Betegség és büszkeség

Úgy tűnik nem szabadulok a témától. Nyilván nem vagyok egyedül, ha azt mondom, teljesen maga alá temet a bánat, ha a gyerekeimet kell betegen látnom! Mindketten hősiesen tűrik, amit egy-egy betegség rájuk mér, mégis nehéz látni a levertségüket, küszködésüket.

///Milyen fura, hogy ebben is mennyire különböznek: M. segítséget kér, megtesz mindent, amit mondok neki és már a hőemelkedéstől is iszonyú levert. Nem igényli, hogy vele maradjak, inkább elküld, hadd maradjon egyedül, csak olykor hív magához, némi szeretet -kupacért.
A. tagadja, hogy beteg lenne és nem -és nem adja meg magát. Dülöngél, miliméteresre szűkült szemekkel és a foltjaival, de hatökrös szekérrel sem lehetne ágyba vonszolni...
Egyszer volt eddig 39,8°C-os láza, akkor is viháncolva rohangált játéktól játékig, csak a piros foltok a nyakán/arcán árulták el a lázat... Ha mondom, le kellene feküdni, nem hajlandó, csak ha maga jónak tartja, de akkor bárhol eldől, majd alszik reggelig.
...és simogat. Ha a kúpot adom neki, akkor is: sír keservesen, de közben simogat!///

M. is köhög, kicsit, de nem lett lázas, így ő továbbra is jár(hat) az iskolába. Ahol holnaptól rendváltozás lesz, ugyanis a tanár néni és az osztály 50%-a* is beteg. Így a maradék, még egészséges csapat (khm...) átvonul a másik, felsőbb osztály tantermébe. Azt kérte az ily módon helyettesítő tanár, vigyenek magukkal valamilyen társast és egy könyvet... (Nem lenne jobb ha otthon maradnának?)





D. kérdezte M.-et a minap, ugyan miért nem újságolta, hogy az osztályból, ő írta meg egyedül hibátlanra a matek tesztet és miért mástól kell ezt hallani? Persze azt tudtuk hogyan szerepelt, csak azt nem, hogy egyetlenként...

A hétvége óta meg megtáltosodott! Esti mesét olvas A.-nak és alig lehet elcibálni a könyvei mellől (persze eddig is bújta a könyveket), de most olvas!!!

Tegnap ezt (<<<) rajzolta nekem. A címe: "Rovarvilág" és azt mondta, szeretne nevetni látni, ezért rajzolta...










*2 azaz kettő fő!