Nem válunk...

Már régen megszülettek a tervek, skiccek készültek és vagy kilenc éve változatlanok. A helyiségek méreteit a meglévő és tervezett bútorok nagysága adta. Elmentünk megnézni (sokszor) házakat, hogy legyen elképzelésünk a terekről, mi kicsi, mi elég és mi nagy.
Mivel nincs pince, sem padlás, a felső szintre gardróbszobát, a mi hálónkba pedig beépített gardróbszekrényt terveztünk, de ezek megléte nélkül költöztünk be, a régi bútorainkkal.

A hálóba baldachinos ágyat szerettem volna a régi helyett. Nem lett és már nem is lesz. Szeretjük ugyanis a régit, hát így marad.
A gardróbok még csak tervben vannak, de a hétvégén elkezdtünk számolgatni, hogy hogyan járunk jobban: ha a ház ura áll neki és megcsinálja, vagy megvesszük a kék-sárga áruházból. Az emeletre nem kell speciális méret, így -valószínűleg- megvesszük. (Bp.-ről hozza el egy ismerős*, így a két szekrényen -csak a korpuszon- spórolunk 50ezer m.pénzt).
Ezt letiztáztuk, majd a mi gardróbszekrényünk került szóba:
D.:    -Hogy szeretnéd? ...fiókok, akasztós rész... Hányat, hová?
Én.:   -Igazából, már nem szeretnék mást, csak a régit...
Mint kiderült, ő sem akar mást, így nem válunk meg tőle!
Mert megszerettük.




*Házhozszállítással akartuk, de Anyukámig 45ezer m.pénzért hozták volna, az ismerős meg mindenképp megy...
A fuvar ára vérlázító. A hűtőnk és a mosogatógépünk (azonos árkategória, mint a szekrények és kiegészítőik) 6ezerért jött, Szegedről!!!