Donnerstag

Nem sértődött lelépésről van szó,

csak óvatos visszahúzódásról. Nem hagyom abba, csak meg kívánom válogatni a közönségemet.
Eztán is örülök annak, akinek eddig is. Aki nem szólt hozzám, de olvasott, annak is. Hajaj!
Ha üzenetet hagysz, vagy e-mailt küldesz, megosztom veled az új felület címét.


Mittwoch

nem kerítek

nagy feneket a dolognak: aki szeretné továbbra is olvasni az időnként megfogalmazódó ( csacskán-csapongó ) gondolataimat, továbbra is megteheti. Csak szóljon.

Ezennel búcsút intek 1149 posztnak és a "Jokischbergi regéknek".

Köszönettel,
T.



Kommentben, vagy a


Montag

Donnerstag

mikor is?

Talán úgy egy hónapja lehetett, mikor az iskolai kosárlabdabajnokságról fekete kisujjal jöt haza.
No, most a változatosság kedvéért orrba gyűrték.

Edződöm.
Meglehet eljön az az idő is, mikor a délelőtti telefonhívásoktól már nem rándul mogyorónyira a gyomrom.

mivel a változatosság gyönyörködtet

havazik


ha már disznó

Disznóság azon kuncogni, milye van a másiknak. tudom jól, mert igazán semmi közöm hozzá, de ez lila!
Hupilila talicska.

Jól van, ha lila, de milyen okból választ valaki ilyet? Pláne: ugyan mivégre festették erre a színre? Megmaradt? De kérem, miből maradt meg? Előzőleg traktort festettek vele? Tyúkhálót?
Ásót? Mert Volvót biztos nem.






Fontos kiegészítés: A kuncogó szereti a szomszédot. A kutyáját nem. Kedves a szomszéd, barátságos, figyelmes, jóra való, csak a talicskája lila.
A kuncogásért ezennel megkövetem!

tavaszi

Ma hajnalban, mint a héten eddig D. vitte a buszhoz az úrfit.
Még utánuk szóltam az ajtóból, figyeljék a tavaszi csivitelést, ne kerülje el a figyelmüket minden szépséges részlet...
D. huncut mosollyal a frissen borotvált bajsza alatt : - Mi férfiak érzéketlen disznók vagyunk.
M. kuncogva fülel, aztán: - én már korábban hallottam.
T.: - M. figyel, látod, ő finom.
D. hahotázva: Iiigen, ő fiiinom... érzéketlen disznó.

vigyázzatok!

Gyakran beszéltünk róla, hogyan kell átkelni az úttesten, hogy körül kell nézni, futni felesleges, nem is kell, körültekintés, higgadság, nem matatni a telefonon... stb.
Úgy szeptember kürül volt utoljára téma, meg ma reggel.

Az előbb hívott, hogy késve indult a busz. Késve, mert nem sokkal az indulás előtt nagy fékezésre lettek figyelmesek és hogy egy autó előtt két gyerek feküdt, távolabb gazdátlan cipő.
Hamar megérkeztek a mentősök, a rendőrök...
Az egyik gyereket elvitték a mentővel, a másikat nem.  

Ott feküdt az autó előtt, anya...




https://anagykekseg.wordpress.com/2016/01/25/takarasbol-szuloknek/

elkerülhetetlen

vagy megkerülhetetlen

A kutya kedves, maradandó barát, nevel, de elkötelez, felelősség és követel.
Bent a házban nem lehet. Neki sem lenne jó, nekünk sem. Kint szintén nem lehet, mert nincs kerítés, sem a szomszéd kutyának fegyelme.
A macsra ugyanez, meg hamár, hát kutyát szeretne.
A belső mondológom hosszú, zavaros, ráadásul soha nem kerül pont a végére, mindig akad egy de.
Csórikámnak meg maholnap nem tudok a szemébe nézni, úgy sajnálom, hogy ezt képtelen vagyok megadni neki.

Az elmúlt években addig lavíroztunk az érvek és ellenérvek útvesztőjében, mígnem és talán, úgy tűnik boldog, sugárzóan boldog lenne egy aranyhörcsöggel.

D. még édes tudatlanságban.

Montag

ír, írok

Már akkor érdekelt mikor még blogja sem volt. Időnként rákattintottam az adatlapjára, hátha. Vártam. Hátha a maga ( az én, az én! örömömre ) örömére is megszólal és elkezd végre mesélni.
Azt éreztem a hozzászólásaiból -mert így ismertem meg, másnál írt pár gondolaton keresztül-, sőt, kiviláglott, hogy ő érdekes és remek mesélő.
Fel ugyan hozzám nem iratkozott, de aztán jött olvasni, hozzászólni, hű, de örültem neki!
Igazán nincs is mit magyarázni, egyszerűen odanéz az ember és elveszik ha ilyet talál, de keresni nem kell, hiszen valahány írás kerek, ízes, színes és illatos.

( ... ) tökéletesen tisztában vagyok a képességeimmel, ezért is nem írtam sokáig, merthát b.sszus, no.
De nem azért vágtam bele már akkor sem, mert mittudomén mit képzeltem magamról, egyszerűen kedvem volt hozzá, amit a kiválót ismerve sem vesztettem el és az alapgondolat egyébként is a nyelv gyakorlásáról szólt. Nem akartam az a jól ismert, külföldön élő magyar lenni aki elveszti még azt is, amilye magyarból volt, a német meg úgysem lesz soha olyan, mint amilyennek szeretné és a végén egy hibbant őszhajú lesz aki se németül se magyarul nem találja a szavakat, egy hebehurgya kevert nyelvvel a hóna alatt távozik a naplementébe, a háta mögött vihogó, ha szerencséje van, csak összesúgó ismerősökkel.



A szerénysége persze nem hagyná, hogy rögtön magára gondoljon, de az első sorok, a link, meg hogy ma is szóba került a véleményem, már tudatták vele: róla beszélek.

A "nesze" kiváló végszó lenne egy óvodástól.