fárasztó dolog ez a tavasz-várás.
Folyton hideg, felhős ég és durcis emberek/gyerekek.
Most már nagyon elég!
Belőlem is, már itt se vagyok!
Montag
Freitag
Császár
A formán van a hangsúly, nem a recepten. Készülhet a klasszikus >>>-350ml víz (Gyakran teszek bele natúr joghurtot 2-3 kanállal, aztán értelemszerűen, ennyivel kevesebb vizet) -600g liszt (Sima fehér, teljes kiőrlésű liszt, korpa, vagy ezek keveréke, ahogy tetszik) -só - fél kocka élesztő Ez a tésztamennyiség, 9 zsemlét ad ki.<<< vagy bármilyen kedvelt recept alapján, mindegy. A forma a lényeg.
Aki ismeri, ne is nézze tovább...
Donnerstag
Mittwoch
¸¸@&*!!!
A nagyfiú, miután kigyakorolta magát (nulla házifeladatot hozott haza, hát olvastunk, írni gyakoroltunk), örömtől ittasan mesélte, hogy a szomszéd* kisfiú áthívta focizni (nem először és eddig minden problémától mentesen). Próbáltam lebeszélni: kiesel a gyatyádból, úgy fogsz vacogni fiam, dönget a szél és a mínuszok!
Hajthatatlan.
Beöltöztettem hát (sarkkutató teljes menetfelszerelése) és ő elrepült, de mielőtt..., még megkérdezte mikor jöjjön. Vigyorogva közöltem, pár perc múltán úgyis hazajössz, meglásd, hideg van.
Elszelelt.
Lestem a házat -épp rálátunk, a fiút elnyelte, még negyed óra múltán sem adta ki. Mérges lettem, ugyan hol van már, régi szabály, nem mehet be sehová, senkihez, csak ha velem egyeztet előtte. Közben telefonált D.: a kisfiú anyja behívta a miénket, a hideg miatt, mikor küldje? Ha így, már mindegy, maradjon kicsit: fél óra.
Eltelt már vagy egy óra is közben, a gyerek nem jön. Öltöztettem a kissebb úrfit, öltöztem magam is, lecsörtettem, kopogtattam, nagy nehezen szomszéd asszonyság kiimátkozta a fiamat a szobából (tv-ztek!!!), aki a hívásomra egy kurta "nem"-el válaszolt, hátat fordított és visszavágtatott a képernyő elé.
Itt már fortyogtam erősen, de még nem annyira, mint mikor a jószándékú, de fölöttébb meggondolatlan asszonyság elkezdett élcelődni velem (már a gyerekek jelenlétében), ne legyek már olyan szigorú, hadd maradjon még az a szegény gyerek! Háthiszen, csak tv-znek!
(Itt egy kósza pillanatban bevillant, hogy most akkor kit üssek? A csökönyöst, vagy az élcelődőt?!)
Közöltem, a fiú velem jön, most. Máskor jöhet, persze, a szomszéd kisfiút is bármikor szívesen látjuk, de a fiam, ma nem tartotta magát ahhoz, amiben megegyeztünk, így most jön velem.
Ajj de szigorú vagy! -De ezt már meg sem hallottam, olyan pipa voltam.
Itthon hegyibeszédet kapott, én meg krokodil könnyeket, meg ígéretet, hogy soha többet ilyet!
A fejem meg fáj, pedig nem szokott.
* A szomszédok közül, a legközelebbi, úgy 300m-re lakik. A kisfiú még egyszer olyan messze, így annyira nem is szomszéd, de mert nincs túl sok ház a környéken, mégiscsak az.
Hajthatatlan.
Beöltöztettem hát (sarkkutató teljes menetfelszerelése) és ő elrepült, de mielőtt..., még megkérdezte mikor jöjjön. Vigyorogva közöltem, pár perc múltán úgyis hazajössz, meglásd, hideg van.
Elszelelt.
Lestem a házat -épp rálátunk, a fiút elnyelte, még negyed óra múltán sem adta ki. Mérges lettem, ugyan hol van már, régi szabály, nem mehet be sehová, senkihez, csak ha velem egyeztet előtte. Közben telefonált D.: a kisfiú anyja behívta a miénket, a hideg miatt, mikor küldje? Ha így, már mindegy, maradjon kicsit: fél óra.
Eltelt már vagy egy óra is közben, a gyerek nem jön. Öltöztettem a kissebb úrfit, öltöztem magam is, lecsörtettem, kopogtattam, nagy nehezen szomszéd asszonyság kiimátkozta a fiamat a szobából (tv-ztek!!!), aki a hívásomra egy kurta "nem"-el válaszolt, hátat fordított és visszavágtatott a képernyő elé.
Itt már fortyogtam erősen, de még nem annyira, mint mikor a jószándékú, de fölöttébb meggondolatlan asszonyság elkezdett élcelődni velem (már a gyerekek jelenlétében), ne legyek már olyan szigorú, hadd maradjon még az a szegény gyerek! Háthiszen, csak tv-znek!
(Itt egy kósza pillanatban bevillant, hogy most akkor kit üssek? A csökönyöst, vagy az élcelődőt?!)
Közöltem, a fiú velem jön, most. Máskor jöhet, persze, a szomszéd kisfiút is bármikor szívesen látjuk, de a fiam, ma nem tartotta magát ahhoz, amiben megegyeztünk, így most jön velem.
Ajj de szigorú vagy! -De ezt már meg sem hallottam, olyan pipa voltam.
Itthon hegyibeszédet kapott, én meg krokodil könnyeket, meg ígéretet, hogy soha többet ilyet!
A fejem meg fáj, pedig nem szokott.
* A szomszédok közül, a legközelebbi, úgy 300m-re lakik. A kisfiú még egyszer olyan messze, így annyira nem is szomszéd, de mert nincs túl sok ház a környéken, mégiscsak az.
Fekete
Mindig feketét vettem. Egy bizonyos márkát, azon belül is, ugyanazt a portékát.
Mert úgy állt tőle, ahogy akartam és dúsabbnak hatott. Egy jó idő múltán, egy alkalommal, mikor épp' unokanővérem* kezei között voltam, csípősen megjegyezte: a fekete nem csak hogy nem áll jól, a fehér bőrömhöz pláne, nem is divat, váltsak!
Ennek is már jó ideje. Hosszas válogatás, próbálgatás után, rátaláltam az igazira.
...és valóban: a barna hajamhoz jobb, tényleg jobb a barna szempillafesték...
* Ma van a szülinapja.
Mert úgy állt tőle, ahogy akartam és dúsabbnak hatott. Egy jó idő múltán, egy alkalommal, mikor épp' unokanővérem* kezei között voltam, csípősen megjegyezte: a fekete nem csak hogy nem áll jól, a fehér bőrömhöz pláne, nem is divat, váltsak!
Ennek is már jó ideje. Hosszas válogatás, próbálgatás után, rátaláltam az igazira.
...és valóban: a barna hajamhoz jobb, tényleg jobb a barna szempillafesték...
* Ma van a szülinapja.
Dienstag
A változásokról
Tegnap hazajött az én teljesen ledöbbent fiam egy papírral, miszerint a félévi szünet előtt betegeskedő tanár néni kórházba került és belátható időn belül nem is megy tanítani, addig más, eddig ismeretlen tanárnő tartja az iskola első,-második osztály német, rajz és matematika óráit. A fiú ledöbbent, sajnálkozott, de mire elmesélte a nap történéseit, engem ért meglepetés: az úrfi kijelentette, nősülni kíván, nem, még nem most, csak miután kijárta valamennyi iskolát, amit lehet (ő akar ugyanis, a legokosabb, legügyesebb lenni a Földön), majd azonnal nőül szeretné venni újsütetű tanárnőjét.
"Szép, hosszú a haja!"
>>>Aztán eszembe jutottak eddigi rajongásának tárgyai...
A kis S.K., akit, ahogy az oviban meglátta, rögtön dobott is a kis Prinzessin becenévre hallgató kislány (A.) kedvéért (őt alig egy hónapja láttuk viszont, de az én fiam, még rávezetéssel sem ismerte fel). Aztán a másik kis óvodai barátnő (J.), akivel egymás kezét fogva zokogtak, mikor kiderült más iskolába íratták a kislányt a szülei. (Egyébként őt sem ismerte fel az utcán! Nem gond, mert a lányok sem!)
Így nem aggódom.<<<
Változásokat harangoztam be, tehát van még.
Szintén döbbenetes tény (M. számára. "Anya, megdöbbentem! A.L.* visszatért!"), hogy a családjával, három hónapja No.-ba költözött kislány, ismét felbukkant, ezzel megnőtt az osztály létszámanégyről, ötre.
A kevésbé kedvelt technika tanárnő ("Mindig olyan szigorúan néz!") szintén távozott, ő iskolát váltott.
A.-nak bővül a szókincse, persze ez nem annyira változó, mint amennyire állandó, de eddig legalább nem beszélt végletekben:
Én: Gyere kisfiam aludni!
A.: Nem anya!
Én.: Itt várlak, az ágyadnál. Mikor jössz?
A.: Soha!
A. egyedül (úgy értem, anélkül, hogy szólnék) elpakol a szobájában. -M. ezt észrevette, meg is jegyezte magának és kezd visszaélni a helyzettel. Résen kell lennem.
Elestem a lépcsőn. Megint. Persze ennek már semmi hírértéke sincs. De azt még nem mondtam, hogy felfelé...
Egy hete az ifjak utálják a narancsot! (Én is. Nem akarok többet!)
A polgármesterünk leesett a lépcsőről odahaza, eltörte a gerincét.
(A két utolsó megjegyzés nem vág annyira ide, viszont változás)
*A legtöbb kislány dupla kersztnév birtokosa. Tisztára, mint egy szappanoperában!
"Szép, hosszú a haja!"
>>>Aztán eszembe jutottak eddigi rajongásának tárgyai...
A kis S.K., akit, ahogy az oviban meglátta, rögtön dobott is a kis Prinzessin becenévre hallgató kislány (A.) kedvéért (őt alig egy hónapja láttuk viszont, de az én fiam, még rávezetéssel sem ismerte fel). Aztán a másik kis óvodai barátnő (J.), akivel egymás kezét fogva zokogtak, mikor kiderült más iskolába íratták a kislányt a szülei. (Egyébként őt sem ismerte fel az utcán! Nem gond, mert a lányok sem!)
Így nem aggódom.<<<
Változásokat harangoztam be, tehát van még.
Szintén döbbenetes tény (M. számára. "Anya, megdöbbentem! A.L.* visszatért!"), hogy a családjával, három hónapja No.-ba költözött kislány, ismét felbukkant, ezzel megnőtt az osztály létszáma
A kevésbé kedvelt technika tanárnő ("Mindig olyan szigorúan néz!") szintén távozott, ő iskolát váltott.
A.-nak bővül a szókincse, persze ez nem annyira változó, mint amennyire állandó, de eddig legalább nem beszélt végletekben:
Én: Gyere kisfiam aludni!
A.: Nem anya!
Én.: Itt várlak, az ágyadnál. Mikor jössz?
A.: Soha!
A. egyedül (úgy értem, anélkül, hogy szólnék) elpakol a szobájában. -M. ezt észrevette, meg is jegyezte magának és kezd visszaélni a helyzettel. Résen kell lennem.
Elestem a lépcsőn. Megint. Persze ennek már semmi hírértéke sincs. De azt még nem mondtam, hogy felfelé...
Egy hete az ifjak utálják a narancsot! (Én is. Nem akarok többet!)
A polgármesterünk leesett a lépcsőről odahaza, eltörte a gerincét.
(A két utolsó megjegyzés nem vág annyira ide, viszont változás)
*A legtöbb kislány dupla kersztnév birtokosa. Tisztára, mint egy szappanoperában!
Válogatás M. rajzaiból
 |
| Az első és egyik (számomra) legkedvesebb rajza rólam. A korona bőven kárpótol az arcszerkezetért.... (Három évesen rajzolta.) |
 |
| A következő tavaszról, egy leveles virág. |
 |
| kakaska |
 |
 |
| Ház, virágok, almafa és "égig érő vakondtúrás", a négy évesem kezeiből. |
 |
| Örökkön mosolygó napocska templommal, előtte parkolóval, ahol még a megállás is tilos! |
 |
| Négy és fél évesen rajzolta az ordítozó, ellenséges királyt (én azt hittem, hogy nevet), ami az egyik naaagy kedvencem. |
Urak és szokásaik 5
M. nagy becsben tartja az elkészült rajzokat. Mappába gyűjti, dátummal és leírással marad meg emlékbe, mikor, milyen témájú képet készített, amiket később kiválogat és érdem szerint megtartja, vagy eldobja őket. (Gyakran csalok. Az általam jónak tartott képeket megtartom, ha ő kidobná...) A megmaradt rajzokat lefűzzük.
Az iskolából is tucatszám hordja haza az aznapi rajzokat és azt már ne kérdezze senki, mikor van ott ideje ennyit rajzolni. Azt mondja, míg a másik osztállyal foglalkozik a tanárnéni, így foglalják el magukat, vagy a számítógépen játszanak... (Ugyanakkor, meg hajtják őket, más iskolákban még a 14. betűt sem vették, itt meg már alig maradt ismeretlen. Hajtják őket, de nem gyakorolnak, olykor az az érzésem én tanítom itthon, minek is jár el...)
A. más eset. Ő a gondosan elkészített rajzait, miután nagy kegyesen megtekintésre odahozza hozzám (veszi az ollót) és -szintén- nagy gonddal felaprítja.
Kíváncsi vagyok, hogy fogadja majd később a kérdésére: neki miért nincsenek rajzos mappái, mint M.-nek, a kérdésemet: a fecnihalmokat ugyan, hogy raktam volna el?
Alig pár hónapja, hogy elkezdett színezni. Festeni szeret, de csak naaagy fekete pacák maradnak a lapokon a művelet végére, mert színt-színre halmoz. Csak a lap szélén látszik, hogy több színt is használt, nem csak a feketét.
A filc- rajz (merthát az, vagy mi) ára, két sárgarépa volt. Ennyiért tudtam kiváltani a biztos
Talán sejthető, a képen, napocska, házak és autók cikáztak a sötétítés előtt...
Két hete hazahozott egy festményt az óvodából, amit hosszan nézegettem, de úgy sem tudtam kitalálni mi lehet, majd gyötrődésemet megelégelve A. fiam kisegített: Színek anya! Színek!
Én balga, meg tavat akartam látni, hegyeket, közben meg színek!!! ...hát persze!
Montag
Brrr
Hideg van odakint, annyira, amit még odabentről el sem tudtam képzelni, ezért a kesztyűm újfent otthon maradt.
A nő, velem szemben nem olyan mogorva, mint szokott, még egy halvány mosolyt is küld és viszonylag kedélyesen elcsevegünk. De! A mozdulat ismét, amit már majd' el is felejtettem: a kinyújtott mutató és középső ujját benyálazza, csak aztán nyúl a papírért, amit nekem szán.
El kell vennem. El kell vennem!
Ma már másodszor sóhajtok a kesztyűmért.
Brrr
A nő, velem szemben nem olyan mogorva, mint szokott, még egy halvány mosolyt is küld és viszonylag kedélyesen elcsevegünk. De! A mozdulat ismét, amit már majd' el is felejtettem: a kinyújtott mutató és középső ujját benyálazza, csak aztán nyúl a papírért, amit nekem szán.
El kell vennem. El kell vennem!
Ma már másodszor sóhajtok a kesztyűmért.
Brrr
Sonntag
Véletlen. Vagy nem?
Hívom telefonon, foglalt.
Újra hívom, foglalt.
Várok kicsit, majd hívom, ismét foglalt.
Várok.
Mikor ismét nyomnám a gombot, majd elejtem a telefont, mert megszólal a kezemben.
Ő hív! Ő is épp' rám gondolt!
Újra hívom, foglalt.
Várok kicsit, majd hívom, ismét foglalt.
Várok.
Mikor ismét nyomnám a gombot, majd elejtem a telefont, mert megszólal a kezemben.
Ő hív! Ő is épp' rám gondolt!
Samstag
Regenerálódunk
 |
| Türelmetlen kuktáim |
A tortasütés is jó hatással bír. Nem beszélve arról, mikor neki lehet esni és fel lehet falni, ugye.
Ja, hogy torta? Igazi tortát, olyan habosat, ízeset és szépet csak rendelni tudok, sütni nem.
Csak gyümölcstortát képzeljen el, aki olvassa, hogy sütöttem...
A másik nagy csapásvonal, a jelmezkészítés...
Izgulok. Hogy elkészülök-e nyolcadikáig és hogy csak meg ne gondolják magukat addig, mert akkor biztos nem.
Freitag
Áááá
Könyveket tudnék teleírni mindarról, ami bosszant, nyugtalanít, amitől most is remeg a gyomrom, igazából minden porcikám, bár már meg is tettem, tucatnyi oldalon keresztül körmöltem ki magamból a dühömet, mikor böktek, rúgtak és jaj, hányszor telibe is találtak minket, de itt nem. Nehéz is lenne elmesélni, fel sem lehetne sorolni valahány görbe megjegyzést, gúnyos, olykor kegyetlen, valótlan kijelentést. Felsorolni, hányszor búcsúztak drámai hangon, örökre és hányszor hallottuk milyen gonoszok vagyunk.
Lám, csak körbe írom, mégis hogy felzaklat.
Nem számít, nekem nem fájhat annyira, mint D.-nek.
Lám, csak körbe írom, mégis hogy felzaklat.
Nem számít, nekem nem fájhat annyira, mint D.-nek.
Donnerstag
Levél
Nem vagyok egy postást leső, aztán lélekszakadva a levélszekrényhez csörtető. Bár szerettem levelet kapni, mikor még az volt a módi, de mostanában elektronikusakat kapok, a sárga autóval csak reklámújságok, számlák érkeznek, az meg nem feltétlen öröm.
Ma még láttam is hogy jön, aztán elfeletkeztem róla, csak, hogy a gyerekekkel kimentünk csúszkálni kicsit vettem észre, hogy a papírhalom még érintetlen. Bár hagytam volna!
Levél volt köztük, D.-nek a nagymamájától. Még örültem is, hogy nahát...!
Ostobaság volt még a gondolat is, hogy a múltkori után, kedves szavakat feltételeztem, vagy vártam, vagy mit tudom én!
A levél, a kimondott és kimondatlan szavakkal, mondanivalóval erősen túlzó-teátrális, rágalmazó, sértő és durva.
Már idejekorán hadat üzentek szegény D. ellen, miattam. A szülők. Egy ideig, jól-rosszul, álltam, hogy pontos legyek, álltuk is a bökéseket, jelzőket, majd másfél éve kihátráltam a harctérről, egyszerűen nem mentem többet.
Nagymamához igen, miért ne tettem volna, egészen tavaly novemberig, amikor erősen lekapott mindkettőnket a tíz körmünkről. Azóta D. sem járt, ott sem.
Amúgy ez D. szíve-joga, egyszer sem montam (az ezt megelőző tíz évben sem), ne menjen a szüleihez, felöltöztettem, elengedtem a gyerekeket is, ha ő úgy akarta. Egyébként erre 3X került sor (egy év alatt), majd augusztusban úgy összekaptak, a gyerekek jelenlétében, hogy A. egész éjjel sikogatott álmában, ahogy az azt követő éjszakákon is. M. beszélni sem akart róluk, de igyekeztem kicsit, ne maradjon benne kimondatlanul a dolog.
Most meg itt ez a levél.
Ma még láttam is hogy jön, aztán elfeletkeztem róla, csak, hogy a gyerekekkel kimentünk csúszkálni kicsit vettem észre, hogy a papírhalom még érintetlen. Bár hagytam volna!
Levél volt köztük, D.-nek a nagymamájától. Még örültem is, hogy nahát...!
Ostobaság volt még a gondolat is, hogy a múltkori után, kedves szavakat feltételeztem, vagy vártam, vagy mit tudom én!
A levél, a kimondott és kimondatlan szavakkal, mondanivalóval erősen túlzó-teátrális, rágalmazó, sértő és durva.
Már idejekorán hadat üzentek szegény D. ellen, miattam. A szülők. Egy ideig, jól-rosszul, álltam, hogy pontos legyek, álltuk is a bökéseket, jelzőket, majd másfél éve kihátráltam a harctérről, egyszerűen nem mentem többet.
Nagymamához igen, miért ne tettem volna, egészen tavaly novemberig, amikor erősen lekapott mindkettőnket a tíz körmünkről. Azóta D. sem járt, ott sem.
Amúgy ez D. szíve-joga, egyszer sem montam (az ezt megelőző tíz évben sem), ne menjen a szüleihez, felöltöztettem, elengedtem a gyerekeket is, ha ő úgy akarta. Egyébként erre 3X került sor (egy év alatt), majd augusztusban úgy összekaptak, a gyerekek jelenlétében, hogy A. egész éjjel sikogatott álmában, ahogy az azt követő éjszakákon is. M. beszélni sem akart róluk, de igyekeztem kicsit, ne maradjon benne kimondatlanul a dolog.
Most meg itt ez a levél.
A két napos
Hiába a hó szeretete mindannyiunkban, ha az elmúlt hét 4 ragyogóan napos időjárása után érkezik.
A gyerekek nyúzottak, zordak, kiabálnak velem és ez tegnap nem maradt viszonzatlanul...
Fáradtak vagyunk, sápadtak, szomjazzuk a jó időt, a sétát, a játszóterezést és focizást!
Elég volt!
Mittwoch
Puff és durr
Avagy, a baj nem jár egyedül.
Kényelmesen, vigyázva baktattunk lefelé a lépcsőn A. fiammal.
Ha együtt mentünk, mindig fogtam a csuklóját , másik kezét a korlát kézfuttatóján csúsztatta, biztos, ami biztos.
Már háromszor is a kezénél fogva emeltem ki, a bukást kivédendő.
Tegnap nem volt mit tenni. Én csúsztam meg, lövésem sincs hogyan, de nagyot estünk.
Úrfit nem engedtem el (???), hanem magammal rántottam, szerencsére magamra, így ő nem ütötte meg magát.
Miután ivott és visszaindultunknem fogtam meg a kezét, mert az előzmények szerint jobb, ha egyedül vág neki a kalandnak, még szóltam, hogy csak óvatosan...! Erre komoly arccal visszafordult:
Te is anya!
Igen, igyekszem....
A durr:
Megkértem D.-t, hogy bár jó az égő az olvasólámpában, mégsem ég, tán kontakthibás, nézze meg tud-e kezdeni vele valamit?
Felkapcsolta a kapcsolót, mire az égő felrobbant. Apró, éles szilánkokra.*
(Közvetlenül a kanapé mellett állt mindig, ahol a gyerekek gyakran és önfeledten játszanak.)
A snassz, mezei villanykörte felrobbant!
Még emésztjük...
*Ott álltam, az atomjaira hullott körte-szilánkokkal, a partvissal és a lapáttal porszívó nélkül.... Egy élmény volt!
Kényelmesen, vigyázva baktattunk lefelé a lépcsőn A. fiammal.
Ha együtt mentünk, mindig fogtam a csuklóját , másik kezét a korlát kézfuttatóján csúsztatta, biztos, ami biztos.
Már háromszor is a kezénél fogva emeltem ki, a bukást kivédendő.
Tegnap nem volt mit tenni. Én csúsztam meg, lövésem sincs hogyan, de nagyot estünk.
Úrfit nem engedtem el (???), hanem magammal rántottam, szerencsére magamra, így ő nem ütötte meg magát.
Miután ivott és visszaindultunk
Te is anya!
Igen, igyekszem....
A durr:
Megkértem D.-t, hogy bár jó az égő az olvasólámpában, mégsem ég, tán kontakthibás, nézze meg tud-e kezdeni vele valamit?
Felkapcsolta a kapcsolót, mire az égő felrobbant. Apró, éles szilánkokra.*
(Közvetlenül a kanapé mellett állt mindig, ahol a gyerekek gyakran és önfeledten játszanak.)
A snassz, mezei villanykörte felrobbant!
Még emésztjük...
*Ott álltam, az atomjaira hullott körte-szilánkokkal, a partvissal és a lapáttal porszívó nélkül.... Egy élmény volt!
Dienstag
Bálint napi meglepetés(ek)
Ha megadatik az a szerencsés helyzet, hogy nem kell feltétlen Bécsbe mennie, ügyeket intéz, rohangál: postára, papírok után, vagy helyi kuncsaftokhoz.
Tegnap fricskát mutatott az elintézendőknek, hogy kedvemet tölcse és beszerezzen egy porszívót, mert nem lehet élni nélküle!
Sikkerrel járt, bár le kellett küzdeni néhány akadályt, de olyan könnyen nem lehet őt eltántorítani, hogy: a helyi üzletben nincs. ...hát megy a másik városba, talán ott akad, mert telefonszámot (a másik üzletét), nem adnak ki, nehogy felesleges útja legyen a kedvesvevőnek -ugye! Mindegy, az úr elégedetten, bár kissé elcsigázottan meghozta az újdonsült porszüttyögőt, amit családilag, kézről-kézre adva ki is próbáltunk.
Nagy az öröm! (Tán a ház uráé a legnagyobb, mert én már épp elkezdtem szemezni* egy csodamasinával (kék), amitől D. enyhe hidegrázást kapott: ennyiért?** Ki van zárva!!! ...ezzel meg is magyaráztam, mivégre sietett beszerezni egyet.)
Miután elégedetten elnyúlt a sz.gép előtt, csipogott a telefon: sms-t kapott...
Íme:
Sehr geehrter
Kunde, Ihr zur
Reparatur
Gegebene Gerät
liegt zur
Abholung bereit.
0,00 Euro
M.M.
Úgy tűnik, megkapták az ügyvéd levelét...
Nem követelnek semmit, ingyen és bérmetve vihetjük, ahova akarjuk...
*álmodozni, csak szabad! Az a fixa ideája, ha én sóhajtozom, biztos hisztizni is fogok, így inkább elébe megy a dolgoknak, elkerülendő a vészt! Pedig dehogy látott ő engem hisztizni és toporzékolni, tán még Jóanyám sem (erről meg is kérdezem majd, alkalomadtán, jogos lehet-e emberem félelme, tudnék-e én olyat...)!
**Neeem! Nem annyiért! Akad olcsóbban is... (Angliában is találtam, ott még 100€-val olcsóbban lehetne beszerezni, persze ott meg ott, a szállítási költség -mindegy!) ...és én különben is, csak sóhajtoztam...
Tegnap fricskát mutatott az elintézendőknek, hogy kedvemet tölcse és beszerezzen egy porszívót, mert nem lehet élni nélküle!
Sikkerrel járt, bár le kellett küzdeni néhány akadályt, de olyan könnyen nem lehet őt eltántorítani, hogy: a helyi üzletben nincs. ...hát megy a másik városba, talán ott akad, mert telefonszámot (a másik üzletét), nem adnak ki, nehogy felesleges útja legyen a kedvesvevőnek -ugye! Mindegy, az úr elégedetten, bár kissé elcsigázottan meghozta az újdonsült porszüttyögőt, amit családilag, kézről-kézre adva ki is próbáltunk.
Nagy az öröm! (Tán a ház uráé a legnagyobb, mert én már épp elkezdtem szemezni* egy csodamasinával (kék), amitől D. enyhe hidegrázást kapott: ennyiért?** Ki van zárva!!! ...ezzel meg is magyaráztam, mivégre sietett beszerezni egyet.)
Miután elégedetten elnyúlt a sz.gép előtt, csipogott a telefon: sms-t kapott...
Íme:
Sehr geehrter
Kunde, Ihr zur
Reparatur
Gegebene Gerät
liegt zur
Abholung bereit.
0,00 Euro
M.M.
Úgy tűnik, megkapták az ügyvéd levelét...
Nem követelnek semmit, ingyen és bérmetve vihetjük
*álmodozni, csak szabad! Az a fixa ideája, ha én sóhajtozom, biztos hisztizni is fogok, így inkább elébe megy a dolgoknak, elkerülendő a vészt! Pedig dehogy látott ő engem hisztizni és toporzékolni, tán még Jóanyám sem (erről meg is kérdezem majd, alkalomadtán, jogos lehet-e emberem félelme, tudnék-e én olyat...)!
**Neeem! Nem annyiért! Akad olcsóbban is... (Angliában is találtam, ott még 100€-val olcsóbban lehetne beszerezni, persze ott meg ott, a szállítási költség -mindegy!) ...és én különben is, csak sóhajtoztam...
Csapásként
 |
| Patikánk |
Aznap (szombaton) megautóztatott D. Szinte kényszerített, menjek én is Magyarországra, a szokásos havi körútját most sem volt hajlandó nélkülem kivitelezni.
Még borbélyhoz (ami igazán nem az én dolgom), sem megy nélkülem, de kiegyeztünk egy számomra vállalható kompromisszumban: Anyumnál vártam meg, míg M.-el nyiratkoztak.
A következő nap sem használt, egész nap autóztak, vidultak a házban,
Samstag
Freitag
Egyazon
üvegtárgyat, hogy törjünk kétszer, egymás után össze?
Halványlila gőzöm sincs a technikáról, mégis sikerült tökéletesen végrehajtanom a gyakorlatot.
Meghajoltam.
Jöhet a taps!
Halványlila gőzöm sincs a technikáról, mégis sikerült tökéletesen végrehajtanom a gyakorlatot.
Meghajoltam.
Jöhet a taps!
Hogy
mit meg nem ér az ember!
Tegnap reggel, nyolc előtt (addig aludt!!!) valamivel, A. szobájából kétségebesett sikogatás, sírás hallatszott. Lóhalálában rohantam hozzá, hogy mi lehet a baj?
Ott térdelt az erkélyajtóban és jajveszékelt, hogy hova tűnt az ő virága onnan?
Mivel előző este kinyíltak a virágai, kicsempésztem a szobából -olyan erős illata volt, tartottam tőle, hogy tán fejfájással ébredne, ha otthagynám. A nap további részében, követelte vissza a fürdőbe száműzött növényt.
Ami érdekes, hogy őt eddig nem igazán érdekelték a növények. Kivéve persze a leszirmozást, vagy lelevelezést, de az már régen volt...
...és mert a változatosság gyönyörködtet, ma M. hullatott krokodilkönnyeket: ő nem hajlandó egyedül a buszhoz sétálni, mert egyedül unalmas és várni is unalmas és a suli is unalmas, tegnap sem tanultak semmit, ő inkább itthon maradna, vagy minimum kísérjem le a busz elé, mert várakozni uuuncsiiii....
Ott térdelt az erkélyajtóban és jajveszékelt, hogy hova tűnt az ő virága onnan?
Mivel előző este kinyíltak a virágai, kicsempésztem a szobából -olyan erős illata volt, tartottam tőle, hogy tán fejfájással ébredne, ha otthagynám. A nap további részében, követelte vissza a fürdőbe száműzött növényt.
Ami érdekes, hogy őt eddig nem igazán érdekelték a növények. Kivéve persze a leszirmozást, vagy lelevelezést, de az már régen volt...
...és mert a változatosság gyönyörködtet, ma M. hullatott krokodilkönnyeket: ő nem hajlandó egyedül a buszhoz sétálni, mert egyedül unalmas és várni is unalmas és a suli is unalmas, tegnap sem tanultak semmit, ő inkább itthon maradna, vagy minimum kísérjem le a busz elé, mert várakozni uuuncsiiii....
Donnerstag
Ez
Közel egy éve albérlőnk a hét növényke, azóta, hogy A. és M. kis ujjai a föld alá nyomta őket, még mag korukban.
Vannak citromfáink is, de ezekre ugyancsak rájár a rúd mostanság. Még nem tudom hogy mentem meg őket...
A citromok egyébként épp annyi idősek, mint A. maga.
Mittwoch
Betegség és büszkeség
Úgy tűnik nem szabadulok a témától. Nyilván nem vagyok egyedül, ha azt mondom, teljesen maga alá temet a bánat, ha a gyerekeimet kell betegen látnom! Mindketten hősiesen tűrik, amit egy-egy betegség rájuk mér, mégis nehéz látni a levertségüket, küszködésüket.
///Milyen fura, hogy ebben is mennyire különböznek: M. segítséget kér, megtesz mindent, amit mondok neki és már a hőemelkedéstől is iszonyú levert. Nem igényli, hogy vele maradjak, inkább elküld, hadd maradjon egyedül, csak olykor hív magához, némi szeretet -kupacért.
A. tagadja, hogy beteg lenne és nem -és nem adja meg magát. Dülöngél, miliméteresre szűkült szemekkel és a foltjaival, de hatökrös szekérrel sem lehetne ágyba vonszolni...
Egyszer volt eddig 39,8°C-os láza, akkor is viháncolva rohangált játéktól játékig, csak a piros foltok a nyakán/arcán árulták el a lázat... Ha mondom, le kellene feküdni, nem hajlandó, csak ha maga jónak tartja, de akkor bárhol eldől, majd alszik reggelig.
...és simogat. Ha a kúpot adom neki, akkor is: sír keservesen, de közben simogat!///
M. is köhög, kicsit, de nem lett lázas, így ő továbbra is jár(hat) az iskolába. Ahol holnaptól rendváltozás lesz, ugyanis a tanár néni és az osztály 50%-a* is beteg. Így a maradék, még egészséges csapat (khm...) átvonul a másik, felsőbb osztály tantermébe. Azt kérte azily módon helyettesítő tanár, vigyenek magukkal valamilyen társast és egy könyvet... (Nem lenne jobb ha otthon maradnának?)
D. kérdezte M.-et a minap, ugyan miért nem újságolta, hogy az osztályból, ő írta meg egyedül hibátlanra a matek tesztetés miért mástól kell ezt hallani? Persze azt tudtuk hogyan szerepelt, csak azt nem, hogy egyetlenként...
A hétvége óta meg megtáltosodott! Esti mesét olvas A.-nak és alig lehet elcibálni a könyvei mellől (persze eddig is bújta a könyveket), de most olvas!!!
Tegnap ezt (<<<) rajzolta nekem. A címe: "Rovarvilág" és azt mondta, szeretne nevetni látni, ezért rajzolta...
*2 azaz kettő fő!
///Milyen fura, hogy ebben is mennyire különböznek: M. segítséget kér, megtesz mindent, amit mondok neki és már a hőemelkedéstől is iszonyú levert. Nem igényli, hogy vele maradjak, inkább elküld, hadd maradjon egyedül, csak olykor hív magához, némi szeretet -kupacért.
A. tagadja, hogy beteg lenne és nem -és nem adja meg magát. Dülöngél, miliméteresre szűkült szemekkel és a foltjaival, de hatökrös szekérrel sem lehetne ágyba vonszolni...
Egyszer volt eddig 39,8°C-os láza, akkor is viháncolva rohangált játéktól játékig, csak a piros foltok a nyakán/arcán árulták el a lázat... Ha mondom, le kellene feküdni, nem hajlandó, csak ha maga jónak tartja, de akkor bárhol eldől, majd alszik reggelig.
...és simogat. Ha a kúpot adom neki, akkor is: sír keservesen, de közben simogat!///
M. is köhög, kicsit, de nem lett lázas, így ő továbbra is jár(hat) az iskolába. Ahol holnaptól rendváltozás lesz, ugyanis a tanár néni és az osztály 50%-a* is beteg. Így a maradék, még egészséges csapat (khm...) átvonul a másik, felsőbb osztály tantermébe. Azt kérte az
D. kérdezte M.-et a minap, ugyan miért nem újságolta, hogy az osztályból, ő írta meg egyedül hibátlanra a matek tesztet
A hétvége óta meg megtáltosodott! Esti mesét olvas A.-nak és alig lehet elcibálni a könyvei mellől (persze eddig is bújta a könyveket), de most olvas!!!
*2 azaz kettő fő!
Szóltam
M.-nek, hogy halkabban, miközben A. szobájának ajtaja előtt baktatott a sajátja felé.
Köhögött. Rászóltam a köhögő fiamra, hogy halkabban!
Már az eszem is oda!
Köhögött. Rászóltam a köhögő fiamra, hogy halkabban!
Már az eszem is oda!
Dienstag
Nem
Még nem tudja rendesen kifújni az orrát, ott meg nincs ilyesmire idő.
Maradjon csak itthon a héten, majd én kikúrálom!
Hiába. Belázasodott! A betyár mindenit, belázasodott!
Miközben mértem a lázát, az arcomat simogatta -mintha nekem lenne szükségem gyámolításra...
Most alszik -itt mögöttem- én meg babrálok, hogy addig lefoglaljam magam.
"Ásatás"
Még négy (!!!) évesen, egy rokontól kapta M. a könyvet, a hozzá tartozó dínócsontokkal.
Az elképzelés nem lehetett rossz, de a gipszből, ecsettel kibűvölni a műanyag 'csontokat', nem volt gyerekjáték. M. kitartóan, vagy egy óráig küzdött, aztán nyers erőszakot alkalmazva segítettem neki. (Tán az sem segített, hogy évekig várta a massza, hogy valaki feltörje végre...)
Szeretjük a kreatív játékokat, de ez! Csúnya félrenyúlás volt.
Arról nem beszélve, hogy semmi, de tényleg semmi örömöt nem hozott!
Az elképzelés nem lehetett rossz, de a gipszből, ecsettel kibűvölni a műanyag 'csontokat', nem volt gyerekjáték. M. kitartóan, vagy egy óráig küzdött, aztán nyers erőszakot alkalmazva segítettem neki. (Tán az sem segített, hogy évekig várta a massza, hogy valaki feltörje végre...)
Szeretjük a kreatív játékokat, de ez! Csúnya félrenyúlás volt.
Arról nem beszélve, hogy semmi, de tényleg semmi örömöt nem hozott!
Montag
Reggel,
hogy ki-ki elballagott a dolgára, fogtam a kinyomtatott papírt és tettem egy kisseb utat egy nem éppen ismeretlen városba, úgy egy órányira, beszerzendő egy fontos aláírást és a hozzá járó pecsétet.
Megtettem korábban is ezt az utat egyedül is, tán még gyerekkoromból is ismerős lehet, mégis a sokadik Mucsaröcsögére* be, majd Mucsaröcsögéből ki után elbizonytalanodtam, jó helyen járok-e?
Hívtam D.-t, hova dugták az uticélomat, de még jóformán be sem fejeztük a beszélgetést, megérkeztem.
Visszaúton:
*Mi is valami olyasmi helyen lakunk, de az ismeretlen, mégiscsak Mucsaröcsögébb, mint az ismerős...
Megtettem korábban is ezt az utat egyedül is, tán még gyerekkoromból is ismerős lehet, mégis a sokadik Mucsaröcsögére* be, majd Mucsaröcsögéből ki után elbizonytalanodtam, jó helyen járok-e?
Hívtam D.-t, hova dugták az uticélomat, de még jóformán be sem fejeztük a beszélgetést, megérkeztem.
Visszaúton:
*Mi is valami olyasmi helyen lakunk, de az ismeretlen, mégiscsak Mucsaröcsögébb, mint az ismerős...
Pakolós hétvége és döcögős hétfő reggel
A szeméthegyről nem szólok, tegye ezt meg helyettem egy kép és hogy elárulom, ezúttal nem vártunk vele a kukásautó jöttére, egyszerűen elégettük.
...mivel nincs olyan öröm, amit be ne árnyékolna valami váratlan rossz, éjszaka megjelent M. a szobánkban azzal, hogy fáj a füle, hagymát kér rá...
Egy óra múlva, mikor levettem a kötést, derűvel mesélte, hogy már nem fáj és valami folyik belőle. Nehezen aludtam el, azon őröltek a fogaskerekeim, vajon vigyem orvoshoz reggel, vagy sem?
A pocsék éjszakánkat koronázandó jött a hajnal és D. kiáltása, hogy: már ennyi az idő?! Elaludtam...!
Aztán meg azon rágódtam, vajon nem repeszt-e nagyon -nehogy túlzottan elkéssen, no meg M. füle...?!
Ezek után megváltás volt a reggel és nagyfiam közlése, miszerint: neki semmilye nem fáj (nem, vagyis csak alig köhög és láza sem volt), ő nem akar lemaradni a tananyaggal, mégiscsak menne iskolába!
Freitag
Késői, egy tartományon és két megyén átívelő jövés-menés
Nem emlékszem, hogy valaha előzetes, alapos megfontolás nélkül vettünk volna meg bármit. (((Pl.: a kádra, Magyarország, Ausztria és Németország után, még Romániából is kértünk árajánlatot... Végül helyben vettünk egyet, ésszerű összegért, egyszerűt.)))
A gardróbok tervezéséről már írtam. Jól megrágtuk azt is, honnan, mennyiért.
Aztán, tegnap késő délután telefonált D., hogy pattanj Palkó a bankba, aztán Magyarországra -minek várjunk, A.barátunk pénteken elhozza Budapestről, amit kell...
Hurrá!
Szeretek vezetni nem vitás, de este, két erősen lefáradt kóficcal nem nagyon.
Az út mérlege:
-Két meglepően megértő és türelmes kisember.
-5 M.J., 3 Queen dal, a többire nem emlékszem, mert vagy énekeltünk, vagy világmegváltó kérdéseket vitattunk meg M.-el. (Mondd, miért nincs az összes vadonélő állat bezárva -nehogy elüssük őket?! Bár akkor már nem lennének vadonélők. Igaz, anya? A sólymok miért ülnek az út szélét jelző 'pálcákon'? Anya, azok sólymok egyeltalán? Miért nem látok most hullócsillagot? A Tejúton át tudnék repülni egy rakétával? Anya! Odakint is élnek emberek? Lények? Olyasmik, mint mi? ...)
-Úgy 7-8 rendőrautó és az úttesten bóklászó rend őrei (őket nem számoltam).
-Lehetőség szerint, motorfékkel közlekedés azután, hogy a szokott helyen megcsúszott az autó, komoly jegesedés miatt.
-1 úttesten átvillanó róka.
-Öröm a köbön, hogy láthattam A. betegségből gyógyulgató párját!!!
-Egy dupla kürtszó barátosném ablaka alatt, hogy tudja, mikor jártam ott.
-Anyukám öröme (kétségkívül a nap fénypontja), mikor felszóltam telefonon: öltözz fel vastagon és gyere le unokázni kicsit!
-Egy féktelenül száguldó (őrült) autósofőr.
-Kettő, aki erősen bizonytalankodott. (Jobban tették volna, ha megállnak...)
-Egy lemerült telefon -minek következtében: egy aggódó férj és finom, de határozott letolás.
-Egy autóban kidőlt aprócsemete.
-Egy önállóan felszédelgett, de már levetkőzni elfelejtő nagyfiú.
Naaagy (de remélhetőleg az utolsó), nagy pakolásnak nézünk elébe a hétvégén. Ma még kipakolom a gardróbszobát, vagy mit, ahová múltkor, a nagy ázáskor behalmoltam az összes fellehető dobozt/ládát, hogy a szekrényeknek legyen hely. Így lehet, hogy egy ideig nem járok erre...
Szép hétvégét!
A gardróbok tervezéséről már írtam. Jól megrágtuk azt is, honnan, mennyiért.
Aztán, tegnap késő délután telefonált D., hogy pattanj Palkó a bankba, aztán Magyarországra -minek várjunk, A.barátunk pénteken elhozza Budapestről, amit kell...
Hurrá!
Szeretek vezetni nem vitás, de este, két erősen lefáradt kóficcal nem nagyon.
Az út mérlege:
-Két meglepően megértő és türelmes kisember.
-5 M.J., 3 Queen dal, a többire nem emlékszem, mert vagy énekeltünk, vagy világmegváltó kérdéseket vitattunk meg M.-el. (Mondd, miért nincs az összes vadonélő állat bezárva -nehogy elüssük őket?! Bár akkor már nem lennének vadonélők. Igaz, anya? A sólymok miért ülnek az út szélét jelző 'pálcákon'? Anya, azok sólymok egyeltalán? Miért nem látok most hullócsillagot? A Tejúton át tudnék repülni egy rakétával? Anya! Odakint is élnek emberek? Lények? Olyasmik, mint mi? ...)
-Úgy 7-8 rendőrautó és az úttesten bóklászó rend őrei (őket nem számoltam).
-Lehetőség szerint, motorfékkel közlekedés azután, hogy a szokott helyen megcsúszott az autó, komoly jegesedés miatt.
-1 úttesten átvillanó róka.
-Öröm a köbön, hogy láthattam A. betegségből gyógyulgató párját!!!
-Egy dupla kürtszó barátosném ablaka alatt, hogy tudja, mikor jártam ott.
-Anyukám öröme (kétségkívül a nap fénypontja), mikor felszóltam telefonon: öltözz fel vastagon és gyere le unokázni kicsit!
-Kettő, aki erősen bizonytalankodott. (Jobban tették volna, ha megállnak...)
-Egy lemerült telefon -minek következtében: egy aggódó férj és finom, de határozott letolás.
-Egy autóban kidőlt aprócsemete.
-Egy önállóan felszédelgett, de már levetkőzni elfelejtő nagyfiú.
Naaagy (de remélhetőleg az utolsó), nagy pakolásnak nézünk elébe a hétvégén. Ma még kipakolom a gardróbszobát, vagy mit, ahová múltkor, a nagy ázáskor behalmoltam az összes fellehető dobozt/ládát, hogy a szekrényeknek legyen hely. Így lehet, hogy egy ideig nem járok erre...
Szép hétvégét!
Donnerstag
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke
Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
Nem válunk...
Már régen megszülettek a tervek, skiccek készültek és vagy kilenc éve változatlanok. A helyiségek méreteit a meglévő és tervezett bútorok nagysága adta. Elmentünk megnézni (sokszor) házakat, hogy legyen elképzelésünk a terekről, mi kicsi, mi elég és mi nagy.
Mivel nincs pince, sem padlás, a felső szintre gardróbszobát, a mi hálónkba pedig beépített gardróbszekrényt terveztünk, de ezek megléte nélkül költöztünk be, a régi bútorainkkal.
A hálóba baldachinos ágyat szerettem volna a régi helyett. Nem lett és már nem is lesz. Szeretjük ugyanis a régit, hát így marad.
A gardróbok még csak tervben vannak, de a hétvégén elkezdtünk számolgatni, hogy hogyan járunk jobban: ha a ház ura áll neki és megcsinálja, vagy megvesszük a kék-sárga áruházból. Az emeletre nem kell speciális méret, így -valószínűleg- megvesszük. (Bp.-ről hozza el egy ismerős*, így a két szekrényen -csak a korpuszon- spórolunk 50ezer m.pénzt).
Ezt letiztáztuk, majd a mi gardróbszekrényünk került szóba:
D.: -Hogy szeretnéd? ...fiókok, akasztós rész... Hányat, hová?
Én.: -Igazából, már nem szeretnék mást, csak a régit...
Mint kiderült, ő sem akar mást, így nem válunk meg tőle!
Mert megszerettük.
*Házhozszállítással akartuk, de Anyukámig 45ezer m.pénzért hozták volna, az ismerős meg mindenképp megy...
A fuvar ára vérlázító. A hűtőnk és a mosogatógépünk (azonos árkategória, mint a szekrények és kiegészítőik) 6ezerért jött, Szegedről!!!
Mivel nincs pince, sem padlás, a felső szintre gardróbszobát, a mi hálónkba pedig beépített gardróbszekrényt terveztünk, de ezek megléte nélkül költöztünk be, a régi bútorainkkal.
A hálóba baldachinos ágyat szerettem volna a régi helyett. Nem lett és már nem is lesz. Szeretjük ugyanis a régit, hát így marad.
A gardróbok még csak tervben vannak, de a hétvégén elkezdtünk számolgatni, hogy hogyan járunk jobban: ha a ház ura áll neki és megcsinálja, vagy megvesszük a kék-sárga áruházból. Az emeletre nem kell speciális méret, így -valószínűleg- megvesszük. (Bp.-ről hozza el egy ismerős*, így a két szekrényen -csak a korpuszon- spórolunk 50ezer m.pénzt).
Ezt letiztáztuk, majd a mi gardróbszekrényünk került szóba:
D.: -Hogy szeretnéd? ...fiókok, akasztós rész... Hányat, hová?
Én.: -Igazából, már nem szeretnék mást, csak a régit...
Mint kiderült, ő sem akar mást, így nem válunk meg tőle!
Mert megszerettük.
*Házhozszállítással akartuk, de Anyukámig 45ezer m.pénzért hozták volna, az ismerős meg mindenképp megy...
A fuvar ára vérlázító. A hűtőnk és a mosogatógépünk (azonos árkategória, mint a szekrények és kiegészítőik) 6ezerért jött, Szegedről!!!
Mittwoch
Titánok harca
Történt pedig, hogy a beköltözésünk előtt lecseréltük a tíz éves, már erősen köhögő porzsákost, egy tartájosra.
Nem voltam maradéktalanul elégedett vele, de azzal magyaráztuk, gyenge: biztos mert tartájos. Amin viszont nem volt mit, ill. nem is lehetett megmagyarázni, hogy rövid használat után is erősen forrósodott.
A sokadik bepöccenésem után (Nem igaz, hogy egy porszívó mindent csinál: fűt, kavar és visít, épp csak nem szív... ...sz*r, utálom, ki vele!!!), visszavittük, oldják meg a problémát garanciálisan, vagy adják vissza a pénzt! A MM-ban vettük, oda vittük hát.
Persze, megnézik és igen, szólnak ha valami költséggel járna, 10 napon belül hívnak, amint kész. (Akkor és ott, bementünk az áruházba is megnézni, hogy szuperál az ottani. Bekapcsoltuk és ugyanúgy visított és forrósodott, mint a miénk. Már akkor mondtam, mindegy mit mondanak, nekem ez már nem kell, másikat akarok!)
2 hét múlva (már másodszor), a telefonos érdeklődésünkre azt mondták (enyhe ingerültséggel), nem tudják, majd szólnak.
Két nap múlva levél érkezett, három opcióval:
-80€ a javításért (ennyit kóstált egyébként a porszívó).
-51€ és javítás nélkül visszaadják.
-51€ hogy "környezetberát módon megsemmisítsék".
Azt írták, garancia nem jár mert poros (állítólag építkezési port találtak benne). Attól függetlenül, hogy nem használtuk, csak beköltözés után és eszembe sem jutott az építkezésen használni, megjegyzem: a használati utasításában szerepel, hogy akár fúrás közben keletkezett port is lehet vele szívatni, az meg ugye mi más, mint építkezési...
...és ugyan milyen lenne egy porszívó, ha nem poros??? Kismackóknak kellene benne csücsülniük és nem pormacskáknak?
No meg arra is hivatkoztak, hogy helytelen módon volt benne a porzsák!
A porzsák nélküli porszívóban!!!
Tegnap, hogy D. nem tudta elérni a műhelyfőnököt, bevágtatott az Ipari Kamarához, azon belül is a Fogyasztóvédelmisekhez, mit javasolnak?!
So eine Frechheit! -hangzott a vélemény és hogy ne hagyjuk annyiban, ha van jogvédelmi biztosításunk...
Van.
Perlünk. Remek!
Nem voltam maradéktalanul elégedett vele, de azzal magyaráztuk, gyenge: biztos mert tartájos. Amin viszont nem volt mit, ill. nem is lehetett megmagyarázni, hogy rövid használat után is erősen forrósodott.
A sokadik bepöccenésem után (Nem igaz, hogy egy porszívó mindent csinál: fűt, kavar és visít, épp csak nem szív... ...sz*r, utálom, ki vele!!!), visszavittük, oldják meg a problémát garanciálisan, vagy adják vissza a pénzt! A MM-ban vettük, oda vittük hát.
Persze, megnézik és igen, szólnak ha valami költséggel járna, 10 napon belül hívnak, amint kész. (Akkor és ott, bementünk az áruházba is megnézni, hogy szuperál az ottani. Bekapcsoltuk és ugyanúgy visított és forrósodott, mint a miénk. Már akkor mondtam, mindegy mit mondanak, nekem ez már nem kell, másikat akarok!)
2 hét múlva (már másodszor), a telefonos érdeklődésünkre azt mondták (enyhe ingerültséggel), nem tudják, majd szólnak.
Két nap múlva levél érkezett, három opcióval:
-80€ a javításért (ennyit kóstált egyébként a porszívó).
-51€ és javítás nélkül visszaadják.
-51€ hogy "környezetberát módon megsemmisítsék".
Azt írták, garancia nem jár mert poros (állítólag építkezési port találtak benne). Attól függetlenül, hogy nem használtuk, csak beköltözés után és eszembe sem jutott az építkezésen használni, megjegyzem: a használati utasításában szerepel, hogy akár fúrás közben keletkezett port is lehet vele szívatni, az meg ugye mi más, mint építkezési...
...és ugyan milyen lenne egy porszívó, ha nem poros??? Kismackóknak kellene benne csücsülniük és nem pormacskáknak?
No meg arra is hivatkoztak, hogy helytelen módon volt benne a porzsák!
A porzsák nélküli porszívóban!!!
Tegnap, hogy D. nem tudta elérni a műhelyfőnököt, bevágtatott az Ipari Kamarához, azon belül is a Fogyasztóvédelmisekhez, mit javasolnak?!
So eine Frechheit! -hangzott a vélemény és hogy ne hagyjuk annyiban, ha van jogvédelmi biztosításunk...
Van.
Perlünk. Remek!
Amikor
láttam, hogy a világ minden fájdalmával a vállán, épphogycsak vánszorog hazafelé...
Szörnyen izgult, hibázott, sokat. Kihagyott betűket, vagy épp beszúrt ide-oda egyet, vagy a szó elejei kisbetű helyett nagyot írt. Néhány szó, meg szimplán csak kimaradt.
Bennem meg felmerült a gyanú, hogy tán tart a tanárnőtől.
A megoldáson dolgozunk.
A szorgalommal nincsen baj.
Szörnyen izgult, hibázott, sokat. Kihagyott betűket, vagy épp beszúrt ide-oda egyet, vagy a szó elejei kisbetű helyett nagyot írt. Néhány szó, meg szimplán csak kimaradt.
Bennem meg felmerült a gyanú, hogy tán tart a tanárnőtől.
A megoldáson dolgozunk.
A szorgalommal nincsen baj.
Abonnieren
Posts (Atom)