kint lesz, persze olyankor ömlik a vér. Nem, én biza hozzá nem nyúlok, már így is rémálmaim vannak tőle.
Mintha ez nem lenne elég, a körút után összefejelt a két pernahajder a kanapén: nem láttam semmit egyikőjük kugliján sem, bár akár gyanakodhattam volna. Hamarosan megjelent a szörny: természetesen A.-n, a jobb szemhéja lila és dagadt, szép Bud Spencer külsőt kölcsönözve a profiljának. (Hétfőhöz egy hétre tanévnyitó!)
Ugyanakkor ugrálni nem mennek ki, mert meleg van, biciklizéshez hideg, gyakorolni, ismételni (M.-nek) unalom, barkácsolni (A.-nak) dögunalom, ugyanakkor megállás nélkül csacsognak, egyébként olvasnak és várják a sulit -elég már a nyári szünetből!
*Ennek soha nem lesz vége, mi folyton autót keresünk, vagy árulunk, ha nem azt, hát házat, lakást -vagy csak az idegeinket? uff!
Borzalmas!
Író-, festő-, rajzszerszámot nem vettem, jó a tavalyi. (Ezek megőrültek? Színeskészlet, 12-es, ismert, favorizált, ép bélű, három helyett ötért? ...) De füzetet kell, arra borítót -mert előírás szerint piros kell matekra, kék németre, sárga angolra...stb., ráadásul minden tanárnál, évjáratonként más típusú füzet, arra más formátumú színes borító, ergo a tavalyi nem pászol, ehhh-, rajztömböt, geo vonalzót, ragasztót,... jaj, hát ismeritek!
Nagy mellénnyel mentem és a kassza előtt már lengettem a szülinapi 5 százalék mínuszra jogosító kuponomat.
No, a két lurkónak az egy szatyornyi papíráruért (milyen ocsmány egy szó ez!) fizettem (én ülök) 85p€tákot! A mínusz öttel 85.
Kicsit több mint egy hete, az addig fityegő visszapillantótükör végkép levált a talapzat/foglalatáról és nem tört össze, mert időben megálltam.
Aztán D. morgott, vigyem be a helyi szervizbe, nem vittem, mert két gyerekkel?
Aztán ma mégis, mert eszembe jutott a műhelyfőnök, akinek D. vagy egy évtizede szerelt konyhát, lépcsőt és azóta is melegen üdvözöli ha találkoznak.
Gondoltam, majd hivatkozok D.-re (nem kértem időpontot és a bejelentkezést megkerülve direkt a műhelybe mentem -pofátlannak áll a világ). Emberem füligvigyorral, kéznyújtva, ráadásul a nevemen szólítva fogadott, kézségesen letépte (!!!) a tükröm foglalatát és elnézést kért, hogy csak két óra múlva vihetem el -száradás-.
Közben mi elutaztunk Felsőnagyvárosba, D.-nek születésnapja lesz a közeljövőben, kigondoltam, most pedig kaptam is valamit, hát mi ez, ha nem öröm?
Emberem visszaszerelte amit előzőleg letépet, csak már tükörrel együtt. Pénzt nem fogadott el, szerinte apróság.
D. közben keresett vagy hatszor, de nem mondtam meg miért nem fogadtam a hívást.
Bosszúból (dehogy) el akarja adni a kéket, mint anno a házunkat: ha megveszik veszünk másikat, ha nem, megmarad.* (Míg élek nem felejtem el, mikor nagy büszkén -öt éve- elém állt, hogy eladja a házat, milyen ügyes volt, már meg is hirdette! Láttam magam előtt, ahogy bepancsolok neki -basszus, eladja a fejünk fölül a házat és még büszke is rá!?)
A. fiam bal felső metsző régijét nyomja az új, szóval ez is fityeg, elképesztő látvány: úgy 35-40°-ban dől kifelé, még ha csukva szája, akkor is látszik az éle. Kivenni nem hajlandó, húsz percenként visít, hogy anya most, mindjárt kint lesz, persze olyankor ömlik a vér. Nem, én biza hozzá nem nyúlok, már így is rémálmaim vannak tőle.
Mintha ez nem lenne elég, a körút után összefejelt a két pernahajder a kanapén: nem láttam semmit egyikőjük kugliján sem, bár akár gyanakodhattam volna. Hamarosan megjelent a szörny: természetesen A.-n, a jobb szemhéja lila és dagadt, szép Bud Spencer külsőt kölcsönözve a profiljának. (Hétfőhöz egy hétre tanévnyitó!)
 |
| na ugye |
Ugyanakkor ugrálni nem mennek ki, mert meleg van, biciklizéshez hideg, gyakorolni, ismételni (M.-nek) unalom, barkácsolni (A.-nak) dögunalom, ugyanakkor megállás nélkül csacsognak, egyébként olvasnak és várják a sulit -elég már a nyári szünetből!
*Ennek soha nem lesz vége, mi folyton autót keresünk, vagy árulunk, ha nem azt, hát házat, lakást -vagy csak az idegeinket? uff!
Samstag
elmés
A helyszín Magyarhonban, egy közeli, hozzánk közeli fodrászüzletben, úgy két héttel ezelőtt.
A fodrász kérdi: -Aug. húsz nálatok is ünnep? (jól tudja, a nálatok, az Ausztria)
A válla vonalában ültem, mire a szemembe tudott nézni, rendezhettem a vonásaimat. Lazán, halkan kérdeztem csak vissza...
A fodrász kérdi: -Aug. húsz nálatok is ünnep? (jól tudja, a nálatok, az Ausztria)
A válla vonalában ültem, mire a szemembe tudott nézni, rendezhettem a vonásaimat. Lazán, halkan kérdeztem csak vissza...
Dienstag
Tudom későn szólok, de
tessék az eget figyelni! Most!
Magam is megyek, felállítom a napágyakat, ébresztem az úrfiakat, mackóba húzom őket és állig beburkolva megadjuk magunkat az élménynek, együtt kémleljük az égboltot átszelőket...
Magam is megyek, felállítom a napágyakat, ébresztem az úrfiakat, mackóba húzom őket és állig beburkolva megadjuk magunkat az élménynek, együtt kémleljük az égboltot átszelőket...
Freitag
szomorkás
Még nem tudja, holnap velünk lesz-e, vagy dolgozik.
Ahogy a jövő heti (k)rémes, gyertyafújós napomról ugyanígy nem, ami nem tragédia, csak engem szomorít el kicsit.
Pedig kerek lesz a szám, olyan közepesen kerek, okot is adhatna akár, egy rendkívüli együttlétre is...
A tervemvágyam egy összejövetel lett volna, grillezős, barátos, vicces, meg ilyes. Nem lesz, mert a fenéken-lesz-billentve-muki még mindig nem járt itt, így nem lesz ejj-be-rogyásig-emlegetett-terasz.
Szóval kicsit azért szomorkás vagyok, vagy csalódott asszem.
Mindeközben pedig: soha ennél nagyobb tragédiát! -Tudom.
Ahogy a jövő heti (k)rémes, gyertyafújós napomról ugyanígy nem, ami nem tragédia, csak engem szomorít el kicsit.
Pedig kerek lesz a szám, olyan közepesen kerek, okot is adhatna akár, egy rendkívüli együttlétre is...
A tervem
Szóval kicsit azért szomorkás vagyok, vagy csalódott asszem.
Mindeközben pedig: soha ennél nagyobb tragédiát! -Tudom.
Donnerstag
Nem piskóta
így majd' másfél évtizednyi együttélés* után rádöbbeni, hogy az én fogkefémet használja és ha nem is mindig, többnyire.
Arra is fény derült a közelmúltban, hogy jómagam meg az ő akasztójáról emelem le esténként a törölközőt, tehát az övét.
Mégsem érzem kiegyenlítettnek a dolgot.
*Mégis, valamikor az elektromosra váltás és a legutóbbi költözés közötti időszakra datálható a kavarodás, ami legkevesebb három, legrosszabb esetben kilenc év. Basszus-basszus.
Arra is fény derült a közelmúltban, hogy jómagam meg az ő akasztójáról emelem le esténként a törölközőt, tehát az övét.
Mégsem érzem kiegyenlítettnek a dolgot.
*Mégis, valamikor az elektromosra váltás és a legutóbbi költözés közötti időszakra datálható a kavarodás, ami legkevesebb három, legrosszabb esetben kilenc év. Basszus-basszus.
Dienstag
D. angyali türelméről
Tulajdonképpen derül rajtam, amiért felkaptam a vizet.
Ennél az ügyfelénél még tavaly járt. Némi komplikáció adódott a kapcsolatfelvétel után, történetesen az, hogy emberünk képtelen volt önállóan kilincset választani, tán azt sem tudta hol lehet ilyesmit beszerezni. D. megmondta mekkora összegtől kapható, mire a megrendelővel megbeszélték, meddig mehet az árral. Kiválasztottuk (mi, igen), megrendeltük, D. a beszerelés napján a legyártott ajtóval együtt vitte, tetszett, az is került fel. Egy hosszabbított délelőttöt töltött ott, mert a fal görbe volt meg srég is, azt is meg kellett oldani -a régi bejáratiajtó kitépése után közvetlen, de aztán hamar bekerült az új kilincsestől, zárastul, a kuncsaft megelégedését azonnali fizetéssel tanúsította, mindenki hepi, viszlát.
Innen a probléma:
Telefonált hétfő este: rokon-vendégek érkezését várják szerdára (holnapra), szeretnének nekik kulcsot adni, de a zárhoz csak három van, még kellene kettő. D. azonnal menjen zárat cserélni!
A zárakhoz, még a spéci biztonságihoz, ami vagyonba kerül is max. 3 kulcsot adnak, bár láttunk már olyat, amihez négyet. Ha többet szeretne valaki, semmi gond, de azt rendelni kell, ami legkevesebb egy hét. Neki sima -a márkanév végén kétté- zára van, nem is merült fel igény másra, magyarul másolható. Tőlük öt km-re a kulcsmásoló, este hatig nyitva, de nem, azt nem, D. cserélje ki a zárat!
Mindeközben persze D. a Fővárosban, az ügyfél ma már nem veszi fel a telefont, pedig jó lenne meggyőzni a kulcsmásolás áldásos következményeiről. Amennyiben nem, venni kell egy zárat Bécsben, ugyanott másoltatni hozzá kulcsot, azt levinni az ürgéhez és beszerelni, vagy megyek a két úrfival és elkérem a tőlünk 45km-re élő háziaktól a kulcsot és másoltatok magam, nő létemre, mert az ottani férfi erre, valamilyenérthetetlen okból képtelen.
Ennél az ügyfelénél még tavaly járt. Némi komplikáció adódott a kapcsolatfelvétel után, történetesen az, hogy emberünk képtelen volt önállóan kilincset választani, tán azt sem tudta hol lehet ilyesmit beszerezni. D. megmondta mekkora összegtől kapható, mire a megrendelővel megbeszélték, meddig mehet az árral. Kiválasztottuk (mi, igen), megrendeltük, D. a beszerelés napján a legyártott ajtóval együtt vitte, tetszett, az is került fel. Egy hosszabbított délelőttöt töltött ott, mert a fal görbe volt meg srég is, azt is meg kellett oldani -a régi bejáratiajtó kitépése után közvetlen, de aztán hamar bekerült az új kilincsestől, zárastul, a kuncsaft megelégedését azonnali fizetéssel tanúsította, mindenki hepi, viszlát.
Innen a probléma:
Telefonált hétfő este: rokon-vendégek érkezését várják szerdára (holnapra), szeretnének nekik kulcsot adni, de a zárhoz csak három van, még kellene kettő. D. azonnal menjen zárat cserélni!
A zárakhoz, még a spéci biztonságihoz, ami vagyonba kerül is max. 3 kulcsot adnak, bár láttunk már olyat, amihez négyet. Ha többet szeretne valaki, semmi gond, de azt rendelni kell, ami legkevesebb egy hét. Neki sima -a márkanév végén kétté- zára van, nem is merült fel igény másra, magyarul másolható. Tőlük öt km-re a kulcsmásoló, este hatig nyitva, de nem, azt nem, D. cserélje ki a zárat!
Mindeközben persze D. a Fővárosban, az ügyfél ma már nem veszi fel a telefont, pedig jó lenne meggyőzni a kulcsmásolás áldásos következményeiről. Amennyiben nem, venni kell egy zárat Bécsben, ugyanott másoltatni hozzá kulcsot, azt levinni az ürgéhez és beszerelni, vagy megyek a két úrfival és elkérem a tőlünk 45km-re élő háziaktól a kulcsot és másoltatok magam, nő létemre, mert az ottani férfi erre, valamilyen
Montag
Láttam már többször azokat a remek, ismerősok által feltöltött, utólag kicsit machinált, vagy csak szűrt képeket a Fb-on és tetszett. Aztán kiváncsiskodtam kicsit (ma), miközben felszippantott és felhaszáló lettem magam is, de még a szimatolás folyamatában felkínált nekem -a fent nevezett- pár ismerős felhasználót, mire elfogadtam bejelölgettem őket (hisz korábban is csak az ő képeiket láttam) és jaj!
Az egyikőjük neve melletti gombocska, mint a többieké is átváltott, de nem az "abonniert" (előfizetés megtörtént/követés) feliratra mint a többieknél, hanem hogy "visszaigazolásra vár" (már a művelet)...
Persze, nem mindenkiolyan hülye gondolja helyesnek, hogy eztán boldog-boldogtalannal megosztja a képeit: megválogatja a nézőközönségét. Ezt a lehetőséget akkor még nem láttam, de most már szégyellem magam, mert kérhetek bocsánatot tőle, ráadásul nem is először azért, mert gyorsabb voltam, mint a gondolat.
Vagy lesz olyan kegyes hozzám és észre sem veszi.
Az egyikőjük neve melletti gombocska, mint a többieké is átváltott, de nem az "abonniert" (előfizetés megtörtént/követés) feliratra mint a többieknél, hanem hogy "visszaigazolásra vár" (már a művelet)...
Persze, nem mindenki
Vagy lesz olyan kegyes hozzám és észre sem veszi.
Donnerstag
Dienstag
Aztán van,
mikor a dolgok új lendületet kapnak.
Legkésőbb pénteken jő az ember a tervezőjével és megnézik a majdani teraszunk helyét, meg a melléképület alapját és átbeszélik mit, hogyan szeretnénk. Az ígéret szerint, amit hosszúra nyúlt bocsánatkérés után tett.
Igen, mindennek, még morzsáknak is tudok örülni.
mikor ad és el is vesz...
A szürke villámhaver szorul némi ellátásra, így a nem éppen ambuláns kezelés alatt nem lesz autónk. Remek.
Pedig a helyi strand újrafelfedezése örömöt hozott: az tiszta, közel van (autóval persze), csak vasárnap zsúfoltabb és a belépő még az otthoni (magyar) árakat is földbe döngöli -az általunk ismerteket mindenképp.
{3 után járunk, onnantól a felnőtt belépő 2,50, a gyerek 1,50. Bár hiába írom, ha a helyet meg nem.}
Legkésőbb pénteken jő az ember a tervezőjével és megnézik a majdani teraszunk helyét, meg a melléképület alapját és átbeszélik mit, hogyan szeretnénk. Az ígéret szerint, amit hosszúra nyúlt bocsánatkérés után tett.
Igen, mindennek, még morzsáknak is tudok örülni.
mikor ad és el is vesz...
A szürke villámhaver szorul némi ellátásra, így a nem éppen ambuláns kezelés alatt nem lesz autónk. Remek.
Pedig a helyi strand újrafelfedezése örömöt hozott: az tiszta, közel van (autóval persze), csak vasárnap zsúfoltabb és a belépő még az otthoni (magyar) árakat is földbe döngöli -az általunk ismerteket mindenképp.
{3 után járunk, onnantól a felnőtt belépő 2,50, a gyerek 1,50. Bár hiába írom, ha a helyet meg nem.}
Montag
Bő
egy órán át tombolt a szél, akadt is vele dolgom elég.
Kevéssel ezelőtt elállt, kárt nem tett, az alig két hete felállított* trambulin is deformálódás nélkül megúszta a kalandot, de az ég alja most sárga. Haragos sárga. Jég lesz.
Jaj.
*Ez mára már törvényszerű: ha mi ugrálót állítunk, vihar jön, kiadós.
Kíváncsi vagyok a környező gazdáknak feltűnik-e az összefüggés és ha igen, engedik-e még egyszer?
Kevéssel ezelőtt elállt, kárt nem tett, az alig két hete felállított* trambulin is deformálódás nélkül megúszta a kalandot, de az ég alja most sárga. Haragos sárga. Jég lesz.
Jaj.
*Ez mára már törvényszerű: ha mi ugrálót állítunk, vihar jön, kiadós.
Kíváncsi vagyok a környező gazdáknak feltűnik-e az összefüggés és ha igen, engedik-e még egyszer?
Sonntag
Nem
lesz itt az ég adta egy világon semmilyen magasugrás, egyeltalán: semmiféle ugrálás.
Az ember csak örömében tesz hasonlót.
Terasz a távoli, ismeretlen jövőben -...hogy számotokra is értelme legyen a fenti soroknak.
Az ember csak örömében tesz hasonlót.
Terasz a távoli, ismeretlen jövőben -...hogy számotokra is értelme legyen a fenti soroknak.
Freitag
A tökélyhez csak a kénszag hiányzott
Mondjuk nem a hét eddigi legmelegebb napján kellett volna bedobni azt a két adag fehér munkáspólót és hamár, végképp nem 60 fokra.
Donnerstag
A léc magasan, vajon megugorja-e, akinek meg kell?
Három éve lakunk itt.
Kívülről nem látszik. Onnan földhalmokat látsz, porzó földet és füvet. Nem pázsitot, füvet. -Tisztára, mint egy zajló építkezésen.
Jah, az idő hiánya, meg még ami szokott. Mert az ember nem szánja rá, ha az embernek adósa van. Olyan, aki a melléképület és a terasz megépítésével törleszthetne (munka és anyag). -Lévén profiljába vág.
Ez az alaphelyzet, meg a türelem, ami időközben elfogyott.
Nyaralás előtt a sarkamra álltam (én is nevetek) és sarokba szorítottam emberemet: lépjen adós-pajtás nyakára és augusztus közepére legyen kész aminek kell, mert szeretném összetrombitálni azokat, akiket szeretek egy grillezéssel egybekötött gyertyafújásra -ha már idén olyan kerek lesz.
Nyilván nagyon komoly és határozott fellépéssel sikerült megosztanom a mondanivalómat.
A munkálatok, mint eddig, továbbra is csak tervben.
De szombaton jön az ember. Megbeszélni.
Kívülről nem látszik. Onnan földhalmokat látsz, porzó földet és füvet. Nem pázsitot, füvet. -Tisztára, mint egy zajló építkezésen.
Jah, az idő hiánya, meg még ami szokott. Mert az ember nem szánja rá, ha az embernek adósa van. Olyan, aki a melléképület és a terasz megépítésével törleszthetne (munka és anyag). -Lévén profiljába vág.
Ez az alaphelyzet, meg a türelem, ami időközben elfogyott.
Nyaralás előtt a sarkamra álltam (én is nevetek) és sarokba szorítottam emberemet: lépjen adós-pajtás nyakára és augusztus közepére legyen kész aminek kell, mert szeretném összetrombitálni azokat, akiket szeretek egy grillezéssel egybekötött gyertyafújásra -ha már idén olyan kerek lesz.
Nyilván nagyon komoly és határozott fellépéssel sikerült megosztanom a mondanivalómat.
A munkálatok, mint eddig, továbbra is csak tervben.
De szombaton jön az ember. Megbeszélni.
Mittwoch
Mint
sokan, magam is láttam a képeket a kórházat elhagyó frissen sült hercegi családról.
...és (amit itt mutatok) nem tetszik.
Hátborzongató.
...és (amit itt mutatok) nem tetszik.
Hátborzongató.
 |
| forr.: internet |
Dienstag
Persze!
Miért mindig ez a válasz a "vigyázz magadra" -ára?
Mondhatnák azt is, hogy rendben.
Unnak. Hm?
Mondhatnák azt is, hogy rendben.
Unnak. Hm?
Donnerstag
Az ottani órák és tornyok, de nem óratornyok
Remek időszak volt, nyilván emlegetjük még egy darabig.
Nyolc előtt, ha jól emlékszem csak kétszer keltünk,a legjellemzőbben fél kilenc után. Aztán szöszmörgés a reggeli körül, majd séták. Hosszúak, célirányosak, vagy csak csellengők, de akkor is hosszúak. Aztán az ebédpótló úgy három körül, majd napfürdőzés a parton, lubickolás a tengerben.
Homok és sótlanítás után újabb hosszú séta, ezek végén vagy egy fagyizóban, vagy a dodzsempáján örömködtek a srácok...
No, hát ezt csak nem írhatom le óráról órára.
Viszont éltethetném kicsit az olaszokat: az ott vásárolt felfújható úszómatrac árát, annak anyaghibája miatt szó nélkül (némi papírozás után -anyja neve három példányban...) visszaadták. Mosolyogva!
Jártunkban, keltünkben elhangzott a kérdés: ugyan mivégre olyan nagy szám a Pisai Ferde (már az általam említett szempontból), ha az összes, valóban összes tornyuk az? Nem kicsit, teszem még hozzá.
...és vajon fel tudnának mutatni egyet, csak egyet, ami nincs ki a függőlegesből?
További képek hiányában kénytelenek lesztek elhinni, hogy ahány tornyot láttunk, annyi állt ferdén.
Nyolc előtt, ha jól emlékszem csak kétszer keltünk,a legjellemzőbben fél kilenc után. Aztán szöszmörgés a reggeli körül, majd séták. Hosszúak, célirányosak, vagy csak csellengők, de akkor is hosszúak. Aztán az ebédpótló úgy három körül, majd napfürdőzés a parton, lubickolás a tengerben.
Homok és sótlanítás után újabb hosszú séta, ezek végén vagy egy fagyizóban, vagy a dodzsempáján örömködtek a srácok...
No, hát ezt csak nem írhatom le óráról órára.
Viszont éltethetném kicsit az olaszokat: az ott vásárolt felfújható úszómatrac árát, annak anyaghibája miatt szó nélkül (némi papírozás után -anyja neve három példányban...) visszaadták. Mosolyogva!
Jártunkban, keltünkben elhangzott a kérdés: ugyan mivégre olyan nagy szám a Pisai Ferde (már az általam említett szempontból), ha az összes, valóban összes tornyuk az? Nem kicsit, teszem még hozzá.
...és vajon fel tudnának mutatni egyet, csak egyet, ami nincs ki a függőlegesből?
 |
| Az Asinelli tetejéről, mintegy bizonyítandó, hogy valóban megmásztuk... "és mi még fizettünk is érte!" |
 |
| Két Torony, Bologna |
 |
| Palazzo di Teodorico, Ravenna |
 |
| Commacchio-i látkép egy szintén ferdével |
 |
| Látkép a 2Toronytól a Via Rizzolin, Bologna |
Dienstag
A napos, fényes, édes Itáliában jártunk
A bizonyítványosztót viszonylag hamar lezavarták. A ceremónia maga, ill az évzáró Istenteiszteletet belesűrítették gyenge negyvenöt percbe. De nem haragudott senki, mi pláne nem, siettünk tovább még a hiányzó dolgokat beszerezni, demert D. sietett, hát csak hézagosan sikerült én meg enyhén pipa voltam -nem szeretem, ha az utolsó mozzanatoknál magamra hagy -bár megszoknom, lett volna elég alkalom.
Szürke villámaver akkor már Anyuéknál, a kék D.-nél, én meg itthon gyömiszköltem kofferbe, sporttáskába a holmit. Este már nem volt energiánk az autóba berakni, de a reggeli 6 órás indulásra azért mégiscsak elkészültünk.
Anyuék halál pontosan érkeztek és egy utolsó csuri után, két hasonló megállóval megérkeztünk a napfényes Porto Garibaldiba. (Farerben, pulcsiban, így az első dolgunk a vetkőzés volt.)
Nem, persze hogy nem mesélek el mindent óráról órára, csak azt, hogy remek időnk volt, a srácoknak kedvük és türelmük, hogy a fagyi nem mindenkinek ízlett, ugye a fizetőembernek perkálás után már savanyúnak rémlett (pedig jóvót ám), hogy imádom a németeket felkiáltójelessel toltuk ki a kosarunkat egy helyben, kb hatodik nap talált, német élelmiszerlánc ajtaján, mert ott osztrák áron alul, ismert termékeket kaptunk (az olasz boltokban az ember kétszer meggondolta mit tegyen a kosárba, a kenyerük meg vicces, de nem is igazán nevezhető annak, ami nem lenne baj, ha nem aranyárban mérnék...).
Ferrara érdekes, Bologna gyönyörű (három nap is kevés lenne), Ravennán meglepődtünk, hogy mekkora, ráadásul ott eligazodni sem kutya, bár az is lehet, hogy csak fáradtak voltunk, aztán Comacchiót még muszáj megemlítenem, aminek vadiúj, jól felszerelet, bár angolul alig, németül pedig konkrétan egy szót sem ismerő személyzetű kórháza van, de mert van Olaszhonban élő kedves ismerősöm, túléltem a mókát és idő előtt haza sem kellett jönnünk.
Még mesélem, hogy ott ünnepeltük egymást, hogy már milyen sok szép éve motorozunk együtt, most számot is írok, mert olyan szép kerek: tizenhárom.
Ami kedves még: kismeber lett hét ugyanakkor és azt mondta élete legszebb napja volt, pedig spontán tornyot mászattunk vele, nagyot, számszerűsítve: 97,6m magasságút (Asinelli) felfelé, félúton meghaltam kicsit, nem annyira a lépcsőktől, de a magasságtól (a francnak hagyták ott azt az ablakot, tán építésnél kihagyhatták volna, ill. mindjárt befalazhatták volna ugye.)
A halak és a kert is túlélte a mókát, a postai szolgáltatás, minek keretében otttartották a leveleket és a szórólapokat(!) remekül működött, bár megkérték az árát (míg a maximálisan kérhető kilenc hét 29,90, addig az általunk igényelt két hét 14,90), hétfőn, az első munkanapon pedig kihozták.
Az olasz atópálya megfizethető, a határtól Velencéig 16,50, aztán mi főúton tettük meg a maradék távot. A parttól Ferrarát egy régi autópályán lehet elérni, ami nem fizetős, de hepehupás és 90-es korlátozás van végig (jogosan), Ferraratól Bolognáig új az autópálya és a megszokott kapus beléptető-, fizetőrendszert építették ki, ez itt 3,70 volt, visszafelé 2,60. -Nem derült ki, ne kérdezd.
Az olaszok nagytalpúak, tapossák a gázt mint ökör, noha az üzemanyagárak az egekben legolcsóbban dízelt 1,59-ért kapsz, nem is akárhogy, önkiszolgáló kutakat találsz szinte mindenhol, és jól gondold meg mennyit dobsz be, mert vissza nem, csak levásárolható kupont ad.
Balesetet számtalant láttunk, emiatt torlódtunk, de jobban sajnáltuk őket, mint bosszankodtunk...
5-én együt zúgtunk a forgataggal a NOTTE ROSA nevű, a nevéhez méltón rózsaszínbe öltöztetett ünnepen. Koncerteket, bemutatókat, bazárokat, reggelig nyitvatartó üzleteket láttak és élveztek a rózsaszínbe öltözött túristák (számszerűsítve: mi hatan) és a helyiek. (Ezen az estén láttunk rokizó fiatalokat is a színpadon, az egyik lányzót elejtette a párja és akkorát esett mint az ólajtó, később sínbetett bokával került mentőautóba...sajnáltam nagyon. Másnap reggel magam is a kórházban kötöttem ki, meg is fogadtam: nincs több együttérzés, így a pár nappal később, az autópályán oldalára fordult autóból kiemelt, vérben fürdő lányra igyekeztem nem sokat gondolni.)
Mi szombat óta itthon, a kert már újra gatyábarázva és a lendület még nem, de a mosás kényszere már elkapott.
Majd visszarázódunk valahogy!
Képek is lesznek,majd, ha valakit tán érdekelének.
Szürke villámaver akkor már Anyuéknál, a kék D.-nél, én meg itthon gyömiszköltem kofferbe, sporttáskába a holmit. Este már nem volt energiánk az autóba berakni, de a reggeli 6 órás indulásra azért mégiscsak elkészültünk.
Anyuék halál pontosan érkeztek és egy utolsó csuri után, két hasonló megállóval megérkeztünk a napfényes Porto Garibaldiba. (Farerben, pulcsiban, így az első dolgunk a vetkőzés volt.)
Nem, persze hogy nem mesélek el mindent óráról órára, csak azt, hogy remek időnk volt, a srácoknak kedvük és türelmük, hogy a fagyi nem mindenkinek ízlett, ugye a fizetőembernek perkálás után már savanyúnak rémlett (pedig jóvót ám), hogy imádom a németeket felkiáltójelessel toltuk ki a kosarunkat egy helyben, kb hatodik nap talált, német élelmiszerlánc ajtaján, mert ott osztrák áron alul, ismert termékeket kaptunk (az olasz boltokban az ember kétszer meggondolta mit tegyen a kosárba, a kenyerük meg vicces, de nem is igazán nevezhető annak, ami nem lenne baj, ha nem aranyárban mérnék...).
Ferrara érdekes, Bologna gyönyörű (három nap is kevés lenne), Ravennán meglepődtünk, hogy mekkora, ráadásul ott eligazodni sem kutya, bár az is lehet, hogy csak fáradtak voltunk, aztán Comacchiót még muszáj megemlítenem, aminek vadiúj, jól felszerelet, bár angolul alig, németül pedig konkrétan egy szót sem ismerő személyzetű kórháza van, de mert van Olaszhonban élő kedves ismerősöm, túléltem a mókát és idő előtt haza sem kellett jönnünk.
Még mesélem, hogy ott ünnepeltük egymást, hogy már milyen sok szép éve motorozunk együtt, most számot is írok, mert olyan szép kerek: tizenhárom.
Ami kedves még: kismeber lett hét ugyanakkor és azt mondta élete legszebb napja volt, pedig spontán tornyot mászattunk vele, nagyot, számszerűsítve: 97,6m magasságút (Asinelli) felfelé, félúton meghaltam kicsit, nem annyira a lépcsőktől, de a magasságtól (a francnak hagyták ott azt az ablakot, tán építésnél kihagyhatták volna, ill. mindjárt befalazhatták volna ugye.)
A halak és a kert is túlélte a mókát, a postai szolgáltatás, minek keretében otttartották a leveleket és a szórólapokat(!) remekül működött, bár megkérték az árát (míg a maximálisan kérhető kilenc hét 29,90, addig az általunk igényelt két hét 14,90), hétfőn, az első munkanapon pedig kihozták.
Az olasz atópálya megfizethető, a határtól Velencéig 16,50, aztán mi főúton tettük meg a maradék távot. A parttól Ferrarát egy régi autópályán lehet elérni, ami nem fizetős, de hepehupás és 90-es korlátozás van végig (jogosan), Ferraratól Bolognáig új az autópálya és a megszokott kapus beléptető-, fizetőrendszert építették ki, ez itt 3,70 volt, visszafelé 2,60. -Nem derült ki, ne kérdezd.
Az olaszok nagytalpúak, tapossák a gázt mint ökör, noha az üzemanyagárak az egekben legolcsóbban dízelt 1,59-ért kapsz, nem is akárhogy, önkiszolgáló kutakat találsz szinte mindenhol, és jól gondold meg mennyit dobsz be, mert vissza nem, csak levásárolható kupont ad.
Balesetet számtalant láttunk, emiatt torlódtunk, de jobban sajnáltuk őket, mint bosszankodtunk...
5-én együt zúgtunk a forgataggal a NOTTE ROSA nevű, a nevéhez méltón rózsaszínbe öltöztetett ünnepen. Koncerteket, bemutatókat, bazárokat, reggelig nyitvatartó üzleteket láttak és élveztek a rózsaszínbe öltözött túristák (számszerűsítve: mi hatan) és a helyiek. (Ezen az estén láttunk rokizó fiatalokat is a színpadon, az egyik lányzót elejtette a párja és akkorát esett mint az ólajtó, később sínbetett bokával került mentőautóba...sajnáltam nagyon. Másnap reggel magam is a kórházban kötöttem ki, meg is fogadtam: nincs több együttérzés, így a pár nappal később, az autópályán oldalára fordult autóból kiemelt, vérben fürdő lányra igyekeztem nem sokat gondolni.)
Mi szombat óta itthon, a kert már újra gatyábarázva és a lendület még nem, de a mosás kényszere már elkapott.
Majd visszarázódunk valahogy!
Képek is lesznek,majd, ha valakit tán érdekelének.
Freitag
Kalapács helyett a fokával csapkodtam
Nem hozta haza a kedvenc kalapácsomat, azt, amit alig-alig tudok emelgetni, de olyan jó vele karózni, mert ha már sikerül meglendíteni, csak ejteni kell és két, három ilyen után jó mélyre szalad a paradicsomkaró.
Igen, még csak most sikerült és a kötözéssel is csak ma végeztem, de most már igazán muszáj volt.
Jobb híján a kapa fokával vertem bele -ferdére, de stabilra.
Igen, még csak most sikerült és a kötözéssel is csak ma végeztem, de most már igazán muszáj volt.
Jobb híján a kapa fokával vertem bele -ferdére, de stabilra.
Mittwoch
Dienstag
Hétvégén
biziosztás, ami reményeim szerint szín egyes lesz (jaj, hát tudom, unalmas poén, ha egyeltalán, de muszáj, no).
Szóval beindult a batyuzás, naponta kazalnyi papírt, úgyismint festményt, rajzot, füzetet és mappát hoznak.
Ezzel kapcsolatban kérdem: Nálatok mi az a mennyiség, amitöbb mint elég, ami után már egy darab fecnit sem tartotok meg, ill., megvolt már a nagy papírégetés? Csak mert valami hasonlóra készülök.
Mi a csudát csináljak ezzel a rahedli kinccsel?
Szóval beindult a batyuzás, naponta kazalnyi papírt, úgyismint festményt, rajzot, füzetet és mappát hoznak.
Ezzel kapcsolatban kérdem: Nálatok mi az a mennyiség, ami
Mi a csudát csináljak ezzel a rahedli kinccsel?
Samstag
Valaki
van a srácokkal az emeleten...
mély, öblös hangon szól valaki újra...
de nem is jött hozzánk senki...
nem láttam volna...?
az lehetetlen...
de ez a hang...!
mintha a szomszéd nagyfiú hagját hallotam volna....
nem, ne képzelődj már T.! ...mikor jött volna be?
talán, mikor a fürdőben voltam...
....basszus ez tényleg a szomszéd srác...
vagy nem...?
...
Nem járt itt senki.
Alig 10 évesen még nem mutálhat a hangja!
Vagy de?
mély, öblös hangon szól valaki újra...
de nem is jött hozzánk senki...
nem láttam volna...?
az lehetetlen...
de ez a hang...!
mintha a szomszéd nagyfiú hagját hallotam volna....
nem, ne képzelődj már T.! ...mikor jött volna be?
talán, mikor a fürdőben voltam...
....basszus ez tényleg a szomszéd srác...
vagy nem...?
...
Nem járt itt senki.
Alig 10 évesen még nem mutálhat a hangja!
Vagy de?
Freitag
ambivalens
Reggel jött egy hívás B.-től, hogy ha és amennyiben nem érne időben haza, elmennék-e a gyerekeiért?
Persze hogy el, naná, de ugye ezt nem illik ilyen feltételek mellett kívánni.
Merthogy ebben a történetben, ez lenne a vész terv.
De mégis, milyen jó érzés ez már, hogy rám gondolt.
...hát most nem?
Persze hogy el, naná, de ugye ezt nem illik ilyen feltételek mellett kívánni.
Merthogy ebben a történetben, ez lenne a vész terv.
De mégis, milyen jó érzés ez már, hogy rám gondolt.
...hát most nem?
Donnerstag
Hiányzott
a kulcslyukon beszűrődő hangja: jaj, anya nekem is kell, most mehetek fel...
Nem, ez nem hiányzott. De ők nagyon!
Vígan jöttek és ahogy gondoltam fáradtan és telve felejthetetlen élményekkel.
De jó is gyereknek lenni!
Nem, ez nem hiányzott. De ők nagyon!
Vígan jöttek és ahogy gondoltam fáradtan és telve felejthetetlen élményekkel.
De jó is gyereknek lenni!
Mittwoch
Ilyenkor már több a program, mint a tanulás
Este hatra viszem az úrfiakat a soron következő Lesenacht-ra. Így, egy éjszaka, ill. délelőtt erejéig nagyon egyedül leszek.
Mit csináljak-mit csináljak?
Ők olvasó-, vagy feladatstációk tengerében, pontokat gyűjtve töltik az estét, meg párnacsatával és zseblámpaviadalokkal az éjszakát... Így holnap délben kialvatlan, ámde füligszájjal vigyorgó gyerkőket kapok majd vissza.
Hacsak nem szólnak valamikor, hogy hozzam haza a kis heves ördögfiókjaimat (nem fognak, mindenhol máshol tudnak viselkedni).
Mit csináljak-mit csináljak?
Ők olvasó-, vagy feladatstációk tengerében, pontokat gyűjtve töltik az estét, meg párnacsatával és zseblámpaviadalokkal az éjszakát... Így holnap délben kialvatlan, ámde füligszájjal vigyorgó gyerkőket kapok majd vissza.
Hacsak nem szólnak valamikor, hogy hozzam haza a kis heves ördögfiókjaimat (nem fognak, mindenhol máshol tudnak viselkedni).
Dienstag
A normálisan
enyhet hozó éjszaka nem vátotta be ahozzá fűzött reményeinket, sőt, reggelre a ház leginkább katlanra hajazott, lévén éjjel, a kenyér megsültével senki, még a pc-t kikapcsoló egyén (D.) sem kapcsolta ki a sütőt, ami 230 fokon duruzsolt reggelig, alattomos csendesen de volt olyan kedves nem felgyújtani a reábízott kenyérkét, sem a házat.
Abonnieren
Posts (Atom)