Beszélnék a fáról,

ami ...

Szóval hogy is volt?
A gigantikus dög először is nem akart lefeküdni. Mondjuk ez egészen addig hasznos volt, míg leszedegettem róla a smukkokat, de mikor meg akartam dönteni és nem hagyta magát, rángatni kezdtem, az meg vagy hétszázezer meredező, csontkemény tüskével bizonyította, ki is az erősebb. A már fekvő bestiát a talpánál fogva elhúztam a kétszárú ajtóig, amin kihúzni, lévén a második emeleti ajtóról van szó, nem lehetett, csak épp a küszbönél egy arasznyival tovább. Ott kiderült, ha húzom, megyek magam is, hát átverekedtem magam a tüskés ágakon és toltam, puszta kézzel, a csúcsánál megragadva. Már lógott, mikor felrémlett az alsó ajtó, lengett ugyanis a terhem, amit végül jókor engedtem el, hogy ne törjön be         ...a fejem.

Az ajtó megmaradt, de a talp letörött a szörnyetegről.

Tavasz

óta ma alszik először fent. Így nem értesül a hirtelen pánikban, jaj már csak egy újnyi lötty van a flakonban,  és ezt muszáj kiírnom: 10 euró 98 szentért vásárolt megelőző sampon vásárlásáról. Pedig ez nagy sztori: 10,98! 
No még egyszer: 10,98, 200ml szagos szmötyiért! 
Hogy megéri-e? Anyum azt mondaná, ha érte adtad lányom, meg.

Igaz, még nem is voltunk tetvesek!

Megvártam az apró kis pattanást, mikor letette a telefont*. Hiányzik.


*Tizenéves korom óta nem lehet hallani, hogy leteszi a másik. Mert nem tesz le semmit, egy gombot nyom meg, ugye.  Mégis így mondom. Te is így mondod.
Te is így?

Nesze neked élvezet:

megint levél az iskolából: tetűjárvány! Aszongya: megelőző samponnal mosni!



Ha tudnák, hogy mi szeptember óta azzal mosunk!

...és mondja kérem: normális, hogy máshavonta jön az üzenet a tetvesedésről?

2 hete

élünk működő sütő nélkül. Úgy, hogy az eddigi heti egy bevásárlás helyett, majd minden másnap mehetek kenyérért éspervagy péksüteményért. Mert ha ennénk, akkor frisset. Nem emlékszem, hogy a dagasztógép előtti időkben hogy rendeztem ezt, de így nem jó. Fárasztó, bosszantó és költséges.
Persze a számla -az asztalostól, lévén ő vette Budaőrsön, majd hozta a konyhával együtt- (meg a kerámiafőzőlapot, ill. a mosogatótálcát) nincs meg. Valamilyen érthetetlen okból nem tette be a könyvelésébe (ő baja, mert így nem kapta vissza az áfát, ill. a mi bajunk, mert nem tudjuk érvényesíttetni a nyüves garanciát, ami még másfél évig élne), így nincs honnan elővenni.
De esetünkben ugye minden fokozható: a budaőrsi kéksárga nem hajlandó kiadni a számlát. Hogy miért? A könyvelésükre hivatkoznak. (Nem kértünk új számlát, csak az akkor kiállított másolatát a garancialevélhez, hogy itt labancföldön érvényesíthessük. Itt ugyanis, készséggel segítenének, csak ugye számla nincs...        -bizonyítandó, hogy még garanciaidőn belül vagyunk...   ehh)

Elkésős, kulcsos szösszenet

Holnap ismételten megyünk egy nyílt napra. M. úgy gondolta inkább megnézné még ezt is, mert biztosan akarja tudni, hogy jól döntött, mikor a kéttannyelvűt választotta.
Úrfi kikérve, időpont egyeztetve (nem ám csak úgy ukmukfukk odaállítunk, időpontot kellett egyeztetni az iskolával. Bizony), megyünk.
Viszont a havazás híre minket is elért.
Időpontot 9:30-ra kaptunk. Namármost: még teljesen száraz útviszonyok mellett is oda kell figyelni, hogy vissza hazaérjünk időre, mire A. is hazaér az iskolából, holnapra meg ki tudja még mi lesz?

Így holnap, anyai pályafutásom során először, kulcsos gyereket küldök az iskolába. Jaj istenem!

Lesz ennek böjtje még!

Az hagyján, hogy a százszorszép* karácsony óta virágzik, de hogy a tulipán is hajt!



*A népnyelv nevezi még (a google szerint) a következőknek: tavaszfű, pászkamorzsa, rukerc, boglár, bojtoka, perevirág.
Magasra a kezeket, ha valamelyik legalább ismerősen cseng!
Mi pipitérnek hívtuk, az úrfiak Gänseblümchen-nek...

Meglehetősen alacsony lehet az ingerküszöböm, de tetszett. Nagyon.

Nincs pardon

A testnevelésórára hosszú nadrágot kell vinni, mert a tornateremben hideg van.
M. úrfi születése óta soha nem fázik. Nem viccelek, nem túlzok. Történetesen pamut térdnadrágban a testnevelésórán, a hideg tornateremben pláne nem, lévén mozog -dől róla a víz.
De nem tornázhat, ha csak térdnacit visz. Nem.

Kopogtatott a postás, levelet hozott, ajánlottat, D.-nek. Újabban szombaton nincs posta*, D. ugye Bécsben, reggeltől estig minden hétköznap. Próbáltam megértetni vele a szitut.
Nem adja oda, mert csak D.-nek adhatja. ...akkor sem. Nem.


*Csak postabank nincs, a leveleket attól még átveszik, továbbítják...

Névjegy

Terveztem egyet D.-nek.
A nevével, az elektronikus levélcímével, a telefonszámával és egy aprócska szlogennel. Piszok egyszerű, finom, decens.
Marha jó lett!

Dolgom végesztével (a rendelési/fizetési visszaigazolás után), gondoltam megmutatom Nektek a mirákulumon.
Figyelsz? Figyelek? Az anonim blogger megmutatná... !

Höhö.





Korábban, amikor először keresgettünk lehetőséget a névjegyrendelésre és a gyerekek kérdeztek, mi végre a vizitkártya, meséltem, hogy pl. régen, a névjegyüket az előszobában hagyva kondoleáltak az emberek.
A szónál találkozott a szemem D. teljes döbbenetet tükröző tekintetével.

Utána el kellett volna mesélni a magyarázatot követelő úrfiaknak, hogy mi a csudán nevetünk ilyen abbahagyhatatlanul.

...és nem mellesleg meg kell említenem

a tavalyi év számomra legnagyobb felfedezését: a kétbetűs drogériában lelt, hajtógáz nélküli hajlakkot.*

Aki most rajtam kacag, nyilván nem ismeri a kétnaponkénti hajmosás felettébb bosszantó kényszerét, emígyen nem is érti a csiózist.
Örülj kacagány és ne firtasd!



*még hiszek a sok kicsi sokra megy elvben, így már évek óta nem használtam lakkot.

Házat épít

ma, ill. mától.

A karácsony szép volt, meghitt. De persze kellett a kerekhez egyéb is: az ünnep elmúltával drámáztak D.-vel a szülei. 
Dünnyögött, rágódott rajta egy darabig, aztán ez is elmúlt -egyre könnyebben megy a bajok hátrahagyása. 
Nyilván a gyakorlat teszi.

Az ünnepi hét szombatján (12.28) meccs volt, nem is akármilyen, az első igazi a nagyfiúnk életében, két csapatot vertek puhára és csak azért nem hármat, vagy négyet, urambocsá többet, mert nem volt, csak kettő.
Igaz, az első meccs alatt jól berezeltem, mert a két ellenfél küzdelme ugyancsak harcias volt, ilyennek a mieinket soha nem láttam, de a mérkőzések során kiderült, az agresszió feléleszthető, sőt jön magával és nem is minden: ha a csapatnak van remek taktikája és még remekebb összjátéka. Izgalmas volt, szépen nyertek a Lovagok, másodszor igazán szoros küzdelemben.
D. méltán volt büszke a fiára: M. is határozott volt és ügyes.

Szilveszterkor itthon ünnepeltünk tüzijátékkal, beszélgetésekkel, kitartó tízévessel, nyaralástervezéssel és némi majdnembőgéssel dünnyögéssel (pár nappal korábban vettem észre, hogy a külső vincsit nem lehet olvasni, nem lehet rá menteni, kvázi halott, emígyen, lehet elveszett hét évnyi fénykép, A. hét életévének összes képe...), éjféli Himnusszal.

Már ebben az évben jártunk, amikor M. nyílt napra ment másodmagával a kiszemelt iskolába. A reakciók meggyőztek: nincs miről gondolkodni, oda megy, ősztől gimis lesz és piszok korán fog kelni (5:45-kor legkésőbb) bah.

Az utolsó beszámolóm óta még írt egy-egy német és matematika dolgozatot is, ez utóbbit majd ezen a héten kapja kézhez. 
Az eddigi mérleg jó: a négy dolgozatból három egyes lett.

A szomorú, gyászos kedvem dacára kitartok: tán mégsem lesz sütőcsere, ha előkerül a számla (nem az én saram, de hosszú lenne elmesélni), megszerelik. Ha lehet. Lévén garancia van rá, összesen öt év, éljen a kéksárga!

Mesélni meg nincs kedvem. Pedig lenne mit, de mire idekerülök elszáll a gondolat, bármilyen jó is volt, ha volt.

De vissza a mához:
Hajnalban beszéltünk, a daru már állt, épp a falakra kamionokra vártak, amik a KRESZ miatt, annak betartása végett lementek a térképről.
Talán magassági kormány nélkül is bejutottak abba az utzába, majd este elmeséli.