...amikor nagy önhittségemben azt gondolom, ennél már csak jobb jöhet...

1.

Igyekszem az autóról röviden, mert a történet előéletét megélni is gyötrelem volt, aztán meg le is írtam és még el is olvastatátok, de az semmi, merthogy imhol a folytatás:
(Nem, még nem kaptam idézést a rendőrségre... )
Valamikor november idusán elvitte az autószerelő a fehér villámhavert -beesett kuplung ürügyén ugye-. D. már múltidőben beszél a járgányról, ha egyeltalán, mert inkább nem bosszantja magát.
Struccpolitikus.
Erre az időre kapott egy kölcsönszekeret, ami -hiszitek vagy sem- tegnap beadta a kulcsot.  
D. nevet.

2.

Péntek óta, puszitilalom van nálunk érvényben. Nem magyarázom, az előéletünket ismerve nincs mit. Ma megszavaztuk a feloldását, merthogy mindenki jól van.
Aztán végül azért nem maradt ennyiben, mert mire valahányan hazaértünk, totális vesztegzár alá került orrot birtokolok és tűzokádó torkot.
A kóficok meg azt gondolják mókázok velük, hogy nem hallatom a hangom.  
Ők jól mulatnak.

3.

Nincs harmadik pont, csak belejöttem a kesergésbelistázásba...

Ajánlom!

A bakancslista

Morgan Freeman & Jack Nicholson

˛˛@&*!!!

M. ma elment iskolába, A. nem ment sehová, nekem meg a hasam megy.

No, de kezdem az elején, ill. ahol abbahagytam.
M. péntek estére már túl volt a nehezén, szombaton még gyengécske, sápadt volt kicsit. Szombat éjjelén A. kezdte a kipakolós mókát, de vasárnap reggeli 9 után javulgatni kezdett. Mire ő virgonckodni tudott, engem is elkapott, kicsit cifrázva. Jó, nagyon cifrázva. Kicsit elhúzódik a dolog, de már megmaradok... talán.

Gáz van babám!

avagy: fertőtlenítek, igazából fertőtlenítünk...

Csütörtök éjjelén a szuroksötétben a drámai és riadt hang: baj van!
...és tényleg. A baj következményei  az ágyban, az ágy környékén és a falon...
Átszállásoltam a kanapéra, onnan kiért időben, valahányszor futni kellett. Jó sűrűn kellett.
Reggelre összepakoltam a kórházi cuccot, már tudom mi kellhet pár napi ottartózkodáshoz. A fürdőt fertőtlenítettem minden esemény után, hogy A. úrfinak legyen esélye megúszni.
Reggel diskurzus az iskolaigazgatóval, aki szerint: ja-ja, van pár gyerek aki ezzel küzd.

Kórházba végül azért nem mentünk, mert vigyorFranz (ovibusz-sofőr) közlése szerint a fél falu ezzel küzd, de senki sem került kórházba, mindenki otthon küzdötte le.
Jó, hát ha így, dehogy viszem, nem szeretném, ha ott tartanák. Mert ha viszem, haza biza nem engedik, szóval első körben, inkább az orvos. Aki tíztől rendelt (˛˛@&*!!!) mint mindig, de most erélyesen léptem fel, azonnal rákerültünk, majd a gyógyszertárban szintén kiharcoltam a villámgyors kiszolgálást és pikk-pakk adhattam a cseppeket, majd mivel azzal nem értünk célt, a kúpot.

Délután D. vitte beíratni A.-t az iskolába, ami megér egy külön regét, majd elmesélem azt is. Máskor.
Ami viszont ide vág és az iskolából jött az infó: 16 gyerek hiányzik, ugyanezért. (Pár gyerek, hmmm?) Ami érdekes, hogy az első nyolc gyerkőnél szerda éjjel kezdődött nem sokkal éjfél után, a másik félnek csütörtökön éjfél után. Bár szerény személyem a családban az összeesküvéseket gyártó kisiparos, most D. kezdett el azon morfondírozni: milyen érdekes, mintha csak beprogramozták volna...

Estére M. jobban lett, diétával helyre raktuk a pocakot. Szóval a második kör elmaradt.

Déjá vu: most éjjel a hang: baj történt!
Annyi volt csupán a különbség, hogy A. hangját hallottam és ő kiért időben, így a sikamika elmaradt. Az érzés viszont ugyanaz: pokol. Most már mindenki fertőtlenít. Mellékhelyiség használata után, snassz-mezei kézmosásnál, fejsimi után is.
A.-nál még nem hatott a kúp. Három óra múlva kaphatja a következőt. Ha az sem hoz javulást, nos pakolhatom M. cuccát ki, A.-ét be.

Kérni szeretnék

Segítséget.
Szeretném lementeni a blog tartalmát a gépre.
Legyen olyan kedves VALAKI, aki tudja HOGYAN?, magyarázza el nekem levélben!

Távirati stílussal nem tudok mit kezdeni, legyen olyan kedves szájbarágósan!
Nem kell kapkodni, mondhatni ráér, csak ne legyen elfelejtve...

Értem

No, meg találkoztam Hello Kittivel...
Korábban említettem már: a gyerekorvos volt asszisztense. Volt, mert pár hónapja ilyen-olyan okok miatt, 24 év munkaviszony után a város nyelve szerint kiutálta az orvos, hogy a felesége tölthesse be a helyét köszöntek el egymástól.
Összefutottunk. Egy meglepő helyen, de nem ez a lényeg.
Megszólított, majd kérdeztem, hogy van? Azt mondta, már sokkal jobban és kicsit mesélt is. Párás volt a szeme, szomorú, magam meg nagyokat nyeltem. Hallgattunk. Aztán megkérdezte a gyerekeket. Meséltem, közben meg egyre nyeltem a gombócokat.
Aztán csak néztük egymást és hallgattunk...

Meglepetés

Ahogy meglátott az óvoda folyosóján, most nem szaladt elém, csak bicegett. Vajon mi történt, hogy sántít? Reggel még nem volt semmi baja, most meg húzza a lábát!
Nem válaszol, csak vonogatja a vállát, neki ugyan nem fáj a lába, ne is kérdezzem, mert akkor se! Nézem jobban: a nadrágja vércseppes. ....hát mi a túró történt, hogy sántít és még véres is??? Ő a vérről a nadrágján nem tud semmit, most látja először.
Bekapcsolódik egy kisfiú a beszélgetésbe, hogy biztos az ujjától lett véres a nadrág.
Mire A.:   ...jah, hát igen, belevágott ollóval az ujjába és a Tante bekötötte...

...és hogy miért sántít? Mert elvágta az ujját. Logikus.
Há' most nem?

A nyiratkozásról...

Nem szakmám -nem baj.
Nem szeretek hajat vágni -az sem.
Sőt, egyenesen utálok, de ha másképp nem lehet megkúrtítani azokat az arany-tincseket...

M. -nek is én vágtam, míg D. el nem vitte L.-hez és ott egészen bele nem habarodott a kis háromévesünk a rózsaszín-fürtös hajszobrászba.
A.-nak bezzeg mindegy: szőke, fekete vagy hupilila, a haját akkor is csak én vághatom.

Legutóbb, emígyen sikerült:

A szerencséről

Most kiderül, nekem van-é, avagy sem.
Bebinél jelentkeztem a meghírdetett játékra, épp az utolsó percben.
Most meglátjuk igaz-e a mondás, hogy szemtelennek áll a világ.
Köszönet a lehetőségért!

A link, maga a kép.

Szövegkörnyezet nélkül

Jómagam, M.-hez: Megyek és leütlek, ha annyira akarod!

Jöhet a GYIVI, tárt karokkal várom...

Libabőr

Ezt most láttam a pofakönyvben és muszáj izibe megosztanom.
Nem tudom honnan... és hogy pontosan kik ők, de csodásak!
Hallgassátok meg!

Il Volo -'O Sole Mio

Életünk szereplői (pluszok és mínuszok)

Például a nénike itt a faluban. Ősszel az ő fiához jár a környékről mind, aki tehéntrágyát szeretne és 10 pEtákért annyit hozhat, amennyi 100négyzetméteres kertbe több mint elég.
A gazda épp úton volt, a néni otthon. Míg D. felpakolt, addig ő kérdezett...   D.-nek nem kellett fizetni, legalábbis nem bankóval -ugye.

Aztán az áldott és szidott autószerelőnk, aki remekül dolgozik, jó emberei is vannak, csak mindig túlvállalja magát, te meg várhatod mikor kapod vissza a járgányt. Bár ezt is lehet fokozni, lévén, hogy semmilyen információt nem kapsz addig, míg el nem készült, ugyanis mindaddig nem fogadja a hívásodat, míg kész nincs a munkával...   D. most is romokban. (Szombat óta nem hallottunk a fehér villámhaver hogylétéről, egy fia hangot sem.)

Vagy a jelenlegi megbízója D.-nek, aki kölcsönadta az autóját, mert ragaszkodik a személyéhez és a munkájához.

A szomszédasszonyom, aki elkapott a lámpás ünnepségen csütörtök este, hogy én milyen sütit hoztam? (Kegyetlenerős tájszólással.) Mondtam, hogy kalácsot (Milchbrot). Háromszor ismételtem el, mert nem értette, mire a mellette vonuló asszonyság megelégelte a nagy was?-ozást és kisegített minket, hogyaszongya: Müchbroát.    
Ja-ja, azt!

Van még kedvesszomszéd, ő megkérdezte hozzám bújva majd' a számig*, a vállamat átkarolva, megropogtatva, hogy tudom-é, hogy M. úrfi pólóban ül az iskolapadban? 
Bevallom, nem értettem. Nem amit mondott, csak azt, hogy miért? Mer' ha egyszer melege van a gyereknek odabent, tán husánkát húzzon, mert a szomszédasszony fia fázik pulcsiban is, ugyanott?
D. eldünnyögött rajta egy darabig, hogy biztos kémhálózat működik és mi vagyunk a megfigyelendő, felderítendő célpont, hogy mindig van valami megjegyeznivalójuk éspervagy kérdésük?

De tényleg, miért kellett a fiamnak felvinnie a tanterembe a kabátját és bemutatni a tanárnőnek? Más tán nem kap új kabátot? Ez ekkora csoda volna? Egyeltalán, egy iskolában, nem tanulniuk kellene divatbemutató helyett?
Lenne egy javaslatom, inkább arra fordítsák a felesleges energiát, időt, hogy tájszólás nélkül szóljanak a gyerekekhez...





*Falun vagyunk, közel. Komunikáció közben több mint közel (az intim szférámban basszus!!!). Érdekes lenne felrajzolni a pályát, amin araszolgatunk beszélgetés közben, mert ők csak jönnek én meg hátrálok és ők csak jönnek, jönnek,      dü-dü-dü-dü-dü-dü                 ...mint a cápák a jól ismert filmben....

Urak és szokásaik (ébredés)

Hihetetlen mód leamortizált az elmúlt...   morfondíroz    ...pár hét.
5:30 körül kelünk, majd minden nap. Nem szeretnék, csak kell. Pedig mindent bevetettem. Éjszakára zoknit, komplett pizsit húzok rá, hogy még véletlenül se ébressze fel az esetleg lerúgott takaró. De ő jön, majd' minden áldott reggel és beoson a szobába, végigtapogatózik az ágy mentén -lévén, hogy tök-sötét van- és belezengi a fülembe, hogy reggel vaaan! Egy ideig próbáltam meggyőzni, visszavinni többször is, hogy neheeem, ilyen korán úrfiaknak az ágyban, szundizva a helye, de hiába, ahogy a fejem a párnát érte, újra hallottam lefelé jönni.
Feladtam.
Így már felkészülten jön a kártyával és UNO-zunk, míg M. fel nem ébred és az több óra, van, hogy három.

Ja, igen! Mert ezek a muszáj-felkelni reggelek, csak és kizárólag hétvégén/ünnepnapon kerülnek megrendezésre.
Hétköznap én ébresztem őt, persze kevésbé hatékony módszerekkel. Ma például ölbe vittem le a konyhába, ahol a fotelben tovább durmolt...
Csak arra ébredt fel, hogy M. szintén pár pillanattöredéknyire felrebbentett szempillái alól nem látta, nem láthatta, a fotel foglalt mivoltát és rákucorodott. A. visított mint a kismalac, magam kilögyböltem ijedtemben a kakaót, M. pedig görcsöt kapott.
Röhögőset.

Szerintem a szomszédok is erre a balülésrelépésre ébredtek...

Éljenek a reggelek!!!

...

Egy hete, hogy úgy tűnt vége a fiaskónak, rendeződnek az autókkal kapcsolatos gubancok. De jó érzés volt!
Nem szándékosan nyújtom a témát, mint a rétestésztát, csak ez van -ugye.
Most D. villámhaverje halt be, ill. a kuplung esett be megint. Mindegy, megszerelik.
A lényeg, amiért leírom...:
Az autószerelő először jött hozzánk tegnap és mert nem Rómában lakunk, telefonon hívta D.-t útbaigazításért:

Most megyünk a lejtőn felfelé, merre tovább?

Ha a lejtőn felfelé, akkor valami gebasz van. Érdemes lenne lefelé megpróbálni, csak aztán felfelé...

A jokischbergi őszről

Angyalhajúm, a Márton-napi lámpásával

Csak

pár szó, az egyesek kedvéért...
Mer' mér' ne?

11.11.2011.

Elméláztam kicsit

az idő múlásán, hogy mennyire másképp halad, mióta gyerekeink vannak. Előtte csak karácsonykor meg boldogújévkor merült fel, hogy jé, már megint; esetleg nyáron, vagy csak a végén, hogy a csudába, ismét kimaradt a nyaralás! Jó, emlékszem még arra is, mikor tanévekben mértük az időt, de az valahogy mégiscsak más volt, büszkék voltunk hatodikosként, pláne, mikor nyolcadikasok lettünk, de soha nem kísértett a sóhaj, hogy te jó ég, már megint eltellt egy év, sőt, inkább sürgettük mégsem haladt.
Majd úgy belódult, olyan visszatarthatatlanul, hogy azokra az évekre már csak ködösen emlékszem.
Aztán megjöttek az úrfiak, szépen sorban, a szülinapokon egymás szemébe nézve a csodálkozás: már egy, már két éves, nahát, itt a piciúr is, gyertyás ünnep után a következő és már 8, ill. 5 évesek is elmúltak! Anyám!
...és valamikor az eltellt évek alatt beszivárgott az életünkbe egy másfajta időszámítás, ami igazán boldog, majd annál szomorúbb, attól függően, hol járunk éppen.
Most a kevésbé kedves időszakomat éljük, a végét. A siratósat.
Bár az okosak azt mondják, ez a kezdet.
Hm.

...csak a felásott kertet látom, üresen.

Neveztem

egy sorsolásra.
Alaszkai síutat, illetve 5000pEtákot lehet nyerni.

Hmmm
Minek írnék többet, el lehet képzelni mit érzek.

A gyerekek és az ő védőangyalaik

Ahogy megbillen és már látom, hogy ha a fene fenét eszik sem érek oda, mert az egy méter, az egy méter, és a karom nem annyi.      ...és hiába tűnik úgy, hogy lassú az a pillanat, hogy lassan zuhan, hát nem. Nem érek oda.

Nincs nagy baj, a kékeslilás gigabúbon kívül jól van. Egyenesen jár, nem szédül és nem is pakolt ki. De az ijedtség nagy volt és a huplit félpercenként ellenőrzi, megvan-e még...  Meglesz az, tán hetek múlva is...

Azt gondoltam -rosszul-, nem fog többet a kanapéról a matracra ugrani, mert a fejreesés helyre tette a veszélyérzetét. Nem, már volt ilyen és lám, már megint ott a dudor. Ugyanott.

A faragó-ügy

Tény: a fiam sírt ma az iskolában.
Mert egy elsős lurkó eltörte a faragóját. Múlt héten a radírját törte ketté, de ez most nem szerves része a történetnek.
Az is tény, hogy mikor megvettük megbeszéltük: nagyon fog vigyázni rá, mert ilyet, max. évente egyszer bír el a biztosítékom...

Amikor a technikatanár ráeszmélt a helyzet súlyosságára, tárgyalásokba kezdett a hüpögő úrfival az új, a tanerő által pótolandó faragó színéről. Mire megegyeztek az eredetiben, a kedélyek is megnyugodtak.

Ok.

De most mi a csudát csináljak?
Mert egyrészt, baromi rendes dolog tőle, hogy pótolni szeretné, de nem ő törte el. Bár, az ő felügyelete alatt... Vajon eztért szeretne venni helyette? ...és a múlt heti radír-affér is az ő óráján történt...
Menjek be és biztosítsam róla, hogy semmi baj, hagyja csak?
Meg arra is kíváncsi lennék, mi az ördögöt gondolhat rólam, hogy a gyerek elbőgi magát, mert eltörött a hülyefaragó, és most anya mérges lesz?
Azt talán, hogy lesüvöltöm az úrfi fejét a hülyefaragó miatt?

Ez különben is akkor volt ügy, mikor megvettem.
Elsőben volt neki kettő. Mindkettő elfogadható áron került hozzánk, az úrfi által kiválasztott színben, príma desing-al. Épp csak faragni nem lehetett egyikkel sem.
Aztán megvettem ezt, mert faragó, az kell... 
Újonnan még D. is forgatta egy darabig, hogy mi a fityfene került rajta annyiba...  Azért, csendben megsúgom, hogy ez tavasszal, még 2petákkal többe került.
M. pedig nagyon örült és vigyázott rá.

Nem, tényleg nem örülök, hogy eltörött, de az úrfi feje a hején maradt, sőt nekem még könnyeket sem hullatott, pedig a tanárának azt hüpögte, hogy júj, az anya de mérges lesz!
Nem nagyon adok arra, hogy a másik mit gondol rólam, de az, hogy egy hülyefaragó miatt tartson valaki házisárkánynak...!

Morgós

Lassan hivatalos sofőri státust igényelhetnék.
Ez az állandó hozzuk-visszük, ugye sajátot, ill. bérautót...

Haza. Autóházba. Vissza. Szerelőhöz. Haza. Szerelőhöz. Haza. Haza. Autóházba. Szerelőhöz. Haza. Gumishoz. Haza...

De tényleg! Maholnap már hazamegyünk, az autószerelőhöz is.

Mindjárt megint megyünk. Remélem forrócsokival várnak...

Ennek nem lesz jó vége!

avagy: vérfürdő V.-éknél.




Lovacskáztak.
M. a ló, A. a lovas szerepében.
A ló találta ki ezt az agyament játékot, a lovas éppcsak belement, de idővel belemelegedett olyannyira, hogy a paripa teljesen kifulladt alatta.

Felkérte A.-t, hogy itt az ideje leszállni, mert már nem bírja, persze a lovag hajthatatlan volt, sőt addig nyöszörgött, hogy mégis tovább vágtattak a szobában...
Magam, eddig voltam az események részese, tanúja, mentem tovább, a dolgomra.

Heves nyerítés.
Felszóltam, most már hagyják abba, nehogy valami baj legyen...
Nyihaházás, vágtázással.
Újra szóltam...

Pár perc múlva eget rengető ordítozás, emígyen:
M.: Nem-akartam-ne-haragudj-nem-akartam jajistenem-nem-akartam-AAANYAAAA!
A.: Meghalok-meghalok-meghalok!

...
A lovag orrából ömlött a vér (és ha azt mondom ömlött, hát képzeld el, hogy ömlött!), bele a szájába, onnan tovább literszám... nyilván túlzok
Életemben ilyet nem láttam, de nem is óhajtok többet:
a vér csak folyt, csak folyt, ő meg prüszkölte ki a szájából, meg egyre csak hajtogatta, hogy: meghalok-meghalok...
Két-három perc alatt letettem róla, hogy orvost/mentőt/bárkit hívjak, mert enyhült a vérzés, majd további percek múltán el is állt.

Aztán, hogy mindenki megnyugodott, a paripát M. úrfit lekaptam a négy patájáról tíz körméről, minek következtében megesküdött újfent, hogy soha-de-soha-többet-még-hasonlót-sem.




...és hogy mi történt?
A ló (a lovak természetéből fakadóan) rúgott egyet és hát istenkém, orrba találta a mögötte okvetetlenkedő lovast.
A vérzés és jajjgatás közben meg tövig rágta a patáit, hogy jajistenem-jajistenem mit tettem?

Olvas

Úton, útfélen. Mindent.
Tegnap, az autóból a helységneveket, hirdető- és reklámtáblákat.

Szuperügyes.

De ő németül olvas -ugye.
Keresi a szavak értelmét (magyarul), így nem vezetik meg (annyira) a kettős betűk.
Nyáron még nagyot nevettünk a hárápós kutiá -n, de azóta sokat gyakorolt -önszorgalomból.

Tegnap ez lett egy próbálkozás eredménye:

áráni-ászcok

Számára ennek nem volt értelme, de nem is találta azt.

Jellemző.
Ugye érthető vagyok?