A hétvégéről kellene mesélnem, hogy:
-A.-t (már a haját) megnyírtam, míg ő visított mint egy kismalac.
-M. már nem köhög, viszont kappanhangon beszél és nevet. (Szóval, jól van!)
-Fákat ültettünk és ripsz-ropsz el is végeztünk, mert ügyes férjem van (tavaly már belejött szegény)! ...és most valóban mindent megtettünk (jó-jó, kerítést nem húztunk), hogy a csemeték ne őzcsemegeként végezzék!
Ezek helyett, témának itt a hétfői nap, ami lehetett volna, amilyennek indult: szép, emlékezős, rokonokkal találkozós. De nem. Így perszehogy nem lehetett vége!
Miután mindenhol, minden gyertyát meggyújtottunk, beugrottunk D. nagymamájához...*
Azóta nyugalomnak, békének fuccs, van helyette borús gondolat, nyugtalanság és sok rossz emlék, a közelmúltból és régről.
D. este, arcát a tenyerébe temetve összefoglalta: De rossz napom volt ma!
*Szerencse, hogy a gyerekek ekkor anyukámnál voltak!!!
///Igaz, szerdára ígértem magam, de...
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.