Emígyen készülőd(t)ünk (képekben, röviden)

Fát választottunk már, közel két hete. Az ott az bal oldalon, a cetlivel:

A mindennapjainkban sűrűn követik egymást a programok. A kóficok beváltották már majd az összes adventi kupont, így nem unatkozom, a ház meg úszik...
Szóval jól vagyunk!

Az egyiken, egy esti séta volt, ami igazán remekül sikerült.
Volt szerencsénk megélni, hogy mi is az a vaksötét.
Igen, van zseblámpánk, már hogyne, de az úrfiak ragaszkodtak a lámpásaikhoz.
Majd nyakamat szegtem ahogy futkostam egyik pipics fénytől a másikig, no meg vissza, mert ki-ki hol lemaradt, hol előrenyargalt, jómagam meg ugye lámpás híján csak a célt láttam, vagy még azt sem.
Jártam sáncban, gödörben, szántáson és fennakadtam egy kerítés oszlopában (mikor és ki tette oda???), pedig csak az erdő széléig mentünk, pardon: botorkáltunk.
Bár az elején felhívtam mindannyiuk figyelmét, hogy ok, hogy élmény, meg ilyenek, de figyeljenek már, ne kismalacként jöjjenek haza, mégis volt min morogni -már itthon a lámpafényben: úgy néztem ki mint egy varacskos disznó, dagonyázás után.
De élmény volt, ajánlom! Igazából dehogy, csak szeretnék kemény csajnak tűnni, meg kúúúl-nak, ugye M. után szabadon... Szóval: ilyen feltételek mellett eszedbe ne jusson!!!



Írtam képeslapokat is, a kóficok meg alá...
Jó móka, bár egy kicsit izgulok miattuk -ugyanis viszonylag későn vittem postára.

...kaptam csomagot is, meg adtam is, a sütisdobozok sem tátonganak már üresen, M. rajzol, rajzol és rajzol...:

A. pedig mesél, kártyázik, locsog, ubongózik, csacsog és fecseg... no meg magyaráz.
Hogy D.-ről is essék szó: ha minden igaz, a napokban érkezik, épp mint a karácsony!