Két

napja volt két éve, hogy először aludtunk itt.

Az a nap, a házé, ill. úgy gondoltam, majd hatalmas erezd el a hajamat -összejöveteleket tartunk bográcsolással, fáklyákkal, nevetéssel és barátokkal a csillagok alatt...
Majd egyszer rendeződik a terep és bukdácsolás, porkavarás heylett valóban lehet odakint is összejöveteleket tartani.
Majd.


De mert az alkalom adta magát, tettünk valamit, csak hármunk örömére, annak a napnak örömére.
Ők kitalálták mit kérnek bele, majd megsütöttük a ház tortáját. -Valójában nem csak a nap, a fiúk örömére is.

Azt hiszem, valakinek valami ehhez hasonlóhoz lehetett szerencséje, miután azt mondta: a kevesebb több.
Ez is több lehetett volna, ha ennyi alkatrészből kifelejtetek volna néhányat, mondjuk a zselé és a barack nélkül még tűrhető is lehetett volna...
piskótatészta (6 lap),
csokipuding (minden lapra),
szeletelt barack (sok),
zselé (júj, nagyon sok -de csak, hogy befedje a gyümölcsöt),
tejszínhab.

Már a fülemen is barack, meg szilva folyik, anyu annyit adott, de nem hagyhattam ránk rohadni.
Talán ősszel már rájuk bírok nézni, mert M. szerint nyelvcsattintós lett.

Ők is csupa-csupa hasznosat műveltek naphosszat. Mutatok egy variánst:

Kérdez-felelek -újra

Nem utálatosak, csak zavarbaejtőek ezek a díjak.

Kaptam egyet most is, Flórától, Nála megtaláljátok a feltételeket is.

Köszönöm!

1. Miket tartasz a legfontosabbnak az életedben?

A legfontosabb, hogy élünk és együtt vagyunk.  

2. Miért kezdtél el blogot írni és miért fontos ez neked?

Sokat beszélgetünk a gyerekekkel, szerettem volna leírni melyik döntésem mi alapján születik, milyen megfontolás alapján mondok nekik nemet, vagy igent, hogy később lássák, értsék. De anonimitás ide, vagy oda, ezeket mégsem lehet kiteregetni, legalábbis nekem nem megy. Így csak fecsegek, ami viszont szórakoztat. Persze érdekesebb lenne, ha több kommentet kapnék, benne vélemyénekkel, de ha magam nem teregetek rendesen, mások miért tennék meg?

A másik, hogy az általam olvasott és kedvelt bloggerekkel kicsit közvetlenebb... ööö... kapcsolatot tudjak... ööö... kialakítani, vagy ilyesmi.

...és hogy fontos lenne? Szórakoztató. 


De igen, fontos is. A tavaszi londoni utam, bizony veszett fejsze nyele lett volna, ha nem kezdek el virtuális naplót írni. 
Nem kaptam volna kedves meglepiket, hozzá kézzel írott sorokat, vagy képeslapot Német honból...
...és a kommentek, azokat tényleg nagyon szeretem.

3. Mi a célod az életben?

Tíz éve még más volt mint ma és biztosan más lesz újabb tíz múlva.

4. Hiányzik valami az életedből? 

Igen.

5. Mennyire fontos az neked, hogy ki mit gondol rólad?

Az általam kedvelt, szeretett emberek véleménye érdekel, a többiekét megváltoztatni, nem töröm magam.

6. Mi a véleményed a barátságról?

Őszinteségen alapuló kőkemény meló, de megéri. ...van, hogy illúzió. Többnyire.

7. Jó emberismerőnek tartod magad?

Naív vagyok. -Nem. 

8. Mi az, amit szívesen nézel és elgondolkoztat?

Szeretek esténként kiülni/kifeküdni a szabad ég alá.

Szeretem nézni az esőt és a vihart is.

Szeretem nézni a fiúkat, amikor játszanak, bíbelődnek valamivel, tanulnak, olvasnak, esznek, alszanak.
Valamennyi tevékenység ezek közül gondolatok hosszú sorát ébreszti.

9. Milyen színeket kedvelsz?

Nem  mindegy, hogy viselni szertném, a falamra festeném, vagy mit csinálnék vele, mire használnám...?

Leginkább talán a fehéret.

10. Mi ad neked örömet és boldogságot?

A családom, amikor együt vagyunk, vagy mikor tudom, hogy gondolunk egymásra.

Egy-egy kaján mosoly, amiből kiderül és tudom, egyre gondoltunk és cinkosok vagyunk.

A növényeim, a kertem. 

Ha valami kirándulást, nyaralást tervezhetünk, majd várhatunk.

Zene. 

Könyvek.

...és újabban még a halaink is. A halaim.

11. Te szerinted az én válaszaim alapján milyen ember lehetek?  
11 kérdés édes kevés ahhoz, hogy véleményt lehetne formálni.

De a korábbiak alapján kedves, vidám és ragazkodó embernek tartalak, olyannak, akinek fontosak a gyökerei.

Ismételten engedetlen leszek, mert nem kérdezek 11 embertől. Megpróbáltam, de sok különböző bloggertől képtelenség ugyanazokat, így inkább nem. A 11 személyre szóló 11-nek, pedig számomra és pillanatnyilag vállalhatatlan. De már kérdeztem olykor, meg fogok is még.

Az milyen,

mikor az éjszaka közepén kopogtat a telefonom azzal, hogy sms-em érkezett és enyhe riadalommal, meg remegéssel az ujjaimban -párszor elejtve a telefont levegőért kapkodok, hogy mi a fene, meg jesszus, valakivel valami borzalmas történt, nyilván, de miért nem hív, mit sz.rakodik éjjnek évadján, meg vérbe fagyva holmi pötyögéssel, meg nem is látok, jézus, hát mi van ide írva? ...



Értesítés, egy délutáni, nem fogadott hívásról.

Aha...hát csússzon aki küldte egyenesen és gyorsan, ahova gondolom!
Mostazonnal!

Jah, szeszélyes, mint az időjárás!

Ez előbbi azért érdekes, mert egy mókus. Véleményeltérés csak abban, hogy egyikőjük szerint mellette fekszik, másikójuk szerint felfelé kanyarodik az állatka bozontos farka, szerintem meg felhő és nem mókus.

A második azért került ide, mert eleve ide szántam: egyszerre esett és sütött, ki-ki kedve és szokása szerint, ugye és ebből a kettősből születtek az ezüstös, csillogó cseppek.
A véleményekben itt nagyjából egyezés van: szerintük gyönyörű, szerintem páratlan -talán látszik.

Ezen utolsó pedig egy pöttömnyit Ying-Yang -os... szerintem. A. szerint: váááó!

Mindezt ma délután.
Jah, nem, nem szoktunk unatkozni -ez a kicsinek.is.örülünk.család eleve elrendelt alaptulajdonsága, úgyismint sajátossága..

# 618

Szeszélyes vagyok.
A másik kettőt ukmukfuk bezártam, épp olyan találomra, mint ahogy belevágtam.
...és buliznék.
Igen.
Szívesen elmennék táncolni. Táncolni estétől reggelig.
De nem visz senki, egyedül meg hogyan?
...és egyetlen szóra mennék, ha hívna, akár egy napra is a tengerhez.
Fürödnénk egy nagyot és irány vissza...

Álmodozni azért még szabad nem?

ImádoM.!

Nem ittunk kávét, ha mégis, csak instant változatot. Ritkán, sok-sok tejjel.
Aztán M. első karácsonyára kaptunk egy napsárga, filteres kávéfőzőt, ami jól jött, hamar lehetett vele teát összedobni.
Majd kb. négy éve februárban, egy hosszú hétvégén, ittunk pár igazi, kávébabból készültet tejszínhabbal, minek következtében kiderült milyen is egy ilyen ha jó és hogy ezt lehet szeretni is.
Többet a sárgában nem főtt tea.
Igaz eztán is csak ritkán és továbbra is sok tejjel, esetenként habbal ittunk kávét.
Tegnapig.
Az üvegkanna, egyben a főző lelke, valahogy lesodródott az elmosogatott edényhalom tetejéről, stílusosan M. könyöke által.
Szerencsére a szőnyegen lehelte ki a lelkét, így nem hullott a szélrózsa minden irányába, nem sérült meg egyetlen talpacska sem.
Csak a fejem, már megint, az, ami azóta oda.
Nem, nem elvonási tünet.



Valaki bevállalna egy ne haragudj/nem akartam szólamot trillázó kilencévest a bűntudatával egyetemben?
Csak míg a bűntudat elkushad. Hm?              (vigyorpofa)

és a LEGnehezebb:

hogy Ő, nincs itt.

Legjeink

A legbosszantóbb:
...átmenetileg nem kapcsolható...

a legrosszabb:
este későn a hívás: ...balesetem volt...


a legjobbak:
közösen töltött percek/napok/órák/hetek hö?

a legutáltabb:
Anya, forró a nyakam/nyaka!

legizzasztóbb:
Anya, az A. megint ugrani készül! 


a legunalmasabb és legviccesebb: 
légyszi, légyszi, légysziiiiiiiiiii!

a legrémisztőbb szó az orvostól:
...kórház...

a legelképesztőbb:
Anya, ősszel már kilenc leszek, nem vagyok dedós!

a legfinomabb:
pihepuha puszik, simik az arcunkon 


a legszuperebb:
az úrfiak mindenkori füligmosolya

a legemlékezetesebbek:
-Alsónagyvárosban, egy egész délutánon keresztül nem engedte al a kezem...
-első mosoly, első tudatos ölelés, először kimondott apa/anya/szeretlek

a leghihetetlenebb:
az érzés, hogy végre megvették a r.házat, majd az a fél év, mire materializálódott a tíz éve várakozó skicc az új házról és a kökltözés egy hete.

a legérdekesebb kérdés ismerősöktől:
...és a fiúk beszélnek németül?

a legek legje, D. anyjának vesszőparipája és egy pár évvel ezelőtti búcsúlevelének végszója is egyben:
...azért tanítsátok meg németül őket...    Nem, ez Ausztriában lehetetlen és képtelen vállakozás lenne, szinte biztos a kudarc!

Villámhaver, meg a hulla a szekrényben

Említettem és képet is mutattam róla hogy járt szerencsétlen, miután a Fővárosban elszabadult és agyon -vissza törte magát. Elvánszorgott még saját lábon a szállásig, majd múlt hét csütörtökén elvitték onnan némi pénzmagért, alkatrésznek.
Nem bőgtem, mert már az ámokfutása után elsirattam. Butaság tudom, de mégis.
De legalább én mostam le utoljára a szélvédőt, ablakokat, hüpp.

D. most kölcsönszutykokkal jár és minden pillanatnyi szabadidejében (szabadidő! Bah!) autót keres és rém elkeseredett, mert aminek értelme lenne, ugye újabb szutyokért az ember nam áldoz, pláne nem tízezret vagy többet, arra a pénz nem áll rendelkezésre. Viszont elméletileg és ténylegesen is ott a pénz, de nem nála, hanem a szekrénytulajdonosnál, akinél a tartozás ténye, a hulla a szekrényében.
Ugye világos miről köntörfalazok éppen.


...és a hulla csak bűzölög és bűzölög, de őt nem zavarta az elmúlt öt évben, biztos elszagolgatja még ugyanaddig, vagy míg világ, a világ...




˛˛@&*!!!

A helyszín

egy magyarországi nagyváros bevásárlóközpontjának trafikja, az idő végülis lényegtelen, de tegnap délután és a sokk: Garfield (ugye ez nem szorul magyarázatra) és Batman (egy példány, szövegbuborék -nuku) kivételével nincs, ismétlem: nincs és hangsúlyozom is mindjárt: nem felellhető/nem is várható képregény.
Ki hallott már ilyet?

Időzítés

Azon töprengek éppen, amellett, hogy mit is kellene vennem, ill minek örülhet egy nagyfiam korú kisfiú, akit különösebben pontosabban egyeltalán nem ismerek, hogy nem kapkodta-e el a meghívást az anyuka, aki alig fél órája telefonált és megkért vigyem el M.-et az ünnepségre, mert a gyertyafújó szerint nem ünnep az ünnep nélküle. 
Hétfőn kerül megrendezésre.

"Törd meg a kört!"

Csupa-csupa remek gondolattal feküdtem és keltem a héten. Képtelen vagyok szabadulni tőlük.
...és maga az erőszak, az erőszakról szóló hírek is kopogtatnak innen is, onnan is. (A srácot most, a napokban szembesítik a tettével, valamikor most ébresztik a mélyaltatásból.)

Itt van ez is, egy kampány a gyermekbántalmazásról ill. az ellen. (Bővebben: ITT)
Save the children: break the cycle

'Éppen hat'

Fáj a fejem

Szombat hajnalán, 5:55-kor keltünk, ismét szirénaszóra. Nem tudom, felétek működik-e hasonló rendszer, ébredtetek-e hasonlóra. Egyébként rém hasznos, ha tűz van, vagy jön az ár, azonnal tudod, hogy vész van.
Azon nyomban száz százalékig éber az ember, nézi hol lehet a baj, tudna- e segíteni, vagy épp saját magát mentse éppen...
Ez úttal, egy lakatlan ház égett, itt a völgyben.

Kicsit később indultam a halakért, a szomszéd városba egy kisállatkereskedésbe, közben bömbölt a zene, vagy híreket hallgattam. Volt egy felkavaró hír, ismét egy családi drámáról, ami azóta nagyon tárgyalt téma lett, a sajtó azóta is ezt feszegeti, tárgyalja. A cikkek alatt hosszasan vitáznak az okosok, találgatnak és egymás haját tépik, szóval a közhangulat ízekre szedte már az elkövetőt és magát az áldozatot is.

Vasárnap este egy ismerős telefonált. Sírt, alig értettem mit szeretne.
Ismerem a srácot, a feleségét és a kislányukat is. Fáj a fejem.

Fordulatos 'forduló

Van ez az ismerős aki megkérte őt, kísérje ma el egy kuncsafthoz, pár óra alatt letudják, késő délutánra vissza is érnek, ami kiváló, mert a meglepi program, amit D. nekem, pontosabban kettőnknek tervezett, az úgyis esti, mert a gyermekmegőrzők is akkorra tudnának jönni, szóval ez az ismerős telefonál délelőtt, nem sokkal azelőtt, mikor már meg kellett volna érkeznie, hogy ő csak délután jön, mert neki csak akkor jó.
Valahogy így történt és ez, hogy nem megyünk, csak ők mentek, a férjem enyhén ingerülten, de rám itt mosolyog a tizenkét szál rózsa, így meg nem lehet puffogni, csak kicsit szomorkodni és mégis boldognak lenni, ami ellentmondás ugyan, de való.

Hatan

vannak. Mert az évek is.
Vidámak, színesek, kedvesek és szótlanok, mint ő.
Talán kicsit korábban kerültek ide hozzánk, a vízbe, mint amit jószemmel nézne bárki, aki ért hozzá, de megtettem mindent, hogy jó legyen. A telepítés után az egyikük kicsit visszahúzódó és korántsem olyan virgonc, mint a többiek. De pár óra elteltével, most már úszkálgat.
A fiúk öröme tán lehetne nagyobb, mert a gyertyafújó nagyobb, a nagyobbacska úrfi pedig kékebb uszonyosokra számított.

Jött még velük két házmesterke, az úrfiak nagy örömére. Helyesek.

Egy puhatestű is, aki Csigu névre hallgat. Őt, szegényt nem kérte senki, véletlen volt, hogy elhoztam. Ha nem legeli le a zöldeket, maradhat.
Sanszos, hogy egyébként is.




Így elmondhatom, még a kissebb fiam hatodik szülinapja előtt kezdő,* hobbi-akvarista lettem.

D. tegnap este látta először és a ma reggelt a srácokkal izgulta végig, vajon milyen uszonyos lesz az első lakó. A kis ízeltlábúak, számára is meglepik voltak -ami azt illeti, még magam is csodálkozom.

Anyu holnap hoz két kiásott szőlőgyökeret a kis tószeletkénkbe.

Két hét múlva pedig újabb faj érkezik, kis csoportban.

*Gyerekkoromban volt akváriumunk, de csak nézőként játszottam szerepet.
Egyébként ember.a.múltból nem volt kispályás, ő pár év után, a társasmedencét lecserélte egy ezer literes sügeresre -ha ez mond valakinek valamit..
.

?

Először nyafogtak a törpe cserepesrózsáért, aztán valamilyen gyerekeknek szánt csokiszeletért, majd hármas csomagolású csokitojásért, meg még gumicukorkáért is, végül megláttak egy barkáccsomagot...
A végén beadtam a derekam, ok, ezek közül válasszanak valamit csak csend legyen már végre.
...és mit választottak?

Még a héten

kezdetét veszi nálunk az éves gyertyásünnep-szezon.
Szeretjük.
Őszinte leszek, az ünnepeltek szeretik.

Eddig nekünk sem volt bajunk a készülődéssel, mindig tudtam mi az a meglepi, amiben a gyertyafújó örömét leli majd.
Viszont idén, a sort kezdő A. komoly fejtörést okoz. Őt, M.-el ellentéteben nem hozza lázba a torta. Eddig sem. Az érdeklődési köre bár széles, de idén rákattant egy bizonyos dologra ami pofátlanul drága és minden eddigi ötletem, ehhez képest üres lufi. Persze nem szeretnénk, ha csalódna, de mindennek van határa. Például a gyüjtemény mértéke már rég meghaladta a normálisnak mondhatót. Anélkül, hogy megszámolnám és elárulnám a készlet számozott dobozainak mennyiségét, maradjunk annyiban, hogy az annyi, az sok. Tengernyi.
Kaptak nagyitól, tőlünk - természetesen, ráadásul sok-sok dobozzal hozott haza D. olyan kuncsaftoktól, akik nem akarták otthon tárolgatni a már kamaszodó, vagy épp felnőtt gyerekeik legóit, hát egyszerűen odaadták.
Mondom, tengernyi az annyi.

Agyalunk ezerrel, mi lenne az, ami meglepetés lenne, értelmesebb és valódi örömöt okozna. Mert AZT, nem kapja meg.

Ő egy olyan kisfiú, mint amilyen kislány voltam annak idején. Minden apróságnak örül, könnyű örömöt okozni, de ő most ezt vette a fejébe. Fel nem érhetem, hogy jött ez egyeltalán képbe és miből gondolja, hogy épp ezt kaphatná.

Jajistenem, most mi lesz! (...ez még mindig nem porig égett ház, tudom...) Mert ez már nem is olyan könnyű így.

Különben meg mérges is vagyok. Kilenc éve olyan jól kitaláltuk, ünnepekre -gyertyásakra, bármilyenekre nem kapnak, csak apróságot, meg tortát, slussz-passz.
Működött is, aztán anyóspajtásék a kérésünk ellenére jöttek a tökfelesleges bazárnyi kínaival, alkalmanként tucatnyi csomagba zárva, ötpercenként szatyorból előhúzva     -ha jöttek.
Amikor meg nem, már ott volt az igény, ha nem akartunk csalódást okozni készülhettünk meglepivel, nagyobbal, de továbbra is szigorúan eggyel. Persze akkor már Anyum sem akart kimaradni a jóból, ő is hozott egy valamit, ami így, ugye már kettő... valami.

Örülnék, ha az a kettő valami, örömteli valami lenne.
De mi?

Esett,

zuhogott úgy öt percig, de már vagy húsz perce dörgött és villámlott, mire rákezdett.
Irdatlan mód villámlott, remegtek tőle a falak.
A völgy túloldalán meg égtek.
Még égnek!

Esik!

Itt végre zuhog az eső! ...és hűvös a levegő.

Nem magyarázom a bizonyítványát

Úgy döntöttem, itt nem magyarázom újra, nem minősítem szinténújra a tanátnő hozzáállását, jövőre már nem ő fogja tanítani*. Bár A.-t igen, de mit tehetnék ellene... csak azt írom, hogy ügyes volt, bebizonyította, nem eszik olyan forrón a kását!
Büszkék vagyunk, no.






*Szeptemberben, immáron a negyedik tanárhoz lesz szerencséje, noha még csak harmadikba megy.

Amikor

azt gondolod, több csapás már nem jöhet, kiderül: de.
Az elmúlt egy évben számtalanszor sóhajtottunk, na az éves penzumot letudtuk, most már biztos nyugtunk lesz.
Nem.
Csütörtökön ismét felszakadt egy hasonló sóhaj.
Mutatom:

Hatásszünetet most nem hagyok, nem kell tudnotok mit éreztem bő egy órán át, míg infót is kaptam a képhez, mert emberem  magyarázat, mese nélkül küldte, amikor meg hívtam volna, nem volt elérhető...
Az egy hete szerelt hátsó fék gondolt egyet és kioldott*, a járgány beindult az aliglejtőn és személyit nem, de anyagi kárt okozott, gyakorlatilag öngyilokkal letudta a még hátralevő pályafutását, meggyorsítva az évek óta halogatott döntést: a cserét.
A mese itt még kiegészült -míg a hallagtóság sápadozott-, az elszabadult után loholó gazdával, aki ordított, mert a lakóövezetben döngető villámhaver el is gázolhatott volna gyalogost, biciklist, de ilyen nem volt. Hálisten!
További csoda, hogy D.-t nem rántotta maga alá -az kellett volna még!

Így talán még mondhatom is, hogy hát és hiszen szerencsések vagyunk, csak a járgány lett oda.





*Igen, a kéziféket behúzva hagyta ott, ezt a D. biztos szava mellett (Nem vagyok hülye!), az elsőként a fehérbe beszálló és azt ellenőriző tűzoltó is igazolta.