Ahogy megbillen és már látom, hogy ha a fene fenét eszik sem érek oda, mert az egy méter, az egy méter, és a karom nem annyi. ...és hiába tűnik úgy, hogy lassú az a pillanat, hogy lassan zuhan, hát nem. Nem érek oda.
Nincs nagy baj, a kékeslilás gigabúbon kívül jól van. Egyenesen jár, nem szédül és nem is pakolt ki. De az ijedtség nagy volt és a huplit félpercenként ellenőrzi, megvan-e még... Meglesz az, tán hetek múlva is...
Azt gondoltam -rosszul-, nem fog többet a kanapéról a matracra ugrani, mert a fejreesés helyre tette a veszélyérzetét. Nem, már volt ilyen és lám, már megint ott a dudor. Ugyanott.
jáááááj
AntwortenLöschenMeséltem már, hogy egyszer régen, nagyon régen ordítva menekültem a napköziben a késsel közeledő napközis tanártól, mert azt hittem le akarja vágni a púpomat, hogy az anyukám ne lássa meg?
Csók a lila búbra!
V.
Már régen volt, elfelejtette. :o)
AntwortenLöschenV.: külön köszönöm, ez oltári vicces így utólag olvasva. Persze belátom, hogy akkor te nem nevethettél.. :o)
Sok puszit küldünk a kis sérültnek!
AntwortenLöschenNeked pedig egy ölelést az ijedtségre! :)
Óóó, hát persze, hogy nem tanulnak belőle, sosem teszik, pedig én is mindig abban bízom, hogy "na, majd legközelebb már tudni fogod". De nem. :) És muszáj hozzászokni, mert mennyi ilyen lesz még, mire felnőnek...!
AntwortenLöschenAz első kommentelő V.nek üzenem, hogy így én is jártam...;-) én a nagymamám elől menekültem!
AntwortenLöschenJaj :( ismerős történet, ismerős érzés, ismerős reakció... :)
AntwortenLöschenVaskalap!
AntwortenLöschenIgen, mesélted! De olyan jót nevetek rajta most is :-D
Kapott egyet, oda, Tőled, általam közvetítve. (Most meggyógyulok? ...és hogy beszél a néni németül, vagy magyarul?)
*
Altair!
Pedig már igazán megjegyezhetné! A csudába is!
Egyébként ma a fotellel buktázott... áááá!
*
Susu!
Köszönettel átadtam, átvettem!
(Még? Hűűű! A néni is magyarul küldött puszit?)
*
Lepkevár!
...és mondd: Te szokod? ;-)
Merhogy szerintem ezt nem lehet.
Jó-jó, persze, értelek. Csak azt szeretném megkérdezni, hogy Te hogy bírod?
*
Chipmunk!
Aha, Téged meg a nagyid akart kezelni? Komolyan, már hullanak a könnyeim, ahogy elképzelem a kis Vaskalapot és Chipmunkot futni a jóakaróik elől!!! :-DDDD
*
Martine!
Ha ismerős még Neked is, akkor nincs reményem...
Na várjon csak! ;)
AntwortenLöschenSomit schicke ich dem kleinen Verletzten ein ganz dickes Bussi auf Deutsch! :D
Amúgy tegnap engem is a szívbaj környékezett. Van egy 105 cm magas gumilabdának, amit F. a torna során használ. Hogy ne guruljon el, be van ékelve az íróasztal és egy fotel közé. L. tegnap a fotelról felmászott a labdára és már törökülésben ült a tetején, mikor észrevettem, mit művel.
:-DDD
AntwortenLöschen...és mi volt a reakciód Susu? Hegyibeszéd, lekaptad, letoltad???
...mire Ő?
Lekaptam és letoltam...
AntwortenLöschenmire Ő letojt! :D
Ha még nekem is ismerős? De miért? az én gyerekeim úgy tűnnek neked az írásaim alapján, mint akik egész nap szófogadóan és mozdulatlanul ülnek a szőnyegen? Hát, akkor rosszul írok róluk, mert nem :D
AntwortenLöschenNeheeem, a mozdulatlan, egyhelyben ülést nem feltételeztem, csak a KULTURÁLT szórakozást! :-)
AntwortenLöschenA tegnap esti bejegyzésem épp egy ilyen nagyon kulturált szórakozásukról szól.... amit tőlem vélnek eltanulni :)
AntwortenLöschen:-D
AntwortenLöschen