töredelmesen, be vagyok tojva. Emberem ma betámolygott a házba, lerúgta a bakancsát, elsasszézott a technikhelyiségbe, ott tántorogva lehámozta magáról a ruhákat, közölte, hogy sz.rul van, majd pecsenyére sütötte magát a zuhany alatt és beájult az ágyba. Ez öt körül volt, azóta hajszálnyit sem változott a helyzete és csak azért nem hívtam orvost éspervagy mentőt, mert egyenletesen lélegzik.
De legalább nem lázas.
Kilenc éve nem volt beteg. Kilenc éve.
Freitag
Másfél beteg
mellől kérdezem a kedves idetévedőt, birtokol-e teljes HP sorozatot kindle-re. Most jön a nehézség: németül.
A formátum lehet PDF, vagy bármi más, azt már megoldom.
Nagyon hálás lenne egy 10 éves. Meg az anyja.
jokischbergiregek kukac gmail pont com
Tízéves tűkön ül.
Ha nincs meg és nem tudsz segíteni, annak is örül, ha mondjuk azt írod: "passz". Kommenteket vár, egyellőre azzal is beéri.
Igazából könyvet akar. De most. Megőrít!
A formátum lehet PDF, vagy bármi más, azt már megoldom.
Nagyon hálás lenne egy 10 éves. Meg az anyja.
jokischbergiregek kukac gmail pont com
Tízéves tűkön ül.
Ha nincs meg és nem tudsz segíteni, annak is örül, ha mondjuk azt írod: "passz". Kommenteket vár, egyellőre azzal is beéri.
Igazából könyvet akar. De most. Megőrít!
Montag
Kis Vuk, nagy Vuk
szép sorminta szerint jönnek a rosszullétek, holtfehér, már majdnem szűrke az arca és gyenge mint a harmat.
Ezért ma A. egyedül ment iskolába.
Hogy odaért-e azt majd csak iskola után tudhatom biztosan. Többszöri kérésem ellenére sem hívott, ugyanis.
Ezért ma A. egyedül ment iskolába.
Hogy odaért-e azt majd csak iskola után tudhatom biztosan. Többszöri kérésem ellenére sem hívott, ugyanis.
Donnerstag
Hova a bánatos túróba tüntette a blogger a bloglistámat?
Mi a mennydörgős, sistergős bánatért kell hozzányúlni a már ismert, könnyen kezelt felülethez?
36 óra
Tejfölállagú ködben kellett hajnalban boldogulni, de legalább az autó nem volt mozdíthatatlan kockára fagyva, mint alig egy hete, mikor az ajtókat is fagyállóval kellett lespriccolni, hogy egyeltalán bejussak a volán mögé.
Szóval sűrű köd. Meglepetésszerűen előlépő különböző vadakkal, azon a reggelen csak két őz és a szembejövő villámhaver, de ő vitte a visszapillantótükröt is, és ez volt az ő megjelenésében a meglepő. Pláne, hogy aztán meggondolta és végül mégis megállt.
D. kiszállva nem kiabált ugyan, de mondta a magáét a lehúzódásról, hogy több, mint két éve minden reggel és délben ugyanaz a stressz, mert az emberek ^˘°˛&@ -nak lehúzódni...
Míg kitöltöttük a betétlapot, fazon sikeresen fel is ébredt, szépen aláírta és békével elment dolgozni, mi meg haza. ( Ha tehetjük kísérgetjük egymást. Közös, hasznos idő, ugye. Múlt héten is így mentünk egy délelőtt alatt kétszer Grazba és még autót is vettünk. )
Hazaérve sem bírtunk elengedni a témát.
D. a betétlapot nézte épp, miközben a biztosítós ügyintézőt hívta, majd a hívást megszakítva kupaktanácsra hívott: a srác '99 januárjában született, próbajogsival törte le a tükrömet, érted?, nagyobb szarban van mint gondoltuk és mint a délelőtt alatt kiderült, neki sejtelme sem volt. ( Emelkedő biztosításon túl, még a jogosítványa is veszélybe kerülhet. )
D. SMS-t küldött: megnézte mennyi a kár, esetleg megoldhatnánk biztosító nélkül is.
A srác rugózott azon kicsit, hogy őt is kár érte, aztán egy sokadik üzenet után egészen más hangnemben találkát ajánlott estére.
Jött, fizetett, beszélgettünk is kicsit és mielőtt elköszönt, aznap először még bocsánatot is kért.
Onnan hazaérve D. ismét autóba ült, a faluban épülő házhoz ment ablakokat beszerelni, este hatra. Hajnalban laposkúszásban érkezett és hulla fáradtan.
Nem volt szívem felébreszteni, igaz csak sejtettem, mennyit alhatott.
Reggel déjà-vu: oltári nagy köd, arrafelé ugyanott a két őz, és a srác is jött szembe, de ma a helyén, lehúzódva.
Délelőtt árajánlatokat írt emberem, én a babámat öltöztettem, majd ő egy telefonbeszélgetés után elporzott Bécsbe.
A fiúk megjöttek a busszal, ebéd után nem sokkal kissebbem edzésre el ( két bazi szarvastehenet tülköltem le az útról ), közben bevásároltam, a nagyom lemondta a saját edzését, mert holnap németből írnak és mosttele a hócipője tanul.
Hazafelé az úton egy hatalmas tetem feküdt a felezővonalon. Talán őz lehetett.
Miért is ne újra köd, a mindent eltakaró átkozott köd.
És még D. el sem indult haza.
Szóval sűrű köd. Meglepetésszerűen előlépő különböző vadakkal, azon a reggelen csak két őz és a szembejövő villámhaver, de ő vitte a visszapillantótükröt is, és ez volt az ő megjelenésében a meglepő. Pláne, hogy aztán meggondolta és végül mégis megállt.
D. kiszállva nem kiabált ugyan, de mondta a magáét a lehúzódásról, hogy több, mint két éve minden reggel és délben ugyanaz a stressz, mert az emberek ^˘°˛&@ -nak lehúzódni...
Míg kitöltöttük a betétlapot, fazon sikeresen fel is ébredt, szépen aláírta és békével elment dolgozni, mi meg haza. ( Ha tehetjük kísérgetjük egymást. Közös, hasznos idő, ugye. Múlt héten is így mentünk egy délelőtt alatt kétszer Grazba és még autót is vettünk. )
Hazaérve sem bírtunk elengedni a témát.
D. a betétlapot nézte épp, miközben a biztosítós ügyintézőt hívta, majd a hívást megszakítva kupaktanácsra hívott: a srác '99 januárjában született, próbajogsival törte le a tükrömet, érted?, nagyobb szarban van mint gondoltuk és mint a délelőtt alatt kiderült, neki sejtelme sem volt. ( Emelkedő biztosításon túl, még a jogosítványa is veszélybe kerülhet. )
D. SMS-t küldött: megnézte mennyi a kár, esetleg megoldhatnánk biztosító nélkül is.
A srác rugózott azon kicsit, hogy őt is kár érte, aztán egy sokadik üzenet után egészen más hangnemben találkát ajánlott estére.
Jött, fizetett, beszélgettünk is kicsit és mielőtt elköszönt, aznap először még bocsánatot is kért.
Onnan hazaérve D. ismét autóba ült, a faluban épülő házhoz ment ablakokat beszerelni, este hatra. Hajnalban laposkúszásban érkezett és hulla fáradtan.
Nem volt szívem felébreszteni, igaz csak sejtettem, mennyit alhatott.
Reggel déjà-vu: oltári nagy köd, arrafelé ugyanott a két őz, és a srác is jött szembe, de ma a helyén, lehúzódva.
Délelőtt árajánlatokat írt emberem, én a babámat öltöztettem, majd ő egy telefonbeszélgetés után elporzott Bécsbe.
A fiúk megjöttek a busszal, ebéd után nem sokkal kissebbem edzésre el ( két bazi szarvastehenet tülköltem le az útról ), közben bevásároltam, a nagyom lemondta a saját edzését, mert holnap németből írnak és most
Hazafelé az úton egy hatalmas tetem feküdt a felezővonalon. Talán őz lehetett.
Miért is ne újra köd, a mindent eltakaró átkozott köd.
És még D. el sem indult haza.
Dienstag
matek
Ebben az iskolában nagyon komolyan veszik a házit. Ha nincs kész, a delikvens mínuszt kap. Ha valamije hiányzik akkor is. ( Ez utóbbi is szigorúan beleszámít az év végi jegybe. Nem a szorgalmi jegybe, hanem a tantárgy évvégi minősítésésbe. Komolyan. )
Bevallom töredelmesen, a fentiek miatt, mindig megnézem, hogy az eslősöm ( ötödik évfolyam ) nem feletkezett-e meg valamiről, minden házija kész...
Ma duzzogva -könnyfátyolos tekintettel- háborgott azon, hogy a tanárnő azt mondta neki, hogy Pech gehabt! ( Peched van ) és ezt csak olyannak mondja, akik csalnak és rendszeresen másról másolják a házit, és csúnyán nézett rá.
Csórikám óra előtt vette észre, hogy nem a füzetbe, hanem a könyvbe kellett volna írni a megoldásokat ( ez nem munkafüzet, inkább feladatgyűjtemény, hely az alig...), és, hogy szépítsen a tévedésén, elkezdte bemásolni az eredményeket a füzetéből, a könyvébe. Az ügyeletes tanár épp belépett a terembe, észrevette, és szólt a szaktanárnak. Egyik sem hallgatta meg.
Mivel a tanárnő látszólag haragudott rá, szépen a fejébe vette, hogy neki csöngettek, ezzel elásta magát.
Ha a mínuszt azért kapta volna, mert a könyvbe kellett és ő nem oda írta, nem hívtam volna a tanárnőt.
Bevallom töredelmesen, a fentiek miatt, mindig megnézem, hogy az eslősöm ( ötödik évfolyam ) nem feletkezett-e meg valamiről, minden házija kész...
Ma duzzogva -könnyfátyolos tekintettel- háborgott azon, hogy a tanárnő azt mondta neki, hogy Pech gehabt! ( Peched van ) és ezt csak olyannak mondja, akik csalnak és rendszeresen másról másolják a házit, és csúnyán nézett rá.
Csórikám óra előtt vette észre, hogy nem a füzetbe, hanem a könyvbe kellett volna írni a megoldásokat ( ez nem munkafüzet, inkább feladatgyűjtemény, hely az alig...), és, hogy szépítsen a tévedésén, elkezdte bemásolni az eredményeket a füzetéből, a könyvébe. Az ügyeletes tanár épp belépett a terembe, észrevette, és szólt a szaktanárnak. Egyik sem hallgatta meg.
Mivel a tanárnő látszólag haragudott rá, szépen a fejébe vette, hogy neki csöngettek, ezzel elásta magát.
Ha a mínuszt azért kapta volna, mert a könyvbe kellett és ő nem oda írta, nem hívtam volna a tanárnőt.
Freitag
nyafogós gyereknevelés
A fiúk alapvetően vidám, mosolygós gyerekek. Voltak. Nem is tudom hogy
fogalmazzak, talán még csak gondolati szinten állt ez bennem össze,
viszont sokszor aludni sem tudok, annyira nyomaszt. Felébredek az
éjszaka közepén, és azon tördelem a kezeimet, min tudnék úgy
változtatni, amivel a srácaim is elégedettebbek lennének. Merthogy ez
baj. Elégedetlenek.
Sokat vannak úton, egy órát reggel és délután az iskola és az otthonunk között. Délután a tízéves hetente kétszer megy edzésre a tizenhárom háromszor ésegyszer a nyolcadik órája miatt négy után ér haza. Fáradtak, és még gyerekek, nagyon gyerekek. Lógnának, bambulnának időnként, ha lehetne. De vagy az említett köreiket futják, vagy tanulniuk kell és leckét írni...
Mindketten gyorsan tanulnak, csak: nehezen állnak neki, noszogatni kell őket és a telefonokat elszedni mikor hazaérnek, kizárva ezzel a zavaró, időfaló cseteléseket, játékokat. Persze nyafognak, hosszú képet vágnak, meg puffognak. Én meg már elvárnék ezt-azt.
Nem szeretném azt lesni letették e az időrabló ketyeréket, valóban nekiálltak-e a dolguknak. Nagyok már, de nem látom bennük a tennivágyást, a kötelességtudatot. Ill. nem este nyolckor, mikor rádöbbennek: elfeltekztek a két hete feladott prezentációról, a négy oldalnyi matekfeladatról, vagy a tengernyi angol szóról, amit meg kellett volna tanulni... Az meg, hogy hajnali hatkor jelennek meg riadt tekintettel, fogkrémtől habzó szájjal, kifittyenő fogkefével kisgatyában azzal, hogy húsz lapos A4-es vonalas kellene margóval, mert betelt a német iskolai füzet, az már nem billent ki a nyugalmamból. Írószert megszégyenítő készleteim vannak épp ezen helyzetek épeszű túlélésére.
A telefonok kiirtásánál kellene kezdenem - ha már ők nem bírnak egyensúlyra lelni- és az edzővel is beszélnem kellene. De mit?
Mozogni kell, edzés nélkül még lomhábbak lennének, elpuhulnának.
Ha teljesen kiveszem a kezükből a technikát, lemaradnak és kiesnek a véráramból.
Bár tudnám mi a helyes, működőképes megoldás!
Sokat vannak úton, egy órát reggel és délután az iskola és az otthonunk között. Délután a tízéves hetente kétszer megy edzésre a tizenhárom háromszor ésegyszer a nyolcadik órája miatt négy után ér haza. Fáradtak, és még gyerekek, nagyon gyerekek. Lógnának, bambulnának időnként, ha lehetne. De vagy az említett köreiket futják, vagy tanulniuk kell és leckét írni...
Mindketten gyorsan tanulnak, csak: nehezen állnak neki, noszogatni kell őket és a telefonokat elszedni mikor hazaérnek, kizárva ezzel a zavaró, időfaló cseteléseket, játékokat. Persze nyafognak, hosszú képet vágnak, meg puffognak. Én meg már elvárnék ezt-azt.
Nem szeretném azt lesni letették e az időrabló ketyeréket, valóban nekiálltak-e a dolguknak. Nagyok már, de nem látom bennük a tennivágyást, a kötelességtudatot. Ill. nem este nyolckor, mikor rádöbbennek: elfeltekztek a két hete feladott prezentációról, a négy oldalnyi matekfeladatról, vagy a tengernyi angol szóról, amit meg kellett volna tanulni... Az meg, hogy hajnali hatkor jelennek meg riadt tekintettel, fogkrémtől habzó szájjal, kifittyenő fogkefével kisgatyában azzal, hogy húsz lapos A4-es vonalas kellene margóval, mert betelt a német iskolai füzet, az már nem billent ki a nyugalmamból. Írószert megszégyenítő készleteim vannak épp ezen helyzetek épeszű túlélésére.
A telefonok kiirtásánál kellene kezdenem - ha már ők nem bírnak egyensúlyra lelni- és az edzővel is beszélnem kellene. De mit?
Mozogni kell, edzés nélkül még lomhábbak lennének, elpuhulnának.
Ha teljesen kiveszem a kezükből a technikát, lemaradnak és kiesnek a véráramból.
Bár tudnám mi a helyes, működőképes megoldás!
Donnerstag
Nyüssz
Íme itt a huszonegyedik században, hajnali fél kettőkor azért kell vinnyognom, valaki végre kegyelmezzen meg nekem és üssön agyon, mert nem bírom, sem a görcsöket, sem hogy kijön minden, még az is, amit csak ittam és nem, nincs semmi gyógymód, csak ami a hormonjaimat cseszi szét. Működésképtelen vagyok két napig, szűkölő veszett kutya és igen, vessek magamra mert nem vagyok hajlandó fogamzásgátlót szedni. Nem, mert az sem segít.
Így lesz a következő éjszaka, így egy hónap múlva és aztán, minden egyes ciklusban, értelmetlenül, mert már egészen biztosan nem lesz több gyerekem. Akkor meg mindek?
Néztem már mivel járna, de gyáva vagyok, nem merem megműttetni magam.
Fél karomat A megoldásért!
Így lesz a következő éjszaka, így egy hónap múlva és aztán, minden egyes ciklusban, értelmetlenül, mert már egészen biztosan nem lesz több gyerekem. Akkor meg mindek?
Néztem már mivel járna, de gyáva vagyok, nem merem megműttetni magam.
Fél karomat A megoldásért!
Dienstag
Annak, ha valaki külföldön éli az életét,
számtalan előnye lehet. És hátránya. De ez a mai egy szép nap, maradok hát a pozitív felhangnál.
1. Mindig úgy gondoltam oltári szerencse, hogy nem élnek a közelükbken magyar családok, nekem soha a büdös életben nem köszönhet senki ( redszeresen pláne ) csókolommal.
Erre egy héten belül már másodszor csapott állon a nagyfiam egyik osztálytársa ezzel.
2. Két éve, az első hetekben M. többször is azzal jött haza, hogy sok olyan kifejezés van, amit az osztálytársai használnak, de ő még soha nem hallotta, és nem is érti őket. Semmi baj fiam, figyelj oda jól, jegyezd meg, aztán majd elmagyarázom...
Ennyit pedig a szitokszavakról.
1. Mindig úgy gondoltam oltári szerencse, hogy nem élnek a közelükbken magyar családok, nekem soha a büdös életben nem köszönhet senki ( redszeresen pláne ) csókolommal.
Erre egy héten belül már másodszor csapott állon a nagyfiam egyik osztálytársa ezzel.
2. Két éve, az első hetekben M. többször is azzal jött haza, hogy sok olyan kifejezés van, amit az osztálytársai használnak, de ő még soha nem hallotta, és nem is érti őket. Semmi baj fiam, figyelj oda jól, jegyezd meg, aztán majd elmagyarázom...
Ennyit pedig a szitokszavakról.
Freitag
Ha lehet, ne verj meg senkit!
A múlt heti kosárlabdameccs nagyon csúnya közjátékba torkollot. Már az ellenfél edzőjének örjöngő ordibálása, rugdosása, hisztis ugrálása és toporzékolása is sokaknál kiverte a biztosítékot, de csak aztán szabadultak el az érzelmek, hogy a magyar játékvezetőnek újra és újra magyarul reklamált néhány fújás miatt, hiába kérték, hogy németül tegye.
Félidőre nem egy csúnya orrbagyűrésen, fellökésen és a nézők ordenáré beszólásain voltunk túl, mire a mi edzőnk is felhergelte magát és csúnyán leordította a másik fejét.
Az elköszönéshez az ellenfél fel sem állt, a mi edzőnk Y ment oda és kezelt le a srácokkal, de az edző makacsul kitért a pacsizás elől...
Négy szezonon vagyunk túl, ilyet még nem láttunk.
Fura egyébként, az összefogás teljes hiánya. Csapaton belül szidják egymást, s.ggnek, b.zinak, s.ggfejnek, nevezik egymást, a hülye teljesen általános, ezen már meg sem lepődöm.
Oviban volt M. első hatalmi harca egy fiúval. Hiába szólt neki ne csipkedje, ne bokszoljon a vállába, ne rugja fel, ne tépje a haját, ruháját, csak folytatta. Aztán már csak az orrát lógatva járt haza, mígnem az apja félrevonta és megbeszélte vele, mivel az óvónők nem segítenek: ütés nélkül*, de oldja meg ( többször szóltunk, figyeljenek oda, de ők azt válaszolták, a gyerekeknek kell ezeket egymás között lejátszaniuk ).
Másnap behívattak az óvodába, hogy a M. a másik kisfiút a vállánál megragadva, a lábát elgáncsolva, kétvállra fektette...
Koppant a kisfiú feje? Megsérült?
Nem, de nagyon megijedtünk!
Örülökkel hökkentettem meg őket - "lejátszotta a kisfiúval a dolgot".
Még egyszer sor került a fektetésre, aztán többet senki sem piszkálta.
Most pedig a verbális öklözés csapaton belül. Ütik, akit gyengébbnek vélnek, magyarul azt, aki nem az ő alpári módjukon vág vissza. Tegnapig a M.-t is.
Bepöccent és már a pályán osztotta őket, majd az öltözőbenelkapta kérdőre vonta az aznapi erőslegényt.
Hazáig hallgattam milyen pipa és elege van, ő többet nem finomkodik...
Még este hívtuk Yügynököt edzőt, hogy mi folyik a háttérben, tudjon róla ( komolyan tartok tőle, hogy M. szájon legyint valakit, jobb az ilyet megelőzni ). Tényleg gőze nem volt róla.
Ma teljesen más hangulatú edzés volt és a főni árgus szemekkel leste a történéseket.
M. élvezte az edzést
*Iszonyú ereje van, de akkor még egyeltalán nem volt tudatában mekkora.
Félidőre nem egy csúnya orrbagyűrésen, fellökésen és a nézők ordenáré beszólásain voltunk túl, mire a mi edzőnk is felhergelte magát és csúnyán leordította a másik fejét.
Az elköszönéshez az ellenfél fel sem állt, a mi edzőnk Y ment oda és kezelt le a srácokkal, de az edző makacsul kitért a pacsizás elől...
Négy szezonon vagyunk túl, ilyet még nem láttunk.
Fura egyébként, az összefogás teljes hiánya. Csapaton belül szidják egymást, s.ggnek, b.zinak, s.ggfejnek, nevezik egymást, a hülye teljesen általános, ezen már meg sem lepődöm.
Oviban volt M. első hatalmi harca egy fiúval. Hiába szólt neki ne csipkedje, ne bokszoljon a vállába, ne rugja fel, ne tépje a haját, ruháját, csak folytatta. Aztán már csak az orrát lógatva járt haza, mígnem az apja félrevonta és megbeszélte vele, mivel az óvónők nem segítenek: ütés nélkül*, de oldja meg ( többször szóltunk, figyeljenek oda, de ők azt válaszolták, a gyerekeknek kell ezeket egymás között lejátszaniuk ).
Másnap behívattak az óvodába, hogy a M. a másik kisfiút a vállánál megragadva, a lábát elgáncsolva, kétvállra fektette...
Koppant a kisfiú feje? Megsérült?
Nem, de nagyon megijedtünk!
Örülökkel hökkentettem meg őket - "lejátszotta a kisfiúval a dolgot".
Még egyszer sor került a fektetésre, aztán többet senki sem piszkálta.
Most pedig a verbális öklözés csapaton belül. Ütik, akit gyengébbnek vélnek, magyarul azt, aki nem az ő alpári módjukon vág vissza. Tegnapig a M.-t is.
Bepöccent és már a pályán osztotta őket, majd az öltözőben
Hazáig hallgattam milyen pipa és elege van, ő többet nem finomkodik...
Még este hívtuk Y
Ma teljesen más hangulatú edzés volt és a főni árgus szemekkel leste a történéseket.
M. élvezte az edzést
*Iszonyú ereje van, de akkor még egyeltalán nem volt tudatában mekkora.
nem kell mindenARON cím
Voltak poklok amiket megjártunk. Emlékezetes a bárányhimlős pöttyösödés -ami mindenki más szerint vicces volt, számomra az idő sem szépítette meg azokat a heteket-, aztán volt a hányásos-fosós, végén epét láttató őrület, kórházban töltött nemalvós, a mikor mehetünk már haza éjszakákkal, és a sulis mélypontok.
A legújabb őrületet tavasszal szenvedtük el.
Egy kedves, felolvasós, vidámkodós, huncutkodós vasárnap este fordult egy rosszul kivitelezett ágyróllecsúszásba. A jobb felső metsző alsó harmada csengő, semmivel össze nem téveszthető, az ember velejéig hatoló hanggal letörött.
Este negyed kilenc. Fagyos rémület. A kisfiú kilenc és fél, vadonatúj fog ijesztően csorba.
A fogorvos, Dr.S. viszont elérhető, higgadt, konkrétumot nem mond látatlanban ( mi a megoldás? ), viszont másnap reggel azonnal fogad, nagy gonddal helyzetet megold - a letörött darab bravúros, körültekintő visszaragasztásával.
Drága kisember vigyázott rá, gondos volt, körültekintő. Tegnapig. ( Nem is rajta múlott. )
Délután, indulván a mindig várt kosáredzésre -fogalmamsincsmitörtént-, a fog koccanással ismét letörik. Ugyanott. ( Garanciát persze anno nem kaptunk, nem is vártunk, de hogy fél év után ugyanaz az átkozott helyzet...! ) Ahogy voltam ( otthoniban, mint mindig ha csak szállítmányozok ), mentünk az orvoshoz, még mindig Dr.S, aki minden nyüves nap rendel, persze csütörtökön nem. A korábbról ismert számon, a második csörgés után kinyomta.
De van másik fogorvos is a városban, őt is ismerjük, megyünk hát oda. Dr. U.
Végigvártuk az összes időpontra érkezett kezelését, addigra kisember leki békéje, a béka segge alatt meghúzódó húsz méter kaka alá szorult - épp hogy nem sírt kínjában.
Az asszisztenst is ismerem, felvázoltam mi történt és kifejeztem abbéli reményemet, hogy visszaragasztható még a darab.
Tulajdonképpen kinevetett, hogy ő még ilyet nem is hallott, hogy képzelem, ez felépítés lesz, még hogy ragasztani! Hosszan ecsetelve, a hülyéknek kijáró megvető pillantásokkal, időnként felkacagva: méghogy ragasztani!
Védjegyeim egyike, a méregfoltokkal telített mellkas. Mire bejött az orvos, talán már a fülem is lángolt a haragtól.
Kérdezte mi történt, hogyan törött le. Előzményekkel együtt ledaráltam mikor, hogy, ki tette vissza ( a meglepett arckifejezésére hozzátettem: hétvégén történt, a másik dokit értük csak el...), hozzátéve, hogy remélem ragasztható még ( asszisztens gúnyos pillantással végigmér, somolyogva várja az orvos válaszát, és jött a hidegzuhany ) a közben átnézett darabot letéve Dr.S. csak annyit mondott, rendben. ( Az asszisztens próbálta védeni a mundér becsületét valami olyannal, hogy nahát, ő ilyen eljárásra nem emlékszik... mire az orvos előhozott egy, a mi kisvárosunkban közben nagy karriert befutott fiú, bocs, kosárlabdaikon történetét, akinek tizenegykét éves korától többször, szintén a saját fogát ragasztották vissza... és még itt is közbesziszegett párszor, hogy nahát...! )
Az, egyébként más ismerősök által hidegnek leírt orvos végig beszélt a fiamhoz, nyugtatta, szépen helyrehozta a fogát és a kezelés után sem lökött ki bennünket a rendelőből, hanem még mesélt hasonló esetekről, és hogy a jövőben hogy lehet ezt maradandóan helyrehozni.
Tudom, van ennél rosszabb. De én így sem aludtam, az éjszaka.
A legújabb őrületet tavasszal szenvedtük el.
Egy kedves, felolvasós, vidámkodós, huncutkodós vasárnap este fordult egy rosszul kivitelezett ágyróllecsúszásba. A jobb felső metsző alsó harmada csengő, semmivel össze nem téveszthető, az ember velejéig hatoló hanggal letörött.
Este negyed kilenc. Fagyos rémület. A kisfiú kilenc és fél, vadonatúj fog ijesztően csorba.
A fogorvos, Dr.S. viszont elérhető, higgadt, konkrétumot nem mond látatlanban ( mi a megoldás? ), viszont másnap reggel azonnal fogad, nagy gonddal helyzetet megold - a letörött darab bravúros, körültekintő visszaragasztásával.
Drága kisember vigyázott rá, gondos volt, körültekintő. Tegnapig. ( Nem is rajta múlott. )
Délután, indulván a mindig várt kosáredzésre -fogalmamsincsmitörtént-, a fog koccanással ismét letörik. Ugyanott. ( Garanciát persze anno nem kaptunk, nem is vártunk, de hogy fél év után ugyanaz az átkozott helyzet...! ) Ahogy voltam ( otthoniban, mint mindig ha csak szállítmányozok ), mentünk az orvoshoz, még mindig Dr.S, aki minden nyüves nap rendel, persze csütörtökön nem. A korábbról ismert számon, a második csörgés után kinyomta.
De van másik fogorvos is a városban, őt is ismerjük, megyünk hát oda. Dr. U.
Végigvártuk az összes időpontra érkezett kezelését, addigra kisember leki békéje, a béka segge alatt meghúzódó húsz méter kaka alá szorult - épp hogy nem sírt kínjában.
Az asszisztenst is ismerem, felvázoltam mi történt és kifejeztem abbéli reményemet, hogy visszaragasztható még a darab.
Tulajdonképpen kinevetett, hogy ő még ilyet nem is hallott, hogy képzelem, ez felépítés lesz, még hogy ragasztani! Hosszan ecsetelve, a hülyéknek kijáró megvető pillantásokkal, időnként felkacagva: méghogy ragasztani!
Védjegyeim egyike, a méregfoltokkal telített mellkas. Mire bejött az orvos, talán már a fülem is lángolt a haragtól.
Kérdezte mi történt, hogyan törött le. Előzményekkel együtt ledaráltam mikor, hogy, ki tette vissza ( a meglepett arckifejezésére hozzátettem: hétvégén történt, a másik dokit értük csak el...), hozzátéve, hogy remélem ragasztható még ( asszisztens gúnyos pillantással végigmér, somolyogva várja az orvos válaszát, és jött a hidegzuhany ) a közben átnézett darabot letéve Dr.S. csak annyit mondott, rendben. ( Az asszisztens próbálta védeni a mundér becsületét valami olyannal, hogy nahát, ő ilyen eljárásra nem emlékszik... mire az orvos előhozott egy, a mi kisvárosunkban közben nagy karriert befutott fiú, bocs, kosárlabdaikon történetét, akinek tizenegykét éves korától többször, szintén a saját fogát ragasztották vissza... és még itt is közbesziszegett párszor, hogy nahát...! )
Az, egyébként más ismerősök által hidegnek leírt orvos végig beszélt a fiamhoz, nyugtatta, szépen helyrehozta a fogát és a kezelés után sem lökött ki bennünket a rendelőből, hanem még mesélt hasonló esetekről, és hogy a jövőben hogy lehet ezt maradandóan helyrehozni.
Tudom, van ennél rosszabb. De én így sem aludtam, az éjszaka.
Mittwoch
még csak szerda van,
de már vittem a fiúkat a kabátom alatt pizsiben.
Kedden képtelen voltam 4:40-kor kávét főzni D.-nek, mit főzni, azt mesélte meg sem rezdültem az ébresztőre. Szerencsétlenségére a térerővel is volt valami gubanc, egészen 6:50-ig nem ért el, már azt gondolta elaludtunk...
Kedden képtelen voltam 4:40-kor kávét főzni D.-nek, mit főzni, azt mesélte meg sem rezdültem az ébresztőre. Szerencsétlenségére a térerővel is volt valami gubanc, egészen 6:50-ig nem ért el, már azt gondolta elaludtunk...
Köszönöm!
Azt ugyan nem tudom, hogy kiknek köszönhetem a kedveléseket, mert a FB olyan szemét trükkös, hogy nem mutatja meg, de nagyon hálás vagyok valamennyiért, köszönöm szépen!
Freitag
mellőzöttség
de talán inkább ügyetlenség az, aminek a sikertelenségemet köszönhetem.
Nagyjából van rálátásom mit kell tenni az ismertségért, de meglépni csak remegő térdekkel, bátortalanul teszem. Hibáztathatnám a szüleimet, a túlzott tapintatért amire neveltek, de már rég a sarkamra kellett volna állnom, - ha ismert akarok lenni, a finomkodásnak helye nincs.
Hajlongás, pillabillegtető szemlesütés nélkül kérlek Kedves Olvasó,ha tetszik amit ott látsz, kedveld a FB-oldalamat és lehetőség szerint később az ott megosztott posztjaimat is. Ez utóbbihoz fontos, hogy beállítsd: értesítést kérsz a frissítésekről, lévén még kicsi vagyok, a FB hajlamos a háttérbe szorítani, a nagyok javára.
Ímhol a fotók és az oldal, ahol tetszést nyilváníthatsz:
https://www.facebook.com/defineness/photos
Köszönöm a figyelmet!
Nagyjából van rálátásom mit kell tenni az ismertségért, de meglépni csak remegő térdekkel, bátortalanul teszem. Hibáztathatnám a szüleimet, a túlzott tapintatért amire neveltek, de már rég a sarkamra kellett volna állnom, - ha ismert akarok lenni, a finomkodásnak helye nincs.
Hajlongás, pillabillegtető szemlesütés nélkül kérlek Kedves Olvasó,
Ímhol a fotók és az oldal, ahol tetszést nyilváníthatsz:
https://www.facebook.com/defineness/photos
Köszönöm a figyelmet!
Donnerstag
van önbizalma
Este nyolc óra negyvenkor áll neki a plakátjának ( kedvenc zenész ismertetése ), holott már hétfőn tudta, hogy a holnapi angolra kell. Asszisztenst játszatott velem: nyomtatsd ki, vágd ki, légyszi-légyszi meg boci szemek az összekulcsolt kezek felett...
A féltett lemezeimet hiába kérte.
Édes istenem, mit ártottam?
Tíz perce nevet a saját nyomorán - próbál szépen írni, ami pihenten sem megy- meg még be is fenyítettem, miszerint szétrúgom a füstös fenekét holnap, ha mégsem kerül sorra,miután engem zargat fényes este...
Édes istenem, mit ártottam?
Tíz perce nevet a saját nyomorán - próbál szépen írni, ami pihenten sem megy- meg még be is fenyítettem, miszerint szétrúgom a füstös fenekét holnap, ha mégsem kerül sorra,
Montag
3. az iskola malmai gyorsan őrölnek
a "szeretettel vár a magyartanárnő a nagyszünetben"-re azt válaszoltam, hogy rendben, holnap ott leszek.
Erre válaszul most, ill., pár perce hívott az igazgató, arra kérne hagyjam a dolgokat ahogy vannak, az iskola alapítása óta így van, hogy egy bizonyos (beszélt) szint felett a haladó csoportba kerülnek a diákok és ez működik, ez jó, és ez a fiam érdeke...
Még fel sem eszméltem, már a magyartanár volt a vonal túloldalán, azt mondja az A. semmivel nem ír rosszabbul mint a Magyarországról érkezett gyerekek többsége ( krisztusom! ), érdeklődő, ügyes, szépen dolgozik és kérdez, nem lesz vele semmi gond, de karácsony környékén beszélünk még a dologról és ha akkor is úgy gondolom sok neki, nem bírja, akkor átmehet a másik csoportba.
És az egyéni fejlődés alapján kapja majd a félévi és az évvégi jegyet.
Két évvel ezelőtt az akkori magyartanár három hét után kijelentette, hogy az addig látottak alapján M. meg fog bukni magyarból. Most meg azt hallom, hogy az egyéni fejlődést nézik.
Biztos bennem van a hiba, de én már attól felkaptam a vizet, hogy az osztályfőnök következetesen "anyukának" szólít, hogy "tetszik"-el, ráadásul ezen telefonbeszélgetés után teljességgel értetlennek kell éreznem magam, mert mi sem természetesebb, minthogy egy teljesen kezdő írni és olvasni tudó gyereket betesznek egy haladó csoportba.
Jó, rendben, ne szóljak bele az ő dolgukba, mert ehhez én nem értek,hát hallgassak ( ezek szerint karácsonyig kell ), de ettől még itt vannak a bökdöső kérdőjelek.
Erre válaszul most, ill., pár perce hívott az igazgató, arra kérne hagyjam a dolgokat ahogy vannak, az iskola alapítása óta így van, hogy egy bizonyos (beszélt) szint felett a haladó csoportba kerülnek a diákok és ez működik, ez jó, és ez a fiam érdeke...
Még fel sem eszméltem, már a magyartanár volt a vonal túloldalán, azt mondja az A. semmivel nem ír rosszabbul mint a Magyarországról érkezett gyerekek többsége ( krisztusom! ), érdeklődő, ügyes, szépen dolgozik és kérdez, nem lesz vele semmi gond, de karácsony környékén beszélünk még a dologról és ha akkor is úgy gondolom sok neki, nem bírja, akkor átmehet a másik csoportba.
És az egyéni fejlődés alapján kapja majd a félévi és az évvégi jegyet.
Két évvel ezelőtt az akkori magyartanár három hét után kijelentette, hogy az addig látottak alapján M. meg fog bukni magyarból. Most meg azt hallom, hogy az egyéni fejlődést nézik.
Biztos bennem van a hiba, de én már attól felkaptam a vizet, hogy az osztályfőnök következetesen "anyukának" szólít, hogy "tetszik"-el, ráadásul ezen telefonbeszélgetés után teljességgel értetlennek kell éreznem magam, mert mi sem természetesebb, minthogy egy teljesen kezdő írni és olvasni tudó gyereket betesznek egy haladó csoportba.
Jó, rendben, ne szóljak bele az ő dolgukba, mert ehhez én nem értek,
2. kiegészítés az előző posztban leírtakhoz
A haladó magyar csoportba olyan gyerekek járnak, akik Magyarországról ingáznak, - emígyen négy évig otthon tanultak, magyarul, vagy olyanok, akik a helyi népiskolából mentek ebbe a gimnáziumba tanulni. Abban a népiskolában a gyerekek tanulnak heti egy-két órában magyart, nekik vannak alapjaik.
Most teljes a kép.
Most teljes a kép.
1. egy pindurit felkaptam a vizet
No, nyolcosztályos gimnázium, magyaróra.
Két évvel ezelőtt kezdődik a történet, sőt még egy évvel az előtt: amikor a nagyfiam úgy döntött, vállalja a sok buszozást, jár a távoli iskolába, mert milyen remek lesz a sok egyéb mellett megtanulni magyarul írni, olvasni.
Fontosnak tartottam, hogy tudjanak magyarul, ezért így beszéltem mindig a srácokkal, magyar dalokat énekeltem, magyar meséket meséltem, ha épp olyan könyvet vettek le a polcról, akkor németet is, de a számottevő mindig a magyar volt. Ugyanakkor írni nem tanítottam őket, olvasni ugyan olvastak rövid meséket, de csak ritkán, abban rutin nem alakult ki.
Két évvel ezelőtt, a tanítás kezdete után három héttel behívatott a magyartanár, hogy gondok lesznek a fiammal magyarból. És elém tette az azon a héten írt, általam már aláírt tollbamondást, ami szinte csupa-csupa piros volt, lévén a fiam csak elvétve tett ékezeteket.
Én ugyanezért az irományért megdicsértem: a kettősbetűk rendben, toldalékok, ragok, igekötők rendben, hát istenem, az ékezetek jelentős része hiányzott...
Szóval, három hét után hivattak be és a tanár linknek nevezte a fiamat, meg azt mondta, neki ezt már tudnia kellene. Pláne, hogy ekkora a szókincse.
Elmondtam: a fiam itt született, magyarul nem tanult csak otthon; írni, olvasni, pláne nyelvtant otthon sem. És szó sincs róla, hogy link lenne a hozzáállása, ő épp a magyar miatt választotta ezt az iskolát.
Ezen a ponton volt egy kis verbális szkander: én elmeséltem ugye a gyerek előéletét, ő pedig azt, hogy a gyerekektől nem vár mást, csak azt, hogy azokat a szavakat tudják helyesen leírni, amik a könyvben szerepelnek. És hogy ez nem lehet nehéz ekkora szókinccsel, meg különben is, szóképet kell tanulni...
Közben 100-150 szavas házi fogalmazásokat kellett írni házi feladat gyanánt és a fiam a nagy szókincsével ugye olyan szavakat is leírt, amik nem voltak benne a könyvben, sok-sok hibával, a szavakat ékezetüktől megfoszva, lelkesedésében lendületesen írva, pl.: aszt, előt, tolal... közben magyaráztam a szótőről, elővettem a Mosómasát...
Mindvégig biztattam, menni fog, amikor kész volt egy hf-tal, átbeszéltük a hibákat, de nem engedtem kijavítani, mert akkor nem látja a tanár, hogy mit nem tud és így idővel bizonyosan visszanyal majd a fagyi...
Mindenesetre a szóképet-kell-tanulni beszélgetés után, hétfőn reggel betelefonált a D. a suliba, megkérte az osztályfőnököt, hogy a M.-t tegyék át a kezdő csoportba -hadd tanulja az elejétől a magyart, legyen alapja a háznak, mert különben összedől-. Már aznap a másik csoportba mehetett a haladó csoportba.
Szépen fel is jött, az ékezetek a helyükön, előfordulnak hibák, de nem jellemző már egyik sem, a leggyakoribb hibája, hogy a hallott "sz" helyett a német megfelelőjét írja: "s".
Annakidején a beiratkozáson, véletlenül épp az igazgató állt a pultnál ( két évvel később szintúgy, de ez mellékszál ), vele beszélgetve töltöttem ki a papírokat. A rubrikánál, hogy milyen anyanyelvű a jelentkező, hosszabban elbeszélgettünk, az igazgató azt mondta nincs jelentősége annak mit írok be. De mert a fiam ( M. ) önmagát ott magyar anyanyelvűnek vallotta, végül azt írtam, hogy magyar-német. Így, kötőjellel, gondoltam a csoportok besorolásnál úgyis felmérik a szintet, és aszerint kerül németből nyilván haladóba, magyarból kezdőbe.
A szintfelmérő elmaradt -a gyerekeket megkérdezték, és aszerint, hogy mit válaszoltak kerültek ide, vagy oda. A fiam németből a kezdőbe, magyarból a haladóba...
A fentiekből kiindulva, azt gondoltom öreg medvét nem lehet még egyszer csőbehúzni, meghagytam az A.-nak, ha bárki, bármikor kérdi: ő német anyanyelvű, nehogy mást mondjon! A jelentkezési lapra német-magyar került, ő pedig következetesen kitartott a német anyanyelvűség mellett.
Egészen addig, míg az első magyarórán meg nem kérdezték, mint minden gyerkőctől, hogy tud-e magyarul. Csórikám mondta, hogy tud és azt mesélte, utána hiába mondta, hogy olvasni és írni nem, mert szerinte ezt már nem hallotta senki.
No, ő így került németből és magyarból is a haladó csoportba.
Gondoltam kicsit kivárunk, hát csak feltűnik, ő nem abba a csoportba való. ( Lényeges, hogy ezt az osztályt más tanárok tanítják, mint M.-éket. ) A változatosság kedvéért A. már most tesz ékezeteket, viszont a fokozásnál pl. csak egy "b"-t ír, a "-val", "-vel"-lel most ismerkedik itthon, velem, és hadd ne soroljam.
Ezek azok a dolgok, amikbe majd belejön, tudjuk, de egyik napról a másikra nem mennek. Ugye ezt nem kell magyarázni.
Ők is írtak már tollbamondást, tizenöt szóból nyolcat írt le helyesen az első héten, abban még hiányoztak az ékezetek. Amikor visszakapták, a tanár azt mondta, ha egy hibája volt valakinek az szép, ha több az rossz. Én megdicsértem, ő meg az orrát lógatta.
( A szót, hogy "dzsúsz", ékezettel, de a végén is "zs" -vel írta pl le. )
Kis morfondír után írtam egy velős, udvarias levelet az osztályfőnöknek, ismertetve a helyzetet (nem tanult magyarul írni, olvasni...) arra kérve, tegyék őt át a kezdő csoportba. A válaszában biztosított róla, hogy intézkedik.
Ez múlt hét keddjén volt, aztán nem történt semmi. Rövid levélkét sem kaptam, hogy megbeszélte, mehet, vagy épp nem mehet a dolog, semmit.
Tegnap reggel írtam újfent, gondoltam hétfőn elolvassa és legalább ad valami választ.
Még este válaszolt, hogy beszélt a tanárokkal, szerintük semmivel nem tud kevesebbet a fiam, mint a többiek és a fiam érdekeit nézve az lesz a legjobb, ha marad a haladóban.
És amennyiben nem értek egyet ezzel, kedden szeretettel vár a magyartanár a nagyszünetben.
Két évvel ezelőtt kezdődik a történet, sőt még egy évvel az előtt: amikor a nagyfiam úgy döntött, vállalja a sok buszozást, jár a távoli iskolába, mert milyen remek lesz a sok egyéb mellett megtanulni magyarul írni, olvasni.
Fontosnak tartottam, hogy tudjanak magyarul, ezért így beszéltem mindig a srácokkal, magyar dalokat énekeltem, magyar meséket meséltem, ha épp olyan könyvet vettek le a polcról, akkor németet is, de a számottevő mindig a magyar volt. Ugyanakkor írni nem tanítottam őket, olvasni ugyan olvastak rövid meséket, de csak ritkán, abban rutin nem alakult ki.
Két évvel ezelőtt, a tanítás kezdete után három héttel behívatott a magyartanár, hogy gondok lesznek a fiammal magyarból. És elém tette az azon a héten írt, általam már aláírt tollbamondást, ami szinte csupa-csupa piros volt, lévén a fiam csak elvétve tett ékezeteket.
Én ugyanezért az irományért megdicsértem: a kettősbetűk rendben, toldalékok, ragok, igekötők rendben, hát istenem, az ékezetek jelentős része hiányzott...
Szóval, három hét után hivattak be és a tanár linknek nevezte a fiamat, meg azt mondta, neki ezt már tudnia kellene. Pláne, hogy ekkora a szókincse.
Elmondtam: a fiam itt született, magyarul nem tanult csak otthon; írni, olvasni, pláne nyelvtant otthon sem. És szó sincs róla, hogy link lenne a hozzáállása, ő épp a magyar miatt választotta ezt az iskolát.
Ezen a ponton volt egy kis verbális szkander: én elmeséltem ugye a gyerek előéletét, ő pedig azt, hogy a gyerekektől nem vár mást, csak azt, hogy azokat a szavakat tudják helyesen leírni, amik a könyvben szerepelnek. És hogy ez nem lehet nehéz ekkora szókinccsel, meg különben is, szóképet kell tanulni...
Közben 100-150 szavas házi fogalmazásokat kellett írni házi feladat gyanánt és a fiam a nagy szókincsével ugye olyan szavakat is leírt, amik nem voltak benne a könyvben, sok-sok hibával, a szavakat ékezetüktől megfoszva, lelkesedésében lendületesen írva, pl.: aszt, előt, tolal... közben magyaráztam a szótőről, elővettem a Mosómasát...
Mindvégig biztattam, menni fog, amikor kész volt egy hf-tal, átbeszéltük a hibákat, de nem engedtem kijavítani, mert akkor nem látja a tanár, hogy mit nem tud és így idővel bizonyosan visszanyal majd a fagyi...
Mindenesetre a szóképet-kell-tanulni beszélgetés után, hétfőn reggel betelefonált a D. a suliba, megkérte az osztályfőnököt, hogy a M.-t tegyék át a kezdő csoportba -hadd tanulja az elejétől a magyart, legyen alapja a háznak, mert különben összedől-. Már aznap a másik csoportba mehetett a haladó csoportba.
Szépen fel is jött, az ékezetek a helyükön, előfordulnak hibák, de nem jellemző már egyik sem, a leggyakoribb hibája, hogy a hallott "sz" helyett a német megfelelőjét írja: "s".
Annakidején a beiratkozáson, véletlenül épp az igazgató állt a pultnál ( két évvel később szintúgy, de ez mellékszál ), vele beszélgetve töltöttem ki a papírokat. A rubrikánál, hogy milyen anyanyelvű a jelentkező, hosszabban elbeszélgettünk, az igazgató azt mondta nincs jelentősége annak mit írok be. De mert a fiam ( M. ) önmagát ott magyar anyanyelvűnek vallotta, végül azt írtam, hogy magyar-német. Így, kötőjellel, gondoltam a csoportok besorolásnál úgyis felmérik a szintet, és aszerint kerül németből nyilván haladóba, magyarból kezdőbe.
A szintfelmérő elmaradt -a gyerekeket megkérdezték, és aszerint, hogy mit válaszoltak kerültek ide, vagy oda. A fiam németből a kezdőbe, magyarból a haladóba...
A fentiekből kiindulva, azt gondoltom öreg medvét nem lehet még egyszer csőbehúzni, meghagytam az A.-nak, ha bárki, bármikor kérdi: ő német anyanyelvű, nehogy mást mondjon! A jelentkezési lapra német-magyar került, ő pedig következetesen kitartott a német anyanyelvűség mellett.
Egészen addig, míg az első magyarórán meg nem kérdezték, mint minden gyerkőctől, hogy tud-e magyarul. Csórikám mondta, hogy tud és azt mesélte, utána hiába mondta, hogy olvasni és írni nem, mert szerinte ezt már nem hallotta senki.
No, ő így került németből és magyarból is a haladó csoportba.
Gondoltam kicsit kivárunk, hát csak feltűnik, ő nem abba a csoportba való. ( Lényeges, hogy ezt az osztályt más tanárok tanítják, mint M.-éket. ) A változatosság kedvéért A. már most tesz ékezeteket, viszont a fokozásnál pl. csak egy "b"-t ír, a "-val", "-vel"-lel most ismerkedik itthon, velem, és hadd ne soroljam.
Ezek azok a dolgok, amikbe majd belejön, tudjuk, de egyik napról a másikra nem mennek. Ugye ezt nem kell magyarázni.
Ők is írtak már tollbamondást, tizenöt szóból nyolcat írt le helyesen az első héten, abban még hiányoztak az ékezetek. Amikor visszakapták, a tanár azt mondta, ha egy hibája volt valakinek az szép, ha több az rossz. Én megdicsértem, ő meg az orrát lógatta.
( A szót, hogy "dzsúsz", ékezettel, de a végén is "zs" -vel írta pl le. )
Kis morfondír után írtam egy velős, udvarias levelet az osztályfőnöknek, ismertetve a helyzetet (nem tanult magyarul írni, olvasni...) arra kérve, tegyék őt át a kezdő csoportba. A válaszában biztosított róla, hogy intézkedik.
Ez múlt hét keddjén volt, aztán nem történt semmi. Rövid levélkét sem kaptam, hogy megbeszélte, mehet, vagy épp nem mehet a dolog, semmit.
Tegnap reggel írtam újfent, gondoltam hétfőn elolvassa és legalább ad valami választ.
Még este válaszolt, hogy beszélt a tanárokkal, szerintük semmivel nem tud kevesebbet a fiam, mint a többiek és a fiam érdekeit nézve az lesz a legjobb, ha marad a haladóban.
És amennyiben nem értek egyet ezzel, kedden szeretettel vár a magyartanár a nagyszünetben.
Freitag
álltam
jobb kezemben az alig pár hónapja rendelt profi hajvágó olómmal* és néztem a cirókseprűre megtévesztésig hajazó ( ! ) hajszálaimra, mi legyen?
Nekem az önfazonírozásról mindig a sok közül az egyik unokanővérem jut eszembe, aki a hűtleség okozta fájdalmában éshiszti öhm dühében a saját haját csonkította meg, bár neki van szempillavágó múltja is, de ez már igazán nem tartozik ide.
A mérleg nyelve a ne csináld! felé billen, pláne, mert még soha nem csináltam hasonlót sem, hátul nincs szemem, mihez viszonyítsak, az egyenes hogy nem lesz görbe?
Ugyanakkor mit veszíthetnék? Utoljára a hirtelen felindultságnak is az lett a vége, hogy a fodrásznak fizettem, itthon meg magam igazgattam, legalább elől legyen egyforma hosszú a két oldal.
Tegnap este anyu is arra kért, gondoljak rá majd hétfőn, mert ő már most fél, kapott időpontot a fodrászhoz, úristen mi lesz? a vész, a tragédia karnyújtásnyira, ő már nem is érti mi vehette rá a telefonálásra, mégis inkább le kéne mondani...
Az első nyiszatolás után, már ment mint a karikacsapás, hullottak a hajvégek...
Egyenes, egyforma hosszúhátul meg úgyis csak azok látják, akiknek hátat fordítok.
*idő közben többszörösen visszajött az ára.
Már olyan frankón megy a hajvágás, akár szalont is nyithatnék, ha nem kellene mások fejéhez/hajához nyúlnom, ugye.
Nekem az önfazonírozásról mindig a sok közül az egyik unokanővérem jut eszembe, aki a hűtleség okozta fájdalmában és
A mérleg nyelve a ne csináld! felé billen, pláne, mert még soha nem csináltam hasonlót sem, hátul nincs szemem, mihez viszonyítsak, az egyenes hogy nem lesz görbe?
Ugyanakkor mit veszíthetnék? Utoljára a hirtelen felindultságnak is az lett a vége, hogy a fodrásznak fizettem, itthon meg magam igazgattam, legalább elől legyen egyforma hosszú a két oldal.
Tegnap este anyu is arra kért, gondoljak rá majd hétfőn, mert ő már most fél, kapott időpontot a fodrászhoz, úristen mi lesz? a vész, a tragédia karnyújtásnyira, ő már nem is érti mi vehette rá a telefonálásra, mégis inkább le kéne mondani...
Az első nyiszatolás után, már ment mint a karikacsapás, hullottak a hajvégek...
Egyenes, egyforma hosszú
*idő közben többszörösen visszajött az ára.
Már olyan frankón megy a hajvágás, akár szalont is nyithatnék, ha nem kellene mások fejéhez/hajához nyúlnom, ugye.
Mittwoch
röviden
Ha kikérem a véleményét: még ezt sem tudom elintézni egyedül.
Ha számára feltünés nélkül intézkedem: kihagyom mindenből.
Ha számára feltünés nélkül intézkedem: kihagyom mindenből.
Donnerstag
Ja, és
tegnap teljesen véletlenül ( nem gondoltam, hogy ezt fontos tudnod - A.) tudtam meg, hogy a fiam mind németből, mind magyarból az erősebb csoportba került. Totál döbbenet.
De ezt nem értitek miért írom, viszont most nincs időm kifejteni, de már két éve, hogy folyton csak fejben blogolok erről az iskoláról, itt lenne az ideje le is írni.
Nomajd!
De ezt nem értitek miért írom, viszont most nincs időm kifejteni, de már két éve, hogy folyton csak fejben blogolok erről az iskoláról, itt lenne az ideje le is írni.
Nomajd!
elveszett dolgok
Kedden a nagyfiam elhagyta a kabátját, nem gáz, elvileg a kosárcsarnok gardróbjából nem tűnhet el. Vadiúj egyébként.
Tegnap délután a kisfiam hagyta a kabátját a buszon. ( De úgy, hogy még csak nem is rémlett neki, hogy hol hagyta el. Ma reggel a suliból szólt vissza, hogy a szekrényében nincs, ezért remélem, hogy a buszon tán csak meglesz. )
Három a magyar igazság ( a ráadást köszönettel visszautasítanám ), a reggeli buszon a teljes rajzfelszerelését hagyta ma szintén ő. Ahogy a tegnapi, a mai busz is bécsi járat, így, hogy viszontlátjuk-e bármelyiket is, az már az utazóközönség emberségén múlik.
Kérném a Világmindenség közbenjárását arra vonatkozólag is, hogy találjon vissza a szept. 5-el elhagyott príma, megbízható alvókám is ( eheti tapasztalataim alapján ehhez fűzöm a legkevesebb reményt ), mert a hiányok elviseléséhez különben nem lesz energiám - a veszteségek értékét, azok pótlását, most hagyjuk.
A csavargó szeptembert láttátok?
Senki?
Tegnap délután a kisfiam hagyta a kabátját a buszon. ( De úgy, hogy még csak nem is rémlett neki, hogy hol hagyta el. Ma reggel a suliból szólt vissza, hogy a szekrényében nincs, ezért remélem, hogy a buszon tán csak meglesz. )
Három a magyar igazság ( a ráadást köszönettel visszautasítanám ), a reggeli buszon a teljes rajzfelszerelését hagyta ma szintén ő. Ahogy a tegnapi, a mai busz is bécsi járat, így, hogy viszontlátjuk-e bármelyiket is, az már az utazóközönség emberségén múlik.
Kérném a Világmindenség közbenjárását arra vonatkozólag is, hogy találjon vissza a szept. 5-el elhagyott príma, megbízható alvókám is ( eheti tapasztalataim alapján ehhez fűzöm a legkevesebb reményt ), mert a hiányok elviseléséhez különben nem lesz energiám - a veszteségek értékét, azok pótlását, most hagyjuk.
A csavargó szeptembert láttátok?
Senki?
holnap helyett
ma jön haza. Nem végeztek még a betervezettekkel, de muszáj az autóval haza jönni -most figyelj!- mert nem lehet vele közlekedni.
Reggel, úton az építkezésre, szerencsére igen közel onnan, elhagyta az egyik kerék a fékpofákat. Hallottál már ilyet? Mi sem.
Elhagyta. D. azzal nyugtatott, hogy megy érte az autószerelő trélerrel és hazahozza őket. Az autót szerszámostól és őt. Igen.
De nem tudott menni - előttem ismeretlen, ezért érthetetlen okból, de nyugi, mellékutakon jön, betartva a féktávolságot, lassan és a szóban forgó kerékről lekötötte atönkrement féket, értsd: ő megoldotta a szitut.
Összenyomott fékcsövet említett azt hiszem, de erről igazán csak emlékmaradványaim vannak, csak képek villództak előttem míg mesélt, az autó alatt fekvő emberemről, ahogy az asztalos/építész kezeivel, csőfogóval, laposfogóval, vagy mittudomén mivel laposra sajtolja a csövet, onnan felugorva, elégedett vigyorral a képén, a szakállán* végigsimítva rábólint a műveletre és elindul egy olyan autóval, aminek három kereke képes fékezni, a negyedik kedvére forog, ha lassítani kell.
És azt meri mondani, hogy nyugi.
*Szakállas, igen. 3 kerek hónapja. És mindenki tőlem kérdezi, hogy mér'?
Az én szakállam?
Reggel, úton az építkezésre, szerencsére igen közel onnan, elhagyta az egyik kerék a fékpofákat. Hallottál már ilyet? Mi sem.
Elhagyta. D. azzal nyugtatott, hogy megy érte az autószerelő trélerrel és hazahozza őket. Az autót szerszámostól és őt. Igen.
De nem tudott menni - előttem ismeretlen, ezért érthetetlen okból, de nyugi, mellékutakon jön, betartva a féktávolságot, lassan és a szóban forgó kerékről lekötötte a
Összenyomott fékcsövet említett azt hiszem, de erről igazán csak emlékmaradványaim vannak, csak képek villództak előttem míg mesélt, az autó alatt fekvő emberemről, ahogy az asztalos/építész kezeivel, csőfogóval, laposfogóval, vagy mittudomén mivel laposra sajtolja a csövet, onnan felugorva, elégedett vigyorral a képén, a szakállán* végigsimítva rábólint a műveletre és elindul egy olyan autóval, aminek három kereke képes fékezni, a negyedik kedvére forog, ha lassítani kell.
És azt meri mondani, hogy nyugi.
*Szakállas, igen. 3 kerek hónapja. És mindenki tőlem kérdezi, hogy mér'?
Az én szakállam?
amazon dash button
Vicces, új dolog, amivel telehányták az e-mail fiókomat.
4,99-ért megveszed ezt a wlan-nal összeköttetésben álló ovális szerkezetet, ami a kényelmedet hivatott szolgálni.
Megrendeled, megérkeztével beregisztrálod és a folyton fogyó háztartási szereket gombnyomásra rendelheted.
Mosószer, mosogatószer, sampon, borotva, szőrtelenítő, sőt kutyakaja, ... amit rendelhetsz ( minden termékhez különlófütty gomb), csettintésre gombnyomásra repül hozzád.*
Próbálom elképzelni az élethelyzetet, amiben indokolt lenne egy - két, sok ilyen beszerzése.
*Ezzel hogy spórolsz? Mert én például csak akkor veszek mosóport, hajsampont és a többi felsoroltat, ha akciós.
És ha többször nyomod meg? Mert a férj is felfedezi, megcsappant a készlet, a gyerekek ( kisgyerekek ) meg játszanak? **
Mosópor. Amiből használok ilyet és olyat, meg folyékonyat. Ez három gomb? Nyilván.
Na, hagyjanak most már békén!
**Végigolvasva a rendelkezésre álló információkat: módodban áll egy úgynevezett biztosított rendelést beállítani, de ez esetben a gomb már nem más, mint egy emlékeztető. Mert az amazon oldalára belépve még jóvá kell hagynod a rendelést.
Részemről, maradok a post it-nél.
4,99-ért megveszed ezt a wlan-nal összeköttetésben álló ovális szerkezetet, ami a kényelmedet hivatott szolgálni.
Megrendeled, megérkeztével beregisztrálod és a folyton fogyó háztartási szereket gombnyomásra rendelheted.
Mosószer, mosogatószer, sampon, borotva, szőrtelenítő, sőt kutyakaja, ... amit rendelhetsz ( minden termékhez külön
Próbálom elképzelni az élethelyzetet, amiben indokolt lenne egy - két, sok ilyen beszerzése.
*Ezzel hogy spórolsz? Mert én például csak akkor veszek mosóport, hajsampont és a többi felsoroltat, ha akciós.
És ha többször nyomod meg? Mert a férj is felfedezi, megcsappant a készlet, a gyerekek ( kisgyerekek ) meg játszanak? **
Mosópor. Amiből használok ilyet és olyat, meg folyékonyat. Ez három gomb? Nyilván.
Na, hagyjanak most már békén!
**Végigolvasva a rendelkezésre álló információkat: módodban áll egy úgynevezett biztosított rendelést beállítani, de ez esetben a gomb már nem más, mint egy emlékeztető. Mert az amazon oldalára belépve még jóvá kell hagynod a rendelést.
Részemről, maradok a post it-nél.
Mittwoch
Lyme-folt
Tulajdonképpen és részemről már lerágott csont. Még tíz napig szedem az antibiotikumot, hat hét múlva visszamegyek egy vérvételre, ami bizonyítani hivatott, hogy a szervezetem lebírta a bacit és végeztem.
De tanuljatok már a hibámból. Ha szabadban töltött órák után kis felületen viszket, vagy ég ( nekem éget ), de másnapra ( mint az én bőrömön ), harmadnapra el is múlik, figyeljétek a helyet, talán nem is tűnt el teljesen, talán fürdés után látható, ne adj isten még nő is, esetleg máshol is feltűnik egy másik ( esetemben nem ), szeliden növögető, a neten talát tipikusnak nevezettől eltérő folt és nem múlik, még két hét múlva is makacsul tartja magát ( én még akkor sem eszmétem ), menjetek orvoshoz.
A leírás szerint jellemzően kullancs okozza. Meggyőződésem szerint viszont nem attól kaptam. Nem, mert tévedhetetlen vagyok, csak a hosszú évek tapasztalata miatt merem kijelenteni. Bennem már annyi kullancs volt, hogy teljesen kizártnak tartom, hogy egy ilyen belém csimpaszkodó dögöt, légyen bármilyen apró, -legkevesebb- huszonnégy órán keresztül nem vettem észre.
Persze van gubanc is: attól, hogy nem jelent meg a folt, még fertőződhet valaki. Az esetek 40-60%-ában ( honlapja válogatja, hogy melyik szám a helyes ) jelenik csak meg. Ha folt van, hamarabb el lehet kapni és kivégezni a bacit. A folt jóbarát.
Ha sokat tartózkodtok a szabadban, kis időt szánjatok rá, olvassatok utána, a Lyme-kór ellen nem véd az oltás.
És nem kell elhinni a csak nyáron találkozhatsz kullanccsal szöveget. Már volt bennem februárban és október végén is, nem csak tavasszal és nyáron.
Eldugom, mert szemérmes vagyok, de kattintás után megnézhetitek a hírnökömet.
( Az orvos méricskélésre szólított fel: figyeljem, mert nem nőhet az antibika szedésének nyolcadik, tizedik napja után. Amennyiben mégis, akkor bizony nem hat a gyógyszer. Ezért fényképeztem le. )
Amikor először jártam a dokinál, feltépte a függönyt és az ablaknál állva, letolt nadrággal, a félig pucér sejhajomra tépett húzott blúzzal mutogattam neki, hol sejlik a folt széle, de a természetes fény sem segített sokat, ha nem mutatom, aligha látja.
De tanuljatok már a hibámból. Ha szabadban töltött órák után kis felületen viszket, vagy ég ( nekem éget ), de másnapra ( mint az én bőrömön ), harmadnapra el is múlik, figyeljétek a helyet, talán nem is tűnt el teljesen, talán fürdés után látható, ne adj isten még nő is, esetleg máshol is feltűnik egy másik ( esetemben nem ), szeliden növögető, a neten talát tipikusnak nevezettől eltérő folt és nem múlik, még két hét múlva is makacsul tartja magát ( én még akkor sem eszmétem ), menjetek orvoshoz.
A leírás szerint jellemzően kullancs okozza. Meggyőződésem szerint viszont nem attól kaptam. Nem, mert tévedhetetlen vagyok, csak a hosszú évek tapasztalata miatt merem kijelenteni. Bennem már annyi kullancs volt, hogy teljesen kizártnak tartom, hogy egy ilyen belém csimpaszkodó dögöt, légyen bármilyen apró, -legkevesebb- huszonnégy órán keresztül nem vettem észre.
Persze van gubanc is: attól, hogy nem jelent meg a folt, még fertőződhet valaki. Az esetek 40-60%-ában ( honlapja válogatja, hogy melyik szám a helyes ) jelenik csak meg. Ha folt van, hamarabb el lehet kapni és kivégezni a bacit. A folt jóbarát.
Ha sokat tartózkodtok a szabadban, kis időt szánjatok rá, olvassatok utána, a Lyme-kór ellen nem véd az oltás.
És nem kell elhinni a csak nyáron találkozhatsz kullanccsal szöveget. Már volt bennem februárban és október végén is, nem csak tavasszal és nyáron.
Eldugom, mert szemérmes vagyok, de kattintás után megnézhetitek a hírnökömet.
( Az orvos méricskélésre szólított fel: figyeljem, mert nem nőhet az antibika szedésének nyolcadik, tizedik napja után. Amennyiben mégis, akkor bizony nem hat a gyógyszer. Ezért fényképeztem le. )
 |
| kép a netről, hogy ne a lábam jelenjen meg a kezelőpulton |
 |
| Fürdő után, a meleg hatására jól látható |
 |
| Ilyen volt nyuglami állapotban |
a joghurtról
Natúr joghurtot veszek a lidl-ben, görögöt, azt a jó tömör állagút. Ahhoz teszek jó esetben friss, ezek hiányában fagyasztott bogyósokat, kis cukrot, a fiúknak inkább mézet, mert azzal szeretik.
A mézről persze megfeletkeztem, cukorral kevertem össze, ami az első falattal, nyomban ki is derült.
M. laposkúszásban térült és fordult, visszaérkeztében mézet lapátolt a joghurtra, ezen szavak kíséretében:
Ugye ne sértelek meg azzal, hogy feljavítom a joghurtodat?
Ettől még ma vérben forgó szemekkel fogja követelni a társaival való komunikációhoz való jogát.
Amit persze senki nem von meg tőle, csak ne vinné fel a szobájába a telefonját éspervagy laptopját ezzel az ürüggyel, hogy aztán esze ágában se legyen visszahozni...
A mézről persze megfeletkeztem, cukorral kevertem össze, ami az első falattal, nyomban ki is derült.
M. laposkúszásban térült és fordult, visszaérkeztében mézet lapátolt a joghurtra, ezen szavak kíséretében:
Ugye ne sértelek meg azzal, hogy feljavítom a joghurtodat?
Ettől még ma vérben forgó szemekkel fogja követelni a társaival való komunikációhoz való jogát.
Amit persze senki nem von meg tőle, csak ne vinné fel a szobájába a telefonját éspervagy laptopját ezzel az ürüggyel, hogy aztán esze ágában se legyen visszahozni...
komment helyett
A Sorstársak című, Anyus bejegyzésére
Olvasni könnyű és igen, némi megkönnyebbülést hoz: nem vagyok egyedül, a többi kamasszal is nehéz, túlélhető / majd lesz valahogy - semmi szívroham, csak ősz hajszálak.
Megszólalni pedig a bűntudat nem enged, hát hiszen biztos én szúrtam el valamit, azt meg nem szívesen teszem ki az ablakba. A tavaly még kedves, mosolygós, beszélgetős kamasz zárt ajtók mögött merül a net színes, villódzó világába és jó, ha egy-egy közös étkezésre visszalép a valóságba a maga flegma, nyegle, posztó modorában. ( Többnyire este nyolc előtt elszedem a kütyüket attól, aki önként nem hozza és késő délutánig ügyesen elbliccelem az időt, míg a könyörgő megkapja. )
A durva talán mégis az, hogy nem is a nagy, a közel 13 éves akiről a panasz szólhat, merthát a hatalmam erejével egyszerűen elveszem az eszközt - miről beszélek? eszközöket -, hanem a 10 éves.
Ő határtalanul elviselhetetlen stílusban, üveghangon visít, ha valami nem tetszik és neki hetek óta nem tetszik.
Nem, ha starnadra mennénk, mert autóba kell ülni és ott úúúgyis hányingere lesz.
Utálja a kaját, mert gomba, paprika,... van benne és mi ez a zöld a sóskában?
Mikor lesz már szeptember, iskolába akar menni... egy hete meg azon kesereg, hogy már csak pár nap és fúj, kezdődik az edzésre járás.
A fürdőszobájukban minden nap lehet sikálni, mert nem normális amit maguk után hagynak, pedig pár hónapja még tudták hogyan húzzák le a wc-t, hogyan a zuhanyzó üvegét, hogy a mosdót nem szép fogkrémmel és köpetekkel száradni hagyni, korábban még a porszívót is megtalálták, mert a szobájuk az ő dolguk, elvileg és gyakorlatban is, ezért isten őrizz attól, hogy oda bárki benyisson...
Azt hiszem ezért hallgatok. Csúnya panaszáradat, amiről nem szerettem volna emléket, hátha csak egy szösszenetnyi epizód, holnap reggel két angyal kel fel az ágyból türelmesen, mosolygósan, szófogadóan... és vidáman énekelve, kart, karba fonva szökellünk Jokischberg lankáin, míg világ a világ és még egy nap.
És azért nem a helyére írtam, a bejegyzésed alá, mert itt ha úri kedvem úgy tartja, egy mozdulattal eltüntethetem és akár le is tagadhatom ( nyilván nem ).
Olvasni könnyű és igen, némi megkönnyebbülést hoz: nem vagyok egyedül, a többi kamasszal is nehéz, túlélhető / majd lesz valahogy - semmi szívroham, csak ősz hajszálak.
Megszólalni pedig a bűntudat nem enged, hát hiszen biztos én szúrtam el valamit, azt meg nem szívesen teszem ki az ablakba. A tavaly még kedves, mosolygós, beszélgetős kamasz zárt ajtók mögött merül a net színes, villódzó világába és jó, ha egy-egy közös étkezésre visszalép a valóságba a maga flegma, nyegle, posztó modorában. ( Többnyire este nyolc előtt elszedem a kütyüket attól, aki önként nem hozza és késő délutánig ügyesen elbliccelem az időt, míg a könyörgő megkapja. )
A durva talán mégis az, hogy nem is a nagy, a közel 13 éves akiről a panasz szólhat, merthát a hatalmam erejével egyszerűen elveszem az eszközt - miről beszélek? eszközöket -, hanem a 10 éves.
Ő határtalanul elviselhetetlen stílusban, üveghangon visít, ha valami nem tetszik és neki hetek óta nem tetszik.
Nem, ha starnadra mennénk, mert autóba kell ülni és ott úúúgyis hányingere lesz.
Utálja a kaját, mert gomba, paprika,... van benne és mi ez a zöld a sóskában?
Mikor lesz már szeptember, iskolába akar menni... egy hete meg azon kesereg, hogy már csak pár nap és fúj, kezdődik az edzésre járás.
A fürdőszobájukban minden nap lehet sikálni, mert nem normális amit maguk után hagynak, pedig pár hónapja még tudták hogyan húzzák le a wc-t, hogyan a zuhanyzó üvegét, hogy a mosdót nem szép fogkrémmel és köpetekkel száradni hagyni, korábban még a porszívót is megtalálták, mert a szobájuk az ő dolguk, elvileg és gyakorlatban is, ezért isten őrizz attól, hogy oda bárki benyisson...
Azt hiszem ezért hallgatok. Csúnya panaszáradat, amiről nem szerettem volna emléket, hátha csak egy szösszenetnyi epizód, holnap reggel két angyal kel fel az ágyból türelmesen, mosolygósan, szófogadóan... és vidáman énekelve, kart, karba fonva szökellünk Jokischberg lankáin, míg világ a világ és még egy nap.
És azért nem a helyére írtam, a bejegyzésed alá, mert itt ha úri kedvem úgy tartja, egy mozdulattal eltüntethetem és akár le is tagadhatom ( nyilván nem ).
Montag
még egy hét
a sulikezdésig. Próbálom még kiélvezni a fiúkkal. Mivel nem lesz a héten autónk, biciklivel, ráérősen mászkálunk majd és igyekszem kiemelni őket a net posványából, a későnkelés puhányságából ( M., ha ébresztem sem kel fel kilenc előtt, magától tán délig sem ébredne, pedig este nyolc előtt lehozza a telefonját, az A.-ét és le a laptopot is, kövezzetek meg érte, de ebből nem engedek ), mégis még éjfélben matat, rajzol, fiókokat huzigál ( még sincs rend ). ((( Megint zárójelbe, de véresen komolyan: ha akkor tudtam volna, amit ma tudok, nem lett volna telefonja, legalábbis nem érintőképernyős, amire szántam tökéletes lett volna egy nyomógombos. Hány vitát ( M.-és köztem ), sértett duzzogást ( M. ), hangos szót ( M. ), durrogást ( én ), spórolhattam volna meg...)))
A fennálló időben
...a következetesség játszik újra - voltak gyengébb napjaim. Felvihetik, netezhetnek - a rábólintott időtartamban ( amit mindig ők mondanak ki, én meg bólogatok, ha elfogadható ).
...kitakarítjuk a szobáikat ( ők ).
...scons-t fogunk sütni, meg kűrtőskalácsot, mert eddig elmaradt ( a nyáron M. megtanulta a konyhai eszközök helyét, döbbentemre nevét is, az ételek, alapanyagok nevét is tudja. Viszlát hosszú zöld, az A. szereti - uborka - és agyament társai )
Szeretem, amikor itthon vannak. Nincs buszos mizéria, ijesztő telefoncsörgés. Ugyanakkor végre lesz idő a brossaimra, karkötőimre és az új ötleteimre.
még egy hét
A fennálló időben
...a következetesség játszik újra - voltak gyengébb napjaim. Felvihetik, netezhetnek - a rábólintott időtartamban ( amit mindig ők mondanak ki, én meg bólogatok, ha elfogadható ).
...kitakarítjuk a szobáikat ( ők ).
...scons-t fogunk sütni, meg kűrtőskalácsot, mert eddig elmaradt ( a nyáron M. megtanulta a konyhai eszközök helyét, döbbentemre nevét is, az ételek, alapanyagok nevét is tudja. Viszlát hosszú zöld, az A. szereti - uborka - és agyament társai )
Szeretem, amikor itthon vannak. Nincs buszos mizéria, ijesztő telefoncsörgés. Ugyanakkor végre lesz idő a brossaimra, karkötőimre és az új ötleteimre.
még egy hét
Donnerstag
pár nap és itt a szeptember
Nálam menetrendszerű, hogy ilyenkor végiglátogatom a dokikat ( bel- és nőgyágyász ).
Holnap péntek, a legtöbb orvos holnap is rendel. Kérjetek időpontot a nőgyógyászotoknál.
Csak, hogy minden rendben legyen.
Vigyázzunk magunkra!
Holnap péntek, a legtöbb orvos holnap is rendel. Kérjetek időpontot a nőgyógyászotoknál.
Csak, hogy minden rendben legyen.
Vigyázzunk magunkra!
Montag
ültem
az ágyon, még az elmenős ruhámban, mínusz egy blúz - amiben nem ücsörög az ember lánya az ágyon. Fekete hosszú trikóban, szintén hosszú, de grafitszürke és pettyes pászentos cicanadrágban, amit már nem is így hívunk, hanem legingnek: a hajam kibontva, talán kócos is - hazafelé jövet az orvostól, vagyis a kiváltott recept után a gyógyszertárból sokat dobáltam jobbra, balra, meg vissza, így jött ki a feszültség az éjszakai rossz gondolatok után. A gyógyszert* is bevettem már egy gyors, meleg ebéd után, noha a tájékoztató nem rendelkezett ilyesmiről, aszerint mindegy éhgyomorra, evés közben, vagy után veszi be az ember, a lényeg, hogy reggel, délben és este, pláne az elkövetkezendő húsz nap mindegyikén, persze ha jövő héten másképp nem dönt az orvos, mert lehet hogy harminc lesz, ami most még húsz.
Így elmenősben, ahogy írtam, merengve ültem az ágyon, kopogtatva belépett a nagyfiam és rámmeredt, félbeszakadt gondolattal, kérdéssel a szemében nézett, majd arra kért ne gumizzam többet fel a hajam, így olyan szép és sokkal fiatalabb vagyok.
Milyen szépen fog udvarolni majd annak a lánynak - jut eszembe és jó lesz, mert meg is érhetem és tudom majd, hogy szerencsés a fiam - szeretik, szerencsés a lány - szereti.
Szombaton megjelent a nyüves fb-on egy nem egyértelmű üzenet, egy kedves ismerős falán, amiből mára csak az "örök fény" mondattöredék maradt meg bennem.
Elkezdtem keresni az ismerőst közös ismerősökkel, többen közülünk telefonon is hívták, én nem mertem, féltem, hogy az én hívásomra reagál valaki, valaki aki nem ő, és hallanom kell, amit nem akarok.
Végül elértem egy rokonát, így nekem kellett továbbítanom a rossz hírt. Nem ismertem személyesen, csak egy kislétszámú, baráti csoportból.
Üde, kedves nő.
Nagyon szíven ütött.
*A hétvégén rötyögtem rajta. Merthát mi ez? Egy folyton növögető, időnként felbukkanó foltocska. Helyes, semmi gondot nem okoz, nem viszket, nem ég, csak akkor látszik komolyabban, ha meleg van, tulajdonképpen, mondhatnám, jól megvagyunk.
Jó, hogy jött, jó, hogy megnőtt, hírt hozott ugyanis, hogy gáz van, no nem nagy, mert így, hogy kezelik amit hirdet, már nem lesz baj.
Neve is van: Lyme-folt.
Így elmenősben, ahogy írtam, merengve ültem az ágyon, kopogtatva belépett a nagyfiam és rámmeredt, félbeszakadt gondolattal, kérdéssel a szemében nézett, majd arra kért ne gumizzam többet fel a hajam, így olyan szép és sokkal fiatalabb vagyok.
Milyen szépen fog udvarolni majd annak a lánynak - jut eszembe és jó lesz, mert meg is érhetem és tudom majd, hogy szerencsés a fiam - szeretik, szerencsés a lány - szereti.
Szombaton megjelent a nyüves fb-on egy nem egyértelmű üzenet, egy kedves ismerős falán, amiből mára csak az "örök fény" mondattöredék maradt meg bennem.
Elkezdtem keresni az ismerőst közös ismerősökkel, többen közülünk telefonon is hívták, én nem mertem, féltem, hogy az én hívásomra reagál valaki, valaki aki nem ő, és hallanom kell, amit nem akarok.
Végül elértem egy rokonát, így nekem kellett továbbítanom a rossz hírt. Nem ismertem személyesen, csak egy kislétszámú, baráti csoportból.
Üde, kedves nő.
Nagyon szíven ütött.
*A hétvégén rötyögtem rajta. Merthát mi ez? Egy folyton növögető, időnként felbukkanó foltocska. Helyes, semmi gondot nem okoz, nem viszket, nem ég, csak akkor látszik komolyabban, ha meleg van, tulajdonképpen, mondhatnám, jól megvagyunk.
Jó, hogy jött, jó, hogy megnőtt, hírt hozott ugyanis, hogy gáz van, no nem nagy, mert így, hogy kezelik amit hirdet, már nem lesz baj.
Neve is van: Lyme-folt.
Dienstag
kicsi, nagy
Tegnap megjött a nagy eső is hálisten. Van minek örülni, mert az eddigi kétkedésünk, félelmeink ellenére nem ázik be a pince, így már tényleg jöhet a munkagép, betemetheti a drenázst.
Szintén aggodalomra adott okot anyu őrült ötlete M. szülinapi meglepetésére. Mikor előállt a farbával, azt gondoltam, ilyen nincs. Ezt a legfelkapottabb, legdrágább, legronygyrázósabb telefont nézte ki és azonmód lendületet is vett, hogy megveszi, az alig 13 éves válassza ki a színt és már az övé is.
Ezen a ponton álltam a sarkamra, hogy azt már nem, a lelki nyugalmamért,- hogy elérjem suli után ha kell és a mindennapos vitákra, - hogy mennyit bögyözi éppen, bőven megfelel egy mezei, alap, lehetőleg minél kissebb tárhellyel, egy ilyen csillivilli luxusketyere túlzás arra, hogy hétköznap délutánonként a párnám alatt, a szekrény tetején, a fürdőszobaszekrényben, vagy a fantáziám szabta határokon belül v.a.l.a.h.o.l lapuljon lehallkítva.
Erre a jóakaratú, grandiózó terveket dédelgető anyám megkerülve engem, félrevonva a nagyfiamat, és elhúzta a mézesmadzagot: válassz, mindegy, megveszem.
Esküszöm már arra gondoltam, hogy a nyár elejei kivizsgálások után elhallgatott valamit, és tán azért szórja amije van - merhogy már mindegy.
Közben M. kiötlötte, hogy nem akar céltábla lenni, neki olyan nem kell, pláne mert mindenkinek az van.
De mert A.-nak is jó lenne egy telefon, amin elérhetem, megkapja ő a M. két éves telegrácsát, ami smart, alap és alig van rajta tárhely -hálisten, de ezt még én választottam ügyesen- ő továbbra is választhat egyet.
Én továbbra is rosszul vagyok az egésztől, noha tényleg megfontolt volt - anyuval ellentétben- M. mikor válaszott, de a ketyere már úton van felénk, holnapután itt lesz, ami azt ist jelenti egyben, hogy innentől minden gyerekem kezében ott lesz a világ kulcsa* és én hányok tőle, következetesség ide, vagy oda.
*messenger, google, youtube, játékok...
Szintén aggodalomra adott okot anyu őrült ötlete M. szülinapi meglepetésére. Mikor előállt a farbával, azt gondoltam, ilyen nincs. Ezt a legfelkapottabb, legdrágább, legronygyrázósabb telefont nézte ki és azonmód lendületet is vett, hogy megveszi, az alig 13 éves válassza ki a színt és már az övé is.
Ezen a ponton álltam a sarkamra, hogy azt már nem, a lelki nyugalmamért,- hogy elérjem suli után ha kell és a mindennapos vitákra, - hogy mennyit bögyözi éppen, bőven megfelel egy mezei, alap, lehetőleg minél kissebb tárhellyel, egy ilyen csillivilli luxusketyere túlzás arra, hogy hétköznap délutánonként a párnám alatt, a szekrény tetején, a fürdőszobaszekrényben, vagy a fantáziám szabta határokon belül v.a.l.a.h.o.l lapuljon lehallkítva.
Erre a jóakaratú, grandiózó terveket dédelgető anyám megkerülve engem, félrevonva a nagyfiamat, és elhúzta a mézesmadzagot: válassz, mindegy, megveszem.
Esküszöm már arra gondoltam, hogy a nyár elejei kivizsgálások után elhallgatott valamit, és tán azért szórja amije van - merhogy már mindegy.
Közben M. kiötlötte, hogy nem akar céltábla lenni, neki olyan nem kell, pláne mert mindenkinek az van.
De mert A.-nak is jó lenne egy telefon, amin elérhetem, megkapja ő a M. két éves telegrácsát, ami smart, alap és alig van rajta tárhely -hálisten, de ezt még én választottam ügyesen- ő továbbra is választhat egyet.
Én továbbra is rosszul vagyok az egésztől, noha tényleg megfontolt volt - anyuval ellentétben- M. mikor válaszott, de a ketyere már úton van felénk, holnapután itt lesz, ami azt ist jelenti egyben, hogy innentől minden gyerekem kezében ott lesz a világ kulcsa* és én hányok tőle, következetesség ide, vagy oda.
*messenger, google, youtube, játékok...
Samstag
életemben
nem volt még ilyen sz.r születésnapom.
Remélem ezzel a mondat végi ponttal le is zártam, reggelre elfelejtem az egészet, az égből pedig kakóskalács hull csillagok helyett.
Már megint bőgnöm kell. Csokkolom.
Remélem ezzel a mondat végi ponttal le is zártam, reggelre elfelejtem az egészet, az égből pedig kakóskalács hull csillagok helyett.
Már megint bőgnöm kell. Csokkolom.
Donnerstag
meglepetés!
Karácsonyra egy csodás kártyát kaptam, benne egy ígérettel, miszerint együtt töltünk egy napot csak mi ketten. Csak mi ketten együtt, valahol. hm
Múlt héten kérdezte, mit szeretnék a szülinapomra.
Hogyígy augusztus idusán, végre szeretném beváltani a karácsonyi ajándékomat.
Ha szerencsém van, geredákat nem kell cipelnem. ( Írtam, holnap jön a bagger, szombaton pakolni kell, ha azt szeretnénk, hogy hétfőn befejezhesse a markoló, amit pénteken elkezdett. Majd igyekszem annyira örülni, mint amennyire illene. )
Múlt héten kérdezte, mit szeretnék a szülinapomra.
Hogy
Ha szerencsém van, geredákat nem kell cipelnem. ( Írtam, holnap jön a bagger, szombaton pakolni kell, ha azt szeretnénk, hogy hétfőn befejezhesse a markoló, amit pénteken elkezdett. Majd igyekszem annyira örülni, mint amennyire illene. )
munka itt, munka ott
Küzdelmesek nálunk most a mindennapok.
Nem mesélek az autómizériáról, unalmas, viszont érdekes volt a nyaralásunk, amiről már az év elején lemondtunk, leginkább én nem akartam menni, D. pedig nem két hétre. Végül neki kedvezett az elmúlt pár hét.
A munkái azt mutatták, hogy jobb is, hogy nem mentünk, mindenki őt akarta és nem mellékesen a ház körüli munkáknak is nekiálltunk ( a melléképület szigetelése, tereprendezés, ezzel a hátsó udvar kialakítása, terasz, erkélyek, ősszel majd ültetés... )
Egyik héten itt a közelben ténykedett, már a pince szigetelése után, mikor felfedeztük, hogy egy helyen szivárog be a már késznek hitt pincébe a víz, teljes tanácstalanság, a gondolat, hogy vissza kell szedni az XPS-t, éberen töltött filozofálós éjszakák, miegymás. Közben egy-egy szabad délelőttjén itthon készítette elő a holnap érkező munkagépnek a terepet, amikor telefonon hívott a pincéből! -a kezemben megállt a fakanál-, féltem felvenni, biztos talált valami hibát még és talán olyan dühös, hogy egy dózeros elérhetőségét kell keresnem a neten.
Nem.
Mostazonnal keressek szállást, megyünk az Istriára, neki elege van mások hülyeségéből ( nem mesélhetem el részleteiben, a badeni építtető józan esze hagyta el a valóságot, felrúgva ezzel D. munkájának folyamatát - akkor úgy tűnt, hogy csak egy hétre, de aztán két hét lett belőle... ), találjak, foglaljak, csomagoljak, megyünk.
Másnap 11-kor már Rovinj-ban voltunk. Mindezt úgy, hogy a kedvenc stranduk felett közvetlen találtam szállást, 75petákért éjszakánként.
Hogy kisimultan hazaértünk, nekiestünk a pincének, egy délelőtt alatt megtaláltuk a gubancot, meg is oldottuk, így holnap jöhet a munkagépes temetni, szintezni, csak tudnám miért vagyok ennyire nyugtalan a ténytől, mikor örülnöm kellene, hiszen hat éve már, hogy erre várok.
Őrület, hogy annyi munkája volt az elmúlt években, hogy egyszerűen nem mert belevágni, most viszont toppantott egyet, merthát az idő közben robog, nem létezhetünk további hat, vagy ki tudja mennyi évig rendezetlen környezetben.
Nem mesélek az autómizériáról, unalmas, viszont érdekes volt a nyaralásunk, amiről már az év elején lemondtunk, leginkább én nem akartam menni, D. pedig nem két hétre. Végül neki kedvezett az elmúlt pár hét.
A munkái azt mutatták, hogy jobb is, hogy nem mentünk, mindenki őt akarta és nem mellékesen a ház körüli munkáknak is nekiálltunk ( a melléképület szigetelése, tereprendezés, ezzel a hátsó udvar kialakítása, terasz, erkélyek, ősszel majd ültetés... )
Egyik héten itt a közelben ténykedett, már a pince szigetelése után, mikor felfedeztük, hogy egy helyen szivárog be a már késznek hitt pincébe a víz, teljes tanácstalanság, a gondolat, hogy vissza kell szedni az XPS-t, éberen töltött filozofálós éjszakák, miegymás. Közben egy-egy szabad délelőttjén itthon készítette elő a holnap érkező munkagépnek a terepet, amikor telefonon hívott a pincéből! -a kezemben megállt a fakanál-, féltem felvenni, biztos talált valami hibát még és talán olyan dühös, hogy egy dózeros elérhetőségét kell keresnem a neten.
Nem.
Mostazonnal keressek szállást, megyünk az Istriára, neki elege van mások hülyeségéből ( nem mesélhetem el részleteiben, a badeni építtető józan esze hagyta el a valóságot, felrúgva ezzel D. munkájának folyamatát - akkor úgy tűnt, hogy csak egy hétre, de aztán két hét lett belőle... ), találjak, foglaljak, csomagoljak, megyünk.
Másnap 11-kor már Rovinj-ban voltunk. Mindezt úgy, hogy a kedvenc stranduk felett közvetlen találtam szállást, 75petákért éjszakánként.
Hogy kisimultan hazaértünk, nekiestünk a pincének, egy délelőtt alatt megtaláltuk a gubancot, meg is oldottuk, így holnap jöhet a munkagépes temetni, szintezni, csak tudnám miért vagyok ennyire nyugtalan a ténytől, mikor örülnöm kellene, hiszen hat éve már, hogy erre várok.
Őrület, hogy annyi munkája volt az elmúlt években, hogy egyszerűen nem mert belevágni, most viszont toppantott egyet, merthát az idő közben robog, nem létezhetünk további hat, vagy ki tudja mennyi évig rendezetlen környezetben.
Abonnieren
Posts (Atom)