Csapásként

Patikánk

éltem meg, de így majdnem utólag szerencsének gondolom, hogy a félévi szünet első napján taglózott le egy hidegrázós, csontropogtatós baci.

Aznap (szombaton) megautóztatott D. Szinte kényszerített, menjek én is Magyarországra, a szokásos havi körútját most sem volt hajlandó nélkülem kivitelezni.
Még borbélyhoz (ami igazán nem az én dolgom), sem megy nélkülem, de kiegyeztünk egy számomra vállalható kompromisszumban: Anyumnál vártam meg, míg M.-el nyiratkoztak.

A következő nap sem használt, egész nap autóztak, vidultak a házban, majd este D. is kivette részét a jóból...