Kopogtatnak az ajtón, mielőtt belépnének a másik szentéjébe.
A viták hevében is, miközben leordítják egymás fejét, még akkor is kopogtatnak és nem lépnek be addig, míg engedélyt nem kapnak rá. Aztán, már szemtől szembe üvöltenek tovább.
Hm.
Freitag
Alma
Ötödiktől, abban az osztályteremben tanultunk, ami az iskola almáskertjére nézett. Minden tanévkezdet maga volt az ácsingózás, vágyakozás a gyönyörű, zölden mosolygó almák után, merthogy szigorúan tilos volt, még rájuk nézni is.
Éppen ezért, a fiúk folyton kilógtak az ablakon és szedték, hozták be a gyönyörű, ropogós és ízletes almákat. Ejj, de finom volt.
Nyolcadikban buktunk le. Irdatlan botrány volt, az osztály fele intővel ment haza. Én is. Naná.
Mindez erről az almárólmost már csutka jutott eszembe, itt előttem. Tizennégy éves korom óta keresem ezt az ízt és most, hogy végre megtaláltam, hálát szeretnék rebegni mindazoknak, akik pocsék minőségű gyömülcsöket kínálnak. Nélkülük, nyilván nem öntött volna el ez a semmihez sem hasonlítható érzés: a felismerés öröme.
Köszönöm.
Éppen ezért, a fiúk folyton kilógtak az ablakon és szedték, hozták be a gyönyörű, ropogós és ízletes almákat. Ejj, de finom volt.
Nyolcadikban buktunk le. Irdatlan botrány volt, az osztály fele intővel ment haza. Én is. Naná.
Mindez erről az almáról
Köszönöm.
Donnerstag
Ja,
meg hirtelen, a nagy aprótalpúmentes programtalanság után, íme a változás: holnap estére az óvodai anyukák vacsira gyűlnek össze, amin illik/illene megjelennem.
Ha D. időben hazaér, mehetek mosolyogni és olyan talányokat fejtegetni, hogy vajh' milyen ital a Sturm(vihar) és miért mondják mikor ezzel koccintanak, hogy: Malzeit(jó étvágyat)!?
Van még: szombaton osztálytalálkozóm is lesz, ami szintén annak függvénye, vajon hazaér-e időben Emberem?
Ide nagyon mennék, bár gőzöm sincs mit vennék fel...
Ha D. időben hazaér, mehetek mosolyogni és olyan talányokat fejtegetni, hogy vajh' milyen ital a Sturm(vihar) és miért mondják mikor ezzel koccintanak, hogy: Malzeit(jó étvágyat)!?
Van még: szombaton osztálytalálkozóm is lesz, ami szintén annak függvénye, vajon hazaér-e időben Emberem?
Ide nagyon mennék
Urak és szokásaik (gyűjtögetés)
M.
Szeretem benne, hogy kreatív, de a szekrény tetjére, az ágy alá és a szennyestartó kosárba elrejtett wc gurigák kiborítanak. ...és még nem említettem a nadrágzsebből előkerülő vadgesztenyéket, diókat és száraz faleveleket...
Igaz, mit panaszkodom? Ha A. gyűjtögetne, akkor nyilván bogarat, tücsköt, madártollat, esetleg békát találnék...
Dienstag
A hétvégén
elmentünk ruhákat venni (mert optimisták vagyunk, ezért nem adtuk fel).
Magam sem hiszem, de ez úttal sikerrel jártunk.
Mindenki kapott, amit akart. Az úrfiak kabátot, nadrágot, pulcsit...
Jó, D. nem talált cipőt.
Én meg nem is kerestem.
Magam sem hiszem, de ez úttal sikerrel jártunk.
Mindenki kapott, amit akart. Az úrfiak kabátot, nadrágot, pulcsit...
Jó, D. nem talált cipőt.
Én meg nem is kerestem.
Mert családunk csak 75%-ban optimista.
De ezt az előbb elhallgattam.
Helyesírás agyő?
A cambridge-i egyetemen készült egyik tanulmány állítása szerint a szavakon belül nincs jelentősége annak, miként rendeződnek el a betűk.
A cmabrigde-i etegyemen kéüszlt eikgy tnuamálny áitllsáa sznreit a szvkaaon bleüI nincs jlneestögée annak, mkénit rdeeőzndenk el a btűek: eyegüdl az a fntoos, hgoy az eslő es az uolstó betű a hlyéen Iygeen; ha a tböbrie a lgnoeyabb özeássivszsg a jleezmlő, a sövzeg aokkr is tleejs mrtébéekn ovasalthó mráad. A jnleeésg mgáayzrataa az, hgoy az erbemi agy nem eyedgi btüeket, hneam tleejs sazakvat ovals. Íme a bzoinytéik.
Úhygoyg tnseseek mkneit bkébeén hyagni a hleysersáii fmonisáokgkal!Ez egy nagyon-nagyon régen megjelent cikk, valamikor 2005 tájáról, de talán lesz akinek új, vagy csak szívesen rácsodálkozik újra, hogy: és tényleg!
Montag
A bérautóról még egyszer, talán utoljára
Csütörtökön visszavittük és nem azért, mert a fehér-villám elkészült, hanem mert péntekre nélkülözhetővé vált.
Tudom, hogy majdnemre nem adunk, de majdnem ezt is sikerült összetörni.
Hadd meséljek kicsit.
Itt ez a bérlés dolog úgy működik, legalábbis a mi esetünkben úgy rendeződött, hogy az autóház melletti benzinkútra kitették a járgányt, a kulcsot a kutasra bízták, a szerződést az anyósülésre fektették és ránk bízták mikortól visszük és meddig marad nálunk. Hétfő reggel ment érte D., kifizette az első két napot, mert optimisták vagyunk és úgy gondoltuk ennyi idő elég lesz az autószerelőnek, majd csütörtökön, már jóval sötétedés után, mikor a munkából hazaért vittük vissza.
D. elől a szürkével, magam utána a csillivillivel, hajtottunk a város irányába. Pár méterrel azon hely előtt, ahol D. az árokban landolt hétfőn egy őz váratlan felbukkanásától, elém lépett egy szarvastehén.
Majdnem meg volt.
Majdnem.
Gyerekek! Hogy milyen bambán bámul egy szarvastehén, mikor dühödben letülkölöd róla a gatyáját! ...és ha már a gatyájánál tartok: az enyém tele lett.
Betojtam, na.
Az autó átadását még hadd meséljem el!
Leparkoltam az autóház előtt (megköszöntem az autónak, az együttműködést és meghagytam vigyázzon magára puszit adtam a kormányra) beraktam a napellenzőbe a plussz két nap díját, behúztam a kéziféket nehogy..., bezártam, és ünnepélyes keretek között bedobtam a kulcsot a postaládába...
Ennyi.
Lenne egy kérdésem: Magyarországon hogy zajlik egy autóbérlés? Ugyanilyen lazán és bizalommal?
...és hogy A. reakcióját is elmeséljem: pénteken reggel, mikor kinézett az ablakon és csak a szíve-csücske hűlt helyét látta, földhöz verte magát. De nem sokáig maradt, megvígaztalatm, hogy hétfőn visszakapjuk ismét, mert az autószerelő malmai lassan őrölnek. Ugyebár.
A lényeg: fiam boldog, így apa is -mert látjuk a dolgok jó oldalát.
Tudom, hogy majdnemre nem adunk, de majdnem ezt is sikerült összetörni.
Hadd meséljek kicsit.
Itt ez a bérlés dolog úgy működik, legalábbis a mi esetünkben úgy rendeződött, hogy az autóház melletti benzinkútra kitették a járgányt, a kulcsot a kutasra bízták, a szerződést az anyósülésre fektették és ránk bízták mikortól visszük és meddig marad nálunk. Hétfő reggel ment érte D., kifizette az első két napot
D. elől a szürkével, magam utána a csillivillivel, hajtottunk a város irányába. Pár méterrel azon hely előtt, ahol D. az árokban landolt hétfőn egy őz váratlan felbukkanásától, elém lépett egy szarvastehén.
Majdnem meg volt.
Majdnem.
Gyerekek! Hogy milyen bambán bámul egy szarvastehén, mikor dühödben letülkölöd róla a gatyáját! ...és ha már a gatyájánál tartok: az enyém tele lett.
Betojtam, na.
Az autó átadását még hadd meséljem el!
Leparkoltam az autóház előtt (
Ennyi.
Lenne egy kérdésem: Magyarországon hogy zajlik egy autóbérlés? Ugyanilyen lazán és bizalommal?
...és hogy A. reakcióját is elmeséljem: pénteken reggel, mikor kinézett az ablakon és csak a szíve-csücske hűlt helyét látta, földhöz verte magát. De nem sokáig maradt, megvígaztalatm, hogy hétfőn visszakapjuk ismét, mert az autószerelő malmai lassan őrölnek. Ugyebár.
A lényeg: fiam boldog, így apa is -mert látjuk a dolgok jó oldalát.
Donnerstag
Mi a szösz!?
Múlt héten D. bekapcsolta a fürdőkben a fűtést, tegnap pedig az úrfiak szobájában is, pedig, idézem: nincs hideg, ne viccelj! (Hőmérő szerint 21-23°C)
A kóficok alsóban, zokniban és pólóban flangáltak előtte is (D. fürdés után kisgatyában), jómagam melegítőben, pulcsiban, vastag zokniban.
Egy hete dupla takaróval alszom, eképpen: egy plédet csavarok magamra, majd rá, a vastag takarót.
...és fázom.
A hőmérő 25°C-ot mutat.
Szerintem tönkrement.
Mindhárom.
Igen.
A kóficok alsóban, zokniban és pólóban flangáltak előtte is (D. fürdés után kisgatyában), jómagam melegítőben, pulcsiban, vastag zokniban.
Egy hete dupla takaróval alszom, eképpen: egy plédet csavarok magamra, majd rá, a vastag takarót.
...és fázom.
A hőmérő 25°C-ot mutat.
Szerintem tönkrement.
Mindhárom.
Igen.
Dienstag
A hűtlenségről
Megtárgyaltuk az úrfiakkal ezt a bérautó-dolgot. (Kölcsönbe kaptuk, csak pár napig marad stb., stb...)
A. azóta minden reggel az autóban akar maradni, hogy pontos legyek: az autóval. Sír, hogy nem a miénk és hogy nem, ezt nem lehet visszaadni!!! ez a miénk (övé, hát persze!), mert neki kell és szereti, meg milyen szép és hűűű, meg egyébként is...
Hogy érzékeltessem: itt a gyerekek reggel és délután kézfogással üdvözlik, ill köszönnek el az óvónéniktől. A., ha nem tud mindenkitől elköszönni, patáliát csap, hogy teszemazt, a Tante Fiatól* nem tudott elköszönni, és most azonnal és nagy robajjal összedől a Világ, mert olyan nincs, hogy ő nem kezel le vele.
Mindegy, hogy épp a házijukat író kisdiákokra figyel a külön teremben, neki akkor muszáj még oda is bemenni.
Hétfő óta, csak megemlítem, hogy vár az új autó, hátrahagy csapot-papottáskát, kinti cipőt és lélekvesztve rohan az imádata tárgyához.
Remek.
Igyekszem felkészíteni, hogy pénteken visszamegy** az autó az autóházba...
Eddig hiszti volt a válasz.
Részemről itt be is fejeztem a témát, átpasszolom D.-nek: lássuk, hogy boldogul az úrfival...
Bocsi!
*Tante Silvia, persze. Kezdetben valahogy félrehallotta, de megmaradt a hibás alak.
**Nem merem azt mondani, hogy mi visszük vissza, mert félek a kegyvesztettségtől -de nagyon!
Döbbenet: épp egy éve, hogy elkezdtem regélni...
A. azóta minden reggel az autóban akar maradni, hogy pontos legyek: az autóval. Sír, hogy nem a miénk és hogy nem, ezt nem lehet visszaadni!!! ez a miénk (övé, hát persze!), mert neki kell és szereti, meg milyen szép és hűűű, meg egyébként is...
Hogy érzékeltessem: itt a gyerekek reggel és délután kézfogással üdvözlik, ill köszönnek el az óvónéniktől. A., ha nem tud mindenkitől elköszönni, patáliát csap, hogy teszemazt, a Tante Fiatól* nem tudott elköszönni, és most azonnal és nagy robajjal összedől a Világ, mert olyan nincs, hogy ő nem kezel le vele.
Mindegy, hogy épp a házijukat író kisdiákokra figyel a külön teremben, neki akkor muszáj még oda is bemenni.
Hétfő óta, csak megemlítem, hogy vár az új autó, hátrahagy csapot-papot
Remek.
Igyekszem felkészíteni, hogy pénteken visszamegy** az autó az autóházba...
Eddig hiszti volt a válasz.
Részemről itt be is fejeztem a témát, átpasszolom D.-nek: lássuk, hogy boldogul az úrfival...
Bocsi!
*Tante Silvia, persze. Kezdetben valahogy félrehallotta, de megmaradt a hibás alak.
**Nem merem azt mondani, hogy mi visszük vissza, mert félek a kegyvesztettségtől -de nagyon!
Döbbenet: épp egy éve, hogy elkezdtem regélni...
Montag
Szóval: tovább is van....
No.
Csütörtök: koccanásos, D. az utánfutóval és a fehér villám közreműködésével. (A jármű -fehér villám- nem sérült.)
Pénteken ismét kocc, a szürke villámmal. A sofőr: szerénységem. Jelenlévő két kiskorúval, egy Lelépővel és Makacs Jánossal. (Külsérelmi nyomok elenyészőek, a két fényszóró tartóbizgenytyűi részben eltörtek, orrlemez benyomódott, ami nyomás alatt tartotta a légkondi ventillátorát és a hűtőt, de használható állapotban leledzik.)
Szombat reggel beesett a fehér villám kuplungpedálja. (Se tőlem, se hozzád állapot.)
Szombaton este gázolásos macskagyilok. Közreműködők: szürke villám -D. által vezetve. (További sérülések száma: -)
Vasárnap délután, próbálkozásra kiderül, nem indul a fehér villám.
Ami gáz, mert így tréler nélkül, nem szállítható. D. különleges képességeinek hála, kézrátétellel megjavítva, este a szerelőhöz elvontatva...
Jómagam itt jutottam el a tűréshatárom határmezsgyéjére: autóba kellett szállnom, hogy D.-nek ne gyalogszerrel kelljen megtennie a 25km-es hazautat, az autószerelőtől. Visszafelé is én vezettem, hogy szokjam.
...és itt, gondolom, minden kedves olvasó feksóhajt, hogy látod, most már minden sínen lesz, az autókat hamarosan rendbe rakják, ki-ki visszakapja a magáét, nem sérült senki, ráadásul addig az autóm (szürke) helyett még vadiújat is kapok, lássam már a jó oldalát...
Ne tessék úgy sietni azzal a sóhajjal!
A terv szerint D.mahajnalban elmegy egy kollegájáért, akivel Kisvárosunkból elhozzák a szombaton megrendelt vadiúj, csillivilli villámhaveromat, ők meg viszik a szürkét, lévén, hogy csak abba férnek be a szerszámok...
Aham.
Amikor távozása után, alig fél órával, hideg csípte arccal megjelent a fürdőszobánkban, kis híjján szívinfarktust kaptam, hogy mi a túró van már megint?
Mesélt: ahogy elhajtott, párszáz méter után elévágodott egyvadállat őz, ő ki akarta kerülni az íves, meredek úton, de a síkos, zúzmarás útpatkán lesodródott, egyenesen az árokba.
ÖAMTC jött, látott és másikemelősautót hívott, hogy kiemeljék az árokból a sokat próbált/látott szürkét. De arra várni kellett.
A nagyonrendeskedves sárgaangyal elvitte D.-t a bérautóért, hogy legalább én mehessek utamra...
Hát így, mindezt alig öt nap alatt.
Szerintem tudjátok hogy vagyunk, úgyhogy nem írom.
Csütörtök: koccanásos, D. az utánfutóval és a fehér villám közreműködésével. (A jármű -fehér villám- nem sérült.)
Pénteken ismét kocc, a szürke villámmal. A sofőr: szerénységem. Jelenlévő két kiskorúval, egy Lelépővel és Makacs Jánossal. (Külsérelmi nyomok elenyészőek, a két fényszóró tartóbizgenytyűi részben eltörtek, orrlemez benyomódott, ami nyomás alatt tartotta a légkondi ventillátorát és a hűtőt, de használható állapotban leledzik.)
Szombat reggel beesett a fehér villám kuplungpedálja. (Se tőlem, se hozzád állapot.)
Szombaton este gázolásos macskagyilok. Közreműködők: szürke villám -D. által vezetve. (További sérülések száma: -)
Vasárnap délután, próbálkozásra kiderül, nem indul a fehér villám.
Ami gáz, mert így tréler nélkül, nem szállítható. D. különleges képességeinek hála, kézrátétellel megjavítva, este a szerelőhöz elvontatva...
Jómagam itt jutottam el a tűréshatárom határmezsgyéjére: autóba kellett szállnom, hogy D.-nek ne gyalogszerrel kelljen megtennie a 25km-es hazautat, az autószerelőtől. Visszafelé is én vezettem, hogy szokjam.
...és itt, gondolom, minden kedves olvasó feksóhajt, hogy látod, most már minden sínen lesz, az autókat hamarosan rendbe rakják, ki-ki visszakapja a magáét, nem sérült senki, ráadásul addig az autóm (szürke) helyett még vadiújat is kapok, lássam már a jó oldalát...
Ne tessék úgy sietni azzal a sóhajjal!
A terv szerint D.
Aham.
Amikor távozása után, alig fél órával, hideg csípte arccal megjelent a fürdőszobánkban, kis híjján szívinfarktust kaptam, hogy mi a túró van már megint?
Mesélt: ahogy elhajtott, párszáz méter után elévágodott egy
ÖAMTC jött, látott és másik
A nagyonrendeskedves sárgaangyal elvitte D.-t a bérautóért, hogy legalább én mehessek utamra...
 |
| ...hogy higgyétek, mert magam sem -egyébként... |
Hát így, mindezt alig öt nap alatt.
Szerintem tudjátok hogy vagyunk, úgyhogy nem írom.
Sonntag
Bonyolódik
Van egy használhatatlan fehér villámunk és egy szürke.
A szürkével még lehet járni, bár nem öröm.
Viszont kettő kell, hát hétfőtől bérlünk egyet, amit én kapok. A jelenlegi magabiztosságom mellett, ez átok, de amit kaptunk, abba D. szerszámostól nem fér be, így tetszik vagy sem, enyém a másé. Addig, míg megszerelik a nagy-fehéret.
Ma, terv szerint, elvinnék a szerelőhöz. Azért ma, mert csak most ér rá egy olyan járgánytulajdonos, akinek az autója képes lerángatni a nagy-fehéret.
Fordulat: a nagy-fehéret nem lehet beindítani sem (teljesen friss felfedezés -D. csak azért nem szitkozódik, mert a gyerekek is kint vannak). Ami azt jelenti, hogy a fék így nem szuperál...
Ergo saját lábon nem mehet le, mert az képtelenség.
Elgondolkoztam: vajon lehet-e ezt még fokozni?
Lehet. De abba én már nem akarok részt venni -ha értitek mire gondolok.
A szürkével még lehet járni, bár nem öröm.
Viszont kettő kell, hát hétfőtől bérlünk egyet, amit én kapok. A jelenlegi magabiztosságom mellett, ez átok, de amit kaptunk, abba D. szerszámostól nem fér be, így tetszik vagy sem, enyém a másé. Addig, míg megszerelik a nagy-fehéret.
Ma, terv szerint, elvinnék a szerelőhöz. Azért ma, mert csak most ér rá egy olyan járgánytulajdonos, akinek az autója képes lerángatni a nagy-fehéret.
Fordulat: a nagy-fehéret nem lehet beindítani sem (teljesen friss felfedezés -D. csak azért nem szitkozódik, mert a gyerekek is kint vannak). Ami azt jelenti, hogy a fék így nem szuperál...
Ergo saját lábon nem mehet le, mert az képtelenség.
Elgondolkoztam: vajon lehet-e ezt még fokozni?
Lehet. De abba én már nem akarok részt venni -ha értitek mire gondolok.
Samstag
Jó hír is van
A baj-ról, mint olyanról jutott eszembe: a szomszéd kisfiút pénteken hazaengedték a kórházból.
Események/ párhuzamok
Mindig azt mondta D.(...): ha, akkor totálkárosra, mert egyébként nagyon bosszantó a törés.
2001 januárjában is elhatalmasodott a probléma, hogy nincs mit felvegyek. Elhihetitek, hogy ha azt mondom, hogy nincs, akkor tényleg nincs.
Január 27-én szombaton D. dolgozott, jómagam meg elindultam volna, ha az autó indult volna. Aztán harmadjára beindult, de nagyon nyögvenyelősen, noha soha ezelőtt ilyet nem csinált. Érezte. Utána még jópárszor visszamentem a házba telefonért, napszemüvegért...
Még a határt sem értem el. A balesetben egy gigaszarvas vett részt, az oroszlános jármű teljesen eltekeredett, a futómű teljesen odalett -totálkárosra törött.
Míg élek nem felejtem el, ahogy a szemtanú paraszt, a karomnál fogva tépett ki az autóból és elvonszolt tőle...
Három hónapig kölcsönautókkal jártunk, ha kellett, majd vettünk egy szürke villámot, ma is ez az én hűséges társam.
Pár évvel később, kb. úgy hét éve, este jött a hívás, hogy D. felborult a kisteherautóval, mert elé ugrott egy őz. Szerencsére semmi baja nem lett. A szerszámokból jónéhány odalett és maga az autó is. Pótolta.
Ugrok most egy nagyot, e hét csütörtökére, mikor D. telefonált, hogy rosszul indult a reggel, rátolatott az utánfutóval egy személyautóra. Nem vészes, de a kár, az kár. Betétlap.
Jött az ötlet, hogy péntek délután lemegyek a fiúkkal Szülővárosba és míg én végigjárom az üzleteket pulcsi, ill. felsők után kutatva, addig Anyum vigyáz az úrfiakra.
Két faluval a cél előtt, ráfutottam az előttem haladóra, mert lebökött előttem, őelőtte, meg egy másik. Az előttem haladó még meg tudott állni, én már nem. Az első autó elhúzott a helyszínről, akire ráfutottam, rendőrt hívott, mert hiába ismertem el a KRESZ szerinti felelősségemet, mivel ő céges járgánnyal volt, azt mondta kötelessége, mert neki baja lehet belőle... A teljesség kedvéért még elmesélem, hogy a cucuki lökhárítójáról, kicsit lement a festék. Tényleg.
Mondtam, menjünk el egy szervízbe, nézessük meg, kifizetem a kárát, nála hagyom az adataimat, eszemben sincs meglépni a felelősség elől.
Nem és nem, ő rendőrt akar.
A kiérkező rendőr azzal kezdte, hogy le akarta beszélni emberemet, de ő továbbra is hajthatatlan volt.
Helyszínelés, hosszas papírtöltögetés, még szondát is fújtam, és befáradhatok majd a közeljövőben a rendőrkapitányságra, mert feljelentést tettek ellenünk, melynek keretében kivizsgálják az ügyet.
A rendőrök távoztak, mi is készültünk, mire enyhén bosszankodó fejjel kiugrik a volán mögül az én Jánosom, hogy nem indul a kocsi, lemerült az aksi. Kérdésére válaszolva, sajnálkozva közöltem, hogy nem, nincs bikázókábelem.
Anyu megjegyzése ezen fordulathoz: Isten nem ver bottal!
A gyerekek jól vannak, kicsit megijedtek. Közvetlen az ütközés után, M. így kommentálta adolgot: Anya, többet ilyet ne csinálj légyszíves! Mikor készültem kiszálni az autóból, így engedett utamra: A bácsi biztos mérges rád! -Emberem, mondhatni derűs képpel szállt ki az autóból... Később azt is megtudtam, hogy rövid időn belül, ez már a második ugyanilyen esete.
A tényre, hogy jönnek a rendőrök, a fiúk megijedtek kicsit: Börtönbe fognak zárni?
Pár órával később jöttünk csak haza. De ahányszor lassítottam, vagy fékeztem, a fiúk csak sziszegtek, és sóhajtoztak: Csak nem, már megint?
Az éjjel nem aludtam. Fáradt vagyok és mérges. A kedvem pedig teljesen elment az autózástól. Nem, azt hiszem nem félek, csak nagyon rossz volt visszaszállni a volán mögé.
Nem mondom, hogy vétlen vagyok, nem várok feloldozást, de ez megint megerősített abban, hogy hiába vagy biztonsági játékos, hiába figyelsz és tartod be a szabályokat, a baj megtalál. Könnyebben, mint gondolnám.
Ma reggel, D. indult volna el, de a másik villám-márkás is beadta az unalmast: beesett a kuplung, úgyhogy itt állunk két, javításra váró villámhaverrel.
2001 januárjában is elhatalmasodott a probléma, hogy nincs mit felvegyek. Elhihetitek, hogy ha azt mondom, hogy nincs, akkor tényleg nincs.
Január 27-én szombaton D. dolgozott, jómagam meg elindultam volna, ha az autó indult volna. Aztán harmadjára beindult, de nagyon nyögvenyelősen, noha soha ezelőtt ilyet nem csinált. Érezte. Utána még jópárszor visszamentem a házba telefonért, napszemüvegért...
Még a határt sem értem el. A balesetben egy gigaszarvas vett részt, az oroszlános jármű teljesen eltekeredett, a futómű teljesen odalett -totálkárosra törött.
Míg élek nem felejtem el, ahogy a szemtanú paraszt, a karomnál fogva tépett ki az autóból és elvonszolt tőle...
Három hónapig kölcsönautókkal jártunk, ha kellett, majd vettünk egy szürke villámot, ma is ez az én hűséges társam.
Pár évvel később, kb. úgy hét éve, este jött a hívás, hogy D. felborult a kisteherautóval, mert elé ugrott egy őz. Szerencsére semmi baja nem lett. A szerszámokból jónéhány odalett és maga az autó is. Pótolta.
Ugrok most egy nagyot, e hét csütörtökére, mikor D. telefonált, hogy rosszul indult a reggel, rátolatott az utánfutóval egy személyautóra. Nem vészes, de a kár, az kár. Betétlap.
Jött az ötlet, hogy péntek délután lemegyek a fiúkkal Szülővárosba és míg én végigjárom az üzleteket pulcsi, ill. felsők után kutatva, addig Anyum vigyáz az úrfiakra.
Két faluval a cél előtt, ráfutottam az előttem haladóra, mert lebökött előttem, őelőtte, meg egy másik. Az előttem haladó még meg tudott állni, én már nem. Az első autó elhúzott a helyszínről, akire ráfutottam, rendőrt hívott, mert hiába ismertem el a KRESZ szerinti felelősségemet, mivel ő céges járgánnyal volt, azt mondta kötelessége, mert neki baja lehet belőle... A teljesség kedvéért még elmesélem, hogy a cucuki lökhárítójáról, kicsit lement a festék. Tényleg.
Mondtam, menjünk el egy szervízbe, nézessük meg, kifizetem a kárát, nála hagyom az adataimat, eszemben sincs meglépni a felelősség elől.
Nem és nem, ő rendőrt akar.
A kiérkező rendőr azzal kezdte, hogy le akarta beszélni emberemet, de ő továbbra is hajthatatlan volt.
Helyszínelés, hosszas papírtöltögetés, még szondát is fújtam, és befáradhatok majd a közeljövőben a rendőrkapitányságra, mert feljelentést tettek ellenünk, melynek keretében kivizsgálják az ügyet.
A rendőrök távoztak, mi is készültünk, mire enyhén bosszankodó fejjel kiugrik a volán mögül az én Jánosom, hogy nem indul a kocsi, lemerült az aksi. Kérdésére válaszolva, sajnálkozva közöltem, hogy nem, nincs bikázókábelem.
Anyu megjegyzése ezen fordulathoz: Isten nem ver bottal!
A gyerekek jól vannak, kicsit megijedtek. Közvetlen az ütközés után, M. így kommentálta adolgot: Anya, többet ilyet ne csinálj légyszíves! Mikor készültem kiszálni az autóból, így engedett utamra: A bácsi biztos mérges rád! -Emberem, mondhatni derűs képpel szállt ki az autóból... Később azt is megtudtam, hogy rövid időn belül, ez már a második ugyanilyen esete.
A tényre, hogy jönnek a rendőrök, a fiúk megijedtek kicsit: Börtönbe fognak zárni?
Pár órával később jöttünk csak haza. De ahányszor lassítottam, vagy fékeztem, a fiúk csak sziszegtek, és sóhajtoztak: Csak nem, már megint?
Az éjjel nem aludtam. Fáradt vagyok és mérges. A kedvem pedig teljesen elment az autózástól. Nem, azt hiszem nem félek, csak nagyon rossz volt visszaszállni a volán mögé.
Nem mondom, hogy vétlen vagyok, nem várok feloldozást, de ez megint megerősített abban, hogy hiába vagy biztonsági játékos, hiába figyelsz és tartod be a szabályokat, a baj megtalál. Könnyebben, mint gondolnám.
Ma reggel, D. indult volna el, de a másik villám-márkás is beadta az unalmast: beesett a kuplung, úgyhogy itt állunk két, javításra váró villámhaverrel.
Tanulság?
Nem kell nekem ruha. Túl költséges.
Freitag
Vizsga
Hallottam elégszer: az ember holtáig tanul. Kiegészíteném: és viszgázik.
Én ma levizsgáztam. Kifejezetten jól -felelősségvállalásból.
A partnerem emberségből, nemességből megbukott. Persze mit várok/vártam...
A pandúrok jóindulatból, segíteniakarásból és precízségből is, remekül szerepeltek.
Komolyan mondom, visszanyerték a rég elveszett bizalmamat.
Innentől szitokszavak jutnak eszembe, így alszom rá inkább, csak aztán mesélek.
Én ma levizsgáztam. Kifejezetten jól -felelősségvállalásból.
A partnerem emberségből, nemességből megbukott. Persze mit várok/vártam...
A pandúrok jóindulatból, segíteniakarásból és precízségből is, remekül szerepeltek.
Komolyan mondom, visszanyerték a rég elveszett bizalmamat.
Innentől szitokszavak jutnak eszembe, így alszom rá inkább, csak aztán mesélek.
Mittwoch
Morgós monológ
Késésben vagyok már két napja.
Tegnap reggel csak a második riasztásra bírtam felkelni, akkor is csak hosszas párbeszéd után, merthogy muszáj. A késés akkor még csak négy perc volt, estére meghízott, lett harminc.
Ma reggel időben keltem, de hiába, az esti késést az úrfiak kevés híjján tovább növelték, de eréjességemnek hála, mégsem.
...és, még csak szerda van.
Értem, de át nem érzem ezt a fene nagy ősz-imádatot. Mert hiába szép színes, meg illatos, ha szeles, hideg, meg nedves. Ja, savanyú a szőlő, meg sötét és füstös az este.
Nem segít a forró csoki,pedig 2,40peták, amit délelőtt kaphatok.
Kaphatnék, mert többet nem veszek...
Meleget akarok, meg finom, pihepuha pulcsit, amiben ki is nézek valahogy, amit nem kapni, semennyiért, mert nincs, pedig azért bizisten már bármennyit adnék, ha volna, de nihiiincs! A betyár mindenit!
Nincs, mert olyan színű, amit fel nem vennék, ha fizetnének érte sem/ úgy lóg rajtam, mint a liszteszsák/ bök, esetleg tényleg annyit kóstál, hogy annyira meg nem tetszik, vagy, ugye, annyira még nem fázom...
Az úrfiak szépek, okosak, vidámak és egészségesek, pulcsim meg majd csak lesz.
Megyek, megnézem hogy állnak rajtam D. pulóverei. Ha szerencsém van, beférnek a télikabátom alá.
Nem. Nem férnek.
Tegnap reggel csak a második riasztásra bírtam felkelni, akkor is csak hosszas párbeszéd után, merthogy muszáj. A késés akkor még csak négy perc volt, estére meghízott, lett harminc.
Ma reggel időben keltem, de hiába, az esti késést az úrfiak kevés híjján tovább növelték, de eréjességemnek hála, mégsem.
...és, még csak szerda van.
Értem, de át nem érzem ezt a fene nagy ősz-imádatot. Mert hiába szép színes, meg illatos, ha szeles, hideg, meg nedves. Ja, savanyú a szőlő, meg sötét és füstös az este.
Nem segít a forró csoki,
Kaphatnék, mert többet nem veszek...
Meleget akarok, meg finom, pihepuha pulcsit, amiben ki is nézek valahogy, amit nem kapni, semennyiért, mert nincs, pedig azért bizisten már bármennyit adnék, ha volna, de nihiiincs! A betyár mindenit!
Nincs, mert olyan színű, amit fel nem vennék
Az úrfiak szépek, okosak, vidámak és egészségesek, pulcsim meg majd csak lesz.
Megyek, megnézem hogy állnak rajtam D. pulóverei. Ha szerencsém van, beférnek a télikabátom alá.
Nem. Nem férnek.
Freitag
Aham!
Minden évben, ilyenkor ősszel érkezik egy szakember, a gyerekek képességeit, érettségi szintjét felmérni. Leül velük kettesben néhány percre és beszélgetnek. Többnyire mesél nekik egy-egy mesét, aztán a kis jelölt a történethez készített kis kártyákat időrendi sorrendbe rakja, megszámolja, mesél róluk...
Idén, erre múlt hét péntekén került sor.
Mára időpontot kaptam, hogy ha érdekel mi a véleménye A.úrfiról, legyek szíves befáradni.
Voltam szíves.
Úgy öt-, nyolc percet beszélgettünk. Érzelmi hullámvasút volt részemről. Hol hangos hahotázhatnékom volt, máskor meg legszívesebben ráborítottam volna az asztalt.
Először is, kijelentette, hogy otthon nem szabad a gyerekkel németül beszélnünk, mert az nem szül jót. Csakis és kizárólag magyarul beszélhetünk vele, mert különben nem tanulja meg rendesen a magyart. (Mindezt alig 11 hónappal, az iskolakezdés előtt!) Kifejtettem, hogy ezzel nem értek egyet..., erre megkérdezte, hogy miért aggódok annyira, az iskolában, olvasás és írás közben jön meg az igazi szókincs, nem kell görcsölni ezen. (Erre már a lábam kisujja is zsibbadt a lenyelt indulattól... Merthát egyrészt nem görcsölök, másrészt hadd döntsem már el én, hogy mit és hogyan teszek itthon, mi jó a gyerekemnek, mivelhogy én ismerem jobban, mint ő -az említett, múlt heti, tíz perces röpke csevej után.) ...van még: azt is mondta, hogy neveljem lazábban a gyerkőt, mert félős.
Itt lett elegem az egészből, itt éreztem úgy, hogy legyen olyan kedves és menjen jobbra, vagy balra, csak el az utamból!
Félős. A., félős. Persze.
Tény, hogy ettől a nőtől magam is féltem volna, ha nem tudom, hogy mások is tartózkodnak az épületben.
Amikor megérkeztem az óvodába, még volt nála valaki, várnom kellett. Kijött hozzám az úrfi a folyosóra és ott, háttal annak az ajtónak, ahol a megbeszélés zajlott, beszélgettünk. A szívbajt hozta rám, mert nem is lépett elém, nem is szólt előre, hanem a fülem mellé hajolva harsogta, hogy bizonyára maga Fr.V., üdvözlöm!
Egyrészt, az átlagosnál jóval hangosabban beszél és folyamatosan kényszeredettvigyormosoly ül az arcán, miközben magyaráz. A gigantikus méretű, szürke keretes körmei sem tették túl szimpatikussá...
Igen. A. határozottan visszahúzódó, ha először lát valakit. Akár öt percig is a háttérben marad és figyel. Miután lecsekkolta az illetőt és eldöntötte magában, hogy szimpatikus, kinyílik. Ha nem, egyszerűen nem keresi többet annak az embernek a társaságát.
Hogy milyen nyelven beszélek a gyerekekhez, ill. a gyerekekkel? Magyarul. Magyarul beszélgetünk, magyarul éljük meg a mindennapokat, magyarul magyarázok, játszunk és nevetünk.
Ha "feladatozunk", németül. Többnyire német nyelvű könyvekből olvasunk és ha néznek, javarészt német nyelvű meséket, vidókat.
Mindkét úrfinak volt olyan időszaka, mikor teljes mértékben elutasították, hogy németül szóljunk hozzájuk. Vagy szóltak, hogy nem akarják, vagy úgy csináltak, mintha meg sem hallották volna. Nem erőltettük, valahogy mindkettejüknél elmúlt, mintha nem is lett volna.
Azóta rengeteget kérdeznek. Hogy ez, vagy az micsoda, hogy mondják, stb.
Nem lenne szabad németül válaszolnom? Nem lenne szabad németül olvasnom nekik? ... Miért is?
Szakember!
Idén, erre múlt hét péntekén került sor.
Mára időpontot kaptam, hogy ha érdekel mi a véleménye A.úrfiról, legyek szíves befáradni.
Voltam szíves.
Úgy öt-, nyolc percet beszélgettünk. Érzelmi hullámvasút volt részemről. Hol hangos hahotázhatnékom volt, máskor meg legszívesebben ráborítottam volna az asztalt.
Először is, kijelentette, hogy otthon nem szabad a gyerekkel németül beszélnünk, mert az nem szül jót. Csakis és kizárólag magyarul beszélhetünk vele, mert különben nem tanulja meg rendesen a magyart. (Mindezt alig 11 hónappal, az iskolakezdés előtt!) Kifejtettem, hogy ezzel nem értek egyet..., erre megkérdezte, hogy miért aggódok annyira, az iskolában, olvasás és írás közben jön meg az igazi szókincs, nem kell görcsölni ezen. (Erre már a lábam kisujja is zsibbadt a lenyelt indulattól... Merthát egyrészt nem görcsölök, másrészt hadd döntsem már el én, hogy mit és hogyan teszek itthon, mi jó a gyerekemnek, mivelhogy én ismerem jobban, mint ő -az említett, múlt heti, tíz perces röpke csevej után.) ...van még: azt is mondta, hogy neveljem lazábban a gyerkőt, mert félős.
Itt lett elegem az egészből, itt éreztem úgy, hogy legyen olyan kedves és menjen jobbra, vagy balra, csak el az utamból!
Félős. A., félős. Persze.
Tény, hogy ettől a nőtől magam is féltem volna, ha nem tudom, hogy mások is tartózkodnak az épületben.
Amikor megérkeztem az óvodába, még volt nála valaki, várnom kellett. Kijött hozzám az úrfi a folyosóra és ott, háttal annak az ajtónak, ahol a megbeszélés zajlott, beszélgettünk. A szívbajt hozta rám, mert nem is lépett elém, nem is szólt előre, hanem a fülem mellé hajolva harsogta, hogy bizonyára maga Fr.V., üdvözlöm!
Egyrészt, az átlagosnál jóval hangosabban beszél és folyamatosan kényszeredett
Igen. A. határozottan visszahúzódó, ha először lát valakit. Akár öt percig is a háttérben marad és figyel. Miután lecsekkolta az illetőt és eldöntötte magában, hogy szimpatikus, kinyílik. Ha nem, egyszerűen nem keresi többet annak az embernek a társaságát.
Hogy milyen nyelven beszélek a gyerekekhez, ill. a gyerekekkel? Magyarul. Magyarul beszélgetünk, magyarul éljük meg a mindennapokat, magyarul magyarázok, játszunk és nevetünk.
Ha "feladatozunk", németül. Többnyire német nyelvű könyvekből olvasunk és ha néznek, javarészt német nyelvű meséket, vidókat.
Mindkét úrfinak volt olyan időszaka, mikor teljes mértékben elutasították, hogy németül szóljunk hozzájuk. Vagy szóltak, hogy nem akarják, vagy úgy csináltak, mintha meg sem hallották volna. Nem erőltettük, valahogy mindkettejüknél elmúlt, mintha nem is lett volna.
Azóta rengeteget kérdeznek. Hogy ez, vagy az micsoda, hogy mondják, stb.
Nem lenne szabad németül válaszolnom? Nem lenne szabad németül olvasnom nekik? ... Miért is?
Szakember!
Formanyomtatvány arról a bizonyos tablettáról
Amit nukleáris sugárzás esetén adhatnak vagy épp nem a gyerekeknek az óvodákban és iskolákban.
...és a beleegyező nyilatkozat, még kitöltetlenül....
Csak hogy megmutassam, mit emlegettem korábban.
...és a beleegyező nyilatkozat, még kitöltetlenül....
Csak hogy megmutassam, mit emlegettem korábban.
Donnerstag
A. rajzolt
 |
| Elmondása szerint: ő maga, a mama és M. szerepel itt |
 |
| A szemüveges tojásfej D., a moszkítószemű balerina pedig én vagyok. |
Láthatóan örömét leli benne és az sem elhanyagolható dolog, hogy kezd részleteket rajzolni, pl.: D.-nek még füle is van, ahogy a mamának is.
De hogy mindig, mindkét úrfi épp engem csap össze...!
Mittwoch
Javulgat
Ma tudtam beszélni a biciklibalesetet szenvedett kisfiú apukájával. Végre első kézből kaphattam némi információt.
Ma kiengedték az intenzívről, eltávolították a hasi katétert és ha továbbra is ilyen szépen gyógyul, jövő hétvégén (talán) hazaengedik.
Apukának remegett a hangja és többet nézett maga elé a földre, mint a szemembe. Elmondta amit akart, amit fontosnak tartott, majd elköszöntem, a lényeget így is megtudtam...
Ma kiengedték az intenzívről, eltávolították a hasi katétert és ha továbbra is ilyen szépen gyógyul, jövő hétvégén (talán) hazaengedik.
Apukának remegett a hangja és többet nézett maga elé a földre, mint a szemembe. Elmondta amit akart, amit fontosnak tartott, majd elköszöntem, a lényeget így is megtudtam...
Dienstag
Bőg
Azt gondoltuk, zavaró lehet majd a szomszédos szarvaskarám(telep)ból felénk szálldogáló (no, mire gondolsz most?) hangszennyezés, hogy úgy mondjam.
A szarvasok bőgnek ősszel. Vagy egy hónapon át, csak bőgnek.
...és nem, nem zavaró.
Ijesztő.
De nagyon.
A szarvasok bőgnek ősszel. Vagy egy hónapon át, csak bőgnek.
...és nem, nem zavaró.
Ijesztő.
De nagyon.
Montag
Baj
A palacsintatésztát turmixben, -ban (?) keverem, mert gyors: zitty-zutty-rotty és kész, csak sütni kell. Kivéve, ha a tartályt, fedő nélkül teszed rá az állórészre, ami történetesen a harmadik fokozatig fel vagyon tekerve. Nomármost. A motor mindaddig nem indul el, míg a tartály nem illeszkedik, de amint összeérnek, azonnal beindul. Most, már tudom.
Aztán, hogy ki tekerte fel a szabályzógombot, hogy viccből-e, kíváncsiságból, vagy véletlenül, az már úgysem derül ki. Ami tény, hogy a palacsintasütés ideje kiegészült fél órányi morgós sikamikával, kapirgálással.
Igazából nem is morogtam, csak egy kicsit, mert mielőtt,... szóval még azelőtt felötlött bennem, hogy a baj nem itt kezdődik, sőt!
Pénteken elesett a szomszéd kisfiú (Martin 10), az egyik közeli, már learatott kukoricaföldön. Volt rajta bukósisak, térdvédő, kesztyű, minden ami javallt, minden, amire egy gondos szülő készülhet, az ezek által kivédve. Ugye.
De a fiú rosszul esett, a lépét átszúrta egy kukoricaszár. Többek között. Szerencsére vele volt egy kis barátja, aki segíteni tudott, ill. a szülőket értesíteni.
Vasárnap délutánra szállítható állapotba került, átvitték Alsónagyvárosba, ahol átfogóbb, szakszerűbb ellátást kaphat.
Rossz állapotban van.
Milyen gyorsan megvan a baj!
Pedig már keztem felengedni kicsit és lazábban kezelni az elkéretőzéseket...
Basszuskulcs!
Aztán, hogy ki tekerte fel a szabályzógombot, hogy viccből-e, kíváncsiságból, vagy véletlenül, az már úgysem derül ki. Ami tény, hogy a palacsintasütés ideje kiegészült fél órányi morgós sikamikával, kapirgálással.
Igazából nem is morogtam, csak egy kicsit, mert mielőtt,... szóval még azelőtt felötlött bennem, hogy a baj nem itt kezdődik, sőt!
Pénteken elesett a szomszéd kisfiú (Martin 10), az egyik közeli, már learatott kukoricaföldön. Volt rajta bukósisak, térdvédő, kesztyű, minden ami javallt, minden, amire egy gondos szülő készülhet, az ezek által kivédve. Ugye.
De a fiú rosszul esett, a lépét átszúrta egy kukoricaszár. Többek között. Szerencsére vele volt egy kis barátja, aki segíteni tudott, ill. a szülőket értesíteni.
Vasárnap délutánra szállítható állapotba került, átvitték Alsónagyvárosba, ahol átfogóbb, szakszerűbb ellátást kaphat.
Rossz állapotban van.
Hétfőn itt játszottak órákig, majd elmentek biciklivel az ő utcájukba. Négyesben átcsorogtak. Ő és M. biciklin, A. és a vele egykorú S. gyalog. Ahogy utánuk szóltam, hogy lassan, ne rohanjanak az utcán lefelé, persze meg sem hallotta a két illetékes gyalogos, csak a kis Martin szólt rájuk, hogy ne rohanjanak már annyira, mert elesnek. A továbbiakban is ki-ki hallgatóztam, és hallottam, hogy ajnározza őket...
Milyen gyorsan megvan a baj!
Pedig már keztem felengedni kicsit és lazábban kezelni az elkéretőzéseket...
Basszuskulcs!
Sonntag
A kommentármoderálásról pár szót...
Megesett már, hogy megválaszolatlanul hagytam pár megjegyzéseteket, amelyeket régebbi bejegyzéseknél hagytatok, ezért beállítottam az öt napnál régebbi posztok kommentjeinek moderálását.
Elnézést, ha ez esetleg kellemetlen meglepetést okoz. Úgy tudom, valahogy oda lehet szerkeszteni némi fülszöveget, épp a meglepetések elkerülése végett, de addig még nem jutottam el... Igyekszem!
Ó! A Mirákulumban ez a beállítás, a három napnál régeibbiekre áll.
Elnézést, ha ez esetleg kellemetlen meglepetést okoz. Úgy tudom, valahogy oda lehet szerkeszteni némi fülszöveget, épp a meglepetések elkerülése végett, de addig még nem jutottam el... Igyekszem!
Ó! A Mirákulumban ez a beállítás, a három napnál régeibbiekre áll.
Samstag
Gondolkodós
"Egy hangyafarkincányit sem nonkonformista" bloggerina-koleginától "gurult egy labda" hozzám (is), amire már nagyon illene reagálnom valamit. Íme:
Ez a labda, egy játék. A szabályok szerint öt ételt, öt gyerekkori kedvencet kellene megneveznem. Khm.
Nem gondoltam előre, de bizony tényleg okozott némi fejtörést, hogy mi is volna, az az öt?
Egyrészt mert az, ami szerintem kedvenc volt, nem biztos, hogy tényleg. Úgy értem, hogy szerintem persze, de vajon, ha megkérdezném becses felmenőmet, hogy ő mire emlékszik, nyilván egészen más jutna eszébe, mint nekem. De mielőtt belefúlok a részletekbe, szerintem ez olyannyira mellékvágány, hogy inkább hagyom a csudába, írom őket saját kútfőből.
A másik, hogy nagy haspók voltam, gondolom, mert kapásból több jut eszembe, mint az előírt szám. Szűkítek. Kizárok. Ezek után, íme az öt:
-Húsleves. (Igen, már megint.) Méghozzá azok az előszobai, hosszú asztalos, sok terítős, kérem a sót/tessék/köszönöm, kuncogós, mesélős Búcsús-húslevesek. Méghozzá a Mama kezét dicsérő cérnametélttel, zuzával, nyakával és az apró, alig egy-két centis tojáskákkal, amiken vita folyt a hat unoka(nővér) között, vagy nem, mert a Mama, a Keci, vagy Anyukám leleményessége ezt a kérdést is megoldotta. Jó volt. Jók voltak.
-Gyümölcsleves. A menzai. Anyum ritkán csinált, valahogy annyira nem is emlékszem, hogy otthon ettem volna, de ha ő azt mondja,... (nem olyan régen megvitattuk a gyömölcsleves mikéntjét)
Szóval a menzás gyümölcsleves darával. Isteni. Ahogy a konyhásnénik szíve, jósága, hogy a repeta-kuncsorgókat soha nem hajtották el. Nem bizony.
-Hortobágyi húsospalacsinta. Csirke(comb)pörköltből.
Ez egyébként: mindmáig.
Anyukámé pedig, etalon.
-Túróscsusza. Kicsit a teflonos edényben odapirítva (Ja, hogy akkor volt-é teflonbevonatú edényünk, arra nem emlékszem, de hogy Anyu ropogósra melegítette, mert úgy szerettük, az tuti. Én ma már teflonossal zsonglőrködök, az meg nyilván nem olyan nagy kunszt, de legalább hajaz a régire.), gerezdekre hasogatott TVpaprikával.
-A végére hagytam a legjobbat, a legizgibbet: sültkrumpli, Mama-módra.
Ott kezdődik, hogy a krumplit nem héjastól tesszük a sütőbe, hanem hámozva. Hozzá párolunk vörös-, vagy lilakáposztát (szerintem lila, de ez állítólag vörös, vagy piros. Igaz, gyerekként azt sem értettem miért vörös, a vöröshagyma... Így bizton állíthatom, hogy nem vagyok szakértője a témának, hagyjuk.).
Apróra vágott csirkámajat elősütött hagymán, pirospaprikával, kis borssal megsütünk. Majd (külön edényben) felvert tojást sütünk hozzá úgy, hogy a tojást csak átfordítjuk sütés közben, de nem gezemicézzük össze.
Mindenből szedünk, a villával összetört krumplinkra, majd a még kézben, miniatür kockácskákra vágott fokhagymával meghintjük.
Ez nálam (és volt is) a legesleg!
Mielőtt kibökök öt (hadd legyen hat, vagy hét -nyolc?-!) nevet is, megkérdezném: Ti hogy eszitek/szeretitek a bundáskenyeret? Simán, sóval, vagy cukorral?
D. utálta, egészen addig, míg számára szokatlan módon, porcukorral nem tettem az asztalra. No, azóta nem fújol, ha bundáskenyeret lát.
Tudom, hogy nem mindenki szereti ezeket a (hogy az eredeti, Lepkeváros-kifelyezésnél maradjak) labdákat, de talán mégis megválaszoljátok... légyszi-légyszi-légyszi!
Martine - nagyszoba
Márta - Szösszenetek
Vaskalap
Chipmunk
Maris - Sohanebugatta
Susu
Merci - Az élet szép,...
MuciFoci
Köszönöm!!!
Ez a labda, egy játék. A szabályok szerint öt ételt, öt gyerekkori kedvencet kellene megneveznem. Khm.
Nem gondoltam előre, de bizony tényleg okozott némi fejtörést, hogy mi is volna, az az öt?
Egyrészt mert az, ami szerintem kedvenc volt, nem biztos, hogy tényleg. Úgy értem, hogy szerintem persze, de vajon, ha megkérdezném becses felmenőmet, hogy ő mire emlékszik, nyilván egészen más jutna eszébe, mint nekem. De mielőtt belefúlok a részletekbe, szerintem ez olyannyira mellékvágány, hogy inkább hagyom a csudába, írom őket saját kútfőből.
A másik, hogy nagy haspók voltam, gondolom, mert kapásból több jut eszembe, mint az előírt szám. Szűkítek. Kizárok. Ezek után, íme az öt:
-Húsleves. (Igen, már megint.) Méghozzá azok az előszobai, hosszú asztalos, sok terítős, kérem a sót/tessék/köszönöm, kuncogós, mesélős Búcsús-húslevesek. Méghozzá a Mama kezét dicsérő cérnametélttel, zuzával, nyakával és az apró, alig egy-két centis tojáskákkal, amiken vita folyt a hat unoka(nővér) között, vagy nem, mert a Mama, a Keci, vagy Anyukám leleményessége ezt a kérdést is megoldotta. Jó volt. Jók voltak.
-Gyümölcsleves. A menzai. Anyum ritkán csinált, valahogy annyira nem is emlékszem, hogy otthon ettem volna, de ha ő azt mondja,... (nem olyan régen megvitattuk a gyömölcsleves mikéntjét)
Szóval a menzás gyümölcsleves darával. Isteni. Ahogy a konyhásnénik szíve, jósága, hogy a repeta-kuncsorgókat soha nem hajtották el. Nem bizony.
-Hortobágyi húsospalacsinta. Csirke(comb)pörköltből.
Ez egyébként: mindmáig.
Anyukámé pedig, etalon.
-Túróscsusza. Kicsit a teflonos edényben odapirítva (Ja, hogy akkor volt-é teflonbevonatú edényünk, arra nem emlékszem, de hogy Anyu ropogósra melegítette, mert úgy szerettük, az tuti. Én ma már teflonossal zsonglőrködök, az meg nyilván nem olyan nagy kunszt, de legalább hajaz a régire.), gerezdekre hasogatott TVpaprikával.
-A végére hagytam a legjobbat, a legizgibbet: sültkrumpli, Mama-módra.
Ott kezdődik, hogy a krumplit nem héjastól tesszük a sütőbe, hanem hámozva. Hozzá párolunk vörös-, vagy lilakáposztát (szerintem lila, de ez állítólag vörös, vagy piros. Igaz, gyerekként azt sem értettem miért vörös, a vöröshagyma... Így bizton állíthatom, hogy nem vagyok szakértője a témának, hagyjuk.).
Apróra vágott csirkámajat elősütött hagymán, pirospaprikával, kis borssal megsütünk. Majd (külön edényben) felvert tojást sütünk hozzá úgy, hogy a tojást csak átfordítjuk sütés közben, de nem gezemicézzük össze.
Mindenből szedünk, a villával összetört krumplinkra, majd a még kézben, miniatür kockácskákra vágott fokhagymával meghintjük.
Ez nálam (és volt is) a legesleg!
Mielőtt kibökök öt (hadd legyen hat, vagy hét -nyolc?-!) nevet is, megkérdezném: Ti hogy eszitek/szeretitek a bundáskenyeret? Simán, sóval, vagy cukorral?
D. utálta, egészen addig, míg számára szokatlan módon, porcukorral nem tettem az asztalra. No, azóta nem fújol, ha bundáskenyeret lát.
Tudom, hogy nem mindenki szereti ezeket a (hogy az eredeti, Lepkeváros-kifelyezésnél maradjak) labdákat, de talán mégis megválaszoljátok... légyszi-légyszi-légyszi!
Martine - nagyszoba
Márta - Szösszenetek
Vaskalap
Chipmunk
Maris - Sohanebugatta
Susu
Merci - Az élet szép,...
MuciFoci
Köszönöm!!!
Abonnieren
Posts (Atom)