mennyire nem bírom a stresszt éspervagy nem vagyok normális, ill., bizonyos kérdésekben mennyire állhatatos tudok lenni.
Ez az epizód még korábban, kevéssel augusztus közepe után kezdődött.
Egy tizensok éve zabolázhatatlan bigyó miatt rendszeresen meg kell jelennem a belgyógyászomnál. Az enyém, igen: volt időszak, amikor kéthetente boldogított a tűivel, tappancsaival, meg ultrahangjaival, szóval a birtokos jelző jogos. Persze buzgón kerülöm a szeánszokat, így ezúttal 3 elmismásolt alkalom után jelentem csak meg a rendelőben, egy pénteki napon. Az ég adta világon minden vizsgán vizsgálaton dicsérettel átmentem, és teljes eufóriában hagytam el a színteret. Könnyű és boldog volt a lekem egészen hétfő reggelig, amikor volt szerencsém megnyitni és elolvasni a laboreredményeimet tartalmazó mailt.
A szívem a bugyimban landolt és elöntött valami mérhetetlen szomorúság: ennyi volt, el kell kezdenem írni kedves, személyes gondolatokat a fiúknak azon majdani eseményekre amelyeken majd nem lehetek jelen. Persze mielőtt a búbánat teljes mértékben letaglózhatott volna, bekapcsolt valami vészmegoldó a fejemben és fejestugrottam a net világába felkutatni minden fellelhető infót magyarul és németül arról, hogy lehet életmódváltással menteni amit még lehet. (Nem mintha eddig ne kellett volna lemondanom erről-arról, de a mostani helyzet drasztikusabb megvonást kívánt.) Egy huszárvágással átállítottam az étkezésemet, ami nem mellesleg némi felesleg leolvasztásával is jár - még zajlik, remélem. Azt nem állíthatom, hogy nem vagyok éhes, de éjszaka például soha.
A fogyásnak örülök és remélem, jaj, nagyon remélem, hogy az értékek javulnak, ami november elején majd ki is derül.
Miután már két hete éheztem életmódot váltottam, egy anyuval folytatott beszélgetés* közben jöttem rá, hogy nem halálos mértékű a HDL szintem, az csak az LDL amit annak néztem. Mielőtt bárki, egy kézlegyintéssel leírna: nem teljesen vagyok idióta, közben rájöttem a történtek melyik pontján állt tótágast a józan eszem és min csúszott félre az értelmem: a mailben állt egy megjegyzés a dokitól, bocs, dokiMtól, miszerint a HDL túl magas, utána FELKIÁLTÓJEL - érted, minek hatására a pánik ködén át összekutyultam a két értéket. Persze ettől még egyik érték sem túl jó, de talán nem most fordulok le a székről egy vérrög miatt...
hát így.
*Igyekeztünk összevetni az ő laborlapján álló -tól, -ig értékmeghatározásokat az itteniekkel. Eközben derült ki a tévedésem.
