Donnerstag
Mittwoch
Hárman
állunk az ablakban. M.-nél látcső, A. szájában a saját keze. Nem rágja a körmét, de ha ez így megy tovább, még az is megeshet. Újra és újra elsimítom onnan a kezét, közben M. tudósít arról, amit magam is látok: a kövér esőcseppekről az ablakon, ill. ahogy a kertet lappogatják...
Majd mikor a kis fák lombjai a földet érik, felnyög és azon pillanatban leejti a messzelátót...
Basszus! Nincs, amiért én még egyszer felcipelem a trambulin roncsait!
Azért arra kíváncsi vagyok, hány alkalommal futunk még össze reflexből, mikor döngetni kezd a szél.
Majd mikor a kis fák lombjai a földet érik, felnyög és azon pillanatban leejti a messzelátót...
Basszus! Nincs, amiért én még egyszer felcipelem a trambulin roncsait!
Azért arra kíváncsi vagyok, hány alkalommal futunk még össze reflexből, mikor döngetni kezd a szél.
Dienstag
Olvas
Teszi ezt evés, kinti szaladgálás, este elalvás, beszélgetés és játék helyett.
Vártam ezt már nagyon, de most mégis tanácstalanul állok a helyzet előtt, ill. alatt.
jaj.
Vártam ezt már nagyon, de most mégis tanácstalanul állok a helyzet előtt, ill. alatt.
jaj.
22 nap
után megérkezett a képeslap is Londonból, amit hazaküldtem. Szegénynek rém viszontagságos útja lehetett...
A meséléssel meg én vagyok elmaradva, nem is értem miért.
.
Miután hazaértem/hazaértünk, mosógépet hajtottunk családilag. Igen hamar döntés született: így napokon belül beállhatott az új mosólyány... úgysem hinnétek kit választottunk, így hallgatok.
Kicsit, lehet mostohán bánunk vele, többet dolgozik azóta, mint a régi.
Nesze neked szép idő!
.
Aztán egy hétig itt volt Anyu. Mesélt, bezsélgettünk, vasalt, meg egyéb módokon pörgött -azt mondta kipihente magát!
Bah: elutazása előtt egy nappal történt azon meglepetés, mikor hűlt helyét találtuk csak az ugrálónak, másnap reggel nekiugrottunk, szétkaptuk, majd felhordtuk.
Egy ekkora dögöt, ha még darabokban is, a völgyből felcipelni, iszonyat meló volt. Lehet, közben nem kellett volna beszélgetnünk...?
Az, hogy pontosan hogy került le a völgybe az nyilván már soha nem derül ki, de hogy gonosz poén volt a vihar részéről, abban megegyeztünk minden közreműködővel. (Ahogy felfedztük a hiányt, majd felmértem a szomorú helyzetet, azonnal jött a telefon (egy szintén dombonlakó szomszéd, a völgy túlsó feléről), hogy tudjuk-e, hol jár a trambulin... Negyed órán belül értesült a kárunkról a fél falu. ...és vigyorog, basszus már megint mindenki vigyorog -ez hasonlóan mókás esemény lehet, mint anno a bárányhimlő és hasonlóan ahhoz most sem értem a csiózist és hamár így felmerült, ha tudjátok, áruljátok már el nekem! Köszönöm.)
A biztosító úgy döntött, egyszerűbb ha pótoljuk, ők pedig kifizetik a vételárat.
Pillanatnyilag várjuk, hogy utalják az összeget. Az úrfiak már boldogok... és gazdagabbak lettünk egy szerintük vicces megjegyzéssel: minden hazaérkezésnél elhangzik a még meg van! felkiálltójeles.
.
A csevegések között elmentünk kicsit vásárolni is. Nem sorolom, mert lényegtelen és talán ezt sem kellene megemlítenem, de belefér ha kinevettek: a cipő, amit végül megvettem, mindamellet, hogy van pink alkotóeleme, növeszt is. Ez életem első pink, magaslatilábbelije. A hírérték most jön: mintha világ életemben ebben jártam volna. Kényelmes, növeszt, imádom!
Eddig úgy éltem, hogy soha nem hozott lázba egyetlen topánka sem. Eddig.
Azt hiszemszinténeddig volt békés anyu és D. kapcsolata is és ez is miattam, minek meséltem el, hogy ő beszélt rá a vételre, ill. hogy egyeltalán felpróbáljam˘˘˘˘˘˘ tehát ő, csakis ő tehet a megfertőződöttségemről...
.
Közben folyik a kertészkedés is. Már tavaly is csodás volt a föld, az illat, a növények, de idén!
Megérte a sok kapirgálás és gyökérszedegetés: sehol egy tarackszál és alig akad békarokka. (Sőt, spanyol-meztelen sem! De ez nyilván csak véletlen.)
.
D.-vel van egy kis pitty-putty. Egy két héttel ezelőtti sérülés nem akar elmúlni, de nem hajlandó orvost-látogatni. Megígértem neki, hogy rám ne számítson, nem vagyok hajlandó a továbbiakban kötözgetni, meg sajnálgatni, de nem, ő nem megy.
Javítsatok ki ha tévedek, de ez a fene nagy keménység, vagy minek gondolja, inkább hajaz ökörségre...
Hogy kíméljem, ha ő tököset játszik?
.
Azt meséltem, hogy korábban bevezette az úrfiakat és gyanútlan valómat egy kisállatkereskedésbe, és mutatott egy fülest, hogy tessék, ilyet veszek nektek...
Aztán felmerült a bárány puha, bozontos bundában, majd kecskéről szóltak a rémhírek, de tegnap már póniról beszélt, mert kihagyhatatlan ajánlatot kapott: potom 20 ezer petákért miénk lehetne egy...
Szerintem a sérülés izzó vörösessége elérte a szürkeállományát, mert normálisan még halakról sem akart hallani.
Lehet, kifelejtettem valamit.
Azt majd pótolom. Gondolom.
A meséléssel meg én vagyok elmaradva, nem is értem miért.
.
Miután hazaértem/hazaértünk, mosógépet hajtottunk családilag. Igen hamar döntés született: így napokon belül beállhatott az új mosólyány... úgysem hinnétek kit választottunk, így hallgatok.
Kicsit, lehet mostohán bánunk vele, többet dolgozik azóta, mint a régi.
Nesze neked szép idő!
.
Aztán egy hétig itt volt Anyu. Mesélt, bezsélgettünk, vasalt, meg egyéb módokon pörgött -azt mondta kipihente magát!
Bah: elutazása előtt egy nappal történt azon meglepetés, mikor hűlt helyét találtuk csak az ugrálónak, másnap reggel nekiugrottunk, szétkaptuk, majd felhordtuk.
Egy ekkora dögöt, ha még darabokban is, a völgyből felcipelni, iszonyat meló volt. Lehet, közben nem kellett volna beszélgetnünk...?
Az, hogy pontosan hogy került le a völgybe az nyilván már soha nem derül ki, de hogy gonosz poén volt a vihar részéről, abban megegyeztünk minden közreműködővel. (Ahogy felfedztük a hiányt, majd felmértem a szomorú helyzetet, azonnal jött a telefon (egy szintén dombonlakó szomszéd, a völgy túlsó feléről), hogy tudjuk-e, hol jár a trambulin... Negyed órán belül értesült a kárunkról a fél falu. ...és vigyorog, basszus már megint mindenki vigyorog -ez hasonlóan mókás esemény lehet, mint anno a bárányhimlő és hasonlóan ahhoz most sem értem a csiózist és hamár így felmerült, ha tudjátok, áruljátok már el nekem! Köszönöm.)
A biztosító úgy döntött, egyszerűbb ha pótoljuk, ők pedig kifizetik a vételárat.
Pillanatnyilag várjuk, hogy utalják az összeget. Az úrfiak már boldogok... és gazdagabbak lettünk egy szerintük vicces megjegyzéssel: minden hazaérkezésnél elhangzik a még meg van! felkiálltójeles.
.
A csevegések között elmentünk kicsit vásárolni is. Nem sorolom,
Eddig úgy éltem, hogy soha nem hozott lázba egyetlen topánka sem. Eddig.
Azt hiszem
.
Közben folyik a kertészkedés is. Már tavaly is csodás volt a föld, az illat, a növények, de idén!
Megérte a sok kapirgálás és gyökérszedegetés: sehol egy tarackszál és alig akad békarokka. (Sőt, spanyol-meztelen sem! De ez nyilván csak véletlen.)
.
D.-vel van egy kis pitty-putty. Egy két héttel ezelőtti sérülés nem akar elmúlni, de nem hajlandó orvost-látogatni. Megígértem neki, hogy rám ne számítson, nem vagyok hajlandó a továbbiakban kötözgetni, meg sajnálgatni, de nem, ő nem megy.
Javítsatok ki ha tévedek, de ez a fene nagy keménység, vagy minek gondolja, inkább hajaz ökörségre...
Hogy kíméljem, ha ő tököset játszik?
.
Azt meséltem, hogy korábban bevezette az úrfiakat és gyanútlan valómat egy kisállatkereskedésbe, és mutatott egy fülest, hogy tessék, ilyet veszek nektek...
Aztán felmerült a bárány puha, bozontos bundában, majd kecskéről szóltak a rémhírek, de tegnap már póniról beszélt, mert kihagyhatatlan ajánlatot kapott: potom 20 ezer petákért miénk lehetne egy...
Szerintem a sérülés izzó vörösessége elérte a szürkeállományát, mert normálisan még halakról sem akart hallani.
Lehet, kifelejtettem valamit.
Azt majd pótolom. Gondolom.
Mittwoch
"A csillagok kedvezőtlen együttállásáról",
a tehetetlen dühről és az úrfiak könnyeinek okozójáról 1 azaz egy fotográfiában:
Díjat
kaptam és valóban meglepődtem.
...és ahogy a nevemet megemlíted (Ginkóéval együtt, akit még nem ismerek, de a gondolat biztosan vele kapcsolatban jutott eszedbe), azon lepődtem csak meg igazán.
Köszönöm Flóra!
Ezt a szöveges szívecskéset kaptam, aminek igazán örülök, mert -bónuszként- ezt végre értem is, nem úgy, mint a macifenekes.cirilbetűset, ugye.
Hogy átvehessem, a szabályok értelmében el kell mesélnem magamról öt dolgot. Remélem nem titkokat várt, aki ezt kitalálta, ill. végül nekem is továbbjuttatta, mert az nincs.
1. Az ötödikig vért fogok izzadni.
2. Ha nagy öröm ér, vagy felháborít valami, megjelennek rajtam ilyen utálatos, nagy és piros foltok. A felmenőm azt mondta, idővel elnövöm. A fejlődésben már rég megálltam, a foltok viszont még az enyémek. Bah!
3. Azért hosszú a hajam, mert az egytelen fodrász akiben megbízom, nem fogad el tőlem pénzt a munkájáért, én meg utálok tartozni. Főleg neki. Egyébként ő az unokanővérem és valóban mestere a szakmájának. (Igen, privátban örömmel megadom, de többnyire egész máshol éltek, mint ahol ő dolgozik.)
4. Folyton megvétózom az úrfiak kisállattartási kezdeményezéseit. Merő önzésből, igen. Mielőtt felhördülnétek: D. vasárnap beterelte őket egy boltocskába és ígéretet tett, hogy hamarosan ilyen (...és megmutatta) nyulat kapnak tőle. Meglepődtem. Mondjuk, hogy csak meglepődtem!
5. Utálom a sántakutyázást a jópofizással együtt. Egyébként külön-külön is ugyanazt váltja ki, de ha karöltve a kettőt nyomják a képembe, azt csak kevés ideig bírom szó nélkül. Nyilván sokan vagyunk ezzel így, de másokat nem ver ki tőle a második pontban említett piros.
Jó szokás szerint, illik továbbadnom és nem kérek elnézést, mert nyilván olyanoknak adom, akikhez örömmel megyek olvasni (további kitétel, hogy nem lehet több olvasója 200-nál).
Azt nem nézem meg hány bloggernek lehet továbbadni, mert úgysem tartanám be. Ezt a kihágást nyilván és megérdemelten véghez is vihetem, hiszen olyan szépen betartottam eddig a szabályokat...
Martine -nagyszoba
MuciFoci
Chipmunk
Pé Kalib - Petrezselyem sziget
Julcsi -Családom
Kovtama -EZISAZIS
Vaskalap
Molly Bloom -némaüzem
Akinél pityókás karaktereket kell bizonyítás okán beírni, azoknak a kedves bloggereknek innen vagyok kénytelen üzenni, mert náluk sajnos nem tudok. Elnézést.
Ismételten/még mindig vacakol a gugli.
Sokakat azért nem vettem be a felsorolásba, mert biztosan tudom, hogy nem kedvelik az ilyen kör-mizériákat. Aztán vannak olyanok, akikről biztosra veszem, hogy Martine által úgyis megkapják. Ugye.
Szabályt szegni ér! Köszönöm!
...és ahogy a nevemet megemlíted (Ginkóéval együtt, akit még nem ismerek, de a gondolat biztosan vele kapcsolatban jutott eszedbe), azon lepődtem csak meg igazán.
Köszönöm Flóra!
Ezt a szöveges szívecskéset kaptam, aminek igazán örülök, mert -bónuszként- ezt végre értem is
Hogy átvehessem, a szabályok értelmében el kell mesélnem magamról öt dolgot. Remélem nem titkokat várt, aki ezt kitalálta, ill. végül nekem is továbbjuttatta, mert az nincs.
1. Az ötödikig vért fogok izzadni.
2. Ha nagy öröm ér, vagy felháborít valami, megjelennek rajtam ilyen utálatos, nagy és piros foltok. A felmenőm azt mondta, idővel elnövöm. A fejlődésben már rég megálltam, a foltok viszont még az enyémek. Bah!
3. Azért hosszú a hajam, mert az egytelen fodrász akiben megbízom, nem fogad el tőlem pénzt a munkájáért, én meg utálok tartozni. Főleg neki. Egyébként ő az unokanővérem és valóban mestere a szakmájának. (Igen, privátban örömmel megadom, de többnyire egész máshol éltek, mint ahol ő dolgozik.)
4. Folyton megvétózom az úrfiak kisállattartási kezdeményezéseit. Merő önzésből, igen. Mielőtt felhördülnétek: D. vasárnap beterelte őket egy boltocskába és ígéretet tett, hogy hamarosan ilyen (...és megmutatta) nyulat kapnak tőle. Meglepődtem. Mondjuk, hogy csak meglepődtem!
5. Utálom a sántakutyázást a jópofizással együtt. Egyébként külön-külön is ugyanazt váltja ki, de ha karöltve a kettőt nyomják a képembe, azt csak kevés ideig bírom szó nélkül. Nyilván sokan vagyunk ezzel így, de másokat nem ver ki tőle a második pontban említett piros.
Jó szokás szerint, illik továbbadnom és nem kérek elnézést, mert nyilván olyanoknak adom, akikhez örömmel megyek olvasni (további kitétel, hogy nem lehet több olvasója 200-nál).
Azt nem nézem meg hány bloggernek lehet továbbadni, mert úgysem tartanám be. Ezt a kihágást nyilván és megérdemelten véghez is vihetem, hiszen olyan szépen betartottam eddig a szabályokat...
Martine -nagyszoba
MuciFoci
Chipmunk
Pé Kalib - Petrezselyem sziget
Julcsi -Családom
Kovtama -EZISAZIS
Vaskalap
Molly Bloom -némaüzem
Akinél pityókás karaktereket kell bizonyítás okán beírni, azoknak a kedves bloggereknek innen vagyok kénytelen üzenni, mert náluk sajnos nem tudok. Elnézést.
Ismételten/még mindig vacakol a gugli.
Sokakat azért nem vettem be a felsorolásba, mert biztosan tudom, hogy nem kedvelik az ilyen kör-mizériákat. Aztán vannak olyanok, akikről biztosra veszem, hogy Martine által úgyis megkapják. Ugye.
Szabályt szegni ér! Köszönöm!
Kérdezz-felelek! ...Chipmunktól
- 1. Mikor nevetett utoljára úgy igazán, teljes szívből? Mikor M. ma hazaért és mesélt.
- 2. Mikor sírt utoljára? Keserűségemben, pár hónapja. Örömömben, alig több, mint egy hete.
- 3. Min tud igazán felháborodni? Leginkább igazságtalanságokon, érje az akár a fiaimat, a férjemet, a többi hozzám közelállót, vagy engem.. .
- 4. Minek tud leginkább örülni? Apróságoknak is. Valaki egyszer Párizsból, egy Dineyland-os műanyag villát hozott ajándékba azzal a kisérőszöveggel, hogy ő tudja, hogy én mindennek tudok örülni... azóta ilyesminek nem.
- 5. Mi az, ami a legjobban elkeseríti? A tehetetlenségem, hogy nem mindig tudom befolyásolni a dolgokat.
- 6. Mi a kedvenc színe? Változó. Mostanában a barnák és a fehérek.
- 7. Mi a kedvenc étele? Pillanatnyilag a levesek. Pontosabban a húsleves. Csirkéből. Igen.
- 8. Mi a kedvenc itala? Talán, a régi Sió ivólé, abból is, a körtés.
- 9. Ki a kedvenc zeneszerzője/zenésze/együttese? Beethoven/M.J./Queen ...és még sorolhatnám. A zene jó, szeretem.
- 10. Ki a kedvenc írója/költője? Nincs kifejezetten kedvenc. Sokakat olvasok szívesen.
- 11. Ki a kedvenc festője? Kettő is van. Ja, hogy úgy? A reneszánsz festők főként és a realisták.
- 12. Melyik a kedvenc filmje? Amit nem lehet kritizálni. Ilyen kevés van, ill. rég nem volt szerencsém ilyenhez..
- 13. Mi az a hiba, amiért a leginkább elnéző tud lenni? ...és ebből levonható az a következtetés, hogy akkor az nyilván a sajátom is?
- 14. Mi az a hiba, amit nem tud megbocsátani? Nem haragszom senkire. De van akinek kerülöm a társaságát. ...és ez nem feltétlen az illető hibáiból adódik, inkább az enyéimből.
- 15. Kivel nem szeretne találkozni a szaunában? Senkivel, aki pucér. Egy kivétel azért akaD.
- 16. Kivel békülne ki a legszívesebben? Nem vagyok haragban senkivel.
- 17. Kik azok a történelmi szereplők, akiket csodál? A történelmi hősök mögött álló asszonyokat.
- 18. Kik azok a történelmi szereplők, akiket a leginkább megvet? A jelenlegiek közül is jónéhányat.
- 19. Kit vagy kiket tart hősnek a mindennapi életben? Az egyedülálló anyákat leginkább.
- 20. Melyek Ön szerint egy férfi legfontosabb tulajdonságai? A kitartás. Így, úgy, amúgy. Humor. Hűség, erő, magabiztosság, felelősségvállalás.
- 21. Melyek Ön szerint egy nő legfontosabb tulajdonságai? Összetartani-, békét tartani tudás.
- 22.. Mit tart Ön a legfontosabb erényének? Nem tudok haragudni.
- 23. Mit tart Ön a legnagyobb hiányosságának? Nem tudok haragudni.
- 24. Mi az, amitől a legjobban fél? Hogy a velem/körülöttem élőket elveszíthetem.
- 25. Hol élne a legszívesebben? Itt. Velük. Most.
- 26. Hogyan képzeli el a földi boldogságot? Betegségek nélkül, szerető családdal, barátokkal. Álnokság nélkül.
- 27. Történt-e az Ön életében igazi csoda? Több mint kettő.
- 28. Miben vagy kiben hisz Ön? Sokakban. Legyen elég ennyi.
- 29. Milyen feliratot látna szívesen a sírkövén? Hiányzik majd a feleségem, az anyánk, a nagyanyánk...
- 30.Ha visszamehetne a múltban egy tetszőleges korra vagy napra, melyiket választaná? A XIX. század elejét választanám és családostul itt/akkor élném le az életem.
- 31. Ha előre mehetne a jövőben egy napra, évre, évszázadra, melyiket választaná? Azt, a kort amelyikben még élnek boldog, elégedett emberek, tiszták a vizek, virulnak az erdők és tiszta a levegő. Ezek hiányában egy tapodtat sem mennék. Így maradnék, de megköszönném a lehetőséget.
- 32. Mit kívánna magának egy jó tündértől? ...hogy sokat kívánhassak és ezt örököljék a gyerekeim is.
- 33. Kinek a sorsára cserélné el az életét? Nem cserélnék.
- +1
- 34. Kinek tenné fel ezeket a kérdéseket? Mindazoknak, akik szívesen megválaszolnák...
Rajta hát!
Fordulat
Tegnap délben felülírtam egy olyan dokumentumot, amit csak csatolni kellet volna egy e-mailhez, adatközlés céljából. Egy olyan dokumentumot, amiről nem készült biztonsági mentés, amit D. korábban elküldött a tervezőnek (papíron), aki szintén csak továbbította, nem fénymásolt, csak az ügyfél/megrendelő kezébe nyomta.
Felülírtam. D. Fővárosból telefonon bömbölt, hogy ez most hogy? mikor annak idején még én magyaráztam neki. Jah, az openofficet, nem a wordöt és akkor nem is voltam bogyóval kiütve, de ezt most hagyjuk, ha tudtam nem vagyok észnél ugye, minek ültem a géphez... no, ezt nem lehet szépíteni. Ökör.
A dokumentum tartalmának aláírása a mai dátumra lett kitűzve. Érzitek ugye, a szitut.
Órákig bújtam a netet, meg levélben kértem segítséget, de lépni nem mertem, nehogy rosszabb legyen.
Közben jöttek a telefonok, hogy oldjam meg, mert olyan nincs, hogy nem, mert elszúrtam és jaj!
Hazajött, puszit nyomott az orromra, leült a géphez, telefonált, miközben kicsit csúsztatott, mire visszaküldetett mélben az a nyüves hatoldalas.
Azért még lehet kicsit izgulni, hogy valóban meg is köttesék az a szerződés.
Felülírtam. D. Fővárosból telefonon bömbölt, hogy ez most hogy? mikor annak idején még én magyaráztam neki. Jah, az openofficet, nem a wordöt és akkor nem is voltam bogyóval kiütve, de ezt most hagyjuk, ha tudtam nem vagyok észnél ugye, minek ültem a géphez... no, ezt nem lehet szépíteni. Ökör.
A dokumentum tartalmának aláírása a mai dátumra lett kitűzve. Érzitek ugye, a szitut.
Órákig bújtam a netet, meg levélben kértem segítséget, de lépni nem mertem, nehogy rosszabb legyen.
Közben jöttek a telefonok, hogy oldjam meg, mert olyan nincs, hogy nem, mert elszúrtam és jaj!
Hazajött, puszit nyomott az orromra, leült a géphez, telefonált, miközben kicsit csúsztatott, mire visszaküldetett mélben az a nyüves hatoldalas.
Azért még lehet kicsit izgulni, hogy valóban meg is köttesék az a szerződés.
Samstag
London -parkok, kertek
Szerintem ide felesleges lenne bármit is írni. Nézzétek:
 |
| Egészen eldugott kert... (The Temple) |
 |
| St James's Park ˇ |
 |
| Hyde Park ˇ |
Freitag
London -repülés, transzfer, tömegközlekedés
Nem tudom mi nevetnivaló van azon, ha zötykölődés közben, az ember száját elhagyja valami olyasmi, hogy: erre nem fizettem be, de a társaim jól elszórakoztak rajta... -de kezdem az elején:
Fapadossal repültünk, helyfoglalás nélkül (ezt én nem tudtam -már azt, hogy nem előre kijelölt, számozott helyünk lesz Nyilván evidens ez másoknak és említésre sem méltó, de számomra döbbenetes volt a felismerés: könyökölni kell a helyért), így a reptéren volt egy rötyögős futásunk, hogy hárman egymás mellett ülhessünk (már a buszban a két ellentéte irányba néző ajtókhoz szálltunk, hogy aki közelebb lesz a géphez, az felrongyol a szárnyasra és foglal). Előtte a csomagvizsgálat flottul ment, egyetlen fennakadást a lecsúszó nadrágom okozta, a biztosnági ellenőrzéshez kihúzott övem hiányából fakadóan. Örömünket jellemzi, hogy még ezen is el tudtunk rötyögni.
A mi oldalunk volt közelebb (B.-vel álltunk ott), így szerencsére nem F.-nek kellett szaladni és beelőzni. Elsőként szeleltünk fel a lépcsőn (ahogy felértünk, tudatosodott bennem, hogy ez komoly, mindjárt felszállunk és hogy már nem is vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet volt! A víz nem vert ki, de a vér leszállt az agyamból és kapaszkodnom kellett a folyton forgó korlátba) és míg B. a zsebéből előkapta az ismét bemutatásra kért repjegyét, addig én teljes pánikban kotortam a poggyászomban -már nem számoltam vele, hogy ismét kérik majd. Aztán odacsaptam az utaskisérő lába elé a csomagomat... mikor megtaláltam sem örülhettem, mert ott morgott a tömeg mögöttem. Jellemzően én kerülök ilyen helyzetekbe.
A repülésről annyit, hogy a cél kedvéért vállalható, persze, de nem a kedvenc közlekedési formám és meggyőződésem, hogy a tudatalattim épp ezért komoly gáncsokat vetett eddig a londoni és párizsi utazásaink megvalósítása elé.
Ugye körülményeskisasszonnyal -és gyermekeivel együt- repültünk, így az sem zajlott eseménytelenül. Pl. a helyfoglalásnál azt mondta segít, ő majd foglal, no: meg sem próbálta.
Majd a leszállás, és a reptéri procedúra után megkért minket, várjuk meg vele az anyukáját, mert mindjárt jön és addig segítsünk lefoglalni a gyerekeket. Mire beszereztük a transzferjegyet, addigra szempillarebdesős mosollyal korrigált: másfél óra múlva várható az anyuka érkezése / szívfájdalom nélkül otthagytuk! Pláne nem éreztünk semmit, mire kiderült, alig pár perc miatt lekéstük az egyik buszt, várni kellett a következőre (30 percenként jártak), MF meg már többször telefonált addigra, mert nem tudta miért a késlekedés de azt igen, hogy a gépünk megérkezett, hol vagyunk már, miért nem értesítem a hollétünkről?
Nem emlékszem, hogy lettek volna az út előtt fentartásaim a tömegközlekedést illetően, kérdés sem volt bennem, hogy vajon hogy fogunk boldogulni, de mikor a metroállomásra levergődtünk MF vezetésével és segítségével, hogy megvegyük a bérletünket, ottbetojtamelbizonytalanodtam.
Folyton mozgásban lévő, szinte pulzáló tömeg, célirányos, határozott vonulás /gondoltam na kész, ezzel hogy a csudában bírkózunk meg?! (Bevillant a kép, ahogy MF nyakába kapaszkodva segítségért sikoltozok.)
Jelentem, tökéletesen elboldogultunk, másnap reggel már teljes mértékben idomultunk a vonuláshoz, pulzáláshoz.
Bár az is tény, hogy az öt nap alatt, egyetlenegyszer kerültünk hasonló tumultusba, de addigra már része voltunk az egésznek -ugye.
Busz? Akkor piros, naná, többnyire emeletes. Imádom!
Egyébként a balra hajts rém mulatságos forma és igen, talán már unalmas is ezzel viccelődni, hisz mindenki hallott róla, tisztában van vele, de megtapasztalni mégis mókás: első nap úgy tűnt, szellemautók/buszok/taxik járják a Várost.
Gyalogosan inkább észnél kellett lennünk, mint a földalattin ill. a buszjáratok közti eligazodásnál: hogy merre nézzünk, honnan várjuk az érkező autókat, ill a metróhoz sietve a mozgólépcsőn jobbra húzódva kapaszkodjunk, mert különben irgalmatlanul fellöknek, ill. le.
Nem nemtörődömségből, hanem mert az a megszokott, hogy bal oldalt rongyolnak végig a sietők.
Köszönet illeti MF-t!
Egyeltalán nem vonatoztunk. Legtöbbet, metróval mászkáltunk, ill. busszal, de még ezeknél is többet gyalog, mert látni akartunk! (Megismerkedtünk a fájdalom valódi fogalmával.)
Minden kitáblázva, rém egyértelműen és korrekten. Mondhatni idiótabiztos a tájékozódás, még egy magamfajta lyány is megtalál bármit ebben az óriási városban, amit keres.
Zseniális!
Az olimpia ideje alatti közlekedést és hogy akkor is milyen flottul, gördülékenyen megy majd, vagy sem, MF úgyis elmeséli...
A visszaútról még annyit, hogy 25 perces késéssel indultunk a szárnyassal, mégis időben szálltunk le. Az örvények kissé megviseltek, a landolás után vörösre ütöttem a tenyerem...
Azt mondom, repülés nélkül lehet élni, de Londont, evezve, aligha érném el... márpedig látni kell!
Folyt.köv.!
Fapadossal repültünk, helyfoglalás nélkül (ezt én nem tudtam -már azt, hogy nem előre kijelölt, számozott helyünk lesz Nyilván evidens ez másoknak és említésre sem méltó, de számomra döbbenetes volt a felismerés: könyökölni kell a helyért), így a reptéren volt egy rötyögős futásunk, hogy hárman egymás mellett ülhessünk (már a buszban a két ellentéte irányba néző ajtókhoz szálltunk, hogy aki közelebb lesz a géphez, az felrongyol a szárnyasra és foglal). Előtte a csomagvizsgálat flottul ment, egyetlen fennakadást a lecsúszó nadrágom okozta, a biztosnági ellenőrzéshez kihúzott övem hiányából fakadóan. Örömünket jellemzi, hogy még ezen is el tudtunk rötyögni.
A mi oldalunk volt közelebb (B.-vel álltunk ott), így szerencsére nem F.-nek kellett szaladni és beelőzni. Elsőként szeleltünk fel a lépcsőn (ahogy felértünk, tudatosodott bennem, hogy ez komoly, mindjárt felszállunk és hogy már nem is vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet volt! A víz nem vert ki, de a vér leszállt az agyamból és kapaszkodnom kellett a folyton forgó korlátba) és míg B. a zsebéből előkapta az ismét bemutatásra kért repjegyét, addig én teljes pánikban kotortam a poggyászomban -már nem számoltam vele, hogy ismét kérik majd. Aztán odacsaptam az utaskisérő lába elé a csomagomat... mikor megtaláltam sem örülhettem, mert ott morgott a tömeg mögöttem. Jellemzően én kerülök ilyen helyzetekbe.
A repülésről annyit, hogy a cél kedvéért vállalható, persze, de nem a kedvenc közlekedési formám és meggyőződésem, hogy a tudatalattim épp ezért komoly gáncsokat vetett eddig a londoni és párizsi utazásaink megvalósítása elé.
Ugye körülményeskisasszonnyal -és gyermekeivel együt- repültünk, így az sem zajlott eseménytelenül. Pl. a helyfoglalásnál azt mondta segít, ő majd foglal, no: meg sem próbálta.
Majd a leszállás, és a reptéri procedúra után megkért minket, várjuk meg vele az anyukáját, mert mindjárt jön és addig segítsünk lefoglalni a gyerekeket. Mire beszereztük a transzferjegyet, addigra szempillarebdesős mosollyal korrigált: másfél óra múlva várható az anyuka érkezése / szívfájdalom nélkül otthagytuk! Pláne nem éreztünk semmit, mire kiderült, alig pár perc miatt lekéstük az egyik buszt, várni kellett a következőre (30 percenként jártak), MF meg már többször telefonált addigra, mert nem tudta miért a késlekedés de azt igen, hogy a gépünk megérkezett, hol vagyunk már, miért nem értesítem a hollétünkről?
Nem emlékszem, hogy lettek volna az út előtt fentartásaim a tömegközlekedést illetően, kérdés sem volt bennem, hogy vajon hogy fogunk boldogulni, de mikor a metroállomásra levergődtünk MF vezetésével és segítségével, hogy megvegyük a bérletünket, ott
Folyton mozgásban lévő, szinte pulzáló tömeg, célirányos, határozott vonulás /gondoltam na kész, ezzel hogy a csudában bírkózunk meg?! (Bevillant a kép, ahogy MF nyakába kapaszkodva segítségért sikoltozok.)
Jelentem, tökéletesen elboldogultunk, másnap reggel már teljes mértékben idomultunk a vonuláshoz, pulzáláshoz.
Bár az is tény, hogy az öt nap alatt, egyetlenegyszer kerültünk hasonló tumultusba, de addigra már része voltunk az egésznek -ugye.
Busz? Akkor piros, naná, többnyire emeletes. Imádom!
 |
| St. Paul's Cathedral |
Egyébként a balra hajts rém mulatságos forma és igen, talán már unalmas is ezzel viccelődni, hisz mindenki hallott róla, tisztában van vele, de megtapasztalni mégis mókás: első nap úgy tűnt, szellemautók/buszok/taxik járják a Várost.
Gyalogosan inkább észnél kellett lennünk, mint a földalattin ill. a buszjáratok közti eligazodásnál: hogy merre nézzünk, honnan várjuk az érkező autókat, ill a metróhoz sietve a mozgólépcsőn jobbra húzódva kapaszkodjunk, mert különben irgalmatlanul fellöknek, ill. le.
Nem nemtörődömségből, hanem mert az a megszokott, hogy bal oldalt rongyolnak végig a sietők.
Köszönet illeti MF-t!
Minden kitáblázva, rém egyértelműen és korrekten. Mondhatni idiótabiztos a tájékozódás, még egy magamfajta lyány is megtalál bármit ebben az óriási városban, amit keres.
Zseniális!
Az olimpia ideje alatti közlekedést és hogy akkor is milyen flottul, gördülékenyen megy majd, vagy sem, MF úgyis elmeséli...
A visszaútról még annyit, hogy 25 perces késéssel indultunk a szárnyassal, mégis időben szálltunk le. Az örvények kissé megviseltek, a landolás után vörösre ütöttem a tenyerem...
Azt mondom, repülés nélkül lehet élni, de Londont, evezve, aligha érném el... márpedig látni kell!
Folyt.köv.!
Donnerstag
Életjel
Lassan egy napja, hogy itthon vagyok. A látottak, átéltek még emésztés alatt (szuper.mosoly.smiley), ahogy a látvány is, ami beléptemkor fogadott: az atomjaira szedett mosógépem (könnypotyogtatós).
Jól jönne néhány infó arról, ki milyen márkában bízik és miért? ...és valóban, az ár egyeltalán nem elhanyagolható részlet.
Köszönöm!
Ja és a dolog viszonylag sűrgős!*
*A sors pikantériája, hogy hazaérvén, Anyu is mosott volna, ha a gépe tönkre nem ment volna...
Jól jönne néhány infó arról, ki milyen márkában bízik és miért? ...és valóban, az ár egyeltalán nem elhanyagolható részlet.
Köszönöm!
Ja és a dolog viszonylag sűrgős!*
*A sors pikantériája, hogy hazaérvén, Anyu is mosott volna, ha a gépe tönkre nem ment volna...
Freitag
Donnerstag
Visszaszámlálás -még...
...csudát, nem számolok már semmit!
Még pár dolgot vasalnom kell, aztán elcsomagolok, közben kiszortírozom ami nem fér/nélkülözhető.
Nem vagyok egy fodros-bodros-topánkás-gyöngyös, de az 55x40x20-as csomag adta űrtartalom nekem is szűkös.
Majd egy picurit gondoljatok rám holnap 3 körül, mikor a kifutón robogva érzem majd a sebességet és úrrá lesz rajtam az az érzés, hogy: mostazonnalkiakarokszállni...
Köszönöm.
Még pár dolgot vasalnom kell, aztán elcsomagolok, közben kiszortírozom ami nem fér/nélkülözhető.
Nem vagyok egy fodros-bodros-topánkás-gyöngyös, de az 55x40x20-as csomag adta űrtartalom nekem is szűkös.
Majd egy picurit gondoljatok rám holnap 3 körül, mikor a kifutón robogva érzem majd a sebességet és úrrá lesz rajtam az az érzés, hogy: mostazonnalkiakarokszállni...
Köszönöm.
Abonnieren
Posts (Atom)