Mittwoch

Jegyzet

El ne felejtsem, hogy szeretnék írni az iskoláról, a tanárokról, a mikéntekről...
Csak találjak egy fél órát valahol. Meg fel ne dobjam a csukát addig.

Dienstag

Most

igen jólesne a lelkemnek ha mesélnétek kicsit Magatokról, ha beszélgetnétek kicsit velem. Bármiről, ami Benneteket foglalkoztat, Veletek történik éppen.
Örülnék.

Láz

Ha az előzményektől még nem lett volna tele a hócipőm, a nagyomat bedagadt, vörös krumpliorral kaptam ma vissza - rázza a hideg és nem lát a náthától, ill. a köhögéstől könnyes szemeitől.
D.-nek is jó esélye van hasonlóra. Mikor ennyire átadja magát a búnak mint tegnap este, könnyen legyűri a csontropogtató, hideglelős fenevad.

Felnőttesdit játszunk

An Feiertagen leiden wir.
Aber pfeiefen wir drauf, denn unsere Knaben sind gesund, klug, clever - ob das nicht schon genug wäre, schneidig.

 Lehet ennek sem lesz füle, sem farka.

Tizenkettedjére is megünnepeltük a nagylábút, nagykezűt és ha teljes képet szeretnék mutatni, nagyszájút.
Kellett jönnie valami felejthetetlennek, a mindent felülmúló ajándékon túl is.

Őz jött és tarolt, el is pusztult.
Az autó eleje ami még múltidős, de ez helyrehozható. Ma már jártam rendőrségen, autóklubbnál, és olyan felnőttes szavakat használtam, mint Unfallbericht, Schutzbrief, Scheinwerfer, Stoßstange ( ez személyes kedvencem ), Kostenvoranschlag, Sachenverständiger, besichtigen ... és mert kedvellek benneteket, itt most meg is állok.


Most egy kicsit nem jó a bőrünkben lenni.

Sonntag

Nem feltétlen őszinte

már ami a születésnapomat, egyebet illeti, a neten.
Nem adom meg a valós életkoromat, születésnapomat, minek a stressz, így is, tán még a bugyim színét is ismerheti boldog, boldogtalan, ha akarja.
Ezért lepődtem meg a google köszöntésen ma reggel...


Mittwoch

Rozi

Mióta megnyomtam a vásárlás véglegesítését konkretizáló gombot, azóta itt visít, meg toporzékol a vállamon a kisördög, először, mióta a gyerekeknek már nem csak játékokat veszünk és hiába pironkodom ( az izgalomtól még a mellkasom is piros foltos ), nem szűnik eldugulni.

Önző Rozália, született V. T., lehajtott fejjel, jobbra el, holnapután tortalapot süt, szombaton tortát állít össze, hogy vasárnap fújhasson az ünnepelt.

Dienstag

Nyau

Finom szóval kínáltam magunkat és ínyencségeket, egyszerű helyet, de nagy szeretetet, hiába. Szó nékül bevetette magát a bozótba, a saccolt korához képest meglepően fürgén.
Csalódottan szálltam vissza az autóba - a villámcsapásként jött ötletek jól szoktak elsülni.

No, így nem lett macskánk.

Megvagyunk

Nem, mert nem bízom benne, csak féltem. A negyven kilométer távolság teszi. És a félelem attól, hogy esetleg elalszik és csak valahol Bécs határában riad fel. Meg az a sok, idegen ember! Míg ő megy, javarészt gyerekek, tinik, most a zűrzavarral közelkeleti emberek, ahogy mesélte csütörtök óta egy asszony, a többiek fiatal férfiak. Néztem az arcát, nem fél, nem is úgy neveltük, inkább közömbös. Ott vannak, hát ott vannak, elférnek a buszon.
Jól magamba néztem, én sem félek. Nélkülük is féltem az úrfit, nem változott semmi.
Az iskolától alig egy kilométernyire szállásolják el a csoportokat. A város összes iskolája mellett .- így pontos.
Tegnap az egyik tanár beszélt velük a kérdésről és elmondta, fogkefére, fogkrémre, borotvahabra van szükség. A gyerekek vigyenek, legyenek szívesek.
A gyerekek is meséltek. Az egyikőjük kint játszott az utcán, a szomszéd srácokkal a hétvégén. Meghajtották őket botokkal a keletről érkezők. Azt gondolom, ők provokálták.
Egy kislány meg a városban, az anyukájával volt gyalogosan úton, mikor egy fiatal férfiakból álló csoport, elhaladtukban cuppogott nekik. Azt mesélte, megijedtek.

Mindeközben lezárták Németország határain a továbbhaladásukat, Magyarország ébredezik és hallgat, Ausztria a keletiről szállítja a nyugati határ közelébe a több tízezer embert, míg önkénteseket toboroz, adományokat kér, szörnyen igyekszik és szépen rádöbben, tulajdonképpen miért is bírálta a magyarokat alig két héttel ezelőtt.

Montag

Délután a valamikori zöld határon




Kidülledő szemek

A nyári, mindjárt kétszeres Német Nagykövetségre látogatás után megint porondon az útlevél-igénylés tortúrája.
A szükséges papírok, az előrelátóan csatolt fénymásolatokkal egyetemben mappában, már csak az igazolványképek hiányoznak, hogy beállhassak a kérelmezők sorába. Jó lesz.

Ma megyek képezkedni. Sírok. Komolyan.



Rosszabb: elnéztem, mert természetesnek vettem az előzményekből kiindulva, hogy vinni kell képet, mert nem kell. Ott készítik. Már nagyon sírok.

Samstag

még egy link

részemről talán az utolsó megosztott a témában


egy fb-os bejegyzés Geszti Péter gondolataival

Freitag

csak pár szó

Eggyel több regisztrált Olvasó van? Üdv Itt!

Apropó regisztrált.
Láttam este azt a tegnap rögzített videót magam is ahogy talán mindenki - egy rettenetesen kétségbeesett férfi a kisbabájukkal együtt löki, rántja a sínekre a feleségét, majd a teljesen ledöbbent rendőrök a pár másodperces rövidzárlat után, a közben már öklében markolt kővel a saját fejét ütő férfit próbálják megfékezni, nehogy bárkiben is kárt tegyen.
Egyetlen cikket olvastam végig a bekezdések között ezekkel a képsorokkal, és a videóval, benne Mo. töketlenkedéséről, szívtelenségéről és ezek következményéről, a káoszról. és a német oldal dicséretéről. Szerencsétlenségemre leragadtam a hozzászólásoknál. A java fröcsög az utálattól, ugyanúgy, mint a magyarajkú véleményformálók, akik azt skandálják, hogy minek engedik be?, fegyverrel kiállni a határra!, stb. förtelem -olvastuk mind...
Azok a kommentek németajkúak véleménye, generell, rólunk.
Gyerekek!
Eddig nem féltem.

 Esetleg nem lehetne ott a Keletinél felállítani egy, urambocsá több led kijelzőt, amin informálják azokat az elcsigázott embereket arról, hogy pontosan mi vár rájuk, hogy a magyarok csak azon igyekeznek, hogy maguk is betartsák az EU-s törvényeket, és miért van szükség a táborokban való elszállásolásokra... és így tovább? Tudom, katasztrtofálisak a körülmények, más alapvetőbb, emberibb kellékek is hiányoznak, de talán meg kellene nyugtatni őket némi információmaggal, hogy a kétségbeesésből ne mindjárt gyűlöletbe essenek.
...hogy ne olyan hírek, jelenetek kerüljenek tőlünk nyugatabbra élők szeme elé, ami miatt mindjárt SS-t, meg gázkamrát vizionizáljon a médiákból magát informálni vágyó német, meg osztrák, ill ne induljon dühödten, felháborodva és konvojjal Mo-ra ez utóbbi, menekülteket illegálisan menekíteni ( vajon a sokból ez a hír igaz? melyik az? maradék nélkül az? ).

Donnerstag

lyukat a hasamba. lyukat?

...mert ha ezt kitöltöm, nem ám akármilyen, holmi szokványos hűségkártyát kapok, amit aztán a pénztárcámba tehetek ezzel tovább dagasztva azt, nehem! Ennél ezerszer praktikusabbat, három kulcstartót küldenek, ami beszkennelhető, bárkinek örökbe odaadható -miközben egy név alá gyűlnek a pontok, például a lányomnak...