már itt sem vagyok,

csak ledarálom gyorsan a tuti receptet levéltetvek ellen.
Nyilván lesz akinek nem újdonság - legfeljebb gyorsan tovakattint, vagy görget, ha érdektelen a leírás... de számomra eddig ismeretlen volt,  így a felfedezésnek nagyon örülök, ugyanis kipróbáltam, és bizton állíthatom, hogy működik, ráadásul méregmentes ha nem is vegyszermentes.
 
-két ek cukor ( kétkedésed azonnal felrántotta a szemöldököd, de mondom, kipróbáltam, szenzációs és még nincs vége )
-két ek ecet ( látom a kérdőjeleket a szembogaradban, de várj: én egyet tettem, mert csak 20 százalékos volt itthon és szeretem a rózsabokraimat )
-két ek mosogatószer ( igen )

mindezt fél liter vízzel alaposan összekevrni és ezzel az eleggyel gondosan lespriccolni a tetves bokrokat. Többször.
A második bevetés után még egyszer lefújtam a friss hajtásokat, hátha ez is úgy működik mint egy kézkrém.
És volt tetű, nincs tetű.
Boldogság van.

a kétnyelvűségről

M. az abédlőasztalnál ül, olvas. Épp a Téli mesét Helprintől, németül. Normál hangerővel meseCD szól, szintén németül A. örömére.
És elkezdek beszélni, magyarul, magamról megfeletkezve, de hát van ilyen, beszédkényszer, mondják mert nőből vagyok, meg egyke. Szörnyű, tudom, meg tapintatlan.

Nem zavarja őket, M. felnéz, visszakérdezés nélkül, teljes mondatokban válaszol, míg A. lehalkítja, majd megállítja a lemezt és ő is válaszol.
Teljesen képben vannak, pedig látszólag nem is figyeltek...

FB üzenet

Csak, hogy nehogy elfelejtsem: regeltem a lira.hu-ra és rendeltem is. Ahhoz, hogy értesítést kapjak a könyvek érkeztéről, magyar számot kellett megadnom. A tiédet adtam meg. SMS-t fogsz kapni arról, hogy megérkezett a csomag, kb. 5 nap múlva. Már beszéltünk róla, hogy élhetek vele, ne haragudj, hogy nem előre szóltam! Köszönöm! Beszélünk!

árokparti

nagyon szeretem

és bármit, tényleg bármit kívánhat megteszem, de ha nekem ezen a héten még egyszer hajnali négykor kell kávét főznöm, olyan ordenáré hisztit fogok rendezni, amilyet még nem látott.

ja, hogy ma péntek van?

ismét a szorosan egybekapcsolódó láncszemekről

Jópár hete D. északon épít házat egy egészen elképesztő helyen, egy elképesztő hapsival. Bár a megrendelő is az, de erről igazán nem írhatok.

Azt lehetett tudni, hogy D. elvállalja a munkát, mert ennél mostohább körülmények között elvégzendőkre is igent mond - el is kellene küldenem valamilyen önfejlesztő tréningre, de most komolyan szerettem volna írni. Hogy szavamat ne feledjem: ő szinte mindig igent mond, vagy olyan árajánlatot ad, amit aligha fogadhatnak el, de már erre is volt hogy ráfázott, úgymond, mert annyira őt akarták, hogy így is kellett, amiből irdatlan torlódás lett, hiszen annyiért meg igazán muszáj elvállalni... Szenzációs, imádom.
A hapsiról annyit, hogy baromi megbízhatatlan és irdatlan verbális képességekkel rendelkezik ( lyukat, vagy gyereket a hasadba ), mondhatni szélhámos. Hadd írjam másképp is: lehet őt szeretni, csak nem szabad. Most vele dolgozik a férjem, aki azóta nem alszik.
A hely, ahová a ház épül, a tulajdonosát is leírja: őrült elérhetetlen helyen, dombháton, az erdőben terül el, sziklákkal szegélyezett horhosban jut fel aki elég elszánt, az elmondások és a fotók alapján állíthatom: épeszű ember oda nem megy, pláne lakni.
Szerintem ezért vállalta el, a kihívás miatt. Az egész azzal indult, hogy vettek egy terepjárót, négykerék, őrült fogyasztás, magaslesi kilátás meg minden, szóval elég hiteles terepjáró fílinggel, hogy a szerszámokat, építkezési anyagokat és munkásokat egyaltalán feljuttassák a HELYre. Már azzal indult, hogy trélerrel hozták valahonnan Salzburg alól, bár eredetileg még engem is bele akartak keverni: hogy majd én leszek a másik autó pilótája, D.-vel elhozzuk... Szerencsére meggondolták: a gondolatmenet közben D. toppantott, nem lesz jó, a két gyereket igazán nem rángathatjuk egy álló napon és egy egész országon keresztül.
Meghozták a járgányt, amihez egy kulcs van, nem lehet bezárni és olyan penetráns bűz dől belőle, hogy elkezded sajnálni azt, aki majd beleül. Egy álló délelőtt sikáltam mire a látható, érezhető bűzforrások engedtek ( szerintem állatot tartottak benne, meg kaját - szőrcsomók, penész ).

Az építkezés zajlik, mint mondtam, D. többet aggódik éjszaka mint alszik, az építkezésen túl, a folyamatosan nyakunkon ülő járgyány-kérdés is gyötri, mert talán emlékeztek rá, a másfélből az egyik, a fél-autónkat eladtuk, vennünk KELL valamit. Agyrém.

Az utolsó láncszem:
Tegnap, meg ma az én igenlő férjem másutt volt hivatalos, és mert korrekt, arra a helyre nem megy ezzel az autóval, így megnyertem én erre a pár napra, de mit nyafogok, örüljek, hogy egyeltalán van. Mégha koszos is, büdös is és sipol mint a háborodás, mert lassan beadja a kulcsot a nemtommije, de a java csak most jön, holnap, mert úgy áll, ezzel kell mennem a nagyfiúért a suli elé, amihez semmi, de semmi kedvem.

"nem akarok mindig csalódást okozni"

reggelente nem akar menni, azt mondja az iskolában csak unatkozik, meg nincs levegő. 

Állítja, hogy a tanárnő folyton fázik, ha kinyitja a szünetben az ablakot, a tanárnő megfagy utána az órán. Ezért nem nyithatja ki. A rossz idő miatt a nagyszünetben kimenni sem lehet, igaz az sem jó mikor a húsz perces kintlét után vissza kell menni a levegőtlen tanterembe. 

A kirándulások persze jók, de majd' hetente mennek valahová, emiatt állandó az időzavar, vagy hiány, elmaradnak órák, angolból alig vesznek valamit,  a dolgozatokra nem gyakorolnak, a tanítás dög unalom, jaj, meg sem meri számolni hány nap még, mert kétségbeejtően soknak tűnik...
( Én tudom, mert számolom: még harminc. )

Sokszor összeakad a bajszunk. Duzzog, meg nem akar és baromi nyakas, amikor meg szeretném vele beszélni puffog és a végkövetkeztetése, hogy ő mindent rosszul csinál...
Tegnap csak megkértem, hogy halkabban, amiből ismételten puffogás lett és sértődött szobábavonulás. A lépcső még áll, noha olyan trappban vonult fel, mint egy elefánt.
Órákkal később, fejét leszegve, az edzés után jött hozzám bocsánatot kérni.

...

Elég ha elmondod, nem kell csapkodni, mérgelődni és nem okozol nekem csalódást.
És fáj: nem jó látni, hogy nem érzed jól magad az iskolában, hogy unatkozol.

aprók

Már nagyon unom a kézi mosást. Nem panaszkodnék, de tegnap külön hazajött azért az emberem, hogy a helyére tegye a megérkezett alkatrészt, mire kiderült, hogy  a csap is tönkrement - elzárni el tudtuk mikor a baj történt, viszont most nem lehet megnyitni. Kemény a víz. Elvízkövesedhetett.

Ma a hugival ( még egyke vagyok, ő unokahúg) 3 órát és húsz percet beszélgettünk. Felidézünk és ismerkedünk.
Imádom!

Ill. emberem telefonált, itthon hagyott pár szerszámot, így ma még Badenbe megyek. Juhú.

finnyás?

Pár hette táskát keresek magamnak.
Akar a fene új táskát, mert szeretem a régit ( egy van, vagyis volt ), de szegény kezd vállalhatatlanná válni. A kantár néhány helyen mint a szita, a fenekén szintúgy. Nem kellett volna annyit hordani - de ha nincs másik!
Böngészés közben arra is rájöttem miért csak ez az egy, amim van. Anno ezt megláttam, beleszerettem és megvettem. Az elmúlt napokban viszont egy sem ejtett szerelembe.
Túl nagy, túl kicsi, nagyon műbőr, nagyon türkíz - ami nem lenne kifogás, ha lenne másik, ill. hozzá illő cipő...
Ennek is bőgés lesz a vége, nem táska.

essen szó - még egyszer, a szűrke villámhaverről

Szombaton jött a hívás. A találkát úgy beszélték meg, hogy hazatértében - még szombaton is dolgozott -, az önkormányzatnál futnak össze, így a szűrkével én is odahajtottam, hogy emberünk megnézhesse.
Még csak bele sem ült. Ahogy méricskélte a járgányt, úgy tűnt ő már a hírdetés olvasásakor eldönthette, megveszi.
Az adásvétel nem kevés bonyodalommal zajlott. D. bizonytalan volt még vasárnap este is, hogy rendben, eladjuk mert itt a vevő, de mi mihez kezdünk egy autóval ( az eddigi másfél helyett ). Reggel a kisöreg nem volt a megbeszélt helyen, D. duzzogva fékezett le a ház előtt, de egy gyenge óra múlva visszament, mert okosan és általában hallgat a neje szavára ( lehet valami közbejött, késett, és elkeverte a telefonszámot, a kisöreg határozott és megnyerő volt, ő biztos nem beszél a levegőbe ). Elcsípte a faluban tanácstalanul kóválygó öregurat ( igen, megkéstek és igen, kitörölte a híváselőzményeit, nem tudott szólni és bízott benne, hogy meglátja valahol az autót )... alig fél óra múlva járgány nélkül, annak árával a zsebében várt a hivatal előtt ( hadd írjam már le, olyan szép: vor der Zulassungsstelle ).

...és itt a kaland: az én drága, életem első járgányának nagy kalandja, második ketyegőjével, a potom 379.340km-ével, majdnem 16 évével felment északra, Svédországba, mert a szimpatikus, szakállas, magyarul nem beszélő, Józsiként bemutatkozó új gazda oda vitte.
Ma hajnalban indultak.

mosás

A nagymosás kellős közepén, elképesztő robajjal ment tönkre a mosógép. D. nagy szerencsémre épp itthon volt, azonmód szét is kapta, lássuk mi a rákfenéje.

A felső ellensúly, ami beton - ugye, tört apró darabokra. Igen meglepő csoda, hogy nem csapta miszlikekre az egész gépet, vele engem, míg ilyedten fogtam el ne szálljon, mire nagy nehezen megállt a lekapcsolás és konnektorból kirángatás után.Vitte tovább a lendület egy örökkévalóságig.
Újat venni nem szeretnénk, kis nyomja meg a... gombot szorozva tucattal után kiderült honnan érdemes, így megrendeltem a betontömböt / az alkatrészt. Küldték a visszaigazolást egy számomra ismeretlen - de az semmi, a fájlkezelőnk által sem támogatott formátumban. D. felhívta őket, hogy PDF-ben please! 
Mire elküldték ugyanúgy.
Rájukírtam, csak azt írják meg mire várható és mennyiért.
Válaszoltak, 2-4 munkanap.
Visszaírtam, szeretném írásban látni azt is, mennyiért...

Bár olyan egyszerűen gondolkodhatnánk, hogy vállrándítás után veszünk másikat - nem számítana a pénz, és nem érdekelne bennünket, megint mennyi szemetet termeltünk.

Már mostam azóta. Nem sokat, csak fontosakat. Segített feleleveníteni pár emléket, pl. mikor gyerekkoromban a fürdőkádba hajolva mostuk a ruhákat, hogy miután megtisztultak, anyám bepakolja a csöpögő göncöket az elöltöltős, automata ( Hajdú? ) mosógépbe. Teljes mosásra, a végén centrifugázással.
Igen.
A mosóporallergiámra pedig már nem is emlékeztem.
Tissszta öröm.