Dienstag

igen

Vakarózik. Mert már másodszor látom, keresem a okát, azt mondja nem nagy ügy, csak egy szúnyogcsípés. Teljesen elképed, mikor felrántom a pólóját... és nahát! tényleg szúnyogcsípés.

Tök friss szúnyogcsípés, december 22-én.

Montag

ha már kint nincs...


pm

Ez az állandó libikóka kikészít. Pláne ebben a fázisban, mikor ilyen könyörtelenül, a legcsekélyebb irgalom nélkül rohannak le a kilók.
Megint eljutottam abba a -legmélyebb bugyorba- mélységbe, ahol már legszívesebben kivágatnám magamból ezt a haszontalan szervet, az életem végéig szedett hormonok nem túl kecsegtető szedésével együtt is.
A legkevésbé az vigasztal, hogy sokan vagyunk így. Ha nem is teljesen ebben a formában.

Donnerstag

M.

Így 12 évesen elkezdett "nem van"-ozni a "nincs" helyett.
Éljen a kétnyelvűség!

245 éve született

 

Visszaszámlálás*

Már csak két hét.

Mert egyébként unatkoznánk, három autót árulunk és fogjuk a fejünket, mert csak egyre van érdeklődő, arra viszont rengeteg, ugyanakkor csak az ország másik feléről sokan, a többi sok Magyarhonból, ezen utóbbiak jönnének is és vinnék azonnal, ami a héten nem volt opció, D. szerszámok nélkül sem, de a több száz kilóra rúgó felszereléssel pláne nem tud repülni

Úrfi, a nagyobb, a héten Bécsben járt mindjárt két Christkindlmarkton is, meg az időutazás címen futó látványosságon, jól érezték magukat, ahogy mondja. Egy centet sem költött, azt mondta mindenütt csekmetek voltak csak, semmi érdemleges.
A. is csavarog, bár ő beéri a szomszédos dombbal, a barátja vendégszeretetével, ha ő nem épp ő jön hozzánk.

...és meleg van, aggasztóan meleg, csak a naplózás kedvéért: december 10-et írunk, alig volt fagy, hó egyszer és csak plusszok, plusszok reggelente.


Mindenki izgatott, várja nagyon a karácsonyt, a gyertyafényes puha nyugalmat, a nem kell menni sehova reggeleket.
Jó lesz.



*önmagában milyen vészjósló bír lenni ez a cím

Hazaút

M. hívott az előbb kacagva, hogy milyen humoros sofőr van ma a buszon - még soha nem látta - folyamatosan ugratja a gyerekeket.

???

Már kétszer rossz felé akart kanyarodni, úgy tűnik nem ismeri az utat.

!!!

Dienstag

aljas disznó vagyok egyébként



azt persze tudják, hogy valamelyik kedden viszem őket orvoshoz, mert az a nap a héten, amelyik délutánjába belefér a látogatás, de azt nem mondtam, hogy ma lesz az a kedd. nem hiszem, hogy félnének, de örülni nem szoktak az oltásoknak, most minek nehezítsem a napjukat ezzel, de már látom az arcukat, mikor rögtön ebéd után felkérem őket mosdásra, fogmosásra meg öltözésre, készüljenek, jelenésünk van.




hallgatok Párizsról. mit mondhatnék, amit előttem még senki?
öklömnyi a gyomrom, toporzékolnék, de minek? és dühös vagyok.
most sem gyűlölök, viszont mérhetetlenül dühös vagyok.

Donnerstag

Élő bolygónk kampány



kint tavasz

Sarkig tárt teraszajtó mellett pucolom a hagymát, a sárgarépát, mosom a húst, teszem amit kell, hogy ebéd legyen.
Tavaszi illatok csalják az érzékeket, rozsdás erdők segítenek az orientálódásban, bizonyosan nem fogok elveszni. Bár most nem bánnám, ragyogó napsütés ide vagy oda, akár a föld is megnyílhatna alattam.
Ott nem fáj semmi.

Még:
Ugyanakkor nagy örömmel veszek minden holnapi ebédre való javaslatot.

Az erősen őszülő halántékomról szóló keserű monológom már nekem is sok lenne, így arról bölcsen hallgatok.

Freitag

?

Ugyan mivégre tart minden szabó mágnest a fiókjában?

izgul

Az elmúlt hónapokban határozottan tiltakozott a hajvágás ellen, míg ma reggel akkora patáliát csapott épp a hosszú fürtjei miatt: hogy ez mekkora, meg ő milyen szörnyen néz ki vele, ez borzasztó, miért nem vágtam le tegnap, és hogy így, ilyen rendetlenül és rondán nem lehet egy matekdolgozaton megjelenni...



Ez egy ilyen család. Tud mindenki mindent, felkészült, keni az anyagot, de a számonkérés reggelén tépi a haját bepánikol.

M. is ír ma, ő sms-t küldött: hasmenése van. Itthon még vidám volt és alig várta a harmadik órát -angol.





A kép tegnapi, és lehet, hogy az utolsó itt a blogon, amin látható az arca.

Dienstag

a suliról még mindig nem írtam

amikor alszom, meg amikor nem

Már magam sem tudom mióta kelek hajnalonta a korai ágybakerülés vágyával, de ugyanolyan rég marad csak terv estéről estére és tán évről évre is, no de most!
Pontosabban: tegnap.
Merthogy sikerült, 20:30 előtt, közvetlen azután, hogy a fejem felett elhalkult a siserehad, kikapcsoltam minden zaj- és fényforrást, leküzdöttem a könyvem folytatása iránti vágyat, a bal oldalamra fordultam és azon mód, el is aludtam.
Milyen szép, békés kép: a korán elszenderedő alany, nemdebár?
Siker is lehetett volna: maga a beteljesülés.
De nem.
Kettőkor felpattant a szemem és hába küzdöttem, ötkor muszáj volt felkelnem. Addigra valamennyi csontom sajgott a forgolódástól, a fene nagy koncentrálástól és ellazulástól -hahaha!-, olyan bőszen próbáltam visszaaludni, még a kínomban bevetett agykontrolltól sem lett jobb ( bocsánat Laci és Mr. Silva, szóval egyre jobban! megy majd, ha netalántán még egyszer rászánom magam ).

megbízható navigációs applikációt valaki?

Negyven perces agyrém-küzdelem után, mondhatni vakon indultam útnak. Az esztergályosnál már több, mint hat éve nem jártam, a környéken sem. Amikor voltam nem én vezettem és az utolsó alkalommal a tök sötét is nehezítette az orientációt. Volt pár apró részlet ( lakóházon helyes és szokatlan harangtorony, Y kereszteződésben kápolna, magtározó, helyi nevezetességet hirdető tábla - kockás liliom- ...) amik itthon még nem is rémlettek, de akkor és ott ismerősnek tűnt.

Mesélhetnék arról, hogy hogy kitolt velem a még itthon, kínkeservvel letöltött navi, ami bár szorgosan mutatta hol járok éppen, de a helyes irányt nem volt hajlandó mutatni, sem közölni, vagy a felismert objektumokról, melyek széthinett morzsaként irányt mutattak, ill. a gondviselésről, ami épp a kellő helyen szaggatta átláthatóvá az egyébként és mindenhol máshol tejszerűen tömör masszaként a tájra boruló nagy feneködöt. Mert épp ott, a célom előtt vagy 6km-rel az utolsó sorsdöntő kereszteződésnél, ha nem látom meg AZT a fasort, tán jópár félórára magába szippantott volna a ködlepte Stájerország. 

No, így lett a tömör tölgy lépcsőhöz, takarógomb.
Azt mondta már talán maga sem találna oda, ügyes vagyok.*



*Félúton jártam mikor hívott, hogy merre járok, odatalálok-e?,
montam, ne bosszantson!,
de hogy tudom-e merre van?,
mire közöltem: most nem akarok csevegni, csak mérgesebb leszek! -így bölcsen és gyorsan elköszönt.

Samstag

szörnyen kedvel

A főneveket, mondatkezdéseket, szóval amit kell nagybetűvel ír, mindig, de a nevemet következetesen kicsivel.

mostanság

Két kamaszom van, noha egyszerre csak egyre hitelesítettek számítottam.
Az egyik - akivel számoltam, egész fegyelmezetten mond ellent, egy cseppet sem kiborító, nem csapkod ajtót, sem a lábait a lépcsőfokokhoz, megköszön, kér, néha duzzog, vagy kiszalad a száján egy hülye, esetenként marha, de talán még igaza is van, mégis szólok érte, a tesót ne degradáljuk kérem! és csendben örülök, hogy a gondolatait nem hallom. Még.
Viszont a kilenc évesnek nem jó a mindenkori ebéd/vacsora, nem jó ha menni kell, sem ha maradni, legtöbbször utál engem, de leginkább saját magát, mindannyiunkat az akadó-lemez monológjaival fáraszt -még ha csak fárasztana, ill. gurgulászó szemekkel, plafont néző flemgasággal gyilkolja az idegeinket.

Sajnáljatok! Nekem nincs időm, sem energiám már hozzá.

Ez úton megkövetem Martinet és Anyust mert kételkedtem. Nyilván most ezért vezeklek.

Mittwoch

Brrr.

Eddigi tapasztalataim alapján kijelenthetem, a legembertelenebb, legkegyetlenebb üzenet, ami az iskolából jöhet, az az újfent a fejét délcegen felcsapó tetűjárványról érkező.

Megint ész nélkül vakarózom, meg ráz a hideg, pedig nálunk semmi nyoma.

Minden évben, ha szerencsés volt a közösség csak egyszer, de volt, hogy háromszor ( 3x! ) voltunk harci készültségben.
A gyerekek piszkosul szeretik: két héten át minden másnap sk mosom a hajukat - hátraarc, kis törölköző az érzékeny lelkűek intim részei elé és habzó sikamika, amit végignyávognak, mert szerintük ilyenkor durva vagyok.


Tavaly, a katyvasz ( megelőző sampon ) leárazásakor két flakonnal is vettem - a  hír utáni következő szélütést a kasszánál kaptam, majd mikor kinyitottam az egyik tetejét: A. sikítva menekült a büdös lötyi elől. Az sem zavarta, hogy pucér, sem az, hogy vizes.

Montag

Pont






éves a blog.
Ill. tegnap lett annyi és ez az 1112. bejegyzés, de szót se róla többet.





Donnerstag

nem egészséges

áthajolva a sámlira állított laptop felett, az egyébként szokatlanul magas éjjeliszkrény sarkára támaszkodni, mert billen. Vele a telefon, ami mindjárt kettő, meg a könyvek, a tűim, az aktuális böködnivaló és mert a meggondoltalan támszkodó én magam voltam, én is.
Épp ez hiányzott még.

Minden ok. Már csak abban bízom, hogy sikerült minden tűt összeszednem, különben a reggel rosszabb lesz.

Mindjárt indulnom kell

A legtöbben a fogorvosukhoz, mások a nőgyógyászukhoz én a legkevésbé a belgyógyászomhoz megyek szívesen. De hozzá járok a leggyakrabban.
Felöltöm a  vigyorpofát és megyek. Ma. Most.

Dienstag

Reggel riadtam

a felismerésre, hogy akaratom ellenére vétettem, mert jót akartam.
Szerencsétlen áldozatom most mehet külön a postára, mert ajánlva adtam fel - el ne vesszen, amit küldtem.
Hülye könyv. Hülye nő.

Montag

Tudom,

a világ legunalmasabb témája, hogy az egyén épp fázik ( meg esik az eső, egyébként nem, ma még nem, ill., hogy most aztán igazán beköszöntött az ősz ), de reggel olyan meglepően k.* hideg volt mikor kiléptünk a házból, amit muszáj megemlítenem. Bocs.




*kegyetlen, természetesen.

Freitag

Oh schreck, oh schreck!

A férjem egy autószalonból hívott. Ilyenkor.
Ha valaki látja, fogja le!

Áll az ajtó előtt,

még az ő kezében a csomag, míg én aláírok - a nevemet (hö) ami a csomagon is áll, két másodperccel korábban ugyanazon is szólított - üvölt, hogy a név magyar, de még bizonytalanul megkérdi: magyar? 


Pár éve egy nagy Magyarországot ábrázoló póló villant ki egy szállító inge alól, neki azonnal nyújtottam a kezem, hogy szevasz! 

De a mai srác úgy csodálkozott és úgy kérdezett, mintha az Amundsen-Skott ( déli-sarki ) kutatóállomás küszöbén álltunk volna.

Mittwoch

Jegyzet

El ne felejtsem, hogy szeretnék írni az iskoláról, a tanárokról, a mikéntekről...
Csak találjak egy fél órát valahol. Meg fel ne dobjam a csukát addig.

Dienstag

Most

igen jólesne a lelkemnek ha mesélnétek kicsit Magatokról, ha beszélgetnétek kicsit velem. Bármiről, ami Benneteket foglalkoztat, Veletek történik éppen.
Örülnék.

Láz

Ha az előzményektől még nem lett volna tele a hócipőm, a nagyomat bedagadt, vörös krumpliorral kaptam ma vissza - rázza a hideg és nem lát a náthától, ill. a köhögéstől könnyes szemeitől.
D.-nek is jó esélye van hasonlóra. Mikor ennyire átadja magát a búnak mint tegnap este, könnyen legyűri a csontropogtató, hideglelős fenevad.

Felnőttesdit játszunk

An Feiertagen leiden wir.
Aber pfeiefen wir drauf, denn unsere Knaben sind gesund, klug, clever - ob das nicht schon genug wäre, schneidig.

 Lehet ennek sem lesz füle, sem farka.

Tizenkettedjére is megünnepeltük a nagylábút, nagykezűt és ha teljes képet szeretnék mutatni, nagyszájút.
Kellett jönnie valami felejthetetlennek, a mindent felülmúló ajándékon túl is.

Őz jött és tarolt, el is pusztult.
Az autó eleje ami még múltidős, de ez helyrehozható. Ma már jártam rendőrségen, autóklubbnál, és olyan felnőttes szavakat használtam, mint Unfallbericht, Schutzbrief, Scheinwerfer, Stoßstange ( ez személyes kedvencem ), Kostenvoranschlag, Sachenverständiger, besichtigen ... és mert kedvellek benneteket, itt most meg is állok.


Most egy kicsit nem jó a bőrünkben lenni.

Sonntag

Nem feltétlen őszinte

már ami a születésnapomat, egyebet illeti, a neten.
Nem adom meg a valós életkoromat, születésnapomat, minek a stressz, így is, tán még a bugyim színét is ismerheti boldog, boldogtalan, ha akarja.
Ezért lepődtem meg a google köszöntésen ma reggel...


Mittwoch

Rozi

Mióta megnyomtam a vásárlás véglegesítését konkretizáló gombot, azóta itt visít, meg toporzékol a vállamon a kisördög, először, mióta a gyerekeknek már nem csak játékokat veszünk és hiába pironkodom ( az izgalomtól még a mellkasom is piros foltos ), nem szűnik eldugulni.

Önző Rozália, született V. T., lehajtott fejjel, jobbra el, holnapután tortalapot süt, szombaton tortát állít össze, hogy vasárnap fújhasson az ünnepelt.

Dienstag

Nyau

Finom szóval kínáltam magunkat és ínyencségeket, egyszerű helyet, de nagy szeretetet, hiába. Szó nékül bevetette magát a bozótba, a saccolt korához képest meglepően fürgén.
Csalódottan szálltam vissza az autóba - a villámcsapásként jött ötletek jól szoktak elsülni.

No, így nem lett macskánk.

Megvagyunk

Nem, mert nem bízom benne, csak féltem. A negyven kilométer távolság teszi. És a félelem attól, hogy esetleg elalszik és csak valahol Bécs határában riad fel. Meg az a sok, idegen ember! Míg ő megy, javarészt gyerekek, tinik, most a zűrzavarral közelkeleti emberek, ahogy mesélte csütörtök óta egy asszony, a többiek fiatal férfiak. Néztem az arcát, nem fél, nem is úgy neveltük, inkább közömbös. Ott vannak, hát ott vannak, elférnek a buszon.
Jól magamba néztem, én sem félek. Nélkülük is féltem az úrfit, nem változott semmi.
Az iskolától alig egy kilométernyire szállásolják el a csoportokat. A város összes iskolája mellett .- így pontos.
Tegnap az egyik tanár beszélt velük a kérdésről és elmondta, fogkefére, fogkrémre, borotvahabra van szükség. A gyerekek vigyenek, legyenek szívesek.
A gyerekek is meséltek. Az egyikőjük kint játszott az utcán, a szomszéd srácokkal a hétvégén. Meghajtották őket botokkal a keletről érkezők. Azt gondolom, ők provokálták.
Egy kislány meg a városban, az anyukájával volt gyalogosan úton, mikor egy fiatal férfiakból álló csoport, elhaladtukban cuppogott nekik. Azt mesélte, megijedtek.

Mindeközben lezárták Németország határain a továbbhaladásukat, Magyarország ébredezik és hallgat, Ausztria a keletiről szállítja a nyugati határ közelébe a több tízezer embert, míg önkénteseket toboroz, adományokat kér, szörnyen igyekszik és szépen rádöbben, tulajdonképpen miért is bírálta a magyarokat alig két héttel ezelőtt.

Montag

Délután a valamikori zöld határon




Kidülledő szemek

A nyári, mindjárt kétszeres Német Nagykövetségre látogatás után megint porondon az útlevél-igénylés tortúrája.
A szükséges papírok, az előrelátóan csatolt fénymásolatokkal egyetemben mappában, már csak az igazolványképek hiányoznak, hogy beállhassak a kérelmezők sorába. Jó lesz.

Ma megyek képezkedni. Sírok. Komolyan.



Rosszabb: elnéztem, mert természetesnek vettem az előzményekből kiindulva, hogy vinni kell képet, mert nem kell. Ott készítik. Már nagyon sírok.

Samstag

még egy link

részemről talán az utolsó megosztott a témában


egy fb-os bejegyzés Geszti Péter gondolataival

Freitag

csak pár szó

Eggyel több regisztrált Olvasó van? Üdv Itt!

Apropó regisztrált.
Láttam este azt a tegnap rögzített videót magam is ahogy talán mindenki - egy rettenetesen kétségbeesett férfi a kisbabájukkal együtt löki, rántja a sínekre a feleségét, majd a teljesen ledöbbent rendőrök a pár másodperces rövidzárlat után, a közben már öklében markolt kővel a saját fejét ütő férfit próbálják megfékezni, nehogy bárkiben is kárt tegyen.
Egyetlen cikket olvastam végig a bekezdések között ezekkel a képsorokkal, és a videóval, benne Mo. töketlenkedéséről, szívtelenségéről és ezek következményéről, a káoszról. és a német oldal dicséretéről. Szerencsétlenségemre leragadtam a hozzászólásoknál. A java fröcsög az utálattól, ugyanúgy, mint a magyarajkú véleményformálók, akik azt skandálják, hogy minek engedik be?, fegyverrel kiállni a határra!, stb. förtelem -olvastuk mind...
Azok a kommentek németajkúak véleménye, generell, rólunk.
Gyerekek!
Eddig nem féltem.

 Esetleg nem lehetne ott a Keletinél felállítani egy, urambocsá több led kijelzőt, amin informálják azokat az elcsigázott embereket arról, hogy pontosan mi vár rájuk, hogy a magyarok csak azon igyekeznek, hogy maguk is betartsák az EU-s törvényeket, és miért van szükség a táborokban való elszállásolásokra... és így tovább? Tudom, katasztrtofálisak a körülmények, más alapvetőbb, emberibb kellékek is hiányoznak, de talán meg kellene nyugtatni őket némi információmaggal, hogy a kétségbeesésből ne mindjárt gyűlöletbe essenek.
...hogy ne olyan hírek, jelenetek kerüljenek tőlünk nyugatabbra élők szeme elé, ami miatt mindjárt SS-t, meg gázkamrát vizionizáljon a médiákból magát informálni vágyó német, meg osztrák, ill ne induljon dühödten, felháborodva és konvojjal Mo-ra ez utóbbi, menekülteket illegálisan menekíteni ( vajon a sokból ez a hír igaz? melyik az? maradék nélkül az? ).

Donnerstag

lyukat a hasamba. lyukat?

...mert ha ezt kitöltöm, nem ám akármilyen, holmi szokványos hűségkártyát kapok, amit aztán a pénztárcámba tehetek ezzel tovább dagasztva azt, nehem! Ennél ezerszer praktikusabbat, három kulcstartót küldenek, ami beszkennelhető, bárkinek örökbe odaadható -miközben egy név alá gyűlnek a pontok, például a lányomnak...

Donnerstag

Ennek lehetetlen címet adni

Nyugodt voltam, mígnem a fiúk nekemestek. A meggyes, csokis, tejszínhabos piskótatekercs születésnapra már csak azért sem jó, mert a gyertyákat arra hogy?, pláne annyit. Szóval hogy is gondolhattam, hogy csupán ilyen-olyan tekerccsel szúrnám ki az apa szemét, a legeslegebb napon?
Így lett a kellemesen meleg, pihepuha nyugalomból, háromnegyed négyes jobb- és baloldali tüdőgyengeség, szúró szegedés, meg kínzó fejfájás.
No nem azért, sütöttem már tortát, példának okáért tavaly is összehoztam egyet, igaz telefonos fb-os segítséggel, de ehető is volt, meg ahogy az ünnepelt mondta egészen helyre süti lett, ha az ember tudta, melyik oldalát mutogassa - így még vállalható kép is készült.

Dicsért, mert ha nekem egyszer elmegy a kedvem, kalap kabát, csengettek*.

Erőt vettem magamon, csak a kakós tortalapokra koncentráltam, mer az megy. Mikor már sült az első, a felismeréstől tikkelni kezdett a jobb szemem: mivel töltöm meg?
A korábbi tervekhez felkészített hűtő tartalmát áttekintve ( nem lett több, át sem alakult ) csakis a Feketeerdő jöhetett szóba. Emlékeim szerint valami lekvár állagú, vagy szerű izé réteg piroslik ebben a tortában. Itthon csak, noha nemes és finom, de eper a lekvár, még véletlenül se meggy. Már a bal oldalam is szúr, a második lap meg sül, míg az első csendben hűl. Istenemnehagyjel! Közben kérdik, hogy mikor lesz már kész. 
énmárteljesen. 
demondjammeg. 
nemtudomkisfiam - nyitsdkiazablakot mert nemkapoklevegőt...
Találok receptet, ami emlékeim szerint lekvár az puding, közelebbről meggypuding, ami a kompót leve felfőzve és besűrűsítve pár kanál keményítővel, vagy pudinggal, szerencsére előző van, villámgyorsan megy a művelet, csak hűlni nem akar, de hideg víz akad, meg másik edény, és kavarom is - legalább nem az órára figyelek. A cucc baromi gusztusos, a harmadik tortalap is kihűlt, sínen vagyunk, a srácok sorbanállnak a fürdőnél - addig sem engem kérdezgetnek. A laktózmentes tejszín felverődik - itt már tök nyugodt vagyok, az állítható tortagyűrű terveit minden bizonnyal egy angyal vetette le, ezer hála és köszönet érte.

Mire a Kerekévfordulós nyolckor hazaért, illatosak voltunk, kisimultak, a torta tortaformájú, ami fontosabb majdnem hideg, de legalább csupasz. Míg az ünnepelt tisztálkodott, addig a pucér, szép rusztikus gúnyát öltött, díszítés a nagy gonddal számolt gyertyarengeteg lett, hogy D. kívánni és fújni is tudjon.







*Ki tudja mennyi lehettem, mikor terveztem magamnak egy aljat. Harang formájút, ami deréktől  a csípőn át tetsresimuló, hogy aztán egy ravasz kannyarral, finoman, még a comb fele felett kibővüljön - ne kelljen lépéshasíték, meg a harang legyen igazi harang. Kaptam szövetet, szerszámokat, az általam szerkesztett szabásminta alapján, figyelve a kényelmi bőségre kiszabtam, letisztáztam, és összeállítottam első próbára. No itt derült ki, hogy nem jön rám...     mire rámtaláltak bedagadt, meggypiros arccal bömböltem a gép mellett.

Töltsétek ki, jó móka!







...esetleg reggel - enni mostazonnal óhajtó és kíváncsiskodó háznép nélkül.

Ímhol a link:

https://mensa.hu/tesztiras/online-iq-probateszt

a háztartási munkáról és annak hanyagolásásról, ill. ez utóbbi tökélyre fejlesztett példájáról

 avagy, a nyaralás és a mosogatás két teljesen összeférhetetlen tevékenység.

A vakáció egy jól ismert mellékterméke a rendszertelenség. ( csak nálunk? ) Mindenki más időpontban kel, értelemszerűen máskor reggelizik / éhezik meg / kíván meg valamit. Egy tányért  ( Zalában tányérat ) szerintem még a legtakarosabb menyecske sem mosogat el izibe ( én pláne ), kettőt sem és a három sem igen bökheti a szemét - nem szokta, míg gyűlik a mososgatatlan, közben már fő az ebéd, sül a kenyér, a halom nő, meg iszunk is, kérésre teát, álomkór ellen kávét, szomjra mézes - citromos limonádét, vizet, bármit és mikor már mosogat a Kató, sőt még nem is végzett, már akkor is van újabb, ami először csak rálegyintős egy, majd kettő...
Így szokott ez menni.
A ki- és bepakolás örök körforgása közben felsejlett az idei tengerpart egyik legemlékezetesebb délutánja, ami egy lengyel család ügyetlenül titkolt megfigyelésésének, de leginkább a tevékenységüknek hála maradt feledhetetlen.

A család egyik legnagyobb figyelmet élvező tárgya - nekünk is ez tűnt fel - egy megközelítőleg vájling méretű -a történet szempontjából lényegtelen, de sötétkék, rányomható tetejű műanyag doboz, tele paradicsomszósszal bolondított spagettitésztával és szám szerint, de ténylegesen is egy, azaz 1 szerencsétlen villával. Ez a kettős járt körbe férfiről gyerekre, gyerekről asszonyra, asszonyról ismét férfire és így tovább egész álló délután, továbbadásnál a villát hol lenyalva, hol egy pilllanatra és futtában a tengerbe mártva, esetenként a sós vízben meg is lögybölve.
A lengyel család, három generáció, négy férfi, három nő és számolatlan, de sok gyerek. Estére sem sikerült felmérni ki kihez tartozik, de nem is ez volt a fő csapásvonal. Míg eleinte csak döbbent "láttad?" kérdésekkel hívtuk fel egymás figyelmét a nyalásra, meg mártogatásra, később nem átallottunk ( nem mondom meg ki kezdte, én többnyire pisszegtem - féltem, hogy megvernek ) hangosan kacagni a dolog praktikumán, eddig sosem látott furcsaságán.

Mittwoch

Hiányzom?

Jössz, olvasol - látom.
Persze, tégy kedvedre, csak fura.

Szoftverhiba

Még gyerekkoromban hallgattam rongyosra a számot ami* minden újraindításnál reggel itt zümmög a fejemben. Így bő két évtized után úgy tűnik, ettől már nemigen fogok tudni megszabadulni.

Biztosan jártak már sokan hasonló cipőben: mellettük játszotta a rádió, vagy dúdolt valaki egy dallamot, ami olyannyira beleivódott az elméjükbe, hogy estig már meg sem szabadultak tőle.
Mondom estig.





Dienstag

Trenírozom a füleimet

Persze a hallásom jó, csak az ékszereket bírja rosszul, nem is hordok évek óta még, anyagát tekintve nemes fülbevalókat sem. De előkerült a napokban ami van - már 20 percig is el bírom viselni az égő fájdalmat - kicsinek is tudok örülni.

Ez utóbbiról jól ismernek a rokonok és a barátok is. Erre nemes példa egy maholnap 20 éves történet, el soha nem feledem.
Egy rokon lányzó járt Párizsban, alig vártam a beszámolót milyen volt, mit látottt, mit fényképezett és persze, hozott-e nekem képeslapot, kavicsot, valamit.
Hozott. Igen örültem a Disneyland mekijéből hozott eredeti figurákkal díszített kis, áttetsző csomagnak, benne a műanyag villának és szalvétának, de ő szólt: milyen jó, hogy nekem még ilyen csekmetekkel is örömöt lehet szerezni... 

Nem nézegettem sokáig a csomagot, és az ehhez hasonló bántásokat sem állom továbbra sem, a fülbevalókat meg elraktam. Majd, valamikor.

?

- Hmmm, de jó illat, mit főzöl anya?
- ... makarónit.
- És én mit eszek ebédre?

Montag

Isten öltessen$

A magyar "é" karakter helyén az "ö" német billentyűzet karaktere jelenik meg, ha figyelmetlenül klimpírozol a klaviatúrán, amiből ilyen fenomén lesz, mint itt fent.
A dollárjegy a felkiáltójel helyett, egy kicsit talán elvenné az élét, de még időben észrevettem, így nem kellett magyarázkodnom.

Samstag

Mostanság

csak kritikán aluli filmeket láttam. Pedig igazán szorgos voltam. Namost, vagy folyamatosan mellé nyúlok, vagy tényleg csak sz.rt - elnézést - gyártanak.

Szavamat ne feledjem, kellene egy új ágybetét. Nem azért mert már rossz, tönkre ugyan nem ment, csak régi. És egy 15 éves matrac talán több poratkát foglal magába, mint ami feltétlen szükséges.

De ez meg olyan, mint a filmes gondolat sommája fent. Matracból is csak rosszat* talál az ember.


*Hadd ne írjam le újra, hogy sz.r. Upsz.

Freitag

A karalábé

levelét fel szoktad használni? Ez most olyan nagyon szép.
Rákereshetnék, de ha kérdezhetem.

Donnerstag

Ma

egy kicsit csevegtem, kicsit engedékenyebb voltam ( néztek filmet, x-boxoztak, kétszer ), kicsit porszívóztam; kicsit elestem a lépcsőn, kicsit sajnáltam magam - mert kicsit nagyon beütöttem a lábam; kicsit pakoltam, kicsit olvastam, kicsit sem főztem és nem is sütöttem; nagy bókot kaptam - igaz vissza, de no; sokat mostam és teregettem, ill. a figyelem központjában voltam, gyertyát nem fújtam, de kívánni fogok, majd éjjel odakint a hullóktól - mint régen.

Mittwoch

Gyászos

Eszembe jutott már, ha hirtelen meghalnék, vajon a családom írna pár sort róla, vagy csak itthagynák a blogot, keringjen annak rendje - módja szerint mint addig kedvére, esetleg törölnék?



Szeretek blogot annak humoráért, csodás képeiért, a blogíró átélt kalandjaiért; a sorok közül kiabáló elme nagyságáért, a kikukucskáló én iránti kíváncsiság csillapításáért; mert az írója szimpatikus, mert hasonló, vagy teljesen más; mert olyan helyekről mesél, ahova -általa- már vágyom is... ugye.
Néhányat pedig azért, mert óriási lekesedéssel mesél eszméletlen érdekes, lebilincselő dolgokról.



És, hogy mi lesz egy bloggal, aminek az írója már nem mesélhet többet?
A család óhajára olvasható marad - ne merüljön feledésbe a kedves, lekes alkotó.

http://juharizsuzsanna.blog.hu/

Dienstag

Rámdurrant*:

az Zorba, nem Zorbász!



*a kedvenc antikváriumom tulajdonosa

Freitag

- 1048 -

Leírhattalan mennyire nincs kedvem ma strandra menni. Nem mehetek a vízbe - bár ha mehetnék sem lenne vonzóbb a klórbűzös, zsúfolt medence.
De megígértem.
Tegnap este még olyan messzinek tűnt a ma délután. Nyau.

Hőségjárat

Ezen a nyáron még, ilyen nehezen nem keltem fel, és tán még életemben soha ennyiszer nem nyomtam meg a szundi gombot. A ketyere sajnálata miatt és csakis azért, szánalomból vettem erőt magamon, igaz az éjjel még egykor is mászkáltak az úrfiak, sóhajtoztak, nyöszörögteg, szenvedtek a melegtől, míg újabb innivalót adtam, puhább és vékonyabb takarót, legvégül már csak hófehér, ezer éve -még gyerekkoromban- használt lepedőt, pedig a házban 24 fok volt, náluk az emeleten talán ha kettővel több. A tengerparton a rekkenő hőségben, a leéget hegyoldal lábánál, légkondival örültünk a 28-nak, ők meg az éjjel félig belehaltak az önsajnálatba.

Jut eszembe, a nyaralásról még nem is írtam.

Donnerstag

Aha, ha

mesélek hallgattok,
ha kérdezek válaszoltok.

Kerek

Mer olyan czuki, igaz tegnapi, de emígyen megtarthatom






- 1044 -

A tavalyi lábatlanság* szülte bezártságunkban nem mentünk sehova, csak hétvégeken, akkor is csak ha D. nem futott másfelé, így alig párszor. Akkor megígértem az úrfiaknak ha kitartanak, idén viszem őket mindenfelé. Hősök voltak.
A héten csak edzéseken voltunk, kifáradtak, kitikkadtak, nem is vágytak semerre, ahogy jómagam sem.
Ma délutánra nem fáradtak el semmiben, megyünk strandolni.
Hurrá.




*A járgányügy megoldódott, szó sincs már rá mennyire. Van a kiindulási szűrke, 14 éves öreghaver, ami a tavalyi lábatlanságunk oka, a hosszú nyár után októberben éledt újjá ( talált emberem adagolót ), hogy kora tavasszal egy semmiből jött hattyú halálával újabb kihívások elé állítson ( motorkár ), mire eladtuk volna, lett másik motor, ahogy ezzel egyidőben újabb ( 12 éves ) járgány is, egy transit. A kettő egy rendszámot kapott, amit csvarhúzóval váltogatunk meg szédült fejjel. Sokszor azt sem tudom melyik autóval vagyok úton, melyikbe kellene tankolni, melyikben ellenőriztem a vizet, melyikben az olajat, vagy épp a guminyomást...
A zavarhoz körforgáshoz hozzájárul még a kék villámhaver, ami már majdnem nyolc. A gépparkunk meglehetősen öreg, de ennek ellenére akár nyugodt is lehetnék és hátradőlve várhatnám a telet, de D. a szabadidejében megint autókat hasonlítgat össze - ennek soha nem lesz vége.

Mittwoch

Helyesírás

Merthogy olyan fura.

A halványlila, az biztos jó.
A halvány levendula lila, rosszabbnak tűnik mint az előző bejegyzés címében egybe ( halvány levendulalila ) írva.

Talán kötőjellel? ( halvány - levendulalila )

Jelentkezzen, aki tudja.

Montag

Halvány levendulalila talicska

az van a szomszéd birtokában, nem viccelek.
Halvány levendulalila.

Dienstag

-

...és, az asztalnál ülve megbillented a bögrét, mert úgy rémlik, hogy már üres és kiderül, hogy még nem.
De ezek után persze már igen.

Mélypontok

A nyaralás előtt két héttel és gyors egymásutánban tönkrement a főzőlap leghasználtabb "lángja", majd a mosogatógép és hogy szép legyen, a mosogatóm csepegtető oldali lefolyója is eldugult ( szokott ilyet, a hülye mosogatóg. valahogy visszanyomja a szennyes vizet a szifonig ).
Majd elindult a közel 700km-es menet le, Horvátországba, amit a határ utáni horvát rádió hírei menten be is aranyoztak: tűz van, miért is ne a mi célállomásunkon.
Megérkezvén füst fogadott, erőltett mosolyú házigazda és a látvány: alig 150m-re a kiégett erdő és a még füstölő, időnként lángoló maradványokat oltó hidroplánok és azok kellemetlen zaja.
Aztán a tüzet eloltották, másnapra már csak a füst maradt, még oltogattak és harmadnapra el is felejtettük volna, ha az éjszakára tenger felé fújó szél a füstszagot le nem hozta volna, de negyednapra ez is elviselhetővé vált. Mondjuk. Kínunkban a hetedik nap estéjén bekapcsoltuk a légkondit. Valamikor aludni is kell - felkiáltással.
A mélységeket elhagytuk, a fennmaradó időt élveztük, de haza kellett jönni, bezsebelni a következő orbitális pofont: a halak jelentős része és az akvárium összes, eddig nagy gonddal, sok szabadidőben nevelt növényei mind elpusztultak. D. másnap szó nélkül hordta vödörszám a koszos vizet, a hal-, meg növénytettemeket, hogy ne omoljak össze. Törni, meg zúzni támadt kedvem, de nem, ehelyett írtunk egy levélkét a biztosnak hitt halkaja gyártójának irgumburgummal, fotókkal, megemlített zokogó gyerekkel. Három levélváltás után termékkosarat kapunk, noha a hibát nem ismerték el és ha a fájdalmat, veszteséget nem is kárpótolták, a mérgetmet valamelyest csillapították. De a kedvem oda, nekem nem kell akvárium, púpot önként dehogy cipelek...
...és a felgazosodott kertről még nem is szóltam, hát még, az erre a hétre megnyert tehereutóról, amivel most mászkálhatok, lévén centíroztatni kellett a járgányt annyira rázott, így nem mehetett vele D.. Lehet ez mégis a D. mélypontja lesz, megszerettük a járgányt ugyanis.

.

Ma még a fb is fasírtban van velem.

Samstag

Épségben

megérkeztünk és talán számotokra is örvendetes hír lehet, a várható ittartózkodásunk puszta pihenésnél jóval több lesz, tartósítva leszünk, ugyanis.
A só áldás, a füstölés pláne, ha sonkáról van szó és bár mi elevenebbek vagyunk, tán élelemként sem végezzük soha, de e kettő áldásos, utóbbi esetében áldatlan hatásait élvezzük.

Basszus, hát nem épp itt ég a hegyoldal?




Freitag

Bírom a srácokat

Következetesek.
Amit, ahol hagynak, az -részükről- ott is rohadhatmarad.
Arra esetleg hajlandóak, hogy emlékezzenek melyik helyiségben.
Ha megszánnak. De addigra már megtalálom magam is.

Dienstag

.

A tegnapi kérdésre meg ha vártam volna is, nyilván akkor se lenne válasz.

Megfogadtam,

hogy a nyaralásig, ami már nem olyan sok, de nem is kevés idő, minden délelőtt kifekszem egy fél órácskára a napra, mégse olyan hullafehéren menjek -nyaralókat ijesztgetni- a partra.
Minden évben megfogadtam.

Van olyan ember a Földön, aki be is tartja amit eltervezett?

Montag

Miért?

Semmi közöm hozzá nyilván, de miért adnak féllábszárig érő fodros-bodros, spagettipántos, laza nyári ruhát egy épp nagycsoportból kimaradó, frissiben tanult, ergó remegős, kacskaringós úttartású-technikával bringázó kislányra?
Nincs ebben tényleg semmi kivetnivaló?
Műanyag papucs volt még rajta, meg bukósisak.

Donnerstag

P-a-k-o-l-u-n-k!

Az idő előrehaladtával a szobájuk egyre gyalázatosabb lett. Mindenütt rajzok, jegyzetek, füzetek, papírgalacsinok, ami a legdurvább: még könyvek is. Talán csak azért voltam elnézőbb, mint lehetne, mert ebben az őrült fejetlenségben is megtaláltak bármit a halmok alatt. Teszteltem.
De mára már elértük a működésképtelent, a vállahatatlant, ami már nem feltétlen ez én tűréshatáromat lépte túl ( francokat nem ), de már tűzvédelmi szempontból is elfogadhatatlan. Komolyan.
Miután kértem, sokadszor is kértem, majd számtalanszor kértem, meg már emlegettem kukászsákot, kegyelem nélküli kandallóban égetést és már lassan a hitelemet is elvesztettem közben, tegnap bementem és vérben forgó szemekkel rámutattam mindkét szobában egy-egy kupacra, amivel azonnal kezdeni kell valamit. Mire a kiválasztott kiválogattatott ( nem engedtek hozzányúlni ), mutattam egy másikat...

Ma jönnek a fiókok.

Sátáni kacajjal jobbra el.

Mittwoch

Érdekes

lehet ez a kép és nem csak azért mert mi vagyunk, hanem azért is, mert szemtelenül fiatalok rajta.
No meg a mi főnixünk ( új ketyegőt kap a szentem - magam sem hiszem, de egyelőre úgy tűnik boldogít még bennünket egy darabig ), lánykori nevén ( szűrke ) villámhaver, itt a fenekén még tojáshéj.
Ez volt az első útja Magyarhonban, olyan régen, hogy le sem merem írni.




Az apropó meg nem más, mint puszta nosztalgikus hangulat.

Dienstag

Pótlandó

Az úrfiak még nem ettek szotyolát. ( Mint a villám csapott belém a felismerés még a múlt héten. )
Lehet egyeltalán kapni?

No, ez nem vizes téma.




Ami rosszabb, hogy a napraforgó tányérját sem ismerik. Pedig milyen jó volt azt szemezgetni! Gyerek voltam mikor utoljára ettem.

Életem első

búvártalpa zöld volt. Volt.
Évtizedekig elvoltam nélküle, mígnem két éve vettünk egy állíthatót hármunknak és egyet A. lábára.
Az állítható csatja a tavalyi nyaraláson, annak is az utolsó napján úgy szétesett, hogy D.-t közel egy órára lefoglata, de mit beszélek, mindenki lapos meg hegyes köveket keresett, mire célszerszámot találtunk, hogy újra használható legyen. Igen, én szerettem volna vele úszni, persze, hogy akkor esett szét...
Ti tudtátok, hogy aranyárban mérik?
...és azt, hogy néhány online áruházban méretezés szerint árazzák? 35-ös a lábam. ( tenyerét-dörzsölő-vigyorpofa )

Ma megjött. A kritikákra, értékelésekre szánt idő ( sok ) maximálisan megérte.

T.ö.k.é.l.e.t.e.s

Ja, sárga.

Montag

Az akvárium

egy zárt rendszer. A tudtom nélkül se ki, se be.
Ilyen feltételek mellett hogy tudott szőrén szálán ( khm ) eltűnni egy közel nyolc centi hosszú, bő négy zenti széles hal, sötét rejtély.
Egyik nap vígan nyargalászott a párjával, másnap nem tudom mit csinált, mert időm sem volt, meg szünnap, már ami az etetést illeti és harmadnapra úgy felszívódott, hogy ihaj.

Sosem tudjuk meg.

Már, mikor

sétálsz az utcán is bizalmi kérdés - elütnek, vagy nem.





Őrült világban élünk, őrült világban én mondom. Borzasztó.

Sonntag

Nyääääääääääääääääär van!

meg nemet karakterek amint latom, elnezest!


Mittwoch

Tegnapi

A csarnok előtt vártam az autóban a nagyot, hogy jöjjön az edzésről.

Az anyuka nem látott, míg csavarta az öt körüli kisfia fülét - ő még visszament volna nézni az edzést -, akkor sem, mikor a már üvöltő gyereket nyakonvágta...
A megoldás végül az lett, hogy a jó anya meggondolta, visszaindult, de csórikám ekkor már nem akart oda menni. Erre megragadta a csuklójánál és azonmód becipelte a már teljesen reményvesztett gyereket.

...és basszus, nem szóltam. Hányingerem volt az idegességtől.

Még két hét és két nap a suli.

Jóságos ( ? )

Eddig négy pályázatot adott le M., persze többségében az iskolán keresztül, de mindig nyert valamit. Nem országos szinten első és idén nem az iskola legjobbja lett a rajza, de értékelhetőnek ítéltetett az eddigi összes.

A.-ék péntekre* aranyos műsorral készültek a népiskolai ünnepségre, modern elemekkel átszőtt, de dialektusban előadott meserészletekkel. A mi kis szöszkénk a betanulás kezdetén lobogtatott itthon egy lapot, hogy a "Császár új ruhájának" ő a mesélője, ímhol a szövege, egyszer felolvasta és később, mikor közelgett a péntek kérdeztem mi újság, azt mondta ő tudja, de el nem mondja, legyen mégiscsak, legalább részben meglepetés az előadáson.
Mikor felsorakoztak cetli nélkül, akkor azért nyeltem nagyokat és az egyetlen támogatóm, M. szemében kerestem a megváltást: most mi lesz, nincs a kezében a szöveg.
Az úrfi kiállt és gyönyörű némettel, magabiztosan, minden hanggal a helyén alőadta amit kellett.
A műsor végén az igazgatónő többek között a szülők közreműködését is megköszönte, hogy felkészítették a gyerekeket, mert lám, milyen szépen megtanulták.
Lapítottam.


Tegnap míg megmérettetett az autó ( műszaki ), a rámszakadt 45perces szabadidő behajtott pár cipőboltba ( azért vettem könyvet is, hármat, darabonként 1 petákért ), és ahogy egy vászoncipővel a lábamon azon morfondíroztam velem jöjjön-e a leárazott, bár csinosnak jóindulattal sem mondható, ellenben kényelmes és hófehér vászon, akkorát sóhajtottam, hogy a szomszéd sorban rámoló eladó odalépett mi a gond. Elmondtam, azon kesereg a szívem, hogy nem vagyok-e már ehhez túl öreg, majd odacsődített a hahotájával egy másik, nála fiatalabb eladót aki azzal próbált vígasztalni, hogy ugyan már, a vászoncipőhöz sincs korhatár, meg különben is, ő még harminc évesen is hordott ilyet!
Így közelebb a negyvenhez, azért jólesett, vagy a fene se tudja, de végül velem is jött -már a vászon-, mert a 23 peták nem 45 és ennek lehet örülni. Meghát fehér, hófehér! Igaz, a pántos, meg nem pántos, rövid, meg a hosszú ruháimhoz még mindig nincs cipőm, de nyaralásig hátha lesz.
Különben is, divat mezítlábazni. De ha így, akkor a 23 is csak pénzkidobás volt.





*A tanítás után fancsali képpel érkezett, véres pólóban, sebes térdekkel, bőr nélküli tenyerekkel, mert mindkettőt lenyúzta, és a tenyérnyi horzsolással a mellkasán. A mécses, csak a zuhany alatt törött el, hát még mikor lefújtam a sebkezelővel, mert elesett a suliban. Persze az ünnepségre nem akart elmenni, mert ciki sebesen megjelenni...

Sonntag

Freitag

Meglepő

Amikor a felső konyhaszekrénybe pakolod a poharakat, közben a könyököd elakad a szekrényajtóban és míg odakapsz dajkálni a sajgót, a gellert kapott, visszapattanó üveges az arcodba csap.
No, erre utal a cím.

Donnerstag

Lestem D. méljeit.

Van ez így.
Míg nem érkezett meg amit vártam, nézegettem a beérkezetteket. Az egyik beszállító levelének tárgyánál láttam, hogy néhány konyhai eszközt leáraztak. Ha nem is létszükséglet ( pillanatnyilag mindenünk működik - kivétel ez alól a már vadonatúj korában is vacakoló nyomtató, ami tegnap új műsorszámmal örvendeztetett: kávét őrölt nyomtatás helyett -a hangja alapján-, de elkalandoztam, szóval: ), az ember járjon nyitott szemmel, hát kattintottam az akciósért.

Szóval az akciós.

Pároló és mikró egyben. Valami meglepi biztos van még benne. 

Azt ismeritek, mikor

a nagyon várt illatot vágyva éspervagy remélve a két tenyeretekbe ölelve a virágot lehajoltok és az illaton kívül hogy, hogy nem, még egy aprócska rovart is beszippantatok?

Olvasva tán még vicces is lehet.



Ezen kívül, az idei első strandolást is túléltem.
( Itt a mai szabad, Úrnapja van. )

8:12

Ekkor volt, hogy visszahallottam a hangom.
No, rádióban sem szerepeltem eddig.

Mik vannak!

Dienstag

broáf

M. a tükör előtt áll, kezével könyékig a szájában, A. szakért.
fogat bányásznak, mert az lötyög, csálén áll, meg zavar.
D. Bécsben.

én ugyan oda nem megyek!    de közbe tudok lépni, ha elvérzik eldurvul a helyzet.
rosszul vagyok, de hallgatom mit művelnek: M. sziszeg, meg ááá-zik és nyög, A. szó szerint gurul a nevetéstől, közben harsogva tesz javaslatokat csavarásra, feszítésre...
nevetnek.     kitalálták a hogyant.     papírzsepivel kell rászorítani és úgy csavarni
M. már folyamatosan sziszeg.
puffanások ( ??? )
locsogó víz hangja
...most reccsenést emlegetnek...

mindjárt bemegyek és beállítom őket a zuhany alá

Montag

Ez is eljött ( ezt is megértük )




Meghozza a jó időt, virágba borítja a kerteket, kicsalogata a gyerekeket a szabadba, mosolyt csal az arcokra, végül lezárja a tanévet.

Elnézést

kérek az elmúlt két hónapért!
Befejeztem a kóborlást, maradok.

Samstag

Anyu eltörte

a kapámat. Azt nem hinném, hogy Dunának megy bánatában, de még elköszöntében is ezen keserget. Mondtam is neki, hogy az én anyukám azt szokta volt mondani, aki dolgozik az hibázik,... ( csak a tétlen nem ).
...

A tegnapról mesélek ( többek között )

A kis ( még ) 8 éves úrfi jól érezte magát. Részben, ahogy mondta. Mert volt sok látnivaló, érdekesség és újdonság ( hosszan mesélt ), de az első napon, közvetlen ebéd után a buszon őt ért élmény volt borzasztó, utóbb pedig iszonyat büdös. A kis V. lehányta, igen.

A Tanárnő ( szegény ) folyamatosan tudosított, többnyire képekben, ami balzsam volt az aggódó szívemre és itt is köszönném neki, de...

A lényeg, hogy a feje búbjáig piszkos és ...hát igen, savanyú szagú úrfi épségben, élményekkel telve hazaért, remek fotókat készített ( annyira nem döbbentem meg, de mégis, nyolc éves, no ), a kis pénzét, amit kapott böcsülettel el is verte, de élmény volt a két nap és ő jól érezte magát, hát legyen.

Ellenben késve érkeztek, mikor mentem érte, kértem a nagyfiamat döntsön mi legyen, ha akarja így késve is halandó vagyok az ő iskolaünnepségére is beesni, mire visszaérek a kis szurtossal döntsön: elmegyünk még, vagy maradunk... Döntött és jól: maradtunk. ( Kaptam üzenetet: tudom mikor lett vége, épp a műsor végére érkeztünk volna, M. pedig cikinek érezte, ha arról lemarad. )

Bánatában a süti jelentős részét eltüntette. ...hát így.

M. buszra vár. Gyakrabban és többet, mint azt gondoltam.




A méretek nem érzékelhetőek -jól tudom-, de le kell jegyeznem, hogy a keze -itt fenn, ni-, már nagyobb mint az enyém. Karácsonykor volt ugyanakkora.

Freitag

Már holtbiztos,

hogy elő kell szedjem a soha nem volt különleges képességeimet, ha mindkét fiam kedvében szeretnék járni, mert szeretnék, de...

Említettem a pajzsmirigyemet nemrég, ill. gyakorta ajánlották jóakaróim a pálinkázást mint gyógymódott, igaz másra, de...

ez az összefüggés, vagy véletlen vicces.

Mittwoch

A. elutazik

holnap reggel északra, ahol remélhetőleg jól érzi magát, és majd pénteken, élményekkel telve haza is tér.
Igyekszem visszafogottan írni és nem telejézusmáriázni a bejegyzést.

Freitag

Négy napos szünet kezdődik most.

Jó nekünk!

Mozi

Az egész iskola megy a moziba a jövő hónapban.
Az osztályok eldönthették, hogy a Jurassic World-öt, vagy a 300 Worte-'t ( nem találtam magyar előzetest) nézik.
Melyik ujjamat harapjam meg - ugye.
Az osztály a dínókat választotta. ( M. osztályáról van szó, javarészt 10, és pár 11 éves kissrácról )
Hurrá.
...és fizettem is érte ( 6,50 ).

M. közlekedik

pontosabban áll fenn a buszmegállóban és az ott álló buszokról csacsog a telefonon keresztül, a fülembe.
A Vázi Volánt is megfejtettem végül, így a fülébe hahotáztam, mire durcásan letette a kagylót azzal, hogy majd itthon beszélünk.

Donnerstag

Torma

A fiúk hétköznap nem néznek tévét, nem xbox-oznak, ellenben M. a buszon hazafelé és időnként játszik az ilyen-olyan letöltött telefonos nyomkodósainak valamelyikével.
Megválogatjuk mit nézhetnek. Pl. A gyűrűk urát nem, a Hulkot sem, sorolhatnám.  
( H.P. kedvenc, a Vasember is. Ezek bizonyos jeleneteinél A. figyelmeztetés nélkül távozik a szobából, szólítjuk, amikor visszatérhet. A Zeffirelli-féle Rómeó és Júliája óta tudják mi a dráma, a Tévedések vígjátéka óta nem ismeretlen a vígjáték fogalma...)
A szemeszterszünetben lyukat beszéltek a hasamba, hogy ki mindenki látta már a nagy zöld havert és hogy az biztosan ártalmatlan, mert a többiek azt mondták és itt jött számtalan érv mellette, aminek felére nem emlékszem - nem kell minden ilyen blablára odafigyelnem, ha már az elején elhangzott a nem, tudják ők maguk is, hogy hiába, következetes vagyok, a nem, ezernyi érv után is nem marad.

Nekiálltam vasalni, míg ők, egymás szavába vágva fújták az indokokat... Kikerestem és elindítottam az Abigélt. Kétesélyes volt, mindenhogy kilátásban a menekülésem, vele a nyugalmam: vagy elvonulnak ki az udvarra, esetleg a szobájukba, vagy megtetszik és maradnak...

Egy hónappal később, egy pénteken, mikor M.-el hazaértünk, az előszobában elhajított mindent, mert hallotta mit néz az A. és rohant fel: -Hol tart a film? Szegény Tormát már meghányatták?
Másodszor is tetszett. ...és M. már betárazta maga mellé a könyvet.



 Jegyzet
A. pillanatnyilag a Percy Jackson sorozatot olvassa. Jó, nem egy emelkedett szépirodalmi mű, de olvas. ...és naplót akar írni. Blogot. Igen.
M. pedig másodszor fejezi be épp a H.P.-t. Közben volt több Kästner regény, Sz.M.: Mondják meg Zsófikának ( ezzel még mindig nem végzett - magyarul nehézkesebben olvas és kevésbé nagy örömmel, mint németül ), nagyon kevés kötelező, amelyeket javarészt már hazaafelé a buszon kivégzett, stb...   és szeretne regisztrálni a fb-ra.

Párhuzamos programok

Jövő hét csütörtökén és péntekén A. osztálykirándul. Írhatnám, hogy jaj, meg jézusmáriaszentjózsef, de most nem itt van a kutya elásva.
Kaptam listát -programpontokról, menüről, belépőkről és egyéb költségekről-, ezen is az utolsó pont az izgi és amiért most írok, mert a várható érkezést 16:00 és 17:00 óra körülre saccolják. De várjál, a szög még mindig a zsákban, mert mindeközben/után, 18:00-kor M.-nek kezdődik az iskolaünnepsége, az iskolája meg közel 40 percre tőlünk. ...és D. szokás szerint Bécsben.

Érzékelhető a probléma párhuzam?





Martine! Elmondható, hogy az úrfiakról írtam?

Terhes

Ne nézz már így!
Ne is kérdezd!
Igen, terhes.
Kissebb-nagyobb megszakításokkal, lassan 5 éve.
De persze nem zavartatod magad, megkérded, én meg húzkodom a blúzom/pulcsim lefelé, meg lesütöm a szemem, de ez nem zavar téged, mikor rájössz, mert elhebegem lányos zavaromban, ha érdemesnek tartalak rá -de tévedek, megint- mire kiélvezed a helyzetet és újra és újra, alkalomról alkalomra rákérdezel mennyivel több a sok, meg bökdösöl a hasam irányába, kaján vigyorral persze, hogy biztos-e a nem.
A megbízhatóan rendetlenül működő pajzsmirigy a testemben pedig röhög rajtam, míg én zokogok idebenn, a belgyógyász pedig széttárja a karjait és egyedi esetnek ritkának titulál. Azt mondta örüljek míg nem vagyok uszkve 80.

Nem örülök.

...és igen,

a hófehér ruhában tuti, hogy tökfekete a címke.

Dienstag

Napi google


45 éves.
Igazán megnyugtató, hogy van, ami idősebb nálam.

Montag

Vajon

mekkora az esélye, hogy egyidőben, szinte percre pontosan haljon meg a fűnyíró és a motoros kasza is? Ebbéli szerencsénkben valahogy nem érzünk kicsattanó örömöt.

Freitag

a figyelmetlenségről

Az éjszakát egy tűvel az ágyamban töltöttem.
Az ágy szélén ülve fejeztem be egy hímzést és figyelmetlen voltam, már ami az elpakolást illeti. Ahogy kikászálódtam reggel a takaró alól akadt a kezembe, ill. a kezem útjába...

Donnerstag

A mosó

és a méretcímke a sötét és főleg fekete ruhákban mi a nyüves ménkőért fehér?

Sonntag

Donnerstag

Beszélgetünk

Felhívott, mikor úton volt a buszmegállóhoz, mert egy olyan klassz autót látott, és leírta milyet, kiemelve a páncélzatát, mondtam hogy a karosszériájára gondol...
Itthon folytatódott az élménybeszámoló, de még mindig páncélzattal.
Jóvanna, karosszéria!

...

Volt közben szó mattfekete, írtóvagesz négykerekűekről, meg fényezésről ( hol vagy ilyenkor D.? ) és azt találtam mondani, hogy az meg a dukkó.

...

Vacsoránál megint autók - és M. nem találta a d-betűs szót, mire radarfülü A.: tuskó! 



Még mindig ezen kuncognak.

A mi időnkben

((( A mi időnkben? Mi van? )))
Vagyis mikor mi érettségiztünk, még május 11-e után ballagtunk és az azt követő héten voltak a vizsgák.
Mi a csudáért hozták előbbre?

Mittwoch

Ma megettem

- 4 éretlen csupaszbaracot ( annyira ki vagyok éhezve a nyári gyümölcsökre, hogy ráfanyalodtam, olyan szép pirosan mosolyogtak a dobozban, kit érdekelt, hogy nincs íze, most a 2 szál elfogyasztott fokhagyma ízét sem éreztem, szóval tökmindegy )
- 3 hegyes pirospaprikát ( C vitamin )
- a 2 szál bűzrudat említettem ( D. csak pénteken érkezik )
- Legurult 3 aszpirin C pezsgőt. ( +2 mexalen a lázra )
- 2 bögre három.az.egyeben förmedvény, kis tejjel ( a márcot bezzeg éreztem ), hogy talpon bírjak maradni ( jah, aki éjjel legény... -rég köhögtem ennyit )
- volt soook tea még több mézzel ( ezt nem számoltam )
- a fiúk pizzát ettek  ( képtelen voltam főzni ), este zöldséglevest ( de mert elcsaptam a gyomrom a sok hülyeséggel, ezt már nem kívántam )

Ezek után igyak pálinkát?

Montag

Beszédes ( nem! )

A nyavalya lóháton jön, gyalog megy el.
Akkor van legrosszabbul a beteg, amikor nem érzi, hol fáj.
Az egészség ízét a betegség adja.



 igen és legkevesebb 16 patával tipor el
ide rímel: amikor legsötétebb az éjszaka, jő a hajnal - bizakodom
azt most nagyon fogom tudni értékelni

Mittwoch

Annyit

görcsöltem ( gondolkodtam ) a blog újranyitásán, ill. azon, hogy hogyan lehetne a nem kívánt olvasók tudta nélkül újra megnyitni valamilyen trükkel, amivel a régi olvasókat is visszakaphatnám.
Blog exportálása, URL átírása, amik játszottak volna. Mindkét esetben el kellett volna tüntetnem az összes eddig megosztott fotót, pár bejegyzést visszarakni piszkozatba és szólni a már visszataláltaknak, hogy merre is vagyok éppen, ill. azokat is értesíteni, aki voltak olyan kedvesek és kiraktak az oldalsávjukba.
Brrr. Macerás.
Marad, ahogy van.

Dienstag

Holtfáradt

Esténként kérem a telefonját, az éppen olvasott könyvét, amit szépen lent is hagy ( kivéve, ha valahogy mégis felcsempészi ), de így is matat, hallom, hogy fiókot nyit és lök vissza, ki és betolja a székét, meg lépked, keresgél...
Este tízkor még nem alszik én meg mint a bolygó hollandi mászkálok fel, hogy mi a baj, tán nyugtalanítja valami, hát tessék aludni, istenkém, borzasztó fáradt lesz holnap... blablabla...
Nem és nem, nem alszik.
Szedjem el a ceruzáit, el a papírjait és az összes könyvét a polcairól?
Mertmostmeg rajzol esténként, vagy olvas - igen, erről nehezen mond le, de reggel olyan piszok fáradt!
Üljek mellette, míg elalszik? Pakoljam ki csont üresre a szobáját? Mozogjon többet? - Ez képtelenség.
Már számtalan hegyibeszédet tartottam, érti is, hogyne értené, legkésőbb az első nagyokat pislogó hajnalon megértette, mindannyiszor le is teszi a nagyesküt, mégis mindig van valami, ami nem hagyja nyugodni, mert még ezt, meg még azt...

Donnerstag

D. vett ÚJ autót ( még kedden )

Ma a rendszámot is sikerült elintézni -itt a személyé a rendszám, nem autótartozék*-, ahogy megláttam a táblát, neve is lett az autónak az utolsó két karakter után, béka.
Jah, 12 éves.





*persze volt rendszámunk, ami a szűrke villámhaverrel most oda lett - mióta az hozzánk került, bevezették az EU-s rendszámtáblát, amit most kénytelenek voltunk lecserélni.

Mittwoch

Hamvaiból

Ma felraktam az öreghavert egy -itt közismert- hirdetőoldalra, hogy eladjuk.
Azóta folyamatosan hívják D.-t az érdeklődők, sokan. Ettől emberem elbizonytalanodott: tán mégsem kellene eladni. Veszünk egy motort kevesebb km-rel a vénhaver összértékének másfélszereséért és még elmehet, akár évekig is. Minden meg van hozzá, felnistől téligumik, tetőcsomagtartó, mittudoménmi. Ilyen megbízható autónk nem volt eddig, nyilván nem is lesz többet -amit az újakról hallunk mostanság, ehhh!- talán mégis meg kellene tartani.

Áááááááááááááááááááá!

Ma reggel Magyarhonban meglátogattam, kipakoltam: levettem a rendszámot, elhoztam a forgalmit, kivettem a kabalát, a plédet, a mentőmellényt, meg minden egyéb személyes vackeszt és csak azért nem bőgtem hazáig, mert félúton igazoltattak, meg megszondáztattak -bemondásos alapon nem hitték, hogy nem iszom-...

Szédületesen

alacsony ma a vérnyomásom. Eddig kétszer voltam ájulásközeli állapotban. -Tudom, miről beszélek.
Ha megállt a szoba, el is mesélem.

Tobzódunk a nevezetes napokban






...és egy fájdalmasan őszinte, lapozható (online)könyv a Földünkről. 
Hogy mit teszünk, mit tettünk vele.

( https://populationspeakout.org/the-book/view-book/ )

Dienstag

Maholnap húsz

Már kisgyerekként alig vártam, hogy jogosítványom legyen, de kiskamaszként -még látom a kifejezést apám arcán, ahogy mondta- folyton azt hallottam, ne vágyjak már rá annyira, inkább teher az mint öröm, hiszen a sofőr egyik lába a börtönben, másik a temetőben... Így meg sem igen lepődtem, mikor mehettem volna a képzésre, nem engedtek, pénzt, nem kaptam rá, hiába érveltem. Már saját kereste pénzből, érettségi után a nyáron iratkoztam be és tettem le őszig az engedélyt.
Kissé formabontó módon, autóval mentem a jogsimért ( egy ilyen vétség vajon mennyi idő után évül el? Elévül egyeltalán? ), mert D. autóját a szerelőtől, két órával korábban kellett elhozni, szóval nem a vagányságom, csak a véletlen hozta így. Ettől persze igen vagesznek éreztem magam és ha mesélném, az autószerelős részt nem említem, ha lehet.
Másnap már jöttem ki D.-ért Ausztriába, majd alig egy hetes papírokkal az autópályán döngettem anyuval az anyósülésen,  míg ő a combomat szorongatva és bőszen bizonygatva, hogy ő nem fél ugyan, bízik bennem, de a sebességhatárt mégsem kellene átlépni, azért büntetnek ugyanis... 
Imádok vezetni.
Bár a 2001-es balesetem után ( rutintalanság, elkaptam a kormányt - az autó gyorshalált halt ), napokig gondolni sem akartam vezetésre és lehet nem is teszem soha többet, ha D. nem tuszkol volán mögé és kényszerít.


...csak mert M. kérdezget folyton, hogy mikor lehet, hány éves kortól, milyen az elméleti (drága) és a gyakorlati (szintén) vizsga...
Mikor lett ekkora fiam?  Kéremszépen, csak most vizsgáztam, alig húsz éve! ( Hö )

Helyesek ezek a Google megemlékezések

Ugye 81 éve, 1934-ben készült egy fotó, az előző évi észlelést megerősítendő...
Erre emlékeznek ma.



Freitag

Az a rettenetes hír

a múlt hétvégén történetkről.
Ha nem a szülővárosom lett volna a helyszín, akkor is felkavaró lenne.
Őrület.

Donnerstag

Kalap-kabát-csengettek

Most beszéltünk nagydével, ő előtte a szerelővel.
Semmi meglepő, csak fájdalmas - fene a szentimentalizmusomba - az öreg haver megpihent.
De hülye vagyok, képes vagyok bőgni!

Mittwoch

Már hétfőn

megírni, legalább mutatni szerettem volna a vasárnapi eseményeket. De aznap, kötelessége teljesítése közben térdre esett a drága, már 14 éve hű társam - lehet ki is múlt, de ezt még nem írom, mert láttuk már főnixként, hamvaiból újjáéledni.
Gyászolom az öreget, így nincs is kedem írni, de mutatom a vasárnap egy szeletét:


Mai jó hír




Miszerint kezdődik a szezon...

Donnerstag

Durván megvágtam

de csak, mert olyan nagyon tetszik az a tekintet. A kép mai, Őszentsége, a Dalai Lama Japán körútján készült.

https://www.facebook.com/DalaiLama?fref=photo

Freitag

A kétségbeesés szól belőlem

Reggel az este elindítani elfelejtett mosogatógéppel jártam rosszul, nem nagy ügy, csak mint kiderült a m.tabletta a csomagolásával nem mosogat, a tabletta meg nem a műínyagos szemétbe való.
Aztán a maradékot a kissebb edénybe lapátolás közben jöttem rá, hogy a mennyiség egyszeri étkezésnek felel meg, de így már, az elmosogatandó lábasok száma az egy helyett kettő.

A mai elmeroggyantságomnak is van gyökere.
Egy éve, hogy regisztráltam és megváltottam a kézműves bigyóimnak egy domaint. Az oroszlánrészét, a felelősséget Á. (Á., aki nem azonos a nyolcévesemmel ), vitte a vállán, ő a szakértő nálunk, meg ő tud úgy angolul, ahogy kell. Akkor átbeszéltük mit kaptam az éves díjért, aztán nekiestem, farigcsáltam és jópár hét után kész is volt a design, vele a honlap. Elégedetten hátradőltem.
Kicsit több mint két hete újra megváltottam a domain-nevet, a boldogságom, vele az elégedettségem határtalan. Aztán jött a levél, 31-éig marad a felület, de ha a felületkezelőt nem váltom meg, törlik, némi haladék után, de attól még sz.rban vagyok, mert 10-éig van időm. A díj, közel 80p€ták. Egy évre.

Most sürgősen keresnem kell egy kezelőfelületet, ahol működtethetem az oldalt, ahova vihetem a két évre megváltott domainemet, ami kevesebb, jóval kevesebb mint a fent megnevezett összeg és ha még kívánhatok: valahogy a farigcsálás után, még normálisan is nézhet ki.
Van B terv. Megváltom közel nyolc p€tákért egy hónapra a felületet és addig csak találok megfelelőt. Ugye.

Minden javaslat, tapasztalat jól jön. Kicsit segítsen legyen szíves, aki tud!
Köszönöm!

Donnerstag

Névnapja van

Noha nem írtam le ide (a másikba pláne) a nevét - nem titok, épp csak nem akartam, hogy megtaláljanak általa, hát nem nevezem meg most sem.
Nem is ünnepeljük különösebben, puszit kapott ma is, jobbról és balról, jól meg is szeretgettem, de nincs meglepi, nincs torta, meg nem tudom micsoda.
Ragyogó képpel kérdezte, hogy kap-e valamit...
Mondtam, a neve volt az első meglepi, amit életében kapott, ma érje be ezzel.

Most magát élteti kint az ugrálóban. A nevétől visszhangzik a falu.

Mittwoch

Szolgálati

...alul, a kommenteknél, Ti milyen feliratot láttok?
1 . Keine Kommentare
2 . hozzá-m-szólás

Itt van ez a batár nagy

takaró én meg egyedül alatta.
Most nem azt mondom, hogy gyertek, kaptok kávét / teát / karamellát / meg minden említettet, csak gyertek -este nyolc után mint a kisujjam olyan egyedül vagyok- mert hogy venné az ki magát!

De mondom, meggondoltam, gyertek és majd táncolunk az asztal tetején, reggelig!
Vagy amíg kitart a koffein...

Hello



Kép a netről, és én firkáltam össze.

Dienstag

A történet

sok éve kezdődött: az első nagy pocak idején és az aggodalom, a veszélyeztetettség idején,ó és persze mindezek miatt külön takaró alatt töltöttük az éjszakákat. A szoptatás alatt is - nem magyarázom.
Aztán a második terhesség alatt szintén így alakult, de akkor már így is maradt, két külön takaróval. Kicsi volt az egy takaró kettőnknek. A kiskifli, nagykifli helyzetben nem, de ha fordult, vitte a takarót, felébredtem, vagy én fordultam és vittem, és ő ébredt fel...
Dünnyögött egy ideje és az egyiket el akarta rakni, vagy éjjel bekúszott az enyém alá, de lebukott, az első fordulónál felébredtem.

Családi takaró - hangzott a megoldás.

A gyapjú kiesett, mikor az eddig vettek honlapján láttuk mennyibe fájna. ( ...ráadásul batár dög - ki segít le- és felhuzatolni?)
Megoldás a kéksárgában. Szombaton megvettük. Huzatot is, még aznap ki is mostam. Azóta hajnalban már ott a mosoly a szám szegletében, milyen jó lesz este és egész éjjel...

Puha, könnyű, meleg. Aláférünk mind a négyen. Egy álom!


A Torony

hivatalos megnyitója, 126 éve volt.


126 éve, épp ezen a napon adták át a nagyközönségnek. - Így talán szebb.

Sonntag

Éjjel 22:40-kor

mi a bibircsókos bánatot keres valaki (a szomszéd ) a fóliasátorban?
Tudom fokozni: tegnap is, tegnapelőtt is.



Arról éjjel nem meséltem, hogy előző éjjel D.-vel az ablakban állva kuncogtunk, meg görnyedtünk a nevetéstől, miközben próbáltuk kitalálni, vajon mivégre jár ki a szomszéd minden órában, vajon milyen növény kíván meg eféle gondoskodást, és az idétlen, ablakban rötyögő szomszédai riogatásást.

Freitag

A kávéval ellentétben

a tea az élet vize. Kevés cukorral, ha egyeltalán és elegendő citromlével.
Ugye kinek, mi.

Teázol, vagy kávézol?

Kakaó? Tejkaramella?

Kárpótlásul

a rossz, förtelmes, borzadály... kávé után istenit reggeliztem.
Nyilván ez már valamiféle perverzió nálam, de... borsófőzeléket. Hmmm.

Idén először

vettem a bociszeműeknek jégkrémet.
Kényeztetés mindenkinek jár felkiáltással magamnak egy műanyagpoharas kávét tettem a kosárba, a kasszánál épphogynem dörzsöltem a tenyerem örömömben -de jó nekem-.
Rosszul ítélhettem meg a dolgot, kényeztetésről szó sem volt. 
Végül háromszorosára higítva, tejjel fogyott el.

Tanulság? A ritka alkalmakra elfogyasztott kávét otthon főzni a biztonságos. Kis szerencsével nem is kóstál 1teljes petákot.

Dienstag

Hajnali buszsofőrök

Láthatják a tekintetem mögött az esdeklő anyatigrist, találkoztunk már eleget ehhez, hát biztatólag mosolyognak, köszönnek: figyelek! - vagy csak én látom ezt a gesztusukba, de kétség kívül megnyugtat, akár kedvesség ez, vagy valódi biztatás.

Montag

Ilyen az, ha A. nem akar fényképezkedni





M. próbálja bohóckodással elvenni a dac élét...
...hát nem szépek?

Egész éjjel

töltőn volt emberem telefonja.
Most meg, ha hívom ( bár ne hívtam volna! ), a géphang azt tudatja: átmenetileg nem elérhető, próbáljam később. Igyekszem nem szabad teret engedni a pániknak és nem hívogatni.
Elvégre hív majd, ha látja kétszer kerestem lesz az húsz is. De hogy lehetnék nyugodt, nem gombos, nem úgy van mint még öt éve, hogy ráült, amitől kikapcsolódott és nem vette észre... Átkozott telefon!

Freitag

Részleges,

ahogy az örömöm is. A teljeskor (99.08.11?), ill az után gondosan elraktam a szemüveget, biztos ezért nem lelem. Különleges lencsém a fényképezőhöz nincs, így aztán minek keseríteném magam!

De ha Ti figyelitek, időnként nézzetek körül is, ne csak fel! Teljesen mások ilyenkor a színek.

Donnerstag

Nem politizálok,

csak műélvezek...

http://cink.hu/hogy-lehet-valami-ennyire-fulbemaszo-ha-ennyire-tragar-1692260237

https://www.youtube.com/watch?v=8N63K0VzsNk

Kölcsön

kapsz könyvet, betonkeverőt, akármit.

Az idő lejártával
a., lapítasz, mint az a bizonyos nyuszi a fűben
b., a kapott kérésre közlöd: itt/ott van, neked már nem kell, vigye el, aki adta
c., esetleg eldünnyögsz egy köszönömöt és a kapott kérésre közlöd: itt/ott van, neked már nem kell, vigye el, aki adta
d., visszaviszed/visszaadod, de nem köszönöd, hogyisne, büdösparasztja vissza merte kérni
e., visszaviszed, mert tudod, a másodikkal segítettek neked spórolni, esetleg eldünnyögsz egy elnézést, mert eddig nem tudtad visszahozni...

( A könyv esetében az a., a helyzet, a betonkeverőre b., volt a nemes válasz. De a többi felsorolt is lazán sorra kerülhet, hiszen a betonkeverő még ott van. A könyv meg úton - állítólag. )
...és mi voltunk a kölcsönzők.

Dienstag

Szegény jetit az ág is húzza

Az eddigi katonás rendre, fegyelemre, meg békés mozdulatlanságra ráunva, úgy tűnik az összes tej elindult kifele, miért is ne, egyszerre.
Ha így megy tovább, szegény nagyfiam hamarosan kénytelen lesz 12 foggal boldogulni - míg a maradandóak maradéktalanul felsorakoznak.


Már be sem tudja határolni hol nyom, feszít. Alul, felül, ez itt, meg amaz is...

A nagylábúról

még muszáj elemesélnem, ami még a méreteinél, ill. az elmúlt hónapokban is töretlen higgadtságán túl is meglepőbb, az új szokása, hogy úton - útfélen dúdol és énekel. Magyar népdalokat.

38-as

lábon él.
Már a csizma, amit télre vettem is ekkora volt, de a kosaras tréningcipője a tél folyamán még 36-os. A csizmákat úgyis mindig olyan kukán számozzák, nem jelent semmit.
De a minap mikor hazaugrottam, míg ők az edzésen a gőzt engedték ki, visszahőköltem a lábbelit látva és éltem a gyanúval: tán bejött valaki hozzánk, idegen, ezt a cipőt és méretet nem hordhatja nálunk senki, én még nem láttam - kaptam a szívemhez - nem is rémlik...

A nagy lábon (Bigfoot) kívül még nagy baj is van: a feledékenységet nehéz lesz megszokniuk.


Nekem 35-ös valamennyi, ő meg még csak 11.

Montag

Csórikámnak

kiesett a foga. Nem lenne mit mesélni, ha bent nem törött volna. (Ilyen is csak vele eshet meg.)
Azt a pánikot leírni nem lehet, mert most mi lesz, hogy lesz, anya csinálj valamit, nem orvoshoz nem, majd a maradandó kitolja, de mi lesz ha nem, láttál már ilyet? ja, hogy ilyen már volt, és akkor mi lett? ..., hogy épp tavaly? már emlékszem, jól van, csak a vérzés állna már el...


két nővér

Ha hétfő, akkor vasalás. (Többnyire ezen a napon hajnalbanreggel vág képen a felismerés, vasalni kellene, ha nem akarom gyűrött pólóban/ingben járatni az úrfiakat.)
Elszántságom legerősebb pillanatában (bedugtam épp a vasalót)  jött a kérdés hugicától (unoka), tudnék-e skype-olni, most.
Tudtam. Három órával később, az ájulás szélén hagytuk abba, mikor már a béka seggét is elhagyta a vércukorszintem...
Remegő kézzel aprítom a hagymát, mosom, vágom a húst....és a vasalás? Igen, a vasalás.

Fáziskésés

Tegnap díszmagyarba öltözött a szívem, de jelét csak most adom.


Donnerstag

...és hogy mi a helyzet az átvirrasztott éjszakákkal?

Kimerítőek.

Tévedés

Kamaszodás okán, nem csak edzés után nem lehetett megközelíteni az M fedőjelűt. Vettem neki deót, aluminium, meg minden egyéb káros, vagy annak gondolt hatóanyag nélkülit, ilyen hülye kristályt, amit vizezni kell használat előtt.
De nem vált be, a probléma maradt. Vettem neki másikat, erősebbet, ugyanúgy méreg nélkülit, de méregdrágát - mindegy, ne ő legyen már a b. gyerek az osztályban....
Az sem vált be,- totál kétségbeesés, mi legyen?
Gondoltam megkérdem egy ismerősömet, akinek több mint két fia van, nagyobbak is, így jóval előttem jár, mit ajánl?...
...mielőtt kérdeztem volna, megláttam: csórikám ezt is, mielőtt használta volna, benyomta a vízsugár alá...