Ma tudtam beszélni a biciklibalesetet szenvedett kisfiú apukájával. Végre első kézből kaphattam némi információt.
Ma kiengedték az intenzívről, eltávolították a hasi katétert és ha továbbra is ilyen szépen gyógyul, jövő hétvégén (talán) hazaengedik.
Apukának remegett a hangja és többet nézett maga elé a földre, mint a szemembe. Elmondta amit akart, amit fontosnak tartott, majd elköszöntem, a lényeget így is megtudtam...
Drukkolok!
AntwortenLöschenBorzasztó ilyet még olvasni is, ismeretlenekről... Remélem, tényleg hamar felépül!
AntwortenLöschenKedves vagy Martine! Mi is, nagyon!
AntwortenLöschen*
Nagyon rossz, pedig tényleg, mi is kívülről nézzük csak az eseményeket, mégis! Kedves vagy Lepkevár!
Igen! Köszi!
AntwortenLöschenKedves vagy!
Szegeny kicsi fiu - es persze a szulei is...Mostmar remeljuk minden rendbejon - jobbulast!
AntwortenLöschenIgen, mi is beszéltünk róla, hogy bizony nem lennénk a szülők helyében!
AntwortenLöschenKedves vagy!