.

A tegnapi kérdésre meg ha vártam volna is, nyilván akkor se lenne válasz.

Megfogadtam,

hogy a nyaralásig, ami már nem olyan sok, de nem is kevés idő, minden délelőtt kifekszem egy fél órácskára a napra, mégse olyan hullafehéren menjek -nyaralókat ijesztgetni- a partra.
Minden évben megfogadtam.

Van olyan ember a Földön, aki be is tartja amit eltervezett?

Miért?

Semmi közöm hozzá nyilván, de miért adnak féllábszárig érő fodros-bodros, spagettipántos, laza nyári ruhát egy épp nagycsoportból kimaradó, frissiben tanult, ergó remegős, kacskaringós úttartású-technikával bringázó kislányra?
Nincs ebben tényleg semmi kivetnivaló?
Műanyag papucs volt még rajta, meg bukósisak.

P-a-k-o-l-u-n-k!

Az idő előrehaladtával a szobájuk egyre gyalázatosabb lett. Mindenütt rajzok, jegyzetek, füzetek, papírgalacsinok, ami a legdurvább: még könyvek is. Talán csak azért voltam elnézőbb, mint lehetne, mert ebben az őrült fejetlenségben is megtaláltak bármit a halmok alatt. Teszteltem.
De mára már elértük a működésképtelent, a vállahatatlant, ami már nem feltétlen ez én tűréshatáromat lépte túl ( francokat nem ), de már tűzvédelmi szempontból is elfogadhatatlan. Komolyan.
Miután kértem, sokadszor is kértem, majd számtalanszor kértem, meg már emlegettem kukászsákot, kegyelem nélküli kandallóban égetést és már lassan a hitelemet is elvesztettem közben, tegnap bementem és vérben forgó szemekkel rámutattam mindkét szobában egy-egy kupacra, amivel azonnal kezdeni kell valamit. Mire a kiválasztott kiválogattatott ( nem engedtek hozzányúlni ), mutattam egy másikat...

Ma jönnek a fiókok.

Sátáni kacajjal jobbra el.

Érdekes

lehet ez a kép és nem csak azért mert mi vagyunk, hanem azért is, mert szemtelenül fiatalok rajta.
No meg a mi főnixünk ( új ketyegőt kap a szentem - magam sem hiszem, de egyelőre úgy tűnik boldogít még bennünket egy darabig ), lánykori nevén ( szűrke ) villámhaver, itt a fenekén még tojáshéj.
Ez volt az első útja Magyarhonban, olyan régen, hogy le sem merem írni.

Az apropó meg nem más, mint puszta nosztalgikus hangulat.

Pótlandó

Az úrfiak még nem ettek szotyolát. ( Mint a villám csapott belém a felismerés még a múlt héten. )
Lehet egyeltalán kapni?

No, ez nem vizes téma.




Ami rosszabb, hogy a napraforgó tányérját sem ismerik. Pedig milyen jó volt azt szemezgetni! Gyerek voltam mikor utoljára ettem.

Életem első

búvártalpa zöld volt. Volt.
Évtizedekig elvoltam nélküle, mígnem két éve vettünk egy állíthatót hármunknak és egyet A. lábára.
Az állítható csatja a tavalyi nyaraláson, annak is az utolsó napján úgy szétesett, hogy D.-t közel egy órára lefoglata, de mit beszélek, mindenki lapos meg hegyes köveket keresett, mire célszerszámot találtunk, hogy újra használható legyen. Igen, én szerettem volna vele úszni, persze, hogy akkor esett szét...
Ti tudtátok, hogy aranyárban mérik?
...és azt, hogy néhány online áruházban méretezés szerint árazzák? 35-ös a lábam. ( tenyerét-dörzsölő-vigyorpofa )

Ma megjött. A kritikákra, értékelésekre szánt idő ( sok ) maximálisan megérte.

T.ö.k.é.l.e.t.e.s

Ja, sárga.

Az akvárium

egy zárt rendszer. A tudtom nélkül se ki, se be.
Ilyen feltételek mellett hogy tudott szőrén szálán ( khm ) eltűnni egy közel nyolc centi hosszú, bő négy zenti széles hal, sötét rejtély.
Egyik nap vígan nyargalászott a párjával, másnap nem tudom mit csinált, mert időm sem volt, meg szünnap, már ami az etetést illeti és harmadnapra úgy felszívódott, hogy ihaj.

Sosem tudjuk meg.

Már, mikor

sétálsz az utcán is bizalmi kérdés - elütnek, vagy nem.

Őrült világban élünk, őrült világban én mondom. Borzasztó.

Nyääääääääääääääääär van!

meg nemet karakterek amint latom, elnezest!

Tegnapi

A csarnok előtt vártam az autóban a nagyot, hogy jöjjön az edzésről.

Az anyuka nem látott, míg csavarta az öt körüli kisfia fülét - ő még visszament volna nézni az edzést -, akkor sem, mikor a már üvöltő gyereket nyakonvágta...
A megoldás végül az lett, hogy a jó anya meggondolta, visszaindult, de csórikám ekkor már nem akart oda menni. Erre megragadta a csuklójánál és azonmód becipelte a már teljesen reményvesztett gyereket.

...és basszus, nem szóltam. Hányingerem volt az idegességtől.

Még két hét és két nap a suli.

Jóságos ( ? )

Eddig négy pályázatot adott le M., persze többségében az iskolán keresztül, de mindig nyert valamit. Nem országos szinten első és idén nem az iskola legjobbja lett a rajza, de értékelhetőnek ítéltetett az eddigi összes.

A.-ék péntekre* aranyos műsorral készültek a népiskolai ünnepségre, modern elemekkel átszőtt, de dialektusban előadott meserészletekkel. A mi kis szöszkénk a betanulás kezdetén lobogtatott itthon egy lapot, hogy a "Császár új ruhájának" ő a mesélője, ímhol a szövege, egyszer felolvasta és később, mikor közelgett a péntek kérdeztem mi újság, azt mondta ő tudja, de el nem mondja, legyen mégiscsak, legalább részben meglepetés az előadáson.
Mikor felsorakoztak cetli nélkül, akkor azért nyeltem nagyokat és az egyetlen támogatóm, M. szemében kerestem a megváltást: most mi lesz, nincs a kezében a szöveg.
Az úrfi kiállt és gyönyörű némettel, magabiztosan, minden hanggal a helyén alőadta amit kellett.
A műsor végén az igazgatónő többek között a szülők közreműködését is megköszönte, hogy felkészítették a gyerekeket, mert lám, milyen szépen megtanulták.
Lapítottam.

Tegnap míg megmérettetett az autó ( műszaki ), a rámszakadt 45perces szabadidő behajtott pár cipőboltba ( azért vettem könyvet is, hármat, darabonként 1 petákért ), és ahogy egy vászoncipővel a lábamon azon morfondíroztam velem jöjjön-e a leárazott, bár csinosnak jóindulattal sem mondható, ellenben kényelmes és hófehér vászon, akkorát sóhajtottam, hogy a szomszéd sorban rámoló eladó odalépett mi a gond. Elmondtam, azon kesereg a szívem, hogy nem vagyok-e már ehhez túl öreg, majd odacsődített a hahotájával egy másik, nála fiatalabb eladót aki azzal próbált vígasztalni, hogy ugyan már, a vászoncipőhöz sincs korhatár, meg különben is, ő még harminc évesen is hordott ilyet!
Így közelebb a negyvenhez, azért jólesett, vagy a fene se tudja, de végül velem is jött -már a vászon-, mert a 23 peták nem 45 és ennek lehet örülni. Meghát fehér, hófehér! Igaz, a pántos, meg nem pántos, rövid, meg a hosszú ruháimhoz még mindig nincs cipőm, de nyaralásig hátha lesz.
Különben is, divat mezítlábazni. De ha így, akkor a 23 is csak pénzkidobás volt.





*A tanítás után fancsali képpel érkezett, véres pólóban, sebes térdekkel, bőr nélküli tenyerekkel, mert mindkettőt lenyúzta, és a tenyérnyi horzsolással a mellkasán. A mécses, csak a zuhany alatt törött el, hát még mikor lefújtam a sebkezelővel, mert elesett a suliban. Persze az ünnepségre nem akart elmenni, mert ciki sebesen megjelenni...

Ilyen is volt

Meglepő

Amikor a felső konyhaszekrénybe pakolod a poharakat, közben a könyököd elakad a szekrényajtóban és míg odakapsz dajkálni a sajgót, a gellert kapott, visszapattanó üveges az arcodba csap.
No, erre utal a cím.

Lestem D. méljeit.

Van ez így.
Míg nem érkezett meg amit vártam, nézegettem a beérkezetteket. Az egyik beszállító levelének tárgyánál láttam, hogy néhány konyhai eszközt leáraztak. Ha nem is létszükséglet ( pillanatnyilag mindenünk működik - kivétel ez alól a már vadonatúj korában is vacakoló nyomtató, ami tegnap új műsorszámmal örvendeztetett: kávét őrölt nyomtatás helyett -a hangja alapján-, de elkalandoztam, szóval: ), az ember járjon nyitott szemmel, hát kattintottam az akciósért.

Szóval az akciós.

Pároló és mikró egyben. Valami meglepi biztos van még benne. 

Azt ismeritek, mikor

a nagyon várt illatot vágyva éspervagy remélve a két tenyeretekbe ölelve a virágot lehajoltok és az illaton kívül hogy, hogy nem, még egy aprócska rovart is beszippantatok?

Olvasva tán még vicces is lehet.

Ezen kívül, az idei első strandolást is túléltem.
( Itt a mai szabad, Úrnapja van. )

8:12

Ekkor volt, hogy visszahallottam a hangom.
No, rádióban sem szerepeltem eddig.

Mik vannak!

broáf

M. a tükör előtt áll, kezével könyékig a szájában, A. szakért.
fogat bányásznak, mert az lötyög, csálén áll, meg zavar.
D. Bécsben.

én ugyan oda nem megyek!    de közbe tudok lépni, ha elvérzik eldurvul a helyzet.
rosszul vagyok, de hallgatom mit művelnek: M. sziszeg, meg ááá-zik és nyög, A. szó szerint gurul a nevetéstől, közben harsogva tesz javaslatokat csavarásra, feszítésre...
nevetnek.     kitalálták a hogyant.     papírzsepivel kell rászorítani és úgy csavarni
M. már folyamatosan sziszeg.
puffanások ( ??? )
locsogó víz hangja
...most reccsenést emlegetnek...

mindjárt bemegyek és beállítom őket a zuhany alá

Ez is eljött ( ezt is megértük )

Meghozza a jó időt, virágba borítja a kerteket, kicsalogata a gyerekeket a szabadba, mosolyt csal az arcokra, végül lezárja a tanévet.

Elnézést

kérek az elmúlt két hónapért!
Befejeztem a kóborlást, maradok.