Freitag

MÉG megvagyunk

A fürdőkádunkba reggelre beleesett egy pók. Egy gigantikus farkaspók. (Nem mértem meg, mert félek, hogy rám ugrik, de nyugalmi állapotban van vagy 5cm.)
Ezzel két baj van.

Az egyik, ami általában az élettel kapcsolatban is baj, az időzítés*. A másfél hete tomboló kíméletlenül perzselő nyarat ma reggelre felváltotta a húsz fokkal hűvösebb tél ősz. Gondolom mindenkit rosszul érint.
Általában zuhanyzom, de ilyenkor előszeretettel engedem fel a kádat, hogy legalább estére felmelegedjek. Ez innentől csak akkor működhet, ha az úrfiak valamelyike megszán, és valami módon kitessékeli a kádból és hamár: a házból a dögöt. Reggel M. nagyon örült a nyolclábúnak, mondván lehet forgatni vele egy filmet. (???)

És itt a másik baj, bár jelét nem mutatta félelemnek, de gondolom olyan közelre mégsem merészkedne a nyolclábúhoz, hogy meg is fogja. El nem pusztítjuk, azt nem hagyom (hogyisne, majd jönnek a többiek), de egyikünk sem olyan talpraesett éspervagy vagány, hogy kivigye. (Majd referálok. Talán.)
D. szokás szerint Bécsben, igen.


*Négy éve (mínusz nyár), hogy M. elkezdte a nyolcosztályost és a kérdésemre, miszerint mire lehet számítani, milyen a tanár-helyzet? azt a választ kaptam a már pár éve itt tapasztalatokat gyűjtő szülőktől, hogy minden okay, az egyetlen rettegett tanár, valamilyen számunkra kegyes okból távozott az iskolából. Bár innentől érdektelen volt, azért jól megjegyeztem a nevét.
Két éve, mikor A. kezdte az iskolát, meglepetésnek ott volt az angol mellett a név.
Mondom, mindig az időzítés a gond.

Dienstag

Ma

azért nem porszívóztam, mert a tartály tele, ki kellett volna vinni a hóban, fagyban, ordító szélben a kukához, de az messze van, vagy 100 méter oda, ugyanannyi vissza, ami ilyen körülmények között több, mint messze. Kitartás! Péntektől jobb lesz, már csak azért is, mert a napokban sielő* kissebb fiam aznap jön haza. Meglehet poros szobába érkezik, de itt lesz.


*Ott reggelente -20 fokra ébrednek.

Mittwoch

téli-rege

A filmekben is, mikor a főhős valami bitang-eszelős helyzetben, amikor minden normál halandó ereiben megfagyna a vér és minimum megkukulna, nem, ő benyög valami marha vicces hasonlatot, vagy szentségel a vásznon. De mint tudjuk az csak játék, az életben nem így megy.
Ma is, mikor rohantam a jeges lejtőn elszabadult idióta, egyébként betépett kézifékkel otthagyott autóm után, csak az villant át az agyamon, hogy ez most mindjárt recseg és ropog, és jó ég, a D. mit fog ehhez szólni, hogy összetörtem az autót... pláne így.
Szóval nem, ilyenkor nem humorizál az ember, próbál túlélni és helyzetet-oldani.

Montag

Katus

Azt meséltem, hogy tegnap, minden előzetes egyeztetés nélkül a mosogatógép bedobta a törölközőt? Karácsony előtt egy héttel. Mikor, máskor?

Dienstag

brrr

Folyamatosan vakarózunk, engem ráz a hideg és folyton libabőrös vagyok, pedig csak levelet kaptunk, állatkánk nincs.
Komolyan! Hatodik évfolyam ez már, a kutya sem várt, ill. számított ilyen hírekre.
Méghogy tetvesek a gyerekek az ötödik és a hatodik évfolyamban! Eszem megáll!

Az enyémek nem, de este felügyelett mellett mosnak, megelőző samponnal hajat és eddig kétszer fésültem át őket - meg fogom őríteni a két fiút, még ma, azt hiszem.

Mittwoch

tökös

Az előző, nem éppen tökös bejegyzés után jöjjön egy igazán olyan. Elterelésképp.

Bevallom számomra teljesen új ízélmény, pedig anyu emlegetett egy fajtát, ha jól emlékszem patyolat a név, ami most olyan nehezen jött a nyelvemre, pedig szerettem. Az ő emlékei szerint - de hiszek neki.

Életemben először múlt héten vettem és sütöttem, bár a nagyfiam állítja, hogy ilyet már evett itthon -és akkor sem ízlett-. Ami valós lehet ebből az az, hogy ő evett.
Lévén pár éve ilyenkor, még a népiskolában töknapot tartottak pirított tökmaggal, sülttökkel és minden egyéb kenősökkel is amiket csak el lehet képzelni a fentebb nevezett alapanyagból. ( Nem, rosszul mondom, mert nem mindent, kenyeret és levest nem készítettek, ez rám vár a közeli jövőben. hmm.)
A család javának viszont ízlik.
Most keresem azt a kenyeret, aminek egyik alapanyaga a hokkaido volt - sajnos elkevertem.




elég!

Csak részinformációk jutottak el hozzám az utóbbi hetekben. A fene sem akar mindenféle családi cirkuszokról, a közelben elkövetett gyilkosságokról tudni. A távoliakról sem. A híreket is csak csukott szemmel olvasom, az autóban lalázva hallgatom - olyan sok borzalmat követnek el az emberek, rettenet.

Tegnap este morgott valamit D. egy fickóról, akit már napok óta nem találnak, itt, nem messze, Grazban ölt meg több embert (kettőt), tegnap is valami hajtóvadászat volt egy régi munkahelyét fésülték át - egy falumúzeumot, ahol korábban önkénteskedett(!!!).
Persze az autóban is hallottam lalázás közben, hogy napok óta keresnek valakit, de már annyira elegem van a gyomorforgató szörnyűségekből, hogy épp csak átszűrődött valami, de nem realizáltam, hogy ez ilyen közel és most történik.

Pénteken A.-ék színházba mennek Grazba. Előtte belvárosi séta a program.
Nyilván az egész városban résen vannak a rendőrök és keresnek, meg minden sarkon áll egy hivatásos, különben is, mit pánikolsz már Thea!, de megint zaklatott vagyok. Szeretnék egy meleg szobába elbújni családostul, magamra húzni egy tucat pihepuha takarót és napestig lalázni, míg világ a világ és még egy nap.

Freitag

lecseréltük

Nem, még mindig nem az autót, noha már nagyon ránk férne - maholnap a kuplung is beadja a kulcsot és akkor már csak kőkorszaki módra a lábhajtás marad, de nem, mi még mindig vacillálunk. (zokogok)

Az úrfiak is a régiek, mondjuk amikor nem kamaszodnak, mert olyankor nehéz ráismerni a kedves, kékszemű, szőke angyalokra akik voltak. Ördögfiak ezek, hatalmas egóval, még nagyobb hanggal és meggyőződéssel. Igyekszünk időnként túladni rajtuk, olyankor a nagy Tatára megy (ment) osztálykirándulni egy teljes hétre (nosztalgiával gondolok vissza), a kicsinek lesz sítábor, míg a nagy újfent megy majd Bécsbe, mert az apja kerített neki rendezői segédposztot pár napra, ha már ez érdekli. (A sítábornak most sem örülök. Nagy pofont kaptam egy hete, mikoris elémállt nagy vigyorogva A., hogy eddigi óhaja homlokegyenest megváltozott: mégis menne. )


Az összes égőt cseréltük le a házban, most már csak a sütőben és a hűtőben ég hagyományos égő, az összes többi LEDes. Környezetvédünk. Meglátjuk volt-e értelme a több hetes utánajárásnak és a beruházásnak.

Montag

nem hiszem,

hogy ezen kellene filóznom és ébren nem is igen jut ehhez hasonló agyrém eszembe, de most, hogy D. megint nincs itthon, állandó és visszatérő rémálmom, hogy reggel a fiúk maguktól ébrednek, kipihenten, mert hajnalban nem ébresztettem őket és kisimult, boldog pofival jönnek le az emeletről, hogy aztán a boldogság finom mosolya egy kósza perc alatt elvesszen az arcukról, hiszen hiába a késői időpont, nincs reggeli, nem lobog a kandallóban tűz, engem is csak nehezen találnak, még az ágyban, holtan.

Donnerstag

jaj

Mindenkit nagyon szeretek.
Az erőszakoskodó hangembereket nem.
Az oltásellenes számoljon el a saját lelkiismeretével -vagy amilye van-, a politizáló miattam mehet skandálni, meg köpködni az utcára ( Ausztriában vagyunk ), aki meg nem képes elfogadni, hogy ő jött ide, nem az osztrák, az menjen haza. De ne akarjon meggyőzni, vagy hülyének nézni, legalábbis alsóbbrendűnek magánál, csak, mert másképp látom a dolgokat mint ő.

És én ezeket az embereket mindig megtalálom. Vagy ők találnak meg engem - de ez olyan riasztó kép, megijedek tőle.

Ide valami nagyon csúnya kívánkozik, de inkább csak kérem az égieket, hogy intézzék már el, hogy ezek a nagyhangúak nyerjenek már a lottón, vagy szakadjon rájuk az OTP és repüljenek jó messzire a nézeteikkel és a hangjukkal együtt! Köszönöm.