Meguntam kérni.
...és hogy mi lesz ezután, mi lesz a következő lépés?
Bedühödök és reggel füstölögve, szitkozódva elpakolok.
Montag
Ó! ...és rumli van.
Jó nagy, tényleg. Délben hazajöttünk, azóta vagy négyszer ettek, de el, el nem tettek semmit. Nem viccelek, tényleg semmit. Még jó, hogy az asztal jó hosszú és széles. Még fér rá ez-az, de a dolgok koszosak és nem állnak végtelen számban rendelkezésre. Ez csak egy magánház, nem közkonyha végtelen számú terítékkel. Szóval előbb-utóbb nem lesz min enni. Jah, nem, én elpakolok magam után, csak ők nem, én meg meguntam.
Meguntam kérni.
...és hogy mi lesz ezután, mi lesz a következő lépés?
Patkányok és bűz, nyilván.
Bedühödök és reggel füstölögve, szitkozódva elpakolok.
De miért várnék a reggelre, a lecke nem fogott...
Meguntam kérni.
...és hogy mi lesz ezután, mi lesz a következő lépés?
Bedühödök és reggel füstölögve, szitkozódva elpakolok.
Hétvégén
a kiesők helyére újakat ültettünk. Hét fácskát. Szépek.
Fogadóhely híján pedig, a keltetőmedencéből kizargattam az ivadékokat. Én. Miért is ne. Néhányan nagyon erős életösztönnel bírnak. Még élnek.
Az úrfiak pedig vidáman ösziszünetelnek és reggel óta A. vezényletével, karácsonyi dalokat harsognak.
Folyton történik valami.
Fél év nélkülözés után, soha nem látott áron kaptam meg a kedven illatom. Olyan, mint az álom. Tökéletes.
Mint azok a napok, odaát, mint a rádöbbenés után, hogy dehogy futkosnak fehér és sárga rendszámtáblás autók, csak elől fehérek, hátul sárgákugye nem kevertem össze; hogy belenyúltunk, de rendesen, vagy hat palackkal vettünk, egy narancslébe, ami inkább márc volt, mint lé, higítva is ihatatlan -így elajándékoztuk- a portás meg még örült is neki; színházban is jártam, de ezt a kalandortársaim nélkül, MF-val, na az egy szép álom volt, a maga csodás, taxival hazafuvarozásával együtt. Visszamennék.
Négyesben. Persze.
Ő meg hallgat.
Fogadóhely híján pedig, a keltetőmedencéből kizargattam az ivadékokat. Én. Miért is ne. Néhányan nagyon erős életösztönnel bírnak. Még élnek.
Az úrfiak pedig vidáman ösziszünetelnek és reggel óta A. vezényletével, karácsonyi dalokat harsognak.
Folyton történik valami.
Fél év nélkülözés után, soha nem látott áron kaptam meg a kedven illatom. Olyan, mint az álom. Tökéletes.
Mint azok a napok, odaát, mint a rádöbbenés után, hogy dehogy futkosnak fehér és sárga rendszámtáblás autók, csak elől fehérek, hátul sárgák
Négyesben. Persze.
Ő meg hallgat.
Donnerstag
A(z ismételten) lábon kihordott infarktusról
Pénteken négy órájuk van, legkésőbb 12:10-kor mindig itthon vannak.
12:25-kor teljes pánikban hívtam D.-t, hogy a buszsofőr telefonjaa rendszer szerint nem létezik nem elérhető (?), a szomszéd kissrác már az utcán játszik (?), az enyémek sehol, busznak színét se láttam, csináljon valamit hívja a tanárnőt!
Ma csütörtök van, holnap ünnepnap és ők hamarosan itt lesznek.
12:25-kor teljes pánikban hívtam D.-t, hogy a buszsofőr telefonja
Ma csütörtök van, holnap ünnepnap és ők hamarosan itt lesznek.
Mittwoch
Zöldesbarna
Nem láttam még, de tudom, mert megkérdeztem.
No nem tőle, mert még csak nem is hívtam (eddig), csak egy ismerőstől, aki hozzá jár. Korábban nem tudta, de tegnap, a kontroll alatt jól a szeme közé kellett nézzen, pedig ismeri már jó ideje...
Az első fogdokim, még otthon, mély-barna szemű, habókos, kedves és vicces, de egybetömte azegyetlen két javítandómat. Aztán költöztünk, de amúgy is mást kerestem volna.
Haragudtam az egybetömésért.
Itthon, az eddigi orvosom égszínkék szemű, precíz, kedves, helyrehozta az egybetömést, de árban gyanítom átvert. -Egyeltalán nem kellett volna fizetnem a fehér tömésért.
Haragudtam az átverésért.
Így a jövőbeni zöldesbarna. Kedves zöldesbarna, utálok haragudni!
A Tiédnek milyen színű?
Számít milyen?
A szimpátia sem? (???)
Lökött lennék?
No nem tőle, mert még csak nem is hívtam (eddig), csak egy ismerőstől, aki hozzá jár. Korábban nem tudta, de tegnap, a kontroll alatt jól a szeme közé kellett nézzen, pedig ismeri már jó ideje...
Az első fogdokim, még otthon, mély-barna szemű, habókos, kedves és vicces, de egybetömte az
Haragudtam az egybetömésért.
Itthon, az eddigi orvosom égszínkék szemű, precíz, kedves, helyrehozta az egybetömést, de árban gyanítom átvert. -Egyeltalán nem kellett volna fizetnem a fehér tömésért.
Haragudtam az átverésért.
Így a jövőbeni zöldesbarna. Kedves zöldesbarna, utálok haragudni!
A Tiédnek milyen színű?
Számít milyen?
A szimpátia sem? (???)
Lökött lennék?
Montag
...és itt
van ez a mondat, ez a felkiáltott kérdőjeles: mit tettél?
Az úrfiaktól hallom, napjában sokszor.
Valamennyiszer kiver tőle a veríték, annyira szőrszálfelállító. A hangsúly. A hangszín.
Mit tett volna, csak ellapozta a könyvet (bár a könyvjelző mutatja a helyet), vagy feldöntötte a legújabb építményt (ami egyébként és többnyire sértetlen maradt, csak fekszik), vagy engedély nélkül bekukkantott a másik szobájába...
Mit tett a másik?
Amit ő nem szeretett volna.
Micsoda eget-földet rengető vétket?!
...hát Istenkém, ez legyen a legnagyobb, amit valaha elkövetnek, ez legyen a legnagyobb kár, ami valaha éri őket!
Nem, nem bagatell, de mégis...
Az úrfiaktól hallom, napjában sokszor.
Valamennyiszer kiver tőle a veríték, annyira szőrszálfelállító. A hangsúly. A hangszín.
Mit tett volna, csak ellapozta a könyvet (bár a könyvjelző mutatja a helyet), vagy feldöntötte a legújabb építményt (ami egyébként és többnyire sértetlen maradt, csak fekszik), vagy engedély nélkül bekukkantott a másik szobájába...
Mit tett a másik?
Amit ő nem szeretett volna.
Micsoda eget-földet rengető vétket?!
...hát Istenkém, ez legyen a legnagyobb, amit valaha elkövetnek, ez legyen a legnagyobb kár, ami valaha éri őket!
Nem, nem bagatell, de mégis...
Időpontok
Holnap, mert ma csak délelőtt voltak, orvosokat, egészen pontosan az ő aszisztenseiket hívogatom majd, időpontokért.
(Jah, nem, semmi bajunk amiről tudnánk, épp csak az elmúlt pár hónap eseményei, hírei rugdosták ki alólam a sámlit, a biztos a tuti, úgyhogy megyünk. Mint mondtam semmi bajunk, leszámítva a halántékom után már tarkómon is fellelhető ősz hajszálakat.
Vegyetek példát! Elegem van a rossz hírekből!)
(Jah, nem, semmi bajunk
Vegyetek példát! Elegem van a rossz hírekből!)
Donnerstag
A művészet határmezsgyéjén
tipeg a..., tipeg a... rettenet magaslati.
http://www.youtube.com/watch?v=8MitXOtoVZE&feature=related
(Két éve, hogy regélek. Blogszülinap?)
http://www.youtube.com/watch?v=8MitXOtoVZE&feature=related
(Két éve, hogy regélek. Blogszülinap?)
Mittwoch
Zavar - nem zavar
Mert az, hogy jön játszani, részemről rendben. A hogyan zavar és a mikor.
Mert nem köszön, mikor bejön a házba. Máskor sem. Pedig rém hasznos lenne .
Mondjuk nem kapnék a mellékhelyiségből kilépve gyors és markáns vizelési ingert, mert ott találom magammal szemben, bambán nézegetve, némán... (Igen, azóta feszt zárom a bejáratit.)
Elsős ő is, mint A., így gyorsan végez a házival éstúl hamar érkezik. Olyankorra még M. nem mindig kész az övével, de ő is szalad a kissebbek után, mert félti a trambulint. A kisfiútól. Mert kicsit furcsa a srác. Szándékosan írom röviden.
Már kétszer is, az anyukája határozott tiltása ellenére jött hozzánk, ennek ellenére egyszer sem szól ide a szomszédasszony, hogy jön a kisfiú. A múlt heti utolsó felbukkanássáig én hívtam, hogy tud-e róla, hogy itt van? (Nem)
Ma nem szóltam. Ha őt nem érdekli, nem izgatom magam én sem.
...és ne akarjon nálunk tévét nézni. Az úrfiak pénteken néznek. (Akkor sem tévét, dvd-t.) Ha ő ma szeretne, nézzen otthon.
A nem pedig nem. Hatoporzékol mosolygok közben, akkor is.
Zavar.
De lehet, csak mert nyűgös vagyok.
Mert nem köszön, mikor bejön a házba. Máskor sem. Pedig rém hasznos lenne .
Mondjuk nem kapnék a mellékhelyiségből kilépve gyors és markáns vizelési ingert, mert ott találom magammal szemben, bambán nézegetve, némán... (Igen, azóta feszt zárom a bejáratit.)
Elsős ő is, mint A., így gyorsan végez a házival és
Már kétszer is, az anyukája határozott tiltása ellenére jött hozzánk, ennek ellenére egyszer sem szól ide a szomszédasszony, hogy jön a kisfiú. A múlt heti utolsó felbukkanássáig én hívtam, hogy tud-e róla, hogy itt van? (Nem)
Ma nem szóltam. Ha őt nem érdekli, nem izgatom magam én sem.
...és ne akarjon nálunk tévét nézni. Az úrfiak pénteken néznek. (Akkor sem tévét, dvd-t.) Ha ő ma szeretne, nézzen otthon.
A nem pedig nem. Ha
Zavar.
De lehet, csak mert nyűgös vagyok.
Dienstag
A. telefonál D.-vel
Mikor jössz haza...?
minden ok a suliban...,
M.-el semmi újság, nem vitatkoztunk, nem is verekedtünk...,
nem, nem fűtöttünk be, nincs hideg...
és te hol alszol apa...?
Ez, amit hallottam.
Majd kérdi: Apa miért alszik fotelben?
minden ok a suliban...,
M.-el semmi újság, nem vitatkoztunk, nem is verekedtünk...,
nem, nem fűtöttünk be, nincs hideg...
és te hol alszol apa...?
Ez, amit hallottam.
Majd kérdi: Apa miért alszik fotelben?
A bemószerolás
folyományaként, a Polgi laza egykedvűséggel* felhívta a rendőröket, mire ők már két reggel is kivonultak -civilben.
Aztán, hogy a kölyköknek pöpec radarjaik vannak-é, vagy csak kiszúrták az idegeneket nem tudni, de nyugi van reggelente.
No.
*A probléma ismert volt -mint kiderült, csak eddig, a -nem sokkal ezelőttig korábban nyitó- bank igazgatója tette helyre a renitenskedőket. (Ha mi nem szólunk, megvárták volna a bajt?)
Aztán, hogy a kölyköknek pöpec radarjaik vannak-é, vagy csak kiszúrták az idegeneket nem tudni, de nyugi van reggelente.
No.
*A probléma ismert volt -mint kiderült, csak eddig, a -nem sokkal ezelőttig korábban nyitó- bank igazgatója tette helyre a renitenskedőket. (Ha mi nem szólunk, megvárták volna a bajt?)
Veszteséglista
1.
A már sokat emlegetett régi háznál állt két, gigantikus fenyőfa.
Nem ragozom, szerettük őket.
Két héttel ezelőtt, a ház, a telek és egyben a fák jelenlegi tulajdonosa, egyszerűen kivágta a fákat. Láttuk a gurigákat, teljesen egészségesek voltak ez a barom meg minden bűntudat nélkül eltüzeli (mindezt, mert az emberünk a déli féltekéről jött danában és mind a mai napig nem érti, hogy a kilátás nem északra, hanem délre van itt Európában, így a házhozzáépítést is abban az irányban tervezi. Pedig már két éve ott lakik, mégsem tűnt fel neki, hogy onnan biza a nap eddig sem és eztán sem fog besütni, míg Világ, a Világ és az északra tervezett télikert, eleve elvetélt ötlet).
2.
Másfél hete hétfőn, leikráztak az albínó páncélosharcsáink. (Végignéztük a násztáncot, az ikrarakást -az úrfiak persze tátott szájjal.) Másnap reggelre jópárat felfaltak (a fiúk arca jócskán megnyúlt, majd jöttek a kérdések: az anya-állat mitől ilyen szívtelen? és társaik), majd az ismételt délutáni szemle után, kedélymentésként vettem egy keltetőmedencét (hívjátok, ahogy tetszik, magam is azt teszem), amibe átmentettem a megmaradtakat.
Hétfő reggelre kikelt vagy másfél tucat ivadék, azóta az ifjak kiindulási és végpontjuk is az akvárium. Szerencsére még nem jutott eszükbe az éjszakát is ott tölteni.
Az első képen a násztánc maga. Az oldalról fényképezett anyaállat a hasúszóival zacskót formáz, benne az ikrákkal. A másodikon a medence falára ragasztott, már megtermékenyített ikrák -felette a védelmükre odatapasztott hőmérővel.
Elnézést a bioszóráért és a képek pocsék minőségéért!
3.
Új tanárok, új szabályok, új rend. Időnként siratjuk a régit -a legeslegelső tanárnő rendjét (én) -az iskolában több a játék, a kirándulás, mint a tanulás, ami elsősömnek még nem, de harmadikasomnak hátrányis lehet.
A fiúk viszont abszolút együttműködőek, ígya kedvemért sok pluszfeladatot csinálnak és szinte észre sem veszik.
A.-nak munkalapokat teszek ki az ebédlőasztalra, ő mikor arra jár megcsinálja. Naponta minimum hatot és boldog.
M.-nek diktálok, több bekezdésnyi szövegeket, vagy betűzőst játszunk. Az előbbi előnye, hogy szereti és negyedikre szerintem remekül állja majd ezen a téren is a sarat (addig az iskolában csak Laufdiktat van, ami a tanári asztalra kirakott cetli tartalmának, emlékezetből való leírását jelenti. Persze többször is odaléphetnek az asztalhoz.
Itt ötödikig majd csak párszor lesz tollbamondás és a gyerekek addig nem is felelnek, csak teszteket írnak.)
Az utóbbi pedig bárhol, bármikor játszható, amit nem feltétlen neveznék előnynek.
A suliban, ki-ki a saját termében:
4.
Az akácoszlopos kert-kerítés, három év álldigálás után, egyszerűen kifordult a helyéről, szerencsére már nem volt, mire rázuhanjon, vasárnap, ill. hétfőn kikerült belőle, ami még ehető volt.
5.
Az ötödik pont meg kevésbé veszteség, mint nyereség.
Ha csak annyit mondanék, hogy az én hű társam, az ezüst színű villámhaver már nem engem cipel, akkor talán még mondhatnám, hogy veszteség ért a múlt héten, de mert itt van helyette egy reggel fekete, esőben sötétkék, egyébként meg acélszűrke, így csak öröm van és plusz húsz lóerő,ami az én fenekem alá túlzás, de vissza nem adom szuper!
A már sokat emlegetett régi háznál állt két, gigantikus fenyőfa.
Nem ragozom, szerettük őket.
Két héttel ezelőtt, a ház, a telek és egyben a fák jelenlegi tulajdonosa, egyszerűen kivágta a fákat. Láttuk a gurigákat, teljesen egészségesek voltak ez a barom meg minden bűntudat nélkül eltüzeli (mindezt, mert az emberünk a déli féltekéről jött danában és mind a mai napig nem érti, hogy a kilátás nem északra, hanem délre van itt Európában, így a házhozzáépítést is abban az irányban tervezi. Pedig már két éve ott lakik, mégsem tűnt fel neki, hogy onnan biza a nap eddig sem és eztán sem fog besütni, míg Világ, a Világ és az északra tervezett télikert, eleve elvetélt ötlet).
2.
Másfél hete hétfőn, leikráztak az albínó páncélosharcsáink. (Végignéztük a násztáncot, az ikrarakást -az úrfiak persze tátott szájjal.) Másnap reggelre jópárat felfaltak (a fiúk arca jócskán megnyúlt, majd jöttek a kérdések: az anya-állat mitől ilyen szívtelen? és társaik), majd az ismételt délutáni szemle után, kedélymentésként vettem egy keltetőmedencét (hívjátok, ahogy tetszik, magam is azt teszem), amibe átmentettem a megmaradtakat.
Hétfő reggelre kikelt vagy másfél tucat ivadék, azóta az ifjak kiindulási és végpontjuk is az akvárium. Szerencsére még nem jutott eszükbe az éjszakát is ott tölteni.
Az első képen a násztánc maga. Az oldalról fényképezett anyaállat a hasúszóival zacskót formáz, benne az ikrákkal. A másodikon a medence falára ragasztott, már megtermékenyített ikrák -felette a védelmükre odatapasztott hőmérővel.
Elnézést a bioszóráért és a képek pocsék minőségéért!
3.
Új tanárok, új szabályok, új rend. Időnként siratjuk a régit -a legeslegelső tanárnő rendjét (én) -az iskolában több a játék, a kirándulás, mint a tanulás, ami elsősömnek még nem, de harmadikasomnak hátrány
A fiúk viszont abszolút együttműködőek, így
A.-nak munkalapokat teszek ki az ebédlőasztalra, ő mikor arra jár megcsinálja. Naponta minimum hatot és boldog.
M.-nek diktálok, több bekezdésnyi szövegeket, vagy betűzőst játszunk. Az előbbi előnye, hogy szereti és negyedikre szerintem remekül állja majd ezen a téren is a sarat (addig az iskolában csak Laufdiktat van, ami a tanári asztalra kirakott cetli tartalmának, emlékezetből való leírását jelenti. Persze többször is odaléphetnek az asztalhoz.
Itt ötödikig majd csak párszor lesz tollbamondás és a gyerekek addig nem is felelnek, csak teszteket írnak.)
Az utóbbi pedig bárhol, bármikor játszható, amit nem feltétlen neveznék előnynek.
A suliban, ki-ki a saját termében:
4.
Az akácoszlopos kert-kerítés, három év álldigálás után, egyszerűen kifordult a helyéről, szerencsére már nem volt, mire rázuhanjon, vasárnap, ill. hétfőn kikerült belőle, ami még ehető volt.
5.
Az ötödik pont meg kevésbé veszteség, mint nyereség.
Ha csak annyit mondanék, hogy az én hű társam, az ezüst színű villámhaver már nem engem cipel, akkor talán még mondhatnám, hogy veszteség ért a múlt héten, de mert itt van helyette egy reggel fekete, esőben sötétkék, egyébként meg acélszűrke, így csak öröm van és plusz húsz lóerő,
Freitag
Bemószerolom
a kölyköket!
Ötödik osztálytól felfelé, a gyerekek a városba járnak iskolába. Kedves kis településünk külső területeiről kisbusszal szedik össze őket, hogy aztán a falu buszmegállójában várják a nagy sulibuszt.
Várják. Aha!
Egy-egy kiskölyök kiugrik a várakozók közül és kapucnival a fején, átrohan az úttesten. Igen, az épp elhaladó autók előtt, között, még véletlen sem akkor, mikor az út üres.
Ill. egyikőjük azzal hülyéskedik, hogy az autók felé lendíti a karját, mintha valamivel meg akarná dobni.
Fékez a szembe jövő, fékezek magam is, a banda meg hétpofára röhög...
Mivel abban az időben hajtok el ott minden áldott hétköznapi reggelen, már többször láttam mindkét ökörséget, de ma zsibbadt el először, pofonosztás vágyától a tenyerem.
Végül nem álltam meg és szálltam ki, de csak, mert a többség jó egy fejjel magasabb mint jómagam.
Viszont nem óhajtom megérni, hogy merő mókából elém lépjen* egy kapucnis, ezért D.-t felbújtottam így szólni fog a Polginak, figyeljék a kölyköket és pirítsanak rájuk, mielőtt baj történik.
D. első gondolata a rendőrség volt. Talán megoldódik így is és nem bánom meg, hogy nem nekik szóltunk azonnal.
*Igen, lassan hajtok, de nem is magamtól féltem őket. Saját maguktól.
Kis hülyék!
Ötödik osztálytól felfelé, a gyerekek a városba járnak iskolába. Kedves kis településünk külső területeiről kisbusszal szedik össze őket, hogy aztán a falu buszmegállójában várják a nagy sulibuszt.
Várják. Aha!
Egy-egy kiskölyök kiugrik a várakozók közül és kapucnival a fején, átrohan az úttesten. Igen, az épp elhaladó autók előtt, között, még véletlen sem akkor, mikor az út üres.
Ill. egyikőjük azzal hülyéskedik, hogy az autók felé lendíti a karját, mintha valamivel meg akarná dobni.
Fékez a szembe jövő, fékezek magam is, a banda meg hétpofára röhög...
Mivel abban az időben hajtok el ott minden áldott hétköznapi reggelen, már többször láttam mindkét ökörséget, de ma zsibbadt el először, pofonosztás vágyától a tenyerem.
Végül nem álltam meg és szálltam ki, de csak, mert a többség jó egy fejjel magasabb mint jómagam.
Viszont nem óhajtom megérni, hogy merő mókából elém lépjen* egy kapucnis, ezért D.-t felbújtottam így szólni fog a Polginak, figyeljék a kölyköket és pirítsanak rájuk, mielőtt baj történik.
D. első gondolata a rendőrség volt. Talán megoldódik így is és nem bánom meg, hogy nem nekik szóltunk azonnal.
*Igen, lassan hajtok, de nem is magamtól féltem őket. Saját maguktól.
Kis hülyék!
Némi törlesztés az elmaradottakból
Már olyan nagyon rég meséltem, hogy már azt sem tudom, hol hagytam abba.
A lényeg, hogy az iskolaév egy meglepő újdonsággal kezdődött:
A tanévnyitón odalépett hozzánk bemutatkozni az új tanárnő, majd a nevünk elhangzása után, legnagyobb döbbenetünkre, magyarul folytatta a beszélgetést.
A harmadik és negyedik évfolyam tanárnője magyar származású!
!
Bevallom, először nem örültem, de most már nem bánom.
A tanárnő kedves, figyelmes, de határozott, ugyanakkor nagyon szereti a gyerekeket.
Múlt hét csütörtökére az iskola rendezett egy nyílt tízórait, az egészséges suli-tízórai jegyében és persze, hogy alig vártam, hogy láthassam, milyen mikor a gyerekekkel foglalkozik, beszél velük, ill. hozzájuk.
Most már nem csak az úrfiak elmondásából, hanem a saját szememmel láthattam milyen is egy igazi, ízig-vérig pedagógus.
Amikor megszólít valaki, lehajol a kiskölyök szeméig*, símogatja őket, nevet rájuk és sugárzik még a hangjából is a kedvesség, a szeretet.
Az úrfiak szorgalmasak, teszik a dolgukat (a tornacuccok rendszeresen ottmaradnak az iskolában, eddig M.-ét láttam egyszer a tanévkezdés óta, úgy két héttel ezelőtt utoljára), így szépen haladnak, mi meg büszkék vagyunk.
Érdekes, hogy ugyanúgy, mint M. (igaz, őnála másodikban), A. is elkezdte rávésni a ceruzát a papírra, hiába magyaráztam hogy nem a kőkorszakban vagyunk, nem kőtábla van előtte, csak papír... de a rotringceruza megoldotta a problémát.
Nem írtam sokat mostanában, de nem is igazán voltak jó híreim. Persze a gyerekekről igen, de a bejövő hírek is csak rosszak voltak, így magam alatt voltam és vagyok.
Még Mókuska nagy futásából is kimaradtam, amit nagyon sajnálok -előbb kellett volna felébrednem.
*Bizony, ez az eddigi tapasztalatok alapján nagy dolog.
A lényeg, hogy az iskolaév egy meglepő újdonsággal kezdődött:
A tanévnyitón odalépett hozzánk bemutatkozni az új tanárnő, majd a nevünk elhangzása után, legnagyobb döbbenetünkre, magyarul folytatta a beszélgetést.
A harmadik és negyedik évfolyam tanárnője magyar származású!
!
Bevallom, először nem örültem, de most már nem bánom.
A tanárnő kedves, figyelmes, de határozott, ugyanakkor nagyon szereti a gyerekeket.
Múlt hét csütörtökére az iskola rendezett egy nyílt tízórait, az egészséges suli-tízórai jegyében és persze, hogy alig vártam, hogy láthassam, milyen mikor a gyerekekkel foglalkozik, beszél velük, ill. hozzájuk.
Most már nem csak az úrfiak elmondásából, hanem a saját szememmel láthattam milyen is egy igazi, ízig-vérig pedagógus.
Amikor megszólít valaki, lehajol a kiskölyök szeméig*, símogatja őket, nevet rájuk és sugárzik még a hangjából is a kedvesség, a szeretet.
Az úrfiak szorgalmasak, teszik a dolgukat (a tornacuccok rendszeresen ottmaradnak az iskolában, eddig M.-ét láttam egyszer a tanévkezdés óta, úgy két héttel ezelőtt utoljára), így szépen haladnak, mi meg büszkék vagyunk.
Érdekes, hogy ugyanúgy, mint M. (igaz, őnála másodikban), A. is elkezdte rávésni a ceruzát a papírra, hiába magyaráztam hogy nem a kőkorszakban vagyunk, nem kőtábla van előtte, csak papír... de a rotringceruza megoldotta a problémát.
Nem írtam sokat mostanában, de nem is igazán voltak jó híreim. Persze a gyerekekről igen, de a bejövő hírek is csak rosszak voltak, így magam alatt voltam és vagyok.
Még Mókuska nagy futásából is kimaradtam, amit nagyon sajnálok -előbb kellett volna felébrednem.
*Bizony, ez az eddigi tapasztalatok alapján nagy dolog.
Montag
A -feltétlen- testvéri szeretetről
M.-nek mondtam egy beszélgetés végén: Ügyes vagy!
A. a háttérből -elhaladtában: Persze, hogy ügyes!
A. a háttérből -elhaladtában: Persze, hogy ügyes!
Nézzük csak
Freitag
Dienstag
A porontyokok jól vannak!
Hetente egy nap nem kapnak enni. Nem kínzásból, épp ellenkezőleg -tessék utánanézni bár ennyire a dolog nem érdekes. Ez a nap nálunk, a péntek. Bár ha az ember máshová figyel (én), előfordul, hogy csütörtökre esik a péntek. A baj akkor van, ha pénteken reggel is elmarad az etetés, sőt úgy egyeltalán, még a villanykapcsolás is és az Ember utána telefonál az asszonynak, hogy van-é ok a sötétbenhagyásra, mire az asszony felszisszen, hogy jé, hát etetni ma is elfelejtett és mesél az előző napi kihagyásról és megkéri az Embert, pótolja az elmaradott tevékenységet. Jó körülményesen zajlik, részletekbe is bocsátkozik, hisz az Ember nem etet(ett), honnan tudná, miből- mennyit...
Aztán, hogy megjegyezte az elhangzottakat kérdez:
Mondd, hát milyen anya vagy te?
A rákokok és a halacskákok is jól vannak.
Aki nem hiszi...
Aztán, hogy megjegyezte az elhangzottakat kérdez:
Mondd, hát milyen anya vagy te?
A rákokok és a halacskákok is jól vannak.
Aki nem hiszi...
Montag
Jaj,
hát dehogy szeretnélek statisztikákkal untatni bárkit is.
Akad itt más téma is.
Autócsere. Páldának okáért. Jah, ez is csak számunkra érdekes, vagy már lassan nekünk is unalmas...
Jó, lódítani sem szeretnék: már baromira unom a témát, de mert magától nem cserélődik le a lassan 12 éves Villámhaver, valamit tényleg nekünk kellene kiokoskodnunk, vagyis D.-nek, lévén hogy én nem kívánok beleszólni mit választ, csak annyit: hogy ne legyen piros. Fontos, sarkallatos kérdés, akarom mondani részlet. Ill. ne legyen japán. Főleg ne francia, vagy olasz. ...és megszoktam már a dízel ketyegését. ...még annyi: ha öregebb mint öt éves, ne legyen benne több, mint 60. ezer km. No, valahogy így.
Azt már meg sem említem, hogy ő meg kölcsönjárgánnyal jár, amiből elege van, pláne, mert ma reggel ott ragadt vele a Wechselen.
Mire ő faképnél hagyta, bár a probléma attól mégszintén áll.
Akad itt más téma is.
Autócsere. Páldának okáért. Jah, ez is csak számunkra érdekes, vagy már lassan nekünk is unalmas...
Jó, lódítani sem szeretnék: már baromira unom a témát, de mert magától nem cserélődik le a lassan 12 éves Villámhaver, valamit tényleg nekünk kellene kiokoskodnunk, vagyis D.-nek, lévén hogy én nem kívánok beleszólni mit választ, csak annyit: hogy ne legyen piros. Fontos, sarkallatos kérdés, akarom mondani részlet. Ill. ne legyen japán. Főleg ne francia, vagy olasz. ...és megszoktam már a dízel ketyegését. ...még annyi: ha öregebb mint öt éves, ne legyen benne több, mint 60. ezer km. No, valahogy így.
Azt már meg sem említem, hogy ő meg kölcsönjárgánnyal jár, amiből elege van, pláne, mert ma reggel ott ragadt vele a Wechselen.
Mire ő faképnél hagyta, bár a probléma attól még
Még ha
kevesebb energiát is fektetek mostanában a blogba, azért figyelek és tetszik, hogy van aki olvas.
Olvasgat.
Visszamenőleg is.
Légy üdvözölve!
Olvasgat.
Visszamenőleg is.
Légy üdvözölve!
Abonnieren
Posts (Atom)