!!!

Paprikát akarok, meg paradicsomot, ja, sárgarépát és petrezselymet, uborkát, cukkinit, ízeset, illatosat, basszus, hát mi van itt? Vagyonba kerül és a színén, formáján kívül semmije sincs, egyiknek sem.
Zöldséget akarok!

Jah

és tenyérrel megmarkolni a kandalló átizzott vasajtaját, nem egy sikertörténet.

A bőr a tenyeremen maradt. Kevés volt az égető idő.

A tegnap

Szóval a tegnapi, amolyan kacsintós, nyakkendős fiatalemberes volt.
Jah, hogy kezdjem az elején.
Csak bevásárolni mentem, igaz nem farmerben és edzőcipőben, de mentem, az öltönyös fess fiatalember meg végigmért és mosolygott, jómagam pedig, mivel anyám lánya vagyok, hát lesütöttem a szemem, de mert férjezett is vagyok egy ideje, hát bele nem pirultam. Nincs vége. A kasszánál előttem állt, ő meg szemérmetlenül hátrafordult és továbbra is engem fikszírozott.
Otthagytam, a sorban a bevásárlókocsimmal a háta mögött és havilapokat vásároltam az úrfiaknak, de a nyakkendőst nem hatotta meg, fizetés után visszafordult és rámkacsintott.
Elhinnétek, ha azt mondanám, hogy még itt sem pirultam el? Hagyjuk.

D. szerint nyilván azt gondolta, hogy az unokaöcséimnek veszem a lapokat. Nyilván.

Tegnap már

sokan lelőtték a poént, de mit tehetek én -az időjárás szeszéjeiről, szóval nálunk most esedékes a bejelentés: hull az idei első.
No, hát ezt is megértem.

Dolgok, kontra kőrző plusz sapka*

A.
Megírta a matematika témazáróját, az elsőt. Nem nagy ügy, másodikas, így nem értékelik. Szerencsére.
A dolgozat két teljes oldal A4-es lap, telezsúfolva feladatokkal. Mind hibátlan, legalábbis amit megcsinált. A munka közben valami olyasmit ejtett el a tanár bácsi**: ha valami nem megy első nekifutásra, hagyják ott, majd a többi elkészültével visszatérnek hozzá és aztán oldják meg.
Ő addig hallhatta a kijelentést, hogy hagyják ott.
Kérdeztem: nem tudtad megcsinálni?  
De anya, az olyan uncsi feladat!

M.
Vasárnap este, olvasás közben majd leestem az ágyról, akkorát ugrott, meg kiáltott: elfelejtette megtanulni a verset...
Elsöpretett, majd lerongyolt a könyvvel és felmondta szerzőstől, címestől.
Szóval elfelejtette megtanulni -meg azt is, hogy anélkül is tudja.

D.
Este nyolckor telefonált, hogy legyek elérhető: úton van hazafelé (akkor indult Klosterneuburgból),
de nem tudja mi a (hó)helyzet a pályán, a társa kisteherautójával van úton, amin nincs téligumi...
Játszottam már elégszer sárgaangyalt, tudom, hogy komolyan beszél ilyenkor, de el tudjátok képzelni, ahogy kocsiba vágom magam, elindulok éjszaka a nagy ismeretlen sötétségbe és kimentem a hóból és fagyból?





*körzős, sapkás kiskamasz története talán Martine nem csap agyon.
**A matematikát ez évben egy férfiember -persze tanár- tartja az elsős és másodikas tanulóknak.

Tag der offenen Tür

azaz a nyílt nap északon, a távoli suliban szombaton volt.
Bár még megnézünk majd más iskolákat is, de ez! Ilyen felszerelt, barátságos iskolát, ahol ennyi a lehetőség és kedvesek, barátságosak a tanárok, talán álmodni sem mertem.
Amikor M. iskolába került, akkor éreztem hasonlót, hogy végre, a csalódást okozó óvoda után, végre jó helyen tudhatom a fiamat, de ez csak húsvétig tartott ugye...
A most felfedezett iskolában viszont csupa jót láttunk és hallottunk, mindkét ifjonc oda szeretne járni, igen, még A. is, mostazonnal.

Heti négy órában tanulnak az elsősök németet, angolt, matematikát és magyart. Két órában zenét, rajzot, földrajzot, biológiát és hittant, ill. három órában testnevelést is.
Két nyelven tartják az órákat, németül és magyarul. Az első négy évben javarészt németül zajlik az oktatás, a magyarázatok németül hangzanak el, ezért is feltétel a félévi értesítőben az egyes és a kettes. Hármassal felvételi vizsgát kell tenni az év végén -nálunk ez, remélhetőleg nem játszik.

Nagyon tetszik, valamennyien azt szeretnénk, ha oda járhata.
Egyetlen érv szól ellene.

Azt mondja,

hosszú lesz a holnapi. Repked, meg fülig ér a szája és boldog és az iskola honlapjának átböngészése óta azt sem bánja, hogy távol van. Bizony távol, de ha úgy, hát ezt is megoldjuk. Valahogy.
Holnap körbenéz, kipróbál és beszélget a kéttannyelvű, nyolcosztályos, nem épp a közelben fekvő gimiben. Meg mi is. Huh.

Minden frankó

Jah, igen, kiderült, hogy fizet a biztosító, nem is keveset, mert közben az is kiderült, hogy nagyobb kárt okozott az öreg kalapos mint azt gondoltuk, aki, miután összetörte a parkoló autónkat, becsülettel elhajtott... (Az éppen az udvaron cigiző fia látta, ő rongyolt be a vendéglátómhoz feleségéhez, hogy a frászt hozza ránk, idegesen és remek burgenlandi tájszólással hebegett valamit, valamilyen autóról, majd a gesztusai nyilvánvalóvá tették, hogy a miénk a téma tárgya és hogy gáz van. Míg a kulcsot kerestem, a járgányt a felhajtójuk végén, az út túloldalán, a patak habos tarajai között véltem látni, de a lábaim végül nem hagytak cserben, valahogy csak kibotorkáltam, csak a térdem remegett meg majd bepisiltem, mire megláttam a helyén, de ugye törve a villámhavert... hát így)

M. is jobban lesz, minden bizonnyal, csak napok kérdése, mint máskor is -de nem arról volt szó, hogy a krupp kinőhető?
A matekdolgozata is egyes lett egyébként.

A. pedig tényleg nagyon ügyes -képes rendet tartani a szobájában. Tegnap is, már rendelkezésre állt egy keskeny csapás, amin baleset nélkül meg lehetett közelíteni az esti puszi színhelyét, öhm. annak környékét. De, hát rend van anya! vagy: M. nem pakolt el, neki mond, ő szórt szét mindent!
Olvas! Igazi könyveket és aztán be nem áll a szája és mesél és mesél...

Közben meg igazi csapattagok lettek a fiúk, fényképes regisztrációt követően szignózták a papírjaikat és hamarosan mezt is kapnak... Királyság.

D.-n látom, hogy fáradt, de az istenért nem ismerné be. Hallgat.
Szombaton megy fát vágni a nagymamájához... ehh.

A. rémséges álmáról

Hajnalban riadt fel. Szörnyen sírt, szinte hisztérikusan. Hiába feküdtem mellé és szorítottam egészen magamhoz, csak nehezen nyugodott meg.
Még a reggeli kakó után is hüpögött.

...és nem tudom mit álmodott.
Azt mondta, nem tudja emesélni, annyira szörnyű volt. ...és nem, nem fogja elfelejteni és nem is fog megnyugodni. Majd drámai hangon hozzátette, Ő soha nem felejti el az álmait.

Később, már távozóban közölt, de csak annyit, hogy egy nagyon, nagyon okos ember zuhant egy vulkán izzó, hömpölygő lávájába.