Őzgidácska

Pár napja még nálunk (miután vígan lelegelte a rózsáimat).
Csütörtökön pedig elütötte egy autó.
Csak mesélem.

Vigyázó

szemeket felfelé szegezz!
Nyakat behúzz!*

Reggel beszélünk.
Jóccakát!

*Jó, tudom, viccnek is rossz lenne, ha épp ide,...    de ennyi szemét egy kupacon, ritkán érkezik az égből**...

Remélhetőleg nem lesz emlékezetes az esemény.

**Van itt elég. Nem lehetne, hogy elhúz valahová máshová?   
-Tudom, tudom ott is van már...          elhallgatok.

Telefonálok

Utálok telefonálni. Egészen pontosan: utálok idegenekkkel telefonálni. Ismerősökkel csevegésnél nem zavar, ha nem nézhetek a szemükbe. A hangjukból, a hanglejtésükből tudom, ha valamit véresen komolyan mondanak, vagy ugratnak, esetleg, hogy nem hallották amit mondtam, vagy teljesen érdektelen a számukra. Egy pillanatig sincs rossz érzésem, hogy a  mondanivalómat félreérthetik, ha mégis, lehet korrigálni, mert javarészt értjük egymást.
Rossz beidegződés, nyilván, de szeretem a szemkontaktust.

Ma telefonáltam az oviba, hogy időben jelezzem: A. hétfőn reggel ismét megy és megkérdezni, a többi lurkó kilábalt-e a gyomorinfluenzából. Igen. Minden ok, A.-t nyugodt szívvel küldhetem jövő héten.

Húsz perccel később, dudál valaki a ház előtt: az ovibusz sofőre várja A.-t, vinné oviba...

Hétfőn drága! Hétfőn.

Bélyegnyelv

Van némi aktualitása annak, hogy épp ma mutatom ezt meg. Feladtam ma egy levelet. De ha még egyszer visszajön...! Nincs nagy barátság a posta és köztem, no.

A bélyegnyelvet ismertétek?

Sajnos nem emlékszem, hogy honnan mentettem le. Többnyire helymeghatározással együtt töltök le képet, idézetet miegymást, de ez esetben ez elmaradt sajnos. Ha valaki ráismer, hogy ez tőle van, hogy ez az ő könyvéből, ő maga másolta és tette nyilvánossá, szóljon, belinkelem. ...és elnézést kérek!

Feledékenység és humor

Nem felejtettem ki a kenyérből a sót, sem az élesztőt.
Most, úgy egyeltalán, a kenyeret magát felejtettem el.

Este van. Igazából éjszaka, de nem bánom. Szeretm a gyertyafényt, jól elvagyunk itt ketten a sülő kenyérrel...

Eszembe jutott erről az egyik tanárunk, aki, mikor nyavajogtunk, hogy jaj még ez is, mikor nyakunkon a vizsga, azt mondta: Hölgyeim és uraim, jegyezzék meg: a nap huszonnégy órából áll!   ...és még ott az éjszaka!

Nedves leves

Húslevest főztem, tyúkhúslevest. Illetve dehogy tyúk, azt már ez nem érte meg, hogy az legyen, ez csirke. Így csirkelevest főzök. Ez meg milyen már: csirkeleves?
Merthogy itt nem lehet kapni tyúkot. Illetve lehet olykor, jeles alkalmak táján, de akkor is csak fagyasztva, no meg tudni kell a helyet, ahol be lehet szerezni. Mi meg annál jobban szertejük a tyúkhúslevest (már megint tyúk, pedig dehogy), hogy karácsonyig, húsvétig halasztgassuk, no meg a kiscsaládom háromnegyede köhög, tüsszög, orrot fúj, meg húslevest kér. Hát főztem.
De nem ez a lényeg és nem is értem mit csapongok itt, mint a hülye ló, ahogy Domján Laci mondta annó, pedig én még jól vagyok, így nincs semmi magyarázatom a kitérőkre.
Ja, a leves! Igen. Rosszul lettem közben. Nem úgy, nem fordult közben a gyomrom egyet sem, csak amúgy, hogy potyogtak a könnyeim. Megsirattam azt a csirkét. Miközben bontottam szét és ahhoz a részhez értem ott a bordáknál...   kirázott a hideg és olyanok jutottak eszembe, hogy ez a darab hús a kezemben nem csak egy darab hús...     Mi meg megesszük.

Majd ha rájövök mi a bajom, elárulom. Vagy nem.

Bócza

Alig pár perce szívta tele először a tüdejét, majd rámemelte azt az átható, mindent értő tekintetét, ami az elmúlt alighiszem-számú év óta boldogít.
Aztán meg is tisztelt. Igen.
Közvetlenül ezután megérkezett D. a zöld pólójában, frissen borotválkozva, nagy aggódó, és kicsit bűnbánó szemekkel. Pedig nem maradt le semmiről. Semmiről. Hiszen itt kezdődött csak igazán. Itt és ekkor lettünk igazi család. Ekkor éreztem először, az első incifinci porcikámtól az utolsóig, hogy nem hiányzik semmi, kerek a világ.

Folytak a  könnyeink és csak néztük, csodáltuk Őt...        Meleg, édes illatú, valószínűtlenül apró kisfiunkat.

Milyen sok ilyen pillanat fér ennyi évbe! Talán, valamennyire emlékszem.
Ha szerencsés vagyok, enyémek is maradnak...

Ő az a fiunk, aki Bóczának hívja/hívatja magát. Hosszú idő után, most újra.

Ő, aki jobban érti, átlátja a naprendszerünk mikéntjét, mintsem, hogy megnevezze az uborkát. Mert az uborka találomra paprika, vagy padlizsán esetleg: tudod, az a zöld, hosszú...           

A legnemesebb szivacs módjára felszív fájdalmat, vígságot, és a mosoly mögött is felismeri a szomorúságot. M. előtt nincs titok.

Zavarbaejtő, okos kérdései vannak. Nem számolom, de ha meg kellene saccolnom, napjában vagy húsz.

Füllent. Tudja, hogy tudom, de kitart a végsőkig, mint szikla, a legádázabb viharban.

A legelszántabb védelmezője és legnagyobb kínzója a testvérének, olykor valamennyiünknek.

Tüsszent. A csokoládétól. Minél nagyobb kakaótartalma van egy édességnek, annál hamarabb és nagyobbat.

Sikítófrászt kap a magasságtól és a rovaroktól. Persze kivétel itt is akad: ha kifejezetten tilos az a magas valami, azért hajlandó kivételt tenni és a pillangókat csodálja, de megérinteni azt, nem hajlandó.

Nyelvfenomén.

Imádnivaló!

...és ma nyolc éves!

Kivárunk, várunk, aztán jól járunk

A kivárásos hozzáállással önmagában, már sokat spóroltunk. Most is, pusztán azzal, hogy türelemmel megvártuk az augusztusi katalógust, amiben már 49p€tákkal olcsóbb a fiúknak szánt ágy darabja, a kék-sárgáéknál. Eddig. De ez most nem téma, ráér még...
Hiányzik más is (hajaj!), de nem lehet mindent és most.

Holnap megy egy ismerős Magyarhon.fővárosába. Nem jár sűrűn, így ma mérlegelés, utánaszámolás folyt délelőtt, mit hozzon el, ha egyeltalán... 
Holnap vásárol nekünk. Latba véve az árfolyamot is, ami most nekünk dolgozik. Ennek a valaminek darabja, 5200petákkal olcsóbb lesz onnan és 14db kell belőle.

De az információs csatornák akadoznak. A történetem tárgya nincs fenn az ottani kék-sárgák honlapján, telefonálni kellett az adatokért, hogy egyeltalán van-é a raktáron és hol, ill. a leglényegesebb, hogy hogyért adják...

Csúnya ügy, részleteket nem árulok el, de másfél órás hívom-zenélnek, várok, megint-hívom, ismét-váratnak után tudtam meg amit akartam, harapófogóval.
Ezek után jogos a kérdés, vajon megéri-e mégis?
Ha az elvesztegetett agysejtjeimet nem számolom, anyagilag még így is, hajaj!

Egyébként nincs türelmem vonalat tartva várni hiába zenélnek, de ha úgy nézem és ha nem, akkor is, kerestem másfél óra alatt 74800petákot, mínusz telefonköltség. (Megnéztem, ez 4,48€)






Egyébként, sok áru olcsóbb náluk itt, mint ott...  

Riadt,

sápadt arccal érkezett haza és már az ajtóból, lihegve kiabált, még teljes menetfelszerelésben, hogy meghalt a Paula!

Paula az iskolabusz sofőre.




Mikor már megérintett az infarktus szele, kiderült, hogy ez a Paula, nem az a Paula, hanem az új tanárnő macskája.

Ugye nem ítél el senki, hogy ezen előzmények után, fennhangon nevettem, hogy: Ja, "csak" a macska!?

Felfedezés

...Szaturnuszhoz hasonló méretű bolygó kering közel nyolc hónapos pályán egy szoros kettőscsillag körül.

'Star wars' -Planet  (német nyelvű link)

Békésen,

zavartalanul reggeliztek az úrfiak.
Jómagam, meg mint a motolla, hajkurásztam a házban a valahová lerakott kávéscsészémet.
Ők persze kacagtak a beakadt lemezen, hogy: hol van a kávém?   ...hol van a kávém?
Végül a cornflakeses dobozok között találtam meg és ahogy a srácok közé leülve belekortyoltam, A., a bögrémre mutatva felsokoltott: Ott!

Igen.
Köszönöm.




Történetünk erősen hajaz Martine pár nappal ezelőtti bejegyzésére, az Egy udvarias gyerek-re.
Remélem nem rúgsz bokán, hogy belinkeltetek...!!!

Nálatok melyik a befutó? /Ower the Rainbow

 Judy Garland

 IZ

Jason Castro 

 

 

Egyik sem? 

Tél, ősz, nyár, tán tavasz?

Júniusban folyton azt szajkózta D.: vége a nyárnak, nem lesz már jó idő...
Ehhez képest rövidnadrágban, szandiban és egy szál pólóban járnak a srácok suliba/oviba.

Hajnalban, mint télen, károgásra ébredtem és el is bizonytalanodtam, tán kevés lesz egy póló, hát még, mikor megláttam a völgyben hömpölygő vaskos párát...*

Ősz van. Olyan bolondos fajta. Mint az április.

Mi vaaan?




*Gondoltam vigyenek pulcsit, de az én sakkbajnokom ahhoz ragaszkodott, amit hétfőn ottfelejtett a suliban és mivel azt nem tudtam adni, már nem találta hidegnek a 16 fokot. Én meg nem szeretek vitatkozni.

Azért...

...kikapni valakitől, aki paripának hívja a Huszárt, elég nagy szégyen.




Igaz, korábban visszavonatott velem egy lépést, amiben ütöttem a Vezérét -de az még az elején volt/ki emlékszik már arra?

Tudom mi a kihívás és hogy ez nem az, de megmutatom

Rendbontó

Az évnyitó

Nyár elején, sok mindenről lemaradtunk a bárányhimlős utolsó hetek miatt. Többek között, nem kaptunk cetlit az évnyitó időpontjáról sem. Ami nem olyan nagy ügy, az már inkább, hogy egészen múlt hét szerdájáig eszembe sem jutott, hogy én még ezzel sem vagyok tisztában.
Telefonáltam pár kört:

1. (szerda, beszélgetőpartnerem: Mi.)
-...mégis, hány órakor lesz a gyülekező?
- Úgy 7:40 körül azt hiszem. Nyolckor a mise, aztán 8:40 körül a megbeszélés az osztálytermekben... úgy emlékszem...

2.(szerda este, csevejpartner: R.)
-...mikor...?
-8:50-kor az iskola előtt, aztán 9-től a mise...

3.(péntek, I. bizonytalankodik )
-...mikor?
- 8-ra kell az iskolához menni... bár nem vagyok biztos benne...
-  ???
- ... ha újat hallok, hívlak téged is!

4. (vasárnap délelőtt, ismét I.)
- 8:50-kor gyülekező az iskola előtt.
-...biztos...?
-Ja-Ja!

Ilyen előzmények után, vajon csoda-e, hogy izgultam?

...ragadós a nyugtalanság:
A. hajnali 4:40-kor kelt, hogy ő pólót, zoknit és nadrágot kér, mert itt az idő, mindjárt jön érte a Franz bácsi. Nehezen hitte, hogy a bácsi maga is még nagyban durmol.
6:20-tól már igáslóval sem lehetett volna visszatartani őket: fitten, üdén ültek az asztalhoz. M. két nagy karéj vajas-, lekváros kenyeret pusztított el izibe, A. pedig a nagy bögre kakaóját.
A szokásosnál valamivel korábban megjelent a fentebb említett csupamosoly-bácsi, és elvitte a füligszáj, örömmámorban úszó ovisomat.

Mi nyolc harminc körül már az iskolánál voltunk- hamar elkészültünk, meg idegességebemben már nem bírtam tovább várni, M. detto.
Volt nagy örömködés, csodálkozás, hogy mindenki hogy megnőtt, milyen szépek ezek a gyerekek! (Hát még én hogy örültem, hogy nem késtünk le semmit!!!)

A legjobb baráttal és az új tanárnővel

Már fent az osztályban, bemutatkozott az új tanárnő, megkaptuk a beszerzendők listáját, majd irány a város, kihasználandó, hogy a kissebbik úrfi gondos kezek között vagyon, elég ha mi állunk be az értetlenkedők sorába.

Előtérben a nyolc elsős, velük szemben az új tanárnő, ill. az igazgató

A tanárnő egyébként rokonszenves a vidámságával, határozottságával együtt. Nagyon szimpatikus volt azon megnyilvánulása is, hogy nem szabta meg miből, milyen márkát, típust kér (kivéve persze a mumusokat: a füzeteket), ami kimondottan költségkímélőbb hozzáállás, mint a tavalyi.

Ismételten teljesen más füzetek kellettek, lehetett sakkozni, kobakot vakarni, kérdezni és csintalan, huncut megjegyzéseket váltani, a többi tanácstalan szülővel.

Az mekkora jelenet volt, mikor a mi iskolánkban kezdő gyönyörűség -egyébként ismerős- anyukája, engem kérdezett, hogy a listáján szereplő harmadiktól hatodik pontokban szereplő füzeteket, mégis eszik-e, vagy isszák, hogy könyörüljek már meg rajta és áruljam már el, mit takarnak a leírások?

Sűrű bocsánatkérések közepette felvázoltam, hogy mi tavaly másik tannéninél kezdtünk, tökmás füzetekkel, így bocsi-bocsi, de nem tudok segíteni...

Végül megoldottuk a problémát (már a sajátunkat) a kis, ill már nem is annyira kis M.-emmel.

Mikor lett ilyen komoly,  ügyes nagyfiú, az én 2740g-os szuszugómból???

A pénztárnál már kicsit jobb , akarom mondani: természetesebb színben várta a közönség, hogy fizethessen. Akkora sokkban voltunk korábban, hogy a várakozás maga volt a megkönnyebbülés: túl vagyunk rajta! Senkinek nem jutott eszébe -itt, a reklamálások földjén-, hogy ugyan, nyissatok végre egy másik kasszát!

Egy körül megérkezet a kis maszatjankóm, vele az újabb sokk: a szája felett lenyúzva a bőr és bár nem sír, de dacosan kijelenti, ő biza soha többé, még az óvoda közelébe sem!!!

Közeli nincs. Itt már ki lehetett ejteni előtte azt, hogy óvoda anélkül, hogy túlordított volna: neheeem megyeeek!

Este M. megírta a füzetei címkéit és lekesen gyakorolt a másnapra, valamennyi elsős, és másodikos gyerkő nevét begyakorolta, mert a tanárnő megkérte őket, hogy másnap segítsenek majd neki, a kicsik füzeteinek felcímkézésében.
Kedden, suli után, nagy büszkén újságolta, hogy őt, milyen nagyon megdicsérték.

Kedden reggel nagy csatát vívtam A.-al, mire fel tudtam öltöztetni. A fogmosásról nem nyilatkozom, de a buszba már önként beszállt. Ma pedig ismételtünk.

M. lelkes, vidám, délután kicsit hangos és feleselős, de nem áltattam magam soha azzal, hogy örökre öt éves marad...


...és ha már könnyek:  mikor M. szinte hátra sem nézve elrobog, utánakiáltok, álljon már meg egy kép erejéig, ő csak sóhajtozik, hogy anya, hadd menjek máááár!         meg     minek mindig fényképezni?

...vagy A., ahogy integet a távolodó buszban...

Értitek.

Ez

nem tömeg, tudom (és nem is beszámoló), de keresd az Úrfit!

Annyira

figyeltem, hogy minden, mint kés a vajban, hogy úgy is lett. Ill. nem egészen.
De ma már nem tudom elmesélni.
Ma már nem.

A tegnap estéről...

Ovis szülői

Van, hogy nincs értelme vitatkozni. De az emberek egyszerűen nem látják be, sőt, olyan elánnal vetik bele magukat, hogy az kívülről nézve döbbenetes, és/vagy szórakoztató.
Igen.
Tegnap este megrendezésre került az éves naaagy ereszd el a hajamat, az ovis szülői.

Minden vita kirobbantója, a buszmenetrend.
A közel három órából másfél, komoly lincshangulatban telt, annak dacára, hogy erősítésképp még a polgármester is ott ült, az óvónők mellett, a feldühödött anyukákkal szemben. -Gondolom, okultak a tavalyi öszeröffenésből.-
Grimaszok, szemforgatás, a mondat végén, (csípőretett kézzel/szorosan összefont karokkal) erőteljes  és szerinted az úgy jó/megoldható/megfelelő...           ..Hmmm?-ökkel, majd az egymás szavába vágás/túlordítása...
Értitek.
Nekem ennyi bőven elég is volt, így utoljára meg emlékezetes.
Köszönöm.

Persze a menetrend maradt ahogy volt.
...és a táskát-asztalról-lerántós, széket-hátrarúgós távozásokból gondolom, hogy jópáran nem állnak majd szóba egymással az elkövetkezendő számtalan tanévben.
Megérte.


Jól gondoltam, a felújítási/átalakítási munkálatokkal még nem végeztek el, ezért került sor minderre a tűzoltóság épületében.
Elsőre megtaláltam. A harminc gyerek harminc anyukája/apukája harminc autója megmutatta a helyet.