Sok mindent írnak, de ami a legtöbbször szembe jön, az ez a frázis: "nem vagyok érintett, de...". Nem, nem én sem, de mégis. Két kiskamasz anyjaként az vagyok. könnyes szemmel kelőként és fekvőként is.
Tavaly, még a sítábor befizetése előtt meghalt itt Ausztriában egy ( nem emlékszem pontosan ) 7-8 éves kislány. Szintén sítáborban. Belázasodott, egy felnőtt vele maradt a szobában míg a többiek síeltek a hegyen, ő meg a délelőtt folyamán meghalt. A továbbiakról nem tudok. Nem tudom kit terhelt a felelősség, sem hogy pontosan mi történt. Képtelen voltam követni a híreket, mert így is nehezen engedtem el a történetet.
Meghagytam a táborozónak, ha belázasodik, bárki belázasodik, vegyék komolyan. Hogy figyeljen mit mond a kísérőtanár, nincs kivétel, nincs pardon, szigorúan szófogadás van, amit mond az maga a szentírás, a hegyen hatványozottan. Jó fizikumú, izmos, esni is tud és tudtam, hogy szót fogad.
Ezzel megtettem amit lehetett, másra nincs, akkor sem volt befolyásom. Mégis ott volt a gombócz a gyomromban és az a nyomasztó gondolat minden órában, míg haza nem ért.
Ha idén nem engedem el, mert félek, megfosztom egy jó dologtól, ugyanakkor kétségtelen, a síelés veszélyes üzem.

Én is csak az a szülő vagyok, aki elengedi és hazavárja a fiát. Mint a többiek.

Lassan illene utalni az összeget.

rémes

Van abban valami hátborzongató, mikor tanítás alatt csörög a telefon. Látom, hogy a kissebb úrfi keres és egy pillanat töredéke alatt az is összeáll, hogy épp zajlik a tanítás, mégcsak nem is szünetben hív...
És a hang sem az övé, éltesebb férfi hangját hallom, de nem értem. Kétszer kérdezek vissza, mert egyszerűen nem értem amit mond. Közben vadul követik egymást a gondolatok, hogy ez most vajon orvos?, rendőr? úristen, biztos rendőr! és milyen nyelven beszél? miért nem értem?

Nyugalom, volt egy szó amit értettem: telefon, aztán meg, hogy busz, miért nem használ valami kevésbé nemzetközit?
És jött a felismerés, ez az ember magyarul beszél, csak töri: fentmaradt a buszon a telefon, itt és itt vár, amennyiben oda tudok menni...


Csak elhagyta a telefont. Nincs semmi baja. Normális vagy, hogy rögtön rémeket látsz?
Basszus.

megvagyunk

Még kedden ment el Frankfurtba. A húga elköltözött, ennek folyományaként segítségre volt szüksége, hát ment. Autóval, szerszámokkal és az apjával szekrényeket, lámpákat felszerelni, meg minden egyebet elintézni az albérletben, amit egy egyedülálló nő maga nem tud megoldani.
Hogy ehhez 9 órát volt úton és megtett 850km-t? - Nem kell mindig mindennek az értelmét keresni.
Szükség volt rá, hát ment. Pont.

Már elindultak haza. Ahogy egyre közeledik én egyre nyugtalanabb vagyok. Míg odavolt, egyik este elkezdett zörögni a hűtő, másnap reggel az autó.
A hűtőt amennyire lehetett megmozgattam, gondolván akkor jobb lesz. Olyan hangja volt, mintha valami forgó (?) alkatrész elért volna valamit. Ez el is hallgatott, viszont az autó ijesztő hangokat hallat, amiről emberemet szintén nem tájékoztattam, mert szeretném ha stresszmentes lenne az útja, így is fagyon és havas utakon kell átverekednie magát.
Nem fog örülni, az biztos.
Bár már fél éve be akarja lökni egy szakadékba el akarja adni ezt a "sz.rt".


BÚÉK!