Aham!

Minden évben, ilyenkor ősszel érkezik egy szakember, a gyerekek képességeit, érettségi szintjét felmérni. Leül velük kettesben néhány percre és beszélgetnek. Többnyire mesél nekik egy-egy mesét, aztán a kis jelölt a történethez készített kis kártyákat időrendi sorrendbe rakja, megszámolja, mesél róluk...
Idén, erre múlt hét péntekén került sor.
Mára időpontot kaptam, hogy ha érdekel mi a véleménye A.úrfiról, legyek szíves befáradni.
Voltam szíves.
Úgy öt-, nyolc percet beszélgettünk. Érzelmi hullámvasút volt részemről. Hol hangos hahotázhatnékom volt, máskor meg legszívesebben ráborítottam volna az asztalt.
Először is, kijelentette, hogy otthon nem szabad a gyerekkel németül beszélnünk, mert az nem szül jót. Csakis és kizárólag magyarul beszélhetünk vele, mert különben nem tanulja meg rendesen a magyart. (Mindezt alig 11 hónappal, az iskolakezdés előtt!) Kifejtettem, hogy ezzel nem értek egyet..., erre megkérdezte, hogy miért aggódok annyira, az iskolában, olvasás és írás közben jön meg az igazi szókincs, nem kell görcsölni ezen. (Erre már a lábam kisujja is zsibbadt a lenyelt indulattól... Merthát egyrészt nem görcsölök, másrészt hadd döntsem már el én, hogy mit és hogyan teszek itthon, mi jó a gyerekemnek, mivelhogy én ismerem jobban, mint ő -az említett, múlt heti, tíz perces röpke csevej után.) ...van még: azt is mondta, hogy neveljem lazábban a gyerkőt, mert félős.
Itt lett elegem az egészből, itt éreztem úgy, hogy legyen olyan kedves és menjen jobbra, vagy balra, csak el az utamból!
Félős. A., félős. Persze.
Tény, hogy ettől a nőtől magam is féltem volna, ha nem tudom, hogy mások is tartózkodnak az épületben.

Amikor megérkeztem az óvodába, még volt nála valaki, várnom kellett. Kijött hozzám az úrfi a folyosóra és ott, háttal annak az ajtónak, ahol a megbeszélés zajlott, beszélgettünk. A szívbajt hozta rám, mert nem is lépett elém, nem is szólt előre, hanem a fülem mellé hajolva harsogta, hogy bizonyára maga Fr.V., üdvözlöm!
Egyrészt, az átlagosnál jóval hangosabban beszél és folyamatosan kényszeredett vigyormosoly ül az arcán, miközben magyaráz. A gigantikus méretű, szürke keretes körmei sem tették túl szimpatikussá...

Igen. A. határozottan visszahúzódó, ha először lát valakit. Akár öt percig is a háttérben marad és figyel. Miután lecsekkolta az illetőt és eldöntötte magában, hogy szimpatikus, kinyílik. Ha nem, egyszerűen nem keresi többet annak az embernek a társaságát.

Hogy milyen nyelven beszélek a gyerekekhez, ill. a gyerekekkel?  Magyarul. Magyarul beszélgetünk, magyarul éljük meg a mindennapokat, magyarul magyarázok, játszunk és nevetünk.
Ha "feladatozunk", németül. Többnyire német nyelvű könyvekből olvasunk és ha néznek, javarészt német nyelvű meséket, vidókat.
Mindkét úrfinak volt olyan időszaka, mikor teljes mértékben elutasították, hogy németül szóljunk hozzájuk. Vagy szóltak, hogy nem akarják, vagy úgy csináltak, mintha meg sem hallották volna. Nem erőltettük, valahogy mindkettejüknél elmúlt, mintha nem is lett volna.
Azóta rengeteget kérdeznek. Hogy ez, vagy az micsoda, hogy mondják, stb.

Nem lenne szabad németül válaszolnom? Nem lenne szabad németül olvasnom nekik? ...     Miért is?



Szakember!