Mittwoch

Javulgat

Ma tudtam beszélni a biciklibalesetet szenvedett kisfiú apukájával. Végre első kézből kaphattam némi információt.
Ma kiengedték az intenzívről, eltávolították a hasi katétert és ha továbbra is ilyen szépen gyógyul, jövő hétvégén (talán) hazaengedik.
Apukának remegett a hangja és többet nézett maga elé a földre, mint a szemembe. Elmondta amit akart, amit fontosnak tartott, majd elköszöntem, a lényeget így is megtudtam...

6 Kommentare:

  1. Borzasztó ilyet még olvasni is, ismeretlenekről... Remélem, tényleg hamar felépül!

    AntwortenLöschen
  2. Kedves vagy Martine! Mi is, nagyon!
    *

    Nagyon rossz, pedig tényleg, mi is kívülről nézzük csak az eseményeket, mégis! Kedves vagy Lepkevár!

    AntwortenLöschen
  3. Szegeny kicsi fiu - es persze a szulei is...Mostmar remeljuk minden rendbejon - jobbulast!

    AntwortenLöschen
  4. Igen, mi is beszéltünk róla, hogy bizony nem lennénk a szülők helyében!
    Kedves vagy!

    AntwortenLöschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.