Kopogtatnak az ajtón, mielőtt belépnének a másik szentéjébe.
A viták hevében is, miközben leordítják egymás fejét, még akkor is kopogtatnak és nem lépnek be addig, míg engedélyt nem kapnak rá. Aztán, már szemtől szembe üvöltenek tovább.
Sose, tapasztalataim szerint. Egyszer megállítottam egy ilyen vitát és elmagyaráztam nekik, hogy azon gondolkodom melyikőjüket vágjam ki a házból, mert bántja a fiamat. Akkor egy darabig tekintettel voltak rám... V.
Az úr a pokolban is úr :)
AntwortenLöschenMerolyanjólneveltek. Az ordítás elmúlik, a jólneveltség megmarad. :))
AntwortenLöschenV.
Remélem, azért odáig nem fajulnak a dolgok... ;-)
AntwortenLöschen*
DE mikor múlik (már) el? Még az előtt, vagy csak az után, hogy belenyomorodok?
Sose, tapasztalataim szerint.
AntwortenLöschenEgyszer megállítottam egy ilyen vitát és elmagyaráztam nekik, hogy azon gondolkodom melyikőjüket vágjam ki a házból, mert bántja a fiamat. Akkor egy darabig tekintettel voltak rám...
V.
Hah! Biztató...
AntwortenLöschenEz a baj, hogy "csak" Rád (rám) és nem egymásra... és csak egy darabig...
Pedig olyan szépen, békében és (főleg) csendben élhetnénk együtt!
De legalabb megtanulnak illedelmesen vitatkozni!
AntwortenLöschenAzért, akad némi probléma a rendszerben... ;-)
AntwortenLöschen