Aztán van,

mikor a dolgok új lendületet kapnak.
Legkésőbb pénteken jő az ember a tervezőjével és megnézik a majdani teraszunk helyét, meg a melléképület alapját és átbeszélik mit, hogyan szeretnénk. Az ígéret szerint, amit hosszúra nyúlt bocsánatkérés után tett.
Igen, mindennek, még morzsáknak is tudok örülni.

mikor ad és el is vesz...
A szürke villámhaver szorul némi ellátásra, így a nem éppen ambuláns kezelés alatt nem lesz autónk. Remek.
Pedig a helyi strand újrafelfedezése örömöt hozott: az tiszta, közel van (autóval persze), csak vasárnap zsúfoltabb és a belépő még az otthoni (magyar) árakat is földbe döngöli -az általunk ismerteket mindenképp.
{3 után járunk, onnantól a felnőtt belépő 2,50, a gyerek 1,50. Bár hiába írom, ha a helyet meg nem.}

Bő

egy órán át tombolt a szél, akadt is vele dolgom elég.
Kevéssel ezelőtt elállt, kárt nem tett, az alig két hete felállított* trambulin is deformálódás nélkül megúszta a kalandot, de az ég alja most sárga. Haragos sárga. Jég lesz.

Jaj.


*Ez mára már törvényszerű: ha mi ugrálót állítunk, vihar jön, kiadós.
 Kíváncsi vagyok a környező gazdáknak feltűnik-e az összefüggés és ha igen, engedik-e még egyszer?

Nem

lesz itt az ég adta egy világon semmilyen magasugrás, egyeltalán: semmiféle ugrálás.
Az ember csak örömében tesz hasonlót.

Terasz a távoli, ismeretlen jövőben -...hogy számotokra is értelme legyen a fenti soroknak.

A tökélyhez csak a kénszag hiányzott

Mondjuk nem a hét eddigi legmelegebb napján kellett volna bedobni azt a két adag fehér munkáspólót és hamár, végképp nem 60 fokra.

A léc magasan, vajon megugorja-e, akinek meg kell?

Három éve lakunk itt.
Kívülről nem látszik. Onnan földhalmokat látsz, porzó földet és füvet. Nem pázsitot, füvet. -Tisztára, mint egy zajló építkezésen.
Jah, az idő hiánya, meg még ami szokott. Mert az ember nem szánja rá, ha az embernek adósa van. Olyan, aki a melléképület és a terasz megépítésével törleszthetne (munka és anyag). -Lévén profiljába vág.

Ez az alaphelyzet, meg a türelem, ami időközben elfogyott.
Nyaralás előtt a sarkamra álltam (én is nevetek) és sarokba szorítottam emberemet: lépjen adós-pajtás nyakára és augusztus közepére legyen kész aminek kell, mert szeretném összetrombitálni azokat, akiket szeretek egy grillezéssel egybekötött gyertyafújásra -ha már idén olyan kerek lesz.

Nyilván nagyon komoly és határozott fellépéssel sikerült megosztanom a mondanivalómat.
A munkálatok, mint eddig, továbbra is csak tervben.
De szombaton jön az ember. Megbeszélni.

Mint

sokan, magam is láttam a képeket a kórházat elhagyó  frissen sült hercegi családról.
...és (amit itt mutatok) nem tetszik.
Hátborzongató.

forr.: internet

Persze!

Miért mindig ez a válasz a "vigyázz magadra" -ára?

Mondhatnák azt is, hogy rendben.
Unnak. Hm?

Válogatós

Az ottani órák és tornyok, de nem óratornyok

Remek időszak volt, nyilván emlegetjük még egy darabig.
Nyolc előtt, ha jól emlékszem csak kétszer keltünk,a legjellemzőbben fél kilenc után. Aztán szöszmörgés a reggeli körül, majd séták. Hosszúak, célirányosak, vagy csak csellengők, de akkor is hosszúak. Aztán az ebédpótló úgy három körül, majd napfürdőzés a parton, lubickolás a tengerben.
Homok és sótlanítás után újabb hosszú séta, ezek végén vagy egy fagyizóban, vagy a dodzsempáján örömködtek a srácok...
No, hát ezt csak nem írhatom le óráról órára.

Viszont éltethetném kicsit az olaszokat: az ott vásárolt felfújható úszómatrac árát, annak anyaghibája miatt szó nélkül (némi papírozás után -anyja neve három példányban...) visszaadták. Mosolyogva!

Jártunkban, keltünkben elhangzott a kérdés: ugyan mivégre olyan nagy szám a Pisai Ferde (már az általam említett szempontból), ha az összes, valóban összes tornyuk az? Nem kicsit, teszem még hozzá.
...és vajon fel tudnának mutatni egyet, csak egyet, ami nincs ki a függőlegesből?

Az Asinelli tetejéről, mintegy bizonyítandó, hogy valóban megmásztuk... "és mi még fizettünk is érte!"

Két Torony, Bologna

Palazzo di Teodorico, Ravenna

Commacchio-i látkép egy szintén ferdével

Látkép a 2Toronytól a Via Rizzolin, Bologna

További képek hiányában kénytelenek lesztek elhinni, hogy ahány tornyot láttunk, annyi állt ferdén.

A napos, fényes, édes Itáliában jártunk

A bizonyítványosztót viszonylag hamar lezavarták. A ceremónia maga, ill az évzáró Istenteiszteletet belesűrítették gyenge negyvenöt percbe. De nem haragudott senki, mi pláne nem, siettünk tovább még a hiányzó dolgokat beszerezni, demert D. sietett, hát csak hézagosan sikerült én meg enyhén pipa voltam -nem szeretem, ha az utolsó mozzanatoknál magamra hagy -bár megszoknom, lett volna elég alkalom.
Szürke villámaver akkor már Anyuéknál, a kék D.-nél, én meg itthon gyömiszköltem kofferbe, sporttáskába a holmit. Este már nem volt energiánk az autóba berakni, de a reggeli 6 órás indulásra azért mégiscsak elkészültünk.
Anyuék halál pontosan érkeztek és egy utolsó csuri után, két hasonló megállóval megérkeztünk a napfényes Porto Garibaldiba. (Farerben, pulcsiban, így az első dolgunk a vetkőzés volt.)

Nem, persze hogy nem mesélek el mindent óráról órára, csak azt, hogy remek időnk volt, a srácoknak kedvük és türelmük, hogy a fagyi nem mindenkinek ízlett, ugye a fizetőembernek perkálás után már savanyúnak rémlett (pedig jóvót ám), hogy imádom a németeket felkiáltójelessel toltuk ki a kosarunkat egy helyben, kb hatodik nap talált, német élelmiszerlánc ajtaján, mert ott osztrák áron alul, ismert termékeket kaptunk (az olasz boltokban az ember kétszer meggondolta mit tegyen a kosárba, a kenyerük meg vicces, de nem is igazán nevezhető annak, ami nem lenne baj, ha nem aranyárban mérnék...).

Ferrara érdekes, Bologna gyönyörű (három nap is kevés lenne), Ravennán meglepődtünk, hogy mekkora, ráadásul ott eligazodni sem kutya, bár az is lehet, hogy csak fáradtak voltunk, aztán Comacchiót még muszáj megemlítenem, aminek vadiúj, jól felszerelet, bár angolul alig, németül pedig konkrétan egy szót sem ismerő személyzetű kórháza van, de mert van Olaszhonban élő kedves ismerősöm, túléltem a mókát és idő előtt haza sem kellett jönnünk.

Még mesélem, hogy ott ünnepeltük egymást, hogy már milyen sok szép éve motorozunk együtt, most számot is írok, mert olyan szép kerek: tizenhárom.
Ami kedves még: kismeber lett hét ugyanakkor és azt mondta élete legszebb napja volt, pedig spontán tornyot mászattunk vele, nagyot, számszerűsítve: 97,6m magasságút (Asinelli) felfelé, félúton meghaltam kicsit, nem annyira a lépcsőktől, de a magasságtól (a francnak hagyták ott azt az ablakot, tán építésnél kihagyhatták volna, ill. mindjárt befalazhatták volna ugye.)

A halak és a kert is túlélte a mókát, a postai szolgáltatás, minek keretében otttartották a leveleket és a szórólapokat(!) remekül működött, bár megkérték az árát (míg a maximálisan kérhető kilenc hét 29,90, addig az általunk igényelt két hét 14,90), hétfőn, az első munkanapon pedig kihozták.

Az olasz atópálya megfizethető, a határtól Velencéig 16,50, aztán mi főúton tettük meg a maradék távot. A parttól Ferrarát egy régi autópályán lehet elérni, ami nem fizetős, de hepehupás és 90-es korlátozás van végig (jogosan), Ferraratól Bolognáig új az autópálya és a megszokott kapus beléptető-, fizetőrendszert építették ki, ez itt 3,70 volt, visszafelé 2,60. -Nem derült ki, ne kérdezd.

Az olaszok nagytalpúak, tapossák a gázt mint ökör, noha az üzemanyagárak az egekben legolcsóbban dízelt 1,59-ért kapsz, nem is akárhogy, önkiszolgáló kutakat találsz szinte mindenhol, és jól gondold meg mennyit dobsz be, mert vissza nem, csak levásárolható kupont ad.
Balesetet számtalant láttunk, emiatt torlódtunk, de jobban sajnáltuk őket, mint bosszankodtunk...

5-én együt zúgtunk a forgataggal a NOTTE ROSA nevű, a nevéhez méltón rózsaszínbe öltöztetett ünnepen. Koncerteket, bemutatókat, bazárokat, reggelig nyitvatartó üzleteket láttak és élveztek a rózsaszínbe öltözött túristák (számszerűsítve: mi hatan) és a helyiek. (Ezen az estén láttunk rokizó fiatalokat is a színpadon, az egyik lányzót elejtette a párja és akkorát esett mint az ólajtó, később sínbetett bokával került mentőautóba...sajnáltam nagyon. Másnap reggel magam is a kórházban kötöttem ki, meg is fogadtam: nincs több együttérzés, így a pár nappal később, az autópályán oldalára fordult autóból kiemelt, vérben fürdő lányra igyekeztem nem sokat gondolni.)

Mi szombat óta itthon, a kert már újra gatyábarázva és a lendület még nem, de a mosás kényszere már elkapott.
Majd visszarázódunk valahogy!

Képek is lesznek,majd, ha valakit tán érdekelének.